Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-17 09:28:05, hétfő
 
  Jókai Mór
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SZEGÉNY VARGA



Dicső Mátyás király fényes palotája,
Kinek büszke hirét félvilág csodálja;
Oszlopait művész faragta remekbe,
Ágyus bástyáira néz a tar remegve;
Nagy torony tetején aranyozás látszik:
Ha a nap nem süt rá, akkor is fényt játszik.
S az a nagy palota a gyürűs hollóval,
Mi a többi közül kimagaslik jóval:
Az ottan a könyvtár, az akadémia;
Ezer diáknak van ott mit tanulnia. -
Csupádon csupa egy pompa ez! De kivált,
És a mi legjobban hirdeti a királyt,
Az a bogárhátu ház-sor ott az aljban;
Mindenikben tudja a király, mi baj van?
S ha egyszer megtudta a bajnak a hirét,
Egyet szól s kiteszik ,,baj" uramnak szürét.
Mert mig vas kezével ellenséget rontott,
Aranyos kezével jogot, áldást osztott.
Héj pedig a mennyi baj van a világban:
Kicsiben mind meg van Pál mester házában!
Kicsiny embereknek kicsiny a baja is:
De mikor hát szegényt földre nyomja az is.
A görög sürgeti a kordovány árát,
Addig talpbőrt nem ád: Csak Pál vallja kárát.
Pedig itt közelget medárdusi vásár;
Negyven napig esik, szárig ér a lágy sár:
Lenne nagy kelete sarunak, csizmának;
Csak hozzávaló bőrt görögök adnának! -
Otthon meg beütött az Isten áldása.
Eddig is hallék már négy poronty sirása;
S most kapja az asszony, még megszaporitja,
S nem egygyel, de mingyárt párjával inditja.
- Nem elég. - A Gellért hegye is megbomlott:
Legurult róla egy nagy kő hanyatthomlok.
Annak is épenség Pál mester házára
Volt kedve leesni: az is az ő kára.
Kinek panaszolja be a Gellért hegyet?
Híhatja biróhoz! Azt mondja: ,,nem megyek!"
- De a legnagyobb baj Pál mesterre nézvést,
Hogy a jámbor lélek istenadta német:
Beszél, ha szoritják, magyarul; de hogyan?
Kínjába kerül azt kimondani nagyon.
S még ha panaszkodik, akkor nagyon fura,
Muszáj rá nevetni, mert csupa figura.

Kapja, nagy búvában kisétál a partra,
Rosz felleghajtóját a szél felé tartva
Átballag a hídon; visszanéz Budára:
Duna tükrében is látszik Mátyás vára;
Csakhogy megforditva: tornyával lefelé.
,,Hej csak én juthatnék valahogyan belé!"
Gondolja Pál mester. - Nem megy az oly simán.
Megkérdik elébb az embertől: mit kiván?
Nem is hogy mit kiván? hanem hogy mit hozott?
Mert az a sok strázsa mind olyan átkozott:
Panaszost királyhoz csak pénzért ereszti:
- Azért szokta király maga fölkeresni.

No ha ott a magas vártól visszatartják,
Ebbe az alsóba majd csak befogadják.
S nézi elbusultan a Duna tükrébül
Felragyogó várat s nagy dologra készül.
Ha ő most egy követ kötne a nyakába
S beledobná magát Duna hullámába,
Mingyárt ott volna, hol bőr árát nem kérik,
S hol az igazságot nem is pénzért mérik.
És a hol kis gyerek van ugyan ezernyi,
Hanem az mind angyal: egyik sem kér enni.
- De ezt a bolondot csak még sem tette meg:
Közbejövén holmi tréfás véletlenek.

Lőrinczi berekből egy nagy ordas róka
Lejöve a parthoz, nem volt egyéb dó'ga:
Jól esett bundáját jól megfüröszteni:
Ilyenkor a szőrét kezdi ereszteni.
S meglátva ott a sok ficzkándozó halat,
Gondolá: ez volna nekemvaló falat!
És fogta: vadászból felcsapott halásznak:
Szép tudni, a rókák mi módon halásznak?
Lefekszik a vizbe, csak a feje van kint.
Odajön a sok hal egész csapatonkint:
Nézegetik, mi ez? E bizony pecsenye!
Ingerkedik vele apraja-kicsinye.
Róka meg sem mozdul, mintha volna halva;
Nem kap a fogával a sok apró halba;
Rák megfogja farkát s ollóval czibálja:
Róka meg sem rándul, csendesen kiállja.
Meglátja ezt végre vizek fenekérül
Egy vén pákosz csuka, s arrafelé térül.
,,Ez az én ebédem!" - szétcsap: a többi hal,
Kárász, keszeg, sügér szerteszét elinal.
Csuka a farkával jót vág a rókára;
Az meg hanyattfekve várja a fogára.
Egyszerre mindketten gyorsan összekapnak.
Hallik csattanása a hegyes fogaknak:
Abb' a pillanatban csuka a rókának,
Róka meg elkapta állát a csukának:
Mind a két ellenség fogja a másikat,
Egymásba szoritva négy sor fogaikat;
A róka a csukát kirántja a partra,
A csuka a rókát megint fogva tartja.
Két összeforrt állat ugrál és ficzánkol.
Csuka rúg farkával, a róka meg tánczol,
Felszöknek a légbe, hempergnek a porba,
Dulakodva egymást földhöz verik sorba.
Soha szem nem látott ilyen komédiát!
Elhagyta búbánat a jó csizmadiát:
Ugy nevetett, hogy a hasát fogta volna,
Már hogyha szegénynek ilyenje lett volna.

A róka a csukát csak nem ereszté el.
S a csuka a száját csak nem nyitá szélyel.
,,Ej ha! Ezt gondolá magában Pál mester,
Ha már én is ily jót nevettem ez egyszer,
A kinek a kedvem kiforditott bunda,
Hát még más e tréfán mulatni hogy tudna!
Megállj róka koma, megállj csuka pajtás.
Fogjátok csak egymást, még csak egy pillantás!"
A felleghajtóval gyorsan leteriti
A két vadat s azzal nyakába keriti.
Aztán egyenesen fel Buda várába!
Sietett, a hogy csak birta a két lába.
De nem oda Buda! - a királyi várnak
Ajtónállója van: azt tették závárnak.
Rámordul gorombán: ,,mit hoztál te paraszt?
Ha hoztál, bemehetsz: ha nem, hát kinn maradsz!"
(Mert a nyájas jó sziv - királyok erénye;
Gorombaság pedig - a szolgák törvénye.)
Mutatja Pál mester elfogott zsákmányát,
S kimeríti magyar nyelvben tudományát:
,,Róka fogta csuka, csuka fogta róka:
Varga fogta kettő!" - ez volt a mondóka.
Az ajtónálló is fakadt nevetésre;
,,Már biz ez érdemes lesz a megnézésre;
Vidd fel a királyhoz! - az most épen ráér;
Hanem aztán a mit kapsz a mulatságér,
A jó ajándékot velem megfelezzed,
Visszajövet erre jó lesz emlékezned."

Gondolta magában szegény jámbor varga:
Hát'szen, ha aranynyal telik meg a marka,
Annak fele is pénz: - felét eligérte;
Csakhogy bebocsássák, nem sajnálta érte.
Hejh, de még a király szobaajtójánál
Aranyos dolmányban egy palotás strázsál,
Ki csak nagy lomhán szól a szegény emberhez,
Mintha még a szó is volna neki terhes:
,,No mid van ott varga?" s botjával rálegyint.
Elmondja, a mit tud, jó Pál mester megint:
,,Róka fogta csuka, csuka fogta róka,
Varga fogta mind a kettő." - Int a szó'ga;
- De a felforditott tenyerével intett,
A miből a varga megérthetett mindent:
,,Bemehetsz; hanem az ajándéknak felét,
A mit kapsz - nehéz lesz - magad ne emelnéd;
Majd én elsegitem emelni. Menj varga!"
- Szegény Pál mester most a fejét vakarta.
Felét ennek itten, felét meg amannak:
Az ő tarsolyában ugy semmit sem hagynak. -
- Azért csak bevitte királyhoz fogását,
S hallotta királynak vidám kaczagását,
Mikor kibontotta felleghajtójából
A két vadat; - saját ékes szólásából
Szedvén sorba, csinos, öszszekötött szókba
,,Róka fogta csuka, csuka fogta róka,
Varga fogta mind a kettő!" - S azok ketten
Ugráltak, tánczoltak nagy veszekedetten.
Egymást felhajgálva, egymást hempergetve,
Néző főuraknak lett erre nagy kedve:
Soha ily bajvivást még ki nem találtak,
Minőt a róka meg a csuka csináltak.
A király is igen jól mulatott rajta,
S tudós Galeottit azonnal hivatja:
,,E két vadat itten, világ csodájára,
Tegyék spiritusba, utókor számára."
Aztán a kincstartó zászlós úrnak inte,
Szegény varga rongyos köpenyét tekintve:
,,Adass e vargának menten száz aranyat":
Nagyot hall a főur s azt kérdezi ,,hanyat?"
,,Mondtam már, hogy százat! Eredj vedd át varga!"
Pál mester a markát azonban nem tartja;
Csak a két kezével forgatja süvegét,
Mintha félne, nehogy még azt is elvegyék.
,,Száz nekem, - nem arany; megszólal aképen;
Száz kell nekem - pálcza. - Kérek igen szépen:
Pálcza - palotai - mogyoró: nagyon jó,
Varga kívánsága, - semmi sem olyan jó."
Elbámul a király: ,,Vágjatok hát nosza
Száz pálczát le neki, ha az a motosza.
S aztán hadd vigye el Isten szent hirével!
Ha nem hallaná az ember, nem hinné el."
,,Nem nekem pálcza kell, kell én nekem ütleg,
A ki alatt jajgatsz ember, mikor ütnek,"
Ezt mondja a varga elkeseredetten.
Gondolva, hogy várnak rá odakinn ketten.
A király nem tudja mind ezt mire vélni,
Ez talán vezeklés? Meg kell hát itélni.
,,Vigyék hát a jámbort, fektessék deresre,
Ha már grácziának épen ezt kereste,
S számlálják le, a mig meg lesz elégedve:
Nem tudni, hogy kinek miben telik kedve?"
- Pál mester e szókra köpenyét felveszi,
S azt mondja: deresre feküdni nem teszi;
Ott kinn van palotás, ott kinn ajtónálló,
Király ajándéka azoknak szolgáló;
Oszszák fel közöttük két egyenlő részre,
S fizessék le nekik az illető részre.
Mátyás most érté meg varga praktikáját,
S belső szolgáinak gonosz taktikáját:
,,Jól van, varga, monda, meg lesz kivánságod,
Két szolga kapja a bot járandóságot,
A száz aranyat meg hogy ne légy kénytelen
Megosztani velük, majd máskép rendelem.
Hallom, hogy házadnál lenne keresztelő,
Két fiu is volna, de nincs keresztszülő,
Én leszek azoknak majd a keresztapja,
Ki a száz aranyat komapénzül adja."
Mindenki eljutott, hová megérdemlé,
Varga a szerencsés felesége mellé,
Király a magyar nép örök emlékébe,
Rosz szolgák deresre, vadak a tűzlébe,
Most is egymásban a harapófogójuk,
De biz a spiritust rég leitták róluk.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai MórMÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SZ  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2426
  • e Hét: 17655
  • e Hónap: 62727
  • e Év: 2004007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.