Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2011-10-12 11:20:59, szerda
 
  Ágoston Julián



ISTENHEZ UTAM

Vannak, akik szavakkal nyúlnak hozzád:
puha bársonnyal szőnek tele téged,
és szavaiknak lágy selyméből
fonnak fejedre koszorút.

Vannak, akiknek álma vagy, csak téged látnak éjjelente,
s aranyhímű réten rajzolják
szívükre lépteid.

Vannak, akikben muzsikálva, zsoltárversekkel énekelsz,
és csupa-ritmus arcod fényén
tükrözik vissza emberarcuk.

Vannak, akik csak fénybe néznek: s meglátják benne képedet,
színekretörten ragyogsz vissza rájuk,
mintha nap lennél lélekprizmák élein,
s mosolyod sugaraknak tánca.

Vannak, akikben nagy-hatalmú úr vagy: Alfa és Ómega,
s pillanat-életüket beleszilánkozzák
a te végtelen-ölelő létedbe.

Vannak, akiknek takaró vagy...
Vannak, akiknek... nem mondom tovább...
Vannak, akik tán letagadnak, mert sok vagy nekik,
s nem mernek földre hullni.

Vannak, akik semminek hazudnak,
mert megvallani félnek
s homokba dugják strucc-fejük.

Vannak, akiknek mindenük vagy:
életük, lelkük, egész emberségük,
és nem tudnak lenni nélküled.

És itt is, ott is: mindenütt csak utak,
és mind feléd vezet,
keresve vagy már megtalálva
rostokolunk vagy rohanunk feléd...

Mert útravetett vándorok vagyunk: kidobva messzi idegenbe
s megyünk, megyünk feléd...

Van, aki életével, fénnyel,
van, aki színnel, hanggal, száz örömmel,
van, aki szóval, -
de van, akinek az útja más, talán ez sok neki,
talán kevés:

az én utam hozzád a szenvedés!
 
 
0 komment , kategória:  Ányos Pál AZ ISTENI GONDVISE  
szeretettel
  2011-10-12 10:57:19, szerda
 
  Ányos Pál



AZ ISTENI GONDVISELÉS

Hol van olly Istenség, mint Te, ki karoddal
Mindent teremtettél, 's éltetsz hatalmaddal? -
Tőled függ e' Világ' roppantt épűlete,
Tőled e' kerekség' minden szegelete;
Istene vagy Széráf' égő szerelmének,
Istene legkissebb plánta' gyökerének.
Minden, a'mi lebeg, piheg, gondolkozik,
A' Te teremtésed, 's Te-néked áldozik.
Mennyire a' szellő repűl fuvásával,
'S mennyire a' nap hat arany súgárával, -
Elérsz végezetid' örök hatalmával,
'S tetszésed szerént bánsz kezed' munkájával!

Vétkesen álmadoz Epikúr magában,
Úgy festvén Istenét fényes trónussában,
Mintha nem űgyelne e' szép kerekségre,
Mellyet semmiségből hozott fényességre;
Mert az a' Hatalom, mellyet tömjényünkkel
Tisztelünk egében, 's imádunk szívünkkel,
Mint atya, úgy vígyáz, kedves szülöttyére;
Kegyességgel teként nagy teremtésére. -
Hát talán, ki lelket alkotott testünkben,
'S gondolkodó erőt gyúlasztott eszünkben,
Nem űgyel ő-róla tett itéletinkre?
'S nem néz hálaadó érzékenységinkre?
Hát talán, kit minden állat életével
Magasztal, 's ditsekszik illy Teremtőjével, -
Nem fog gondolkodni annak tartásáról,
A' kit elevenné tett semmivoltáról?
O! ha a' féreg-is érdemlett teremtést,
M'ért nem érdemelne tőle gondviselést?

,,Mit? még a' féreg-is, kit mí megvetéssel
,,Nézünk, 's megtapodunk gondatlan lépéssel,
,,Érdemelné, Egek' kék boltozattyáról
,,Hogy reá tekéntsen Isten trónussáról?
,,Nagy tsekélység volna illyen méltóságnak,
,,Ki karjainn nyugszik örök boldogságnak!"

Így szóll az emberi kevély vélekedés,
Kit szín tsiklándoztat, 's múló képzelődés, -
És tsak az érdemes mélly tiszteletére,
A' mi arany súgárt boríthat szemére!
Oh Te! ki így itélsz okoskodásoddal,
Elhihetd, hogy tsudát tapodsz-meg láboddal! -
Teremts egygy olly férget, ki éllyen 's érezzen,
Ki éltét szeresse, 's élelmet szerezzen.
Ha nints annyi erőd? imádd Teremtőjét,
Imádd olly tsudának, mint te vagy, szerzőjét!
'S valld-meg, hogy érdemes az Isten' gondgyára,
Ki ezt-is teremté Világ' tsudájára. -

Nézz egy virágokkal béfestett mezőre,
Melly illattyát bízván estvélyi szellőre,
Elődbe repítti, 's kér, hogy nézz reája, -
Melly kies térsége, 's melly szép bokrétája!
Valld-meg, nem látod-e minden virágjában
Azt, ki száz-ezerszer szebb magasságában?
Mondd, ki ékesítti ama' telekeket,
Hol gazdag kalászok lehajttyák fejeket?
'S ki húllattya harmat' ezüstös tseppjeit,
Hogy itassák búza' szomjús gyökereit? -

Ott' egy pataknál ülsz, melly szép tsergésével
Fut a' virágok köztt kristályos vizével, -
Ketsegtet, 's szívesen nézed kis habjait,
Szívesen tekénted illatos parttyait; -
Mit gondolsz? hát ennek ki intézte úttyát?
Ki szerzi vizeit? 's ki tarttya-fenn kúttyát? -
Ím', látod a' gondos Természet' képéből,
Hogy Istenének él gondviseléséből! -

Látsz amott egy terhes felleget meszszéről,
Melly minden fényt elűz az egek' térjéről;
Előre botsáttya süvöltő szeleit,
'S úgy közelget, szórván pusztíttó tüzeit;
Kárpát' vad bértzeit vélnéd formájából,
Vagy Etnát lángokat okádni torkából,
Úgy nyúlik felfelé setét tornyaival,
Megrázván a' Földet bús morgásaival.
Retteg a' Természet egész erejében, -
Rettegsz te-is kunyhód' setét szegletében;
Védelmért sohajtasz; félsz mennyköveitől, -
Félsz az Istenségnek erős kezeitől.
Mint midőn kis madár sziklás rejtekéből
Látván a' sólyomot repűlni fészkéből,
Elbújik az erdők' berkes homállyában,
Várván üdvösségét tölgyfa' adujában.
Nem érzed-e ekkor Teremtőd' karjait,
Ki száz halál köztt-is fedezi fijait?
'S ámbár fejed felett tsattog mennykövével,
Még-is védelmezni tud kegyességével? -
Tsak hálaadó légy, 's áldd fényességében
Azt, ki atyád, noha mennydörög egében! -

Mennyünk most Libia' fövény-hegyeire,
Nézzünk a' felhőkig nyúló fenyvesire: -
Megláttyuk, hogy' szalad kis őz rejtekiben,
Hallván az oroszlányt bőgni erdejiben.
M'ért fél? m'ért szalad-el határja' szélére?
Hogy' tudgya gyilkossát, 's m'ért vígyáz éltére?
Nézzünk tovább minden állatok' nemére,
Melly híven igyekszik mindegygyik végére.
Azok, kik tanyánkban eszik baglyáinkat,
Békességgel hordgyák terhes jármainkat,
Kik pedig még vadan járják határinkat,
Rettegik halállal-töltött puskáinkat.
A' sas, fellegekig hat repűlésével, -
Féreg pedig porban mászkál kis testével;
A' méh, eledelét önnön munkájából
Vészi, mellyet készítt tavasz' virágjából;
A' karvaly pediglen, hajnal' hasadtával,
Kirepül az égre, 's ott lebeg szárnyával;
Vígyáz mindenfelé, hol kapna prédára,
Azutánn, mint villám, letsap a' pajtára,
Felfüggeszt egy szelíd galambot körmére,...
O! láttam, hogy' vitte kegyetlen fészkére! -
Mondd-meg, ki taníttya e' vad állatokat,
Hogy minden ész nélkűl tudhassák tárgygyokat?
Mondod, a' Természet? - hát ezt ki szerzette?
Nem-de Az, ki ezt-is velek teremtette? -

Úgy van, Mindenható! Te taníttod őket!
Te nőtetsz éltekre zöldellő mezőket! -
Hát én, kit nemessebb kezed'-munkájából
Emberré teremtél agyag' kovászszából;
Én! kire r'ám tetted titkos petsétedet,
Ruházván lelkemre isteni képedet;
Én ne érdemellyem gondviselésedet,
Ki észszel 's szabadon imádom nevedet? -

Ott egy virágotska halavány színével
Jelenti, hogy elhal 's múlik szépségével;
Itt egy szarvas piheg elaggott mellyéből,
'S készítti páráját kifújni testéből: -
Űgyelsz mindegygyikre, 's intézed végeket,
Intézed enyészni-kezdő életeket, -
Tsak én, kinek lelke halál' törvénnyétől
Szabad, 's örökségre repűl-el testétől, -
Legyek elrendelve sors' vak erejére,
Melly felettem függjön, 's hányhasson kedvére?

Nem, nem, nagy Teremtőm! gondolsz Te miveddel,
Tekéntesz reám-is atyai szemeddel! -
Még midőn lebegtem a' bús semmiségben,
Már el volt rendelve a' nagy Istenségben,
Melly szempillantásban száll rám boldogságom,
'S mellyben fog üldözni boldogtalanságom.
Oh Te, nagy Hatalom! látlak trónusodban,
Látom Világunkat nyúgodni karodban! -
Te vezetted Sándort Perzepol' várához,
Te vezetted Czézárt Rubikon' parttyához;
Szomorú Spártának dőlő falaira
Te vontál örökös fátyolt hamvaira.
Így tsinálsz várakat kórós pusztaságból,
'S ismét pusztaságot kevély uraságból.
Látod a' Jövendő' setét éjtszakáját,
'S úgy rendeled ember' szerentse-kotzkáját.

Mindent Te intézsz-el szent akaratoddal,
'S bé-is tellyesíttesz örök hatalmaddal.
 
 
0 komment , kategória:  Ányos Pál AZ ISTENI GONDVISE  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1226
  • e Hét: 30793
  • e Hónap: 75865
  • e Év: 2017145
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.