Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Jean R
  2012-01-12 08:50:43, csütörtök
 
  A ravatal
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Az éjben és az altató
magányban oly bús a hajó.
Fehér a hídnak árnya fönn.
Jobbról-balról a néma árnyba
lobog-lobog két vaksi lámpa,
a hab zokog, hull-hull a könny.

Két gyertya közt egy fiatal
szűz nyugszik itt. Bús ravatal!
Fölötte a vak semmiség.
A templom is üres egészen,
magamban borzadozva nézem
e hallgatag, bús gyászmisét.

 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
Jean R
  2012-01-11 19:26:49, szerda
 
  A könny vegyelemzése
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Ó könny, miben a bánat szétoszol,
mint ahogy a villamos, kormos égen
eltűn a felleg az esőbe szépen;
ó könny, te enyhe, te szelid mosoly,

nyel a szerelmes győztes csók között,
mint a nap, amely a viharba vissza─
tekint és a szivárvány fényét issza;
gyémántnedű, szívünket öntözöd.

Harmat voltál, mely eddig csendbe rezgett;
de Vanquelin, Fourcroy vegyelemzett;
lombikba főzött, hevített sokat,

és megfejtette végre titkodat:
egy kis rnészfoszfát, nyák, víz, szóda, só,
gyémántnedű!... Ugye kacagtató?

 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
x
  2011-11-25 17:30:11, péntek
 
  Tengerészek a temetőben
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Ó, boldog az, ki meghal itt
s csalit
takarja el alant!
Társával a sír mélyiben
pihen,
s lágyan födi a hant.

Csöndben hever a sírhelyén,
szegény,
tündöklő ég alatt.
Barátja, ha szép az idő,
kijő,
búcsúzik hallgatag.

És a fejfájánál ülő
szülő
letérdel, könnyet ont;
és csontja a friss könnyűtűl
üdül,
bár elfedi e domb.

Elmondja nékünk itt a fán
a szám,
agg, ifjú volt-e még?
A szenvedés, a halk-szavú
s a bú,
említi a nevét.

De hogy tépázza azt a kín,
akin
győzött a tengerár,
s a mély vizekbe egyedül
ledül
és nem jut földbe már!

Ah! szemfedője szallaga
csak a
zöld és zavart füvek.
S ragadja teste hallgatag
a hab,
szeme meredt üreg.

Ó, boldog az, ki meghal itt
s csalit
takarja el alant!
Társával a sír mélyiben
pihen
s lágyan födi a hant.

 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
Jean R
  2011-05-24 13:16:58, kedd
 
  A bábeli torony
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Nőjj, nőjj, dicső pillér, zömök, magas ház!
Sánc sáncra és toronyra a torony!
Vén ég, elérünk majd és akkoron
kék íveddel kezünk nevetve packáz.

Lépcső, ív, pillér kell az építőnek!
Föl, föl magasba! Az ember nyomul
s az ég azúr-üvegjén sárnyomul
otthagyja karcát majd a vascipő-szeg.

De a türelmes gőg hiába részeg,
hiába bölcs elem, szárnyas művészet —
amint megyünk, az ég távolba pattan.

A sárba hullunk s nem jutunk tovább el,
vérünkbe roskadunk, ledől a Bábel
s megfulladunk a fojtó nyelvzavarban.

 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
Jean R
  2011-02-22 19:02:35, kedd
 
  A tűz ünnepe
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Ez a tűz ünnepe. A mély vizek felett
az őrjítő forróság nő nyugodtan,
a nap okádja aranyos habokban,
mint egy dühös Vezúv, s mindent-mindent
befed.

Halványkéken cikáz a toma-sárga ég.
A gőzfürdőszerű víz forró üst már.
Hullámain olvadt, folyós ezüst jár.
Ez a tűz ünnepe. A víz tajtéka ég.

A tűz birokra kel a bús sötéttel.
Hiába lebben a fekete éjjel,
a hab, a széltől verve, nékitámad;

és mégse tagit a kevély, pogány nap
küzd, és a víz tüzes párnája lesz már.
és a legyőzött éj is foszforeszkál.



 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
Jean R
  2010-09-28 16:07:15, kedd
 
  Köd a tengeren
szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső

Tintás ég. Csúf habok. Istentelen ködök.
Hajónkra rátapad a sűrű tenger,
és öblöget és szüntelen vizet nyel.
Fönn a siket égben a jelharang köhög.

Nyakig ruha vagyok és ponyva, ám azért
belém süvölt a fagy, arcomba fú már,
bebugyolálva állok, mint a búvár,
a sisakom turbán, és vászon-rongy a vért.

Mint hogyha tollpihét szívnál, nem levegőt.
Ólom-látcső simul meredt szemedre,
az árbóclámpa a magasba lengve,
mint távoli csillag pislog az éj előtt.

Egyszerre valami bús lárma ér utol,
a hangja tépett, s elhal félve, halkal.
Zúgj, jelharang. Ki tudja, merre nyargal?
Egy óriási rém árnyéka megsurol.

Hahó, hahó fiú! A jelharang köhög.
Egy kószáló hajó siet előre.

Jó éjt, öreg. Te vagy a hajó őre?
Tintás ég. Csúf habok. Istentelen ködök.


 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
Jean R
  2009-07-07 19:23:35, kedd
 
  szerző: Jean Richepin, fordító: Kosztolányi Dezső
Előhang a ,,Keserű szonnettek"-hez

Nincs rózsa a kosárba!
Nincs gyöngyvirág az erdőn!
Fekete méhem árva
ciprusra szállt kesergőn.

A tél zúgott körülte,
virága volt a méreg,
s agyam kasán köpülte
e vackor-ízű mézet.


 
 
0 komment , kategória:  Jean Richepin 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2286
  • e Hét: 5812
  • e Hónap: 21451
  • e Év: 54847
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.