Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
szeretettel
  2011-10-18 18:18:17, kedd
 
  MORLIN IMRE: A CSEND



A csend: tükör.
Jól megláthatod énedet benne.
Azért a zaj, mit magadban,
s magad körül csapsz,
önismereted rossz veszedelme.

A csend: sima víz.
Mélységek titkait láthatod benne.
Jaj, földi göröngyöt ne hajítsál bele,
mert fodrot vet színe,
s elvész hajótöréseid megsejtett kincse
szemed elől,
elvész örökre.

A csend: égi zene.
Nem a halál holt némasága,
vagy süket fülek tunya balgasága,
hanem: csupa csend-harmónia.
Neszezése szent visszhangoknak.
Jaj, disszonáns akkordjai ne csúfolódjanak!
Sohse hallod többé, mit hallanod kéne,
és a szent csend megcsúfolt zenéje
hallásod elől
elvész örökre.

A csend: imádság.
Szíved legmélyén a Lélek sóhaja.
Vágyaid kimondhatatlan óhaja
száll fel az égre, mint hajnali pírban
tiszta tó párája,
mint hangtalan szép virág, hangtalan illata,
a csend imádkozik benned.
Jaj, el ne fojtsátok a Lelket,
mert a csend imája,
mint hervadt lelked elhervadt virága
illattalan marad,
így marad örökre!
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 17:52:46, kedd
 
  SZÉKELY MAGDA: A HELY



Az annyiféle eltünő
lehetőség helyett
elérni az egyetlen egy
időt helyet

Elérni végre ahova
hívása van
ahova érthetetlenül
ahova boldogan
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 10:09:33, kedd
 
  CSONTOS VILMOS: ÖRÖK NYÁRBAN



Jött a május, szemembe nevetett,
Virágszirmokból eső hullt reám,
Megéreztem, hogy valaki szeret,
Magához ölel, megcsókol, vezet,
Tavaszi égről rám hajolt a nyár.

A lábam nyomán virág nyílt - bennem
Már dús gyümölcsét érlelte a nyár,
És pirosodtam, megszínesedtem,
S földre hajoltam, hogy elérhessen,
Könnyen szedhessen, aki megkíván.

Azután ősz jött, majd tél borult rám,
És én nem fáztam, nem dideregtem,
A tavasznak, a nyárnak elmúltán
Szívemből áradt új meleg hullám:
Vert nyár heve - s új érésbe kezdtem.

S űzhetett zápor, fagy és jégeső:
Szívem győzte a melegáradást,
S maradt az ágam új rügybe feslő,
Lombosodó és gyümölcsöt termő.
És sajnáltam sok meddő annyi mást.
Mert örök nyárban érzi az magát,
Gyümölcsöt aki bőséggel terem,
S nem jajdul, ha lát fehér zúzmarát,
Mert levele míg elhagyja a fát:
Örök nyár dacol gyökereiben.
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 07:58:13, kedd
 
  CSINSZKA: ÉVSZAKOK



Tavaszom! Fanyar, sejtő tavaszom!
Hősként indultunk párás reggelen,
gőgösen, bátran, győzőn, kamaszon!
Szűz zászlóként lobogtattuk magunk
s tréfás szelek szemünkbe szórták
királyin selymes aranyló hajunk.
A szemünk szürke, acél fegyver
s lábaink izmos, harci ménjén
a sziv vértjében ült az Ember!
Ó jaj, azóta nyakunkon a tél,
sebektől szennyes, hősi, tiszta vértünk,
lábunk megingott; goromba a szél.
A nyirkos köd sem opáltakaró,
s megtépett hajunk hulló, uri selymét
kihült csókjával temeti a hó.

Nyaram! Te sürüvérü, lomha asszony.
Te nem lehetsz soha a tavaszom.
Széles csipőd, áradón tejes melled
nem segit a megkésett kamaszon.
Dús testü nyár! ha jön az érés ősze,
de jó lenne melled alá feküdni,
kalászaiddal védőn betakarva,
ájult álomban lenni, vagy nem lenni,
földbe harapni, friss, vajas kenyérbe,
a régi éhes, éles diákfoggal!
De jó lenne termékeny, gazdag nyárként
áradni, adni, ölni ősi joggal,
de jó lenne tüzeddel együtt égni,
kalászaiddal, napodtól beérni,
pernyévé válni tüzes takaródon
s nem kényeskedni finnyás macskamódon!

Darazsak dongnak! hullás pompás ősze!
Párás melegben ért gyümölcsrakás,
részeg halál, jaj, idejében jössz-e?
Rőt levélágyon vár az aratás.
Billenő fejjel habzó must szagától,
erjedő fürttel homloka körül,
szédült istene a kegyes halálnak,
csapravert hordón a nagy Pán örül.
Körötte biborlik a nagy enyészet,
parázslón izzanak vörös szinek.
Mikor a száraz levelekre lépek,
összereccsennek, mint a tört szivek.
Ó ősz, halál pazar pompáju ősze!
Étvágyban, vágyban halálig kamasz,
rokkant derekát megadón kinyujtja
trágyás földedben a hervadt tavasz.

Vidám hóember dagad a hidegben,
boldog pipáján harsog a derü.
Acélkorcsolya cikázik a jégen,
prémben, szánkóból nézni gyönyörü
kókadt csontvázát a fagyott világnak.
Szine, illata elszállt a virágnak.
Míg fésülgetjük gyérült, ősz hajunkat,
karácsonyfával csapjuk be magunkat...
Sirásba görbült száju, vén kamasz,
hó alatt mozdul a dermedt tavasz.
Ha zölden földre pattan könnyü lába,
egy uj királyfit ölel a karjába!
Mert jaj, a nyárral nem tudtál beérni,
őszi halállal nem tudtál elégni:
a tél fagyától sem halsz meg, csak fázol
s meg kell várd, míg a tavasz holtra gázol!
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 07:54:26, kedd
 
  NAGY ISTVÁN ATTILA: KÖSZÖNÖM



Köszönöm a szóra bírt hallgatást,
a kamaszos ölelések lázát,
bőröd forró kitárulkozását,
köszönöm két kezed puhaságát,
csókjaid mélytengeri gyöngyét,
az első rózsa puha szirmát,
jó szavaidnak esti csöndjét,
tekinteted felgyújtó varázsát.

Úgy nézlek, mint évezredes csodát,
hitetlenül és reménytelenül.
Úgy nézlek, hogy nincsen közöm hozzád,
nem figyelem, mennyire fáj belül
ez a visszafojtott látomás,
csak ne szólna karod, szád, szemed,
ne volnál olthatatlan lobogás,
hogy ne tudnám: megszerettelek.
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 07:50:58, kedd
 
  KISFALUDY SÁNDOR: BOLDOG SZERELEM V. ÉNEK



Szeretek én tébolyogni
A tavasz szép zöldjében,
Lovag, gyalog csavarogni
A természet keblében;
Mindennek új életében,
Mindennek új örömében
Érzelmekbe merülni,
S én is élni s örülni.



S eltikkadván, szeretek én
A zöld berek szélében
Kipihenni, odadülvén
A csörgeteg mentében;
Egy fa boltos árnyékában
A rét hímes bársonyában,
Ott pipára gyújtani,
S némán látni, hallani:



A patak fénytükörében
Virágokat lengeni,
A levegő tengerében
Pacsirtákat zengeni;
S ezek dalló örömére,
S fülemilék énekére
Magam is felborzadni,
S elmés dalra fakadni.



Szeretek én kertészkedni,
Kikeletkor kertemben;
Öröm, látnom nevelkedni
Ezt azt kertészségemben:
S minden virág elsőjével,
Minden gyümölcs zsengéjével
Néki kedveskedhetnem,
S egy kis kedvét tölthetnem.



Szeretek én nyár hevében
Az erdőben rejtőzni,
És susogó zöld éjében
Lágy szellőben hűtőzni;
S egy titkos völgy mély ölében,
Egy hűs csermely gyöngyvizében
Szomjúságom oltani,
S néha meg is mosdani.



Szeretem én, a mezőben,
Mely áldással terhelve,
Vélni magam egy erdőben,
Magas rozstól elnyelve;
S látni cifrán tarkállni ott
A cyánát és pipacsot,
S egy lappangót hallani,
Pitypalattyot mondani;



Látni a szél fuvalmában
A gabona tengerét
Hányni zörgő tódultában
Zöld hullámi ezerét:
Látni a föld szőnyegében
A nagy mestert nagy mívében,
Hallni madárhangzatban,
Szívni virágillatban.



Szeretem a természetet
Nézni teremtésében,
A tenyészet s érlemetet
Látni menten mentében:
S mint pacsirták, úgy reppennek
Sugárához az istennek
Háláim az áldásért,
Melyet rám is bőven mért.



Szeretem én bíborulni
Látni reggel rózsáját
A hajnalnak, mint pirulni
Egy szép hölgynek arcáját,
Midőn első reggel kél fel,
Aurorának szemérmével
Kedvesének karjából,
Hymen rózsaágyából.



S ily hajnalkor szeretek én
Lizám mellől elszökni,
És magamat, lóra vetvén,
A szabadba kilökni;
S az illatos levegőben,
Harmatgyöngyös zöld mezőben,
Örömimből üdülni,
S meg fészkembe kerülni.



Szeretem én pompájában
Kelni látni a napot,
És jóltévő pályájában
Minden dombot és lapot
Elönteni világával,
És tüzének hatalmával
Tenyészteni, érlelni,
Táplálni és nevelni.



Így tesz jót a nemzetekkel
Egy nagy szív a trónusról;
Így tesz jót az emberekkel
Egy nagy lélek Pindusról.
Ti, a napként istenkedők,
Uralkodók! bölcselkedők!
Áldott légyen nevetek
S boldogító lelketek!



Szeretem én látni, mint jön,
Támadtában néma s rest,
S utóbb, ha több társakat vőn,
Egy borzasztó fellegtest,
Földet rázó robajokkal
És cikázó villámokkal,
Egy rémítő szörnyeteg,
Az égi nagy fergeteg;



Mint jön zúgva és ordítva
A bús szélvész szárnyain,
Erdő mező megindítva
Alig áll helyt inain;
Mint okádja ki tüzeit,
Miként önti le vizeit,
Melyek víttak keblében,
S meg mint szakad testében.



Hűves ősszel szeretek én
Lovag gyalog vadászni,
Régi szittyák faja lévén,
A vadakkal csatázni:
A rónákon száguldani,
A sűrűkben lappangani,
S Lehel szittya módjára
Kürtöt fúni nótára.



Látni: a nyúl mint ugrik el,
Mint hány füttyöt farával,
Hajsza! s Cicke mint nyúlik el,
S penderíti fogával.
S ha kopóim harangoznak,
Hogy az erdők riadoznak,
S vadat látok illantni,
Néki puskát durrantni.



Badacsonynak szüretjében
Öröm nékem mulatnom,
S ízes édes gerezdjében
Kényre válogathatnom;
S a szép hegynek pompájával
Eltelvén, egy sas szárnyával,
Mely ott lebeg tetején,
Szeretek fellengni én.



Szeretek ott merengeni
Azon évben elmémmel,
Melyben szívem kifejleni
Édes kín közt kezdett el.
Hogy előbbi lételembe,
Szilaj, s rideg kebelembe
Új szebb élet villámlott,
Ezt gondolnom, öröm ott.



Szeretem a szittya lantot
Szittya hangon hangzani,
Hol a lantos jól szippantott
Kőltőszeszből, hallani.
A zengő vers muzsikája,
Érzett s gondolt tárgyak bája
Visszhangozván keblemben,
Édes kényem lelem benn.



Szeretem én, ha szívemben
Bizonytalan fakadoz
Az érzemény, s kebelemben
Mégis széljel áradoz,
Azt hangokba kiönteni,
S hegedűmön elzengeni;
Édes így elmerülnöm
Lethébe, s megenyhülnöm.



Szerettemmel szeretek én
Kandallómnak tüzénél,
Mikor kinn fagy, melegedvén,
Vitnyédinek füstjénél
Erről arról beszélgetni,
Múlt időket emlegetni;
Vagy ujjait hallani
Hayden után hangzani.



Szeretek egy jó baráttal,
Ki érzékeny s értelmes,
És sorsomban, ha jó, ha bal,
Részesülni figyelmes,
Gondolkodva és érezve,
Egyről, másról értekezve,
Egy-két órát tölteni,
És kedvekkel telleni.



Ezek kényi és kedvei
Szívemnek és lelkemnek;
Ezek gyönyörűségei
Az én boldog éltemnek;
De leginkább szeretem én,
Hüvelyemet félre vetvén,
Ölelgetni kincsemet,
S élni Himfy-létemet.
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 07:36:47, kedd
 
  SÉRTŐ KÁLMÁN: MÁR ŐSZ VAN



A magas ég már nem dörög,
Langyos zápor már nem csöpög,
Szarka már kopasz fán csörög,
Az erdő vadsóhajt zörög,
Kunyhó eresze nyöszörög,
Vetésen varjú sündörög,
Bogáncs pörög és szél hörög,
Már Ősz van...

Gólya, fecske már elrepült,
A Balaton meghidegült,
Nyakunkra körmös szél repült,
A kőkeresztre holló ült,
Zöld gyík a lyukba menekült,
A madárijesztő eldűlt,
Falevél rothadni repült,
Az ég már nagyritkán derült,
Már Ősz van...

Hízik a disznó, őrzi ól,
Tengerit törnek, nóta szól,
A patak hattyúdalt dalol,
Furulya sír a kert alól,
Szél nyíltan rózsákat rabol,
Virágot, kedvet letarol,
Most minden vándor meglakol,
Ha van is dala, nem dalol,
Már Ősz van...

A boltos korábban bezár,
Légyfogót vevőre nem vár,
Ravatalon az áldott Nyár,
Varjúkórus krákogja: Kár,
Kórót rág egykedvű szamár,
Aludni készül a határ,
A szívek legmélyébe jár,
Már Ősz van...

Tőkén, fürtökben még a bor,
De száz kés, halálos komor
Lánycsapat a hegyre hatol,
És italkalászt letarol,
Szüretelő nép, ha dalol,
Lelki szitán szűrt dalt dalol,
Mint nyíl, a szívembe hatol,
Mikor dalukba szél dalol,
Már Ősz van...

A pap is halkabban temet,
Száz erdő vedlik levelet,
Gyűjtők hullt rózsalevelet,
Holtan se érjenek telet,
Dértüzér, hajamba veret,
Leány nem vár rám, nem szeret,
Gyűjtök hullt rózsalevelet,
Ködben elvesztem szívemet,
Már Ősz van...



LÁSZLÓ IBOLYA: OKTÓBERI VÁZLAT

Szeme, szoknyája kék az égnek
mely itt az ablakodban ül
és a fények sárga húrjain
a tűnő nyárról hegedül.
Szeme, szoknyája kék az égnek,
de mint a fázós nénikék
a tűzhely ölén kuporgó tüzet,
úgy fogja körül a napot az ég.
Kölyökszél sír mellén a tájnak,
a dombon, hol a gyalogút
elnyűtt kis pántlikája rég
avarba, sárba, őszbe fúlt.
Nyarat mímel mégis az ég,
viruló menyecskét a vén,
pedig acélkék csillagait
fagyokkal festi a kökény
és madártorkú erdők fáin
a remény csendje üt tanyát,
babusgatni a jövendő tavaszt,
mint magzatukat az anyák.
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 07:09:09, kedd
 
  Demény Zita



A TERMÉSZET CSODÁI

Az orom mögött nyugovóra tért a nap,
már csak néhány fénysugár jelzi maradványait.
A fecskék kicsiny szárnyaikon ringatózva
szelik át az égbolt levegőjét.
S egyszerű daluk, mint gyönyörű muzsika,
úgy töri meg az alkonyat csendjét.
A hold már felkelt,
s mint sarló üzenve szól:
az est már itt van, közeledik.
A felhők hosszú, bíbor ruhát öltöttek,
melyet néhol királynak járó kék tör meg.
Mint úri hölgyek, kik bálra öltöztek,
királyi menyegzőre készülnek.
A szél kedvesen borzolja a fák leveleit
és a rét színpompás virágait.
A hegy már egyre sötétebb,
de az erdő újra éled,
őzike nesze hallatszik a bokor sűrűjében.
Szarvasok szökkennek sziklahalmokon
eleség után kutatva,
vígan játszadozva egymást kergetik.
A szirten nyúl ül magában,
párját kérleli, mint szerelmes ének,
mely hívogató a szívnek,
úgy édesgeti.
Már megjelentek az első csillagok,
mint apró lámpások világítanak
a messzeségben.
A szirtek között lyuk tátong,
mint egy feneketlen tó mélysége,
mégis valami furcsa hangtól zajos.
Kölyökrókák ugrándoznak,
szüleik éjszakai lesre várnak.
Gyönyörködöm!
Az Úr munkája ez,
minden az ő kezének alkotását dicséri.
Gyönyörködjetek!
Az ő szava szólt, s meglett minden,
amit ő teremtett.
S örvendezett leheletének alkotásain.
Így nézzétek!
Csodáljátok kész műveit!
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 07:07:14, kedd
 
  Keleti Artúr
ÉGI KERTEK



S a gyermeknek, nekem, minden csak égi játék
és ékszer, drágaság, könny s szép ajándék,
a perc, ami örömöt ad nekem
s ha fáj, ha fáj, ha fáj kis életem
s hogy mégse éljek kis örömtelen,
Istenke add, hogy enyém legyen minden
ami csak szép van, megható és ingyen:
a mult, gyerekkor s emlékek varázsa
és sok szép ünnep szép fonott kalácsa
s minden kedves nők és minden kis őzek,
kik lankadt nyelvvel a patakra jőnek,
minden kis templom és kedves malom
s a szép liszt, mit az álmos molnár őröl
a pecek tunyaságán: az unalom,
minden harang s a sok kis kedves kertek
s a gyermekek, kik szépen énekeltek
a kápolnában a litánián
s enyém legyen minden gyenge új ág
s ami más arcokon virul, az ifjúság
és minden régiség és minden, ami szép,
sok elborult és kedves régi kép
és minden messzi és sok, sok vonatjegy
és minden szép táj, hova a vonat megy,
minden szépségek és minden csodák,
mik kedves, tiszta kis üvegburák
alatt bágyadnak s mind a régi fák,
a nyájas völgyek, liget s kis halom
s ahová leülhetnék, minden pad, sirhalom
és minden régi kút, hol elbágyadva végén
utamnak, felüdülnék életem szürkeségén
s minden mosolygás és derűs tekintet
(a kedvesem szeme, hol enyhén rám tekintett)
a sok szép kék szem, hogy enyhén tekintget
és minden dal, mit énekelnék kedvvel,
egyszerű, szép, mit kedvesem is kedvel
s minden kedvesem, szép mind aki volt,
úgy lengne életem felett, mint enyhe hold
(s úgy csüngjön életemen lelkem vágya
mint lágy emlőn egy kisded gyenge szája
s tápláljon langyos és megnyugtató tej,
enyhe melegség, soha semmi kétely)
s ha megunnám, kis életemet vedd el
Istenke s más kis jó gyermeknek tedd el
s én visszaadnék mindent, ami szép volt
s lennék két üres, árva kézzel szép holt,
elfáradt gyermek s mit el nem ereszthet,
szorítna kezem egy kis fakeresztet,
s amit mosolygó fejem fölé szúrnak,
rajt kedves lágy sor ,,Báránya az Úrnak
Már Alszik Békén Égi Nyoszolyán
s megenyhülve bús ifjúsága végén
Egy Gyenge Gyermek Mosolyán".
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
szeretettel
  2011-10-18 06:58:51, kedd
 
  Fenyő László
NÉNIKÉK, HÁZMESTER



Ez itt a ház, ahol születtem,
a Nagykörúton, Budapesten,
ez a harmadik emelet,
a szoba-konyha, bemegyek
s kutatom a falat, be árva,
még sehol semmi jel, se tábla,
mely örökítse híremet.
És íme jönnek nénikéim
e jó lányok, be megtöppedtek
s szemközt a nem vérségi lányok:
belőlük is nénikék lettek,
én láttam őket fiatalnak,
ők láttak engemet gyereknek
s most fürkésszük: szeretetünk
egymáson hajdan mit szerettek.
Jó nénikék, szigoru nénik, árvák,
örök józanok, örök álmodók,
akik hallomásból ismeritek csak
a boldogok-ízlelte jót,
ti, a valóság aranypénze közt
a vágy filléreit kuporgatók:
hadd küldöm most, meleget osztani,
szemem felétek, mint egy tiszta szót.
Ti kedvesek, ti bájjal hervadottak,
kik ott álltatok a teknő körűl már:
első fürdővizemet fodrozó
és testecském dajkáló szemmel:
mikor még csak görcs voltam, nem is ember,
majd láttatok, mint Nagyapó kedvencét
az udvaron, a rácsba kapaszkodva:
első tanúló-lépteim totyogva,
és eltűrtétek kis szeszélyeim,
jó lányok, kik felett zsarnok lehettem -
goromba sors... élet... azóta én is
eltűrtem egy-két zsarnokot felettem.
Fogadjátok ezt a kékszínben úszó
emlékezést, mint egy szelíd bucsút,
gyerekkorom, te ragadó levélke,
fádról leváltál, a szél messzefútt,
lágy idők, amiket szerettem -
nénikék, vajha öregségetekben
emlék lehetnék,
az az emlék, amelyre ráhajolva
vén szívetek felmelegednék.
Megyek... fordúl lábam a lépcsőn:
Kilencvennyolc! - emlékezem,
minden lépcsőről egy felhessent
emlék ül homlokomra s jön velem
és ahogy a kapuba érek:
ki az a szent, kékszemü szent,
szalmakalapban a szelíd keresztyén,
akinek némán is a szája
mintha csöndes jóestvét kivánna?
Házmesterünk - megismerem,
a hajdani ablakzúzó borissza,
kinek, ha hangja feldördült, remegve
menekültünk anyánkhoz, gyerekek,
ki labdáinkat elkobozta sorra,
mintha nem is a ház őre, gonosz csősz
és az udvar nem puszta kő, gyep volna.
Házmesterünk. - Mondd, vívsz-e még csatákat
a vicénével? úgye, sohatöbbé?
Ez hát a sorsa a duhaj erőknek?
Ilyen némák és szelídek leszünk? -
s míg nézem az öreget, kék szeméből
apám szelíd szeme borong elő,
ahogy egyszer, emlékszem, péntekeste,
anyámra nézett, a lányokra és
utoljára rám, míg munkába fáradt
keze megszegte a fonott-kalácsot.
 
 
0 komment , kategória:  Katona JózsefTŐRBEESÉSEM  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1315
  • e Hét: 19938
  • e Hónap: 65010
  • e Év: 2006290
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.