|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
2013-01-28 15:37:28, hétfő
|
|
|
Paul Celan
Egy táj vázlata
Gömbsírok, lent. Körös-
körül egynegyedes ütemben az esztendő lépte
a meredélyen.
Láva, bazalt, világszív
izzította kőzet.
Forrástufa,
melyből nekünk a fény fakadt,
a lélegzet előtt.
Tenger porlasztotta, olajzöld
a járhatatlan óra. Közép-
tájt, szürke kőnyereg rajta,
elszenesedve, kidudorodva
villog a csillagos állati homlok.
Pályatestek,
útperemek,
lerakóhelyek,
törmelék
Fényszökés, mérhető, a
bogáncsformából:
némi vörös némi
sárgával beszélget.
Kétségbeesett tekinteted
légfátyla.
Az utolsó lovagló homokszem.
(A kertek
a lapályon, hajdan, a
morva mező, az árvalányhaj
megmosolygott szava.
A halott körhinta, koccanás.
Keringtünk tovább.)
A lovagló homokszem, a
ráfüggesztett tekintet.
Az óraajtó és
csapódása.
Oravecz Imre fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 14:11:21, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Kettős alak (Zwiegestalt in Hungarian)
Zwiegestalt (German)
Laß dein Aug' in der Kammer sein eine Kerze,
den Blick einen Docht,
laß mich blind genug sein,
ihn zu entzünden.
Nein.
Laß anderes sein.
Tritt vor dein Haus,
schirr deinen scheckigen Traum an,
laß seine Hufe reden
zum Schnee, den du fortbliest
vom First meiner Seele.
....Link - 
Kettős alak (Hungarian)
Legyen szemed a szobában gyertya,
pillantásod kanóc,
meggyújtani én
elég vak hadd legyek.
Nem.
Más legyen.
Lépj házad elé,
kantározd fel tarka álmodat,
patkói szóljanak
a hóhoz, melyet lelkem
ormairól lefújsz.
Lator László
....Link - 
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 14:09:41, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Számláld a mandulát (Zähle die Mandeln in Hungarian)
Zähle die Mandeln (German)
Zähle die Mandeln
zähle, was bitter war und dich wachhielt,
zähl mich dazu:
Ich suchte dein Aug, als du's aufschlughst und niemand dich ansah,
ich spann jenen heimlichen Faden,
an dem der Tau, den du dachtest,
hinunterglitt zu den Krügen,
die ein Spruch, der zu niemandes Herz fand, behütet.
Dort erst tratest du ganzin den Namen, der dein ist,
schrittest du sicheren Fußes zu dir,
schwangen die Hämmer frei im Glockenstuhl deines schweigens,
stieß das Erlauschte zu dir,
legte das Tote den Arm auch um dich,
und ihr ginget selbdritt durch den Abend.
Mache mich bitter.
Zähle mich zu den Mandeln.
Számláld a mandulát (Hungarian)
Számláld a mandulát,
számláld, mi keserű volt és éberen tartott,
számlálj engem közéjük:
Szemed kerestem, mikor felnyitottad és senki se nézett,
én fontam a titkos fonalat,
rajta a harmat, melyre gondoltál,
lesiklott a korsókba,
bennük varázsige, de nem talált senki szivéhez.
Csak ott léptél egészen ama névbe, mely a tiéd
s biztos lábbal mentél önmagad felé,
hallgatásod harangjában szabadon lendült a harangnyelv,
s megkondult benned az ellesett titok,
a halál karja téged is átölelt,
s harmadmagaddal mentetek az estbe.
Tégy keserűvé.
Számlálj a mandulák közé.
Hajnal Gábor
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 14:08:06, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Aki melléből a szivét kiszakítja (Wer sein Herz aus der Brust reißt in Hungarian)
Wer sein Herz aus der Brust reißt (German)
wer sein herz aus der brust reißt zur nacht, der langt nach der rose.
sein ist ihr blatt und ihr dorn,
ihm legt sie das licht auf den teller,
ihm füllt sie die gläser mit hauch,
ihm rauschen die schatten der liebe.
wer sein herz aus der brust reisst zur nacht und schleudert es hoch:
der trifft nicht fehl,
der steinigt den stein,
dem läutet das blut aus der uhr,
dem schlägt seine stunde die zeit aus der hand:
er darf spielen mit schöneren bällen
und reden von dir und von mir.
Aki melléből a szivét kiszakítja (Hungarian)
Aki melléből a szivét éjjel kiszakítja, a rózsa után nyúl.
Levelét, tövisét neki adja a rózsa,
neki önti a tányérjába a fényt,
neki tölt poharat fuvalommal,
szerelem árnyai neki zizegnek.
Aki melléből a szivét éjjel kiszakítja, magasra hajítja:
az nem hibáz,
megkövezi a követ,
az órából neki vér harangoz,
órája a markából az időt kiüti:
gyönyörű labdákkal játszhat,
s szólhat rólad és rólam.
Lator, László
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 14:06:30, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Fehér és könnyű (Weiß und Leicht in Hungarian)
Weiß und Leicht (German)
Sicheldünen, ungezählt.
Im Windschatten, tausendfach: du.
Du und der Arm,
mit dem ich nackt zu dir hinwuchs,
Verlorne.
Die Strahlen. Sie wehn uns zuhauf.
Wir tragen den Schein, den Schmerz und den Namen.
Weiß,
was sich uns regt,
ohne Gewicht, was wir tauschen.
Weiß und Leicht: Laß es wandern.
Die Fernen, mondnah, wie wir. Sie bauen.
Sie bauen die Klippe,
an der sich das Wandernde bricht,
sie sammeln
Lichtschaum und stäubende Welle.
Das Wandernde, klippender winkend.
Die Stirnen
winkt es heran,
die man uns lieh,
um der Spiegelung willen.
Die Stirnen.
Wir rollen mit ihnen dorthin.
Stirnengestade.
Schläfst du jetzt?
Schlaf.
Meermühle geht,
eishell und ungehört,
in unsern Augen.
Fehér és könnyű (Hungarian)
Sarlódünék, számolatlan.
A szélárnyékban, ezerszeresen: te
Te és a kar,
amellyel pőrén hozzád növekedtem,
te elveszett.
A sugarak. Halomra fújnak.
Viseljük a fényt, a kínt, a nevet.
Fehér,
ami nékünk mozdul,
súlytalan, amit cserélünk.
Fehér és könnyű: hadd vándoroljon.
Holdközelben, mint mi, a távolok. Épitenek.
Építik a szirtet, ahol
a vándorló megtörik,
tovább épitenek:
fényjátékkal, porló habbal.
A vándorló, szirttől jövet int.
A homlokot
inti magához,
a homlokunkat, amely azért
adatott, hogy tükröződjék.
A homlok.
Odagördülünk vele.
Homlokszakadékpart.
Alszol?
Alvás.
Tengermalom forog,
jégfényes, zajtalan,
a szemünkben.
Lator, László
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 14:04:48, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Tűz és víz (Wasser und Feuer in Hungarian)
Wasser und Feuer (German)
So warf ich dich denn in den Turm und sprach ein Wort zu den Eiben,
draus sprang eine Flamme, die maß dir ein Kleid an, dein Brautkleid:
Hell ist die Nacht,
hell ist die Nacht, die uns Herzen erfand
hell ist die Nacht!
Sie leuchtet weit übers Meer,
sie weckt die Monde im Sund und hebt sie auf gischtende Tische,
sie wäscht sie mir rein von der Zeit:
Totes Silber, leb auf, sei Schüssel und Napf wie die Muschel!
Der Tisch wogt stundauf und stundab,
der Wind füllt die Becher,
das Meer wälzt die Speise heran:
das schweifende Aug, das gewitternde Ohr,
den Fisch und die Schlange -
Der Tisch wogt nachtaus und nachtein,
und über mir fluten die Fahnen der Völker,
und neben mir rudern die Menschen die Särge an Land,
und unter mir himmelts und sternts wie daheim um Johanni!
Und ich blick hinüber zu dir,
Feuerumsonnte:
Denk an die Zeit, da die Nacht mit uns auf den Berg stieg,
denk an die Zeit,
denk, daß ich war, was ich bin:
ein Meister der Kerker und Türme,
ein Hauch in den Eiben, ein Zecher im Meer,
ein Wort, zu dem du herabbrennst.
Tűz és víz (Hungarian)
Vetettelek hát a toronyba, s szóval szóltam a tiszafákhoz,
láng lobbant, ruhát szabott rád, menyasszonyi ruhádat:
világos az éj,
világos az éj, mely szívet koholt nekünk,
világos az éj!
Messze világit a tengeren,
felveri a szoros holdjait, tajtékzó asztalokra dobja,
lemossa róluk az időt:
halott ezüst, éledj meg, légy mint a kagyló: tál és csésze!
Órairánt és óraellen sodródik az asztal,
a poharak széllel töltekeznek,
görget a tenger étket:
kósza szemet, viharzó fület,
halat és kígyót -
Éjnek és éjből sodródik az asztal,
s fölöttem áradnak a népek lobogói,
s mellettem a koporsókban partnak eveznek az emberek,
és alattam égzik és csillagzik, mint otthon Johanni felé.
És átnézek hozzád,
tűznapsugarazta:
Gondolj az időre, mikor az éj velünk kapaszkodott a hegyre,
gondolj az időre,
gondold: az voltam, ami most:
börtönök s tornyok mestere,
tiszafán-fuvalló, tengeren-dőzsölő,
lángod-belealszik szó.
Lator, László
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 14:03:01, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Olvashatatlan (Unlesbarkeit in Hungarian)
Unlesbarkeit (German)
Unlesbarkeit dieser
Welt. Alles doppelt.
Die starken Uhren
geben der Spaltstunde recht,
heiser.
Du, in dein Tiefstes geklemmt,
entsteigst dir,
für immer.
Olvashatatlan (Hungarian)
Olvashatatlan ez
a világ. Kettős minden.
Az erős órák
a hasadó időnek igazat
adnak rekedten.
Te,legmélyedbe szorulva,
kilépsz magadból
mindörökre.
Lator, László
Olvashatatlanság (Hungarian)
E világ olvashatatlansága -
minden kettős.
Az erős órák krákogva
ismerik el a hasadás-idő
igazát.
Te, ott legmélyebb mélységed fogságában,
most kiürülsz magadból,
örökre.
Kántás Balázs
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 13:57:33, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Tenebrae (Tenebrae in Hungarian)
Tenebrae (German)
Nah sind wir, Herr,
nahe und greifbar.
Gegriffen schon, Herr,
ineinander verkrallt, als wär
der Leib eines jeden von uns
dein Leib, Herr.
Bete, Herr,
bete zu uns,
wir sind nah.
Windschief gingen wir hin,
gingen wir hin, uns zu bücken
nach Mulde und Maar.
Zur Tränke gingen wir, Herr.
Es war Blut, es war,
was du vergossen, Herr.
Es glänzte.
Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.
Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.
Wir haben getrunken, Herr.
Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.
Bete, Herr.
Wir sind nah.
Tenebrae (Hungarian)
Közel vagyunk, Uram.
foghatóan közel.
Már fogva, Uram,
egymásba marva, mintha
mindőnk teste a te
tested volna, Uram.
Imádkozz, Uram,
imádkozz hozzánk,
közel vagyunk.
Kajlán mentünk oda,
mentünk oda, ráhajolni
katlanra, vályúra.
Az itatóra, uram.
Vér volt, a vért
te ontottad, Uram.
Csillogott.
A te képedet verte szemünkbe, Uram.
Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.
Ittunk, Uram.
A vért és a képet a vérben, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.
Lator, László
Tenebrae (Hungarian)
Mi közel vagyunk, uram,
közel és megfoghatók.
Megfogva már, uram,
Körmünk egymásba vájva, mintha
bármelyikőnk teste
tested volna, uram.
Imádkozz, uram,
Hozzánk imádkozz
mi közel vagyunk.
Szélütötten vánszorogtunk,
Vánszorogtunk
a teknő és a tengerszem felé.
Inni akartunk, uram.
Vér volt, vér,
amit hullattál, uram.
Csillogott.
Képedet dobta szemünkbe, uram,
A szem és a száj tátva, üresen, uram.
Megittuk, uram.
A vért és a képet, ami a vérben volt uram.
Imádkozz, uram.
Mi közel vagyunk.
Schein Gábor
Tenebrae (Hungarian)
Közel vagyunk, Uram,
hozzád foghatóan.
Megfogva, Uram,
egymásnak esetten, miképp
a te tested mindegyikőnk
teste már, Uram.
Imádkozz, Uram,
imádkozz, hozzánk
foghatóan.
Mentünk szélre dőlten oda,
egyre mentünk, legörbedni
vályún, tócsaszemen.
Inni tartottunk, Uram.
Vér volt az, az volt,
amit ontottál, Uram.
Csillogott.
Szemünkbe dobálta képedet, Uram
tátogvást szem és száj, üresen, Uram.
Mi meg ittunk, Uram.
A vért és a képet, a vérben, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel tartunk.
Marno János
Tenebrae (Hungarian)
Közel vagyunk, uram,
közel és elérhetők.
Már el is értél bennünket, uram,
úgy egymásba akaszkodtunk, mintha
a testünk a tested
volna, uram.
Imádkozz, uram,
Imádkozz, mihozzánk,
közel vagyunk.
Görnyedten mentünk oda,
Mentünk, hogy lehajoljunk
a kráterteknőbe.
Inni gyűltünk, uram,
Vér volt benne, a te
Kiömlött véred, uram.
Ragyogott.
A te képed ötlött a szemünkbe, uram.
Szemünk nyitva és üres, szánk tátva
és üres, uram.
Ittunk, uram.
Vért és képet, mely a vérben volt, uram.
Közel vagyunk.
Imádkozz, uram.
Oravecz Imre
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 13:54:13, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Állni a levegőben (Stehen im Schatten in Hungarian)
Stehen im Schatten (German)
Stehen im Schatten
Des Wundenmals in der Luft.
Für-niemand-und-nichts-Stehn.
Unerkannt,
für dich
allein.
Mit allem, was darin Raum hat,
auch ohne
Sprache.
Állni a levegőben (Hungarian)
Állni, a levegőben,
a sebhely árnyékában.
Senkiért-és-semmiért-állás
ismeretlenül,
teérted
egyedül.
Mindazzal, mi benne térrel bír,
nyelv nélkül is akár.
Lator, László
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
2011-11-07 13:52:37, hétfő
|
|
|
Celan, Paul: Nyelvrács (Sprachgitter in Hungarian)
Sprachgitter (German)
Augenrund zwischen den Stäben
Flimmertier Lid
rudert nach oben,
gibt einen Blick frei.
Iris, Schwimmerin, traumlos und
Trüb:
der Himmel, herzgrau, muß nah sein.
Schräg, in der eisernen Tülle,
der blankende Span.
Am Lichtsinn
errätst du die Seele.
(Wär ich wie du. Wärst du wie ich.
Standen wir nicht
unter einem Passat?
Wir sind Fremde.)
Die Fliesen. Darauf,
dicht beieinander, die beiden
herzgrauen Lachen:
zwei
Mundvoll Schweigen.
Nyelvrács (Hungarian)
Szemgyűrűk a rudak között.
Csillangó szemhéj
csapdos felfelé
elbocsát egy pillantást.
Írisz, úszónő, álmatlan s borús:
az ég, szívszürkén, közelebb.
A vas hüvelyben, ferdén,
füstölgő facsonk.
Fényérzékre
találod el a lelket.
(Volnék mint te. Volnál mint én.
Nem álltunk-e
ugyanegy passzátban?
Idegenek.)
Kőlapok. Rajtuk
egymást szorítva, mind a két
szívtócsa nevetés:
két
teliszáj csend.
Marno János
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Celan 1. |
|
|
|
|
|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
68305 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1165
- e Hét: 1165
- e Hónap: 16804
- e Év: 50200
|
|
|