Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
szeretettel
  2011-10-17 12:28:35, hétfő
 
  Szőnyi Benjámin
AZ ISTENNEK A TERMÉSZETBEN LÉVŐ MUNKÁIRÓL



Oh csudálatos, és hatalmas felség
Kinek munkáit szólja föld és az ég:
Ezeket nékünk előnkbe tetted,
Látnunk, vizsgálnunk kiterjesztetted.



Csuda a nap, hold és csillagok fénye
Kiknek oly állandó minden törvénye:
Hogy járások soha el nem bomlott,
Csak egy is közülök el nem romlott.



Nem kellett nékik semmi szaporítás,
Avulás sem volt, nem kellett ujítás:
Amiben a Fő Mester meghagyta,
Sokezer nap el nem fogyathatta.



A nap az esztendőt, éjjelt és napot,
Az hold pedig mérsékli a hónapot:
Egyik sem siet, sem nem maradoz,
Követi, amit a szabott rend hoz.



A nap világát, melegét úgy osztja,
Hogy sehol embert tőle meg nem fosztja,
Homállyal béfedez, hogy nyúgodjunk;
Ismétlen felkél, hogy munkálódjunk.

A felhők, szelek, havak és záporok,
Hol Istennek áldási, hol ostorok,
Mikor dörög, zeng, mennykövek hullnak,
A bátor szívek is elájulnak.

A fenevadak nappal lenyúgosznak,
Úgy az emberek bátrabban dolgoznak,
Bátran utaznak; és bátran esznek,
Ételt keresnek, adnak és vesznek.

De ha az ember, mint vadak királya,
Lefekszik, béfedi az éj homálya;
Vadak, mint szolgák, enni felkelnek,
És mezőn, hegyen bátran legelnek.

Kietlenek szűlik a fenébbeket,
Hogy ne háborgassák az embereket:
Ezek kevesebbet is fajzanak,
Hogy embernek kevésbé ártsanak.

Földi legnagyobb állat az elefánt,
De szörnyű nagy test lévén embert nem bánt,
Egy gyermek tőle magát mentheti,
Kis futással is elkerülheti.

A legfutóbb vadak futnak előlünk,
Farkasok, őzek, nyulak félnek tőlünk,
Fegyveres a vadkecske, s szarvasok;
De házak hegytetők s havasok.

Csak híreket halljuk a sárkányoknak,
Tigrisek, párducok s oroszlánoknak,
A déli kősziklákban a férgek,
Kiknek van legártalmasabb mérgek.

Tenger bár legtöbb s nagyobb állatokkal,
Hogy földünk ne pusztíttassék azokkal,
A cethalak embert nem rabolnak;
Sőt ha lelnek, szárazra kitolnak.

Ha tekintünk a szárnyas állatokra,
Éneklésekre, szaporodásokra;
Ezek is Isten csudáit szólják,
Embert dicséretire unszolják.

A hím fészket rak együtt a nyősténnyel,
A vad madarak élnek e törvénnyel.
Mindketten ő tojásokon ülnek,
Míg egy enni jár; így meg nem hülnek.

Ő fiaikat mindketten táplálják,
Mert az emberek őket nem kínálják.
Azért nagy részént keveset költnek,
Mert sokat étellel bé nem töltnek.

Csuda a fecske és a fige-fészek,
Melyet akármi remek mellé tészek;
Ezt más mestertül ők nem tanulják,
De a mester embert fellyül múlják.

Hol a király, ki vagy csak a sáskáknak,
Ha öszvegyűlnek, ez állatocskáknak
Eledelt bőségesen adhasson?
Vagy ország ellenek megállhasson.

Nem szégyen szólnunk a tetűről, balhárul,
Mert bizonyságok Isten hatalmárul:
E világ őket el nem veszheti,
Bár minden erejét reáveti.

Ezek munkára ébresztik a restet,
Menten megszállják a rossz tunya testet,
Faraót megalázá ezekkel,
Heródest csapá Isten tetvekkel.

Pók, méh, selyembogár mint kis mesterek,
Mit tésznek? csudálhattyák az emberek,
Az hangyához küldetünk tanulni,
Bizony méltó rajtok elbámulni.

A folyóvizek is méltók csudára,
Melyeket Isten sokképpen bézára.
Hogy embert, vadat el ne borítsák
Avagy a földet el ne pusztítsák.

Sok határt Isten heggyel békerített
De a víznek ott is utat készített,
Úgy hogy egy ország is el nem merül
Kifoly az árvíz, mindaddig kerül.

Azért Isten e földet meghajtotta,
Hogy a víz lefolyhasson, úgy alkotta.
Minden kis patak a nagy vizekre,
A nagy víz siet a tengerekre.

A Teremtésnek és az özönvíznek,
A vizek emlékezetire visznek;
Mert ahol akkor eltakarodtak,
Mindeddig azon utat tartottak.

A tenger vizét Isten sóssá tette,
A bűzhödéstől azzal megmentette,
Híressé tette ki- s béfolyással,
Nagy halakkal és hajózásokkal.

Ámbár sok országok meginduljanak:
Hogy a nagy vizek visszaforduljanak.
Bár minden erejeket ráadják,
De a régi folyást el nem hagyják.

A források hév, sós és orvos vizek,
Sok hasznot tésznek bár nehéz is ízek.
Nincs vezérek a néma halaknak,
De a vízben élvén együtt laknak.

A mezőkön is a füvek és a fák,
Istennek bölcsességével mind rakvák.
Mely nagy légyen Istennek jósága,
Megmondja a mezőnek virága.

Ezeket esztendőnként megruházza,
Sok csudálatos színekkel cifrázza:
Embert gyönyörködtet illatjokkal,
Élesztgeti orvosló hasznokkal.

Ezekben szemléljük az halált télben,
A feltámadást minden kikeletben.
Ám akkor meghalnak és elmúlnak,
Ekkor megélednek, megújulnak.

Nevelésében egy kis füvecskének
Dolgozni kell napnak, földnek, tengernek,
Nap melegét, tenger vizét adja:
A föld pedig méhében fogadja.

A fa, fű, tenger és föld mely sokat szül,
Melyből az embernek eledel készül:
De mennyi a mesterséges étek?
Ezért Istent nem áldani vétek.

Ezek kiáltják Isten bölcsességét,
Jóságát, hatalmát és dicsőségét.
A legszebb képek ezt el nem érik,
Ők a magok mesterét dicsérik.

Idevezet Urunk, nem a képekre,
Liliomokra, mezei füvekre,
Égi madarak szemlélésére;
És ezek mellett Szent Igéjére.

A kövekben elrejtve van a sok kincs,
Amely tűzzel teljes nem volna, egy sincs.
De kár nélkül ember tapodhatja,
A tüzet, ha szükség, kihozhatja.

Szörnyűködjünk az égő hegyek körül,
Vagynak azok örök tűzre tükörül.
Kik nézik erejét a mágnesnek,
Sokféle vélekedésbe esnek.

Akik drágakövet, sót ércet ásnak,
Meg tudják azok beszélleni másnak,
Hogy Isten embert hívta munkára,
És mi légyen a restségnek kára.

Az emberre forduljon már az elme
Mely minden állatoknak fejedelme.
E szörnyű világnak kis summája,
A mennyei mester bölcs munkája.

Lelke, teste munkája és mozgása,
Csudával rakva, nincs ég alatt mása.
Lelke esmérete nagy szövétnek,
Embereket megfeddi, ha vétnek.

Az arculatban, emberek szavában,
Csuda különbség kezek írásában,
Még járásokban is e' kitetszik:
Nem hibáznak, akik azt megjegyzik.

Isten világa az érzékenységek
Melyeknek bennünk ez bizonyos végek;
Egyet, mástól, hogy megválaszthassunk,
És különbséget tenni tudhassunk.

Nagyok mind ezek, de közök mindennel,
Hívő emberrel, és az hitetlennel.
Ezt még az ördögök is szemlélik:
De szeretetből Istent nem félik.

Vagynak fenn az égben ezeknél jobbak
Az Istent szeretőké, és nagyobbak:
Szem olyat nem látott, fül nem hallott,
Amit Isten nékünk elrejtett ott.

Adjad Uram! hogy ezeket úgy nézzük,
Elméinket csak tereád intézzük.
Téged mindezekben magasztaljunk,
Minden jóknak kútfejének valljunk.

E teremtések tiszteket követik,
A Teremtőnek rendit meg nem vetik:
Adj járnunk nékünk is törvényidben,
Részeltess mennyei örömidben.

 
 
0 komment , kategória:  Edgar Lee Masters: Csöndek  
szeretettel
  2011-10-17 12:24:19, hétfő
 
  Áron Attila



A jelentéktelen



Itt van ismét,
a maga-teremtette ködből előlép.
Hinnéd: jelentéktelen figura,
mérhetetlen serege takarva.
Nem int, nem szól, rám sem néz -
a parancs már elkészült rég.

Hát jó.
Itt van, vedd a cipőm először,
úgysem megyek már sehova ...
Körül a kába köd
bonthatatlan mátrixa.

Aztán itt az ingem, nadrágom,
Viheted, nincs semmi, ami fűtsön,
nem fázom.
Nincs órám, ékszerem,
házam, földem is elveszőben -
a ködben nem lelem.

A számból eltűnt az íz,
a hársak illatát sem érzem,
bőröm tapintásra érzéketlen,
és nem látok és nem hallok -
csak a ködöt érzékelem.

Innom sem kell,
és elég egy darab kenyér,
eláztatom fogatlan ínyemen.
Elég nekem a kevés is -
az is kéretlen.

Mit vinnél még?

A lelkemet?
Azt adni nem tudom.
Elhagyatva, hűtlen testemben bujdokol
és egyre csak fogódzót keres -
ura nem vagyok, társa sem.

A szemem?
Fénytelen, de vigyed, nesze!
Meg ezt a félszeg,
bugyuta mosolyt?
Ezzel se sokra mentem, - legyen!

Kéne az erőm, akaratom?
Szerkezete csalódás-vírussal
fertőzött, gyönge.
Mire is mennél vele?...
Ha kell, vigyed, nesze!

S a szerelmet...
Már régen elvetted.
S ha nem leled, csak azért,
mert rossz helyen keresed:
iszákod mélyén lapul
a kegyvesztett, - kedveszegetten.

Kéne a hűség is?
Minek az neked?
Ám adom, ha kell. Kínáltam sokat
de már azt sem tehetem, -
nincsen is kinek.

A büszkeségem, hitem?
Durva posztó, sebhelyes,
cementnél erősebb ragasztású,
viselhetetlen, ... s ezt is elveszed!
Lehet, azt hiszed, magad elé tartva,
tán még hasznát veheted, -
Legyen, vigyed!

Csapzott méltóságom
sebtiben toldozgatott gúnyája,
legszebb ékem cafatokban, ernyedten lóg,
állapotáért elnézésedet kérem.
Épp te ne tudnád,
hogy miért ilyen?

Nem, másom nincsen,
oda adtam mindenem.

Hogy itt a kezemben,
öklöm védelmében? -
Nem, ezt nem adom, ezt nem lehet.
Haragos szél támad
s közelebb oldalog
a Jelentéktelen.

Valahol az elszabadult,
kínban fogant képzelet
fennkölt magasában,
Mária fölsír egy mennybéli oltárképen.

A felszabdalhatatlan
ködfal előtt ekkor felemeli
karját és görbe ujjával
mögém mutat a Jelentéktelen.

Ott, a felizzó vörös-fekete ég alatt
elém tárul az iszonyatos látvány:
milliók tántorognak felénk elárvultan,
esdeklő tekintetük az égre tapad.

És ekkor érzem, hogy
behajlított tenyerem
szeretet-öblében,
elsőt moccan
az újszülött remény.
 
 
0 komment , kategória:  Edgar Lee Masters: Csöndek  
szeretettel
  2011-10-17 12:21:36, hétfő
 
  Edgar Lee Masters: Csöndek



Megismertem a csöndet, sokféle csöndet: tengerek és csillagok
csöndjét, a nagyváros csöndjét, mikor egy pillanatra megáll,
a férfi és a nő közötti csöndet,
csak a zenével kifejezhető csöndet,
az erdők csöndjét, mielőtt zúgni kezd a tavaszi szél -
a betegek csöndjét,
ahogy körülpillantanak a szobában révedezve -
és most megkérdem: van-e nyelv, van-e szó
a roppant mélységeket kifejezni?
Az erdők vadja üvölt,
ha a halál megkaparintja a kölykét.
De mi szótlanul, hallgatag állunk a tények előtt, -
ilyenkor nem tudunk beszélni.



Egy rokkant katona üldögél a fűszeres előtt.
S egy kiváncsi fiú faggatni kezdi:
,,Mi történt a lábaddal, apó?"
S a rokkant katona döbbent, néma csendben ül,
mert cserben hagyják emlékei,
mert nem jut eszébe a gettysburgi csata.
De jókedvet eröltet és
csak ennyit mond: ,,Fölfalta egy medve!"
A fiú eltátja a száját, míg az öreg
szótlan-erőtlen újra éli képzeletében
a puskák fellobbanó lángját, az ágyúk dörejét,
a haldoklók sikolyát,
ahogy ott feküdt köztük a földön,
a sebészeket, csonkító késeiket,
véget-nem-érő napjait a kórházi ágyon.
De ha mindezt szavakba tudná önteni,
művész lenne, bizony.
De ha művész lenne, még mélyebbek lennének sebei,
miket végülis nem tudna szavakba önteni.



Megismertem a roppant gyűlölet csöndjét,
a halálos szerelem csöndjét,
a lélek végtelen-nyugalmú csöndjét,
a megkeseredett barátság csöndjét,
s a lelki válságok pokoli csöndjeit,
miknek gyehenna-tüzein megtisztul a lélek,
s eléri az élet magasabb birodalmát -
kifejezhetetlen látomásai szárnyán.
Tudok az istenek csöndjéről, akik szavak nélkül is megértik egymást
és tudok a vereség csöndjeiről,
az igazságtalanul elítéltek csöndjeiről.



A haldoklók csöndjeit is ismerem, ahogy
némán, rémülten kezünkbe fogóznak.
Ismerem az apák és fiúk közötti csöndet,
mikor az apák nem tudják megmagyarázni az életüket,
még ha félre is értik őket értük fiaik.



Megismertem a csöndet a férfi és asszonya közt.
Tudom, milyen az elbukottak csöndje,
s hogy micsoda roppant csönd borul
a leigázott népekre, a legyőzött vezetőkre.
Lincoln is ismerte a csöndet,
ha sanyarú ifjúsága eszébe jutott,
s micsoda csönd volt Napoleon csöndje
a waterloo-i ütközet után!
És az Orleánszi Szűz csöndje,
amit csak egyszer tört meg a máglyán: ,,Irgalmas Jézusom!"
S e két szóba belesűrűsödött minden bánata-reménye.
Tudom, hogy eljő az öregkor csöndje is,
mikor a bölcsek nyelve béna lesz, mert nem tudják
érthető szavakkal kifejezni az élet iszonyú áramát
azoknak, akik még át nem élték ütemét -
és tudom, ismerem a holtak csöndjét is.
S ha mi, akik élünk, kiknek megadatott a szó,
legmegrázóbb élményeinket nem tudjuk kifejezni,
ugyan mért döbbenünk meg azon, hogy a holtak
nem beszélnek nekünk a halálról?
Egyszer még sokat mond nekünk a csöndjük,
ha lefekszünk közéjük a sírba.

Végh György fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Edgar Lee Masters: Csöndek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 606
  • e Hét: 606
  • e Hónap: 80164
  • e Év: 2021444
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.