Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
x
  2013-02-24 10:46:37, vasárnap
 
  José-Maria de HEREDIA (1842-1905)


La Vision de Khem

I

Midi. L'air brűle et sous la terrible lumiére
Le vieux fleuve alangui roule des flots de plomb ;
Du zénith aveuglant le jour tombe d'aplomb,
Et l'implacable Phré couvre l'Égypte entiére.

Les grands sphinx qui jamais n'ont baissé la paupiére,
Allongés sur leur flanc que baigne un sable blond,
Poursuivent d'un regard mystérieux et long
L'élan démesuré des aiguilles de pierre.

Seul, tachant d'un point noir le ciel blanc et serein,
Au loin, tourne sans fin le vol des gypaëtes ;
La flamme immense endort les hommes et les bétes.

Le sol ardent pétille, et l'Anubis d'airain
Immobile au milieu de cette chaude joie
Silencieusement vers le soleil aboie.

II

La lune sur le Nil, splendide et ronde, luit.
Et voici que s'émeut la nécropole antique
Où chaque roi, gardant la pose hiératique,
Gît sous la bandelette et le funèbre enduit.

Tel qu'aux jours de Rhamsés, innombrable et sans bruit,
Tout un peuple formant le cortége mystique,
Multitude qu'absorbe un calme granitique,
S'ordonne et se déploie et marche dans la nuit.

Se détachant des murs brodés d'hiéroglyphes,
Ils suivent la Bari que portent les pontifes
D'Ammon-Ra, le grand Dieu conducteur du soleil ;

Et les sphinx, les béliers ceints du disque vermeil,
Éblouis, d'un seul coup se dressant sur leurs griffes,
S'éveillent en sursaut de l'éternel sommeil.

III

Et la foule grandit plus innombrable encor.
Et le sombre hypogée oú s'alignent les couches
Est vide. Du milieu déserté des cartouches,
Les éperviers sacrés ont repris leur essor.

Bétes, peuples et rois, ils vont. L'uraeus d'or
S'enroule, étincelant, autour des fronts farouches ;
Mais le bitume épais scelle les maigres bouches.
En téte, les grands dieux : Hor, Khnoum, Ptah, Neith, Hathor.

Puis tous ceux que conduit Toth Ibiocéphale,
Vétus de la schenti, coiffés du pschent, ornés
Du lotus bleu. La pompe errante et triomphale

Ondule dans l'horreur des temples ruinés,
Et la lune, éclatant au pavé froid des salles,
Prolonge étrangement des ombres colossales.










Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2013-02-24 , 10:37


José-Maria de Heredia : " La Vision de Khem " című versének adaptációja
(Selmeci György fordítása)


Khem látomása


I.

Dél. Ég a levegő a rettenetes fény alatt
Az öreg, bágyadt folyam ólomhullámokat görget ;
A nappal vakító zenitjének függőlegese ferdévé dől,
És az engesztelhetetlen Phré beborítja teljes Egyiptomot.

A sphinx, ki sohasem zárta le szemhéját,
Elnyújtózik horpaszán, amint fürdik a szőke homokban,
Folytatva misztikus, hosszú tekintetét,
Mely mérhetetlen lendülete a Kő éles tűhegyeinek.

Magányos fekete pont látszik a fehér és nyugodt égen,
A végtelen keringése a messziségben egy keselyűnek,
S a hatalmas láng elaltat embereket, barmokat.

Sziporkázik a tüzes föld, s az érckor Anubisza,
Időtlenül mozdulatlan e forró boldogságban
Halkan-halkan ugat a Nap felé.


II.

A Hold a Nílus felett, kerek, tündöklő, és ragyog.
S íme föllázad a holtak antik városa
Hol valamennyi király, megőrizve rangbéli mozdulatát,
Ott hever halotti gyolcsainak tekervényeiben.

Mint Ramzesz napjaiban számtalanul és minden zaj
Nélküli nép alkotta a mitikus kíséretet,
Sokaság mely magába fogadja a gránit nyugalmát,
Önmagának parancsol, majd fölsorakozik és kezdi éji menetét.


Elválva a hieroglifákkal teleírt falaktól,
Kísérik Bari-t, mely főpapok,
Ammon-Ré papjainak hordozója, a nagy Istené, ki vezeti fölöttünk a Napkorongot ;

És sphinxek, kosok, kik a vörös korongot övezik,
Kábultan, egyetlen pillanat alatt kimeresztik karmaikat,
Ugrásra készen ébredve végtelen álmukból.

III.

S a tömeg csak növekszik, méginkább számlálhatatlanok.
Aztán a sötétbe hullt sírszoba, vagy ahol egybesimulnak rétegek
És az űr. A közepén magárahagyott kartusban,
A szent karvaly újrakezdi ívelő röptét.

Barom állatok, népek és király, mind mennek már. Az arany Ureusz
Összetekeredik, ragyog a vad homlok körül ;
De a vastag szurok lepecsételi e metszett, vékony szájakat.
Az élen pedig a nagy istenek: Hor, Khnoum, Ptah, Neith, Hathor.

Aztán azok, akik az íbiszfejű Toth-ot vezetik,
Sentibe öltözötten, szépen fésülve psentnek, díszítve
A kék lótusz virággal. A tévelygő, dicsőséges pompa

Hullámzik a lerombolt templomok szörnyléte között.
És a Hold ragyogva a termek hideg kövezetén,
Különös módon meghosszabbítja a kolosszális árnyékokat.

(Marin-Epagnier, 2009. augusztus 9.)




Khem: Egyiptom neve a nép nyelvén, és fekete földet jelent


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 16:40:27, csütörtök
 
  Selmeci György...... ........... ........... ........... ........... ........... ......2012-05-10 , 12:45

José-Maria de Heredia - Síremléke a Hódítónak

Szivarfa virágzó boltozatának árnyékában,
Hol a sötét tulipánok között egy fehér szirom lángol,
Nem lett nyughelye ez a végzetes föld,
A hódolt Florida hiányzott léptei alá...

Egy méltatlan sír szegényes ily halálhoz,
A Nyugat-Indiák meghódítójának halotti leple
Az egész Mesaszébé már, amely a holt fölött kitérve hömpölyög,
S vörösbőrű és a szürke medve nem zavarhatja őt...

Szűz vízek vájta mély mederben alszik.
Fontos-e a hant, gyertyák,
A zsoltár, a ravatal és sírszobor?

Nem, mert Észak szele a ciprusok között
Zokog és énekel örökkévaló imát,
A Nagy Folyó felett, amelyben Hernando de Soto sírágya van.

Fordította - Selmeci György

(Marin-Epagnier, 2007. március 29.)

(Mesaszébé a Mississipi indián neve)
 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 16:32:30, csütörtök
 
  Heredia, José-Maria de: Egy festő (Un peintre Magyar nyelven)

Un peintre (Francia)
A Emmanuel Lansyer



Il a compris la race antique aux yeux pensifs

Qui foule le sol dur de la terre bretonne,

La lande rase, rose et grise et monotone

Où croulent les manoirs sous le lierre et les ifs.



Des hauts talus plantés de hêtres convulsifs,

Il a vu, par les soirs tempétueux d'automne,

Sombrer le soleil rouge en la mer qui moutonne ;

Sa lèvre s'est salée à l'embrun des récifs.



Il a peint l'Océan splendide, immense et triste,

Où le nuage laisse un reflet d'améthyste,

L'émeraude écumante et le calme saphir ;



Et fixant l'eau, l'air, l'ombre et l'heure insaisissables,

Sur une toile étroite il a fait réfléchir

Le ciel occidental dans le miroir des sables.



Egy festő (Magyar)
Emmanuel Lansyernek



Ismerte jól a szép, merengő, ősi fajt,

amely Bretagne kemény rögét tapossa, járva

a szürke rózsaszín s egyhangu sík határban,

hol kastély omlik el, s falán a lonc kihajt.



Ahol halomba áll a görcsös bükkfagally,

elnézte, őszi est jöttén, viharra várva,

hogy hull a rőt nap a tajtékos tengerárba,

s érzett sós illatot, mit szél fuvalma hajt.



Festvén a végtelen, tündöklő óceánt, hol

a messzi fellegek ametiszt fénye táncol,

habos smaragdot és szelídtüzű zafírt,



s a víz, a lég, az árny játékát, mely kilobban,

ott izzik vásznain az alkonyati pír,

nyugati ég ragyog szikrázva a homokban.

Szegzárdy-Csengery József


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 16:14:03, csütörtök
 
  Heredia, José-Maria de: A szfinksz (Sphinx Magyar nyelven

Sphinx (Francia)
Au flanc du Cithéron, sous la ronce enfoui,

Le roc s'ouvre, repaire où resplendit au centre

Par l'éclat des yeux d'or, de la gorge et du ventre,

La vierge aux ailes d'aigle et dont nul n'a joui.



Et l'Homme s'arrêta sur le seuil, ébloui.

- Quelle est l'ombre qui rend plus sombre encor mon antre ?

- L'Amour. - Es-tu le Dieu ? Je suis le Héros. - Entre ;

Mais tu cherches la mort. L'oses-tu braver ? - Oui.



Bellérophon dompta la Chimère farouche.

- N'approche pas. - Ma lèvre a fait frémir ta bouche...

- Viens donc ! Entre mes bras tes os vont se briser ;



Mes ongles dans ta chair... Qu'importe le supplice,

Si j'ai conquis la gloire et ravi le baiser ?

- Tu triomphes en vain, car tu meurs. - Ô délice !...



A szfinksz (Magyar)
Kithairon oldalán, bozótba rejtve, fenn,

hol meghasad a hegy, a barlangban, ragyogva

- arany a két szeme, a melle, hasa, combja -

állt sasszárnyu Szűz, s nem látta földi szem.



Egy nap a küszöbön a férfi megjelen.

- Ki vagy, te árny, kitől sötétebb éjem odva?

- A Szerelem vagyok. - Isten? - Hős. - Lépj lakomba.

A halált keresed. Lebírod-e? - Igen.



Bellerophón előtt a vad lány megjuházott.

- Ne közelíts. - Előbb ajkad remegni látszott.

- Hát jöjj! A karjaim megőrlik csontjaid,



körmöm husodba váj... - Mit számit az? Gyötörhetsz;

enyém lesz a babér, s megrablom csókjaid.

- Ha győzöl is, kimúlsz ölemben. - Mily gyönyör lesz!

Szegzárdy-Csengery József


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 16:10:08, csütörtök
 
  Heredia, José-Maria de: Lenyugvó nap (Soleil couchant Magyar nyelven)

Soleil couchant (Francia)
Les ajoncs éclatants, parure du granit,

Dorent l'âpre sommet que le couchant allume ;

Au loin, brillante encor par sa barre d'écume,

La mer sans fin commence où la terre finit.



A mes pieds c'est la nuit, le silence. Le nid

Se tait, l'homme est rentré sous le chaume qui fume.

Seul, l'Angélus du soir, ébranlé dans la brume,

A la vaste rumeur de l'Océan s'unit.



Alors, comme du fond d'un abîme, des traînes,

Des landes, des ravins, montent des voix lointaines

De pâtres attardés ramenant le bétail.



L'horizon tout entier s'enveloppe dans l'ombre,

Et le soleil mourant, sur un ciel riche et sombre,

Ferme les branches d'or de son rouge éventail.



Lenyugvó nap (Magyar)
A csillámló zanót, dísz, mit a gránit ölt,

zord csúcsot aranyoz, mit alkony lángja perzsel;

tajtékos torlaszán átfénylik még a tenger,

a véghetetlen ár, hol véget ér a föld.



Alant éj csöndje. A madár hallgatva költ,

füstölgő zsúpfedél alá tért meg az ember;

a ködben már csak az estharang szava zeng fel,

s vegyül a dalba, mit az óceán üvölt.



Ekkor, mint szakadék mélyéből, a fenyérek,

szurdokok s mélyutak felől, jöttén az éjnek,

terelő pásztorok hangjai szállanak.



A nagy látóhatárt sötét árnyak takarják,

s dús és komor az ég, hol összecsukja skarlát

legyezője aranyküllőit már a nap.

Kálnoky, László


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 15:33:40, csütörtök
 
  Heredia, José-Maria de: Korallzátony (Le récif de corail Magyar nyelven)

Le récif de corail (Francia)
Le soleil sous la mer, mystérieuse aurore,

Éclaire la forêt des coraux abyssins

Qui mêle, aux profondeurs de ses tièdes bassins,

La bête épanouie et la vivante flore.



Et tout ce que le sel ou l'iode colore,

Mousse, algue chevelue, anémones, oursins,

Couvre de pourpre sombre, en somptueux dessins,

Le fond vermiculé du pâle madrépore.



De sa splendide écaille éteignant les émaux,

Un grand poisson navigue à travers les rameaux ;

Dans l'ombre transparente indolemment il rôde ;



Et, brusquement, d'un coup de sa nageoire en feu

Il fait, par le cristal morne, immobile et bleu,

Courir un frisson d'or, de nacre et d'émeraude.



Korallzátony (Magyar)
A víz alatt a nap sejtelmes fénnyel árad

abesszin tengerek korallerdőiben,

s a langyos óceánfenéken, messzi lenn

virág bomlik ki és nyílik sok furcsa állat.



S minden, aminek a só s a jód rőt csillogást ad

- tengeri rózsa, sün, hínár, moszat s föveny -,

kibontja bíbor és dús rajzát, színesen

belepve lapjait a sápatag korállnak.



Míg pompás pikkelye kioltja most a fényt,

nagy hal hajózik át az ágak sűrűjén,

s egykedvűen bolyong tovább a félhomályban;



s megrezzen hirtelen a lángszínű uszony,

s a mozdulatlan, kék, komor kristályokon

gyöngyház, smaragd s arany borzongás fut nyomában.

Szegzárdy-Csengery József




José-Maria de Hérédia - Korallzátony

KORALLZÁTONY



A víz alatt a nap titkos, hajnali fénye

Lobbant koráll-vadont a tompa mélybe lenn,

Hol lomhán kevereg langy medencéiben

Derengő állat és sereg élő növényke.



Só és jód vonja be, aranyszínűre érve

Moha és csillag és sün, alga szertelen

Teríti szét pazar mintás bársony-selyem

Lepleit az ezer-barázdájú fövényre.



Páncélja felragyog, s minden más fény kihal,

A sűrűn átevez egy óriási hal,

Lengő árnyak között közönnyel nézve körbe.



S megvillan hirtelen a tűzszínű uszony,

Arany, gyöngyház, smaragd rezgéssel összetörve

A kék, merev, komor kristályt, továbboson.

Fordította - Lackfi János


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 15:30:15, csütörtök
 
  Heredia, José-Maria de: Androméda elrablása (Le ravissement d'Andromède Magyar nyelven)

Le ravissement d'Andromède (Francia)
D'un vol silencieux, le grand Cheval ailé

Soufflant de ses naseaux élargis l'air qui fume,

Les emporte avec un frémissement de plume

A travers la nuit bleue et l'éther étoilé.



Ils vont. L'Afrique plonge au gouffre flagellé,

Puis l'Asie... un désert... le Liban ceint de brume...

Et voici qu'apparaît, toute blanche d'écume,

La mer mystérieuse où vint sombrer Hellé.



Et le vent gonfle ainsi que deux immenses voiles

Les ailes qui, volant d'étoiles en étoiles,

Aux amants enlacés font un tiède berceau ;



Tandis que, l'oeil au ciel où palpite leur ombre,

Ils voient, irradiant du Bélier au Verseau,

Leurs Constellations poindre dans l'azur sombre.



Androméda elrablása (Magyar)
A szárnyas Paripa suhanva nesztelen,

s kitágult orrlikán a forró gőzt zihálva,

röpül velük, amint nagy tollait kitárja,

a kéklő éjen át s csillagos éteren.



Utaznak. Afrika örvénylik messze lenn,

s a puszta Ázsia... Libanon könnyü pára...

s ím feldereng amott, fehér tajtékban ázva,

Hellasz, mely elmerült rejtelmes tengeren.



S hogy szél dagasztja, mint hatalmas orrvitorla,

úgy szállnak szárnyai csillagról csillagokra,

ringatva - enyhe ágy - a két hű szeretőt;



amíg az égen, ott, hol árnyuk rajza lebben,

Vízöntőtől Kosig látják kigyúlni ők

sorsuk csillagait a mélykék végtelenben.

Szegzárdy-Csengery József


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
h
  2012-05-10 15:22:54, csütörtök
 
  Heredia, José-Maria de: A hajótörött (Le naufragé Magyar nyelven)

Le naufragé (Francia)
Avec la brise en poupe et par un ciel serein,

Voyant le Phare fuir à travers la mâture,

Il est parti d'Egypte au lever de l'Arcture,

Fier de sa nef rapide aux flancs doublés d'airain.



Il ne reverra plus le môle Alexandrin.

Dans le sable où pas même un chevreau ne pâture

La tempête a creusé sa triste sépulture ;

Le vent du large y tord quelque arbuste marin.



Au pli le plus profond de la mouvante dune,

En la nuit sans aurore et sans astre et sans lune,

Que le navigateur trouve enfin le repos !



Ô Terre, ô Mer, pitié pour son Ombre anxieuse !

Et sur la rive hellène où sont venus ses os,

Soyez-lui, toi, légère, et toi, silencieuse.



A hajótörött (Magyar)
Hátszéllel szállva szép, derűs égbolt alatt,

s az árbocokon át nézve a messzi fároszt,

elhagyta jó korán Egyiptomot s a várost,

s az ércbordája gyors hajó büszkén haladt.



Többé nem látja már a kikötőfalat.

A homokban, ahol egy kecskenyáj se jár most,

a vad vihar vetett ágyat neki, halálost;

tengeri szél csavar ott némi targalyat.



A mozgó partfövény legmélyebb rétegében,

hold- és csillagtalan s hajnaltalan nagy éjben

pihenjen végre meg a nyugtalan hajós.



Ó föld, ó tengerek, szánjátok hát meg árnyát!

S a hellén partokon, hol csontja porladoz,

föld, légy könnyű, s te víz, ringasd szelíden álmát.

Szegzárdy-Csengery József


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
x
  2012-05-07 15:44:56, hétfő
 
  Heredia, José-Maria de

A une ville morte (Francia)
Cartagena de Indias.

1532-1583-1697.



Morne Ville, jadis reine des Océans !

Aujourd'hui le requin poursuit en paix les scombres

Et le nuage errant allonge seul des ombres

Sur ta rade où roulaient les galions géants.



Depuis Drake et l'assaut des Anglais mécréants,

Tes murs désemparés croulent en noirs décombres

Et, comme un glorieux collier de perles sombres,

Des boulets de Pointis montrent les trous béants.



Entre le ciel qui brűle et la mer qui moutonne,

Au somnolent soleil d'un midi monotone,

Tu songes, ô Guerrière, aux vieux Conquistadors ;



Et dans l'énervement des nuits chaudes et calmes,

Berçant ta gloire éteinte, ô Cité, tu t'endors

Sous les palmiers, au long frémissement des palmes.



Egy halott városhoz (Magyar)
Cartagena de Indias.

1532-1583-1697.



Holt város, óceán úrnője egykoron!

Nyugodtan űzi ma a makrélát a cápa,

s a rév előtt csak egy elnyúló felleg árnya,

hol rég nagy gályaraj ringott a lágy habon.



Hogy Drake s az angolok legyőztek ostromon,

sötéten omlik el faladnak puszta szárnya,

s mint éjszín ékkövek dicső nyaklánca, tárja

golyó-szaggatta sok sebét elénk a rom.



Míg égő ég aszal s tajtékos tengerár mos,

egyhangú dél tüzén merengsz, idézve, álmos

amazon, a spanyol konkisztadorokat;



s a csendes és meleg nyáréjen elborongva,

ó, város, tűnt koron, elalszol álmatag

a fák alatt, amíg borzong a pálma lombja.

Szegzárdy-Csengery József


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
x
  2012-05-07 15:42:09, hétfő
 
  Heredia, José-Maria de: Bretagne (Bretagne Magyar nyelven)

Bretagne (Francia)
Pour que le sang joyeux dompte l'esprit morose,

Il faut, tout parfumé du sel des goëmons,

Que le souffle atlantique emplisse tes poumons ;

Arvor t'offre ses caps que la mer blanche arrose.



L'ajonc fleurit et la bruyère est déjà rose.

La terre des vieux clans, des nains et des démons,

Ami, te garde encor, sur le granit des monts,

L'homme immobile auprès de l'immuable chose.



Viens. Partout tu verras, par les landes d'Arèz,

Monter vers le ciel morne, infrangible cyprès,

Le menhir sous lequel gît la cendre du Brave ;



Et l'Océan, qui roule en un lit d'algues d'or

Is la voluptueuse et la grande Occismor,

Bercera ton cour triste à son murmure grave.





Bretagne (Magyar)
Hogy lomha kedvedet friss vér elűzze bátran,

hadd hozza há a sós hínár szagát feléd,

dagasztva melledet, a jó atlanti lég;

vár Arvor szirtje kinn, hószínű tengerárban.



A hanga rózsaszín már, a zanót virágban.

A föld, hol démon élt, vad törzsek s törpe rég,

a gránitormokon, barátom, őrzi még

a mozdulatlan őst nem-változó világban.



Jöjj és nézd mindenütt, Aréz mezőin át,

hogy szökken ég felé az izmos cipruság,

s a kőlapot, hol a hős nyugszik porladozva;



s a víz, mely algaágy ölén sodorja most

Occismor romjait s Yst, a csodálatost,

ringatja majd szíved, mint mély, komor zsolozsma.

Szegzárdy-Csengery József


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 704
  • e Hét: 9581
  • e Hónap: 25220
  • e Év: 58616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.