Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
Komáromi János
  2018-07-13 15:05:24, péntek
 
  Komáromi János

Összefüggések


...mint üveggolyón átszűrt fény
ha nézed, szemed sugara enyém
tekintetedet zárja magába a kőkemény buborék
majd bele nézek, ha néha álmodnék....

...mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében

és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben...

...és húz, húz
...egyre lejjebb, egyre mélyebbre
...egyre beljebbb
...azután hírtelen zuhanni kezdünk
...megállíthatatlanul
...és amikor már azt hisszük elvesztünk
...akkor valami feldob, felemel
...és mint a gejzír tör ki belőlünk
a beteljesült vágy nagyszerű érzése
...az újjászületés és a megsemmisülés
...egyetlen csókban
...ölelésben
...sikolyokban és csendben
...az elcsendesülés megnyugvó ritmusában

...vigyázni mit ér?
szárnyalni a semmiért
talán csak ennyi a végtelen lét
és a remény, hogy ujra zuhanhatsz
egy újabb szárnyalásért...

...mert minden megsemmisülésben megszületünk újra
mintha életünk sohasem múlna
a nyugtalan Szeretet keresi helyét
talán egyszer megtalál a boldog Nemlét...

...és amikor dérré válnak a pára könnycseppjei
s a fagy járja majd be a magányos tereket
az emlékeid néha visszajárnak,
megérintenek és kicsit felmelegítenek...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-10 08:54:44, kedd
 
  Komáromi János

nem lehet félig

semmit sem ér
ha félig vagy csak áldozat
el kell égned egészen
át kell élned
feltétel nélküli
odaadó alázatodat
túl minden szenvedésen
sötétségből szülni meg
a megváltó fényt
szigorú rendben lelni meg
a bilincstelen szabadságot
bensőd legmélyéről szakadjon fel a sóhaj
járja át egész tested
és jusson el a lelkedig

semmit sem ér
ha félig adod át magad
el kell dobnod mindent mi óv
elhagyni minden lelki menedéked
ne legyen hová húzódnod
ne legyen már semmid
amit megtagadhatnál
védtelenül állj elém
és várj
várd hogy én döntsek arról
milyen legyen az öröm
milyen legyen a szárnyalás
hogy hová és meddig repülj
ne félj
nem hagylak egyedül

semmit sem ér
ha félig hiszel csak nekem
el kell pusztítanod
minden kétségedet
minden kérdésedre választ én adok
ahogy rád nézek
ahogy érintelek
tudnod kell
a Minden én vagyok
nem létezhetsz most máshogy
csak ahogy én akarom
nem lehet más oltalmad és büntetésed
csak a két karom
ha teljesen egyé válsz velem
csak akkor tudod meg mi a szerelem

semmit sem ér
ha félig vagy csak az enyém
teljesen akarlak
nélkülem már csak félig élj
minden gondolatod én vagyok
minden vágyadat én adom
minden tettedet én vezetem
minden szavadat nekem mondod
minden lélegzeted engem éltet
minden sóhajod felém száll
minden könnyed értem hullik
minden élvezeted az én gyönyöröm

...és mégis
...ezután is
Te maradsz a Mindenem
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-08 09:46:04, vasárnap
 
  Komáromi János

megfeszül

megfeszül
megpattanni készül a csend
a pillanat kivár még
torokban gyűlik a dobbanás
dörömböl a felszabadító fájdalom
energiát gyűjt a kiáltás
kitörni készül
a mindent elsöprő üvöltés

szent pillanat ez
sötétség az újjászületés előtt
csend szüli éppen a hangot
halál szüli épp az életet
a test a léleké lett
összezuhan a létező világ
egyetlen igazság van csupán
a fájdalom amit keresel és megtalál

csak vékony hártya feszül
sötétség és ragyogás között
a feltörő gyönyör diadalt arat
minden fájdalom fölött
a megtisztulás útja
csupa lüktetés
az öntudat tengerén
elmerülés és felszínre kerülés

tudni kell fékezni a feltörőt
visszatartani a kitörni akaró pillanatot
szenvedve várni a robbanást
megfeszülni kell
még...
még tovább
elpattan szinte az elviselhető
a lehetetlen határára közel

önmagad mélységeibe zuhansz
érzed az egész Világegyetemet
rajtad kívül nincs semmi
a Mindenség benned születik meg
minden létező fájdalom
minden energia
beléd olvad és eltűnik
az Univerzum minden démona

hírtelen megpattan a fegyelem-hártya
sikoly örvénye hullámzik elő
leszakad a sötétség máza
félelmeket repeszt szét a fény
benned van minden jó forrása
meggyötört testedből fakad az őserő
kitágul tudat és lélek
ujjong a lelked: Ismét élek!
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-07 09:35:36, szombat
 
  Komáromi János

Ha boldog vagy

ha boldog vagy
játék az élet
játék a fájdalom
játszva bolyongunk
élet-utakon
ami fontos
csupán az öröm
ha boldog vagy
megköszönöm
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-05 08:42:30, csütörtök
 
  Komáromi János

Nevezz...

nevezz bárminek
csak adj nevet nekem

hívj bárhová
csak mehessek Veled

érints bármikor
csak érezzem meleged

mondj bármit
csak hihessek Neked

láss bárminek
csak becézzen szemed

küldj bármerre
csak visszavárjon hited

tagadj meg bármikor
csak tudjam szereteted
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-04 08:56:39, szerda
 
  Komáromi János

kortalan

kortalan minden korhadt fa törzsébe bújt emlékezés
valahogy bennünk ragadt a feledés
vidámság karmolta kérgessé a törzseket
egykori huncutságok
egykor volt örömek

repedezett földön
perdülnek végig összegyűrt
vihar sodorta papírlapok
örülnöm kellene annak is
hogy még járkálok
hogy még írhatok

csábít néha a tisztás
a napfény
színes szirom-tengerek
de vakít a fény
és félek...
a szirmok közt elveszek

homályos szűrt-fényű rengetegben
úgy érzem én is ott vagyok valahol
bár nem találok önmagamra
de legalább a reménység átkarol
egyedül dőlök fák kérges bőréhez
elbújok a gyökerek alatt
vagy levelek élével hasítom ketté a felhőket
hogy a felszakadó sebek könnyei
száradó hiteket öntözzenek
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-04 08:51:44, szerda
 
  Komáromi János

Valahol

valahol nyílnak a rózsák
valahol mély a sötét
valahol dal kel a szélből
valahol álmodik az éj

valahol a kertek virágot nevelnek
valahol az emlékek is életre kelnek
valahol az elmúlás nem fáj talán
valahol a suttogás is ér annyit mintha kiáltanál

valahol hervadt szirmok hullanak
valahol meghalnak az illatok
valahol változtatni szeretnék
valahol mégis úgy hagyom

valahol föld színű már az alkonyat
valahol másnak engedtem át az utamat
valahol elfekszem és fel már nem kelek
valahol őrzik még a lépteket

valahol zsákba gyűjtik a varázslatot
valahol mérleggel osztják a bánatot
valahol súlytalanná váltak a szavak
valahol a holtak is csak alszanak

valahol egyetlen egyszer sem jártam
valahol élni kívántam
valahol elhagytam féltett titkaim
valahol senki nem segít

valahol szólnak a nóták
valahol éppen kiátkoznak
valahol nem vagyok ott
valahol értem imádkoznak
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-02 10:28:17, hétfő
 
  Komáromi János

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!

sötét és csendes az éjszaka
szívdobbanás, a remény és a félelem szava
többé talán nem találok haza
már minden kötél gyenge és laza

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!

csillagokon szivárog át a fény
és tűhegyes szikrák repülnek felém
mint arany színű, szétfröccsent vér
az éj fekete bársony köntösén

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!

arcomba lehelnek vicsorgó árnyak
ordítanak, már rég csak rám várnak
nyitva előttük minden sarka a világnak
csak ha hozzád bújok akkor nem találnak

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!

Rád kell találnom ez az egyetlen esély
túl minden álmon, vágyon és minden mesén
túl a végtelen álom szőtte, fátyolos képzetén
a valóságommá kell válnod ezen az estén

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!

eltűnhet minden, mi volt és minden mi lesz
eltűnhet lábam alólam a Pokol és fejem felől a Menny
elhagyhat rokon, barát, megcsalhat erő és értelem
megtagadhat hit, veszhet a remény, maradhat a félelem

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!

csak egyesülésből születhet új remény
csak bennem szóljon még a költemény
csak zúgjanak bennem a szavak
csak érezzem, hogy mindig is vártalak

Megyek Hozzád!

susog a fekete éjjel
susog csendben és kéjjel
millió csillag a fényjel
dacolok minden veszéllyel

Megyek Hozzád!
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-07-01 07:12:37, vasárnap
 
  Komáromi János

én leszek...

én leszek a vágy a szemedben ha kell magaddal is megverekszel
én leszek a sóhaj a szádban amikor erőd elhagy a kéjes lázban
én leszek elűzött szemérmed a tegnapot ölöd meg értem

én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban
én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled
én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik, semmit nem adnak

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden
én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban
én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha
én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket
én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben
a váratlan lázadás a rendben
én leszek a bőr íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban
én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben

én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
fájdalom az értelmetlen lázban
én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan
én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2018-06-30 15:10:25, szombat
 
  Komáromi János

kortalan

kortalan minden korhadt fa törzsébe bújt emlékezés
valahogy bennünk ragadt a feledés
vidámság karmolta kérgessé a törzseket
egykori huncutságok
egykor volt örömek

repedezett földön
perdülnek végig összegyűrt
vihar sodorta papírlapok
örülnöm kellene annak is
hogy még járkálok
hogy még írhatok

csábít néha a tisztás
a napfény
színes szirom-tengerek
de vakít a fény
és félek...
a szirmok közt elveszek

homályos szűrt-fényű rengetegben
úgy érzem én is ott vagyok valahol
bár nem találok önmagamra
de legalább a reménység átkarol
egyedül dőlök fák kérges bőréhez
elbújok a gyökerek alatt
vagy levelek élével hasítom ketté a felhőket
hogy a felszakadó sebek könnyei
száradó hiteket öntözzenek
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 212 db bejegyzés
e év: 1987 db bejegyzés
Összes: 8555 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 178
  • e Hét: 178
  • e Hónap: 30220
  • e Év: 460196
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.