Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
x
  2012-01-16 08:48:58, hétfő
 
  .........



René Francois Armand Sully-Prudhomme - Soupir

Ne jamais la voir ni l'entendre,
Ne jamais tout haut la nommer,
Mais, fidèle, toujours l'attendre,
Toujours l'aimer.

Ouvrir les bras et, las d'attendre,
Sur le néant les refermer,
Mais encor, toujours les lui tendre,
Toujours l'aimer.

Ah ! Ne pouvoir que les lui tendre,
Et dans les pleurs se consumer,
Mais ces pleurs toujours les répandre,
Toujours l'aimer.

Ne jamais la voir ni l'entendre,
Ne jamais tout haut la nommer,
Mais d'un amour toujours plus tendre
Toujours l'aimer.

Link


...... .....Link -




Antalffy Mihályné Irénke, küldte az IWIW-en...... ...... ...... ...... ........#6085 .2011, szeptember 20


Armand Sully Prudhomme - Sóhaj
.
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni,
.
A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.
.
Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
könnyben feredni
mindig szeretni.
.
Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni,
s mindig szeretni.
.
Kosztolányi Dezső fordítása


...... .....Link -








 
 
0 komment , kategória:  Sully-Prudhomme  
Su Pr
  2010-01-16 10:50:10, szombat
 
 



René-Francois Armand Sully Prudhomme: Könyörgés

Ha tudnád, mily magányban élek,
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.

Ha tudnád, hogy derül rajongva
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.

Ha tudnád, hogy mily enyhe balzsam
a szerelem e bús uton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a hugom.

Ha tudnád, hogy nincs hűbb szívemnél,
s szeretlek is, keservesen,
talán belépnél, itt teremnél,
én kedvesem.
(fordította: Kosztolányi Dezső)

Link


-------------------------------------------------------------------






------------------------------------------------------------------


Sully Prudhomme

Jegyesem...... ..........



A hitvestársat kit szivemnek szánt a végzet,
Betöltni ifjú vágyamat.
Nem láttam még soha; de egyet bizton érzek :
Hogy élnie kell itt alant.

Kora s kötelmei létét szűk körbe vonják,
Tanyája üde kis szoba:
Szép engedelmesen naponta ott vesz órát
S az anyja nincs távol soha.

Anyám, beszélj neki az Istenről, a Szűzről
S a szentekről unatlanul.
Hadd égessen gyertyát, félvén a sújtó tűztől.
Midőn az ég haragra gyúl.

Milyennek kívánom? Legyen komoly, de
Szeressen s féljen: így neveld! Gyöngéd.
Oltalmul hadd vegye véremnek minden csöppjét
S dédelgetőül szívemet !

Így ismeretlenül társam vagy és szeretlek.
Régóta élsz együtt velem,
Láthatlan jegyesem, kit nem nevezhetek meg,
De szólítgatlak szűntelen.

Hogy nem láthat szemem, álmom bűvöl elébem,
Gondozlak s óhajod lesem:
,,Mi kívánsz?- Ime vedd! - Vigyázz, az este
Meghűlsz, ne menj ki édesem a szélbe!"

Szigort is tettetek, éreztetvén hatalmam.
Szeliden feddlek olykoron,
De letörlöm könnyed a másik pillanatban
S bocsánatért rimánkodom.

Fehér ruhádba' majd, távol hely rejtekében,
A partra ülsz, ha jő a nyár.
Mily édes lesz veled elszökni észrevétlen.
Ha új vidék bűbája vár.

S mégis, minő sivár mit folytatok, az élet.
Pedig boldogságom, lehet,
Mellettem elhalad s a nagy tömegbe téved,
Hol rá többé sosem lelek.

Lehet, hogy már talán a sors utamba hozta
Imádott eszményképemül,
Lehet, hogy ugyanegy utczán járunk naponta.
De ő mögöttem, én elül.

S hahogy találkoznánk bármely pontján a
Térnek, mosolyganom se vón' szabad;
Hisz ismeretlennel nem ekképen beszélnek:
,,Te vagy, kit rég várok, magad."

Egy nap, - csak én tudom, mit szenvedek
Gondoltam: Ő közelg feléd!
S így szóltam: ,,Te vagy!" Csalódtam,
Midőn kezem nyujtám, kezét visszavonta.

Azóta hallgatok, azóta árva lelkem
Frigyünk távol bilincseit
Istenre bízza, ki az átfutó szelekben
Növényt nővénynyel egyesít;

Hacsak, hogy megfoszszon bírásától örökre,
El nem ragadta a halál, -
Gyermekkorába' még, téged, sorsom jövője,
Ki hitvesem sosem valál.

Fordította .: Szabados Ede

Link


--------------------------------------------------------------------------------- -------

Sully Prudhomme

Idelenn...... ...........



Idelenn rét virága elhull,
madárdal gyorsan száll tova;
én oly nyarat kérek, mi nem múl
soha!

Idelenn ajk ha édesen gyúl,
csak percig érint bársonya;
én oly csókot kérek, mi nem múl
soha!

Idelenn könny minden szemen dúl,
kedves, barát oly mostoha;
én oly frigyet kérek, mi nem múl
soha!

Fordította .: Kemény Ferenc

Link

(1839-1907):


.----------------------------------------------------------------------


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2011-01-02 06:47:00

...... ........... .............



Sully Prudhomme - A nagy fasor

Ez itt a nagy fasor, komor mélyébe melynek
Belépni egyedűl nappal se mer gyermek,
Olyan magas, széles, sötét.
Itt forró nyáron is, mint télen, szinte fázol,
A sűrű árny alatt ki tudja, hogy mi gyászol,
S mely álom hinti ránk ködét?

A hársak öregek, lecsüggő lombozatjok
Kivül egész falat, benn boltozatot alkot,
Megnyesve végig, egyaránt.
Rongyokba\' függ alá derekok barna kérge,
Ott állnak, karjokat mereven nyújtva az égre
Órjás gyertyatartók gyanánt.

De ott fenn, lombra lomb, sötét éjszín borút von:
Verőfényes napon lenn a fövenyes úton
Nem csillog egyetlen kavics.
Esős napon pedig alig zúg boltozatja,
A sűrű zöld tetőt a zápor át se hatja,
Pár csöpp ha hull, ritkán az is.

Benn mélyen, oszlopos templomba\', mit belepvén,
Porlaszt a zöld moha, korhaszt a kúszó repkény
S lehúznak a vad venyigék:
Egy gonosz Ámor áll, nevetve, tört újjával
Még most is rá mutat a holt szivekre távol,
Kiket nyila megsebze rég.

Úgy érzed, örök itt az est komor rejtelme,
S mintha piros lángok lengnének, szállva, kelve,
A hideg kőszobor körül.
Kedvére folyhat itt az emlék könyje árja,
Ezért, a sok lélek, a végbúcsú daczára,
Találkozóra ide gyűl.

Mindazok lelke, kik szerettek egykor itten,
Rózsa-lugasába, kiket az ifju isten
Örülni hítt ápril szakán.
Szegény holtak, Ámort tolongva fogják közre,
S mert ajkok többé nincs, jönnek, itt forrni össze
Az ő halhatlan ajakán.

Fordította: Vargha Gyula

Link
Mezei Sándor - Zöld erdőben
 
 
0 komment , kategória:  Sully-Prudhomme  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 704
  • e Hét: 9581
  • e Hónap: 25220
  • e Év: 58616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.