Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
x
  2013-03-30 16:07:22, szombat
 
  Vörös István
SZANATÓRIUM HALOTTAKNAK

Itt ülök az íróasztalomnál, és jó-
formán a lábam lógatom, ami nem jelenti
azt, hogy ne szenvednék időhiányban.
Olyan betegség ez, mint 100 éve
a tüdőbaj volt. Reggel vért köpök.

Az időhiányt sokféleképp lehet kezelni.
Porok szedésével, de az nem elég hatékony.
Vagy műtéti úton, mikor az illető egy
szabadon választott testrészét felnyitják,
és idővel teli protézist építenek bele.

Csakhogy ez veszélyes, és kórós aszimmetriát
eredményezhet. Vannak továbbá
szanatóriumok is, ahová az időhiányos
betegeknek sosincs idejük elmenni,
csak haláluk után jutnak föl a hegyekbe,

a fekvőszékeken kísértetek légfürdőznek,
egy magasabb idő áramlását
szíva magukba. Ebédre mindig pontosan
érkeznek, és habzsolva esznek hónapokig,
míg meg nem értik, hogy az étvágyukat

nem csillapíthatja semmi.

 
 
1 komment , kategória:  Vörös István 1.  
x
  2013-03-28 09:21:44, csütörtök
 
  Vörös István
Infúzió, élet vize



Nem vagyok méltó a mártír-

glóriára, amit apám halála miatt

a fejem fölött hordok. Ellen-

szenvesnek találom magamat,

ahogy az együttérzést fogadom,

ahogy a betegség lefolyását



mesélem. Lefolyás? Az infúzióé.

Vérátömlesztés. Az utolsó előtti

napon a lepedőcsere, úgy, hogy

már nem tudott fölkelni, és

a két nővér “Jól van, Pista bácsi!"

kiáltások közepette az oldalára



fektetve az ágya rácsához

támasztotta. Ő csak nézett.

A feje nagy volt, valószínűtlenül

nagy. Aztán rohantunk a lányunkért

a zsúrba. Boszorkánynak öltöztek.

Megfőzték az élet vizét.



 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
x
  2011-11-18 11:45:13, péntek
 
  Vörös István
UTÓPIA

Ha a világ teljesen elpusztul is,
de él még egyetlen fej fokhagyma,
az élet meg van mentve. Kicsírázik,
és egy zöld foltot vet a szürke
és fekete közé. Három fia tud

megeredni, révükön 15 unokája lesz.
ezer évre rá a Földön mindenfelé
hatalmas fokhagymamezők hullámzanak
a vad szélrohamokban, de nem tudnak
majd ártani nekik sem a viharok,

sem az árvíz. 10 ezer év múlva
fokhagyma erdők állnak Párizs
és Berlin helyén. 100 ezer év múlva
vízi fokhagymák fognak egymásra
tekeredni a tengerben, hogy helyet

és anyagot vegyenek el egymástól.
1 millió év múlva fokhagymahalak
legelnek a tengerfenék dús iszapjában
élő virágokon. Fokhagymakutyák
kergetőznek habzó szájjal a tengerparton,

az ínyükben villogó fokhagymagerezdek.
 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
x
  2011-11-17 15:55:46, csütörtök
 
 
Vörös István
AZ ELMARADT DISSZIDÁLÁSRÓL

Egy német szót kaptam apámtól a
66. születésnapjára. Nem túl sok.
Persze mért ő ajándékozzon a saját
ünnepén? Mi egy különleges képeslapot
küldtünk, ha kinyitja, kilép belőle

egy másik élet. Hogy lehettünk volna
mások is, de akkor ezt a szót 30
évvel korábban meg kellett volna kapnom,
és észre se vettem volna a többi között.
Ahogy a szultán se figyeli a kiskakastól

elvett félkrajcárost a többi pénz közt.
Akkor nem lenne semmim, most van egy szavam.
Úgy hevert előttem, mint járdán az egycentes.
A világ eddig osztható és nem tovább.
De képzelet szüleménye már az 1 cent is.

És az egyetlen szó is. Nem a jelentését
kaptam. Az ismeretét. Egy centet utalok át
a bankszámlámra, az értesítés megjön, szépen
gyarapszom, hazudom magamnak, az utcán
megszólal egy riasztó, és én találgatom,

miféle fúvószenekar vonul az ablak alatt.


 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
V István
  2011-11-11 11:24:08, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-11-11 11:26:02


Vörös István -

EURÓPA I.

A német nyelv olyan, mint
egy Van Gogh festmény.
A napsütés sötét, a foltos
szókötegek, mint izom-
rostok feszülnek benne.
Hasfal, hártyák, igenevek.

Egy tájkép zaklatott lelkifurdalása,
a történelem, amit átevett
a nyelv. A nyelv, amit átevett
a történelem, mint sonkát
a só. Varjak a viharban.
Beszédfoltok a rozsföldön.

*

A francia nyelv nem olyan,
mint a camembert, nem olyan,
mint a bordói, nem olyan
mint a Loire, nem olyan,
mint Rodin gondolkodójának
gondolatai, nem olyan,

mint Balzac pocakja,
mint Camus szemöldöke,
mint Villon kötele, mint
Pascal nádszála, mint
Jeanne d'Arc bizonyossága,
Beckett bizonytalansága.




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-11-11 11:26:02


Vörös István -


EURÓPA II.

A cseh nyelvben eggyel több
hang kell a sörhöz, mint
a magyarban. A cseh nyelv
gőz fölött fő, mint a knédli, és
áttetsző akár a zöld üveg.
A cseh nyelv locsog, mint a

Moldva Krumlovnál, némán
hömpölyög, mint az Elba
Németország felé. A cseh nyelv
neogót, mint a Szent Vitus székesegyház.
Az Úr csak a régi részben lakik,
szolgái ©vejk cipőjét pucolják.

*

A magyar nyelv tele van
estével, esővel, levert
virágok szagával, szőke
búzatáblák komorságával,
felszántott földek zsíros,
fekete vidámságával.

A magyar nyelv szilva, kívül
kék, belül sárga és cukros,
a magyar nyelv szőlő, ropognak
a magjai a fogad alatt, a magyar
nyelv meggy, a legsavanyúbb
édes, a legédesebb savanyú.





 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
x
  2011-11-01 19:00:05, kedd
 
  Vörös István

Pitypangszedés éjszaka




A kéréssel kezdődik
a teljesítés, a teljesítéssel
a kérés,
ha teljesül, amit kértem,
az erdőn nyílik egy
levélrés.

Belátok oda, ahová
nem kéne.
Az erdő mögött, a
fákon túl nincs semmi,
hiába igyekeznek,
nem lehet
előlem eltakarni.

Nem látom a fától
a semmit,
az erdőtől a
mindent,
nem látom az égtől,
hogy mi történik
ittlent.

Nem látom az égtől,
a felhőktől,
a naptól, a tejúttól,
a holdtól,
nem látom meg
Istent.

Nem látom meg,
mert ő néz,
nem én nézem,
hanem ő.

Nem lát a felhőktől,
közénk száll egy
repülő.
A repülőről
nem látnak se
le, se föl,
se engem, se nem-engem.
Sikerül minden
éveben a nap körül
egyet keringnem.

Belátok oda,
ahová nem lehet,
sétálni viszem
a végtelent.
A végeset
elaltatom,
ott alszik egy
hasonlaton,
mint egy légy
a mérges gombán,
látcsőben,
ha te fogod rám.
Kit nézés miatt
nem látni:
ellenünk néz,
velünk beszél,
rólunk hallgat,
nem akárki.

Lehetki, talánki,
ki kéne találni.
De nem lehet,
mert nagyon figyel.
A patakvízben
indulni kell.
Nem számít a sodrás,

kövek, nem zavar
a pióca, egyen.
Ahonnan néz,
arra megyek,
fönn a forrás
talán-hegyen.

Lábam az űr
porában járt,
Fekszem most az
égen hasmánt.
Hallgatom a
kövek szavát,
bedalolják
az éjszakát.

Tele sötétséggel
a hang.
A galaxis
érett pitypang.
Leszakítom,
és ráfujok.
Csengenek a
spirálisok.



 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
V István
  2011-01-20 10:39:15, csütörtök
 
  Vörös István: A kidobott tévé (részlet)

(...)

Ezért aztán szép új tévé,
nyugodtan lehetsz a másé,
iparkodjál, ne legyen ám
képek szűkében a hazám.

Képből élünk, képet eszünk,
képek mögött az életünk.
A szemétről majd elvisznek,
kerekes kocsira tesznek,

Szétszerelnek, összeraknak,
másvilágra nyíló ablak.
Az ég volt a régi tévé,
azt ugyan ma ki is nézné.

Nem érthető felhőformák,
a Fiastyúk, a Kos és Rák.
És a szél a magyarhangja.
Ezért van rég kikapcsolva.
 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
V István
  2010-12-07 09:06:22, kedd
 
  Vörös István -

SZEMÜVEG A BECSUKOTT SZEM FÖLÖTT



Sokat karattyoltam a tanítványaimnak

önismeretről. Az én tanítványaim? Egyetlen

mentségem, már az elején megmondtam:

azon fogok igyekezni, hogy tőlem semmit

ne tanuljanak. Még ez se sikerült.



De én ismerem-e magamat? Alig volt

szerencsém a szerelemben, mert nem tudtam

eldönteni, hogy szép vagyok-e vagy

csúnya. Ha legalább a csúnya mellett

ki merek kötni, már értem a helyzetem.



Én persze ingyen szerettem volna,

azért a titokért szeressenek belém,

amit én se látok, magam se élvezek,

valamiért, ami kívülem van bennem,

mert mások helyett is én vagyok én.



Nem szerettek. Az önismerethiány

a legfőbb kincsem. A tükörben is azt látom,

mint más szemet, orrot, szakállt. Nem

tudom, szakállas-e. Nem is akarom megtudni.

Másokat se biztatnék se arra, hogy engem,



se arra, hogy önmagukat megismerjék.















 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
V István
  2010-12-05 11:32:21, vasárnap
 
  Vörös István

A GYÁSZSZALAGOT SE


Belógatni, mint kabátot,

a haldoklókat a kórházba.

Behallatszik az utcáról

a harangszó, néha benéz

egy nővér. Takaró alá bújunk,

mint akik szégyellik, hogy nem


szorulnak már senkire, csak

mindenkire. Savósárga szakáll,

savósárga arc. Mint a két napja

pohárba töltött ásványvíz:

nem marad buborék bennünk.

Hol vannak a testvérek,


a nagybácsik, a jajgató ismerősök,

hol van a beszélgetés két

sírás között a kórházi

folyosón? Segíthetnénk egymásnak

a teher viselésében, de nem

bírjuk el a gyászszalagot se.





NEVETSÉGES NAPOK SZABÓSÁGA


A fekete és kék szövet helyett,

amiből általában dolgozunk,

most rikítóvörös kerül a

kezünkbe. Ahogy vágjuk,

ollónkban a naplemente

tükröződik. Aztán egy lila


hajnal kordbársonya. Akik

30 éve barátok, most vadul

egymás ellen fordulnak egy

kórházi folyosón. És a tapintatos

önkorlátozás szitkozódásba csap át.

Emlékek és kilátások ütköznek.


Fehér szabászkrétával rajzolunk

a szövetre túl bőnek vagy

túl szűknek ígérkező ruhát.

Próbára nincs szükség. Az élet

elsőre is sikerül. A halálnak

többször szokás nekifutni.





PAPRIKÁS TEJFÖL


Pont most egy napja,

hogy meghalt az apám.

Van még öt perc.

100 lélegzetvétel.

Mire elég annyi idő?

Az utolsó 5 percben


mihez lehet fogni?

Legjobb átaludni az

utolsó reggelt. Tegnap

még a harangszó délben.

Egy hete súlyos étvágytalanság.

Két hete vendégeskedő


unokák. 3 hete kirándulás

Nagymarosra. Víztelenítés.

Naspolyaszedés. De a Mátyás

királyban már nem ízlett

a túróscsusza. A tejfölt

előre beszórták paprikával.
 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
V István
  2010-11-20 06:06:50, szombat
 
 

Vörös István

Láncnál a kard




Annak van igaza, aki nem kezd bele.
De aki nem kezd bele, nincs is.
Annak van igaza, aki nincs. De aki nincs,
hiába lenne igaza, vele együtt az igaza sincs.
Annak van igaza, aki nem akarja

befejezni. De aki nem akarja befejezni,
halhatatlanságot koldul a lét eszközeivel.
Nincs féloldalas örökkévalóság. Vagy
te teremted a világot, mint kovács a

kardot, és suhintasz az izzó vassal
a semmiben, hogy az tüzet fog,
vagy téged vág ketté a penge.

Csak annak lesz igaza, aki belekezdett,
csak annak volt igaza, aki befejezi.

Az igazság halandó.









Az elhibázott választás




Születésünk előtt magunk választ-
juk ki a külsőnket a túlvilágon.
A kígyóbőr, a farkasprém nagyon
kelendő. Sorállás és verekedés
van értük. Csak akinek nem

jut más, vesz le egy emberi
arcképet, többnyire meg se nézve
szép vagy csúnya, fiú vagy lány.
A legalkalmasabbakból

sohase lesz ember. A majom
is népszerűtlen. Olyan édes
ezekért a fogamzás előtti

sérelmekért a bosszú! Álmában
gyakran vadászik mindenki.

Vagy őt üldözik vadállatok.








Istenismeret alapfokon




Isten már rég megunta, hogy
tárgyaljon az emberrel, evvel
a folytonos lázadóval és
hízelgővel. Nem szereti a hívőket,
akik folyton a neki kijelölt

rezervátumokba tódulnak,
hogy átnyújtsák újabb követelé-
seik listáját. Nem szereti a
hitvitákat. Nem szereti, a hitet-

leneket, akik azt hiszik, hogy majd
egymagukban állnak ellent, ha jön
a világ szökőárja. Nem szereti,

ha azt hiszik, hogy ő nincs, nem
szereti, ha bizonygatják, hogy van.

Nem szereti, ha szakállasnak gondolják.








Anyaghiba, színhiba




Ha Isten tényleg szakállas,
mért borotválja annyi ember
az arcát? A vékony szálak
a túlvilágba vezetnek. Micsoda
nagyképűség a szó is, túlvilág.

Inkább mi vagyunk: túl. És túl-
zás is. Ki tudja, van-e odaát
egy egész világ? Csak pár
szoba, ahol egy szabó lelkeket

szab ki nemlétből, félelemből -
és a végesség cérnájával
összevarrja őket. A tudathasadás

anyaghiba. A szerelem színhiba.
A jóság maradék lélekszélek

összevarrásából keletkezik.






Szökés Lédához




Éljük lét nélküli életünket,
mint a napozó a tengerparton.
Fagylaltárus, leterített
pokróc, homok a köldökben.
Istennek mutogatott női
mellek. De csak az angyalok
veszik észre. A szárnyuk végével
megbirizgálják a mellbimbót.

Az megkeményedik. A napozó
társnő féltékenyen megpöcköli,
gongszó hallatszik. Száraz-
villám, magyarázza egy közel
fekvő apuka a fiának. A tenger
egyre hullámosabb lesz, a
napszél leránt egy tangabugyit,

angyalnyelvek siklanak
a borotvált égen.
Egy felhő szalad a nap elé,
a parton mindenki elalszik.
Hattyú száll le a homokra,
csőrével naptejet szív

egy pattanásig feszült barna
mellből, zászlóként lobognak
a strandlepedők, gumi-
labdányi gyöngyöt ajándékoz
annak, akire ráül és spirális

hímtagját beleakasztja az
ijedtében összeszűkülőbe.
A többi nőt angyalok teszik
magukévá, avval, amijük van,

kulcs, kottafej. Akad, aki a fölös-
legesen meredő férfiakból
szív mannát. A tenger szeme-

tesen visszahúzódik. A hattyú
gyönyöre kicsap a parti bozótosra.

A pálmafák közt cápa sodródik.










A temetetlenek




Húsz év alatt eltűnt
az életemből egy kisgyerek,
elrabolta egy kamasz, akitől
egy felnőtt vette el.
Azt is érzem, hogy egy

koros úr les rám, akit
egy öregember követ
sunyin hajlott háttal.
Csak a vén csontváz van

velük. Combnyaktörésig,
hamvasztásig. És ki ellenük?
Az eltűnt fiú. A múltjába

zuhant kamasz. Mennyi halott,
és mind én vagyok. A legtöbbjüknek

se sírjuk, se maradványaik.







*Kifelejtett versek (A Vörös István gép vándorévei c. kötetből, 2005. március, április)
 
 
0 komment , kategória:  Vörös István 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.