Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-18 09:28:48, kedd
 
  BITTEI LAJOS: A TEREMTÉS



Dies primus

A kezdet megkezdetlen kezdetén
önsötétjébe meredt a vak semmi.
A teretlen tér puszta peremén

időtlenül szunnyadt s nem tudta mennyi
a jövő és mennyi a béna múlt
és nem sejtette, hogy lehetne lenni...

A semmi csak húnyt és vízzé tunyult.
Isten Szentlelke lebegett felette,
és lenn a vízen néma csend csitult

az éjnél ébenebb éjekbe veszve.
A Szellem alkotásról álmodott
s álma már a holnapot dédelgette.

Az Ige szócsodát kóstolgatott,
mely mézédesen csordul majd ,,Legyen!"-né
s ínye már ízlelte a szózatot.

A víz fölé hajolt, az lágy selyemmé
símult alatta s rajta tükrözött
a világ, mely szívében vált ilyenné.

Tündöklő művében gyönyörködött
az önmagában tökéletes Jóság,
ki időtlenből formált örököt.

Megdördült a szó: ,,Legyen világosság!"...
S mint roppant óceánon átfutó
rianások a jeget behálózzák,

darabokra tört a semmi. Mohó
szikrák gyúltak, energiák feszültek
s már fortyogott az irdatlan kohó.

A fény hullámán rezgések hevültek,
hogy a mindenség megrendült belé.
Mozgás moccant, hol vizek merevültek

és tér terült a kába űr elé.
Protonok és elektronok repültek
az egyetlen egy egyensúly felé.

Ionok illantak, híg ködök gyűltek
és kavargott a káosz veleje,
körötte furcsa cseppek sűrűsültek,

a kohézió vonzó ereje
anyaggá préselődött egy atomban
s az első nap beteljesült vele.

És Isten mondotta, mert látta: ,,Jól van!"


Dies secundus

És szólt az Isten: ,,Legyen boltozat,
válassza el a vizet a vizektől!"...
A fékevesztett tűz lassan lohad

és pára válik a sok sűrű cseppből,
a gáz elillan, a gőz tömörül:
a rőt láng gerjesztő hatalma megdől.

A renyhe fém gőzölgő magba gyűl
és még a lengébb, ionizált pára
is ott kavarog a magma körül;

majd mindinkább folyósra kondenzálva
reátelepszik a még fortyogó,
leves fémtömb izzó gomolyagára.

Kába ködből és lánggal lobogó,
kerengő tüzek káoszából így vált
alakot öltött, célt lelt Földgolyó.

Pőre bőr még belső láztól vibrált
s erupciót lüktetett szíve,
zsenge teste még Isten térdén hintált;

hisz' nemrég nyúlt érte a semmibe
a Teremtő, hogy lágy talajjá gyúrja
és tenyeréből most gördült ide...

És elindult évmilliárdos útra,
mit rászabott a bölcs célszerűség.
Meghasadt a szülőpára vak burka:

szürke lepléből kicsillant a kék
egy biztató, derűs mosolygó foltban.
Fenn, magasan feltündökölt az ég.

És Isten mondotta, mert látta: ,,Jól van!"


Dies tertius

A harmadik parancs alatt a föld
megtisztult a kavargó, zagyva ártól,
mely tengerek medencéjébe dőlt.

Az őstalaj televény iszapjából
csodát vajúdott a terhes anyag:
hártya szövődött, holmi zsenge fátyol

s e lenge burok emelt lágy falat
egy csepp köré s e kocsonyás plazmában
úszkált valami furcsa fajta mag.

S a magban, e parányi, kis kazánban,
lüktetett, forrt a csoda ereje
és való valóság lett igazában...

A plazmát finom szál erezte be,
meghasadt a mag, vándor chromosomák
nyüzsögtek a centrosomák fele.

A sejt megoszlott s azonosat formált
önmagával megegyező profilt:
külön pihegtek vacuola-zónák,

külön szikráztak smaragd chlorophilt.
Szaporodott, sokasodott az Élet
s az iszapon a zöld pompája nyílt.

Nyúlós moszat nőtt, majd mohává érett
és a moha zsurlóvá nemesedett...
fák magasodtak... virultak a rétek,

miket színes virág pettyegetett
selyemszirmú, mézillatú csokorban...
s erdőt öltöttek a kopár hegyek...

És Isten mondotta, mert látta: ,,Jól van!"


Dies quartus

Már negyedízben harsant a parancs
és rendet teremtett a zűrös űrben.
Napunk lett a Nap, mely mint rőt narancs,

az érett égről hullva, tüzesülten
szórta protuberanciás hevét
a bolygókra, mik körpályákra gyűlten

sütkéreztek fényében szerte-szét.
A bolygók körül kisebb, kósza holdak
bujócskáztak, mint párnapos csibék

a kotlós mellett - vonzásba fogództak,
mint anyjuk kezébe a gyermekek.
Távol más mécsesek is pislákoltak:

álló csillagok, más naprendszerek.
Itt is, ott is a bársony éjszakában
Tejútba dőltek dús gyémántszemek;

vagy különálló képek alakjában
övezték az ívelt ekliptikát;
vagy messzi ködök izzó halmazában

alkottak alig látható spirált.
Csak néha-néha jött pár égi vándor,
akit a végzet magányos, zilált

útra küldött - bár együtt volt a tábor,
velük surrant a pásztás üzenet,
hogy valahol, a mérhetetlen sátor

alatt ismét valami született...
És a mindenség - ez a roppant óra -
tündöklő, halk csapágyakon pereg;

a bölcsesség e szerkezet rugója,
s amíg csak be nem telik az idő,
miriád világ lesz a mutatója;

amíg csak ki nem huny az égi hő
és amíg a kozmosz vissza nem csobban
az ősvízbe, nem ernyed az erő!...

És Isten mondotta, mert látta: ,,Jól van!"


Dies quintus

És, hogy már ötödször pergett a szó
szándékot hintő, teremtő permetje,
ráhullott egy életet hordozó,

vakon burjánzó, mit sem sejtő sejtre
s maga méhében fogant új igényt
a chromosomák megbolygatott rendje.

S a vacuola most már oxigént
szívott és széndioxidot lehelt ki
s nem zöldelt többé chlorophil-i fényt.

Az új sejt falát csillózóvá fejti,
hogy helyét változtathassa heves
csapásokkal s mit eddig nem tett semmi,

táplálékul élő társat keres.
- E falánk gyilkos lett az első állat. -
Majd az egyéni sejt szövetbe vesz,

a külön-élők egy életté válnak
s a közösségben mind egy feladat
teljes teljesítésére szolgálnak,

és megindul a hosszú folyamat;
a fejlődés számlálhatatlan lépcsőn
hág eleve kiszabott fokokat.

Vízből bukkanva szárazföld felé jön
az első csapat és a szárazon
alig topog és máris fenn a lég zöng,

ha rovar reppen hártyaszárnyakon.
A chitin alatt a corda dorsalis
szövődik titkos szövetszálakon...

Fejtetőszemből tobozmirigy vált, hisz'
csupán a hal maradt a hab között
és a parton a béka már ugrál is...

Csak pár fok... ott dinosaurus döcög...
és ott egy pterodactilus hasítja
a levegőt s lebernyege zörög...

ott egy archeopterix tolla nyitja
pikkelyeit és halkan szárnyra kel
a tegzes-szitakötőre sunyítva...

amott meg egy szőrös, rút kacsafej
billeg s a teste alatt fehér foltban
csordul egy cseppnyi, édes anyatej...

És Isten mondotta, mert látta: ,,Jól van!"


Dies sextus

És hogy hatodszor dörrent a magasság
s a szózat mindeneket áthatott,
ízes gyümölcsöt hoztak a bogas fák

és elevent szültek az állatok.
Erük falában az ősi tűz égett
s lobogva űzött piros áramot.

A szándékot érlelték már a gének
a rugalmas mirigyszövet alatt:
az Ige nyomán egyetlen igény lett

a fejlődés, egyetlen feladat:
hogy emelkedjen a földről kétlábra
a testté formált, képlékeny agyag...

A Művész jobbja által a vak ábra
eleven életté nemesedett:
Önmaga mását gyúrta síma sárba

s a hus-szoborba hő lelket lehelt,
hogy tudatosan öntudatra keljen
s úr legyen az öntudatlan felett.

Hogy beszéljen, boldogan énekeljen,
hogy hozzá emelhesse fel szavát:
hogy a szózatra imával feleljen;

hogy a Műre ő tegyen koronát,
mi beragyogja a hajdani tengert
s a csúcsok makulátlan, szűz havát.

És Aki halhatatlan lelkű embert
a semmik semmijéből alkotott -
ki már akkor is Véle egy szíven vert -

a teremtő, nagy Isten hallgatott...


Dies septimus

A hetedik nap hímes hajnala
bíbort borított a teremtett földre
és rubin volt a füvek harmata

s elömlő vér a tavak sík tükörje
és tejfehér a nyíló almaág
s merő smaragd a lombok üde zöldje

és kerek gyöngyszem volt a nagyvilág.
Méh döngicsélt, madárka zsolozsmázott,
juh bégetett, elefánt trombitált

s felreppentek az első szófoszlányok
az ember ajkáról az ég felé;
s ez az újszülött beszéd ujjongás volt,

tiszta lélekből fakadt évoé.
A tudás fája szűzi, érintetlen
almát nevelt s még bűn nem fúrt belé.

Szent békesség honolt a drága Kertben,
áhítat égett a kankalinon,
patak dalolt himnusz dalánál szebben

s ha pille pihegett a szirmokon,
míg hamvas szárnyát tárta s összezárta:
ima villant e rezge ritmuson.

Az Alkotót dicsérte alkotása:
a rész, az egyetemes, nagy egész
a Szellem szándékának volt a mása;

ki szíve tőkéjéről a mesés,
gazdag élet borát leszüretelte:
a cselekvő Jóság pihenni kész.

Az örök Művész, ki a műremekbe
önlelkén vajúdott lelket lehelt,
hetednapon a széppel ünnepelve

teremtett örök, boldog ünnepet.
 
 
0 komment , kategória:  BITTEI LAJOS: A TEREMTÉS   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 778
  • e Hét: 12523
  • e Hónap: 92081
  • e Év: 2033361
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.