Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
x
  2012-04-11 10:43:10, szerda
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Játék

Szemem ibolya
Szám kódarab.
Csókom virág.
Elkötött idegszál
Csont fehér
Lovam.

Tavasz kibontotta haját
Nyílik az ablak
Száll - röppen a madár.
A váza agyag
Benne virág
Teremtés izgalma.


Művész élete

1.
Levette lombját a fa
Nagyapám szelet várta,
Hogy izzadt ingjét lehűtse,
Elindult nagyapám
A tájba bottal virágot
Madarat hajtott a szélnek.
Nagyapám zenész volt
Öreg, bölcs hegedűs,
Egy nap gondolt egyet
Őszi napsütésben
Elővette a hegedűjét
Elhúzta a szél nótáját.
Majd kötélen lógott
Gyertyát gyújtottam épp a sírjára.
2.
Anyám testvére a Juci néni
Öngyilkos lett talán a
A szelet vagy az Istent akarta látni
Sírja vadgesztenye alatt van
Épp tegnap jártam arra
Bölcsnek képzeltem magam
Arra jöttem rá milyen bátor
Emberek ezek, talán az Istent szeretik
Öröklétben hiszek, vagy
Művészek? Balgák? Bölcsek?
3.
Elterveztem, az Őszi temetőről
Fogok írni, őseim itt élnek
Itt nyugszanak gyertya erdőben
Arcom szél csípte bánat, esztétika.
A templom csendes narancsszínű
Üvegen besüt a nap
Mintha mécses égne az ablakon.
4.
A pap miért hisz Istenben?
Van Isten? A pap madár?
A pap temető? A pap Isten
Szolgája, mondta a szél.
Ezentúl temető kapu nyikorgásában
Fogok lakni.
Bölcsnek tartom magam
Talán olyan művészféle lettem,
Egyszer kivájja a halál,
Vagy a madár a szemem.
5.
A város talán egy útszéli kocsma
Egy kávé, egy begombolt kabát.
Este felé jár, szentmisére kéne menni
Templomban a narancsszínű
Üveg alá ülni, hallgatni a
Szív bölcsességét, metafizikáját az igét.
6.
Nagyon jó ember vagyok
Csupa, csupa, szív, szív
Csupa szeretet, szeretet
Egyszer azért fogok imádkozni,
Hogy egy démon rontson el.
Legyek bűnöző, mint
Roszkolnyikov.
Legyek börtöntöltelék
Ott majd elővehetem
A skolasztikámat
A fegyenceknek a tű fokán
Hány teve fér át
Illetve angyal
Talán a halálmadár segít.
7.
Igen, este van, kint hull
A hideg eső, arra gondoltam,
Teáért, zsíros kenyérért
Én is táncolnék az orosz katonáknak.
A háború nekem paranoia
Művészet a katona bátor
Belerohan a halálba
Igen, este van vonatok
Száguldalak a síneken
Vonatfülkében utasok
Ülnek, újságot olvasnak.


8.
Egyszer arra gondoltam
Ha bánatában megöli
Magát a világ, mert
Van honnan bánatot tanulni
Anyám felkiáltott
Én csak József Attilát
Sajnálom tehetséges
Tudathasadásos ember volt.
Nem bírta a világot
Meghalt Ámen, Ámen!
Hajnalban vadlúdcsapat
Érkezik havat hoz a
Törékeny ágra
Ez a hársfa megélt
Két világháborút
Láttam az ablakon át.
9.
Temetésem egyszerű volt
Feküdtem az ágyon
Fekete öltönyben, borostát
Levágták, cipőt adtak rám.
Majd felráztak, este van
Ifjú vagy, ne halj meg
Én angyal, te költő.
Nézd a csillagot, a holdat
Most gézt teszünk sebeidre
Adok teát, zsírt, egyél, igyál
Majd olvas szép az élet
Én angyal, te költő.
10.
Estébe értem vasárnap van
Estére szól a harang
Száll az esti falusi muzsika.
Valaki ballag, kezében
Bot vállán tarisznya.
Este van talán a költő,
Szíve beomlott zölderdő.
Itt lakom madár, madár
Társam, barátom
Elojtom lámpám, este van.
Talán költő szaval
Száll szava, mint madárka, madárka.







Korsó

Csendes reggelre ébredtem
Muzsikált a szél, a madár.
Fejem kötöm be szalmával
Süli égeti arany napsugár.

Árnyékom fa, madár
Lehajtom fejem, fejem
Bánattal telt korsót.
Gyújtok mécses lángot
Olvasom az írást, van Isten.


 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-11 10:42:08, szerda
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Front

Vadgesztenye
Lombja alá temessetek
Halott leszek
Fekete madár

Tegnap este
Szentmisén ültem
Narancsszínű
Üvegen besütött a nap
Katona a lelke
Szállt röppent
Háború volt
Átlőtt szürke ágba
Hajtotta az este a fejét.

Én nem megyek
A frontra
Lelkem gyönge tulipánvirág
Összeroggyan.


Harmatba jártam
Zöld tájat
Patak muzsikája
Nagyapám
Hegedű hangja
Én nem megyek
A frontra
Gyönge ibolya
Hasad ketté
Őz patája alatt.

Egyszer rossz leszek
Mint Raszkolnyikov.


Reggel

Reggel jég és fagy
Úton ember és madár.
Templom vacogó
Barna jeges ág
Várom a megoldást
Temető szélén állok
Orgona sövény
Visítozó, fagyos verebeket bújtat.


Dal a madárról

1.
Tavaszmadár
Ágon reszket
Szél fújja tollát
Eső után szökevény
Fütyüli tele az
Erdő lombját.

2.
Nyármadár
Ágon reszket
Szél fújja tollát
Eső után
Fegyenc
Fának odvába bújik.

3.
Őszmadár
Ágon reszket
Szél fújja tollát
Eső után
Bakancs csörren
Háború volt
Katona volt apám.

4.
Télmadár
Ágon reszket
Szél fújja tollát
Eső után kapuvá
Hajlik a szürke ág.

















Dal

Sommadár
Vörös tolla
Lopódzik a tájban.
Sarum, botom
Koppan cserepes
Nyári tájon.
Szívem korsó
Örömöt, bánatot hord
Összetörik
Koponyám
Csontjai, csontjai.

Bodzamadár
Zöld tolla
Lopódzik a tájban
Árnyékom
Temető gyászba
Hajtom fejem,
Tán kiborul.
Szívem ballada
Szél fújja
Ág - bogas nyárban
Kút vize
Arcom, arcom.


Som

Lehajtom fejem
Gyász
Tán kiborul
Nyári éjszakán.
Szomorú ballada
Tavaszi szél zúgása.
Ágon somvörös
Muzsikás madárka.
Kinyitom ablakom
Száll, száll a
Halálba, halálba.









Felszálló madár

Csíp a fagyos szél
Lehajtom fejem
Felszálló madár
Eldobott szalmaszál
A falu, közelít
A forró, cserepes nyár.
Árnyékom bot,
Kalap és temető,
Sírom szárnyán lőtt madár.

Csíp a fagyos szél
Lehajtom fejem
Felszálló madár.
Erdő és templom közt
Lakom.
Tinta kék kabát
Ajtóm, ablakom.
Holnap talán
Háború lesz a városban
Nem lesz kenyér
Csak harmadnaponként.


Séta

Reggel sétára indultam
Talpam alatt olvadt a fagyos föld
Fülembe madár dalolt, fütyült.
Körülöttem hegyek, erdők
Hátam mögött szalmafaluk
Árnyékos bodzafás temetők.
Reggeli sétára indultam
Talpam alatt olvadt a fagyod föld.
A tó befagyva kerek, mint a föld.

Fagy

A tó befagyott
Jege acél tükör
Szél sikálja arcát
A tó befagyott
Körülötte akác, bodzák.

A tó befagyott
Jege acél tükör
Körülötte esőház
Szél kettétörte
Fehér nyírfák.
Mészkő

Az erdő zöld
Hisz tavasz van.
Madár dalol
Kibontott tollal.
A falut közelítem meg
Kitaposott gyalogúton,
Úton.
Íme már létem
A házakat, a kutat
Gémjén ülő madarat.
Itt él a költő
Madárijesztő ruhában
Feje mészkő
Teste akácfa
Szíve tinta, írja versét
Szerette a lányt
Leszakította, mint vándor
Az útszéli virágot.


Elrejtem

Elrejtem az erdőt
Zendül, zendül.
Köröskörül
Zöld erdő, erdő.

Hegyre madár száll
Bánatában fejét hajtja.
Meglőtt szárnyú
Madár édesanyám.

Ó megint este van
Uram ég a mécses
Árnyékom temető
Tövist hordó Messiás.







 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-11 10:41:05, szerda
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Fény

Csillag fénye
Megvilágítja arcom.
Igen, este van.
Megérkezik a
Harmatos hajnal
Zöld bodzafán
Láttam a madarat.
Röppen, száll.

Holdfénye megvilágítja arcom
Igen, este van,
Megérkezik a
Harmatos hajnal
Zöld somfán
Láttam a madarat
Röppen, száll.


Tulipán kapu

Az út hosszú
Járom, járom
Felette madár
Mögöttem száll
Ágas - bogas bánat.
Ballada anyám
Fekete virág
Csőrébe kapja
A madár,
A madár!
Tulipán a kapu, magától
Nyílik, berepül
Rajta madárrá változott anyám.


Bánat

Bánatomban
Tulipán a szívem
Májusi esőben
Mosdik bokája térde.
Lehajtom fejem
A napsütésre,
Igen, este van, este van.
Madár se repül, száll.



Erdő

Erdővé válok
Benne jár a vándor.
Száraz avaron
Csörren bakancsa.
Tölgyfából
Pattant madár az
Anyja, apja.

Erdővé válok
Benne jár a vándor
Szakállam
Sombokor
Fészket rak belé a madárka.

Hosszú

Fáradt vagyok
Hosszú volt az út.
Lehajtom fejem
A virág harmat,
Hajnali tavaszt hoz.
Madárka láttad
Az anyám?
Erdő szélén rőzsét
Szedett láng alá.
Tavasz van
Szabadság, szerelem
A lány virágszál
Csókja madár
Tovaszáll, tovaszáll.

Lehajtom

Lehajtom fejem
Talpam alatt út,
Hogy hová visz?
Világvégére, hol
Angyala megkötözve
Dalt dúdol
Zöld akácosról.

Lehajtom fejem
Talpam alatt út,
Hogy hová visz?
Hol zölddióból
Pattan a narancs tűz.
Tenyerüket tartják
Fölé rőzse ujjú cigányok.
Madárszárny

Hó némasága
Madárszárny
Röppen - száll
A halál hideg
Madárszárny.
Jég némasága
Madárszárny
Röppen - száll
A halál hideg
Madárszárny.

Nap némasága
Madárszárny
Röppen - száll
A halál hideg
Madárszárny
Hold némasága
Madárszárny
Röppen - száll
A halál hideg
Madárszárny.

Vérfolt

Sáros a cipőm
Vérfolt is van rajta
Tegnap lőttek
Dombon keresztfa.
Én vándor istenű
Bolondja nézem
A tájat halomra
Lőtt katonákat.



Hány ...?

Teremtő milyen
Szép ez a langyos ősz
Te teremtetted
Nekem, hogy
Ihletet kapjak.
Ragadjon magával
Aranyszálú boldogság.




Teremtő hány madárröpte
A szerelem ideje
Millió, milliárd?
Mert én mióta élek
Szeretem szerelemből
A barna hajú lányt.

Gondoltam

Gondoltam, hogy írok
Kigombolt ingben
Tél van hó hull, néma a táj
Varjúcsapat röppen,
Száll kopár szántó
Földek felett.
Anyám már régóta
Fekete kendőt hord
Gyászolja a holtat
Röppenő, szálló madarat.

Apám sírja vadgesztenyefa
Alatt van, ha napnyugtakor
Bányásztemplom
Ablakán besüt a nyugtató nap
Narancsszínű bánatos üvegen
Arcom megvilágítja
Akkor szent vagyok, mint Jézus.

Ágon barna madár dalol
Házamban mécses ég, falon
Árnyékom óriás vagyok
Lúd az ebédem, vacsorám
Borral öblítem rózsaszín
Zúgó torkom.
Bánatomban hajnalig alszom
Fáj a szívem, piros izom róka harapott bele
Folyt, cseppent vérem, sas madár issza
Álmomban folyót láttam
Hulláma vetett búzatáblát
Akácost, nyárfást
Anyám ablakában megérett a bánat.









Falevél

Csend van, szél se fütyül
Fenyő magában némán áll.
Esőt, havat kíván
Károg a varjú madár
Barna esős ágon.

Faggatom a madarat
Fekete varjú
Gyászkabátos égő gyertyaszálat
Temetők átlőtt
Tenyerű falevelét.

Ifjú dal

Temetőben ifjú madár
Dalol anyám hangján
Keresi apám, apám
Zöldtollú madarat.
Temetőben ifjú madár
Dalol anyám hangján
Keresi a fiát, fiát
Piros tollú madarat.

Temetőben ifjú madár
Dalol anyám hangján.
Keresi a lányát, lányát
Kék tollú madarat
Temetőben ifjú madár
Dalol anyám hangján
Keresi unokáját, unokáját
Fehér tollú madarat.

Temetőben ifjú madár
Dalol anyám hangján
Keresi a katonát, katonát
Barna tollú madarat
Temetőben ifjú madár
Dalol anyám hangján
Keresi a bánatot
Fekete tollú madarat.

 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-11 10:39:46, szerda
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Korsó

Isten nyitott
Madárszárny
Tulipánfalu
Felett röppen, száll.
Isten a barátom,
Társam szívemben
Hordom, mint
Korsó a vizet.


Balta

Elejtem a virágot
Puffan a parton,
Farkas koma ballag
Balta a lába, lába.
Elkötött idegszállal
Megkötöm, megkötöm
Lovam lábát.
Anyám ablakában,
Ég virraszt a mécses.
Mi ez!
Erdő az asztala,
Virág az étele
Fekete felhő az itala.


Evangélium

Mécses lángjában
Arcom szürke hamu.
Istenem ó este van
Lement a nap, feljött
A hold, tintába
Mártom tollam
Falon lámpás
Írom, hogy boldog
Ki szeret téged Uram.

Mécses lángjában
Arcom szürke hamu.
Sarut húzok, botot
Fogok járom a sötét
Bibliai tájat
Jézus keresztfáján
Keresztre feszülök
Mózes csipkebokrában
Lángra lobbanok.
Isten állig begombolt
Keresztfa a szívem.
Geometriájára kék madár
Szállt. Isten lehajtom
Fejem, nézem a padlót,
A vázát, benne a virágot.
Mécses lángjában
Az arcom szürke hamu.

Isten, este van, te
Egy metafizikai hős vagy.
Meghalsz a világért
Feltámadsz, megjelensz
Darázs és légy szállta
Tavaszban állig
Begombolt kék ég alatt.
Cserepes vérdarabokkal
Lábadon, kezeden, szíveden.
Teszik rá gézt.

Mécses lángjában
Az arcom szürke hamu
Atyám a fiad
Bátor, bölcs, arasznyi
Nyár beengedem
Az ablakon
Virág lehajtja fejét
Kereszt alakot ölt.
Hajnalban feltámadok.

Mécses lángjában
Az arcom szürke hamu
Most szívem örök
Este és szeretet
Lámpafényben
Kék lapokon eljössz
Hozzám és boldog vagyok
Hiszek Istenben
Mert van zöld ég
Felszálló madár.

Mécses lángjában
Arcom szürke hamu
Sötét ballada szobám,
Virág benne muzsikál.
Szívemben a tél,
Leszakadt híd
Csak a madár jut
Rajta át, rajta át.

Mécses lángjában
Arcom szürke hamu
Falon meghajtja
Fejét a feszület
Letört zöldágból
Tüzet gyújtok
Tűz, füst, szeretet a jelem
Élek, mint madár
A folyó felett.

Mécses lángjában
Arcom szürke hamu
Ablaküvegen
Lámpafény megjelent
Temetőt világítja meg
Itt van a sírom
Korhadt föld
Alszom hajnaltól
Hajnalig.

Mécses lángjában
Arcom szürke hamu
Hirtelen reggel lett
Uram s jelenleg tavasz van
Madár csicsereg
Köszönöm Uram,
Hogy megőriztél
Hogy nem álmodtam
Azt, hogy háború van.

Mécsesem kioltom
Hamu arcom, szobor szép.
Hisz reggel van
Acélszínű vízben
Megmosom arcom.
Sötét zöld ág
A temető gyertya
Elégve bokádig
Akár történelmi pecsét
Bizalmas levélen.










Szép

Szép a tavasz
Meglőtt madárszárny.
Cseppen táj felett
A tollas madárvér.
Szép a tavasz
Meglőtt madárszárny,
Zöld búzában
Őz, szarvas sétál.
Szép a tavasz
Meglőtt madárszárny.


Szívem

Szívem tollas
Vadmadár
Szálkás táj felett
Repül, száll
Belehajtom fejem
Szél zászlójába
Európai hitem
Szabadság, béke.


Ablak

Anyám ablakában
Forró cserepes nyárra
Megérett a bánat.
Szőke, mint a búza
Kiskaszával learatjuk
Felfaljuk esti vacsorára.


Igen

Ige a tavasz
Meghozza a zöld
Lombú fákat
A napsugár
Megnyitja a
Madarak kristály torkát

A virágot, amit
A nyár hozott
Dús rétre heves
Zápor mossa.
Térdig áll aranyba, bánatba.

Falu végén vaskos fában
Róka, farkas lakik
Ravasz vadász figyeli
Léptét, nyomát.
Reszkető, üvöltő hangot.


Ablak

Anyám ablakában
Megérett a bánat
Szőke, mint a búza
Sárga búzában
Gázol a bánat
Belehajtom fejem.

Anyám ablakában
Megérett a bánat,
Szőke, mint a nyár
Koponyámra vadmadár
Köszörüli torkát
Belehajtom fejem.













Lehajtom

Lehajtom fejem
A zölderdőre.
Kinyílt a szél
Zöld ablakomban.

Ágas - bogas
Faluban nyár van
Kutak vizében
Bámulom arcom
Önző sárga virág

Belehajtom fejem
A zölderdőbe.


Zúgás

Öreg temető
Hárs és nyír
Zúg benne.
Fejfán madár
Ült lehajtott
Tollas fejjel.

Száraz ág
Beitta az esővizet,
Szél kettéroppantotta.
Hiszem a
Feltámadást
Súgta a madárka.


Füst

Füstös a mécses
Kiolt, reggel van
Igen, tavaszi reggel
Van böjti napokban
Járunk szél fúj
Bezárt ablak a szívem.
Füstös a mécses
Kiolt, reggel van.






Gomb

Gombszemű temetőben
Süt a tavaszi nap
Ágról - ágra madár száll
Torkában arany dal
Hajam hosszú
Zöld vadvirág.
Beomlott sír anyám.


Madár

Madár, hozz nyarat
Hajtsd zöldfába
Ráncos homlokodat.
Esőből építs házat
Lakjon benne madár, fa.

Madár, hozz nyarat
Hozzon határra
Esőt, napot, szelet.
Lehúzzam a lámpát
Béke van, béke van.


Hűvös

Esik a hűvös
Őszi, sűrű eső
Varjú csőr tépi
Kopár, őszi erdőt.

Szeretni kéne
Madzaggal megkötözött
Madárszárny
Isten barátja
Szegény, magányos.

Tavasz

Tavasz van
Madár dala
Tolla, haj van.
Ablak nyílik
Beröpül rajta a madárka
Temetőt elköti
A szél,
A szél
Hitem beomlott sír
 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-11 10:34:50, szerda
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Régi tavasz

Régi tavasz van
Ablakom nyitva, karcsú
Piros szívem
Bújtat sárga virágot.
Mező járt erre,
Kék ruhájú lány?
Láttad? Hallottad?
Kis őzgida Ő,
Fű az étel, forrásvíz itala.
Régi tavasz van
Ablakom nyitva,
Eszelős magányomban,
Várom Őt, talán
Madár lett, eltévedt
A tájban, és elfáradt.
Régi tavasz van
Ablakom nyitva.
Homlokom sima
Csókjának illata
Árad róla.
Régi tavasz van
Ablakom nyitva
Jön kék ruhában
Éva piros vadvirág.



Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila -
Mély

Mély zöld bodzafa
Árnyékában temető
Benn sírok, fejfák és szél.
Bánatomban egymagam
Járom, reszkető inas
Karom száraz rőzseág,
Melyet a szál fúj le,
Az öreg hársról, s
Amit a koldus nyár összeszed,
És esővízből levest
Főz rajta.

Itt élek ebben a temetőben
Inas testem, arany hegedű
Rózsafavesszővel húzzák
Rajta a madarak, hogy
Meghalok, árnyékom
Madár, állig begombolt halál.



Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - 1.
Művész élete
Temető zöld fénye
Lehajtott feje
Tollas madáré,
Álomra hajtja
Álma tisztaság
Hordja üvegkorsó.
2.
Művész élete
Szerelem és halál
Csókja tűz, láng
Falu szalma
Madara muzsikálja
Szerelmét, halálát.
3.
Művész élete
Remény és bánat
Se anyja, se apja
Szeretője se, ki
Könnyet ejtsen érte
Kék ég alatt
Ragyogó délben.
4.
Művész élete
Becsavart lámpafény
Eldobott újságpapír
Temető nyikorgásából
Kiszálló fekete
Madár, madár,
Mely a halálát kiáltja.

Szürke

Lehajtom fejem
Az est nyugodt, szürke madár
Rázza a szél a
Szürke viaszos tollát
Szalmafaluban
Sétál az ifjú költő
Mellkasa mészkő
Lába tölgyfa.

Csókja pipacsszál
Elkallódott nyárból
Forrás, tisztás kibúvó.




Dió

Álmomban nyitott
Ablak vagyok,
Szél befú megrázza a zölddiót.
Anyám barna
Madár csőrében
Zölddiót, tüzet
Gyújt szívemben a halál.


Reggel

Reggel korán ébredtem
Temetőt kiáltott a madár
Hársfa illatában
Ravatal bánatban
Égbolton egyre
Magasabban úszik a napkorong.


Ősei

Ezüst hangú téli nap
Deres temetőt járom.
Fejfákon dér, jég
Átlőtt katonakabát
Valamikor erre jártak
Őseim is, egy korhadó
Fejfa kettészakított bakancs.


Bánat

Fa volt az álmom
Kopár lombja alatt
Ősz égette gyertyáit.
Kék madár szerelmet hozott
Piros ablakomra.
Szőke volt a lány,
Mint a búza
Gázolt benne a bánat
Égig érő meggyfa.





Tél

Sötét homlokú patakban
Mezítláb áll a tél.
Varjak károgják
Akácfa lombját.
Anyám a földön
Talált egy korsót
Falra akasztotta
Hajnalra átváltozott aranymadárrá.


Jég

Erdő kopár lombján
Dér kúszik ágról ágra
Tél van zöldruhában
Járom a dércsípte erdőt,
Patak jegét feltöröm
Véresszájú vad issza
Ezüst vizét.


Este

Este van, meghajlik
A bánat, a bánat
Ágról - ágra kúszik
Kint a hideg zúzmara.
Erdővé kéne válni
Fekete gúnyám alatt
Kéne hordani
Hajnaltól hajnalig.





Nyikorgó

1.
Bánatomban arra gondoltam
Hogy ezentúl temető kapujának
Nyikorgásában fogok lakni
2.
Mikor márciusban először
Kinyitottuk az ajtót
Belopakodott hozzánk a halál.
Apám borostásan feküdt
Takaró alatt, kitakartam Őt
Fölöltöztettem, megborotváltam.
Szívéhez vadvirágot nyomtam és meghalt.
3.
Bakancsom kint hagyom
A küszöbön, botom mellé rakom
Itt van velem apám izmos
Favágó karácsonyi muzsikus.
Hegedűjéről letöröltem
Könnycseppet iszok pálinkát
Magamban mosolygok.
4.
Igen tavasz van fehérek a fák
Szerelem olcsó kabát.
Bánatomban arra gondoltam,
Hogy ezentúl temető
Kapujának nyikorgásában
Fogok lakni.


Korsó

Mezőn elkallódott
Pipacsszál a nyár.
Borostás államra
Borotvát teszek,
Elejtett korsó a házam
Belőle iszom a halált.


Tulipán

Tulipánok falujában
Hull a májusi eső.
Ázott madár a kapu
Nyikorgásában
Lakik fűrész balta.
Vágja az erdőt
Rönkből született erdőt.
Tavasz

Igen a tavasz
Belehajtom
Szálas, borzas fejem
Temetői fák
Megkötik
Az tél ezüst szálát.

Itt a tavasz
Vakablakban
Kenyér, só
Hozzám madár
Ablakon beszáll.
Tükörbe nézi
Madár arcát.


Csendes

Csendes tavasz este
Hallom, látom a szelet
Köti a kopár
Lombot, madárrajt
Ez a falu tulipán
Kapu át jut rajta
A madár, a madár.
Csendes tavaszi este
Állig begombolja
Ingét, lehajtott
Fejem nyíló madárszárny
Simogassa a szél.


Szél

Elvisz a szél
Feltépte gyökerem
Kit vézna
Karom ringat
Szerelmet, ablakot.

Elvisz a szél
Feltépte gyökerem
Bánatodban
Piros a ruhád
Fekete a hajad.












 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-10 18:58:59, kedd
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Mesés prózavers


Este lett, gondoltam magamban, és fogtam a
Bicskát, levágtam öt - hat lapulevelet és
Megágyaztam földes pallóra. Lehúztam a lámpát
És álmodtam egy mesét.
Ültem az erdő szélén, azon elmélkedtem,
Hány madárröpte széles lehet az erdő?
Mikor az égből káromkodó hangot hallottam
Gondoltam, hogy az ördög.
Hirtelen egy róka állt meg mellettem,
Ha cigány engem imádsz, adok neked
Három láda színaranyat.
Fogtam a botom, hajtottam magamtól a
Rókát, szaladt szívszakadva.
Majd ismét hangot hallottam,
Ez az angyal, gondoltam.
Majd fehér madárként mellém szállt,
Bölcs voltál cigány!
Adok száz láda aranyat
Ezer katonát, hogy vigyázzon reá.
Cigány megörült.
Felébredtem.




























Bölcsesség útja

1.
A lomb zöld
Langyos tavasz van
Tavasz bölcsessége
A művészet.

2.
A pipacs piros,
Forró nyár van
Nyár bölcsessége
Az Isten, hit.

3.
Az akác kopár,
Bánatos nap süt
Ősz bölcsessége
A szerelem

4.
A hó fehér,
Vacog a kopár bokor
Tél bölcsessége
Szeretet.

5.
Hull a langyos eső,
Bambusznádmadár
Indiából hozz egy
Korsó olajat, hogy
Homlokomra kenjem,
Bölcs legyek, mint
A művészet,
Isten, hit, szerelem, szeretet.



 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-08 09:05:35, vasárnap
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila -Kóró, bot

Anyám kórófeszület
Elgazosodott temető szélén
Áll, roppantja a szél,
Veréb ül ágán, ágán

Apám botfeszület
Elgazosodott temető szélén
Áll, roppantja szél,
Rigó ül ágán, ágán.


Szalmamadár

Kóróhegedűvel eltemetjük anyám
Botjának suhogásába
Meglobban sörény hosszú hajam
Őseimtől örökölt úton
El kéne indulnom, számban virág,
Koponyámon szalmamadár.


Tavasz, nyár

Tavasz van létem lényege
A művészet, a művészet.
Virág virágmadár
Tavasz van, ágas - bogas
Erdőben bujdos a szél.
Nyár van, nyár szomjam dal
Száll - röppen a madár
Nyílik a kapu zöldmadár.


Napkorong

Temetőben
Fúj a szél,
Fenyőágán
Virágos toboz nyíl.
Szuvas fejfa
Alatta pihen
A holt vadvirágarcú
Napkorong.





Hársfaág

Ezüsthajú téli nap alatt
Állok kabátban,
Állok kabátban.
Vadlúdcsapat
Száll - röpül
Száll - röpül.

Igen, tél van,
Hó alatt szunnyad
Szuvas hársfaág.


Május

Jön a május
Zöldlombú madár
Dalból csalt
Koronás gyertyán.

Anyám, jön a május
Virággá válunk, válunk.
Szememben tegnap
óta madárka lakik.


Koponya

Koponyámban
Lobban a lény.
Este van, lángjában
Megtalálom
A halált.

Koponyámban
Nyílik a virág.
Este van, este van,
Szirommadár anyám.











 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-07 14:09:43, szombat
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Szürke

Még süt az őszi nap,
Hull a lomb, a hold
Szürke madár tarka
Nyílik betölti a tájat
Dallal, békével, dallal.

Árnyékom bodzafás temető,
Kalapom lapulevél.
Onnét fúj a szél, bánattól,
Magánytól vörös a
Bokor, a bokor.
Megszállt a halál, a madár,
Visz a vonat a városba.
Apró temetők, keresztfák
Madarat, keresem arcom,
Látom tükrét a napfényes
Ablakban, az ablakban.
Hosszú haj sincs erre,
Olyan keleti művészféle.


Szalag

Zöldszalag a bánat,
Lányok haja barna,
Mintha szárnya volna
Beszáll, beszáll
Odúba, odúba.
Zöldszalag a bánat,
Ostorpattantásból
Pattan a madár, a halál
Vadvirág karom
Halál, szélkiáltás.















Szél

A szél üzen,
Jön a szerelem.
Ágon rügy,
Hajnalra pattan
Lobbanó levél
Az ágon, az ágon.

A szél üzen,
Jön a szerelem
Vadlúd csapat
Hajnalra havat
Hoz, arcom
Lobbanó piros láng.


Madárdal

Őszi, hűvös délután
Kályhába lángot
Fellobbantottam, tágult
A hőtől a szoba, a szoba.
Tetejére teáskannát
Raktam, meg kenyér
Karéjokat, karéjokat.

Lehet, hogy virág, lehet,
Hogy falevél az arcom.
Temető szomorú anyám,
Csonkig elégett gyertya
Sorban, gyászolom, keresem őt.
Madár és bot balladában,
Ha megtalálom lombos
Ha alá ültetem.
Kiolvasom madarat, temetőt
Belőle, belőle, belőle.













Jön

Jön a tél, a fehér ló,
Felnyeríti az erdőt,
Tűzről pattant felnőtt.
Hull a hó, a hó
Bakancsom nyomában
Holló csend ül.

Jön a tavasz, zöldkígyó,
Felsziszegi rétet, meztőt,
Tűzből pattant temetőt.
Zöldül a fa, a fa,
Száz kristálytorkú
Madár száll reája.


Tavasz

Tavaszra
Pattan falevél,
Zöld, mint
A bársony.
Házam árnyéka
Feltámadt
Krisztus.

Tavaszra
Pattan a falevél,
Zöld, mint
A bársony.
Udvarom
Árnyéka feltámadt
Krisztus.

Szél

Szél volt, szél.
Könnyű álmából
Felriasztott.
Nyúltam ágért,
Vadmadárért,
Tűz- láng lett.

Jön az ősz, az ősz.
Virága nincs, szele
Fúj, csípős fúj.
Arcom piros,
Mint a láng,
Tűz - láng.
Balta

Zöld lapulevél
Fújj a szél.
Eljár a balta
Zöldágért.

Ágon nincs madár
Fú, jön a hó.
Zöld lapulevél
Fú a szél.
Tűz láng
A madár, a madár
Hamva, híre sincs.

Tavaszi este

Tavaszi este hallgatok,
Asztalomon tinta, toll.
Odakint szellő fúj, falevél
Pattan rügyből, rügyből,
Lóg az ágon, lóg az ágon.

Jön az este, száll a cserebogár,
Gubbaszt az ágon a madár,
Arca ráncos, vén, száll, száll.
Mikor estefelé ordít a szél.
Jön az este, száll cserebogár.

Koponya

Koponyám
Madár, madár.
Jön a tavasz,
A gyertyaláng.
Arcom, ha volt,
Virággá vált.
Elszáradt. Az idő
Őszre, őszre jár.

Hallgatás

Hallgat a bánat,
Mint az ág, mint az ág.
Szél se jár,
Szél se jár.
Vaddisznó agyarán
Zúg, sír falevél.
Hallgat a bánat,
Mint az ág, mint az ág.
 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-05 14:08:32, csütörtök
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Szél az anyám

1.
Anyám ült az ajtó előtt
Nyári madárdalos este.
Várta a vörös égaljából
Fakadó langyos szelet,
Hogy végig simítja a
Fákat, a korsót, a botot.

2.
Anyám hajnalban ébredt
Botot fogott, virágot szakított
Irány a harmatos temető.
Anyámat megszólította
A madár, asszony! Bánatod
a halál? Ez a falevél is
meghal, fekete föld felfalja.


Aranylevelű nyárfa

1.
Elmeséltem az életem aranylevelű
Nyárfának. Alatta őseim pihennek
Pipáztak, csillagarcú nyarak
Hoztak szerelmet, bánatot.

2.
Elmeséltem az életem aranylevelű
Nyárfának. Kékmadár a szájában
Hozott, egy szél vadvirágot,
Elültettem - lett belőle a nyár:
Szerelem, bánat.

3.
Elmeséltem az életem aranylevelű
Nyárfának. Mellette fakereszt
Őseim imája. Nyár van, az ég
Kék, a levegő tiszta, béke van!
Haláltól sem félek, talpig
Vászonban, szerelemben élek.








Óriás

1.
Látom a felhőt, hozta az esőt,
Vihar kettétépte a fát.
Madarak szálltak a magasba,
Húztak kék égbolton
Nyár van, nyár van.

2.
A szerelem, a vágy bennem egy
Zöldfa zúgassa a szél.
Hajnal felé járunk, szememből
Elrepül az álom, nyitott ablakon
Madárhang és szél jön be.

3.
Magányos vagyok, se barátom
Se csókom, társam a táj.
Szinte fut, szalad felém.
Bele ér vaskos ereimbe, lüktetni
Kezd, növök, hatalmasodom
Óriás vagyok, fölfalom a napot.


Virágzás

1.
Temetőben virágzik a vadgesztenyefa
Tavasz van, langyos sóhaja van
A napnak. Itt nyugszik mezítláb,
Szoknyában, meghalt anyám.
Temetőben virágzik a vadgesztenyefa,
Itt nyugszik mezítláb,
Baltával, meghalt apám.
Temetőben virágzik a vadgesztenyefa.

2.
Lennék madár, mit se tud
A lelki fájdalmakról. Repül - száll
Folyón, hegyen át.
Lennék fa, mit se tud a
Lelki fájdalmakról, zúgassa a
Szél, száz madár száll reá.






Fűcsomó

1.
Csend van, égő fűcsomó a
Madár. Járom az erdőt, akár
Fegyenc, ki szökik, búj.
Lábán, kezén vas, csend van
Égő fűcsomó a madár.
Lehajtom fejem, lassan öreg
Lesz, mint a fa, majd
Zúgassa a szél Isten! Baltám,
Erdőm, nyár van, piros virág
A madár.

2.
A madár keresi az erdőt
A halál, zöld lombját
A farkas keresi az erdőt, a
Halál zöld lombját
Nyáron ellátok a tisztásig
Két szál vadvirágsírásáig
Zokogásáig.
Árva hajnalon virrad
Ágyam falomb.


Lomb

1.
Este van, lombja van a csendnek,
Hallgat már a madár is.
Egyedül élek, eszközöm a bot
Bakancs, ami az ajtóban pihen
Este van, lombja van a csendnek,
Hallgat már a madár is.

2.
Nyár van, szellő simogat, várom
Hajnalt, a madárdalt, álom
Jár szememre, álmodom, hogy
Farkas vagyok, lopva járok
Bot és puska, ha Isten akarja
Elsül, meghal a farkas.
Hajnalra felébredek, madárdal
A táj, fogom a botom, fogom
A bakancsom, irány az út.





Évszakok

1.
Baltával vágom a tavaszt,
Szálló - röppenő madarat.
Felszáll a lombra, a zöldtavasz.
Milyen madár a tavasz?
Szárnya a lapulevél,
Csőre szilvamag.
Fogom a botom, szállj innen!
Száll a madár folyón, hegyen át.
Megnyugszik, mint lomb a
Zuhogó szél után.

2.
Fűrésszel vágom a nyarat
Szálló - röppenő madarat.
Felszáll a lombra zöldnyár.
Milyen madár a nyár?
Szárnya bodzafalevél
Csőre barackmag.
Fogom a botom, szállj innen!
Száll a madár hegyen, folyón át.
Megnyugszik, mint lomb a
Zuhogó szél után.

3.
Bicskával vágom az őszt
Szálló - röppenő madarat.
Felszáll a lombra barna ősz.
Milyen madár ez a barna ősz?
Szárnya diófalevél
Csőre dinnyemag.
Fogom a botom, szállj innen!
Száll a madár hegyen, folyón át
Megnyugszik, mint lomb a
Zuhogó szál után.

4.
Tőrrel vágom a telet
Szálló - röppenő madarat.
Felszáll a lombra fekete tél
Milyen madár fekete tél?
Szárnya akáclevél
Csőre dióbél.
Fogom a botom, szállj innen!
Száll a madár hegyen, folyón át
Megnyugszik, mit lomb a
Zuhogó szél után.


 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
x
  2012-04-05 13:04:08, csütörtök
 
  Pató Selam...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-04-1 1 , 10:19

Németh Attila - Csend

Csend, csend, csend.
Röppenj erdő
Vörös hegedű
Madár látta
Kenyér víz ellenségem
Barátom az Isten
Csend, csend, csend.


Forradalom

A templom zárva volt,
A városban forradalom volt.
Anyám feküdt a
Szülőágyon, betört
Ablakok a lövésektől
Fals zenét szolgáltatok.
Megszületett testvérem
Madár felszállt. Béke van, béke van.

Advent

Advent volt, kint hó.
Este van, igen este van.
Vadlúd sikoltó torka
Kopog a holt,
Feje égő gyertyaszál.

Erdő

Téli szélben járom az erdőt,
Anyám kérdi tőlem, hány
Ujjnyi egy erdő fája?
Kisfiú vagyok zöld hajam van
Álmom átlépem, államon
Borosta, oldalamon szíj.
Férfi vagyok versbe hajtom fejem.


Hitem

Rájövök lassan a hitem
Lényegére, igen a vers.
Temetőt kötözöm bánatommal
Itt nyugszanak őseim
Virág, nád, kismadár.
Rájövök lassan a hitem
Lényegére igen a vers.

Kanál és madár

Átokba fulladt szívem.
Anyám öreg, vén, ágyában
Kanál és madár. Kötözi
A batyuba a rőzseágat
Tüzet gyújt. Szalonnát süt.
Árva fiának, ki hegedül
Szívébe madarat, temetőt.

Szerelem

Volt egy lány, barna, hullámos hajú
Nagyapám mesélte anyámnak, akinek
Hullámos a haja, az szép, intelligens.
A lány a temető mellett lakott, mindig
A temetőből lestem őt, nagyapám sírjától.
Egyszer megszólítottam, hé lány
Szerelmes vagyok beléd.

A lány mosolygott, adott egy spárga
Darabot, meg egy almát. Megcsókolhatom.
Szél támadt, álltunk a temető szélén
A szél kettéhasított egy zöld fenyőt
Este van sétálni hívtam, hús nyári
Este volt. Szájon akartam csókolni
Dereslángot hajtat.


Fekete madár

Szép téli este van
Varjak szárnyi
Festik feketére
Fehér telet, telet.
Templomot megannyi
Hársfa őrzi,
Hűvös, ködös széltől.
Itt állok északon
Sötét kabát a felhő
Szitál belőle a hó.
Apám emlékét
Kutatom a zöld erdőbe
Kérges tenyerét
A fa kicserzette
Favágó volt, fekete madár




Hallod a madárcsapást
Fekete húzást
Ajtó, ablak nyílik
Arany hullámú folyóra.


Halottal

Járom hűvös szelű
Téli hideg temetőt.
Fejfán madár és jégcsap.
Kéthajításnyira
Templom, benne harang
Estét harangozik
Laknak a holdban
Boldog halottak.


Feltámadás

Tenyerem belsejében
Gyújtok gyertyát
Lángjában olvasom
Az írást van feltámadás
Ágról - ágra száll.
Fekete tollú madár.


Kopár

A templom magányos
Megannyi hársfa védi
A széltől, a széltől
Tél van öltöttem kabátot
Állok Északon
Baltával kettéhasított
Kopár fa alatt.

Szeretem a telet a jégcsapot
Harangok zúgása
Áll átszúrt kést szívében
Szeretem a telet
Este petró lámpa ég.
Olvasom írást,
Szálkőből rakott keresztfát.




Sírvers

Engem majd megöl
Szálas szekérnyi szil.
Testem feketében
Fekszik gyertyafényben,
Lámpafényben felkötött állal.
Éltem nevem ha majd
Őrzi talán egy fejfa.
Élt, költő volt
Kezében virágot hajtott a bot.


Szél

Téli temetőben anyám
Szelt akassza
Le a fákról.
Megköti vele
Fekete haját
Madarak, madarak kiáltják imám!


Ketté

Erdőből ketté
Vágott fát viszek.
Begyújtok.
Lángba tartom
Szélcsípte arcom.
Délután van
Lámpát kéne gyújtani.

Kabát

Egyszer kaptam
Egy kabátot, sötét
Volt, mint esőfelhő
Hordtam sokáig
Csontos vállamon
Kettétört kopár ágon
Sötétedést várja a madár








Kémény

Telet vártam, havat, szelet
Fekete szívemben
Megköti arcát
Zöldhajú fiú.
Folyóra nyitom az
Ablakot, bent füst van
Feketehajú szél dudál
Téglakémény fekete lukán.


Madárijesztő

Engem a szeretet teremtett,
De az is lehet, hogy az Isten.
Borbély éles ollóval
Levágta szálkás hajam.
Igen, tél van, deres fákat ölt a táj
Varjak tépik madárijesztő
Szürke, foltos rongyát.


Dér

A dér befogta a tél zöldhaját
Kettéroppant ág, a hóba zuhan
Meghalt a madár,
Sírja hajtott virágot,
Fejfája fákról szelet akasztott.
A dér befogta a tél zöldhaját.


Fekete

Fekete temető, hány holtat rejt?
Háborúnyit? Itt nyugszik
Katona apám két karja
Fegyver, kettévágja a háborút.
Fekete temető, hány holtat
rejt? Háborúnyit?


Várom

Várom a tavaszt, zöld lombú fát.
Madarat, piros szalagos madárkát.
Este lámpa ég, olvasom az írást
Vihar közeledik ölt
A fa koronája esőkabátot
 
 
0 komment , kategória:  Németh Attila 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.