Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
x
  2011-12-07 20:03:14, szerda
 
  Szepesi Attila
E-NEK
1
Iker-szempár, parázs tükör
tártan se néz, húnyton se lát.
Arc bíborán a kristály csepp
alágördül árnyéktalan.
Arc bíborán, mell bimbaján:
látványon túl a látható,
nézésen túl a nézhető.
Nem a meredt pupilla gyúl,
nem a szemgolyó tenger-kékje,
nem a falánk-veres láng,
a sejteket emésztő szédület.

Vak mámoron túl fehéren lobog,
túl nézhetően és láthatón:
a sejtelem lát befelé,
a látás látja önmagát:
vér áramán a gyúlt szikra
emléktelen átlélekül,
lobog velünk mérettelen...
Mulandó részletei nélkül
fonódik a térbe a zengés.

2
Kék a lehellet, ahogy fellobog,
öled pihéit körbejárja.
És kéktől kékig vándorol tovább,
forró talpadtól homlokodig, és
mint fecskeszárny - habokon rebbenő -
derengő mellbimbódon siklik el.
Hajad fürtjén, csípődön, térdeden,
köldököd körül megpihen, kiszáll,
körmöd holdján világít, ellobog.
Páfrány-ujjas árnyak közé tűnik,
szívdobbanás kékarany szőttese:
szélhuzat-űzte, lengő pihetoll,
ajkadra forrva, válladon, nyakad
ívén pihen - dallam visszfénye és
üveggömbök öröklét-illata.
Szempár, zenével elkeveredő,
égen bolyongó szappanbuborék,
tenger és lomb, patak és szilva kékje;
szelekbe fonva tűnő pille-szárny
vagyunk: habok zúgása, lobogó
medúzafő, szél sípja, szirteken
harangbongás, jövője-múltja-sincs
tér és idő, egyetlen pillanat,
csecsemő-mosoly, lélek-álmú míg
ajkam bolyong öledtől ajkadig
ritmus és dallam közt feleúton
 
 
3 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
x
  2011-10-23 08:22:44, vasárnap
 
  Szepesi Attila
Járdasziget

A kóklerek, a nepperek, a nyájasok, a hájasok.
A mézesmázos ködfalók, a báva hulla-kukkolók.
A vesztesek, a bajnokok, a bőszen-impotens kanok,
a fehérmájú szüzek és a kákabélű torkosok.
A zsongó szúnyogcsődörök, az angyalarcú ördögök,
a borús irgalmatlanok, a hitehagyó püspökök.
A szuka és a bájgúnár, a girhes és a farba-sok,
a ferblizők, a rongyszedők, a bordélyházi ordasok.
A kölcsön-tanok bölcsei, akik bégetnek birkaként,
szabadkőműves hájfejek és kertitörpe-színesek.
Dadogó lemezlovasok és hókuszpókusz orvosok,
a süsük és a törtetők, a fakardokkal csörtetők.
A vészmadárként huhogók, a kozmikus papírfalók.
A flaszterlépő népfiak, a harcsabajszú kúnfiak,
a lidérclátó józanok, a zenétlen muzsikusok.
A véreskarmú aggszüzek, a törvénykező seggfejek,
az aranykincsen guberálók meg a mámoros lumpenek,
akik nem lelnek nyughelyet, akik nem lelnek nyughelyet.
 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
x
  2011-08-27 11:03:43, szombat
 
  Szepesi Attila

Casanova kertje

Vérvörösen ringó rózsák, lila íriszek, ájult
pimpón szertebolyongó, zöldtüzü fénybogarak.
Hajnaltól csalogány dala csattog az indabozótban,
omló púpjait írja a gyepre a vaksi vakond, és
berki rigó párjára szerelmet váltani röppen.
Nyílik a tátika ajka, arany mézcseppje kináló,
rókaveres pillék szálldosnak a légben, a mályva
táncot lejt a szömörcebokorral - nézi a zúgó
méhek szállta katáng meg a lonc, darazsak kikötője.
Lomha varangy lapul, és pocsolyán ebihal feketéllik,
rézsikló kanyarog tova, és a magas cserefáról
mondja nevét és éveidet számlálja a kandi-
kedvü kakukk, odalenn meg a nárcisz, a gyűszüvirág, és
mámorosan vele hajbókolgat a sárga mimóza,
s míg a kacsintó kosbor nyelve kileffed, a lengő
dús dudafürt s a piros gémorr kavarognak a szélben.
Rezgő szirmu fehér liliomra leröppen a fénylő
rózsabogár, mig poszméh huppan a zelnicefürtre.
Felmeredő bíbor tulipán, Casanova virága
áll a kopár mezsgyén, álmos csiga csúszik alatta,
dongó s pille se szállja, vak éji bogár se dönög rá:
szárny-muzsikában vágyón nézi a kék nefelejcs, és
lengő hangabokorban surran a zöld gyik, a bikkfa
ágán meg kuvikok leskelnek a nagyszemű holdra.


 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
Sz Attila
  2011-05-23 19:49:24, hétfő
 
  Szepesi Attila - KOLDUSDAL
Hatvanhárom esztendeje étkem varjak eledele,
károgó varjaké, sorsom szurtos ebeké. Úton jártam
bezzeg hajdan, csapszék zugán vigadoztam, el
is dőltem, ma se bánom, galád éjem visszavágyom.
Kínált kántor, vad sipista, jutott snapsz és borovicska,
most meg ócska lőre, se, véget ért a víg
mese. Tudtam egy-két kerge dalt is, rongya-foszló
rühes kódís, kocsma-nótát, lator-nótát, iszákosok
indulóját. Rámvihogtak bakaMárik, bableveses hopszaSárik,
ezt is, azt is megfurdaltam, combjuk között
kalandoztam. Köd előttem, köd mögöttem, pállott-
képű senki lettem, vak hiéna, balek flótás,
pokolbélű éhenkórász. Hálótársam patkányféreg,
gajdolászva garast kérek, se holnapom, se szállásom,
kuporgok csak dögrováson. Én vagyok a bal-lator,
el is dőlök valahol, napom-éjem tovamúlik, lyukas
peták, az se hullik. Túl a ködön harangoznak, talán
értem bimmbammoznak, mégse pök rám senki se,
szélzúgás a gyászmise.





.
 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
x
  2011-05-17 14:50:49, kedd
 
  Szepesi Attila

Egy plántára

Ördögharaptafű, indák-rejtette plánta,
sugár-szirmod hajnalpírlepke szállja.

Kitől kaptad borzongató neved, te
mezsgyék iszalagot búvó lelence?

Harangvirág s varjúköröm körötted,
árnyékodon pöttöm hangyák sürögnek.

Türkiz rózsabogár borzolja porzód,
rád-keringenek szél-sodorta dongók.

Mondják, éjszaka, ha poszméh se dörmög,
elősurran az árny-ütötte ördög.

Földmélyi odva poszogó, büdös lik,
bolyongó árnya ide-oda nyaklik.

Fülesbagoly se látja szeme kormát,
ahogy fürkészve odabiceg hozzád.

S míg lappantyú tűnik a messzi ködbe,
holdsarló-fogát mélyeszti tövedbe.

Aztán csettint s jóllakva tovasántít,
az ösvényen patanyoma világít,

te meg csak árvulsz íves-foga-rágtan
a töltés moha-lepte oldalában.



 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
x
  2011-04-04 13:20:22, hétfő
 
  Szepesi Attila

Orpheuszi kelekótya,

kinek lantja összetört,

pátyolgatják angyal-módra

szarvas-patás ördögök.


Remete is voltam volna,

barlang-búvó szent, aki

imáját imával toldja

s többé már nem múzsafi.


Legyint dalra, berken ballag,

mély szurdoknak nekivág,

feled pikulát, pánsípot,

balga kórémuzsikát.


Füleli: kavargó szélben

kél a lombok dallama,

hallgatja, mit súg körül az

ezerarcú éjszaka...


Csillagok titkát kilestem,

nyájuk augusztus egén.

ahogy egykor áhítattal

Al-Birúni, perzsa vén.


Voltam vándor világjáró,

ringó földek sora várt,

Lappföld után Jeruzsálem,

Matterhorn meg Ararát.


Ezertornyú Moszkóvia,

ahol kocsmák sincsenek,

Grúziában szőrmók pópák,

vén abházok, csecsenek.


Jakut éjben kóboroltam,

hol a sarki róka jár,

vogul földön medve voltam,

mongol pusztán vadszamár.


Hegyet lépő szkipetár is,

rác, ki vinyakot vedel,

beduin, ki szélviharban

homokbuckán tevegel.


Karattyoltam polák-módra,

gótul, tótul, héberül,

rákaptam pár örmény szóra,

kuka voltam berberül...


Iramló utak mögöttem,

tornyok sora nem igéz -

golyhó igric leszek újra,

tündér muzsikára kész.


Kvázi-vénen aki ismét

pengő húrját illeti,

nincsenek bár hallgatói,

gülü-szemű hívei.


Háta sajog, feje szédül,

ősz szakálla csupa kóc -

nem érdekli, ki trónol a

Parnasszuson, neki nyóc.


Ilyen lista, olyan ordó,

kancsal pópa, műitész -

nekivág az éjszakának,

bolygó ködbe belevész.


 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
Sz Attila
  2011-02-24 13:41:54, csütörtök
 
  Szepesi Attila
A Szevan- tónál

Írva kövekre az arc meg a szárnyas sólyom,
a Napra-keringo,
mint ama vaskor, az éjszaka üszkén
elközelítő.

Tenger surrog: messzi sereg száll égre,
ezernyi madárraj.
Kél baljós vonitás, mig a fák levelét holdfény
döfi átal.

Örmény táj. Csupa ko, csupa por, csupa
oskori mezsgye.
Látszik vésve a szirtfalakon meg a bérceken, uzött
népe keresztje.

Földje se föld és perce se láng: tömör és tunya
szikla.
Táncait, ünnepeit vén mágusa sem idézheti
vissza...

Méz-szin üvegragyogás hajnalra a tó, s odalenn,
a világos
mélyben zúg hullám-örvénybe temetve a
türkiz urartui város.


 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
Sz Attila
  2011-02-09 06:52:58, szerda
 
  Szepesi Attila
Éjszakai meseház
(Schéner Mihálynak)

Holdsütötte éji órán,
titkos, álom-mélyi órán
megéled a meseház:
talpra szöknek méla bábok,
földig ér a nyurga lábuk -
ez dobol, az fuvoláz.

Meredez a busó kajla
döfölödő kecskeszarva,
társa garabonciás:
malaclopó libeg rajta,
bőszen figurázik, majd a
szélben tovakarikáz.

Kipp-kopp, jár a dióverő,
párja roppant előkelő:
veressipkás fakopáncs.
Csillagpöttyel telis-tele
kóckirályfi köpönyege,
feje csuhé-koronás.

Körülötte - semmi kétség -
szertekószál furcsa népség:
barát, kókler, kiskanász.
Ez is szökdös, az is futkos,
lesik: hova lett a butykos,
mert a szomjuk óriás.

Csóka Mári, javasasszony,
hiába él kása-koszton,
egyszem foga belevás.
Sivalkodó lyánykát kajtat
szirity-féle ördögfajzat,
püspök-maszkos, álruhás.

Sürög-forog konyhatündér,
telik már a kerek kondér,
van sercegés-rotyogás.
Hullik abba, fől is abba
békaszőlő, medvehagyma -
sziporkázik rőt parázs.

Lárma hallik, dínomdánom,
eszem-iszom - harminchárom
pojáca harmonikáz,
míg a veresképü hajnal
bekukucskál macskajajjal s
elhalkul a vigadás.

Szerte tarkabarka bábu,
kócvitéz és pózna-lábú
pojáca meg a csuhás:
ez is, az is elhanyatlik,
erre nyeklik, arra nyaklik...
Hortyog már a meseház.







 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
Sz Attila
  2010-08-06 16:11:47, péntek
 
  Szepesi Attila





67


Nem kerek szám, hatvanhét csak,

ennyi évem elhagyott.

Egyik konok, másik csélcsap,

kóborol vagy oldalog.


Ezerféle kóbor szerzet

voltam, babért elnyerő,

pojácák közt bölcsként jegyzett

átabota lantverő.


Bolyong aki éjten-éjjel,

verőfényben szundikál,

kocsma várja, teli flaskó,

lator-nóta, maszkabál.


Elkóricál tilos úton,

volt vadonba belevesz,

jelvénye körző-vonalzó,

veres rózsa és kereszt.


Lyánykák várják, léc-soványak,

nyafka szűzek s vérmesek,

pejkancák meg kékharisnyák,

dikón aranyérmesek.


Vastag Margot, Beatrice,

álmatag Francesca is,

Tatjána, a hattyas Léda

s begyes Dulcinea is.


Voltam göthös félig-mágus,

aki fűt-fát összehord,

látnok-féle, aki lódít

s szakállat visel, kaport.



 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
Sz Attila
  2010-08-06 11:00:21, péntek
 
  Szepesi Attila
Beregi szőttes
(I. rész)

Árvalányhaj

Tisza-parti árvalányhaj,
aranyszőke fürtje rávall.
Kék pille a masli rajta,
napsugárnál igazgatja.

Holdvilágnál fésülgeti,
míg az éjfél mesél neki...
Ez is, az is hallgat aztán,
csak a tücsök szól a pusztán.




 
 
0 komment , kategória:  Szepesi Attila 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.