Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
x
  2012-05-14 13:02:54, hétfő
 
  Nemésio, Vitorino: A sószállító hajó (részlet) (Navio de Sal (detail) Magyar nyelven)

Navio de Sal (detail) (Portugál)
Quando eu era pequeno, vinha o navio de sal,

Era um acontecimento!

E meu tio António Machado ia sempre ao areal

Com o seu óculo de alcance desencanudado a barlavento.

Era um iate cheio de cordas e de velas,

Chamado Santo Amaro, o Veloz ou o Diligente,

E, como trazia o sal, que é o sabor das panelas,

Era esperado tal qual como se fosse um ausente.

Na barra do horizonte era um ponto sozinho,

Mas crescia no vento a sua vela crua,

E o sol, ao morrer, tingia-lhe de vinho

A proa que vestia a pau a vaga nua.

Ali vinha, do Alto, sem sextante nem erro,

Enchendo devagar as previstas derrotas,

E plantava no fundo a sua raiz de ferro

Fazendo abrir no céu como flores as gaivotas.

As raparigas sãs da ribeira do mar,

Que traziam na pele um aroma silvestre,

Punham os olhos muito compridos, a cismar,

Nas cordas que secavam as roupas íntimas do Mestre.

Os pescadores mediam com a linha das pestanas

O tamanho do Audaz, a sua popa alceira:

Nunca tinha arribado àquelas praias insulanas

Tanto pano de verga, tanto oleado, tanta madeira!

Por isso a Vila, abrindo nas rochas duras

A branca humanidade das suas nocturnas casas,

Se encostava ao bater daquelas velas escuras

Como o corpo de um pássaro se deixa levar pelas asas...



A sószállító hajó (részlet) (Magyar)
Gyerekkoromban a sószállító hajó érkezése micsoda esemény volt! Antonio Machado nagybácsim mindig kiment a homokpartra, s a szélfelőli oldalon végtelent-vizslató szemüvegével pásztázta a láthatárt. A kötélzettel és vitorlákkal dúsan fölszerelt jacht neve talán Santo Amaro, Veloz vagy Diligente volt.

És mivel sót hozott, mely ébreszti fazekak zamatát, úgy vágyták jöttét, mintha egy régen várt távollévő volna. Magányos pontként bukkant fel a horizonton, de széldagasztotta nyersvászon vitorláival egyre nőtt, s a tengerre hanyatló nap borszínűre festette árboccal ékes orrát, melyet csupasz hullám öltöztetett.

Jött, a nyílt tenger felől, szextáns nélkül, mégis tévedhetetlen, komótosan járva be a kiszabott útvonalat. Aztán a mélységben elültette horgonya vasgyökerét, és virágként lebbenő sirályokkal borította az eget.

A dűnék viruló lányai, bőrükön az erdők illatával, távolság-faló szemüket a kötélzetre vetették, tekintetük merengve pihent meg a Mester aszalódni kitett fehérneműin.

A halászok, pillantásuk hunyorogva kivetett horgászzsinórjával becsülték föl a hajó méreteit, magasba ívelő, büszke tatját.

Soha nem kötött ki azokon a szigetpartokon annyi vitorlarúd-vászon, annyi viaszos vászon, annyi fa!

Ezért a Falu a durva sziklák közt kiárasztva az éjszakai házakból fehérlő ember-melegét, úgy adta át magát a sötétben csapkodó vitorláknak, mint egy madár, mely testét szárnyaira bízza, hogy vigyék...

Döbrentei Kornél


 
 
0 komment , kategória:  Vitorino Nemésio 1.  
x
  2012-05-14 13:01:11, hétfő
 
  Nemésio, Vitorino: Harmóniát teremt lelkemben az este (O anoitecer situa as coisas na minha alma Magyar nyelven)

O anoitecer situa as coisas na minha alma (Portugál)
O anoitecer situa as coisas na minha alma

Como as cadeiras arrumadas

Quando os amigos partiram.

Meus degraus ainda têm a passada do adeus,

Lá quando uma palavra cria tudo,

E o resto, fechada a porta,

É posto nas mãos de Deus.

Então, à minha janela,

Tudo repousa e larga o aro dos conjuntos,

Tudo vem, com um gesto secreto e confiado,

Pedir-me o molde e o amor do isolamento,

Como se um desconhecido

Passasse e pedisse lume

E eu, sem reparar, lho estendesse:

Quando quisesse conhecê-lo,

Só a minha brasa ao longe,

Na noite que se faz pelo peso dos rios

E vive de fogo dado.

Assim nocturno, sou

O suporte de quem não tem para a consciência,

Que é como não ter para pão:

As coisa cegas

Prendem-se a mim,

Ao meu olhar, que é único na noite

Pelo seu grande alcance de humildade,

E fico cheio delas,

Como estes sítios ermos, junto de uma cidade,

Cemitérios de tudo, lugares para cães e bidons velhos;

Fico cheio da pobreza e do sinal das coisas,

Como um retrato de gente pobre é pobre e gauche

(Vale a recordação),

Mas sinto-me, ao mesmo tempo seco cheio de tacto

Como se fosse o seu bordão.



Harmóniát teremt lelkemben az este (Magyar)
Harmóniát teremt lelkemben az este,

Elrendez mindent, ahogy a székeket szokás

helyükre tenni a vendégek távozta után.

A lépcsőfokok még őrzik az Isten veleddel búcsúzók lépteit.

A szavak mindig teremtenek...

Az ajtó bezárult,

A többi már Isten kezében.

Az ablakomnál elnyugszik minden,

Elvesztik megtartó szerkezetüket a dolgok,

Hogy majd meghitten kéredzkedjenek vissza hozzám:

Öntsem magányba-szerelmesült létüket új alakzatokba.

Mintha egy ismeretlen jönne erre,

Tüzet kérne,

Én, rá se hederítve adnék

S ha később meg akarnám ismerni őt,

A folyók sötét húsától súlyos éjszakában,

A távolban csak parazsat látnék

Amely idegen lángból táplálkozott.

Ilyképpen vagyok éjszakai szerzet,

Nincstelenek gyámola, akik éheznek az öntudatra,

Mintha kenyérre.

Belémcsimpaszkodnak

Vakon a dolgok,

Pillantásomhoz kötődnek, mely az alázat

Egyetlen fényudvara az éjszakának

Megtelek velük,

Mint e kihalttá élt helyek a város mellett,

Elvénhedt benzineshordók és kutyák temetői,

Eltölt a szegénység és a dolgok jele,

Mint ahogyan egy szegényekről mintázott kép

Szegény és elnyűtt,

De ugyanakkor kiszikkadtnak érzem magam,

Mintha sétabotja volnék.

Döbrentei Kornél




 
 
0 komment , kategória:  Vitorino Nemésio 1.  
x
  2010-08-01 08:00:15, vasárnap
 
  Nemésio, Vitorino: Ahogy megjöttek, elkezdtem számolni a jégmadarakat (Pus-me a contar os alciőes chegados Magyar nyelven)

Pus-me a contar os alciőes chegados (Portugál)
Pus-me a contar os alciőes chegados

(Minha memória era água, água...).

Fez-me mal aquela alta tristeza

De bicos vagabundos,

Mas năo chorei os alciőes desterrados.



Sempre gostei de aves e de lágrimas.

Lágrimas, agora, năo podia,

Mas podia os alciőes

- E dei-lhes meus olhos para ovos

(Que as fęmeas estavam cansadas

E vinham de terra fria).



Firme e condescendente,

Fechei as pálpebras pesadas

De contradiçăo e de poesia.

- E um mundo novo, de alciőes novos,

Esse era o meu quando as abria.



Ahogy megjöttek, elkezdtem számolni a jégmadarakat (Magyar)
Ahogy megjöttek, elkezdtem számolni a jégmadarakat.

(Az emlékezetem víz volt, víz...),

Lehangolt az égi vándorok

Magasban húzó szomorúsága.

De nem sirattam el a száműzött jégmadarakat.



Mindig kedveltem a madarakat és a könnyeket.

Itt most a sírás nem segíthetett.

De a jégmadarakért valamit megtehettem:

- Odaadtam nekik a szemem tojásnak

(Mert nőstényeiket elcsigázta észak

Hideg földjéről a visszaút).



Határozottan, de engedékenyen

Lehunytam két súlyos szemhéjamat,

Az ellentmondásoktól és a költészettől terhesen,

És egy másik világ, új jégmadarak új világa

Volt az enyém, amikor kinyitottam őket.

Döbrentei Kornél


 
 
0 komment , kategória:  Vitorino Nemésio 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.