Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
h
  2012-05-10 15:56:59, csütörtök
 
  ....



José-Maria de Heredia - Les conquérants

Comme un vol de gerfauts hors du charnier natal,
Fatigués de porter leurs misères hautaines,
De Palos de Moguer, routiers et capitaines
Partaient, ivres d'un rêve héroïque et brutal.

Ils allaient conquérir le fabuleux métal
Que Cipango műrit dans ses mines lointaines,
Et les vents alizés inclinaient leurs antennes
Aux bords mystérieux du monde Occidental.

Chaque soir, espérant des lendemains épiques,
L'azur phosphorescent de la mer des Tropiques
Enchantait leur sommeil d'un mirage doré ;

Ou penchés à l'avant des blanches caravelles,
Ils regardaient monter en un ciel ignoré
Du fond de l'Océan des étoiles nouvelles.

Link


...... ........... ........... ...........Link -




José-Maria de Heredia - A hódítók

Mint sólyomfalka, túl a honni réteken,
mert büszke nyomorát cipelni már kifáradt,
hosszú, nagy útra kelt kapitány és zsiványhad
Palosból, hősi s vad kalandra részegen.

Mentek dús érc után, mit messzi földeken
Cipangu mélye rejt, éjén a tárnaszájnak,
s vitték passzátszelek a sok vitorlaszárnyat
rejtelmes Napnyugat felé a tengeren.

Legendás holnapot reméltek minden este,
s az izzó trópusok azúr vizére festve
aranyló délibáb bűvölte álmukat;

s nézték a kis hajók orrán előredőlve
az óceánt, amint nem-ismert ég alatt
új, fénylő csillagok merülnek föl belőle.

Fordította - Szegzárdy-Csengery József


...... ........... ........... ...........Link -




José-Maria de Heredia - A hódítók

Mint vadászsólymok röpte honi hullahegyek fölött,
Fáradtak hordozni nyomoruk büszkeségét,
Palos de Moguer-ből valók, tengerutakon tapasztaltak, kapitányok,
Indulnak részegen egy hősi és kegyetlen álom után...

Mennek ők birtokolni a mesés fémet,
Melyet Cipango érlelt távoli bányáiban,
És a passzátszél hajlítja érző árbócaikat,
Titokzatos partjainál a Nyugati Világnak...

Minden este, mindig remélve hősies másnapot,
A Trópusok tengerének vibráló, izzó azúrja
Varázsolja aranykáprázattá álmukat...

Ahol a fehér karavellák orra billeg le-fel,
Nézik egy teljesen ismeretlen égbolt felkeltét,
Emelkedő, új csillagokat az Óceán mélységeiből...

Fordította - Selmeci György Ferenc


...... ........... ........... ...........Link -



 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia   
x
  2012-01-13 13:54:41, péntek
 
  Heredia, José-Maria de: Tengeri szél (Brise marine Magyar nyelven)

José-Maria de Heredia: Brise marine

L'hiver a défleuri la lande et le courtil.
Tout est mort. Su la roche uniformément grise
Où la lame sans fin de l'Atlantique brise,
Le pétale fané pend au dernier pistil.

Et pourtant je ne sais quel arome subtil
Exhalé de la mer jusqu'à moi par la brise,
D'un effluve si tiède emplit mon cœur qu'il grise;
Ce souffle étrangement parfumé, d'où vient-il?

Ah! Je le reconnais. C'est de trois mille lieues
Qu'il vient, de l'Ouest, là-bas où les Antilles bleues
Se pâment sous l'ardeur de l'astre occidental;

Et j'ai, de ce récif battu du flot kymrique,
Respiré dans le vent qu'embauma l'air natal
La fleur jadis éclose au jardin d'Amérique.





Tengeri szél (Magyar)
Kis kert, hangás mező, téltői tarolva mind.

Élet sehol. Fokán egyhangú-szürke szirtnek,

ahol a végtelen atlanti ár törik meg,

az elfonnyadt szirom egy árva szálon ing.



S mégis fűszeres az illat, mely meglegyint,

mit a tenger lehel, s szellők hozzám röpítnek,

oly langyos pára, hogy szívet megrészegíthet;

felém e különös jószag honnan kering?



Tudom! Háromezer mérföldről jön, nyugatról,

ahol az Occidens tűzcsillaga alatt oly

aléltan fekszik az Antillák kék sora;



beszívtam e kövön, amelyre kelta ár csap,

a perzsel; a balzsamos honi légben, Amerika

kertjéből illatát a rég elnyílt virágnak.

Kálnoky, László







.....



José-Maria de Heredia - Tengeri szél

Virágaitól fosztott pusztát, parasztkertet a tél.
Minden halott. A szürkébe vont sziklán,
Hol az Atlanti-óceán végnélküli hullámfala megtörik,
Egy utólsó termés fonnyadt szirma függ.

És egyszercsak, nem tudom míly élettel teli illatot,
Tenger-leheletet hoz felém a szél,
Finom áramlást, mely átitatja fakó lelkemet.
Honnan jöhet ez a pára, e különösen illatos?

Óh! Megismerem. Háromezer mérföld mélységeiből,
Nyugatról érkezik, ahol a kék Antillák
Ujjonganak a nyugati csillag heve alatt...

S nekem, íme itt van a kelta hullámok verte part,
De lélegzem a szülőföld balzsamos szelét,
Az egykori Amerika kertjének, nyíló virágának illatát...

Fordította - Selmeci György Ferenc

Link


 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia   
José Maria H
  2010-01-10 11:12:59, vasárnap
 
  José Maria Hérédia (1842-1905):



...... .......



José Maria Hérédia - A szép viola

...... ........... ........... .......Tinektek, lenge lények,
...... ........... ........... .......kik szárnyra kapva kélnek
...... ........... ........... .......útra világon át...
...... ........... ........... .......Du Bellay

Könyöklőn, mely alatt az út kanyart teker
s a Loire partjairól vezet Itáliába,
ül; olajágdíszes feje csügged - hiába
virul az ibolya, már hervad, gyenge szer.

A viola, melyet illetni félve mer,
magányát révíti bús melankóliába,
s álma ahhoz repül ki feledi, míg lába
s port tapossa, hol Róma gőgje hever.

Kit Anjou mézének hívott, annak merengő
lelkét rezdíti most fájón a húr, a zengő.
Vágy gyötri aggasztón, és nem lel rája írt;

s a szélre bízva, mely tovakapja - s becézi
tán majd a hűtelent, ott messze lent - idézi
e nótát, melyet az egy rostálóra írt.

Fordította - Kemény Ferenc

Link


-------------------------------------------------------------------


...... .....



José Maria Hérédia - Sextiushoz

Derült az ég.Görgőn a vízre száll a sajka.
Virágban áll a kert, s a hajnali sugár
nem von deres mezőt szivárványszínbe már.
Gulyáját a gulyás jászol mellől kihajtja.

Minden megéled. Ám a halálhírnök ajka
fülünkbe súg, s bizton csak egy nap jötte vár:
ha majd a kocka nem víg tor kényére jár,
s nem lakomakirály neve fordul ki rajta.

Az élet, Sextius, rövid. Rajtunk a sor,
siessünk. Megtöré térdünket már a kor.
Nem lesz többé tavaz árnyak hideg honában.

Jer hát. Zöld a liget, s meghozá idejét,
hogy Faunnak áldozzunk hűs berki otthonában
fehér bárányt avagy fekete gödölyét.

Fordította - Kemény Ferenc

Link
Antal László - Hajnal


----------------------------------------------------------------------------


...... .............



José Maria Hérédia - Antik táj

Hűsül a szél. A nap tüzes égről leszáll.
Bögöly vagy lódarázs nem kínozza a barmot.
Növesztik árnyukat már az othrysi halmok.
Vendég, kit isten küld: szállásod készen áll.

Itt párolog a tej, mit istállóm kínál;
idd és tekints körül: ott az isteni csarnok,
havas Olympos, ott a Thymprestos s a dalnok
ajkán híres sok dús thesszáli sziklaszál.

Euboia, tengerár az alkony bíborában
Kallidromos, Oita, hol Herakles korábban
első oltáraul végső máglyát emelt;

amott, gőzfátyolon csillámot szerteszórván,
Parnassos, hol a nap órjási röpte lelt
pihenőt, s Pegasos felszáll a hajnalórán.

Fordította - Kemény Ferenc

Link




 
 
0 komment , kategória:  José-Maria de Heredia   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.