Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-12 13:09:43, szerda
 
  CSÁKTORNYAI MÁTYÁS (?1540-es évek-1602)



GRÓBIÁN VERSEINEK MAGYAR ÉNEKBE VALÓ FORDÍTÁSA (részletek)

- - - - - - - - -

ELSŐ RÉSZE

29. Mikor azért, jámbor ifjú, kedved felkelni,
Kinek dél előtt nemigen módja meglenni;
Nemes mód, sokáig szükség még vakaródni.

30. Öltözetödet mind együtt szoríts öledbe,
Fuss bé az kemence megé, jobb a tűzhelre,
Az hideg ne szálljon nevelkedő testedre.

31. Mit gondolsz vagy asszonnéppel vagy leányokkal,
Kik, ha szégyengetnek is, élj te szokásoddal;
Golyvát bársonnyal fedezni keveset használ![1]

32. Sőt, ha az leányoknál akarsz kedveskedni,
Nadrágodat az inadra gyakran hadd csúszni;
Madárnak is szárnya nélkül nehéz repülni![2]

33. Szoroson megövedzeni[3] nem együgyűség;
Hasad megfáj, emésztésedbe nem lész épség,
Onnan lészen az kólika, ki nem egészség.

34. Fösölgetni[4] legénnek haját sem illendő,
Ecsetelés[5] kazi legénhez[6] nem férendő:
Kölest nem kell gyalulni, elgömbölyeghető[7].

35. Venusnak tüzétől aki igen gerjedez,
Nincs mit tenni, pókázódik[8], mert rajta az vész:
Szenet[9] ruha-befedéssel rejteni nehéz!

[1] A mondást más forrásból nem ismerjük.
[2] Értsd: rendesen felhúzott nadrágban olyan vagy, mint a szárnyaszegett madár; radásul a lányok is jobban kedvelnek
lecsúszott gatyában
[3] Nagyon szorosra húzni az övet.
[4] Fésülgetni.
[5] Hajkefélés.
[6] Belevaló legényhez.
[7] Értsd: kár lenne rajta változtatni, így jó, ahogy van.
[8] Pulykáskodik, elmérgesedik
[9] Parazsat.


36. Sőt nagy dicsíretet vehetsz tollas hajaddal,
Arról hiszik el, hogy nemcsak szalmába háltál;
Régi módra penig meg se borotválkozzál!

37. Régi jámboroknak az ő együgyűségök
Mindenekben dicsíretes szilíd erkölcsök;
Nékik penig hosszú haj volt gyönyörűségök.

38. Télbe sem annyira bántatol meg hidegtől,
Nyárban is meg nem süttetik nyakad hévségtől,
Otthon is remete lehetsz ilyen szentségtől.

39. Elmúlik álom szemedről, hogyha megmosdol,
Ah, ki nagy kárt vallosz menten, ha az elomol,
Anélkül az tested egészsége felbomol.

40. Bölcsek tartják: ha szád mind csak új vízzel mosod,
Hamar megvész, azért a' ne légyen szokásod:
Igen ékes, ha fogadat szép sárgán tartod.

41. Mert ám látod, az aranynak is sárga a színe,
Kit egy eszes ember sincsen, ki nem szeresse;
Ki látja, mondja: volt ennek sáfrányos étke.

42. Elsőben is penig felestekemért1 dörögj,
Mihelt kaphatsz, kebeledbe dugd, onnan csipdesd:
Ledőlt fáról ágat szegdelhet akárki is!

43. Homlokod ékesb, mennél ő barázdásb lészen,
Szemed, szemöldeked fene duzzadva légyen;
Bővelködés fajtalanságot nemz mindenben!

44. Mert az te belső jószágodnak2 külsőképpen
Az orcádról tetszik jele, azért légy fennyen3,
Mint a fene tulok az mészáros kezében.

45. Ha alázatos, lágy szavú léssz beszédedben,
Menten jó embernek mondnak, tudod, mit tészen:
Fülemilénél az holló majd kedvesb régen.

46. Szoktak aranyat orrokba vonni némelyek,
Vagy drága gyöngyszemet, hogy ékesbek legyenek;
Ez mostoha ékesség, ha néked nem lehet.

47. Tennen természetednél is hasonlót találsz,
Hadd az orrod csepegőben, gyöngy gyanánt áll az:
Díszesb az eszterhé4 jégcsapokkal, mind a ház.

1 Reggeliért (német).
2 Belső tulajdonságaidnak, személyiségednek.
3 Légy fennhéjázó.
4 Eresz.


48. De meglásd, azt szűkön költsed, el ne tékozold,
Költséged ne járjon feljebb, mint vagyon a zsold:
Mindenben használatos az mértékletes mód.

49. Azért csak szinte mikor cseppenőleg volna,
Kend az kezed fejivel, más azt sem tudja;
Arra való az süveg is s dolmányod alja.

50. Ha penig ugyan kifúni szükség orrodat,
Azt ne míveld a ruhába, mert odaszárad;
Fúdd markodba, megpendüljen, földhöz úgy csapjad!

51. El ne töröld, jó próba az, megtetszik arról,
Ki néked igaz barátod, nem álorcából:
Mert azt sem utálja el nyegédes1 gyomrából.

52. Vannak, hogy kik csuhájokhoz tükört akasztnak,
Onnan nézik az orrokat, mikor kifúják;
Tüköred gyanánt lehet folyása orrodnak.

53. Zúgjon erősen az orrod: merésznek tartnak;
Ha ptrüsszentesz, fordulj szájára szomszédodnak;
Ne mondja, nem vötte észbe, adja salusnak.2

54. Semmi bűnöden se pirulj, szemérmes se légy,
Vétkesnek alítnak3 ottan4, azért bátor légy;
Semmit ne szégyenlj nevezni, általszóló5 légy!

55. Az természet mindeneket szükség alá vett:
Mindenekben úgyan vagyon, s méltó nevet vett,
Hát aszerént kinevezni mit szégyenlenéd.

56. Ha ki oly új dolgot beszél, kit te csudálnál,
Szépen rátátsad a szádat, ha legyet kapnál:
Az esztendőnek nagy száját kövesd bizonnyal!

57. Mikor kacagsz, a szád vond jól füled végére,
Láthassanak bé torkodon gégéd mentébe,
Sárga fogad lássék, métésed6 kedvesb véle.

58. Minden másod, avagy harmad szód után köhönts,
Tisztességes is, haszna is jó vagyon, megérts:
Azalatt váltig gondolhatsz, mit mondj és mit költs.7

1 Itt: finnyás.
2 Kívánja egészségedre (latin).
3 Vélnek, gondolnak.
4 Legott, azonnal.
5 Szókimondó, másokat túlkiabáló, nagyhangú.
6 Metszésed: ajkad metszése, vonala.
7 Mit találj ki, mit hazudj.


59. Ha böffentesz, szép mesterség, jusson eszedbe,
Fordulj valaki szájára, érthetsz belőle:
Ha barátod, béledbe sem utál belőle.

60. Ki ha talám zúgolódnék és megfeddene,
Pirongasd meg: embernél feljebb ő se nézne,
Ő is sárból való, dohhal rakva, úgy higgye!

61. Nám, ugyan szintén olyan véle, mint azelőtt,
Tenéked penig béledben nyavalyádra lett,
Főd fájása, szájad dohossága attúl lett.

62. Kedved jutott az utcára kiballagnia:
Ruhádat meg ne tisztogasd, hagyjad azonba,1
Magad frisíteni2 nem együgyűség dolga.

63. Mi szükség megtisztítanod lábodbélit is,
Másszor is megkeverödik, mit veted le is;
Ismét vetnek hitván búzatermés után is!

64. Öreg, böcsületes jámboroknak módjára
Ruhád mikor mind bokádig hosszan ér alá,
Fel ne fogd, elmenésednek nem tetszik nyoma.

65. Ki sokan akarnák, nyomok meg nem tetszene,
Elmenésekben bátrabbak lennének véle,
Seprő palásttúl nem ottan esnének tűrbe.3

66. Amikoron lészesz penig csak egy dolmánba,
Hátrakúcsuld kezeidet, menet s mind állva,
Ez tanulságod lehet ebéd előtt válva.


EBÉDHÖZ VALÓ REGULÁK

67. Ímé, eljütt az ebédkor, vígan légy rajta!
Ebédkorban étel esik, mert tudod nyilva,
Éh hasnak nincsen ételnél jobb orvossága.

68. Elég, hogy csak nadrágodban állj asztal előtt,
Hogy sörényebb lehess urad, asszonyod előtt:
Ruhád akadált ne tégyen dolgaid között.

69. Mely testedet a szemérem hadta béfedni,
Arra néked két kezedet kell öszvecsapni;
Egy helbe ne állj, váznak4 ne akarj mondatni.

1 Azon mód, úgy.
2 Csinosítani, szépítgetni.
3 Értsd: a nyomokat elseprő hosszú palástnak köszönhetően nem esnének tőrbe.
4 Csontváznak.


70. Hanem hol csak bal lábodon, hol a jobbon állj,
Mint a daru és a gólya, megtámaszkodjál:
Még a víz is megbűzeszik együttállással.

71. Látod-é, hogy az kovács is olyatín dolgos,
Mikor az fúvót nyomítja, ni, mint hajladoz:
Restség viszketegességet, sok gyötrelmet hoz.

72. Annál inkább kezeidet ne hivolkodtasd,1
Ki minden cselekedetnek kulcsa, gyakorljad,
Ha egyéb nincs, mégis füled végét vakarjad,

73. Avagy hosszú üstökedet ott húzogassad,
Vagy süvegedet ujjaid közt karikázzad,
Avagy körmeidet fogaddal hántogassad!

74. Úgy szokták, nehéz dolgokról kik elmélkednek,
Avagy csípődet fülesen megtámaszd, könnyebb,
Sok edények a' formára vannak, és szebbek.2

75. Avagy penig ide-s-tova hányjad karodat,
Hogy amire kellenél, lássák mivoltodat:
Az oroszlánt a körméről esmérik, mondják.

76. Ha ki szokatlan szabású ül az asztalnál,
Félszemre mind odakancsálj, vigyázz, mit csinál,
Mint eszik, mint helyhezteti kezét asztalnál.

77. És ha aránzod3, hogy a te tetszésed szerént
Megtréfálást érdemlene, vedd elő szegént,
Nagy súgást, tapodást indíts, őt mutasd, szegént.

78. Emellett nagy hahotát üss, kezed csapd öszve,
És legottan az bolondot vészik eszekbe:
Kit az gém igen megsújtott4, bizonyos jele.

79. Ha más étket mondnak, hogy hozz, az tányért kapjad,
Kin jobb koncot marasztottak, gyorsan béfaljad,
Avagy köbeledbe dugd, vagy zsebedbe toljad!

80. Ha csak egy szóval valaki szólítson róla,
Feleld: ha te már jóllaktál, mit káringsz5 másra;
Szolga szolgánál, gazda gazdánál jobb néha.6

1 Ne hagyd veszteg, mozdulatlanul.
2 Értsd: tedd csípőre a kezed, így hasaonlatos leszel a szép füles edényekhez.
3 Úgy ítéled.
4 Értsd: tökkelütött, ütődött (gém: kútgém).
5 Kerengsz, itt: ügyelsz, figyelmezel.
6 Értsd: egyesek szolgábbak akarnak lenni a szolgánál, gazdábbak a gazdánál.


81. Mikor penig étket vinned kell az asztalra,
Azt úgy tedd le, tessék, hogy nem csak konccal rakva,
Szikrázzon el, mint az makra-bor1 az pohárba.

82. Elvégezvén, hogy felszedjék, ha parancsolják,
Szedd fel magad, ha felötted - mondjad uradnak -,
Elég, ha én felhordottam uraságodnak.

83. Eleget vártam, nékem is megéhült hasam,
Igen csihol, arra kér, hogy már én is lakjam;
Minthogy más ember ökre, ki bömböl untalan.

84. Mindent egyszersmind feltakarj2, ne térengj3 hátra;
Ki nem tudja, merre volna tengernek útja,
Dunát kövessen foltába, általjut rea.

85. Ha elejted is kezedből, az terhe megment,
Gyors voltod is ott jelenik, mondják, abból lett,
Hogy szolgálnod igyekezel még erőd felett.

86. Nagy sokáig fel ne szedjed, akárhogy mondják,
Hanem nézzed álmélkodva: vélik bánatnak,
Így virágzik dicsíreti minden dolgodnak.


SZOLGÁK ÉTELÉHEZ VALÓ REGULÁK

87. Minekelőtte penig te is leülj enni,
Mit mosdanál, övedet jobb megereszteni,
Ékességénél hasznosb nagy körmet tartani.

88. Lá, mely kedves az ölű is horgos körmiért,
Ha gyűrőd nincsen, ujjaid díszesbek azért,
Természet fegyvere, vakarodás kedviért.

89. Igen siess helyet kapni akárki előtt,
Kisebbség, ha alávaló hely jut tenéked;
Öszvér a szamárnál böcsesb, ha elhiheted.

90. Ha, szegény, utol jutsz4, szemérem5 felállanod,
Ránts ki egyet6, akivel bírsz, tarts olyan módot:
Agg oroszlán az csitkónál7 kedvesb, tudhatod.

1 A Makra az Arad megyei hegyek (Ménes stb.) elnevezése a 12-17. században. Az ott termett szőlőből készült a makra-bor,
amely édes, aszú jellegű, igen jó minőségű bor volt.
2 Eltakaríts (az asztalról), magadévá tégy.
3 Tekingess.
4 Utoljára érkezel.
5 Szégyen.
6 Tudniillik egy széket, a már ülők alól.
7 Csikónál, átvitt értelemben: igen fiatalnál.


91. Ha késedre még tegnapi kenyér ráragadt,
Avagy sarutisztításból a sár rászáradt,
Sem acélod, sem fenköved, akihez vonyhatd,

92. Vond le hamar a sarudat, fend a talpához,
Meglátod, mely fényes lészen, éles, kásához,
Ígyen keress okosságot minden dolgodhoz.

93. Aki előtt szebb falatot látsz, elragadjad,
A tálat ez okkal is elődbe forgathatd;
Így forognak a csillagok az égen, mondjad.

94. Ha néked ki gazdálkodik konccal elődbe,1
Hogy köszönnéd, inkábblan mordulj meg ellene,
Magad is kivennéd, kit te kedved szeretne.

95. Melyet kivéssz, megharapdáld, ki ha nem tetszik,
Szabad ismét visszavetned, vagy ha tetszendik,
Megharapdáld, szomszédodnak is nyútsad, illik.

96. Jó nevet vészi tőled, és meg is köszöni,
És fő barátjának hiszen, mert ám nem semmi:
Evő falatoddal őt is részesíteni.

97. Gondod légyen, ha mi jó bor asztaltúl marad,
Azt hónad alá szorítsod, hogy el ne ontsad,
Más is szerezzen magának, úgy iddogáljad.

98. Ha szorongat, ismét megereszd az övedet,
Ha fogad közé hús akadt, késsel kiszedjed,
Krokodil-sárkány törvényit abba ne kövesd,

99. Kinek mikor sok hússal rakva foga közi,
Száját eltátja, egy madár és azt kiszedi,
Néked nem szükség madár, így jó az kés hegyi.

100. Amit kivájsz fogad közül, megnézd, mi légyen,
El ne vesd, esmét béfaljad, kárra ne vésszen,
Meg se kend az kést, ismét elnyúlj az étekben.2

101. Akkor vedd ki, akit gondolsz, add szomszédodnak,
Abba késed megkenődik, vél barátjának,
Kellemetes jó ifjúnak mindnyájan mondnak.

102. Mindaddig egyél, míg nem félsz, hasad kifakad;
Több regulák is volnának, hogy megtanuljad,
De azokat vacsora idejére hagyjad.

1 Értsd: ha valaki jófajta húsdarabbal kínál.
2 Értsd: meg se töröld a kést, úgy nyúlj bele ismét az ételbe.


EBÉD UTÁNRA VALÓ REGULÁK

103. Jóllaktál, hát azon1 padra leheveredjél,
Míg az vacsora érkezik, ott könnyebbedjél,
Üresíts hasadat, álmodban füsteledjél.

104. Ha álom nem jő szemedre, s nem restelkedel,
El-kisórálj2 az utcára, és ott széledjél,
Mit gondolsz,3 ha az utcán is az csömör kilél,

105. Huríts ki4 bár torkod által gyomrod csömörit,
Akármely sokan bádjanak5 reád, vesd végit:
Nehézségnek akárhol jó lerakni terhét.

106. Azt mívelte régen az nagy Antonius is,
Noha Rómának bírája volt, világnak is,
Te penig ki volnál ahhoz képest, ki vagy is?

107. Ami oly úrhoz fért,6 oly hatalmas városba,
Mi szemérem tenéked is, egyszín7 utcába;
Doktorok is minden holnapba intnek arra.

108. Hát mit ítílsz, mire mégyen fel egészséged,
Ha mindennap egyszer-kétszer kivét az gégéd,
Annál feljebb nevelkedik hát egészséged.

109. Valamikor dagadozni kezd hólyagod is,
Ottan megapaszd, az utca közepette is,
Jobb rövid szemérem hosszú betegségnél is.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

120. Talám hasad korgását szélnek kell bocsátnod,
Meglehet, valahol, valamikor akarod,
Az természet szüksége, nem te pironságod.

121. Könnyen megfelelhetsz, aki torkolna véle,
Mert ám az orvosdoktorok ijesztnek véle,
Ki megtartja, gercs, kólika érik belőle.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

1 Ugyanazon (ti. ahol ettél-ittál).
2 El-kisétálj.
3 Ne gondolj véle.
4 Itt: okád ki.
5 Bambuljanak, bámuljanak.
6 Illett.
7 Egyszerű, szegényes.


VACSORÁHOZ VALÓ REGULÁK

125. Azonképpen, míg kinn sórálsz, estve lész otthon,
Estve szoktak vacsorálni, térj haza ozton,
De csak alig lépj, fáradt vagy a sóráláson.

126. És ha későre érkezel, az jobb tenéked,
Mindeneket más megszerez addig helyetted,
Minden munkádat nagy frisen így elkerülhetd.

127. És ha addig apád vagy urad vacsorállik,
Zúgolódjál: szép emberség, nem várakodik,
Míglen te egy kicsint sórálsz, ő addig eszik.

128. Ha penig addig semmi készület sincsen még,
Mondatlan semmit ne mozdulj, nem együgyűség,
Hogy már nem arra való vagy, ne nyúlj semmihez.

129. Együgyűség szabadon megment mindenekben,
Minthogy semmirekellőnek vélnek mindenben,
Semmi dolgot sem vetnek rád, elférsz mellette.

130. Eszes dolog, ki munkáját tudja kerülni,
Ki maga hasznát mindenbe tudja megójni;
Magavetés1 gyakorta esést mert szenvedni.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

134. Hanem ha urad vagy apád asztalhoz ültet,
Előbb is feleid közül te ragadj helyet,
Hogy valamint végre ne essél,2 kirekesztett.

135. Untalan szükség felkelni, ki végül marad,
Ha kenyérért, ha hagymáért, gyortyáért fárad,
Üvegtöltés, kutyaűzés mind arra marad.

136. Ha penig talám szolgálni téged fennhadnak,
Morogj erősen, mi dolog, téged úgy kénznak,
Ugyan szántszándékkal mindenből csak rád járnak.

137. Isten ostora rajtad, hogy oda akadtál,
Hiszem, vége lész valaha, ott ne kínlódjál,
Ha megiramtat, nagy dörgéssel kiszaladjál.

1 Nagyratörés, nagyzolás. Értsd: mert a nagyratörő gyakorta elbukik.
2 Értsd: helyed nehogy az asztal végén legyen.


VENDÉGHEZ SZOLGÁLNI VALÓ REGULÁK

138. Megmondottuk, mikor étket téssz az asztalra,
Úgy tedd, hogy mind elloccsonjon az uraimra;
Tréfás voltodat csudálják nagy kacagásba.

139. Az főszerszám1 illatja széllyel2 inkább elhat,
Kinek köntösére fecsken, örüli szagát;
Betegnek orvosság néha csak a szép szózat.3

140. Hogy ott állasz, mint a ráró,4 forgasd szemedet,
Nyakad, mint a tekercsmadár,5 úgy tekergessed,
Ki mint eszik, avagy iszik, azt szemlélgessed.

141. Semminég se6 fedezd penig, hogy azt nem néznéd,
Talám kevesebbet eszik, ki sokat ennék,
Ragadd az tányért előle, konc jut tenéked.

142. Mikor az gyertya hamvát kellene elvenni,
Míg egyníhánszor nem mondják, nem illik lenni,
Ha penig elolthatod, mesterség meglenni.

143. Annál penig jelesb, ha füstelgőbe hagyod,
Az ollóját7 az asztalra tátva hagyítod,
Terhes asszonyoknak nemzesz jó orvosságot.

144. Ha ki orcázna,8 azt ártalmasnak mondaná,
Te azt mondjad, hamis dolog, bár azt ne vallja,
Hazudhatott Plinius9 is, azt honnan tudja.

145. Az bölcs ember cáfolásról bölcsnek ítílnek,
És igen írás-olvasott embernek vélnek:
Így nevelkedik szarva10 együgyűségednek.

146. Mikor pohárt kell töltened, csordultig töltsed,
Ne félegíts,11 mert ismét azt üvöltik, töltsed,
Ha penig kiöntöződnék, kiszerbekeljed!12

1 Fűszerszám: fűszer.
2 Széjjel (széllel alakban is).
3 Értsd: amiképpen a beteg is meggyógyulhat csupán a szép szótól, akképpen a vendég is megörül a fűszer szagának, még
ha nem evett is az ételből.
4 Sólyom.
5 Tekerics, nyaktekercs: a harkályfélék közé tartozó, a pacsirtánál alig nagyobb vándormadár.
6 Egyáltalán ne.
7 Gyertyakoppintó ollót.
8 Pirongatna.
9 Idősebb Plinius Naturalis historia című munkájára utal.
10 Itt: növekszik a híre.
11 Itt: ne félig töltsd.
12 Felszürcsöljed.


147. Még tisztességesebb: az földre öss ki benne,1
Ha mi úszkál benne, visszatölts az edénybe,
Ne különözd az borokat, töltsed mind öszve!

148. Amelyik elébb kezeden,2 mindjárt azt töltsed,
Az bor öszveelegyítve lészen erősebb;
Minden egyesség önnenmagában erősebb.

149. Kinek újságnak tetszenék az te szokásod,
Mondjad: látszik, mi volna jobb, te azt nem tudod,
Doktorok orvosságát is elegyve iszod.

150. Ha addig nyútja pohárát, míg ki nem itta,
Akár az, hogy aki benne, köszönd reája,3
Akár penig ahhoz többet tölts, és add vissza!

151. Semmiképpen abból ne kedvezz senkinek is,4
Engem mit próbálsz, úgymond, legént találsz itt is,
Azt nem szoktam, igazat akarok néked is.

152. Tudd-é, nincs igazabb szerzet az borivóknál,
Ők igaz mértékkel élnek, nem kell ott ispán,
Ládd-é, amaz is kiitta, te is úgy igyál!

153. Ha valami rendi veszett5 pohár történník,
Kiről ki-ki, hogy nem övé, igen szabódik,
Te ragadd el, idd meg, ott állatni nem illik.

154. Másnál elébb igyekezzél megrészegülni,
És terólad egyebeknek hagyj példát venni,
Elővetés6 ritkán csal, mindenkor késői.

155. Oh, ki jeles vigasságot kapnak terólad,
Drága erkölcsű ifjúnak tégedet mondnak,
Lant, hegedő helyén csak véled múlatoznak.

156. Gyakran üvölts, kiálts, hogy erősen igyanak,
Búcsúzáskor, ha uradtól nem marasztatnak,
Te köntösöknél fogva húzd, hogy múlassanak.

157. Alábbvaló vendégnek mindenkor jobb bort tölts,
Aki mennél főebb, annak mind hitvánbat tölts,
Azért, hogy a' meg ne zajosuljon, hogy megérts.

158. Mert az főemberek, kik nagy dolgot viselnek,
Kik egyebek felett községtől böcsültetnek,
Semmiképpen nem illendő, részegüljenek.

159. Mert részegség mindent kiüt természetiből,
Nem szép penig, mikor főember megzajosul,
Mennél főebb, ki vétkezik, vétke főbb attól.

160. Példának okaért, arculag való szeplő
Inkább rútít, hogynem nagy seb, ki befedhető;
Ily véteknek ha oka léssz, reád térendő.

1 Önts ki belőle.
2 Amelyik a kezed ügyében van, amelyik közelebb van a kezedhez.
3 Értsd: akár idd meg az egészségére, ami benne maradt a pohárban.
4 Értsd: ne engedd, hogy ne igyák meg, amit újfent töltöttél.
5 Itt: gazdátlan.
6 Elöljárás, példaadás.


161. Ha penig nehéz, vendégek el nem oszolnak,
Sózd meg csak az bort, gondolom, nem soká isznak,
Tyikszót1 is gyakran emlegess, már bort nem adnak.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

175. Te csak szájokba nézz, erősen kacagj néki,
Ha ki szólít, vagy pohárt ád, hogy töltsed néki,
Oda se nézz, hogy már nem hallod, tessék néki.

176. Amaz okos Ulisses is úgy cselekedett,
Hogy ne hallja Sirenák veszélyes énekét,
Társainak is viasszal bédugta fülét.

177. Ha eluntad, nagy sebesen fúdd el a gyortyát,
Avagy talám szaporább: hagyíts az oldalát;2
Rivalkodjál: hozzá mostan! aki mit kaphat!

178. Ha penig szépszerrel, beszélgetve dőzsölnek,
Éjfélikort gyakran emlegess, felkéljenek,
Ha úgy nem fog, ugyan megmondd, hogy eredjenek.

179. Hogy felkélnek, az ajtóra hamar futomjál,
Hogy hamarébb elmenjenek, nyisd ki azonnal,
Nagy dicsíretet véssz serény forgódásoddal.

180. Mihelt eloszolnak, menj te fekvő ágyadba,
Asztal-felszedést, egyebet halassz holnapra;
Káposztánál hamarébb fő, mondják, a spárga.3

181. Még jobb, mert aki úgy látja másnap az asztalt,
Arról tudja, hogy ott tegnap vígan lakoztak,
És feküdj, míg gőzit kialuszod az bornak.

1 (Hajnali) kakaskukorékolást.
2 Értsd: vágj hozzá valamit, döntsd fel.
3 Értsd: nem kell semmit elkapkodni.


182. Szegezze bé az ajtókat urad, ha bánja,
Gyertyáját oltsa el, tüzét is bétakarja,
Ha vigyázó ember, legutol menjen ágyra.

183. Avagy inkább, hogy lefekszel, vidd el a gyertyát,
Hogy meg ne ütköztesd setétbe a szárodat,
Sötétben is tudja a gazda háznak csínyját.

184. Vetkezzék le, ha kell néki, gazda magába,
Akármennyiszer kiáltson, tedd hallatlanná;
Szőlőgerezd nem holdvilágtól érik, nyilva.1

185. El délkorba, mikor felkelsz, tudod a dolgot:
Szeget szeggel szoktak ütni, fáj-é homlokod?
Égett borral2 hozzá, nincsen jobb orvosságod!

186. Bővebben kellene még ezekről szólanom,
De az üdő sem szenvedi tovább múlatnom,
Gorombaság palotájának végét nem látom.


MÁSOD RÉSZE

187. Követközik második része ez éneknek,
Melyre immáron az gazdák fügyelmezzenek:
Mikor vendégségbe híják őket, medgyenek?3

188. Azért első regulád is, gazdauram, ez:
Ha vendéggé hínak, megkérdd, hogy mi légyen ez;
Jó dolgot indít a jámbor, ha nem tréfa ez?4

189. Mit készített, megkérdd, hány tál étket főzetett,
Ugyan feljegyezd, hogy melre tartozzál,5 értsed,
A jegyzésből minduntalan kinézdegéljed.

190. És ha elmarad, hogy kit fel nem adtak volna,
Mindjárt jó módod lészen felindulnod rajta,
Előkérjed, merthogy te tartoztál csak arra.

191. Mindazáltal igen ne késsél odamenni,
Hivatalos6 szomszédod sem kell szólítani,
Csak te azt nyerhesd, hogy ne találj utol menni.

1 Értsd: lényegtelen, érdektelen dolog, nyilván nem kell vele foglalkozni.
2 Pálinkával.
3 Mit tegyenek?
4 Vajon nem tréfa ez?
5 Értsd: hogy melyik fogásra vágyakozzál.
6 (Szintén) meghívott.


192. De mihelt jutsz, töltsék nékem, mondjad, az pohárt,
Míg többi érkezik, nyerd meg addig az Orbánt,1
Nagy költés2 embernek mondnak, tudod, hol horband.3

193. Azonközbe szépen danolj, rikolts erősen,
Hallják az utcára is, vendég vagyon ott benn,
Az többi is szózatodra siet erősben.

194. Vagy peniglen késsély, és várr más követet is,4
Másod úttal5 ígírkezzél, de várjanak is,
Nagy méltóság, hogy érted kell várakozni is.

195. Vélik, hogy más dolog vagyon az te vállodon,
Attól főbb embernek tudnak oztánon;
Ha penig nem várakoznának semmi módon,

196. Belépvén és látván, telepedtek asztalhoz,
Hogy téged nem vártak, nem hallgattak nevedhez,
Fordulj vissza, sok szép szóval nyúlnak mentédhez.

197. Ha látod, hogy fő helyről fel nem kél előtted,
Hágj által az asztalon is, szorítsd el őtet:
Saskeselyű az vércsénél feljebb repülhet.

198. Nem te bűnöd, hogy az asztalt mind felsározod,
Pohárokat is széllyel feldőjted reájok:
Futó ember lantpengéssel nem gondol, tudod.

199. Köz szokás maga, ne kövesd, hallj tanulságot,
Nem tudatik, honnan szokták, bár hadd reájok,
Kik az ételre mosdanak, abból mi hasznok.

200. De én haszontalanságát néked megfejtem,
Hideg és az meleg tusakodnak, úgy érzem,
Életed szíved melegségétől függ, értem.

201. Szívedről folyások kezeidre szolgálnak,
És ha kezeid hideg vízbe elázódnak,
Az meghűlt folyások szívedre visszaszállnak.

202. Az méreg is olyan dolgos, a szűre siet,
Elég méreg hát az hideg, ki szűre siet,
Az ejtett sokaknak halálos veszedelmet.

1 Értsd: rúgj be, részegedj le.
2 Nagyivó, nagyevő.
3 Tudod, mitől döglik a légy(?). A horband szó jelentését szótáraink nem ismerik.
4 Értsd: várd meg, amíg újra érted nem küldenek.
5 Másodszorra.


203. Azért oztán a sok esztendei mosdásod
Hogy ezt rajtad meg ne ejtse, félő, szokásod,
Ki mosatlanságodra szól - ez okadásod.1

204. Ha penig ugyan regulád tartja, hogy mosdjál,
Akárki légyen, mindennek előtte mosdjál,
Hogy előbb még mosdót, előbb is helt kaphassál.

205. Szád, orcád is felmosd penig egy általjába,
Ha kell, ők is megmosdhatnak ugyanazonba:
A vad mezőn harapót gyújtnak az bokrokra.2

206. Mely tányéron fejérb és szebb kenyeret láthatsz,
Mesterkedjél mindeladdig, onnan ellophasd,
Ha ki megláthat is, jó csúfos nevet kaphatsz.

207. Mihelyen felviszik az asztalra az étket,
Előbb is te márts belé rágott kenyeredet,
Amely koncot inkább szeretsz, te vedd ki őtet;

208. Akármely jól főtt légyen is, szót találj hozzá,
Avagy igen sósnak mondd, vagy kozmásnak, piha;
Jó éteklátónak tetszel így finnyáskodva.

209. Ha igen hév falatot falsz, ingyen se tettesd,
Hadd ütközzék más is azon kőbe melletted,
Hogy egyedöl károd nevetését ne tűrjed.

210. Mondanám, hogy visszavetnéd ismét az tálba,
De talám felette nagy együgyűség volna,
Másszor úgy megfúdd, fecskendezzék ede-s-tova.

211. Sőt még tisztességesb, fúdd szomszédod szemébe,
Gyönyörűséges vígságot indítasz véle,
Gyakortább elhínak vendégségbe közikbe.

212. Kellő dolog,3 jádzó vizslát is hordozz véled,
Néked szokott, az padra is temelléd siet,
Szebb kövérit annak hányjad, ha te nem ehetd.

213. Annyit falj bé, mint két tömlő, olyan két pofád;
Ha nehezen nyeled, minthogy száraz, nagy falat,
Igyál reá, az itallal alátolíthatd.

1 Értsd: a rendszeres mosdás káros hatásától félőként azt a szokásodat, hogy mosdatlan vagy, a fentiekkel indokolhatod.
2 Értsd: miként a műveletlen földön is tűzgyújtással (,,harapóval"), válogatás nélkül irtják a gazt, azonképpen válogatás
nélkül, egyazon vízben kell többeknek is mosakodniuk - miután te már belemostad szád, arcod.
3 Illendő dolog.


214. Paraszti dolognak tartják, de lássad, mitől,
Ha az falat morzsalékja az pohárba hull,
Az étel ugyan itallal jár ám éhségtől.

215. Az csontnémű maradékot hánd asztal alá,
Az ebek sem halhatnak meg éhhel koplalva,
Ételedet se számlálják, tányéron állva.

216. Hogy eltöltözél, oztán megereszd az övet,
Az étek is tágosságot inkábban vehet,
Könnyebben is emésztődik, s jobb kedved lehet.

217. Tányér-kiszedéskor te csak egyikhez se nyúlj,
Tányér-béadáskor penig előszer is nyúlj,
He nem néked nyútanák is, mégis hozzá nyúlj.

218. Szokták asszonnépek rendit ígyen böcsülni,
Hogy elsőben is ő tányérokat adják ki
Ez üdőbe, valamitől jó magad ójni.

219. Azért előszer is te add ki tányérodat,
Emberek titkon magokban gondolnak sokat,
Csak kedveskedésből lenni vélik dolgodat.

220. Ha valamint elkésednek ételhozással,
Kezdj újonnan megint ahhoz, azkit elhadtál,
Haszontalan az szemérmesség az asztalnál.

221. Megtörölhetd az te tányérodot abraszhoz,
Hát minek terítik, ha nem kendéznek ahhoz;1
Ha penig te légy, ki előbben nyúlj a konchoz,

222. Későre tartóztasd őket, ne nyúlj hozzája,
Abból főemberségednek tetszik formája,
Végezetre, sok kínálás után nyúlj hozzá.

223. Hanem mind beszélj ezalatt, vagy késsel jáddzál,
Avagy fejedet megtámaszd egyik karoddal,
Avagy kebeledbe dugd kezedet egyúttal.

224. Egykor, mikor néked tetszik, kapj hamar hozzá,
Amely koncot te ávítasz,2 vond ki szép nyúlva,
Első vagy, szabad tenéked érve-hagyítva.3

1 Kendőznek: törölgetnek vele.
2 Áhítasz.
3 Kapva, hol éred.


225. Mikor iszol, az orrodat, szádat megkenni1
Kisebb dolog, hogynem kelljen megcselekedni,
Arra penig inged ujját, abroszt kell vonni.

226. Dicsekedésből sokféle jó bort hozatnak,
Amely inkább tetszik, azt hátad megé dugjad,
Mert kétség, ha másszor is az körüljen reád.

227. Ha késén issza poharát, ragadd el tőle,
Innál, úgymond, ha nem kell, ne nyálazd ennyire,
Kétszer ád, ki hamar mit ád, csemertől jó e'.2

228. Az ital dolgában három szép módod lehet:
Egyik, mikor lélegzeted tovább nem érhet,
Másik, mikor a könyű3 béfogja szemedet,

229. Harmad, mikor érzed, hogy kiszáradt belőle,
Ha aranyserleg is, nem ihatol belőle,
Üres palaszkból veres bor sem jő feltébe.

230. Öreg,4 nem pislennek5 való falatokat falj,
Két pofád, mint két ompolna,6 fénljék, olyat falj,
Ha mint egy prusz csuka7 vagy is, kövérnek lássál.

231. Öregben8 is esik a szód teli szájadban,
Követyet tött Demosthenes az nyelve alá,
Kövecs helyén te nagy koncot találsz, az alá.

232. Ha jóllaktál, már egyebek dolgait notáld,9
Az uraim különbező erkölcsit tréfáld;
Amely késnek éli felnéz, késeddel vágjad.10

233. Némelyek azon számlálják, hány mélyföld11 távul
Róma az Florentiátul, te lásd, mely távul
Buda Pesttűl, avagy a Lippa Temesvártúl.12

234. Mindennél igyekezzél vígságot szerzeni,
Tálat, tányért és pohárt találsz feldőjteni,
Egy mátkás ifjú dolgáról tudj példát venni:

1 Megtörölni.
2 Értsd: a csömörtől ment meg.
3 Könny.
4 Nagy.
5 Fiókának.
6 Ámpolna: ezüst vagy arany (aranyozott) s így fénylő misekanna. (A régiségben jelent borosedényt, boroskupát, korsót,
kannát is.)
7 Porosz csuka; átvitt értelemben: igen sovány.
8 Itt: méltóságteljesebben.
9 Figyeld, jegyezd.
10 Értsd: akibe lehet, köss bele.
11 Mérföld.
12 Értsd: némelyek magasröptű beszédét váltsa fel a te földhözragadt mondandód!


235. Nemrégen egy tisztes ifjat hínak vendéggé,
Ugyan az mátkája apja híja vendéggé,
Sánta lova, hát későre ért ebe vérré.1

236. Vígan fogadják, mátkája mellé ültetik,
Tányérára szépen az egész kappant tészik,
Csorba kési, mind elhúzza az háta bőrit.

237. Két szárnyát és cubákját2 azért elreszeli,3
A derekát4 akarja mátkájának adni,
De valahogy az késről asztal alá ejti.

238. Alá-lehorgad érette, igen megroppan,5
Szégyenébe szegény elhervad olyan dolgán,
Az asztaltól el akar futni bánatjában.

239. Hosszú sarkantyúja megakad az abraszba,
Mind étkestől mindent leránt gyorsaságába,
Együgyűségért bocsánat lészen dolgába.

240. Vagy eszel, vagy iszol, kacagj nagy hahotával,
Ha szádból kifecskenik is, még jobb annyival,
Hogy valahogy el ne fúlj az rekedt falattal.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

243. Azonközbe, hogyha csoklás reád érkezik,
Jele, hogy az okádás is elkövetközik,
Az asztalra ne okádjál, ha elérkezik.

244. Hanem eltaszíts előled az uraimat,
Fuss ki véle, pökd ki, megtöröld az állodat,
Esmét ugyan borral öblítsed meg torkodat.

245. Mert az állatoknak6 alkotója, természet,
Sohul semmi üres helt lenni nem szenvedhet,
Hát gyomrodat sem szenvedi, hogy légyen üres.

246. Ha penig ki nem kélhetsz, hajolj asztal alá,
Csak az fejedet rejthesd el, mondj kuhit7 oda,
Mert nem hiszik meg, ki jelit nyilván nem adja.

1 Későn talált rá az eb a vérnyomra, értsd: elkésett.
2 Combját.
3 Értsd (esetleg): elrészeli, azaz elosztja.
4 Jobbik részét, azaz a mellét.
5 Szellent.
6 Minden élőlénynek.
7 Könnyebbíts magadon, hányj.


247. Gyümölcsfélét hogy felvisznek, rakd kebeledbe,
Tálat vesd fel, vagy buríts asztal közepibe,
Metéletlen, mind héjastol harapd egyvégbe.

248. Kit meg nem ehetel, vidd haza köntösujjba,
Diót, mogyorót fogaiddal törd ropogva,
Fogad csudálják, késedön sem esik csorba.

249. Láttam, hogy akik ökellel törték a diót,
Hogy a pohár az asztalon ugyan megtáncolt,
Akár azt kövesd, késedbe úgy sem lész károd.

250. Az héját rakjad szomszédodnak eleibe,
A te böcsületed ótalmaztatik véle:
Ne láttassék, mennyit öttél meg a bélibe.

251. Ha kik valamit magoknak súgnak fülökbe,
Gyorsan tarts oda füledet te is egyembe,
És mondd nyilván ki, ne légyen senki kétségbe.

252. Valamit kezdjen akárki beszéllenie,
Vedd ki szájából, tudd jobban te beszélnie,
Avagy akkoron te mást zajogj szád ügyébe.

253. Bőven nálad, miről nyújtsad zajgó szavadat,
Könnyű szólni1 a távul lévő barátodat,
Ha egyéb nincs, arra fejts nyelved vitorláját.

254. Vagy a te régi vásottságodat beszéljed,
Hol mi jámborságot töttél, azt öregbítsed,2
Szép kérkedés, sokan szokták, te is követhetd.

255. Akármi kicsin dologról garázdát3 indíts,
Ha ki megszólít, hogy ne káricsálnál annyit,
Annál inkább, szabad vagy te, szabad nyelved is!

256. Ne engedj, náladnál senki igazbat mondjon,
És ha ki ellent tartana, szökjél fel gyorson,
Mit nyelvvel nem érsz, kezeddel toldjad egy nyomon!

257. Kezeddel bizonyíts, mit nyelvvel nem hitethetsz,
Homályos meséket4 karddal inkább megfejthetsz;
Avagy ha ilyetín módra ügyet nem vehetsz,

1 Itt: megszólni, rágalmazni.
2 Növeld, tódítsd.
3 Kötekedést.
4 Aenigmákat, találós kérdéseket.


258. Mégse ülsz heában, faragcsáljad az asztalt,
Mesd fel a nevedről nagy bötűkkel magadat:
Míg a' fennáll, holtad után is híre marad.

259. Minden pohárodat egyhuzomba megigyad,
Mert vétek sokba végezni, mi egybe juthat,
Hogy megtöltik, esmét tedd elődbe, megigyad.

260. Kedves dolog lészen nála, kire köszönted,
Hamarébb is megzajosul, támad jobb kedved,
Búcsúvétlen is hamarébb el-hazaszökhetsz.

261. Míg penig csak félrészeg vagy, haza ne mozdulj,
Éféli után két óra míglen nem pendül,
Gazda is akármint küldjen, semmit se mozdulj!

262. Sőt ha a gazda szunnyadoz, bort tölts fejére,
Ha valaki alunni orozkodott félre,
Felkeresd, megrázd az fejét, nézd a szemébe!

263. Felfogadtasd véle, hogy holnap vendéggé hí,
Ha penig azt más akar véled fogadtatni:
Megtalállak, mikor kellesz, bátya - mondd néki.

264. Tombolj az utcán, lássák meg, hogy vendég voltál,
Minden ablakokat bétörj kővel, csontokkal,
Tántorgó részegnek szabad minden torokkal.

265. De ha ki jő mérősinggel, vidd el a sarkad,
Vére megállatlan,1 eret ne bontson rajtad,
Oly helyre se ejtsenek, nap se érjen hozzád.2

266. De ha oly szerencse szolgál, meg nem indítnak,
Tántorogjál haza, zördíts házad ajtaját,
Vagdald, hasogassad mindaddig, míg megnyitják.

267. Ha netalám feleséged jő ajtó nyitnya,
Hogy ő részeg urát szép kedvvel apolgassa,3
Csenderíts4 jól, hogy másszor várjon az ajtóba,

268. Hogy a te jövésedre reszketve vigyázna,
Mert közszó az, hogy e három meg nem foghatja:
Dió, szamár, asszonyember, ha5 ütés lágyítja.

1 Felforrt a vére, feldühödött.
2 Értsd: arra is ügyelj, nehogy börtönbe kerülj.
3 Csókolgassa.
4 Csördíts jól oda neki.
5 Legfeljebb ha.


269. Le ne feküdj, mind fellázasszad házad népét,
Mind felhányjad esztendő által való bűnét,
Hogy ő kívüled nagyobbnak ne tartsa testét.

270. Azután leburulj fejeddel az asztalra,
Szolgálónak essék reggel tőled mosója,1
Az aggné ne végye bérit tőled heába.

271. Hogy felserkensz délbe, mindjárt kérj ennedvalót,
De előbb égett bort igyál, ha fáj homlokod,
Szeget szeggel szükség ütni, tudod a módot.

272. Hogy dolgodat feleséged kezdi beszélni,
Reggel maszlagosságodat elődbe adni,
Verekedést, rontást, törést felmutogatni,

273. Megriasszad, nyelje el, asszony ne zajogjon,
És ha előbbindul benne, hogy többet mondjon,
Valamit ragadhatsz, fujtsad, hallgat, fogadom.


MÁSOD RÉSZE MÁSOD RÉSZNEK

274. Néha azért te is híj vendéget házadhoz,
Ne mondják, hogy csak másnak esel asztalához;
Másnál hízol, de te senkit nem hísz celládhoz.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

284. Széket, padat nem kell néked előhozatnod,
Üljen, hogy aki hol akar, adj szabadságot,
Ki micsoda helt talál ülni, nem te gondod.

285. Igen dicsírd étkedet, számláld, mibe készült,
Másutt nem főznek olyat, nem ehetel sohult,
Ki jóllakott, azt kénáld, mert eszik, ki éhült.

286. De azért egyiknek is te ne gazdálkodjál,
Elég példa, hogy te nagy hommon2 igen laktál,
Zajos lévén zajogj, véssz öszve - vagy házodnál.

287. Amíg józan, addig senkit haza ne bocsáss,
Minden ajtóidat, kaput bélakatoltasd,
Semmi szükségre senkit is és ki ne bocsáss!

1 Itt: felmosnivalója.
2 Éhesen.


288. Így nyered, hogy másszor hozzád nemigen siet,
Hogy megvirrad, ki-ki könnyebben hazamehet;
Így süthetsz vizet a lángon, ha fogód lehet.1

289. Reggel feküdjél le, más ember hogy ébreszik,
Étszaka vígan lakozzál, más hogy aluszik,
Így csalod meg nékik rabotás2 fáradtságit.

290. A te tetszéseden járj te, mert együgyű vagy,
Még egy kevés tanulságnak fügyelmezést adj;
Így törhetsz vizet mozsárba, gyortyánál is látsz.3

291. Kedves marha az rák-étel, azt hogy feladják,
Amely jobb, farka4 alatt vagyon jele, meglátd,
Nem csak öregi jobb, ne csak nagyját válasszad.

292. Amelnek magva nem leend, ha olyat kivéssz,
Vagy más eleibe tégyed, vagy visszavessed,
Ne múlatozz véle, csak a hasát kiszegdeld!

293. A lábait és a farkát elődbe rakjad,
Hogy a rák mind elfogy, akkor azt elővonjad,
Hogy egyiknek sem volna, akkor rágdogáljad!

294. Lásd e minap egy jámbor hogy úgy cselekednék,
Más egy tréfás az elől elkapja, történék;
Mond: én ezt inkább szeretem, ha te nem eszed.

295. Hasznosb azért, ha a zsebbe rakod az olyant,
És egyéb szép falatot is, hogy el ne kapják,
És italod közben kegyesen mastikáljad!5

296. Ha penig az kés igen éles, mélyen fogja,
Fend az kőhöz, fogas lészen, fűrész módjára,
Mikor mit szelsz, az fölit elvonsza utána.

297. Mikor ki levelet olvas, fogd mellé magad,
És kakucsolva6 olvassad, sillabikáljad;7
Szép dolog olvasni más embernek írását!

298. Nemde hazájának, Rómának ő oszlopa
És az bölcs ékesszólásnak, Cicero, atyja,
Nem költette-é titkos leveleit nyilva?

299. Beszédedben jó hosszas légy kerengőképpen,
Úgy tetszik meg, hogy amit szólasz, értelmesben,
Fenn zajogj, hogy más ne értessék beszédében.

300. Mindenkor és valahul jársz, komor kedvvel járj,
Sohase mosolyogj, hanem ahul ér mi kár,
Avagy mikor barátodat éri bú vagy kár.

301. Valaki lát, te komor orcádat csudálja,
Az elmédet régi bölcsekhez hasonlítja,
Minden dolgodat nagy eszességnek alítja.

302. Ha penig valami tisztecskéd lenni esik,
Ugyan öreg uram szabásan járnod illik,
Szép gőgesen magadot rátartani illik.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

1 Értsd: így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, csak legyen magadhoz való eszed!
2 Munkás, dolgos (szláv).
3 Lásd a 2. jegyzetet.
4 Ollója.
5 Rágdogáljad (latin).
6 (Bele)kukucskálva.
7 Silabizáljad, szótagolva olvassad.


HARMAD RÉSZE

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

329. Kicsin ebkölköt az útba hordozz melletted,
Ha gyomrod cokol,1 fuatag feszíti beledet,
Arra fogjad, űzd erősen bűzt tött ebedet!

330. Örökké bajt tartnak balhák és asszonnépek,
Az ő harcaik sem vér nékül végeztetnek,
Minden dolgot hátrahadnak, balhát kergetnek.

331. Azért te is, mihelt az gonosz balhát érzed,
Vagy otthon, vagy az utcába, valahol éred,
Mindent felforgass, öld az álnok ellenséget!

332. Több regulákat írhatnék, leányok, néktek,
De akár én magam is tőletek tanulnék,
Amint látom, ebben doktor lehet mindentek.

333. Ezerötszáz és kilencvenkét esztendőbe,
Egy városban Maros2 mellett fordíták egybe,
Mely minden feslett erkölcsnek lehet tüköre.

1 Itt: csikar, görcsöl.
2 Marosvásárhelyen.


1592
 
 
0 komment , kategória:  CSÁKTORNYAI MÁTYÁS (?1540-es   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 656
  • e Hét: 12401
  • e Hónap: 91959
  • e Év: 2033239
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.