Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
x
  2012-02-13 11:00:02, hétfő
 
  ...... .........



Karl Kraus - Összevető erotika

Vénusznak szobra máris összeállhat:
innét szemet onnét ajkat veszek,
máshonnan orrocskát, szemöld-ívet -
jelenné múltat így tehet varázslat.

Sírból kicseng amott egy régi hang,
itt illat leng - nem szívtam évek óta.
S Vénusz szobra, mely lelkemben fogant,
él, amíg élek én,az alkotója.

Fordította - Baranyi Ferenc

Link


 
 
0 komment , kategória:  Karl Kraus  
x
  2012-01-10 21:44:10, kedd
 
 



Karl Kraus - A repülő

Az arzenálokat sohase bántja,
de pompásan lő a gyerekszobákra.
Ha egyenesen a gyerekre lő,
tán az ágyút is eltrafálja ő.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link



--------------------------------------------------------------------


Karl Kraus

Isten nevében...... ........... ..............



Ha számlákat irkálnak és ha győznek,
az égre esd föl mindegyik.
A háborút és az üzleti könyvet
Isten nevében vezetik.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link



-------------------------------------------------------------------------------


...... .....



Karl Kraus - Egy stratégának

A hírre bármilyen kaland jó,
keresd akármilyen alakban.
Mert oly sok-sok ember halandó,
majd te leszel még halhatatlan.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link



----------------------------------------------------------

......



Karl Kraus - Alkalmasok és alkalmatlanok

Az emberiség fája furcsa fa,
kertészei úgy rendelik keményen,
hogy megfordítva éljen
és erre legbüszkébb a fa maga:
zöld levele lehull a sárba
és megmarad a sárga.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


-------------------------------------------------------------





Karl Kraus - A napi jelentés

Vájjon hogy estek el, milyen csatán?
Rohamra ment ez és nem volt szerencsés?
Azt a pergőtűz lekaszálta tán?
Mit mond az aznapi jelentés?
,,Ma nincs jelenteni való."

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


-------------------------------------------------------------------


...... .........



Karl Kraus - Az istenek szerepcseréje

A régi istenek nyugton ma sem maradnak,
nincs vége-hossza a pereskedésnek:
Újabban Merkur istene a hadnak
s a marcona Mars a kereskedésnek.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link




------------------------------------------------------------

.....



Karl Kraus - A hősi halálról

Kimenni a csatamezőre
és a vérnek csorogni kell.
Csak az a kínlódás előtte:
a halálért is ácsorogni kell.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link

 
 
0 komment , kategória:  Karl Kraus  
x
  2009-07-06 11:52:10, hétfő
 
  Kraus, Karl: Öreg tanáromhoz (An einen alten Lehrer Magyar nyelven)

An einen alten Lehrer (Német)
(Henricus Stephanus Sedlmayer)



Da neulich sah ich wie in der Jugendzeit

Dich weißen Hauptes, irgendwohin den Blick

Gerichtet nach einer Vokabel,

Welche ein Schüler verloren hatte.



Ein andrer mußte, nicht auf den Ruf gefaßt,

Eh er sich fassen konnte, sie fassen schon,

Und war auch er es nicht imstande,

Nanntest du es eine Seelenroheit.



Von strenger Milde war dieser Unterricht.

Du guter Lehrer hattest den Schüler gern.

Doch näher deinem reinen Herzen

Lag wohl das Wohl eines armen Wortes.



Latein und Deutsch: du hast sie mir beigebracht.

Doch dank ich Deutsch dir, weil ich Latein gelernt.

Wie wurde deutsch mir, als ich deinen

Lieben Ovidius lesen konnte!



Denn jenes wahrlich machte mir Schwierigkeit.

Mir fehlten Worte, und es gelang mir nicht,

Den Frühling, den ich erst erlebte,

In einem Aufsatz auch zu beschreiben.



Ovid ja selber hätte es nicht vermocht,

Und Goethe länger als eine Stund gebraucht -

Wie sollte es ein Schulbub treffen,

Wenn er nicht grade ein Journalist war?



Du guter Lehrer wußtest das nur zu gut.

Du übtest Nachsicht und weil ich in Latein

Vorzüglich doch bestanden hatte,

Gabst du in Deutsch mir nicht nichtgenügend.



So kam ich durch und besserte später mich,

Weil ich es fühlte, daß ich dir schuldig war,

Im deutschen Aufsatz nach der Schule

Deinen Erwartungen zu entsprechen.



Hätt' ich schon damals gleich zwischen acht und neun

So Deutsch geschrieben, wie zwischen zehn und elf

Latein ich las, wär' diese Ode,

Diese horazische, nicht entstanden.



Nimm diese Fleißaufgabe als Jugendgruß.

Denn du stehst milde heute wie einst vor mir.

In Bild und Wort bist du mir nahe,

Als ob ich heute noch vor dir säße.



Ich sehe dich, wie du mit der feinen Hand

Die Stirn dir streichst, die sorgende, als ob du

Ein krankes Wort betreuen müßtest -

Heilige Pflicht vor profanen Zeugen.



Schneeweiß wie damals, neigend den Kopf, doch hoch

Den Sinn wie damals, traf ich dich auf dem Weg

Zur Schule neulich und es war mir,

Daß ich mit dir in die Schule ginge.



Wohin verlor sich, sag mir, dein Altersblick,

Mir unverloren? Lehrest du immer noch

Verlorner Gegenwart die Sprache?

Folg mir und lasse die Klasse fallen!









...... .......



Karl Kraus - Öreg tanáromhoz

Henricus Stephanus Sedlmayer

Úgy láttalak, mint ifjúkoromba, rég,
fehér fejeddel, fürge tekinteted
egy hangzót keresett a légben,
mit hebehurgya diák elvesztett.

Ekkor kihívsz egy más nebulót hamar
s mikor az ümmög, ő se találja meg,
méltatlankodva szólsz reája,
durvaszivű, ki ilyet se fog fel.

Szelíd s kemény volt leckeidőn szived,
mindig szeretted a tanulóidat,
de náluk is jobban szeretted
árva szavak szomorú betűjét.

Latin és német: erre tanítottál,
de a latinból tudtam a németet,
mily német volt, mikor tevéled
kedves Ovidiusod tanultam.

Mert hajh, a német, arra nem állt fejem.
Nem volt elég szóm s nem sikerült sehogy,
hogy a tavaszt, mit még csak éltem,
több lapon át ecsetelni kellett.

Ovidius se tudna bizony ilyet,
még Goethe sem, egy óra kevés idő -
mint tudná a kis gimnazista,
hogyha szegényke nem ujságíró?

Érezted ezt, te, drága professzorom,
lágyan kímélted árva diákodat
s németből sose buktatál meg,
mert a latinba jelesre álltam.

Így mentem át én, majd törekedtem is,
hisz éreztem, hogy sokkal adós vagyok,
s a német dolgozattal egykor
még örömet szerezek teneked.

Ha nyolc s kilenc közt németül úgy tudok,
miként latínul tíz s tizenegy között,
horáci versben ezt az ódát
el se tudom sohasem dalolni.

Vedd hát e versem, mint diligentiát.
Arcod szelíd a képzeletem ködén,
a képed, a szavad enyém még,
mintha ma is közeledben ülnék.

Most újra itt vagy, férfiasan-finom
kezed simítja homlokodat, busan,
tán ápolsz épp egy nagybeteg szót
szent hivatás e silány világban.

Fejed lecsüng már, ámde magasra tör
a szellemed még, láttalak a minap
az iskolánk felé s úgy érzem,
hogy te vezetsz ma is iskolába.

Hova tekint, mondd, elboruló szemed?
Ez elveszett kort nyelvre tanítod-e?
Még mostan is? Kövesd a példám
és a jelennek is adj szekundát!

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


 
 
1 komment , kategória:  Karl Kraus  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 8526
  • e Hónap: 24165
  • e Év: 57561
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.