Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2011-10-17 12:14:38, hétfő
 
  Kulcsár Tibor



SZERELMES VERS



Így még nem szerethetett soha más
Tünemény vagy isteni látomás
nem
több vagy annál
csak te vagy te magad
akit vártam
akit megálmodtalak
bűvös képzelet
megtestesült anyag
s minden vagy nekem



Így még nem szerethetett soha más



Szeretem szemed tiszta sugarát
vonzó mélyét nézésed melegét
szeretem íves szép szemöldököd
mely úgy szunnyad el a szemed fölött
mint alkonyatkor tóparton a sás
szeretem ha vállamra hajtod a fejed
hogy ujjaim mint félénk kisnyulak
hajad éjsűrűjében elrejtőzzenek
és szeretem csókolni a szád
mely kegyetlen és konok ha dacolsz
mint februári zúzmarás fagyok
szeretem csacska vidám kacajod
mely úgy csilingel ajkadon
mint rendületlen zord sziklák alatt
sebes folyású friss hegyi patak
szeretem büszke melleid
e két forrongó tűzhányó hegyet
szeretem karcsú nádszálderekad
formás bokádat
pávaléptedet
szeretem a zajló zsibongó várost
ahol élsz
ahol megszerettelek
szeretem az utcát a teret
amerre jársz
ahol veled megyek
a hajunk borzoló kósza szellőt
lábunk alatt a szürke járdát
a kigyulladó neonfényeket
szeretem a forró nyáréjszakát
ha ránk szakad a csillagrengeteg
úgy őrizlek
mint vén országút
tovatűnt vándor fáradt lábnyomát
s fájva engedlek el
hogyha válsz
mint ősszel
hulló levelét az ág
s ha visszatérsz
fogva tartalak
mint hullámzó kék vizét
a part
vagy mint szálló szelíd felhőnyáját
az ég
A széles világ
így teljes csak
veled
mint galaktikák
s csillagrendszerek
róják körötted végtelen útjukat
s rólad szóló kusza verssorok
mert tünemény vagy
isteni látomás
bűvös képzelet
megtestesült anyag
nem
több vagy annál
csak te vagy
te magad
a minden vagy nekem
s mint hatvan perc az óra idejét
betöltöd életem



 
 
0 komment , kategória:  Kótzián KatalinSZERELMES SZONE  
szeretettel
  2011-10-17 12:10:40, hétfő
 
  Kótzián Katalin
SZERELMES SZONETTKOSZORÚ



I

Csak álmodás, csak sejtetés
érződik át a levegőn,
fehér ködök közt, lebegőn.
Jólesik most a nevetés.

Fázósan hajlanak a fák,
de pattanó rügyekben él
ígéretük: a friss levél
s az egyre új virágos ág.

Félig kinyílott szájad így
sötétben nedvesen ragyog.
Szívedben bújnak vágyaid,

csak hangok még az új dalok.
Tavasz bontja már szárnyait,
csak ébredez, még nem lobog.

II

Csak ébredez, még nem lobog
tükrös szemed kékjén a láng,
jánosbogár meg ispiláng
játszik szemedben, mosolyog.

Dícsér és zeng litániát
a szél, a száj, szó, a szív,
madárka, röppenő, szelíd,
s a rád kíváncsi hóvirág.

Jókedvű zsenge, friss füvek,
párnás felhők a híd felett.
Dicséretüktől némulok.

Mulandó bogárzümmögés
dicséretük, jaj, mind kevés,
s fakók a rólad írt sorok.

III

Fakók a rólad írt sorok,
míg szádra ékszert csókolok,
míg ital nélkül részegen,
számon csókod lesz ékszerem.

Hídon és mégis víz alatt
bukdácsolunk, mint kis halak,
s ha egy-egy csókunk véget ért,
felbukkanunk lélegzetért.

Csókod parányi gyengeség,
a számon mégis oly erős,
hogy hónapokig rajta ég,

és mint valóság ott időz.
S ha jő reggel az ébredés,
betölt tündér emlékezés.

IV

Betölt tündér emlékezés,
a tegnap született virág.
Felhőkig lopja jó szagát,
többé nem hazug sejtetés.

Köszöntlek, zölderes bokor
mézédes, napsütött szaga,
szívem bokrán nőtt orgona,
szoknyád lehellet-tüllfodor.

Szerelmed, mint e lenge tüll
szívemre sose nehezül,
új vágyad mindig új öröm.

Zölderes bokron lángfodor,
ha nem vagy itt is, átkarol,
lázával édesen gyötör.

V

Lázával édesen gyötrő
mohó vágyad csontomig ér,
remegek és a szenvedély
eléget, bágyasztó gyönyör.

Elborít zúgó áradat,
hullámhegyek, önkívület,
fullaszt a sóvár őrület,
ha csak érinted vállamat.

Érintésedtől összecsap
forró fejünk felett a hab,
már alig érzem testemet.

Vacogva forró délután,
kapkodok levegő után,
földön és mégis föld felett.

VI

Földön és mégis föld felett,
már mindent áthevít a láz.
Virágát hullató akác
vonatablaknak integet.

A nyár kezdődik, hirdeti
kukac, cseresznye, zöld dió,
alig nyíló, s már hervadó
vérpiros rózsák ezrei.

Könnyű szerelmed már nehéz,
hogy görnyedezve vonszolom.
Túl sok szerelmed is kevés,

jól véle sosem lakhatom.
A csók enyhít és mar sebet,
mit fénylő szájad rálehelt.

VII

Mit fénylő szájad rálehelt,
a csók aléltan megpihen,
így alszunk és a szerelem
is elbágyad egy keveset.

Karom zsibbad, szememre ül
a lomha zsongító homály,
szobám forog, aztán megáll,
minden álommá csendesül.

Érzelmek, ízek és szagok,
lármája most nem kavarog.
Béke takar be, halk öröm.

A szenvedély is szendereg,
aluszik, nem tép új sebet
a csókkal kezdődő gyönyör.

VIII

A csókkal kezdődő gyönyör
két év után jó megszokás.
Parázsból újult lobogás,
ha újra gyújtják, tündököl.

De ha a szunnyadó tüzet
mindig civódás mossa szét,
tócsa lepi a tűz helyét,
s helyébe bánat sistereg.

Hogyan titkoljam el a rést?
Málló ágyon a repedést
növeli újabb indulat.

A jó akarat egyre fogy,
valami csitít, talán hogy
távoli kezed simogat.

IX

Távoli kezed simogat,
boríts be, drága pillanat,
- a pillanat, mely itt marad, -
te öröklét az ég alatt.

Jegenyefa, te cipruság,
aranyban fürdő dáliák,
ostoba, kedves mániák,
messziről szóló áriák.

Narkótikum, te pillanat,
szivárványkagyló, hallgatag
halál, gyönyör és ifjúság.

Simogatásod itt maradt,
a víz tükrében elakadt.
Hajóról nézem a Dunát.

X

Hajóról nézem a Dunát,
felettem nagy, félelmetes
repülőgép aknát keres,
lármásan vonszolja magát.

E létezés szűk peremén,
csattan a gyávák ostora,
aki most nem fél, ostoba,
s az okos tudja: nincs remény.

A csordává lett emberek
szerencsét nem érdemelnek.
A bokrok árnya rőt harag.

A híd felrobbant, haldokol,
a város véle fuldokol,
holdat dobál a lenge hab.

XI

Holdat dobál a lenge hab,
eszembe jut a Genfi-tó,
szélén napfénybe játszi hó -
hattyúk és vizimadarak.

Táplálja mézédes nedű
a friss gyümölcs érett húsát,
magját a méz nem járja át,
ezért kemény és keserű.

Az emlék épp ilyen csaló,
ha édes: ellepi darázs.
Homályból nézve szép varázs

a jelen, bármilyen fakó.
Emlékkel foltozom a mát.
Vágyam még húsodért kiált.

XII

Vágyam még húsodért kiált
eleven test, jó ölelés,
hiába hoz mindig halált
a termő beteljesülés.

Ösztönruhában vadállat
a békés humanista is.
S tán mentsége a szamárnak:
hogy ölel és pusztul maga is?

S ha jön az üldöző halál,
szívünk szorul és görcse vad,
a vér gőze az égre száll,

s a földbe jut a hullaszag,
kukac sereg ujjongva vár.
Fázom, ruhám is vastagabb.

XIII

Fázom, ruhám is vastagabb,
kábítószer nem melegít.
A félelem leveleit
fujja felém a virradat.

Karok, kezek, kaján csalók,
nem melegít, csak ha pokol
lávája tör a jég alól.
Dermeszt a hő, fagypont a csók.

Jaj, átkozott légy, őrület,
örökké hordozom nyomát,
halottölelő rémület

sikoltja tele a szobát.
Mikor számolok le veled?
Szél hozza szádnak illatát.

XIV

Szél hozza szádnak illatát,
futok előle, megkeres,
rémülten érzem mágneses
örökre vonzó áramát.

Fázó fák hajtják törzseik
dunyha cihából hull a hó
a tavaly elsüllyedt hajó
roncsait lassan emelik.

Új ívben nyúlik már a híd,
a város csupa építés.
Köddé válnak vonásaid,

ma már növő emlékezés
borítja a múlt tájait:
csak álmodás, csak sejtés.

XV

Csak álmodás, csak sejtetés,
csak ébredez, még nem lobog:
fakók a rólad írt sorok,
betölt tündér emlékezés.

Lázával édesen gyötör,
földön és mégis föld felett,
mit fénylő szájad rálehelt:
a csókkal kezdődő gyönyör.

Távoli kezed simogat,
hajóról nézem a Dunát,
holdat dobál a lenge hab.

Vágyam még húsodért kiált:
fázom, ruhám is vastagabb:
szél hozza szádnak illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Kótzián KatalinSZERELMES SZONE  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2487
  • e Hét: 27148
  • e Hónap: 72220
  • e Év: 2013500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.