|
2008-11-12 12:47:50, szerda
|
| |
| |
Link
Szabó Lőrinc: Titkos követelés
Halj meg, ha meghalok.
Nem érdekel, hogy ki-mi vagy,
Feleség-e vagy szerető
S hogy elvitt-e vagy ezután
Hoz még utamba az idő:
Akárki voltál, akárki leszel,
Ami enyém volt, nem felejtem el,
S mert ki tudja mi lesz a föld alatt,
Most találd ki a gondolatomat,
Most érezd, ami bennem is titok:
Halj meg, ha meghalok.
Mindig rád gondolok,
S habár a szavam neked oly
Szörnyű, mint nekem a halál,
Sohasem kérhetek egyebet,
Mert csak így nem fáj, ami fáj:
Csak így nem fáj annyira az, amit
A nyomorult vég majd rám kényszerít,
A lemondás, a teljes vereség,
Az, hogy más vígan éli életét,
Hogy lehetsz, mikor én már rothadok:
Halj meg ha meghalok.
Mindig rád gondolok,
S félek, hogy egyszer nem bírom
(már alig bírom) csöndesen
ismételni, úgy zsivajog,
háborog minden idegem.
halj meg, akárki voltál, vagy, s leszel,
halj meg, aki szerettél! Jaj, ki kell,
ki kéne mondanom szégyenemet,
hogy érzem, milyen kegyetlen leszek,
mily régimódi, Keleti vagyok:
Halj meg, ha meghalok.
Mindig rád gondolok.
Ne írtózz tőlem:a szívem
Csak szerelem és fájdalom:
Élve is csak az volt enyém
Ami egészen birtokom.
S miért csúnyább a halott önzése? Fáj hogy
Nem vihetem magammal, a világot,
Keserű, sötét, féltékeny vagyok,
Gyűlölök mindent, amit itt hagyok.
Szeretsz? Halld meg, amit ellhallgatok:
Halj meg, ha meghalok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
Offline
