Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-02 18:08:38, vasárnap
 
  enrique wenceslao fernández (kolumbia, 1858-1931): a fájdalom



Az ember, az önző tudatlan, a dicsre, boldogságra szomjas,
a forráshoz fut, mi a bűnnek iszapjából felfele tör,
s mert látja talán, hogy a mélyén az ég arca néz rá sugárzón,
hát fölneszel s elveszi ajkát, mit nem múló szomja gyötör.

Ki tudná a jót és a rosszat lelkében szakasztani ketté?
Ki, hogy mi igaz? Csak az Isten: kezében a kezdet s a vég,
csak ő szól örök szóval, melyben nem rejlik csalás, sem hamisság,
csak ő tudja mérni, mit senki, mi mérhetetlen, mint az ég.

Otromba gyönyör lelket gyilkol, nyomában csömör és üresség:
a serlegnek habzó nedűje csak álmatlan éjt s kínt szerez,
csak habzsolni, habzsolni vágyunk, és nem hagy alább a mohóság,
s időnk ha lejár: üt az óránk: az embernek végzete ez.

Hullámok sodró viharában hajóként vergődik a sorsunk,
tépnek-cibálnak szenvedélyek, hová futunk, hol vár a vég?
Belül a rossz táncolva tombol, örvénybe húz, ránt zűrzavarba:
kívül az éj: az ismeretlen, mi eljön, bárha messze még.

A gyermek, ki tegnap aludt még bölcsődalra, anyja ölében,
ma izmát feszítve csatázik: világa a küzdő porond,
de holnap, mint íj, hogyha roppan az utolsó nyilat kilőve,
a porba zuhan, s fekve várja a végső, nagy harsonaszót!

Hol tegnapok lakói jártak, lábuk nyomát még őrzi földünk,
mi járunk most vágy s kételyek közt, és várjuk a megérkezést,
nem tudjuk, mit szerettünk jobban az elhagyott, kedves helyek közt,
ahol legboldogabbak voltunk, vagy hol a legtöbb bánat ért.

Emlékek, melyeket a távol megszépítő fényekbe burkol,
arcok, amelyeket láttunk, s újból szemünk már látni sose fog,
bánat s öröm, mit lelkünk mélye örökös titokként megőriz,
oh, annyi mindent elvesztettünk, s helyük fájdalmasan sajog!

Az emberi emlékezetnek a feledés hatalmát adta,
és Isten tervelte el azt is, hogy jövőnket köd rejtse el,
hát lelkünkben adta a szomjat, mi üdvünket hajszolni késztet,
hogy abban keressük, ne másban, mi önmagunk fölé emel.

És minden elmúlik, s a holnap mibennünket már nem talál itt.
A pompa s dicsőség hová lett, a hatalom hol van ma, hol?
A fajok kihalnak, a népek eltűnnek s hullanak feledésbe,
de törvénye a fájdalomnak túllép az évszázadokon.

Oh, fájdalom! Fölsebzed mellünk, és arcunkat fürösztöd könnyben,
és vezeklő nyögést fakasztasz, és feltéped a szív sebét:
mit számít! Az idő, mint tudjuk, egy isteni pillanat, nem több,
s megtisztítod lelkünk, hogy jöjjön egy újabb, egy másfajta lét.

/Ford.: Dobos Éva/
 
 
0 komment , kategória:  enrique wenceslao fernández (k  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3114
  • e Hét: 8406
  • e Hónap: 87964
  • e Év: 2029244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.