|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 20:06:34, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Ami nincs miért kell, hogy fájjon?
Egy pillanat, egy megfoghatatlan
érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mond, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen,
hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény , lépcső, magas hegyek,
mond csak még mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról,
mond ugye ez nemcsak képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet,
őrzöm a titkot, a mi időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
ne félj én nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet,
lelkem egy része az emléked, szívemet bezárva
titokként őrzöm meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke,
varázslatos tájak, s nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Vonz a semmi, az ismeretlen,
csak űrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája,
mond ideér-e hozzám valahára?
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.,
(A)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 19:41:09, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Érzés...
Fuvallatként jött érintésed,
menekülnék, de már késő,
felkavaró érzés mi
vonz feléd,
nem tudok
megnyugodni még.
Leheletfinom sóhajod
játszik velem,
szemed elvarázsol,
szikrája ragyogva táncol.
Éji hullámok habja felkap,
altass el kérlek,
égi adomány,
ajándék vagy.
Lelkem fonalát lágyan
köréd fonom,
ölelésed édes balzsamát,
érezni akarom.
Ne ígérj,
húzódj közelebb,
szépre virradjon a hajnal.
Kísérlek a végtelenben,
mint őrző csillagod,
s körülölel minden éjjel,
szeretettől fényes takaród.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 19:37:58, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Sóhaj
Vágyak tüze
sodorjon hozzád,
fénylő köntösöd
borítsa testem,
nincs szebb mágia nálad,
megbabonáztál engem.
Érintsd meg lelkem
fellegvárát,
csábulj el,
leheld lényembe
sóhajod vágyát.
Visszhangzik az éj csendjében lépted,
hiányzik csókod, érintésed.
Pár óra gyönyör veled,
ne legyen képzelet.
Mámorító gondolat
ha finom kezed simogat.
Kedves hangod
még dereng a messzeségben,
mikor a hajnal fénye
már ébred az éjjel
harmatos ködében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 19:35:35, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Hiányzol
Kereslek szívem rejtekén,
ellenállhatatlan
varázsodban függök,
s átlépem csodás
csillagod ködét,
hol a lelkedből
parányi tüzet őrzök.
Emléked mára
arcomon könnycsepp,
lassan elengedve,
gyöngyként peregve,
hagyom had hulljon,
simogasson még,
mintha kezed érintene.
A múlt boldogsága
csak pillanatra szólt.
Tovaszálló szeretet,
utam csillagporral szórd.
Szivárvány,
színezd meg lelkem,
had lássam énem,
sorsom tükrében.
Hiányoddal
fájdalom ébred bennem,
könny fakad,
álmokat kergetve,
s elsuhan, ahogy jött,
váratlan, nem hitegetve.
Csendembe húzódva
hallom andalító halk zenéjét az éjnek,
majd a hajnal csókja ébreszt,
s éltető szikrája a reménynek.
Az érzés nyoma láthatatlan,
bennem él,
s tudom
a múltat vissza nem adod,
törékeny lelkem,
fényben fürössze örökre
mámorító, édes balzsamod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 19:29:39, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Álom
A hamvas éj,
smaragd zöld reményekkel
festett tornácán,
ábrándokat kergetve álmodom,
örök talány, rejtett ösvény,
hol lépteim nyomát hagyom.
Magányom kacaját bűvölve,
véletlen belém botolva,
találj meg engem.
Kósza vágy,
mely árván repül,
keress, s mit szeretnél
megleled bennem.
Szerelem máglyáján oltsd ki életem,
sóhajom füstje, lelkem selyme,
cirógató gyönyörrel veled ölelkezne.
Megvetném ágyad,
a holdfény lehelet finom szálain,
párnád csillagok szikrájából szőném,
a végtelen mesés szárnyain.
Szirének hárfája dúdolná altatód,
a kéj ujja simitná arcod, s homlokod.
Cinkos szivárvány csillanna
a hajnal hozta harmatos pázsiton,
szebb életet festve,
a nappalok vásznára,
mit ma még csak álmodom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 19:17:53, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Kincsem
A csend fövenyén,
nesztelen léptekkel suhan a lelkem,
társtalan énem halkan zokog,
az éj sötét fátylán, mint apró picinyke
szilánk , az én csillagom ott ragyog.
Meghitt e pillanat,
sóhajom, mint egy távoli égi dallam,
könnypatakom sebes sodrásában feléd száll,
virágzik a boldogság ezernyi fűszála,
s örök lángú parázs olvaszt ölelő karjaidba.
Lehunyt pilláim mögött ,
megbújik a vágy,
csukd be a szemed,
áldott fénykoszorú
a mindenség fonalán hozzám vezet.
Csókom a végtelenbe visz,
tekintetedre szemem tükre a válasz,
megszédít e bűvös varázs,
mikor édes méze csurran ajkad ízének,
álmaim szórom eléd,
s életem tiszta forrása érinti
szíved tengerét.
Az öröklétben összefonódva
halhatatlanul suhanunk,
a tér és idő itt végtelen,
világom rejtekébe
arctalan lopózik a szenvedély,
lelkem remegő füstje a semmibe száll,
s az éjszaka csillagfényes köpenyén ,
szívem féltett kincsére rá talál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 19:03:19, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Emlék
Ösvényedre léptem,
érted virágzott minden rét,
harmatcseppben fürdött szívem,
boldogság, mely ma is
megigéz.
Nem kértem, mégis adtad
lelked aranyát,
s én megnyitottam
bensőm szent templomát.
Nem is sejted, mit
nyújtott a pillanat,
az érzés még fojtogat.
A semmiből fakadó
rejtelmes csoda,
lett vágyam otthona.
A csendemben hallom szíved
dobbanását,
hulló könnyem csobbanását.
Virágszirmot hintett lábam
elé kezed,
rejtett patak sodorta
hozzám léptedet.
Sejtelmes kép,
egy pillanatra
arcodat látom,
elhaló tűz,
elhalkult sikoly,
mára csak édes álom.
Vágytam a hajnalt,
a bíboros alkonyt,
ölelésed,
az érintés hozta pillanatot.
Bocsáss meg,
add kezed, ne hidd hogy bántlak,
vétkem csak az csupán,
szerelem szikrája gyúlt bennem,
életem alkonyán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-20 18:59:25, szombat
|
| |
| |
György Viktória Klára
Imádat
Érzés, mely jön a semmiből,
hatalma mindent elsöpör.
Feléled, mit kívánni vágysz,
varázsa fogva tart,
akkor is, ha viszonzást
nem találsz.
Szereted, félted mindenáron,
ha a lábad alatt süpped a
bánat mocsara,
mégis a szenvedés
olyan, mint
az orgona illata.
Fáj, de ölelése harmatos,
van és még sincs,
engedni kell, hogy
szépséges gyöngysora
ne legyen bilincs.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 169
- e Hét: 411
- e Hónap: 1979
- e Év: 9586
|
|
|
Offline
