Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
14. éve élek Zizi&Blanche nélkül!Bele is betegedtem!
  2016-05-26 03:23:29, csütörtök
 
  Ps: Néha a függőségeimről való megnyilatkozásaimat visszaolvasva, elgondolgozom. Például
Volt, hogy hasznosnak tartottam, majd kétségeim támadtak. Valaki talán kinevet. Na és? Nem baj! Máskor meg elszégyelltem magam saját kitárulkozásomon!
Azt gondolom, ezek természetes emberi érzések. Ha meg már beírtam, és legalább 1 napja olvashatóan kint voltak, miért vegyem ki az írást? Most is gondolkozom. Ki akartam venni. Ezt a legutóbbit. Még nem érkezett Tőletek komment, vagy kritika. De szóljatok, ha nem jó, amit csinálok. Komolyan, számít a véleményetek!
Fő célom, hogy más tanuljon az én hibámból! Ne a szert válassza, hanem azt a szép életet élje, amit Isten ajándékozott neki! Én nagyon elszúrtam a sajátom! Sajnálom rendesen, bánom, időnként szégyenlem! De ha másnak tudok segíteni, akár azzal, hogy kiírtam az undorító tüneteket, s ami belőle a lényeg: HOGY AZOK ELMÚLNAK! S ezzel segítettem akár egy függőnek, akkor mégis megérte a bejegyzés! Lehet és van még remény azoknak, akik, mint én, ki akarnak jönni és küzdenek! Azoknak is, akik még nem akarják igazán, de a társuk, a családjuk igen! Magam is az utóbbihoz tartoztam, menet közben kezdtem el én is akarni! Mikor már büszke voltam és számolhattam hány napja vagyok tiszta! Bizony, az már valami! S mikor elmúlnak a nagy megvonások, szép fokozatosan mindenki meglátja megtalálhatja az értékeset, a számára szépet az életben!
Ennyi.

Üdvözlet!
Sziasztok.
M. A. Bp., 2015. május 26.


Akkor a haláluk évében 2002-től kezdtem visszaélni egy szorongásoldómmal,
mivel pszichésen állandóan hasmenés gyötört, ami gyakran megakadályozott a rendes munkavégzésben! Megtükröztek még 1996-ban, de nem találtak semmit. Maradt a nyugtató.
Mindig vártam, hogy majd valahol megjelenik Zizi is meg Blans is, és ez az egész nem is igaz!
De sajnos a kemény valóság volt, 1 éve gyászoltam már epilepsziás rohamban szenvedve meghalt Blansikámat, mire pont egy újabb év után, ugyanazon hónap, októberében Zizikém is követte Őt.
Egymás mellé temettem Őket. Nem találtam a helyem, nagyon- borzalmasan hiányoztak!
Mindig hosszú időket tartózkodtam sírhelyük mellett és elsírtam Nekik, mintha hallanák, hogy mit érzek, milyen nehéz nélkülük és utánuk szeretnék menni! És csak sírtam. Mindkettőjüktől szokás szerint külön-külön is búcsút vettem /mint mikor még éltek/, s kissé nyugodtabban hazaindultam már estefelé!
Aztán jött a kísértés. Unalmas napjaimba, meg depressziómba nem látván értelmet, szenvedve a hiányuktól, bevettem úgy 5-6 db-ot kb. Nem tudom, sosem számoltam pontosan.

Innentől számítottam hivatalosan függőnek, melyet évek után sem értettem meg, fel sem fogtam, egy folyamatos félkábult, eufórikus állapotban éltem. Feledékeny lettem, még érzékenyebben reagáltam dolgokra, elhanyagoltam a mindennapi dolgokat, végül önmagamat is. Elkezdtem a szertől délelőtt, majd délután is aludni. Éjszaka pedig az internetnél találtam pár órányi valamit, ami érdekelni tudott, fent tartani, ébren. S aztán ebbe a malomkerékbe estem bele, de nagyon mélyen!
A szert egészen 2015. júniusáig nem vonták meg tőlem. Akkor már rettenetesen sovány, anemiás küllemű, lassú beszédű, szobában élő ember voltam, aki napjait alvással, majd a gép mellett töltötte. Minden másról a párja gondoskodott! Tűrt tőlem sokat. Én sem tudom mennyit, de a 10 év nagyon hosszú időszak lehetett egy ilyen lelkiállapotú és életvitelt folytató ember mellett , mint amilyen én voltam!
Csak egy kicsin múlott, hogy vajon ma is szedném-e, élnék-e még, vagy ki tudja?
Ha tavaly nem veszem össze - nem voltam soha a szer alatt sem kötekedő -, de egy cicát vissza akartam szerezni, mert én vigyáztam rá és kötődtem hozzá, feledni nem tudtam!. A lány nem adta visza a cicát - szerencsére hiszen szuper helyre került, ahol minden jóban részesül! -, én viszont megsértődtem és olyan szavak hagyták el a szám, amik nem tűrnek nyomdafestéket. Ennek hallatán a hölgy párja kihívta a Rendőrséget. Nos Ők jöttek, felmérték, hogy bár nem vagyok életveszélyben, de bevallásom szerint több clonazepam, truxal és egyéb szerek hatása alatt nem tartózkodhat egyedül a lakásban. Ezért szóltak a mentősöknek. Ők helyileg ellátták falcolt sebeim, majd kötelességük volt bevitetni a pszichiátriára, a Kútvölgyi Klinikára! Ez 2015. április 29-én este történt. Ott a jogaimért hadakoztam, de már erősen szédültem, együttműködtem, de az ujjamat a dr-nő felé nyújtva, hogy jogaim vannak, ne tartsanak itt, Ő csak diktálta mit írjanak rólam a gépbe adatokként és kórképnek.

19 évnyi függőség után a napi minimum 12-14mg-omat 0,5-re csökkentették. Mikor magamhoz tértem, egy furcsa érzést érzékeltem- ami olyan hihetetlen és elmagyarázhatatlan -! FÉLELEM- ÁLLANDÓ- GYOMORIDEG- REMEGÉS, IZZADÁS! FOLYTON AZ ESTÉT VÁRTAM, HOGY NYUGALOM LEGYEN ÉS NE ÉREZZEM EZT A SZÖRNYŰSÉGET, AMIRŐL NEM TUDTAM, HOGY A NEVE: PÁNIK!
MAJD ENNEK A PÁNIKNAK KÜLÖNBÖZŐ, EGYRE SÚLYOSABB ROHAMAIT MEGÉLVE, FÉL ÉV MÚLVA DECEMBERBE VISSZAKÉRTEM MAGAM, MONDVÁN TŰRHETETLEN AZ ÁLLAPOTOM, SEGÍTSENEK. MUSZÁJ VOLT EGY BENZOdiazepint VISSZAADNI, AZ SEM HATOTT RÖGTÖN. DE KELLETT MAGASABB ADAGBAN A KORÁBBINÁL, KELLETT EGYÉB SZORONGÁSOLDÓ, AMIHEZ NEM LEHET HOZZÁSZOKNI! HISZI-PISZI. ÉN MÁR CSAK, AMIT ÉRZEK MAGAMON!
S LÁSSUNK CSODÁT, NEM AZONNAL, NEEEEM MEG KELLETT AZÉRT A SOK ÉVNYI MÁMORÉRT FIZETNEM! MÉG JÓ SOK SZORONGÁS, PÁNIKROHAM, GYOMORGÖRCS, HÁNYINGER, 150-ES PULZUS, HIPERHyDROZIS EGYÜTTESÉVEL KÜSZKÖDTEM DECEMBERIG. S AZTÁN, hirtelen, ahogy jött, eltűnt. De úgy, hogy HINNI MAI NAPIG NEM MEREM! SOKAT SEGÍTETT MARIK LACI BÉKÉSCSABAI LAKOS YOUTUBeON TALÁLT VIDEÓINAK ÖSSZESsÉGE. HOGY AZOKAT ALKALMAZTAM. KIMENTEM, AKKOR IS, AMIKOR ROHAMOM VOLT, MIKOR NEM JÓL VOLTAM, MINDEGY, DE FENT KELLETT LENNI ÉS OTT AZ EMBEREK KÖZT. UTAZNI BUSZON, METRÓN, VILLAMOSON ÉS MODERÁLNOM, TŰRNÖM! KELLETT! EZ SEGÍTETT, HOGY VISSZASZOKJAK AZ ÉLETBE, KÜLÖNBEN NEM MENT VOLNA ILYEN VIHAROS TEMPÓBAN, AHOGY VELEM MEGESETT! A SZÍVEM KICSIT BETEG LETT, A 4X-EN IS TÚL VAGYOK, ÉLETEM FELÉT ELALUDTAM! ÉS ÉSZRE SEM VETTEM. NEM EMLÉKSZEM SZINTE SEMMIRE. CSAK a FURCSA KELLEMES EUFÓRIKUS ÁLLAPOTRA, LAZASÁGRA, AHOGY KEZELTEM A DOLGOKAT, SOSEM VOLTAM OLYAN NYUGODT, MINT ABBAN AZ IDŐBEN. SEMMI NEM TUDOTT FELIDEGESÍTENI, VAGY MEGIJESZTENI. MAJD SZÉTFOLYTAM A SZÉKEN...ANNYIRA KÉNYELMESEN TUDTAM RAJTA ÜLNI ÍGY ÉRTEM. EZ AZ AZ ÉRZÉS, AMIT ÉN A FÜGGŐSÉGEM ÁLLAPOTÁNAK HÍVOK. AMI IDŐNKÉNT MEGKÍSÉRT, HIÁNYZIK.
ÁLMODOM RÓLA, MI LENNE, HA BEVENNÉK - SEMMI! KIPRÓBÁLTAM - MÁR NEM UGYANAZ! NE TEDD ÉN MÁR TÚL VAGYOK EZEN IS! CSAK AZ AKTIVITÁS, OLYAN DOLOG, AMI ELVESZI AZ ELMÉD FIGYELMÉT, AMI KREATÍV, RAJZOLÁS, BARKÁCSOLÁS, BÁRMILYEN AKTÍVABB MUNKA, CSAK CSINÁLD ÉS ÉLJ, ÉS NE GONDOLKOZZ, PRÓBÁLJ NE GONDOLNI AZ IDŐRE ÉS AKKOR ELTELIK, ÉS NAPRÓL NAPRA JOBB LESZ. NEKEM/NÁLAM ILYEN LASSAN, NAPRÓL NAPRA MENT!
DE MEGHARCOLTAM JÓ ISTENEM SEGÍTETT NEKEM! KAPTAM EGY MÁSODIK LEHETŐSÉGET! MIVEL KIBÍRTAM, AZT HISZEM A LEGROSSZABBAKAT, NEVEZHETEM A 2. ÉLETEMNEK. AMELYET NEM AKAROK ELRONTANI! ÉRTELMESEN TEVÉKENYKEDVE, BARÁTOKAT SZEREZVE, RAJZOLVA, CICÁT, KUTYÁT IMÁDVA, A TERMÉSZETET CSODÁLVA SZERETNÉM LEHETŐLEG BÉKÉBEN LEÉLNI AZON ÉVEIMET, AMIK MÉG ADATTAK NEKEM!

A KUTYÁIM HIÁNYOZNAK - ÍGY JÓZANUL - SŰRŰN ESZEMBE JUTNAK, RÓLUK AKARTAM CSUPÁN ÍRNI, S ÍM ÚJRA ELŐJÖTT A FÜGGŐSÉGEM ÉS A VELE VALÓ NAGY HARCOM!
ÜZENEM! ÉN NEM ADTAM FEL. MOST IS ITT VAGYOK MÉG! ÉS AMÍG JÓ ATYÁNK ENGEDI, LESZEK! NEM AKAROK MÁR ELLENSZEGÜLNI, ELMENEKÜLNI, BELEMENEKÜLNI VALAMIBE, AMITŐL CSAK ROSSZABB LESZ AZ ADOTT PROBLÉMA. AZOKAT MEGOLDANI KELL ÉS NEM MARÉK TABIT BEVENNI, AHOGY ÉN CSINÁLTAM BUTÁN!!! NAGY ÁRAT FIZETTEM ÉRTE, MEG A FIATALSÁGOM!
KÖSZÖNÖM AZOKNAK, AKIK ESETLEG ELOLVASTÁK ÍRÁSOM! ÉS KÖSZÖNÖM AZ ORVOSOKNAK, ÁPOLÓKNAK, AKIK SEGÍTETTEK, EZT EDDIG SZOMORÚ, DE NEM ÍRTAM KI! PEDIG JÁR NEKIK A KÖSZÖNET!
ÜZENEM, AKI FÜGGŐ - KÉPES LEJÖNNI - DE AKARNUNK KELL NEKÜNK IS!
VAN AKINÉL ALIG VAN MEGVONÁS, VAN OLYAN, MINT ÉN, AKI SZÖRNYEN MEGSZENVEDTEM, DE NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSOM ÉS TÚLÉLTEM! EZT TUDOM ÍRNI NEKTEK! HA VAN MELLETTETEK VALAKI, AKI - ÉS JÓL TESZI HOGY NEM ENGEDI, HOGY ÚJRA SZEDD ÉS IGENIS VISSZATART, AKKOR IS MIKOR 20-JÁRA SÍRSZ NEKI, HOGY NEM BÍROD.
BÍRTAM ÉS TE IS BÍRNI FOGOD, SŐT!
NÉZD MEG A FACEBOOKON, VAGY ITT A HOBBI ALBUMOMBA, MILYEN ELFOGADHATÓAKAT SIKERÜLT RAJZOLNOM A RÉGIEKHEZ KÉPEST! ÉS BOLDOGGÁ TETT! MEG A ZENE, A TÁNC, TORNA, FUTÁS, MIND FESZÜLTSÉGOLDÓK. ÉLJETEK ÉS JÓT TEGYETEK! NE ESSETEK A SZER CSAPDÁJÁBA! HALLGASSATOK RÁM IS! NÉZZÉTEK MEG MARIK LACI OLDALÁT! NAGYON JÓ! Ő IS ÁTÉLTE ÉS ELSŐ PERCTŐL KEZDVE BARÁTODNAK FOGOD ÉREZNI, MERT ÚGY BESZÉL ÉS TUDJA MIRŐL BESZÉL. MEG A MEGOLDÁST IS!
ÓVAKODJ A SZEREKTŐL ÉS TARTS KI! NE FELEDD! ERŐS VAGY! ÉS SOK SIKERT!


SZERETETTEL: Anikó M. Bp., 2015. május 26. 3:06


Link

"Dicsérjék mások hálaadó lélekkel
tanitójukat, az élet felé nekem
egy KUTYA mutatta meg az UTAT."

(Illyés Gyula)
Ez valóban így történt az életemben anno! Zizi tacskó volt életem első kutyája, Blans spánielem pedig a második, aki egy végtelen finomlelkű, ragaszkodó kislány volt, s az ma is a szívemben.! M.A. Bp., 201605-26.
 
 
0 komment , kategória:  KüzdelmemA FÜGGŐSÉGGEL201504  
Egy
  2016-05-06 02:01:59, péntek
 
  Úgy döntöttem, mégis írok. Nem akartam, de hát mégis ez a blogom, kicsit olyan is, mint a naplóm, csak nyitott, megosztva másokkal, akiket én nem ismerek.
Nos, tegnap estefelé jött az az iszonyatos, aminek a nevét ki se mondanám ...."pánikom",...amiért nagyon, végtelenül elment a kedvem még az élettől is!!!
Decembertől tünetmentes voltam 4 hónapig, majd olyan furcsán, enyhébben, jóval enyhébben, de bepróbálkozott újra- meg újra. Mindig akkor, mikor már kezdeném jól érezni magam, s szinte, szinte el is hiszem, mert hiszen szuper jól vagyok! Meglepően jól. Nem akarom hinni, hogy a 11 hónap gyötrődés után ez lehetséges?! Kérdezgetem magamtól. De hát hinnem kell a jelenben, abban, ami van! És jól vagyok. Érzem, Ma, most, tegnap, előtte, már 1 hete impulsiv vagyok. Talán túlzottan is.
S aztán ha túlzottan felpörgök a jó érzésben, nem akaródzom időben lefeküdni - kivétel a mai -, ma a bejegyzést igenis befejezem és megyek feküdni. Szóval igen. Előfordulgatott, hogy nehezen ébredtem, majd lelkesen jöttem blogolni, amikor jöhettem, találtam szerkeszteni valót, ami nagy örömmel, új megtanulásával kecsegtetett és ez egy szuper izgalomba hozott! Ezért mire kezdtem kicsit érteni, kapizsgálni, hogyan csináljam a maszkolást, eljött az este. De nem voltam álmos, lelkes igen. Ekkor megesett több napon át, sokáig fent maradtam. Aztán talán - gondolkozom, hogy valószínűleg ez történhetett -, kifáradtam a nagy és aktív lelkesedésben és kevés alvásban. Ma , bocsánat tegnap délután picit ledőltem az ágyamba. Nem volt igazi alvás, olyan éber-fekvés, nyugalom, kellemes pihenés-érzése. De mikor feleszméltem, zuhogott a szívem, izzadni kezdtem - szokás szerint - mióta ez a nyavaja rám telepedett!:(-, a hangulatom máris lent volt a gödörbe, engem a sírás folytogatott. Meg a félelem! Ne kérdezzétek mitől! Ez egy furcsa megmagyarázhatatlan "félelem-érzés az összes többi tünetegyüttest is egyszerre érezve. Szívdobogás, ijedtség, félelem, remegés, szívszorítás, izzadás, feszültség...és tart ameddig tart. Nagyon rossz! Elkezdtem beszélni, kibőgtem olyan őszintén a bánatomat, ahogy az elmúlt 9-10 évben még nem tettem. Ha beszélek, általában elterelődik önmagamról saját figyelmem. Tehát nem figyelem kórosan a testi funkcióim (szív, kéz, gyomorideg stb), s mire a mondandóm negyedét elmondtam, az a tapasztalatom, hogy eltűnik. Elmúlik a pánikom. Nekem, nálam. Tehát jó terápia a beszélgetés, ha meg hallgatóságod is van az főleg! Mellé még, aki meg is ért és segít, az mennyei! De azért az életben ilyen ritkán adódik. Nekem is meg kell szenvednem a 19. év tabletta szedésének elhagyását. Szóval, tegnap mini rohamom volt. Rossz volt, Ide jöttem, még mindig rossz volt, de már biztonság-érzésben voltam, merthogy itt ülök és itt jobban szoktam lenni- előbb-utóbb. Kell, hogy elfoglaljam magam. Mig azonban zaklatott vagyok, addig nem megy, ezért beszélek, másrészt, mert kibeszélem a félelmem. Ez maga a terápia kezdete. Aztán syrok. Majd kellemes nyugalmat érzek. Minden normális. Rendben. Elmúlt. Mostanra már jól vagyok. Ez ilyen. Nem bolond vagyok, hanem reagál a testem a stresszre, a tudatalattimba berögzült helytelen gondolatokra is, amik beindítják a stresszt időről időre. Minden mini pánik után is boldog vagyok, mint most! Olyan, mintha nem is létezne, s egyben hihetetlen, mert annyira borzalmas, amikor érzi az ember!!!!!!!!! Tényleg ki tudja készíteni az embert. De hát ha én 19 év tablettáját le bírtam tenni, letetették velem. Kemény volt, az nagyon-nagyon DURVA VOLT! AZT ÉRTEM ALATTA, HOGY NEHÉZ, PISZOK NEHÉZ! Az pedig csak a kezdet volt, az igazi itthon tört rám már. Mármint a pánikroham, rossz álomnál, halálfélelmemben fuldokolva! Görcsberándult testtel, 149-es pulzussal!Teljes hyperhidrozissal, gyomorideggel, mindennel, ami szörnyű és ijesztő, s nem tudod még azt sem mi az és miért! Egyszerűen tűléled. Mert túléltem én is, sokszor. Kedves sorstársam, ha vagy itt, aki hasonlót éltél, vagy élsz át néha, ill. időről időre. Tudjuk, hogy el fog múlni! Mert mi akarjuk! Addig dolgozunk rajta, amig többé nem tud már hatni ránk. Fog még próbálkozni, néhányszor jön is. De mi nem adjuk fel! E sorokkal köszönnék igazából tegnapról, de ma el. S aztán remélem jobb állapotban, még ma ismét találkozunk!

Üdvözlet és
kitartás annak,
aki esetleg olvasott és
fel akarná adni!
Ne tegye! Kűzdjön velem!
Együtt könnyebb!
Ok. Akkor ma még találozunk.

Szép álmokat őriztünk addig itt:-)

Szeretettel gondolok Mindenkire! Figyeljen mindenki az egészségére, az intő jeleket ne kicsinyelje le, tessék időben orvoshoz menni, akármilyen gond adódik. A szakemberek tudnak segíteni, igaz kellünk hozzá mi is és nekünk is akarnunk kell meggyógyulni! Én akarom! Ti is akarjátok! Legyen szebb, egészségesebb napotok!

Szeretettel: Anikó
Ja, és aludni megyek. Nem azért, mert álmos vagyok. Hanem mert akkor megint keveset alszom.
 
 
1 komment , kategória:  KüzdelmemA FÜGGŐSÉGGEL201504  
Sokan egy életet szúrnak el vele: kemény és lágy drogok
  2016-03-11 19:28:51, péntek
 
  Sokan egy életet szúrnak el vele: kemény és lágy drogok


A cikket nagyon hasznosnak találom, javaslom elolvasását.

19 évig voltam benzodiazepinfüggő - függőséget okozó nyugtatónak a rabja. 2015.júliusától vették el teljesen. Én nagyon megszenvedtem! 10 hónap után mostanában - bármilyen hasznos tevékenység, amiben a személy örömét leli, és figyelem elterelő, remek terápia, a gyógyulás felé vezető útat jelentheti!
Én hobbi szinten rajzolgatok, blogolok, kiírom a gondolataim. Ha nincs kivel beszélgetnem, és esetleg a szorongás gyötörne, bármit megcsinálok/jó értelemben/, ami az eleinte nagyon kínzó megvonási tünetekről egy picit is képes elterelni a figyelmet.
Később, mikor a testi tünetek 90%-a megszűnik, maradni fog a pszichés függés. Nálam maradt. Ill. még tart. Eszembe jut, rá gondolok, álmodom a tablettáról, vágyakozom a hatása az általa érzett, nyugalom -érzésre, ahelyett, amint épp a hiányától szorongón, aggodalmaskodva, nem tudok felszabadultan, a pillanatokat örömmel átélve élni életem.
9 hónapig szorongtan, pánikrohamok gyötörtek, remegtem, halálfélelemmel kűzdöttem, 150-es pulzusokkal ébredtem rémálmokkal teljes hiperhidrózissal! Ennyit a legrosszabbakból.
Olvasni kezdtem újra a Bibliát (Isten Szent Szavát). Imádkozom. Édesanyámmal egy rendkívül jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, miután letettem a szert. Így nevezem. E cikkben le van írva a neve, de nem akarom egyenlőre publikálni. Kezdeti félelmeimben, megvonásaimkor sok segítséget kaptam az Intézményben, ahová kényszerűen mentem be. Egyedül nem tudtam volna letenni. 164cm-hez 40-42kg voltam. Jelenleg - túl sok érzem, 10kg-mal több, célom a torna. Azt is űztem 20 évig. Mióta rámjött - szervezetemnek kellett a plusz, fizikailag többet bírok, mentálisan is megterhelhetőbb lettem. Normális emberi életvitelt tudok folytatni. Nem alszom el a nappalokat, nem szédelgek, és nem csak azt csinálom, ami kizárólag engem érdekel. Mindent. Ami kell az élethez! Nekem szerencsém volt. Köszönöm Istennek, hogy velem volt és van. Köszönöm a társamnak, aki legnehezebb időszakomban mégis mellettem maradt. Sőt, kitartott mellettem, erősített, mikor fel akartam adni! Köszönöm Édesanyámat! A szeretetét, törődésüket és köszönöm, hogy kaptam egy 2. esélyt az ÉLETRE, amitől nem kell félni! Nagyon sok jó és szép is van benne, de észre kell venni. Ami nehéz, - számunkra -, azokat a témákat érdemes kerülni, hogy ne stresszeljen fel feleslegesen. Van elég, árad a médiából. Ajánlom a nyugalmasabb - kinek mi az, egy hobbi, tánc, zenehallgatás, kötés, futás, torna, olvasás, rajzolás, főzés, akármi, ami a teljes koncentrációd igényli. Eleinte nekem ezek a tevékenységek segítettek megélnem az élet pillanatait félelem-érzés, pánik, stressz nélkül! És- bár még mai napig kűzdök, s ez már kűzdelem marad, ahogy a cikk is utal rá. Nem akarok újra a szerhez nyúlni! Legszebb éveim alvó, mámorban töltöttem, és kissé gátlástalan (féktelen), szinte mániás felhangoltságból, a végtelen bánatba zuhantam - naponta többször is megtörtént.
Ha nem megyek kórházba, nem tudom most mi lenne velem. Élnék-e még és hogyan?!
Értékes lett az életem! Megláttam,, tudom mi az érték, és kik/mik az értékesek számomra! Érzem, átélhetem a szeretetet! Másoknak talán természetes. Nekem nem volt az!
Ajándék! Új életet kaptam! Ha valaki fél, és leszokna!
Annak üzenem: ne féljen! Menjen el, fogadja el a rehabilitációt, megmenti saját magát, a kapcsolatait, a családját, munkáját, az életét! És ki fog sütni a nap! Írjon akár privátban, ha kérdése van. Válaszolok, és segítek is, ha meg tudom nyugtatni azzal, amin én keresztülmentem, sokan túlélték, és most boldogok! Boldogabbak, Értékítéletük biztosan megváltozott /jó értelemben/! Én boldogabb vagyok tisztán!:-) A szeretteim is örülnek nekem!
Ez az én rövid történetem - M.Anikó "c" nélkül 2015.07.04 óta. És még tart!:-)
Mindig magam előt tartom ezt a bibliaverset, nehogy elbízzam magam!:
"Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" Hogy az olvasó tudja,
azóta azért folyamatosan küzdök. De megéri!

ui: Örülök, hogy kiírtam magamból. Talán hasznos lesz mások számára is.
M. Anikó 2016-03-11.





Link


Az első kíváncsi lépések - Kemény és lágy drogok - A fű ártalmatlan? - Betegség vagy életforma? - Bár a test gyógyul, a lélek még erőtlen
A kábítószer használata egyidős az emberiséggel, ezért úgy tűnhet, hogy az emberi lényeghez tartozó jelenségről van szó. A droghasználat hátterében azonban az egyik legfontosabb emberi érték, a szabadság problematikája húzódik meg.



A régmúlt időkben a rítusok, vallások fontos kellékeként papok, sámánok, gyógyítók használták a drogokat, hogy a ,,tudás" megszerzéséért elhagyhassák a valóságot, kiszabadulhassanak a realitás béklyóiból, kapcsolatba léphessenek az ember feletti hatalmakkal. A szer a ,,varázslathoz" kellett, amikor az élet nagy és titokzatos kérdéseire keresték a választ az erre speciálisan felkészített, mondhatni különleges képességekkel rendelkező beavatottak.
drog, drogok

Mindig a közösség vagy a szenvedő ember érdekében vették igénybe, pontosan meghatározott szabályok szerint, sohasem egyéni érdekeket szolgálva. A kábítószer az áldozat bemutatásának napjához, az ünnephez, a közösséghez tartozott. Használata ma a hétköznapok sivárságának elkerülésére, az egyéni érdekek kiszolgálására degradálódott.
Ha az ember szabadságérzete csökken, ha úgy gondolja, hogy lehetőségei végleg beszűkültek, világát börtönnek érzi, csalódik a valóságban vagy létezése elviselhetetlenné válik, menekülni akar, keresi a vészkijáratot. Ha mindez a mai történelmi és társadalmi helyzetben zajlik, talán érthetővé válik a drogfogyasztás rendkívüli növekedése, melyet korunk pestisének is szokás nevezni az AIDS-el együtt. Mi jellemzi jelen korszakunkat?

Depresszió: vészkijárat az öngyilkosság felé.
Agresszió: vészkijárat a gyilkosság felé.
Addikció: (kábítószer-függőség): vészkijárat irreália felé (el a valóságtól, el a közösségtől).

Mint tudjuk, ezek a vészkijáratok szakadékba vezetnek. Az addikció egy atomizálódott, elidegenedett, értékeit vesztett társadalomban vagy szubkultúrában a szabadság illúzióját ígérheti az egyénnek, hogy üres, értelmetlen, szürke hétköznapjait egyfajta sajátos ünnepnapokká, mesterséges paradicsommá változtassa.

Az első kíváncsi lépések
A drog vonzza a kíváncsiakat is, akik felfedező utakra vágynak a lélek mélységeiben vagy a transzcendenciában, elvágyódva a hétköznapiságból. Ám a kábulat, a mámor örvénye gyakran elsodorja őket eredeti célkitűzéseiktől, szinte észrevétlenül lépve át azt a határt, ahonnan már nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen a visszatérés.
Lehet a drogfogyasztás egy félresikerült öngyógyítási kísérlet is, ahol az agresszió, szorongás kezelésére, a gátlások oldására vagy adott esetben a pszichotikussá válás elhárítására látszik megoldásnak egészen a függőség kialakulásáig. Senkiről sem lehet megmondani gyermekkorában, hogy kábítószerfüggő lesz-e vagy sem, mint ahogy olyan személyiséget sem sikerült elkülöníteni, mely speciálisan a kábítószer fogyasztókra jellemző.
Tudunk viszont olyan családi és egyéni vonásokról, melyek kockázati tényezőként szerepelnek. Ilyen pl. a szülő(k) kábítószer-fogyasztása, a csonka család, a fiatal korban elkezdett dohányzás, bizonyos mentális rendellenességek, stb., de mint látható, ezek nagyon általános, máshol is kimutatható tényezők. Rendkívül sajnálatos, hogy sem a felnőtt lakosság, sem a veszélyeztetett ifjúság nem rendelkezik kellő információkkal, felvilágosítottsággal a drog kérdése körül. A tiltások és ijesztgetések negatív hatása ma már köztudott, hiszen ami tiltott, az egyben vágyott is. Mindenkinek tudnia kellene, hogy milyen kockázatot vállal, ha droggal próbálkozik. Jobb, ha tudomásul vesszük - ha még oly kellemetlen is -, hogy a társadalomnak együtt kell élnie a droggal és a drogosokkal is. A jelenség nem irtható ki.

Kemény és lágy drogok
A kemény drogok közé sorolhatók egyrészt olyanok, amelyek testi függőséget is okoznak, beépülnek az élettani és anyagcsere-folyamatokba, s követelik az ,,anyag"; állandó és fokozódó mennyiségű fogyasztását. Elhagyásukkor rendkívül heves és fájdalmas, alkalmasint életveszélyes állapotot is előidéző elvonási tünetegyüttest hoznak létre. Ilyenkor nemcsak a csontok, izmok, zsigerek, de szinte az egész létezés fájdalmas. A rövid paradicsomi állapot, a ,,kozmikus orgazmus" után a pokol kínjai következnek. A totális összeomlás, a teljes kiszolgáltatottság állapota ez, ahol az anyagért már mindenre képes a függőségben szenvedő, emberi mivoltát is feladó, ,,már nem ember, még nem állat".

Ez az ópiátfogyasztók útja. (Az ide tartozó kábítószerek: morfium, kodein, máktea, metszett mákból nyert ópium, heroin, stb.) Kemény drogként fogható fel az itt most nem tárgyalt alkohol is.
Az egyéb, ,,kemény" kábítószerek közé tartoznak stimulánsok (amfetaminszármazékok, pl. speed, ecstasy), a kokain, az LSD, stb., amelyek lelki függőséget alakítanak ki. A szerek elhagyása után testi megvonási tünetek nem jelentkeznek, de különféle lelki elváltozásokat okoznak, néha maradandó jelleggel. Ezek a depresszió, szorongásos félelemérzések, paranoid reakciók, schizoform pszichózisok, nyugtalanság, ingerlékenység, dühkitörések, alvászavar, stb.


Meg kell említeni a gyógyszerek közül az altatókat és nyugtatókat. Orvosi felügyelet és javallat nélküli használatuk súlyos testi-lelki függőségi állapothoz vezethet. (Például Noxyron, Tardyl, Dorlotin - ezeket a civilizált nyugati országokban már régen kivonták a forgalomból -, Seduxen, Xanax, Rivotril, Dormicum, Eunoctin). - a zárójelben levők között szerepel a szer, amit nekem írtak fel először 1996-ban szorongásoldásra. A szer nagyon jó a maga nemében, arra, amire célját hivatott szolgálni! A megszabott adagolásban. Én ezzel éltem vissza és tettem tönkre magam! Mondom, soha ne tedd! Ne! Nélküle is képes az ember megbírkózni problémáival. Sőt. És nem válsz függővé, nem kell elviselned a nem kívánt hatásait, avagy leszokáskor a borzalmas megvonásokat! Mert mindig könnyebb vállat vonva párat beszedni..., igen úgy tettem én is. Aztán 19 év után remegve bámultam, mint a nyárfalevél riadt szemekkel, egy idegennek érzett testben, melyből menekülni kívántam! Elmúlt! El fog múlni! Csak tarts ki! És - fontos! -, jó dolgokkal tölsd meg az elméd. Foglald el magad értelmes dolgokkal. Ezzel, kinél rövidebb, kinél hosszabb idő után oldódni fog minden gyötrő érzés!!!




A fű ártalmatlan?
A lágy drogok, vagyis a kannabisz-származékok (pl. marihuána, hasis) használata nagyon sok vitát vált ki. A tiltott kábítószerek közé való sorolása mellett szóló egyik leggyakoribb érv az, hogy ún. ,,kapudrognak" tartják, azaz a kemény drogokat használók többsége kezdetben marihuánát használ. Ez az esetek többségében valóban igaz, azonban kutatások szerint nincs ok-okozati összefüggés a marihuána kipróbálása és a kemény drogok későbbi használata között. Ettől függetlenül természetesen a lágy drogok fogyasztásának is vannak kockázatai.
A drogfüggőség egyik jellemzője tehát a testi-lelki függőség. A másik alapvető vonás az ún. kényszeres fogyasztói magatartás, mely egy sajátos viselkedési forma, ami a kényszerbetegségre emlékeztet. Bármilyen cselekvés előtt be kell valamit vinniük, különben működésképtelennek érzik magukat. Ide sorolható az a nyugtalan kereső-kutató magatartás is, mely a drog felderítésére irányul, néha szinte tudattalanul is. Ez a két alapvető tulajdonság alakítja ki azt a kábítószerfüggőkre jellemző magatartást, amit drogbetegségnek vagy drogos életformának nevezünk.

Betegség vagy életforma?
A kábítószer-függőség kezdetben inkább betegség, később azonban már életforma. Vajon gyógyítható-e, ha már életformává vált? Orvosi eszközökkel biztosan nem, hiszen ha a hagyományos értelembe vett gyógyulási arányokat nézzük, az eredmények rosszabbak, mint a rákbetegségeknél.
A kábítószer-függőség estében - mivel az csak részben nevezhető betegségnek -, mást jelent a betegség és a gyógyulás fogalma is. A probléma nem orvosolható ugyan, de a sikeres elvonókúrát követően akár absztinensen is élhet a későbbiekben (tehát gyógyultnak is tekinthetném), de ha élete során bármikor ismét kábítószerhez nyúl, biztosan vissza fog esni. Nem táplálhatunk olyan hiú reményeket, hogy egy, két vagy öt év elteltével absztinencia esetén nem próbálhatja meg ismét.
Sokan hiszik azt, hogy az elvonókúra egyenlő a testi megvonási tünetek megszüntetésével, ami néhány hetes kórházi kezeléssel elérhető. Ez bármily nehéz is, sajnos, még mindig csak belépő lehet az elvonókúrához a testi méregtelenítést követően. Az igazi nagy probléma - amely a tartósabb absztinenciákat megakadályozza - a lelki megvonási tünetegyüttes túlélése. Ez már nem valósítható meg kórházban, itt csak előkészíthető a drogbeteg. A sikerhez speciális rehabilitációs körülmények szükségesek megfelelő időtartammal, mely a minimális nyolc hónaptól akár több évig is terjedhet.
Tudni kell, hogy csak önkéntes alapon lehet elképzelni az elvonókúrát, melyet valójában azonban egyetlen drogbeteg sem óhajt. Ezt az élet kényszeríti ki, vagy az elvonási tünetek előli menekülésbe való belefáradás, a teljes anyagi, egzisztenciális ellehetetlenülés, a lepusztulás, a hozzátartozók ultimátumai, vagy bírósági határozat után jelentkeznek ,,önkéntes" elvonókúrára.
Aki drogbetegekkel foglalkozik, tudja, hogy az elvonás, a leszokás nagyon hosszadalmas, több menetes küzdelem. Az első kísérlet többnyire sikertelen, gyakran a sokadik is, de talán minden próbálkozás a következő reménytelibb voltát is jelenti. Fontos, hogy hozzáállásunk legalább ilyen legyen.

Bár a test gyógyul, a lélek még erőtlen
A helyzetet így is jellemezhetnénk: ,,Jött hozzám valaki, aki azt hazudta, hogy le akar szokni. Erre én azt hazudtam neki, hogy le fogom szoktatni."
Nagyon lényeges a pszichoterápiás folyamatban a törekvés az őszinteségre. Hazugságokra itt sem lehet építkezni és talán ez a legnehezebb, mert a bizalom sehol sem olyan törékeny és bizonytalan, mint az elvonás főleg kezdeti időszakában. A szenvedélybetegségektől csak szenvedések útján lehet szabadulni, ez az áldozat nem kerülhető el. A drogos Énnek meg kell halnia, hogy egy másik Én megszülethessen és megerősödhessen. Ezt az ember egyedül képtelen végigcsinálni, ehhez kell a rehabilitáció folyamata, mely már nem elsősorban orvosi kérdés.
A drog, személyiség és környezet bonyolult összefüggéseiből ekkor már az utóbbi, a megváltozott óvó-védő környezet szerepe kerül előtérbe. A környezet és a közösség segíti a testi tüneteitől már megszabadult, de lelki mivoltában nagyon sérülékeny egyént. A drogos életforma feladása, megváltoztatása szinte lehetetlen feladatok elé állítja a legelszántabb jelentkezőket is. Ezért kell a rehabilitáció segítségével új környezetben, speciálisan felkészült segítőkkel elhagyni a régi életet, feladni a régi kapcsolatokat és reflexeket, hogy egy új életszemlélet alakulhasson ki, valami beléphessen a drog helyébe.
Ópium isten(nő) ugyanis nagyon nehezen engedi el rabszolgáit, a szabadság - mely az egyik legfontosabb emberi érték - visszaszerzéséről azonban nem mondhatunk le, minden közösségnek morális kötelessége ebben támogatni a rászorulókat.

Így könnyebben szabadulhat meg a káros szenvedélyeitől!

Leszokást segítő, méregtelenítő, májvédő készítmény alkohol-,drog-, vagy gyógyszerfüggőségben szenvedők részére. Az indiai Ayurveda egyetem és klinika által kifejlesztett és tesztelt készítmény, 2-3 havi használat után kiváló leszokási arányt produkál. Kizárólag természetes összetevőket tartalmaz.
MUNIYAL HERBADICT TABLETTA - segít a leszokásban
Szerző: Dr. Rigó Péter
2006. 09. 06. (Aktualizálva - 2011. 05. 09.)

Link
 
 
0 komment , kategória:  KüzdelmemA FÜGGŐSÉGGEL201504  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 166
  • e Hét: 1483
  • e Hónap: 8158
  • e Év: 43188
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.