Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
x
  2012-05-18 16:05:21, péntek
 
  Király László - Százéves zsoltár


Akik meghaltak, azok térnek vissza.
Hegyen innen és túl. Százezer
lábnyom.
Emlékük árvalány haja simítja.
És egy ima - ki tengeren járjon.


Tengeren, ahol senki sem mert
szétzúzni mindent életében.
Lovat, páncélt, hű ebet, embert.
Csak indiákat - mert az az érdem.


Eladunk mindent, mint a megvert
seregek. S mit kérhetünk vissza
volt hazánktól? Talán a fegyvert.
S a győztes bort. Valaki kiissza.


Vedd le rólunk, Uram, e hengert.
Az óceáni pocsékolásban.
Amit az ember hűséggel megnyert,
várva várom, hogy élni lássam.


És akik meghaltak, visszatérnek.
Lehet: álmomban - lehet: kitalálom.
Honnan kél ez a félek-nemfélek?
És mindkettő olyan, mint a járom.


Szenteld meg reggel a szót, a házat.
Mozdul a béna, s a vakok látnak.
Az esendő mindenre nem vigyázhat.
Már temetőink sem vidámak.
 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-12 10:41:03, szombat
 
  Király László -

Hazatérés

(Balett)

Megjött az öregember
és benyitotta az utcakaput
Megjött
gyűrött kifakult kalapban
fél lába nélkül
kínlódva
Bal kezében nehéz faládát cipelt

Kínok közt kopogott el a lépcsőig
S a lépcső alsó fokán ott állt az asszonya
sápadtan
szótlanul
És a lépcső második fokán
ott állt a lánya
reszketve a félelemtől
És a harmadik fokon
állt komoran a fia
s a negyediken az unokája
És hallgatott mindenik

Csak néztek hideglelősen
köszönés helyett
öröm helyett
Vártak valamire
Várták hogy leszakadjon az ég
de az ég le nem szakadt

S az öregember ott állt idegenül
szégyellve durva falábát
föltűrt nadrágszárát
tengeri szelektől vastagra cserzett bőrét

Állt kitágult szemekkel
s a faládát zavartan
a földre tette

S akkor sikítva nyakába ugrott az unokája
Mit hoztál jaj mit hoztál
könyörgött
és simogatni kezdte az arcát
s a borostás állát
S a többiek sírtak

S az öregember elővett
egy marék fehér cukrot
Esetlenül
egy marék fehér cukrot
Amilyent most a kávédba teszel
 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-12 10:21:21, szombat
 
  Király László -
Pénteki vonatom, dalolom, vonatom

Átszűrődött rögeszmék vonszolnak beljebb a holnap asztalához,
Rajta pohárral teli bor, kést szelő kenyér,
És könyökölve állunk az imához úgy, hogy a szó már mit sem ér
A fográgásban.
Leves szállt a légybe!- kiált a torz torzsa,
S az asztalon keresztben,
Sorban, ezernyi hangya szédül,
Tolja, viszi, eszi, őket apró morzsa a sületlen tészta felé.
Álmatag élesztő szunnyad a fakádban, alattuk izzó parázs,
Köröttük füst, lángoló bogrács, sercegő zsír, olvadó üst,
Üres a ház, a koromban kémény, a piszkavasban kályha a sarokban szék sír.

Ez már a tavasz, a váltakozó állandóság virágzó kezdete,
A rügyfájás érthetetlen meszezése, mely külön világegyetem
Az ősz szülöttének, ki csak sárga, szomorú, hulla leveleket láthatott.

Jó élni, s ez az érzés úgy áthat, hogy ma éhezem a böjt örömére.
---------


 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 09:22:20, vasárnap
 
  Király László -
Szerda déli dal

Már egész közelről figyelem, mint mozdul el
A gondolat izület szügyemen, a szíj mögött, szorosan,
Két szőrtüsző -nem bőrredő, bőrelő- gyulladásponton is
Izmosan gennyedzik és edzik ál orvosok,
No de míg fájdalom jár át hason, jó hátason,
Megkérdőjelezik a patámat, a csontozatomat, az inaimat,
Nagyapámat, s legfőképp anyámat.

Ritkán születnek burokban a halandók,
S ritkán fejtik meg a maguk titkát a hurokban fuldokló arányok.
Ez bók.


 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 09:13:44, vasárnap
 
  Király László - Február tizenhét

Néha kemény, néha lágy,
mint egy agyonfeküdt ágy,
az évszakok örökmozgó börtönében.

Karácsonyt már rég elhagyva,
Léptet, léptet összefagyva,
józanodva a farsang mámorából.

Éjjel hideg, rideg nappal,
nyári vágyak kis galoppal,
latyakká omlott szűzeken.

Kifelé üget a havas úton,
urgrat befagyott pocsoján, kúton,
madárdalra, napsütésre szomjúhozva.

Február barát közönyos lovát
négy évente ugratja, nyújtja,
tél fenekét pálcával csapkodja.

De most keményen ül, tartja magát,
s az életet, a világ legszebb lovát,
rövid száron belehajtja a tavaszba.

Ajánlás:
Ne aggodj barátom,
ha hidegnek érzed most az életed,
ez is csak múló emlék lesz csupán,
mikor a szíved telve lesz szerelemmel
és egy kedves, hűséges pacival vágtázol majd a csillagok alatt, egy forró nyári éjszakán.
----------


 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 09:01:15, vasárnap
 
  Király László -
Erdőtüzek

Hic sunt leones. Vérszikkasztó nyárban
részeg állatok égett szavannákon.
Erdőtüzek, jajgató hiénák. A tó
emléke kísért. Szárazra szorult vízilovak.
Keselyűk, visító repülők. Hűsölő
hüllők a parlamentben. Ibolya nem kívánja,
e hervasztó hőségben nem kell neki már.
Esőt imádkozó lemondó isten
bámul tátongó ózonlyukon át.
Mocorognak fémesen, türelmetlenül
szamárháton lopott gépfegyvereink. János
történeteiben él a virgonc világháború.
Lemészároltuk a falvakat. Ölésre bujtó
szókkal szólít minden Fekete Könyv.
Hic sunt leones. Füstöljétek ki
a méhkaptárakat, mielőtt derűsen
kifüstölnének titeket is. Föld! Föld!
- riaszt a vészjósló kiáltás, mint jóbarátok
kibiztosított bizalmaskodása. Itt
nem törnek át! Itt áttörnek! Csapzott
jókedvünk nem tart meg soha már.
Befejeződik egy végenincs történet.
Láthatatlan tábortüzek égnek.
Nem tudhatod: élsz-e még? Már nem?
Hic sunt leones. Ámen.

1998. április 28.
 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 08:54:10, vasárnap
 
 
Király László -

Az íróház berendezése

Nincs panaszom: végig sorson, kerten,
bilincsbe magamat magam vertem.
Ma már pápaszemmel olvasom versem.

Számolom, milyen volt - ritka, gyakorta -
északi, nyugati asszony-portya.

Magasból táruló ablakom alatt
egy nemlett tanár=én néha elhalad.

Kiáltani kéne hozzá megbocsátón.
Ám olyan fakó - nem tudja, hogy látom.

De nem láttam én sem, nem hallottam.
Valami vizekben éltem holtan.
Fölkavarodott vörös habokban.
Vagy csupán hajadnak éke voltam.

Nem romboltam és nem alkottam.
Szélbe csapódó ablakokban
lelked s életed huzata voltam.

Ígyhát berendezem a házam.
Veletek - mert különben fázom.

Arc-képeteket hová tegyem?
Kik túlléptetek néhány halálon,
egy-két istenen?

Nem nagy baj ez, ha nagyobb nincsen.
Átlépett rajtunk valahány isten,
nem óva vént, aprót, se nagyot.
Ezerszer - glóriásan - otthagyott.

Szememmel szemközt éppen Zrínyi.
Odaszögeztem - Krisztust - s ottmarad.
Nem lehet hozni-vinni - csak víni.
Néz, s nem bonthatok szét szobát és falat.

És az olló a régi alagsorból.
Elemészthetném vele a történelmet.
S nagyapám balkezes bicskája, nincs hasonló.
Evőkés, fingókés, gyümölcsoltó:
nem villog halált, csak kegyelmet.

S mit keres Kálvin Zrínyi mellett?

Árvalányhaj a szekrényemen.
Árva volt s vidám, s a haja velem.

Minden volt, t. i. jó volt nézni.
Úgysem tudnám már felidézni.

Hiányzik falamról régi kos szarva.
Ám lehet, elhagytam készakarva.

Minek a házba róka, medve,
tehetetlenül, megöregedve?

Nohát, még egy-két folyondáros tányér,
kinek az emléke verset írni ráér.

Koszorú, szerelem, ilyen, olyan szőnyeg -
reggelente dúvadként kire ráköszönjek.

S hol rejteznek még a megíratlan könyvek?!

Elhagyom szóim - benéz a tél, látom.
Folytatom - egyszer - még - hátha - lesz karácsony.

Álnok gondolat az ünnepi lázban:
Csak mezőm van, hegyem. Nincsen íróházam.

2000. november 20.





 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 08:45:41, vasárnap
 
  Király László -

Piaf

In memoriam K.I.

Most már újra Piafot hallgatok.
Nyelves, vad cemendék, asszonyok.

Vagyis egy száz éves Párizs-emlék.
Mint ha még ma is boldog lennék.

Holott olyan dísztelen minden.
Akár egy kanász-nóta: - nincsen.

,,Nem bánok semmit" - így a Veréb.
Ne is bánjon. Minek folyton bánni?!

Ebben a csinos kutyaszarban,
Melyben folyton megtörténik bármi.

De végre megint Piafot hallgatok.
Sírok és sírók közt badarul.

Mint ki ezt-azt még mindig megtanul.

Fájni már nem tudok.

Ülök magyarul.

2000. december
 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 08:40:48, vasárnap
 
  Király László -
Néhány pillanat az egész,
S minden megváltozik,
Még a változatlan is, ami egyébként nem,
Nézed magad a valótlanság tükrében,
Hitegetve mindenkit: "csak ma",
Igen, csak ma, ma, ma, az igazi mostoha,
Igen, igen, ez a gyarló maima,
Ma, ma, ma.

Keresem lovam, barátom, s a butaságom,
Keresem, találom, tálalom tudatlanságom,
Nincs tudomásom magamról,
Hát még a képzelet végtelenjén szárnyaló
Milliárdnyi valóság áramról,
Melyben mindenki igaznak hiszi a vallomásait.

Dagadó napsugarak izzasztják latyakká ma a várost,
Na mármost, ettől még lehet gömbölyű, sőt,
Kerek a világ, de keretben nem, mert vesztesnek is kell lennem,
A szavak szavak elleni késleltetett verekedésében.
------


 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
x
  2012-05-06 08:38:43, vasárnap
 
  Király László - Éveken át.


Aztán csöngetés riasztott
büszke álmaimból.
Vagy vonítás?


Kinyitottam - bejöttek az ajtón.


Ön az? - kérdezték.
Igen.


Hát akkor kezdjük el.







 
 
0 komment , kategória:  Király László 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1356
  • e Hét: 1356
  • e Hónap: 16995
  • e Év: 50391
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.