|
2012-12-14 01:41:27, péntek
|
| |
| |
Szegő Judit
Híd vagy múlt és jelen között
Híd vagy múlt és jelen között, mert voltál!
Elhittem mindent, mint bolondos kölyök.
Árnyképed fellebben, mint búcsúvalcer,
Holnap tán ránk hullnak kopogós rögök.
És ha megkérdeznélek: "Emlékszel még"?
Bólintanál, s szavad más útra térne.
Kicsit hajlottan, túl az idők fogán,
Meghívnál egy kávéra, mert miért ne?
Lejátszottam már többször is magamban,
S nem volt mindig ugyanaz a szereped.
Unalmas fráter nem vagy, én belátom,
Mert nálad mindig három a kétszer egy.
Izgalmas kaland még ez a levél is.
Találgathatom, kitől jön majd vissza?
Kipirult arcú szőke, netán vörös
Hiszi még, csak ő egyedül, és mintha...
Figyelem arcodon fáradt ráncaid.
Szemem mély tükrében még meg is nézlek.
Egyszer volt, hol nem volt. Gyönyörű holtág,
Lélekbibliámból már nem idézlek!
Szegő Judit
Szakítás
Szemed kegyetlen hidege átjár.
Két kezem nyújtja még feléd hitem.
Rám nézel, az arcod kemény márvány.
Fázom. Ennek vége már, azt hiszem...
Felremeg egy torz mosoly a számon.
Arcomon még megül leheleted.
Elmúlt, s e lepusztult, rideg tájon
Kósza szél fújja szét szerelmedet.
Száraz ördögszekérként tekereg,
Bolyong, hol előre, hol meg hátra.
Bőröndbe csomagolom lelkemet,
Kedves! Belebuktunk e csatába...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szegő Judit |
|
|
|
|
|
Offline
