Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
x
  2013-03-10 18:32:51, vasárnap
 
  Szilágyiné Kőszegi Mária küldte az IWIW-en...... ........... ..............#72913.. 2013. július 17.

Pablo Neruda: Himnusz az élethez
..
Lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni
a maga bocsánatát.
..
Lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét.
Lassan meghal az,
aki szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot ,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha nem beszél ismeretlenekkel.
.
Lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szemek fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit.
..
.
Lassan meghal az,
aki nem tudja a célpontját változtatni,
mikor boldogtalan a
munkájában, vagy a szerelemben.
Aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására.

 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
Pablo N
  2011-11-27 11:35:46, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -

RÉSZLETEK PABLO NERUDA MŰVEIBŐL

Pablo Neruda

NINCS FELEDÉS (SZONÁTA - RÉSZLET)

...... ........... .............
Nem emlékek azok, mik itt megestek,
nem sárgálló galamb, mely a feledésben alszik,
hanem könnyekkel teli arcok,
torkokra forrott ujjak,
és az, ami a lombokból aláhull:
egy gyorsan elillanó nap homálya,
egy napé, mely a mi szegény vérünkön élt.

Itt vannak az ibolyák is, a fecskék,
minden, ami csak kedves nekünk s a hosszúkás
bájos kártyákon látható,
ahol kedvére sétál az idő és a szépség.

De tovább e fogakkal már nem hatolhatunk,
nem marhatjuk a héjat, melyet a csönd megérlel,
mert nem mondhatok mást, csak ezt:
annyi halott van,
s annyi kőgát, melyet kettéoszt a vörös nap,
és annyi fej, amit csapkodnak a hajók,
és annyi kéz, amely csókokat zár magába
s annyi minden, amit szeretnék elfeledni.

Somlyó György fordítása





Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Pablo Neruda: 12. szerelmes vers

12. vers

(Húsz szerelmes vers és egy reménytelen ének)

Szívemnek elég gyönyörű szíved,
s hogy szabad légy, szárnyaimmal érd be.
Ami lelkedben szunnyadt, torkom mélyéről
rendíthetetlenül tör fel az égbe.

Mindennapok ábrándjai lényedben.
Úgy érkezel, miképpen a harmat a szirmokra ül.
Hiányoddal a horizontot tövestül kitéped.
Hullám vagy, mi egyre csak menekül.

Azt mondtam, úgy énekeltél a szélben,
akár egy fenyő, akár egy árboc valahol.
Rájuk hasonlítasz, magas vagy s borús-hallgatag.
Mint aki útra kel hirtelen, csak bánatot okozol.

Lépteimet bíztatod, mint ismerős, régi út.
A visszhang lakik benned bús hangokkal telten.
Felriadtam és szökve-sietve kiröppen olykor
egy-egy madárraj, mi szunnyadt lelkedben.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Poema 12

Para mi corazón basta tu pecho,
para tu libertad bastan mis alas.
Desde mi boca llegará hasta el cielo
lo que estaba dormido sobre tu alma.

Es en ti la ilusión de cada día.
Llegas como el rocío a las corolas.
Socavas el horizonte con tu ausencia.
Eternamente en fuga como la ola.

He dicho que cantabas en el viento
como los pinos y como los mástiles.
Como ellos eres alta y taciturna.
Y entristeces de pronto, como un viaje.

Acogedora como un viejo camino.
Te pueblan ecos y voces nostálgicas.
Yo desperté y a veces emigran y huyen
pájaros que dormían en tu alma.

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Pablo Neruda: 14. szerelmes vers

Pablo Neruda : 14. vers

(Húsz szerelmes vers és egy reménytelen ének)


Nap mint nap világok fényével játszol.
Virágok szirmán érkezel és víz színén.
Több vagy nekem, mint e fehér bimbó,
mit folyvást a tenyeremben hordozok én.

Senkire sem hasonlítsz mióta szeretlek téged.
Hadd feszítem tested illatos virágú sárga mezőre!
Ki írja fel neved déli csillagokra hamvadó betűkkel?
Ó, hadd emlékezzek, milyen voltál akkor, a még nem létezőre!

A szél támad hirtelen vonítva s zárt ablakom verdesi.
Halak komor árnyaival teli háló az égbolt.
S itt dúl minden szeleknek háborúja, minden szeleknek.
Az eső cseppjeit vetkezi.

Madarak menekülnek.
A szél. A szél.
Én csak az emberrel tudok szembeszegülni.
Sötét levelek örvényét kavarja a vihar,
s hajórajt oldoz az égen, mit őrzött a tegnapi éj.

Te itt vagy. Ó nem, te nem menekülsz.
Végső kiáltásoddal is nekem felelnél.
Bújj mellém, mintha csak félnél!
Mégis, egy-egy különös árnyék szemeidre vetődött olykor.

Most, most is, kedvesem, hozod nekem bodzafa ágát,
s kebled rügytől illatos.
S míg a bús szél vágtában pillangókat öldös
én szeretlek téged, és e mámor szilvaédes ajkaidba kapdos.

Mily fájdalmas lehetett, hogy megszokj engem,
lelkemet e vad-magányost; nevemet, mit mindenki fél.
Hányszor láttuk az Esthajnalt kigyúlni pillantásunk csókjai tüzében,
amint hűs legyezőként homlokunkra simulva az alkony újra kél.

Szavaim hulltak rád szemerkélőn-simogatva.
Régóta imádtam tested, e fénytől gyöngyözőt.
S hogy a világot teremted, még azt is hiszem.
Friss termést gyűjtök, vidám hegyi csokrokat szedek,
erdei csókokkal teli kosarat, s mind elibéd viszem.

Azt szeretném tenni veled,
mit cseresznyével a tavasz, ha közelít.


Poema 14

Juegas todos los días con la luz del universo.
Sutil visitadora, llegas en la flor y en el agua.
Eres más que esta blanca cabecita que aprieto
como un racimo entre mis manos cada día.

A nadie te pareces desde que yo te amo.
Déjame tenderte entre guirnaldas amarillas.
¿Quién escribe tu nombre con letras de humo entre las estrellas del sur?
Ah déjame recordarte como eras entonces cuando aún no existías.

De pronto el viento aúlla y golpea mi ventana cerrada.
El cielo es una red cuajada de peces sombríos.
Aquí vienen a dar todos los vientos, todos.
Se desviste la lluvia.

Pasan huyendo los pájaros.
El viento. El viento.
Yo solo puedo luchar contra la fuerza de los hombres.
El temporal arremolina hojas oscuras
y suelta todas las barcas que anoche amarraron al cielo.

Tú estás aquí. Ah tú no huyes.
Tú me responderás hasta el último grito.
Ovíllate a mi lado como si tuvieras miedo.
Sin embargo alguna vez corrió una sombra extraña por tus ojos.

Ahora, ahora también, pequeña, me traes madreselvas,
y tienes hasta los senos perfumados.
Mientras el viento triste galopa matando mariposas
yo te amo, y mi alegría muerde tu boca de ciruela.

Cuanto te habrá dolido acostumbrarte a mí,
a mi alma sola y salvaje, a mi nombre que todos ahuyentan.
Hemos visto arder tantas veces el lucero besándonos los ojos
y sobre nuestras cabezas destorcerse los crepúsculos en abanicos girantes.

Mis palabras llovieron sobre ti acariciándote.
Amé desde hace tiempo tu cuerpo de nácar soleado.
Hasta te creo dueña del universo.
Te traeré de las montañas flores alegres, copihues,
avellanas oscuras, y cestas silvestres de besos.

Quiero hacer contigo
lo que la primavera hace con los cerezos.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Pablo Neruda - Szomorú vers

Pablo Neruda
Szomorú vers

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Például teszem azt, hogy oly csillagos az éjjel,
Fönt kéken dideregnek a messzi csillagok
Keringve énekel az őszi szél az éjjel

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Szerettem őt és olykor talán ő is szeretett
Hány ilyen éjszakán tartottam karjaim közt
Csókjainkkal bejártuk a végtelen eget

Ő szeretett, és olykor tán én is szerettem,
HOgyne imádtam volna a vad, nagy szemeket
A legszomorubb verset tudnám ma éjjel írni
Érezve nem enyém már, tudva, hogy elveszett

Hallgatva a nagy éjt, mely nélküle mégnagyobb lett
A vers megesi lelkem, mint harmat a füvet,
Mit számit, hogy szerelmem nem tudta megőrizni,
Oly csillagos az éjjel, s ő nincs itt, hol lehet?

Ez minden. Arra messze dalol valaki, messze
Lelkem nem hiszi el, hogy örökre elveszett
MIntha csak meglelhetném újra,
Szemem kutatja egyre
Szivem kutatja egyre
S ő nincs itt, hol lehet?

Az az éj is, az a régi,
A holdsütötte fák is
CSak mi, mi nem vagyunk már azok a régiek
Persze, nem szeretem már
De akkor hogy szerettem
Hogy meghallhassa hangom fürkészte a szelet

MÁsoké, másoké lesz, mint csókjaim előtt volt
Hangja, tündéri teste
S a végtelen szemek
Persze nem szeretem már

De hátha szeretem még?
Rövid a szerelem,
s oly hosszu míg feleded
Mert annyi éjszakán át tartottam karjaim közt
Lelkem nem hiszi el
hogy örökre elveszett
Habár ez az utolsó bánat,
mit érte érzek
És most intézem hozzá
Utolsó versemet



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Pablo Neruda - Enyém voltál

Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.
Aludjon végre minden, szerelem, munka, bánat.
Forog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel.
Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.

Soha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal.
Együtt úszunk mi ketten az idő folyamában.
Soha más senki nem jön velem, mikor sötét van,
csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök-nap.

Kezed már kinyitotta kényes öklét,
lágy puha csillagok hullanak ki belőle,
s a szemed, két szürke szárny, magára zárult,

míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem:
az éj, a szél, a föld teszik, ami a tisztük,
s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.

(Somolyó György fordítása)



 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
x
  2011-06-16 11:44:09, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Pablo Neruda: Száz szerelem szonett - 17. szonet

Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.


 
 
1 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
x
  2011-05-25 18:59:46, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


100 SZERELMES SZONETT:
44.

Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelhogy ilyen kettős ez az élet,
a szó csupán egyik szárnya a csöndnek,
a tűzben mindig ott egy rész hidegség.

Szeretlek, hogy kezdhesselek szeretni,
hogy a végtelent mindig újrakezdjem,
s hogy soha meg ne szűnjelek szeretni,
azért van az, hogy néha nem szeretlek.

Szeretlek s nem szeretlek, mintha mindig
a boldogság kulcsát s egy ismeretlen
balsors esélyét tartanám kezemben.

Szeretlek hát kétéltű szerelemmel,
ezért szeretlek, mikor nem szeretlek,
s ezért szeretlek, amikor szeretlek.

Somlyó György fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
Pablo N
  2011-03-27 21:31:21, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:05:53


Pablo Neruda

ÓDA A ZOKNIHOZ
ODA A LOS CALCETINES

Maru Mori hozott nekem
egy pár
zoknit,
saját pásztorlány-
kezével szőttet,
két nyuszi-puha
zoknit.
Úgy dugtam
beléjük a lábam,
akárcsak
két
alkony-rostokból
s bárány-pihékből
szőtt
ékszer-szütyőbe.
Szilaj zokni-pár,
a két lábam
két gyapjú-
hal lett,
két hosszú
ultramarin-kék cápa,
aranycsíkkal
diszítve,
két gigászi rigó,
két ágyú:
ennyire
megtisztelte
a lábamat
az a
pár
mennyei
zokni.
Olyan
gyönyörű volt,
hogy egy darabig
nem is tudtam
megbékélni a lábaimmal,
két kivénhedt
tűzoltó, méltetlan
tűzoltó,
a két tündöklő
zokni
hímezett
tüzéhez.

Mégis
legyőztem
a heves kísértést,
hogy úgy őrizgessem őket,
ahogy a diákok
a szentjánosbogarat,
preparálva,
ahogy a tudósok
gyűjtik a
szent iratokat,
legyűrtem
a rámrohanó vágyat,
hogy arany
kalitkába
zárjam be őket,
és naponta etessem
kendermaggal
és mézdinnye belével.
Mint a felfedezők,
akik a vadonban
ráhúzzák a ritka
vadászzsákmányt a
nyársra,
és befalják mardosó
lelkiismerettel,
kinyújtottam
a lábam,
és felhúztam
a szépséges
pár
zoknit
és
rögtön rá a cipőt is.

És íme
ódámnak morálja:
kétszeresen is szép
a szép
és a jó kétszeresen
is jó,
ha egy pár gyapjú-
zokni forog szóban
télvíz idején.

Tótfalusi István fordítása




 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
Pablo N
  2011-01-18 13:46:31, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 08:55:19


Pablo Neruda: Szerenád


Homlokodon pihen színe a pipacsoknak,
özvegyek gyásza akhóz, ó könyörületes:
hogyha a réten vonat után futsz,
a sovány paraszt hátat fordít neked,
lépteidből gyengéd varangyok szökkennek remegve.

Az emléktelen ifjú köszönt, elfelejtett szándékát kérdi tőled,
kezei madarakként röpködnek légkörödben,
s nagy a nyirkosság körülötte:
átfutva félbemaradt gondolatain
valami után nyúlva, ó, téged keresve,
sápadt szemei hálódban vergődnek,
mint elveszett hangszerek, ha hirtelen felragyognak.

Ó, emlékszem első napjára a szomjnak,
a jázminokhoz feszülő árnyra,
a mély testre, amelybe visszahúzódtál,
mint egy vízcsepp, maga is reszkető.

De te lepisszented a nagy fákat, s a holdon, messze-messze,
virrasztod a tengert, mint tolvaj.
Ó, éj, megriadt lelkem faggat
kétségbeesetten, mily fémre lenne szükség.

/Ford.: Tótfalusi István/



Pablo Neruda: Az alkonyba hajolva


Az alkonyba hajolva dobom szomorú hálóm
mély óceán-szemedbe.

Kinyúlik ott és lángol a legmagasabb máglyán
hajótörött-karokkal magányom tekeregve.

Vörös jeleket küldök távol szemed színére:
hullámzik, mint fárosz körül szél verte tenger.

Csak sötétséget őrzöl, te szép távoli nőstény,
lidérces part merül fel olykor tekintetedben.

Az éji madarak már csipegetik az első
csillagokat: ragyognak, mint lelkem, ha szeretlek.

Sötét kancán nyargal az éjszaka,
azúr kalászokat szór a homályló terekre.

/Ford.: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
Pablo N
  2010-11-21 20:35:17, vasárnap
 
  PABLO NERUDA

Az erősek törvényének kikiáltása

Kinevezték magukat honfiaknak.
Kitüntették egymást a klubban
s írták, írták a történelmet.
A Parlamentekben a pompa
fénylett, szétosztották maguk közt
a földet, a jogot, a legszebb
utcákat, a jó levegőt,
az Egyetemet, a cipőket.

A saját külön szabadalmuk
volt az Állam, mely így jött létre,
a szélhámosság netovábbja.
Mint mindig, bőven megvitatták
banketteken s gyûléseken,
előbb falusi körzetekben,
jogászokkal és katonákkal.
Végül a Kongresszusba vitték
a legfelsőbb Törvényt, a hírhedt,
a mélyen tisztelt, sérthetetlen
Erősek Törvényét.
És megszavazták.

A gazdagnak terített asztal.

Istállótrágya a szegénynek.

Csörgő arany a gazdagoknak.

A szegénynek nyakig a munka.

A gazdagoknak tágas otthon.

Nyomorult viskó a szegénynek.

Felmentés a nagy tolvajoknak.

Börtön annak, ki egy cipót csen.

Párizs, Párizs az úrfiaknak.

A szegénynek a sivatag, a bánya.

Señor Rodríguez de la Crota
választékos és behízelgő
szókkal érvelt a Szenátusban.
"Ez a törvény megveti végre
a kellő hierarchia alapját,
s mindenekfölött a keresztény
valláserkölcsöt.
Úgy hiányzott
nekünk ez, akár egy pohár víz.
Csak a kommunisták, e poklok
fajzatai tudvalevőleg,
merik vitatni az Erősek
törvényét, e szigorú-bölcset.
De ez ember alatti néppel,
ez ázsiai csőcselékkel
könnyû bírni: börtönbe minddel,
koncentrációs táborokba,
így magunk maradunk a színen,
a Radikális Párt
kiválón tisztelt vezetői
s mindig készséges talpnyalói."

A tapsvihar kitört az
arisztokrata padsorokban:
mily ékesszólás, mily találó,
mily filozóf, micsoda lángész!
S nyomban futott is mind, minél több
üzletet tömni a zsebébe,
egyik a tejet felhalmozni,
másik csalni a fémhuzalban,
harmadik lopni a cukorban,
mind kiváló hazafiaknak
tartva egymást, saját maguknak
kisajátítva a hazát,
ahogy a Törvényben megírták.

SOMLYÓ GYÖRGY FORDÍTÁSA

 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
Pablo N
  2010-11-04 09:56:40, csütörtök
 
  Pablo Neruda: Vadjaid
A leguán- gyík alkonyata volt ez.

Szivárványos taréj-páncélzatában
dárdaként hajította nyelvét
a zöld levél-szívébe,
körmenetben a hangya-papság
dallam-talpon járta a dzsungelt,
a guanako selymes oxigénként
és arany csizmával a lábán
járta a barna hegygerincet,
s a láma ártatlan szemében
bámész csillogással tekintett
a harmattal gyöngéd világba.
A hajnal hűvös partja mentén
a majmok a buja öröklét
szerelem-hálóját kötötték,
s a virágpor várát ledöntve
riasztották cikázni Muzo
lepkéinek ibolya röptét.
Kajmánok éjszakája volt ez,
nyüzsgő és tiszta éjszakája
az iszap- küldte állatorrnak,
mikor az álmatag mocsár szülötte
páncéljának üveg zajával
üzent nemzőjének, a földnek.

A jaguár a lombot simogatja
jelenlétének foszforos tüzével,
puma surran a sűrűségben,
világ-emésztő, karcsú-villám,
zsarátnok testében akár a borszesz
a dzsungel páros szeme lángol.
Folyótalpon borzok kaparnak,
orrukkal kémlelik a fészket,
mielőtt vöröslő fogakkal
a lüktető gyönyörre törnek.
És legmélyén a nagy vizeknek,
eleven és iszonyú délkör,
a roppant anakonda nyugszik,
rituális sárral borított
világ-emésztő ájtatosság.

/Ford.: Orbán Ottó/
 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
Pablo N
  2010-08-09 09:05:43, hétfő
 
  Pablo Neruda
Visszatérek

Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.

Somlyó György

 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
x
  2010-08-08 14:34:56, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Pablo Neruda: 12. szerelmes vers

12. vers

(Húsz szerelmes vers és egy reménytelen ének)

Szívemnek elég gyönyörű szíved,
s hogy szabad légy, szárnyaimmal érd be.
Ami lelkedben szunnyadt, torkom mélyéről
rendíthetetlenül tör fel az égbe.

Mindennapok ábrándjai lényedben.
Úgy érkezel, miképpen a harmat a szirmokra ül.
Hiányoddal a horizontot tövestül kitéped.
Hullám vagy, mi egyre csak menekül.

Azt mondtam, úgy énekeltél a szélben,
akár egy fenyő, akár egy árboc valahol.
Rájuk hasonlítasz, magas vagy s borús-hallgatag.
Mint aki útra kel hirtelen, csak bánatot okozol.

Lépteimet bíztatod, mint ismerős, régi út.
A visszhang lakik benned bús hangokkal telten.
Felriadtam és szökve-sietve kiröppen olykor
egy-egy madárraj, mi szunnyadt lelkedben.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-11-27 11:24:01

Pablo Neruda -


Poema 12

Para mi corazón basta tu pecho,
para tu libertad bastan mis alas.
Desde mi boca llegará hasta el cielo
lo que estaba dormido sobre tu alma.

Es en ti la ilusión de cada día.
Llegas como el rocío a las corolas.
Socavas el horizonte con tu ausencia.
Eternamente en fuga como la ola.

He dicho que cantabas en el viento
como los pinos y como los mástiles.
Como ellos eres alta y taciturna.
Y entristeces de pronto, como un viaje.

Acogedora como un viejo camino.
Te pueblan ecos y voces nostálgicas.
Yo desperté y a veces emigran y huyen
pájaros que dormían en tu alma.

 
 
0 komment , kategória:  Pablo Neruda 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.