Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Nagy Zopán
  2011-11-26 11:10:35, szombat
 
  NAGY ZOPÁN versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

15 bekezdés a 15 éve elhunyt ______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A "Családi haikuk" sorozatból______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A körúton______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Vörös Törpe___________________________(#)- Gizella Lapu
Esős, tavaszi délután______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hajnali képek______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hábi-Szádi monológok___________________________(#)- Gizella Lapu
Jelek és ráncok______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Két haiku______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kivonat(ok)___________________________(#)- Gizella Lapu
,,Koan"______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kreol kamaszlány______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
,,Metszések"______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Négy kép______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Összeér______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
"Őszi sanzon"______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Parkban (No. I.)______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Parkban (No. II.)______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tükrök és hangok______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Vázlat___________________________(#)- Gizella Lapu



Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2011-11-17 08:32:59, csütörtök
 
  Nagy Zopán - Lázadás

(Montázs I. B. Singer "Mesüge" című regénye nyomán)

15 bekezdés a 15 éve elhunyt
Isaac Bashevis Singer emlékére

Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...
Ilyen az irodalom, ha ér valamit, csupa cselekmény,
Nem enged teret a közhelyeknek, a szentimentális borongásnak...
Hogy ha hiszünk is Isten bölcsességében,
Tagadhatjuk, hogy csak jó származhat tőle...

Avatottan gondoskodom róla, hogy ne csak írásaimban
Gerjesszem a feszültséget, hanem az életemben is.
Mágnesként vonzom a kárhozott lelkeket - búskomorokat,
Öngyilkosjelölteket, rögeszmék, küldetések... megszállottjait.
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap.

(Bármit tesz, vagy mond az ember, a jövő csupán a múltat ismétli.
Gyakran fantáziáltam arról, hogy a szemem láttára
Megy végbe valami Kozmikus változás... - De:
Mi is az Isten? - A fejlődést vezérlő Rend, az Erő,
Amely az égitesteket mozgatja... meg a többit...)

Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...
A rend, ha ugyan létezik, annyi nekem, mint a tavalyi hó.
Hiába aratom sikereimet (tegyük hozzá,
Aprócskákat), a depressziómnak se vége, se hossza.
Szentséges Isten, ugyanott tartok, mint húszévesen...

(Ó, gödölye, gödölye, aki kapja, marja...
Ropja mind a gyerek, ha anyját veri apja...
Az emberek lopnak, mint a szarka. - Freud az egész
Elméletét a Gemara két lapjáról lopta, Brakhot
Traktátus Haroe fejezetéből. Spinoza a Sir Ha-Ikhudból lopott...)

Úgy éreztem, kísértet fekszik köztünk, és elválaszt egymástól.
A zsidónak megvan a maga külön élősdije, ami sajnos elpusztíthatatlan.
Régtől tapasztalom, hogy az erőszak...(a gyilkosság) ... a halál
Emlegetése felkorbácsolja a bujaságot.
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...

(A szenvedély pillanataiban hallottam már sikolyokat:
"Ölj meg! Tépj szét! Döfj agyon! - Atavisztikus vágyak
A torkokból... - Magam is elveszett lélek vagyok...
Apám él! - Hitler, a vérkorszak, a háború nem igaz.
Lidérces álom volt csupán. - Megborzongtam és felriadtam...)

Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...
A világ (vagy) az ember külső burka (a Klifá) fölszakad.
Isteni szikrák szóratnak az alant tátogó szakadékba...
(A művészetnek volna mit meríteni az ősi misztikusok
Jelképeiből...) - "Él mólé ráhámim..."1 - A gyászima elmarad...

(Elkerülés ünnepe: Peszáh. - Elbóbiskoltam...
Ott volt apám a széderestén a kitliben2.

Anyám a szombati ünneplőjében... Az abroszon
Ott álltak az ezüst gyertyatartók, a bor; a keserű füvek,
A tojás, a lábszárcsont: a szédertálban...)

"Amíg pislákol az élet, minden jóvá tehető."
Az eget vörösre festették a város fényei,
Holdtalan volt, csillagtalan, amolyan kozmikus seb.
(Eszembe jutott, a braclavi Nahman rabbi mondása.)
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...

Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...
Hát tehetek én arról, hogy egyszerre több nőt is szeretek?
Mózes is megkívánta azt a néger nőt...
Hol van az megírva, hogy én Mózesnél,
Meg Jákób pátriárkánál szentebb életű legyek?

(Mint az orvostudománnyal dacoló, halált hozó mikrobák,
Az irodalom gonosz manói se adják fel soha.
Egyre kutatják a gyöngéket, a sebezhető pontokat.
Minél több készül el a műből, annál kimerültebb az alkotó,
S annál jobban elpimaszodnak az efféle kártevők...)

Sűrűn eszembe jutottak a kabbalisták szavai,
Miszerint az ember a tikunért3 küldetik e világra.
Hittem, hogy Isten regényíró, aki azt ír, amit akar, s olvasni
Kell Õt az egész világnak, eltöprengeni, hogyan is gondolta.
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...

Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...
Számomra a szeretet azonos volt a szabadsággal.
(Igaz: a legnagyobb szenteknek is voltak kétségeik...)
A szabadság nem maradhat passzív, teremteni akar.
Lehetőségek végtelenségét kívánja. Szerelmet...

Az élet elhúzódó válság, vége-hossza nincs küzdelem.
Ami leginkább elborzasztja az élőket
- a halál -, talán mérhetetlen üdvösség forrása.
Hogyan lehetne vége annak, ami végtelen?
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap...


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2011-06-01 19:13:51, szerda
 
  NAGY ZOPÁN

Jelek és ráncok

(Montázs Edmond Jabès ,,A Kérdések
Könyve" tiszteletére)

A könyv: lélegzetem, otthonom, talányom...
Könyv által boncolok tűnő barátot,
Könyv által a rejtőzködő világot:
A világtalan hunyorgásban is látom...

Kiben a vágy siet: türelme beteg... (?)
(Az ég s a tenger is lehet akadály...
Szemlélő tudásod: sajátos arány...)
A ködös út - megsejtett kérdőjeled... (?)

Tudva, tudván, hogy a válasz is kérdés:
Önmagunk által átírt találkozás...
Más lesz az idegen, más a hasonmás...
A könyv megsokszorozza a könyvet - és:

Feltárja a földet, lényeket formál...
A lélek javai igévé váltak,
Az ige örökkévalóság által
Pergeti a pillanatot - és pulzál...

Egy lehelet, egy jel, sőt néha még egy
Árny bizalmassága is elsődleges...
Behatolunk egy boldog vagy egy sebes
Nyíláson át -, s belül vérzik a jéghegy...

(Ha neved öt betűből áll, öt könyvben
Pereg neved... Ha neved csak egyetlen
Betűből áll: előtte állsz nevednek.
Ha csak voltál: érc-visszhangok neveznek...)

(A könyv: feláldozott titok kiáltása?
A lehetséges űr távlati törlesztése?
A léptek ellenállhatatlan igenlése?
A könyv: archaikus álmok folytatása?)

Élők dialógusát lombok suttogják...
Minden ébredésünk rügyező veszély...
A (túl)világ (a mi) nyelvünkön beszél...
Holtak emlék-szavait homokkal oltják...

Ezen a földön ástam kutat. - Kiutat
Az arc elrejtésében láttam. - A fában
Kerestem kérgek nedvességét, és láttam:
A rétegek (mint lapok) beszélő (k)utak...

Az nyissa fel a borítékot, aki nem
Szakítja fel az anya arcát. Ha látok,
Utódok nevében oldódhat az átok...
A könyv összeköt minket. Tudom. Azt hiszem...

Megszabadulhatsz egy tárgytól, rögeszmétől,
De egy szótól soha. - Kulcsszóban, fájdalom-
Szóban lakunk; üdvözlésünk is megszabott
Türelem-füvek keserűjétől kékül...

Üdvözlés a (könyv)templom romjai alatt:
A semmi kristály-szemcséitől igézett
Óriási szemek, melyekből kiégett
A fénylő üzenet. - Ám a parázs maradt...

Jelek faggatása, hamvak kóstolása:
Megannyi csapda: az ész éj-foszlányai;
Az igék izma igéző - és drámai,
Mint hús-vér lapoknak arcba-csapódása...

Szeretsz? Szeretnek? - Tudásod mérhetetlen...
Az emlék oldott jelenlét? Talán: talán...
A látás kódolt felejtés? Halál: halál...
Szerethettelek! - Tudásom hihetetlen...

*
,,... Lelkem története
a betűk története,
a formájuk érzékeim számára
érzékelhetővé tette a járást,
téren is időn keresztül
a szóban történő egyesülésükig
születésem megjósolt
helyén és idején..."

(Reb Gaon)

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2011-01-17 09:02:34, hétfő
 
  NAGY ZOPÁN
Tükrök és hangok

1.
Ami már elmúlt
Mindaz megmarad

- A tükörben -

Mindaz megmarad
Ami már elmúlt
*
Hangom mozdulatlan
A hang előtti mélyben

- Torkomban tükör -
- Gyomromban tükör -

A hangon túli fényben
Hangom hallhatatlan

2.
Elgondolás.

Vágyak párás aromája.

Figyelni a nyüzsgő csöndet.
A tükörre kenődött árnyak
leheletnyi tompaságát...

Elgondolás.

Átlépni a kemény felületeken.
Az élesbe könnyedén mozdulni.
Puhán itatódni át a rétegeken.
Egynek lenni a csönd figyelésével.
Elgondolás.
Egynek lenni a csönd figyelésével.
Puhán itatódni át a rétegeken.
Az élesbe könnyedén mozdulni.
Átlépni a kemény felületeken.

Elgondolás.

*
(De egyazon tükörbe
kétszer belépni lehet-e?...)


Négy kép

Üveg - bogárka
fénylik. Ma mellé-lépek.
túléli? - Hátha...

Megkövült pipacs
lakik haldoklásomban.
Egy kemény szivacs...

A kő konokul
alszik ébredésemben.
Álmom nem puhul...

Üveg-álmaim
köré lépnek fénytelen:
kövült lábaim...

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2010-12-19 09:05:22, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-03-12 08:04:39

Nagy Zopán



Kivonat(ok)




(Montázs Füst Milán: Hábi-Szádi
Küzdelmeinek Könyve alapján)





Ez mind én voltam egykoron. Az ön-rokon.
Schőndorff úr, Borzippai, avagy Hamuján,
Gracián, vagy akár Naszr ibn Takkár - s Lokmán...
Ez mind én voltam - s az ,,erkölcsi praktikum".


Hízelgés - kérkedés - csábítás - áhítás...
Merénylet (mindez) az önuralom ellen:
Kegyesen kellene lenni kegyetlennek...
Az ember újra meg újra állat, aztán:


Megtér (hi, hi): advocatus diaboli...
De kérdem én, jó filoszok horkolásban:
Hogyan kell érvényesülnünk a világban? -
Schopenhauer sem volt rest lerugdosni


Egy öregasszonyt, mert az túl sokat jártatta
Az ajtó előtt a száját, miközben Ő
Etikus műveinek mélyén merengő,
Principium(ok)ba mártott pennáját nógatta...


Az ízléstelenséget bizonyítani
Nem lehet. Mert az ízlés (kis) birodalma
Zárt ország. - Émelyítő célzásokkal a
Női test titkairól... - Ilyen ,,lírai"


A mocsok (is), ha buta fráter akarja
Gátlástalanul (poézissal) föltárni,
Végső marhaként: vágyát analizálni;
Ám így, mintha csak kérődzés-genny fakadna...






Az igazságot mindig a megismerés
Útján akarják... A régi eredmények
Képletté porosodnak; puhul a lélek -
S a ,,lényeg": önfelemésztő, híg csevegés...



A lelkek merev formái hipnotikus
Ragaszkodáshoz, makacs, rút - és földéhes
Sértődésekhez hasonlatosak. - Téves
Kikötőben (mondjuk: ez gusztus) misztikus



Lehet süllyedő-égő hajóra szállni... -
Ez is olcsó gesztus, mint cékla-lé vérrel -
(S) mondom mindezt halálos keserűséggel:
Méregkeverés közben harmonizálni...(?)...


A lény: saját hasznára formálja magát...
(Vegetatív szisztémát vesz át a tudat...
Gondoskodás - rombolás: mutatnak utat...)
Megrázó az üldözés: mű-nyúl és agár...



Az esetlegesség megvetése: hiba.
Nem ,,egységes" a pusztulás - s nincs egységes
Gondviselés... De az egyén: az ,,fenséges"... =
Pompás hibáidat ne áruld el soha...(!)...



A Vörös Törpe





(Montázs Michel Tournier azonos című elbeszéléséből)







Válóperekre specializálta magát.
Büszke volt irodalmi műveltségére...
Huszonöt év - százhuszonöt centijéhez...
Ortopéd cipők: nem segíthetett neki más.





A boulogne-i erdőnél (fényűző lakásban) -
Mályvaszínű, nagy baldachinos nyugszékben,
Mint valami pincebogár, úgy vonaglott,
S a fekete márvány-kádas fürdőszobában




Vedlette le nyűg-öltönyét (új ügyfelénél) -
Az óriás napszemüveget viselő,
Az immár unott, lazaságot mímelő,
Szinte meztelen operaénekesnőnél.




,,Ügyvédünk"* szűz volt, ám torz testének hatékony
Fegyverétől - a hatalmastól: elképedt
A gyönyör igájába hajtott nagydarab,
Trillázó, trágár szitkokkal őrjöngő asszony...




Aki aztán seggdugaszomnak, műfaszomnak,
Csüngőmnek, kéjövemnek, vagy csak stricimnek,
Vacakomnak hívta a férfit, akinek
A nő ,,törpetarsolya" lett - s mint majomnak






Kölyke: ő úgy csimpaszkodott a nő derekán
,,(Hímvessző végtagokkal)" = megszállott állat...
De néhány hét múltán megszűnt a csodálat:
Visszatért a volt férj, a csöppet sem karakán...




*Lucien beosont a nőhöz, lezuhanyzott
S a férj bíborszín köpenyébe bújva várt,
Majd egy ugrással a nő nyakára fonta
Két bulldogállkapocs-kezét, s míg az haldoklott:




Utoljára magáévá tette. Azután
Mindent elrendezett: a férjet keresték,
De nyoma veszett... - Lucien bezárkózott -
S irodájában zsarnoki álom karzatán





Üvöltött: kezében Birkenauról szóló
Könyvvel; és ő, a tábor kormányzójaként:
Meztelen, mászó nőit korbácsolta épp.
Mindegyik sebesült - recsegte a hangszóró...




- - - (2) - - -




,,A söpredék felé emelkedő, a minden-
Kitől különböző férfi, aki ellen-
Állhatatlan - na és kiválasztott jellem.
Vad csábító, zord gyilkos: a tévedhetetlen!




Lenyűgöző szörnyeteg!" - szédítő kéjöröm
Járta át Lucient...- Mályvaszínű selyem-
Sálat - és nemi szervét kidomborító
Vérvörös harisnyát öltött... - ,,Művész ördögöm":




Lokálok félelmes-fura izmos fazona,
S főleg prostik kedvence lett hamarosan.
Férfiak mumusa - kiszámíthatatlan,
Éjjeli bárok mutáns mutatványosa...




Egy nap kedvező ajánlat találta meg:
A híres Urbino Cirkuszhoz szerződött,
Ahol fantasztikus (mélytudatban őrzött)
Víziói kaptak (szárnyaló) ,,szabadkezet"...




A porondon: óriási kezet láthattak.
Rózsaszín műanyagban a törzs képezte
A tenyeret, hátul az elvágott csukló
Csonkja állt ki - s forgott az ijesztő alakzat...





Fénylett, zsugorodott, lidérces gyorsasággal
Létrára mászott - s egyetlen ujjpercével
Kapaszkodott, verdesett (mint pók lepkével)...
Gyerekek üvöltve, nők: tátva maradt szájjal




Csodálták Lucient - kinek ,,absztrakt" sikerét
A világsajtó is megírta... - Nizzában
Időzött a társulat, mikor váratlan
Vendég érkezett. - Bob volt, akinek a nejét




Lucien megsemmisítette. Bob üldözött
Gyanúsítottként, nyirkos pincében húzta
Meg magát, de kínja most ide-vonszolta. -
Segítséget kért, s Luciennek kapóra jött





E volt vízisíző, reszkető langaléta,
Ki bármire kapható lett. - Bújtatta őt,
S új számaiban minden elképzelhetőt
Kipróbált vele. Alázások tartaléka





Sorakozott Lucien eszelős fejében:
A klasszikus Dávid és Góliát harcát
Oly zárással toldotta, hogy az Óriást,
Amikor összecsuklott elernyedt vesztesen:




Biciklipumpával fújta fel, kigúnyolta -
S Bob, mint egy hájas, engedelmes teve:
Petyhüdten hempergett. A törpe püfölte,
Trambulinnak, matracnak használta, rugdosta...


- - - - -



Bob letérdelt a lakókocsiban - és kezet-
Csókolt a törpének...- Lucien ezután
Kicsiny ágyába elrejtve csempészte át
A határokon óriását, ki hírnevet




Hozott az egyre kreatívabb - és megszállott
Vörös törpének, aki előadások
Után: mint fények, tapsok mögötti zsarnok:
Bobbal (a ,,szolgával") folyamatosan hágott






 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2010-11-17 17:21:16, szerda
 
  NAGY ZOPÁN



Összeér





2.

Az örvény érve érme-
fény
(opál-karcos vibrálásban):
tompít - vakít -
és merül - merül a re-
mény...



1.

A fej mocsarában
(hol áttetsző kút
gyomra korog, vér is rotyog -
s a múlt kanala kavarog):
a zaccos elme elme-
rül...

*

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2010-08-30 09:07:40, hétfő
 
  NAGY ZOPÁN
Parkban (No. I.)

Hatalmas hár(s)fák.
Hangzatos lombok.
Órája zuhog.
Alattuk állok...

Szemben: egy erkélyen
egy kislány (azt hiszem)
az égnek integet
- seprűvel játszik -
úgy látom meztelen...

"Költőink voltak"
a neh
éz vas-fejek;
arcuk most tiszta,
nagy eső mosta;
alattuk virágok:
lilák - és sárga;
mandala formákban
bogarak a fákon;
csöndesen, csoportban,
élénkszín-ittasan...





Parkban (No. II.)

Hár(s)fák a viharban.
Sírásuk hangzatos.
Arcom egy odunak
támasztva hallgatom:

Amint egy távoli
nagy ház is fölzokog;
s erkélyén "beteg" lány:
(melletlen, meztelen)
ég felé dob botot...

A költők e parkban
fekete vas-fejek.
Elázott arcukon
ismerős rím-jelek
- s mindegyik ittasan:
a lányra mosolyog...

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2010-08-17 05:27:19, kedd
 
  NAGY ZOPÁN
Hajnali képek

Lángoló lángossütő
(lakókocsi egy elhagyott piacon)
hóviharban...

Hatalmas, gyűrött lepelről
föl-fölcsapó, ropogó lángok...

(anyám ájulása)

*

Úszó víztorony
(hajóárbochoz kötve)
az óceánon...

- Mélységes tömegbe,
fekete hengerbe nézünk be...

(apám betegsége)

*

a jövő állandó visszatérés
a jelen (elavult) ismétlődés
a múlt folyamatos jövő(k) előképe(i)

a múltak mindig jelen vannak
a jelenek megromoltatnak
a jövők (remélt) túllépések

(örök helyben-járások)

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2010-08-05 10:09:01, csütörtök
 
  Nagy Zopán
,,Metszések"
- Három haiku -

Ködöket átmetsz-
Ő Fény tövisek! - Halál
terjeng ,,arra" is...

Halált metsző Fény-
tövisek! - Az űr mögött
is köd kavarog...

Ködöket riasztó
Fénylő Halál! - Benned
is csak Lét szorong...





- Két haiku -

Tegnapom: sötét
felhők foszló hullája;
holnapom: tegnap...

Holnapom: húnyó
fények finnyás mutánsa;
tegnapom: senki...





- ,,Koan"

-Vagyok:egy erdőben hagyott
kerékpár, aki engem vár.

(Nincs kerekem.)

= El sem indultam, de:
Megérkeztem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
x
  2010-07-29 10:25:51, csütörtök
 
  NAGY ZOPÁN

(Kreol kamaszlány)

Zuhogó esőben
Vattacukrot evett
Bimbói átdöfték
Elázott kék ingét

A fák közül néztem
Ő megállt a téren
Mellei gesztenyék
Ajka dús élveteg

Ragacsos hajával
Teljesen szabadon:
,,Mit bámulsz romagyar!"
- Felém így kiáltott.





(Esős, tavaszi délután)

Egy nő engem ma kilökött
A 6-os villamos elé
De előtte elém köpött
Hátha azon el is csúszok

És a sáros sínen kúszok
A nagy zebra partja felé...
Nem így lett, mert visszalökött
A nő felé egy kiköpött

Ugyanolyan ős-drabális...
Gondoltam ez iszonyú jel:
Lába(k) közé estem máris...
- Aztán végül ő gázolt el.




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-05-18 06:23:59


Nagy Zopán

Vázlat


...és benne van a kavics közepében...


...és rajta ül a madárfészken, és a légy-
piszokban is ott lakozik (Isten)...;
- mert nem tudunk már mit mondani...

és a pillangó szárny-porában is benne él,
akár a disznó agyarában (rejtőzik magában,
ahogy önmagát szedi szét)...;

- mert Ő a titkos (de túlon-túl áttetsző)
viharzat, ki fekete jelenésként beszaggat
az elmék zugaiba...; - így Ő a megsejtett
Végzet: sorsunk szeszélyes töredéke is...

...és benne van a bőröndben lakó
pókhálóban (mint áldozat) és Ő a
bőrönd, mely rá-rohad...;
- mert nem tudunk már mit mondani...

és benne szorong a toll hegyében, mint
bármikor lecsöppenő pont az égben...; -

ám amíg Ő szorong:
nekem nem kellene félnem...



Hábi-Szádi monológok

(Füst Milán emlékének)

1.

A képzelet hamisít
(mondja a pap),
múltad a zsebedben,
jövőd a pillanatban
(most válik múlttá)...

Íme, az összes birtokod:
a pillanatban megrekedt észlelet,
a pillanat, mely hordozza lelkedet...

A káprázat felé
vihet az áhítat
(a teremtés
,,ténye" csak átirat...)

A Létezést csodáld!
Ő: a Változóban káprázik...

(Mocskos és ragyog.)

És összeomlanak az alakzatok...
És csodák épülnek újra...
(És mindebből ,,csak" az ember
hiányzik...) - Nyerít és iázik -
Pedig azt hiszi, hogy beleszólhat,
pedig úgy tudja, hogy részese is...
Igaza (is) van:
apró része a nagy káprázatnak
(a közhelyek metamorfózisának).

A Változót csodáld!
Ő: a Teremtés...

*


2.

Kedves Milán!
Tegnap még 33, tegnap előtt még 22 éves voltam...
Ám ma (az ,,egészséges" fiatalembert) három öregasszony kirabolta...
Az időt őrizték...
,,Csak" az időt őrizték meg (állítólag), melyhez táskám, fotográfiáim, írásaim...
is hozzátartoztak. (A pénzről nem is beszélve, hisz az még inkább a káprázat tulajdona...)

Kedves Milán!
Önélet "rajzunk" öngyulladó...
Füst, angyal-fing, korom-minta, toll-paca, hab és híg ragacs (elkenődött sírfelirat)...
A betegségek: atavisztikus emlékek = éltető büntetések...

A név (a fantom):
ismeretlenül kísérti
az ismeretleneket...
majd föloldódik
s önmagát is elfeledi...

Üzenet helyett:
az őszinteség
is tévedhet...

A tudomány
(a mende-monda):
csak az embert,
a hús-vér valót
(a lelkes tagadót),
a lényeget(?)
nem ismeri meg...
hisz saját emlékünk is pontatlan...

*


3.

...(Aztán a lélek csak kipárolgás,
bolyongó-vergődő és elmúló lecsapódás.
Az együttható erők megszakadnak...
A test: személyből anyaggá minősül...)...

*

A pokol:
az úrban is pokol...

*

A halál: halál...
A ,,vízszintes ember"
immár teljesen egyszerű
(bármit is tett):
névtelen, ,,elengedhető"...

Mozdulatlansága csak néhány percig érdekes
(ahogy az újszülött vergődése is csak ideig-óráig):
aztán minden(ki) megy tovább...





 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zopán 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.