Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Vlagyimir V
  2012-02-10 14:59:11, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2012-02-10 13:46:22

Vlagyimir Viszockij - Ballada a szerelemről


Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,

S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,

S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.

Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: ,,szeretek",
Mondd, hogy: ,,élek", ,,levegőt veszek".

A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön - ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.

Elválás, búcsú - akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,

Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.

Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.

Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.

S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,

Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.

Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
“Lélegzem, mert élek - szeretek,
A szerelem ad csak életet."

(Baka István fordítása)



 
 
1 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
x
  2012-01-10 19:01:14, kedd
 
  Vlagyimir Viszockij
Homályban

Várj, homály van elöl, s egyre nő!
Körbezár - ott a nap tüze rőtvörös,
Arcba fúj, zuhog ordas eső,
És a sok kusza út rögös.

Ott a szó csupa más,
Ott a hír nyavalyás.
Ott a szembejövő kezed elveti.
Ott kiszárad a fű meg a sás,
És a mély nyomot is fedi
a homály...

Ott lemérnek a kézitusák,
Meg a köd, meg az északi szél jege.
Szúr a szív, veri tévritmusát,
Kalapál, s ki-kihagy vele.

Ott a szó csupa más,
Ott a hír nyavalyás,
Ott a szembejövő kezed elveti.
Ott kiszárad a fű meg a sás,
És a mély nyomot is fedi
a homály...

Fura ott az a hang, az a fény,
Ámde nem tudok más utat itt belül -
A homályban ott jól jövök én!
De sebaj, hisz az ég derül.

Ott a szó csupa más,
Ott a hír nyavalyás,
Ott a szembejövő kezed elveti.
Ott kiszárad a fű meg a sás,
És a mély nyomot is fedi
a homály...

1969 Fordította: Marosi Lajos




 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
x
  2012-01-10 19:00:16, kedd
 
  Vlagyimir Viszockij
Hány harcosunk

Hány harcosunk hever az úton halva,
Ki tudja a számát?
Tudósítóink nem harsogják, csak az
Ellenség veszteségét, kárát.

Ne gondold, hogy csapás bennünket nem ért.
Csak így, csak úgy, csak így...
Halálra sebzett vad - a csatatéren
Kilőtt harckocsi, lángja vakít.

S te, Valja Petrov? Balga kérdés. Lőrést
Takart el a tankod...
S míg számokban nő az ellenség kára,
Sorakozunk újra rohamhoz.

CSEH KÁROLY FORDÍTÁSAI
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
x
  2011-01-05 22:21:20, szerda
 
  Vlagyimir Viszockij
Tetoválás

Nem osztoztunk rajtad, s becézés nem járta,
És hogy szerettünk, a múltba hull alá.
Én lelkemben hordom vonásaid, Válja,
Ljosa meg mellére tetoválta rá.

Aznap, hogy búcsúztunk ott az állomáson,
S megígértem, holtig rád emlékezem,
Azt mondtam: - Míg élek, Válja lesz az álmom.
- Na meg az enyém! - felelt Ljosa nekem.

És most döntsd el, inkább melyikünkben éget,
És kinek nehezebb tűrnie baját:
Őbelé kívülről szurkálva a képed,
Nekem meg a bensőmet lyuggatta át.

Mikor fáj a szívem, mintha halni vinnék, -
Szavam ne sértsen, hisz neked nem hibád, -
Megkérem, hogy Ljosa húzza szét az ingét,
És én nézek, nézek órákig terád.

De nemrég egy társam, barátom elémült,
S bajomra művészeti gyógyírt talált, -
0 lemásolt téged a Ljosa melléről,
És mellemre rólad profilt tetovált.

Tudom én, nem való leszólni a társat,
De hozzád simít, dicsfényt vet hajad köré,
Hogy az én, vagyis - a te tetoválásod
Sokkalta szebb s igazabb, mint az övé.

Fordította: Marosi Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
Vlagyimir V
  2011-01-03 13:25:09, hétfő
 
  Vlagyimir Viszockij
A sötét

Várj, ott arra sötétség honol!
Záporeső, a napnyugták vörösek -
Ellenszél, sűrű eső néhol,
És az utak, az utak göröngyösek.

Ott mások a hírek,
Szavak, szóbeszédek,
Ott minden rosszat sejtet, balul üt ki.
A fű kiégett, színét veszti,
És a nyomokat is rejti -
A sötét...

Ott az embert próbára teszik,
Sűrű köd honol és vad szelek dúlnak,
A szívek is ritmusuk vesztik,
Össze-vissza vernek, rúgnak.

Ott mások a hírek,
Szavak, szóbeszédek,
Ott minden rosszat sejtet, balul üt ki.
A fű kiégett, színét veszti,
És a nyomokat is rejti -
A sötét...

Ott mások a hangok és színek,
De arra visz az utam, nincs választás -
Várnak rám a sötétben - kellek!
De sebaj, lesz még változás.

Ott mások a hírek,
Szavak, szóbeszédek,
Ott minden rosszat sejtet, balul üt ki.
A fű kiégett, színét veszti,
És a nyomokat is rejti -
A sötét...

1969
Viczai Péter fordítása




 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
Vlagyimir V
  2010-12-25 11:39:27, szombat
 
  Vlagyimir Viszockíj
De az emberek mind csak dúltak-fúltak...*

- Utánunk jöttek, s előttünk esznek!...

Magyarázzák, hogy jobb, ha hazamennek:
- Kérjük, mind távozzanak innen! - mondják,
Azok ott külföldiek, akik esznek, -
És Önök, már elnézést, de kicsodák?

De az emberek mind csak dúltak-fúltak,
Hiszen ők az igazságban hisznek, -
Kérdezik - hát hogy van ez?
Az ördögbe is, mi voltunk itt elsőnek.
Sorban álltunk, ők nem vártak, -
Utánunk jöttek, s előttünk esznek!

Ismétlik újra a helybélieknek:
- Kérjük Önöket, távozzanak! - mondják.
Hisz azok kiküldöttek, akik esznek, -
És Önök, már elnézést, de kicsodák?

De az emberek mind csak dúltak-fúltak,
Hiszen ők az igazságban hisznek, -
Kérdezik - hát hogy van ez?
Az ördögbe is, a mindenségit,
Hogy miket kell még az embernek megérni!
De hát a sorban mi álltunk elsőnek, ők nem vártak, -
Utánunk jöttek, s előttünk esznek!
1966
Viczai Péter fordítása
 
 
16 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
Vlagyimir V
  2010-07-29 10:59:29, csütörtök
 
  VLAGYIMIR VISZOCKIJ

(1938-1980)

Holdas húrok

Felzeng a gitárom - hasadozzatok, falak!
A gonosz Fortunától szabads águnk oda!
Metsszétek fel erem, metsszétek át torkomat:
Csak holdas húrjaimat nem engedem soha!

Bújjak a föld alá elevenen már ma?
Elvettétek éltem élét, az ifjúságot!
Cafatokra tépett lelkem leokádva...
Csak holdas húrjaimat el ne szaggassátok!

Gitár és szabadság - erővel elvíve.
Rúg-kapálva bőgtem: ,,Ti, mocskos disznók, átkok
Tiporjatok sárba, vagy fojtsatok a vízbe -
Csak holdas húrjaimat el ne szaggassátok!"

Testvéreim, most hát nyugto mat hol leljem?
Nappalom vak, s nincsen az éjnek ezüstlése.
Szabadságom oda, és megölték a lelkem...
Törött már a gitár, a holdas húr eltépve.

CSEH KÁROLY FORDÍTÁSAI



 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
Vlagyimir V
  2010-02-11 13:57:30, csütörtök
 
  Vlagyimir Viszockij Alul, felül jég

Alul, felül jég - örlődöm közötte -
Fent zúzzam szét vagy alul fúrjam át?
No persze - fönnmaradva és remélve -
Csak megszerezzem vízumom jogát.

Te jég fölöttem, nyílj fel meghasadtan!
Küzdök, miként aszállyal a paraszt.
Megtérek hozzád, mint hajók a dalban,
Hol ősi vers is emléket fakaszt.

Még messze ötven, épp csak negyven múltam,
Úgy élek, hogy te óvsz s az Úr veled.
Dallal Mindenhatónk elébe hulltan
Tárom felé néki igaz lelkemet.

ford.: Erdélyi Z. János
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
Vlagyimir V
  2010-02-06 16:15:25, szombat
 
  Vlagyimir Viszockij Dal a barátról

Van barátod, de nem tudod,
Barátod-e vagy haverod,
Jó vagy rossz, ki tudja ezt, (hogy tudod meg?)
Majd elmondják a hegyek,

Fenn a szakadék tetején,
Élet és halál peremén,
Egy kötélbe markolva

megtudod, kicsoda.

Ha az ifjú a sziklákon
Nyafogott, szomorkodott,
Remegett és tántorgott,
Gyáva volt, ordítozott,

Akkor ő csak egy idegen,
Ne veszekedj! Kergesd el!
Ne vidd fel a hegyekbe!
S róla ne énekelj!

De ha egyszer sem vinnyogott,
Bár dühöngött, káromkodott,
Mikor a mélység lerántott,
Szidott, de megtartott,

Ha mint egy csatába, ment veled,
A tetőn sírva énekelt,
Akkor úgy, mint magadban,
Bízz benne nyugodtan.

/ Baka István, Viczai Péter és Földes László fordításai /


Vlagyimir Viszockij: Dal a barátról
Hogyha klassz kölyök volt, de passz,
Se nem hal, se nem hús, gyanús,
Hogyha nem rögtön látható:
Vajon rossz-e vagy jó, -
Hozd a hegyekbe el - és fel,
Ahol közel az ég s a jég,
Közös kötélen ott legott,
Megtudod, ki fogott.

Hogyha fönn ez a srác nem ász,
Hogyha zűrös a hegy - lemegy,
Lába gleccseren volt - félholt,
Megbotlik - és sikolt, -
Akkor ő idegen, igen,
Szidást sem érdemel - hajtsd el,
Ilyen csak ne legyen hegyen,
S meg sem énekelem.

De ha nem ücsörög, nem nyög,
Igaz, nyers, csupa bors, de gyors,
S hogyha véled a szirt szakad,
Alig bír, de kitart, -
Ha mint csatába megy veled,
Áll a csúcson, s beléremeg, -
Akkor bizton a társad ő,
Az erőd vele nő.

Marosi Lajos fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
Vlagyimir V
  2010-02-06 16:14:27, szombat
 
  Vlagyimir Viszockij
A HEGYI VISSZHANG KIVÉGZÉSE


A hágó csendjében, hol szél szabadon szállhat, hol szél szabadon szállhat, szállhat és ringhat,
a csúcson, mire ember még lábát rá nem tette, lábát nem tette,
élt, élt, éldegélt ott vidáman egy nagy hegyi, nagy hegyi visszhang,
ha ember kiáltott, ő kész volt a feleletre.

Mikor magad vagy s torkod kővel tömi el a bánat, a bánat,
s fojtott nyögésed már zuhanna szakadékba le, szakadékba le,
segélykérő hangod a visszhangja kapja fel, felkapja és vágtat,
hangod megnehezíti, nagyítja, s rnessze fut vele.

Csak azt ne higgyétek, hogy azok az emberek, kik jöttek, jöttek
visszhangot ölni egy nap, részegek voltak vagy bolondok, bolondok,
józanok voltak, kik jöttek, hogy elnémítsák a völgyet, völgyet,
száját jól betömték, úgy intézték el a dolgot.

Gonosz és véres munka volt, és egész éjszaka tartott, tartott,
taposták a visszhangot, hang mégsem törte meg a csöndet, a csöndet,
s reggelre kivégezték az elnémított visszhangot, visszhangot,
kövek hulltak sebesült sziklákból, mint a könnyek.

Fordította: Bereményi Géza
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.