Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Sulyok Vince
  2011-11-23 17:23:14, szerda
 
  SULYOK VINCE versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

Aranjuezban és Aranjuez után______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Sziámi-öböl Buddhája________________________(#)- Gizella Lapu
Bennem maradtak______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Egyszer itt éltem én is________________________(#)- Gizella Lapu
Elutazás_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Élt 51 évet________________________(#)- Gizella Lapu
Giczy János festményei fölé________________________(#)- Gizella Lapu
Hiábavalóság halottai________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Idegen életem senkiföldjéről________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Isten kirabol, megfoszt________________________(#)- Gizella Lapu
Látszólag alig változott_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Mediterrán hajnal_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ősz, 1956_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szarvas az erdőn_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szent-Iván éjén_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tegnapodban élsz_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Üzenet haza_____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária




Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2011-11-21 14:17:51, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-11-21 14:10:17

Sulyok Vince versei

Egyszer itt éltem én is

A legjobb az lenne talán
s talán a legkívánatosabb is:
feloldódni a tengervíz ölelésében,
beletűnni, örökre beleveszni
a kéken homályló ködökbe,
a vizek mögötti párákba,
igen: a tenger szépségesen üzenő
kék hullámaiba,
ebbe a nyugtató örök zúgásba;
a partszegély arany homokján
csak árva lábnyomom maradna egy időre,
míg az újrázva partra szaladó
habtarajok ki nem törölnék, ki nem mosnák
utolsó, visszahozhatatlan jeleiként annak,
hogy én is éltem, hogy itt éltem én is,
itt járkáltam arany sugárözönben,
itt ragyogtam ebben a parti tájban
s itt sajogtak szívemben bánatok
és furcsa, mert még ritkább, örömök -
itt éltem, innen
vesztem bele a morajló vizekbe,
a dörgő hullámzásba, idegen
partok alatt, ahol lábnyomnyi
jel se marad utánam a homokban.

Torrevieja, 2003. 10. 20.

Giczy János festményei fölé
(1933, festőművész, Sopron)

Azt a világot fested egyre még,
amelyik már rég nem is létezik,
azok arcát idézed fel,
akiké már rég porrá omolt
a temetőkert sírhalmaiban.
Elnézem képeiden hosszan
ezeket a nem szép arcokat,
ezeket a gyönyörű arcokat,
az élet, a sors által összegyűrteket,
a hajsza s munka által megviselteket,
ahogy elnyűttségükben is tündökölnek.
Vajon ilyen szépek leszünk-e mi is
majd halálunkban?
Képeidről és képeid mögül
minha szüleim földszínűvé, csontszínűvé
vált arca nézne vissza rám,
mintha példáznák, hogy egy napon
mindünk arcát fehérre meszeli majd a halál.
Míg festményeid arról szólnak,
hogy ami neked fáj, valamiképpen
az fáj nekem is, festményeid
öreg, ódon templomai,
szárnyasoltárai,
zsupptetős, ,,kontyos" házai,
szentképarcú öregjei
idézik, tükrözik az én múltamat is,
mutatják, hol van a hazád,
s mutatják, hol keressem
én is a hazám,
a hajdan-voltat, de mára elveszettet.
Festményeiden talán?

Oslo, 2009. 3. 9.



Isten kirabol, megfoszt

Isten kirabol, megfoszt
mindentől, amit szerettem a létben.
Nem várja, hogy önként lemondjak róla.
Nem várja beleegyezésemet.
Nem várja beletörődésemet se.
Megértést sem vár tőlem el.
Nem ád haladékot se.
Útszéli rablóként valahol leterít.
Megfoszt múltam kicsiny kincseitől.
Megfoszt az emlékezés gyönyörétől.
Napjaim mézét elirigyli.
Virágzó alkonyatom elrothasztja.
Arcom színe lesz pergament sárgája.
Vérem feketére fagy ereimben.
Reményeim, vágyaim, álmaim
kegyetlenül tapossa sárba.
Testem nyüvekkel zabáltatja fel.
Hiába lenne minden ellenállás,
nevetséges a kétségbeesés.
Lázadásomból, tiltakozásomból
végül akkor is csupán
vödörnyi csont és hamu marad vissza.

Torrevieja, 2005. 10. 6.

A Sziámi-öböl Buddhája

Nézi Buddha az örök tengert,
száz évek szállnak, nézi Buddha
- mozdulatlan maga - a partra szaladó
hullámok örök sodrát-rohanását,
ahogy mérik a megmérhetetlent,
a kezdet és vég nélküli időt,
az ismétlődésben is változatlant,
a változásban is örökkön ugyanazt;
nézi Buddha s a mosolya
aranyba fagyva, mosolya
beledermed valami túlvilágba,
valami érzékelhetelen léttelenbe,
szoborlétébe zárva maga, az aranyba,
az arany oltárból áradó ragyogásba,
és arca fölfoghatatlan derű
és arca fölfoghatatlan közöny:
nem érti örömünk és szenvedésünk,
nem érinti örömünk-szenvedésünk,
kis féreg-létünk tülekvő nyüzsgése,
ahogy sarutlanul ellépdelünk
előtte a hűs márványlapokon,
az arany Buddha előtt, akihez
nem ér, nem érhet ima szava se,
mert ima sincs miért,
mert az, amitől félnénk és futnánk:
végül is elkerülhetetlen,
végül is elkerülhetetlenül
elér egyszer mindannyiunkat,
s magunkra öltjük mi is (röpke pillanatra bár)
megmerevedett mosolyát -
mielőtt arcunk és testünk porrá omolna,
míg a pálmák közt tovább zúg a szél,
míg a parton tovább zuhog a tenger,
mint akkor is, mikor még nem volt ember,
mint akkor is, mikor már nem lesz ember.

Cha-Am, Thaiföld, 1997. 4. 7.





 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2011-11-12 18:23:16, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-19 07:56:08

Sulyok Vince versei
Élt 51 évet
Középkorú norvég nő halálhírét
olvasom a helyi újságban. S noha nevét
nem ismertem, valami mégis arra késztet,
hogy tovább olvassam a tudósítást -
s nem korai halála miatt,
hanem mert neve alatt az a mondat áll:
1957. július 5-én született Oslóban.
Azon órák egyikében tehát,
amikor Koppenhágából kiindult vonatom
begördült az oslói pályaudvar
napfényben úszó üvegcsarnokába.
Az újszülött vékonyka hangocskája
egyként jelezhetett ujjongást és sírást:
hisz fájdalmak közt érkezünk a világba,
de fény vár ránk, törődés, szeretet.
A kocsiból kilépve a langyos
peronra, én ujjongásba fogtam volna
legszívesebben a sietők tömegében,
de tartózkodó szemérmem visszatartott,
s csak egy rejtett könnycseppre futotta
szemem legsarkában, hálából amiért
fiává fogadott nagy szívével
hajszoltságomban ez a kicsi ország.
Együtt sírtunk s egyidejűleg együtt ujjongtunk
(bár nem egymás mellett és nem is egy ok folytán)
két új jövevény: a norvég bébi meg én.
őt családja várta, örömmel, szeretettel,
engem, az idegent, senki se várt.
De a létnek, a nyárnak, a fényeknek
s a kövekből kiáradó langy melegnek
egyként, egyformán örültünk mind a ketten.
,,Fájdalomtól megtörve" (írja most az újság)
gyászolja férj, gyerekek, szülők és unokák,
rokonok és barátok serege.
Említetlen csak én maradok a szövegben,
pedig Norvégiába egy napon kerültünk,
s más léptékkel, de norvégul is egyszerre tanultunk.
51 éveddel itt nyugszol te már
a közeli temetőben, míg én, a veled egyidejűleg
ide érkezett idegen élek még továbbra is
a fényben, hogy gyászolhassalak
én, az idegenből idejött
s idegennek megmaradt barát.

Torrevieja, 2008.10. 3. / Oslo, 2009. 3. 9.


 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-11-12 21:56:39, péntek
 
  Sulyok Vince
Mediterrán hajnal
Sütő András halálának hírére

Amikor a sárgából rózsaszínbe,
majd egyre vörösebbe vált az ég színe,
megjelenik a szomszédos ház tetején
az antenna rúdján egy karcsú, gyönyörű
fekete madár. A nevét nem ismerem.
Körvonala sötéten, pengeélesen
vésődik a háttér színeibe.

Aztán ülünk csak mereven, mozdulat nélkül
mindketten, s nézünk bele a gomolygó párákba,
mígcsak a tengerből tüzes kis ujjként
elő nem villan a nap, amire vártunk
kettesben itt, határán éjnek és nappalnak.

Madaram akkor mintegy felsikolt,
felröppen és szárnyal máris bele
a fénysugártól porló messzeségbe.

Vajon hány ilyen színektől tobzódó
mediterrán napkeltében lesz itt még részem?

Új halálhírt hoz szinte minden új nap,
újságoldalak, telefonok, levelek
halotti jelentésekkel vannak tele,
mik szíven ütnek, megsápasztanak,
s mintegy tudatják: közeleg
az én utolsó órám is. Ám addig,
amíg lehet, maradni akarok
a rámaranyló fényben,
a földi szépség és a földi élet
bűvöletében,
várva együtt egy-egy fekete madárral
a tenger sodródó vizeiből
tüzelő ujjként előbukó fényre,
új napnyi új reményre,
egy napnyi haladékra.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-10-27 05:03:50, szerda
 
  Sulyok Vince
(1932- )
Látszólag alig változott
Látszólag ott van
minden a helyén,
látszólag alig változott
valami is -
s mindennek vége mégis,
mégis minden teljesen más már.
Az idegen
(a nékem idegen)
kutya vicsorog, ha megmozdulok,
csaholva tépi láncát
(a néki idegenre),
bárhogy csitítják:
érzékeli idegenségemet,
idegen világom szagát,
az ezer kilométereket
s az apai udvarról helyrehozhatatlanul
kirekesztő évtizedeimet,
s akár az atyafiak áradó beszéde:
öli ugatásával ő is a csendet,
amit itt kerestem,
amiért éppen idejöttem
nyomában gyermekéveimnek.
De ez a csend már nincsen itt,
csak az én emlékezetemben.
Pedig látszólag a helyén van
a legtöbb dolog továbbra is itt,
látszólag alig változott valami,
ám végül mégis be kell vallani:
hiába jöttem,
idegennek tűnik már szinte minden itt
nekem, az idegennek.

 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-10-03 07:08:54, vasárnap
 
  Sulyok Vince
Szent-Iván éjén

Szent-Iván éje van és Norvégia-szerte
tüzek gyúlnak-lobognak a hegyoldalakban,
tavak és fjordok partján, ősrégi pogány
idők máig továbbélő emlékezeteként;
ácsorgunk körülöttük szárazra aszott
ágakat hajítva a máglyákra; szikra-csillagok,
sziporkák zúdulnak belőlük elő; atavisztikus
lélekkel nézünk a füstbe, a sárga-fehér
lángokba, szinte transzban már, az északi
fehér éjszaka misztikus-varázslatos,
ködeiben, sejtelmes árnyai között,
szinte valami földöntúli ragyogásban,
mely tompa mégis s már-már fekete -
így ünnepelve a nappal tetőződését
az éjszaka homályának határán,
a nappali fény teljessé válását,
amelyből ma már mégis egyet léptünk
a lassan, fokozatosan és mégis csökönyös
kitartással növekvő sötétség és tél felé,
ma még egy percnyi lépést csak, hogy megduplázzuk
hamarosan s háromszorozzuk, négyszerezzük
gyorsulva folyton, majd megint lassulva,
amíg a téli napfordulóig nem érünk,
december feketeségének hidegébe,
nehéz, dermedt ködeibe. Ma fények
ragyognak még ránk az éj közepén is,
noha halványan, és bearanyozzák,
beragyogják arcunkat a lobogó lángok,
szentiván-éje sárga tüzei,
melyekből szikrák pattognak ki kavarogva,
füstből szökve elő a tejfehér,
a szőke éj északi rejtelmeibe -
de aranyló fényeikből már elindultak
felénk az árnyak is s lépéseit
naponta sokszorozva a halál is,
s mi perc-életünkért kezdünk már dideregni,
mert tetőződött már az év s a nyári éj,
s tetőződött az élet is, az életünk,
s míg körbepillantunk itt egyre több
a kihúnyó, lelohadó, elfeketült
hamuvá váló máglya körülöttünk,
s egyre inkább magunkra maradunk
az éjszaka, Szentiván-éje csonthideg
és csontfehér árnyaival - az elmúlással.
Oslo, 2005. június 23
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-02-18 18:04:11, csütörtök
 
  Sulyok Vince: Ősz, 1956
Az alkonyatban erdők füstölögnek.
Gyülemlik a köd, mint a bánat,
mely benne szisszen minden gondolatban
és szűkre zárja néma számat.

Dombok fölött és nyirkos réteken
leselkedik az ásító halál,
mint fegyverek derengő hűs csöve
szomorú utak fordulóinál.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-02-18 18:02:40, csütörtök
 
  Sulyok Vince: Szarvas az erdőn
Éjszaka bokrai verik a testem
tépik agancsom
köszörűlt kések kőéle a szikla
fölsebzi a térdem
rohanó karcsú patáim alól
szügyemig ver a hó föl
oldalamig hátam magasáig
csillagpor a szőröm
szúrós hószikrák közt úszom
fujtat a mellem
ellenséges fák gyilkos táj allnak utamba
szemeimben a kin szemeimből a könny
foly a számból a vérhab
jaj miért bántatok így
kiket ifjan égve szerettem menekülésemben
---
Remegve megállok a sziklás szirten
gőzöl a testem senki mögöttem
rég már magam elől futok egyre
hova lettek a drága társak holtak
kiabáltak a puskák
piros vérüket látom folyton
a halált szemeikben
szeliden hulltak a hóra az őzek
haraggal a vének
büszke agancsát égnek emelve meganyi fiszarvas
---
Lámpáival lent messze a völgy
csak a szél zajog itt fent
soha már a barátok nem csörtetnek utánam
az erdőn soha boldog nem lehetek többé már
a magány meg a bánat gyűl csak bennem
s farkasokat hallok csak a tájon
jéggé válik a víz a számban
amikor innék hóvá dérré
és zúzmarává a fű ha ennék
szerelem holdas tisztásai
s a szép karcsú őzek
s a tavasz erdők
s nyári erdők
jaj hova lettek
befagyott patakok jege alól
tágra kerekitett kocsányszemekkel
halak merednek rám ijesztőn
s a fák is mint kifolyt iszonyatos halott szemet adják ágról-ágra egymás feje fölött tovább a téli holdat---
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-02-18 18:00:16, csütörtök
 
  Sulyok Vince: Hiábavalóság halottai
Összetört ífjú arcok rózsaszirmai,
szétzúzott virágéletek,
fiatal mosolyotokból mi lett?
reménykedésetekből mi lett?
hősiességetekből mi lett?
Meghasadt kristályú szívek
szétroncsolt tiszavirágéletek
lúgként maró kíntokból mi lett?
sikolyaitokból mi lett?
könnyetekből, véretekből mi lett?
Hiábavaló volt halálotok.
Ellenetek szavaztak a túlélők,
kik habzsolva és tülekedve,
harcolva s böfögve élnek.
Elfolyt szemetek nedves fénye,
lehervadt nyelvetekről a szó
torzúlt grimasszá fagyott nevetésetek
testetek piros palotája porrá omolt,
kifakult csonthalommá,
s elúszik emléketek is
tetőtlen évek csillogó magasában,
mert könyörtelen étvágyával fölfal,
fölemészt titeket mindenestül a burjánozva növő élet.
Csak ífjú orcátok szomorúsága nem fogyatkozik mindörökké,
ott ragyog a hold fényének fehér havában,
s ott csapong sóhajotok is
az őszi szélben susong alant a fák közt,
s fölszáll, zúg gyermekhangok kórusaként tisztán,
távol a jégmagányú, csillagszikrás mindenségben.



Sulyok Vince: ÜZENET HAZA
Emlékül gondterhelt Gazdáknak, a tisztaleküeknek, a széparcuaknak
Estelenként itt zöld az ég,
vacog mint a foszfor,
fekete szikla alattam,
fölemelt homlokkal állok
s hallgatózom feléd, apám,
ezerhétszáz kilóméteren át.
Kifosztott udvarodra állj ki,
kerted végébe jöjj ki,
erdők fölött fehér dühvel csikorog a csillag,
alatta állok, zúgó, haragos fenyők körülöttem,
kiáltsd a szélbe keserű átkod,
visszamondják nekem a szelek , elemek:
ellopták a földed
----
A rothadásra, a halálra korai vagy mégis,
miként én is korai voltam két évnek előtte:
Megállítottad lovaidat, az eke eldőlt,
elszürkült arccal néztél,
ahogy a ragadós földön eléd léptem,
megcsókoltam kezed és arcod
s szemembe hulló hajjal mentem el tőled a tájba,
mert gépkocsival jött a halál nyomomban már,
fegyvere villant.
Néztél utánam szürke arccal, fedetlen fővel,
szijjal szép lovaidra vertél -
az a nyerítés úgy szállt utánam
mint a jajszó s temetési harangszó,
de mondtad te is, korai vagyok a halálra.
---
Mondom neked most én is,
korai vagy a halálra,
föld marad a föld összeszántva,
magadat őrizd, a semmi-emberek szájjalhatnak-
éld túl a rendet.
Parasztapám,-
mig fölemelt fővel állsz az időben,
hallgatagon bár ha csak állsz is,
ha csak élsz, az egész párt tőled retteg.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
S Vince
  2010-02-18 17:34:14, csütörtök
 
  Sulyok Vince:Bennem maradtak

Bennem maradtak azok a napok
s halálig vonszolom emléküket
magamban,
a szent őrület, a szent megszállottság
napjaiét, mikor szinte bolondul
magammal se, sorsommal se törődtem,
csak mentem a sorokban, meneteltem
együtt mindenkivel, és kiabáltam.

Azóta valahogy minden napom
ezek felé a napok felé fordul.
Dolgaimban ezek vannak jelen
s ezek álmaimban, emlékeimben.
Előlük menekülni nem tudok,
mint egykor üldözőim elől, amikor
a legutolsó órában ugyan, de
szülőhazámból végül elfutottam.

A halál elől szaladtam akkor el,
de emlékeim mind velem maradtak
s ott csengenek a himnuszok is bennem,
a szent szavak zokognak,
mint zokogtak akkor is, amidőn
együtt utolszor énekeltük őket.

Messze kerültem jajtól s fegyverzajtól,
s messze magától a hazától is.
De annak, ami történt, szavaimban
s szívemben emlékét megőrzöm.
A harcról mintha tárogató szólna,
az a történet úgy jajong.
S bár mindent túléltem, azóta
minden új napom
a halálom előtt van.

Oslo, 2002. 10. 23.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.