|
2010-01-31 12:01:56, vasárnap
|
| |
| |
La Dodo lé la , ez a dallamos kreol felirat jelzi , hogy " Itt Dodo kapható."
Térjünk be az étterembe, és igyunk Dodót, ezt a helyben gyártott finom sört, ezzel is emlékezve a 300 éve kihalt Dodo madárra.
Amíg nem olvastam róla, mindig kacsának gondoltam, most már tudom, hogy a dodó,a madarak osztályába, a galambalakúak rendjébe és a dodófélék családjába tartozó, röpképtelen, kihalt faj.
A dodógalamb az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált.
Két fajtája volt, a Mauritiuson honos barna dodó, és a reunioni fehér dodó, napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett, a tudósok összekeverték az ugyancsak kihalt reunioni ibisz madárral. Ezt megerősítették a 20. században megtalált csontjai tanulmányozása alapján, ekkortól hívják Borbonibis latipes -nek, bár nekem a régebbi " Réunioni dodó ", " Réunioni remetegalamb" ill." fehér dodó " szinonimák jobban tetszenek.
Portugál tengerészek fedezték fel 1613-ban. A dodók nagyméretű, 1 m magas, 25 kg-os madarak, nagy fej, erőteljes csőr, vaskos lábak, csökevényes szárnyak jellemezték őket.
Szárnyaik túl rövidek voltak ahhoz, hogy nagy testét a levegőbe röpíthessék.
Ősei valószínűleg valamelyik madagaszkári íbisz kolóniából származnak, melyek trópusi viharral kerülhettek Reunionra. Itt ragadozó emlősök hiányában felhagyott a repüléssel, testmérete megnőtt, magányos életmódúvá vált .
A sziget őserdőiben talajlakó életmódot folytatott., ahol különféle növényi termésekkel, illetve kisebb gerinctelen állatokkal táplálkozott.
Az idők során elvesztette félelemérzetét, így a telepesek számára könnyű préda lett. Csaknem ehetetlen húsa miatt később felhagytak vadászatával, vesztét a szigetre került más állatok, és a lakóhelyéül szolgált erdők kivágása okozta.
Kihalásának pontos időpontjáról megoszlanak a tudósok véleménye.Az élő állatról szóló utolsó híradás Benjamin Harrytól származik aki állította, hogy 1681-ben még Dodó élt.
Mauritius akkori kormányzójának vadászfeljegyzéseit tanulmányozva megállapították, hogy a kihalás lehetséges időpontja 1688-1715 között lehetett.
A 19. századra a dodó alakja szinte teljesen feledésbe merült és a mítoszok ködébe burkolózott egészen 1865-ig, amikor George Clarke, mahébourg-i iskolamester a Mare aux Songes (mocsaras terület Mauritiuson) környékén rá nem talált az egyszervolt madár csontjaira.
Időről időre felbukkan olyan valaki is, aki azt állítja, élő dodóval találkozott, ennek valóságtartalma minimális, hiszen évszázadok óta nem történt hiteles észlelés, de mivel Mauritius körül vannak még érintetlen élővilágok, felfedezetlen földterületek, így az élő dodó legendája nem cáfolható.
Amióta a dodó kihalt, sok csontot, több beszámolót és néhány rajzot gyűjtöttek össze a madárról.
A fent említett mocsaras terülten 2005-ben egy nemzetközi kutatócsoport különböző korú dodócsontokat talált, a leleteket Hollandiában , a leideni Naturalis Múzeumban állították ki.
A felfedezés különösen azért nagy jelentőségű, mert ezidáig csak nagyon kevés és hiányos maradvány állt a tudomány rendelkezésére. A legjobb állapotban lévő maradványok az oxfordi Ashmolean Múzeumban láthatók, egy ugyanazon madártól származó láb és fej - ezek egyúttal az egyetlen ismert és fennmaradt lágyrészmaradványok is. A történet szerint 1755-ben a múzeum kigyulladt és a világon utolsóként ott kiállított kitömött dodó lángoló testéből mindössze ezt a két darabot sikerült megmenteni.
Saint-Denis Természettörténeti Múzeumában egy reprodukció látható a fehér madárról mellette egy csontváz.
A fennmaradó rajzok, képek közül a legszenzációsabb egy, a 17. században készült holland rajz, ami 2009 nyarán a híres Christie's aukciósház kalapácsa alá került.
A 25 cm X 20 cm -es kép, ismeretlen holland festőtől származik 1650 körül készülhetett.
Egy londoni paleontológus, dodószakértő szeint szokatlan az ábrázolási mód , mert míg a dodót általában oldalról ábrázolták ,addig ezen a képen háromdimenziósan láthatjuk.
Azt, hogy a kép gazdát cserélt-e a Christie's reményei szerinti 6000 fontért nem olvastam, az biztos, hogy én nem vettem meg, Dodót enélkül is megszerettem.
Nézem naponta hűtőmágnesként, tányérra festve, doboz fedelén, és ez a kis esszém bizonyítja, hogy a címben szereplő kreol mondat nemcsak a sörre értendő, Dodó él, szívünkbe zártuk örökre. La Dodo lé la !
Dodo bélyegként
Link a sör honlapja
Link rengeteg fotó, és egyebek Dodóról
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Reunion 2009 Dodoról |
|
|
|
|
|
Offline
