Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
Kovács Daniela: Ha közelemben tudlak
  2017-03-15 12:52:34, szerda
 
  Kovács Daniela...
Ha közelemben tudlak




A szívemben búvó jégkristály százai
Elolvadni látszanak, felmelegszem
Amikor hozzám érkeznek gyönyörű szavaid
Ízét érezteti velem, a csodás szerelem.

Nincs bűnöm egy sem,

csak vágylak
Vágyom egyetlen finom érintésed
A szavad, a felém közeledő lépted
Hogy megpihentesd rajtam gyönyörű tekinteted.

Simulj oldalamhoz, derekam ölelve


Hadd érezzem értem lüktető véred
Ha közelemben tudlak, nem zaklat félelem
Nem kínoz a tudat, hogy elveszíthetlek.

.......

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Mesévé szépűlt
  2016-11-04 13:45:22, péntek
 
  ár 2014Goto commentsLeave a comment



Egy napig Isten a kedvemben járt,meseve szepult
és a bánatos, bús, bágyadt őszben
tavasszá változtatott. S én kitárt
lélekkel az üdvét megkettőztem.

Tüzet raktam... a Nap is kivirult,
és a lángok lepketáncát látva
jéghideg üszköd parázzsá pirult.
Táj és ember csodált meg szájtátva.

Ajzott idegként pezsdült az élet.
Szemüdítő pompa! Ó, mennyi szín!
Az úton, hol a fák összeégtek
szivárvány hasalt múltad álmain.

Egy perc volt tán. Ám beteljesedve.
De ha majd füstje könnyekig marat,
űzhet messze sorsom kénye-kedve,
Te tudd, egy rőt szirmom nálad maradt.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Halkan,fehéren,ájtatosan
  2016-05-21 11:17:31, szombat
 
 
Kovács Daniela: Halkan, fehéren,... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-05-21 17:05:47
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 40
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Kováts Péter,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogbaa

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Kovács Daniela:


Halkan, fehéren, ájtatosan




Ha téged boldogít, készíts hát leltárt,
szent áhítattal végy csak számba mindent,
üdvöt, tévelygést, sejtést, küzdést, kincset,
de vigyázz, Kedves, ezt később meg ne bánd.

Bennem nem bujkál se lázadás, se vád,
szeplőtlen álmok közt látlak, ha látlak,
léleklámpás vagy, eleven varázslat,
és vakon bíznám a lelkemet terád.



A semmiért. Egy árva szavam nem volt,
ha menni vágytál, hát menni hagytalak,
nem kaptam utánad, te Fény, Láng-alak,
te Végtelenség, te gyöngy-fehér Mennybolt.

De te érctáblákba vésted, veretted,
hogy mily jó voltál, mennyit elviseltél...
Látod, Kedves, míg leltárt készítettél,
én most is... mindvégig csak szerettelek.

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela : Nem kenyerem a megalkuvás
  2016-05-21 11:11:01, szombat
 
 
Kovács Daniela: Nem kenyerem... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-05-21 17:21:13
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 79
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Kovács Daniela:


Nem kenyerem a megalkuvás




Szomjas vagyok. Álmom heve úgy tapad rám,
mint lucfa ágain a ragacsos gyanta,
mint a borostyán az ódon bástyafalán,
nem fog se a szélvész, se az idő rajta.

Lábam már súlyos, akár az ólomdarab,
szomjamat oltanom kellene mielőbb.
Volna mivel... kering itt víz, s felzúg a hab,
nem hajtok térdet a tisztes muszáj előtt.



Számos kétely lapátol port a hitemre,
míg lábam mocsáron, ingoványon átkel,
de csökönyös vagyok, és nincs az ínyemre
az álló, poshadt víz. Nekem friss forrás kell.




...... ........... ........

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Kövek a vízparton
  2016-05-21 11:03:21, szombat
 
 
Kovács Daniela: Kövek a vízparton Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-05-21 17:08:46
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 118
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Kovács Daniela


Kövek a vízparton




A Sors folyója bőszen kettészelte
sima élű pengeként a múlt szemetét,
dühét fröcskölve a régi emlékekre
sár, salak lepte be a két part peremét.

Én nem tudom, meddig álltam ott
tűrve, hogy a folyam kacagva harsog.
Mindenfelől haragos örvény tátongott,
nem állták útját sem gátak, sem partok.



Kis kavics voltam a zavaros víz alján,
egy-egy vad hullám olykor felkapott,
s egyszer csak egy másik kavics balján
raktak le a fürge, sötét, rút habok.

Akkor hirtelen rám szállott a béke.
Balzsamot hintő, gyógyvarázsos ujja
úgy űzte messze a rontó mindenséget,
mint aki tudja, nem tér vissza újra.



Karja illatos volt, puha, szűzi ágy,
s míg elébem térdelt híven, ájtatosan,
láttam, amint szemében felizzik a vágy,
rőt tüzében magam hótisztára mostam.

Öle forró kéjű ópium-patak,
melyben új meg új vágyak pokla égett,
s míg a percek köröttünk véstek, faragtak,
mi újra szolgái lettünk a folyószeszélynek.



Új hullám sújt, majd pillanatnyi csönd.
Hideg harmatot sír ránk az esti láz,
s míg végső hitemre újabb sarat önt,
álmom romjai közt kígyóként cikáz.

Mint holt sivatag, mit tar homok temet,
úgy élek azóta is. Közömbösen, vakon.
Minden életöröm hamuvá pernyed,
míg én itt vagyok, Ő a másik parton.



...... ........... ........

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Akkor is megéllek
  2016-05-19 13:07:38, csütörtök
 
  Akkor is megéllek




Itt állok előtted. Nagy szemedbe nézek.
Bár lábamat befonta indád rengetegje,
egyenes gerinccel lassú tengődésed
figyelem, és nem hagyom, hogy kedvemet szegje.

Ha nem éltem eddig, hát most élni fogok!
Kikacaghatsz, csúfolhatsz, te dühös förgeteg,
könnyem elapad majd, s újabb álomporok


vonnak be aranyukkal mielőtt fölkelek.

Majd ébren álmodom, hogy boldogság kering,
hol eddig a bánat ült bennem szemlesütve,
hogy szívem rézkapuján vonul be megint
a vágy, amelyben remeg a szeretés üdve.

S hogy szelét fogva egy erre tévedt szónak
újra hinni tudom a sors-mesék igazát,


mely, mint az éjszín folyót a kecses csónak
ússza majd át keresztbe lelkem kristálytavát.

Itt állok előtted. Nagy szemedbe nézek.
Ha zokogva fájok is én áldva áldalak.
Nevess bukásomon, akkor is megéllek,
te lélek-áron szerzett, te boldogságfalat.




 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Az ürességet markolom
  2016-04-23 10:57:01, szombat
 
  Az ürességet markolom



A telihold ezüstje magához ölel
fénykarjával letörli az érted hulló könnyem
vigasztalni próbál, hogy karom el nem ér,
hogy időtlenedtél a múló időben.

A valóság kikezd akár egy fájó átok,


könyörtelen keze fojtogat, megöl
mindent megmérgez sajgó hiányod
csontomig érő fájdalom gyötör.

Az ürességet markolom kétségbeesetten
remegve rezdül szívemben a múlt
az idő homlokára ráncot vet a hitem
mely megszületett majd darabokra hullt.

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Vértvajúdó legenda
  2016-03-18 09:43:38, péntek
 
 
Kovács Daniela: Vértvajúdó legenda Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-03-18 19:24:15
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 83
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Kovács Daniela
...... .......Vértvajúdó legenda






Vad reccsenésre riadtam fel az éjjel.
Talán egy korhadt léc szakadt ki sorsomból,
mint hídból a pillér, mit az idő érlel.
Én nem tudom, mi volt... de a másvilágról
Te integettél, Apám.
S ekkor, először talán,
nem mosolyogtam vissza. Térszakadékon,
múlt-folyókon, lázálmon, sorsközönyön át
futottam feléd. Ó, te Árny, te Csalékony,
hát azt hiszed, gyermeked mindent megbocsát?

Lopva szöktél el, mint huszonhárom éve.
Hiányod mély barázdát vájt bennem csontig.
Vér sípolt tüdőmből... Az Ég szerelmére,
Apu, nélküled a világ összeomlik,
örök némaságba fagy.
Élet sincs, ahol nem vagy.
Éjjelenként álmaim átokkal vernek,
mosolyogsz várván, hogy visszamosolyogjak.
Azt hiszed, hogy a röpke tíz másodpercek
a nappalokon át is ragyogni fognak?



Egyszer kihúztalak már a vég torkából,
s Te húszévnyi jövőt ígértél cserébe,
de csak annyi jutott a kisírt csodákból,
mint csaló Júdásnak. Harminc ezüstérme.
Se-színű szavak, tervek
ma földszagot lehelnek.
Megloptál! A falánk rög gyomrát tömted meg,
jóllakattad meleg, boldog álmaimmal.
Miért fontál eskükből hosszú kötelet,
hogy lásd, amint jelenem húsába irdal?

Jöjj, szórj sebeimre égő nátriumot!
Ezerbűnű vagyok. Ítélj, verj meg érte.
Most nem keresem meg a parányi zugot,
mely régen oltár volt esti vezeklésre.
Gyere, ne ácsorogj ott,
mint vérig sértett halott!
Kóstold meg a kínkeservet, kijózanít.
Vajon lesz-e így is mosolyogni kedved,
ha büszke melledbe dacom kése szakít!
Hallod, Apu, könyörgök... Fel kell ébredned...



Megremeg az éj kékje, halkan nyög a föld,
a tébolyító iszony is csitulni kezd,
de árnyad után kapva szívem fölüvölt
még egyszer, utolszor... majd simul a csendhez.
Száll, száll a sűrű pára
sorsom új hajnalára.
A valóság ím fény-szárnyait kibontja,
és feleszmélek... élek. Ha nélküled is.
Ostoba lelkű, ki mérgét végighordja,
hagyva, hogy feleméssze akár a pestis.




...... ........

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Haza szeretnék menni
  2016-03-17 19:13:57, csütörtök
 
 
Kovács Daniela: Haza szeretnék menni Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-03-18 09:31:50
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 74
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Kovács Daniela: Haza szeretnék menni!




Négy éve gyötör ez az embertelen honvágy,
azóta csak egyetlen keringő zuhanás van lelkem helyén.
Szeretnék újra összekuporodni
illatos, lágy és meleg ölelésedben,
kisgyermekként hozzád bújva
hallgatni szíved két dobbanása közt
megbúvó bölcs, fehér csöndet.
Úgy fáj a világ nélküled, Apa!
Nem tudok több látomást,
több drága eszmét igézni magamnak,
valóságos hangod színére volna szükségem ahhoz,
hogy emberré lelkesülhessek újra.



Haza szeretnék menni! - mormolom
beteg vággyal magamban,
de csak a nagyra dagadt,
keserű könnycsepp csurgat egy elkésett,
utolsó csókot az érted átvirrasztott,
fájdalmas éjjelek vigasztaló béreként,
mielőtt ajkam szegletén lelné meg
szomorú és értelmetlen halálát.
Ma együtt-érzőn simogat érdes tenyerével a szél,
és szelíd nyugalma,
lánghajam hosszú fürtjeivel játszik
úgy, mint ahogy ujjaid játszottak valaha rég



Október öt... sorsom naptárában
örökkön, rőt betűkkel rikácsoló nap ez,
melyben a halál által vert síneken
örök sötétbe siklott kettőnk sorsa...
Ma újra koszorúba fűzöm minden fájdalmam,
és miközben a keresztre feszített
tegnapok közt sétálok,
figyelem, amint a hazug-arcú idő,
fáradtan dől sírod éles sarkaira...
Istenem, már négy éve fonja át
jóságos szívedet ez a csönd!
Hányszor álltam itt árván
ez alatt a négy év alatt,
hányszor szívtam itt magamba
a szörnyű elmúlás szagát!
Hányszor verejtékezett ki homlokomon
az embertelen reménységem,
és hányszor foszlott szét újra meg újra
kongó-falú, Téged vissza könyörgő szavam!
Te pedig némán figyelted
szívem egyre fullasztóbb zuhanását...



Neked is nehéz volt ez a négy év, ugye Apa?

Téged is elfogott a kétségbeesés reszketése,
amikor láttad, hogy itt,
sírod szomorú árnyékában hűlnek ki rendre
egykoron vidáman kidalolt, gyermeteg vágyaim...
a bennem, rajban tóduló emlékek
elvegyülnek a száz titokkal terhes, temetői csönddel.
Megcsobbanó, híg sárban gázoló gondolataim,
a múlt rút romjai közt botorkálnak Téged keresve,
s egyszer csak szívükhöz nyúlnak tétova kézzel...
Hisz itthon vagyok! Sírod árnyölében
mindig menedéket találok a balsorsú,
nehéz-sejtelmű, zord világ elől.
Itthon vagyok! - hallik messziről,
a távolban sorakozó rőt-rügyű, bús-szavú fák felől
kiáltásom visszhangja.
Tiszavirágú örömömet a zivatar zaja kergeti szét...
Hiányzol Apa! Fájdalmas űröd zokog szüntelen
a lelkem mélyén tátongó, sűrűsödő sötétségben,
és így marad ez mindaddig,
amíg lelkem föl nem ér a csillagok zord,
nyirkos tüzeihez, hol két kitárt karod vár rám.
Akkor, majd újra otthon leszek!
...... ......


........

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela: Hosszan alélva
  2016-03-16 09:45:20, szerda
 
  ...... ..............


Kovács Daniela: Hosszan alélva
5 szeptember 2013

Falak mindenütt. Az égig nyúlnak.
A buzgó Sors építi is sorra,
mi lebontanánk, de ránk zúdulnak.
Az idő szalad, a homokóra

pereg... pereg, mint a magasra vert,
finomra örült vén álmunk pora.
Mi élni vágyók, telhetetlenek
életet lopni térünk nyugovóra.


.....

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 62 db bejegyzés
Összes: 4151 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 530
  • e Hét: 4125
  • e Hónap: 31000
  • e Év: 170393
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.