Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Nekrológ L Andráshoz
  2012-09-25 10:34:23, kedd
 
  Lenkei Gabriella megajándékozott ezekkel a dokumentumokkal
és engedélyezte a közlésüket a blogomban



...... ........... ........... ........... ........... ............1


MÁSOLAT

Lenkei Gabriella ...... ........... ........... ..............2012-08-29 , 12:50

Link
-



Nekrológ Lesi Andráshoz


András... Lesi András... egy név, egy férfi, akit szerettem, élt 60 évet, s abból húszat velem, az elején harcok közepette, majd hihetetlen szerelmi fellángolásban, a skizofrénia által okozott kimondhatatlan szenvedéssel tarkított periódusokkal fűszerezve, később szeretetben, az utolsó két évben megint aggódásban. És a gyomorvérzés okozta tragikusan hirtelen végbe torkollva.
Egy élet, ami rögtön tragédiával kezdődött, ikertestvére meghalt, őt örökbe adták. Önként intézetbe is jelentkezett, hogy szüleinek könnyebb legyen, ne háruljanak rájuk az ő eltartásának költségei is. Szabónak tanult, ahhoz képest, amikor találkoztam vele, egy gombot sem vart fel szívesen.
Tanult, olvasott rengeteget, a legnehezebb munkákat is elvállalta, hogy a családját, gyerekeit fenntartsa. Aztán jött a skizofrénia és a leszázalékolás, amikor először nem találta a helyét, hát olvasott, és sokat kirándult velem, bár kevesebbet, mint szerettem volna.
Ő már lassított volna az utolsó két évben, én még mindig nem akartam szárnyaszegett lenni, szállni szeretnék még mindig, amikor az elvesztése már az én járásom is támaszhoz köti. De nem adom fel. Még nem. Még annyi mindent nem láttam.
Mostanában két időszámítás van, Andrással eltöltött idő alatt, és utána, nélküle. (Lehetne egy harmadik is, az 1992 előtti időszak, amely csak azért volt, hogy egyszer találkozzunk.)
Kétfajta hely létezik, egyik ahol Andrással jártam, a másik, ahol nem még nem voltunk együtt, és már nem is leszünk.
Mit is mondhatnék róla? Hogy nagyon jó ember volt, megbízható, takarékos, és végtelenségig rendes, mindig lehetett rá számítani a bajban is. Ugyanakkor néha konok és makacs a végtelenségig.
De ez így volt egész. Ember hiba nélkül???
Először 1972-ben találkoztunk, és már akkor is szeretett. Verset írt az emlékkönyvembe.
Aztán útjaink elváltak, gyerekeink lettek, mindkettőnk házassága felbomlott, és 20 év után újra megtaláltuk egymást. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy itt leírom ezeket a szavakat egymás után.
Amikor találkoztunk, nagyon heves tempót diktált, amit én nem akartam. Verseket írt, néhány megtalálható nagyuska blogján, de lesz majd még pár, aminek csak a címére emlékszem
Rendszeresen virágokkal díszítette az ajtómat, és mégis nagyon hosszú volt az útja a szívemig. Körülbelül 3 évig. De nagy harcos volt, kitartó.
Ő is írt verseket, leveleket hozzám is, majd amikor engem is elkapott a szenvedély, én is írtam leveleket, verseket. Volt, amit közösen. Levelet talán többet írtam, ezek a levelek a skizoféniás időszakhoz kötődnek, és bár az utóbbi napokban előjöttek az elfeledett jelszavak, mely a Word dokumentumok kulcsául szolgáltak, még mindig vannak fehér foltok, régi Word verziók. Remélem ezekről is lehull a fátyol hamarosan. Már majdnem feladtam, amikor megkértem egy osztálytársam, próbálja meg feltörni. Két hetet dolgozott azokon a verseken, amiknek a jelszava tegnap jutott eszembe. Ma meg a leveleké, bár ezzel a jelszóval már sokszor próbálkoztam, de úgy tűnik, most jött el az ideje.

András... tudom, hogy nem mindig láttam értékeidet, mert eltakartad őket. A háttérbe szorítottad magad, hagytad, hogy én irányítsalak, és ez nem volt mindig könnyű. Nem volt könnyű megóvni téged magadtól. Régen sem, és most sem. Most nem is sikerült. Nem, nem voltál öngyilkos, még élni akartál, voltak terveid. Csak azt a fájdalomcsillapítót kellett volna elfelejteni, de a fájdalom nem hagyta.
Annyira introvertált személyiség volt, hogy most még 20 év után sem tudnám őt bemutatni rendesen. Azóta is kutatom lelkének rejtélyeit, és csak morzsákat találok, bár néha azok is felérnek egy kősziklával.
Hát nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek alapon nyilvánosságra hozom minden rendelkezésemre álló verset, levelet, szívünk legbensőbb, legintimebb titkait. Te úgyis szeretted volna, ha megjelennek a verseid, sőt volt, ami meg is jelent pl. a Gyöngyök, Göröngyök, Kőtömbök című verses antológiában.
Legyenek hát elérhetőek azok számára, akiket érdekel, akik örömüket lelik benne, vagy kritikával fogadják. Hisz nem voltunk profik, lelkes amatőrök csupán


...... ........... ........... ........... ........... ............2


MÁSOLAT

Lenkei Gabriella ...... ........... ........... ..............2012-09-03 , 12:04

Link
-



Nekrológ Lesi Andráshoz


András... Lesi András... egy név, egy férfi, akit szerettem, élt 60 évet, s abból húszat velem, az elején harcok közepette, majd hihetetlen szerelmi fellángolásban, a skizofrénia által okozott kimondhatatlan szenvedéssel tarkított periódusokkal fűszerezve, később szeretetben, az utolsó két évben megint aggódásban. És a gyomorvérzés okozta tragikusan hirtelen végbe torkollva.
Egy élet, ami rögtön tragédiával kezdődött, ikertestvére meghalt, őt örökbe adták. Önként intézetbe is jelentkezett, hogy szüleinek könnyebb legyen, ne háruljanak rájuk az ő eltartásának költségei is. Szabónak tanult, ahhoz képest, amikor találkoztam vele, egy gombot sem vart fel szívesen.
Tanult, olvasott rengeteget, a legnehezebb munkákat is elvállalta, hogy a családját, gyerekeit fenntartsa. Aztán jött a skizofrénia és a leszázalékolás, amikor először nem találta a helyét, hát olvasott, és sokat kirándult velem, bár kevesebbet, mint szerettem volna.
Ő már lassított volna az utolsó két évben, én még mindig nem akartam szárnyaszegett lenni, szállni szeretnék még mindig, amikor az elvesztése már az én járásom is támaszhoz köti. De nem adom fel. Még nem. Még annyi mindent nem láttam.
Mostanában két időszámítás van, Andrással eltöltött idő alatt, és utána, nélküle. (Lehetne egy harmadik is, az 1992 előtti időszak, amely csak azért volt, hogy egyszer találkozzunk.)
Kétfajta hely létezik, egyik ahol Andrással jártam, a másik, ahol nem még nem voltunk együtt, és már nem is leszünk.
Mit is mondhatnék róla? Hogy nagyon jó ember volt, megbízható, takarékos, és végtelenségig rendes, mindig lehetett rá számítani a bajban is. Ugyanakkor néha konok és makacs a végtelenségig.
De ez így volt egész. Ember hiba nélkül???
Először 1972-ben találkoztunk, és már akkor is szeretett. Verset írt az emlékkönyvembe.
Aztán útjaink elváltak, gyerekeink születtek, mindkettőnk házassága felbomlott, és 20 év után újra megtaláltuk egymást. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy itt leírom ezeket a szavakat egymás után.
Amikor találkoztunk, nagyon heves udvarlásba kezdett, nagyon gyors tempót diktált, amire én még nem voltam felkészülve. Verseket írt, néhány megtalálható nagyuska blogján, van, ami megjelent verseskötetben, és még lesz, ami egyszer csak előkerül.
Rendszeresen virágokkal díszítette az ajtómat, és mégis nagyon hosszú volt az útja a szívemig. Körülbelül 3 évig. De nagy harcos volt, kitartó.
Verseket, leveleket írt hozzám, majd amikor végül engem is elkapott a szenvedély, én is írtam leveleket, verseket. Volt, amit közösen. Levelet talán többet írtam, ezek a levelek a skizoféniás időszakhoz kötődnek, és bár az utóbbi napokban előjöttek az elfeledett jelszavak, mely a Word dokumentumok kulcsául szolgáltak, még mindig vannak fehér foltok, régi Word verziók. Remélem ezekről is lehull a fátyol hamarosan. Már majdnem feladtam, amikor megkértem egy osztálytársam, próbálja meg feltörni. Két hetet dolgozott azokon a verseken, amiknek a jelszava tegnap jutott eszembe. Ma meg a leveleké, bár ezzel a jelszóval már sokszor próbálkoztam, de úgy tűnik, most jött el az ideje.

András... tudom, hogy nem mindig láttam értékeidet, mert eltakartad őket. A háttérbe szorítottad magad, hagytad, hogy én irányítsalak, és ez nem volt mindig könnyű. Nem volt könnyű megóvni téged magadtól. Régen sem, és most sem. Most nem is sikerült. Nem, nem voltál öngyilkos, még élni akartál, voltak terveid. Csak azt a fájdalomcsillapítót kellett volna elfelejteni, de a fájdalom nem hagyta.
Annyira introvertált személyiség volt, hogy most még 20 év után sem tudnám őt bemutatni rendesen. Azóta is kutatom lelkének rejtélyeit, és csak morzsákat találok, bár néha azok is felérnek egy kősziklával.
Hát nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek alapon nyilvánosságra hozok minden rendelkezésemre álló verset, levelet, szívünk legbensőbb, legintimebb titkait. Te úgyis szeretted volna, ha megjelennek a verseid, sőt volt, ami meg is jelent pl. a Gyöngyök, Göröngyök, Kőtömbök című verses antológiában.
Legyenek hát elérhetőek azok számára, akiket érdekel, akik örömüket lelik benne, vagy kritikával fogadják. Hisz nem voltunk profik, lelkes amatőrök csupán

2012. augusztus 29.

(Amikor négy hónapja, hogy itthagytál)



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kedves Gabi! Kérlek írd be a kommentbe, hogy a nekrológ melyik változatát helyzzem el a
Lesi András élete című lap kommentjében!







 
 
2 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-11 11:37:17, kedd
 
  Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2012-0 9-11 , 11:21

Link -



P1130028 Székely Bertalan utcai kápolna.JPG

Link -

P1130029 virágos udvar.JP G

Link -



P1130030 itt lakott Lesi András.JPG

Link -



P1130031 névtábla.JPG

Link -

P1130032 András ablakai.J PG


Megjegyzés : Kettőt nem tudok megnyitni...... ........... ............
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-10 14:56:51, hétfő
 
  Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......2 012-09-10 , 13:51

Cetlik, és régi levelek a Székely Bertalan utcából

Levelezőlap
Dátumbélyegző már nem látszik

Kedves András!
Mondtam. hogy szólj a telefonszám miatt! Ha van időd, légyszíves ellenőrizd, hogy ők-e azok. A Régi Párizsi u. 2. 267 9545, az állítólagos új 112 5860. Ha van valami tájékoztatójuk, hozzál. És legyél jó.
Szia
Gabi

András kézírásával a bal alsó sarokban. 112-7206

(Hogy mi lehetett ez?)
Most egy BÁV ékszerbolt van ott.
Egyszer el akartam adni a jegygyűrűmet....
...... ........... ............
G: Dátum nélkül

András!

Amíg ez az üzenet itt van, ne csöngess, várj meg a kapu előtt, vagy valahol. Mónikát íratjuk be a másik suliba.
Sietünk.
Gabi

A:
A játszótéren vagyok, az áruháznál
...... ........... ........... ......

G: Dátum nélkül
András!
Csak vásárolni mentünk, 3/4 11-kor. Várj!
...... ........... ........... ........... ..............

G: Dátum nélkül

Ne csöngess, van valami a HELYEN!
Jó reggelt kedvesem!
(nem tudom, mi volt az a valami és hol volt a HELY)
...... ..............
G: Dátum nélkül

András!
Nem biztos, hogy hazaérünk addigra, amikor jössz.
Lehet, hogy csak estefelé jövünk haza.
Köszönöm a nárciszt és a pezsgőt!

Gabi

...... ........... ........... .....
Egy gyűrött cetli, rajta egy rajz, és útvonal a PC iskoláig (ez 95 tavasza)

...... .......

Szabadság engedély

Lesi András 1994. október 6-án 17:30-tól kb. 22 óráig eltávozási engedélyt kap.

Budapest, 1994. okt. 6.

kézjegy
...... .............

Gyűrött kockás papír, András kézírása, csupa nagybetűvel.

VIGYÁZZ MIELŐTT LELÉPSZ AZ ÚTTESTRE, ELŐSZÖR NÉZZ BALRA, AZTÁN JOBBRA, VIGYÁZZ JÓL.

A papír másik oldalán egy könyv címe, mindenkinek ajánlom elolvasni:

VISSZATÉRÉS A HOLNAPBÓL

(http://mek.oszk.hu/00100/00113/00113.htm)
...... .....

G: Dátum nélkül
kis cédula, rajta az üzenet

András!
Úgy tűnik, elmarad a jóga. Ha van egy perced, ugorj fel, változik a vasárnap.
Vagy hívj fel az irodában holnap délben.
Kösz a könyvet és a virágot
Gabi
...... ........... .....
G: Dátum nélkül

Szia!
Bocs, de csak este 7 után lett vége a jógának, már nem volt értelme a Lángba menni. (Műv. ház a XII. kerületben), és azt hittem, már itthon leszel. Ezen a héten viszont minden nap estig el leszek foglalva, hét végén nem tudom a dán vendégek programját, de ha ők nem érnek rá, akkor kint leszünk a Népligetben Etka jógán.

Szia
Gabi

Levél Andrástól négybe hajtott A4-es lap, nagy betűkkel írva:

1994 VII. 16, Sajnos
jövő kép előre látom, de én
nem adom fel!

Gabi,

Te azt fogod mondani, hogy az Andrással szakítok. Elismered, hogy legyengültél, mikor velem foglalkoztál, de vége, elegem van az Andrásból. Idegileg kimerült voltál, lehet, hogy erre is fogsz hivatkozni.
Azt is bevallod, szép volt, és a te nem megbántó módszereddel közlöd ezt.
Gabi
Te az én párom leszel.
---------------------------------------
A küzdelem folytatódik

(mi ez, ha nem fekete mágia? :)
Levél dátum nélkül (kézzel írott)

...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ........
Dátum nélkül
Kedves András!

Kérlek, ne kérj bocsánatot, hisz nincs miért. Mindenki azt kapja, amit megérdemel, amire rászolgált. Én is.
Ja, bocs a papírért, Mónika már egy kicsit használatba vette, és az utolsó oldalra rajzolt is, de sajnos nem találtam másikat
Csak azért írok,hogy elmondjam Neked, nem kérem tőled, hogy elkerüld miattam a Harmóniát (Láng Műv. ház.),
sőt arra kérlek, ne tedd. Legalábbis miattam. Mert ami a Harmóniát illeti, egyre kevésbé az. Néha félelmetes dolgok történnek ott.
Én is csak akkor megyek, ha érzem és mérem is, hogy mennem kell.
Szóval, kérlek mindig légy ott, ahol lenned kell. Akár a Harmóniában, akár a Rítus házban csütörtökönként délután a Tétényi úton. (már nem is emlékszem rá) és légy ott mindenütt, ahol lenned kell.

(András tollal aláhúzta ezeket a szavakat)

Én egyre kértelek, csak arra, hogy most ne gyere hozzám fel, és ne hozz virágot. Nem érdemlem meg (mármint a virágot).
Tudod, nagyon nehéz úgy szeretni valakit, ahogyan szeretni kell. Ahogy neki rá szüksége van. És nem úgy, ahogy ő szeretné.
Azt hiszem, ezt nem tudja más, csak Jézus, és az Atya száz százalékig.
Tudom, hogy szeretsz, de ez a mérésem szerint csak 20-30%-ig az, amire szükségem van. Valami miatt, amit csak érzek, de nem igazán tudom megfogalmazni, most távol kell , hogy tartsalak magamtól, - így kell szeresselek. Ennek
80 % az igazság tartalma.
A te szeretetedben az a baj, hogy szenved és fáj. Ha ezt le tudod tenni, lehet, hogy találkozhatunk.
Sajnos bárhogy kéred, még mindig nem adhatok neked fényképet. Mérés!
(Jogosan tartottam attól, hogy fekete mágiát használ céljai elérése érdekében, és amit később be is vallotta, volt ebben valami igazság)

Nem haragszom rád, hogy Tamás elment hozzád és veled. Csak egyre kérlek, ha lehet. Engedj meg egy kérdést: Elvitted már a fiaidat oda, ahová Tamást vitted? Ha nem, kérlek, tedd meg, ha megteheted. (nem emlékszem, mi volt az a hely)
Például lemondok a sok-sok virágról és ajándékról az ő kedvükért.

Meg egy dolog . a verseidben semmi ijesztő ártás nincsen (kivéve talán a helyesírási hibákat, amiket bátran vállaltál előttem). Az én hibám (?), hogy nem tudtam megérteni és főleg elfogadni makacsságodat. Úgy próbáltalak meg szeretni, hogy közben nem fogadtalak el.
András, légy erős. Tudom, hogy a szeretet fájdalma elmúlik, és csak az öröme marad meg a távollét ellenére is.
Tudom, hiszen nekem is van egy egyetlen a világon, aki nagyon, de nagyon messze van, és talán soha nem fogom látni őt. De már nem fáj. Tamás tanított meg rá, hogyan kell elviselni.
Csipkerózsikának most az egyszer a királyfi nélkül kell felébrednie, mert csak így nyerheti el végül a királyfit.

Légy jó,

Gabi
...... ........... ........... ........... ......

Egy boríték hátán.
(Dátum nélkül, de ez már az új korszakból való)

Jó "reggelt" András!
1/2 1-re megyek Mónikáért a hegedűtanárhoz, utána sajnos hivatalból is be kell mennem az Atlaszba. Sietünk. Aludj jól és sokat!
Ha megéheztél, a hűtőben találsz sajtot, reszelj a tésztára, és egyél. Jó étvágyat!
A tea az asztalon lévő üvegben a tied.



 
 
1 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-05 14:17:05, szerda
 
 
Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... .....2012-09-05 , 14:09

Válaszlevél András 1993-94-es második levelére

Kedves András!

Nem, nem és NEM!

Köszönettel tartoznék a versekért , virágokért, és minden egyébért, de az az igazság, hogy jobb lett volna enélkül.
Az én feladatom Veled kapcsolatban más lett volna, de mert nem vetted a lapot, és elvakított a szerelem, eljátszottad ezt a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy találkozzunk.
Tudom, hogy nagyon erős akaratod van, ezt most próbáld meg arra használni, hogy kitörölsz az emlékezetedből.
Te nem arra "használtál" engem, amire kellett volna, én meg túl gyenge voltam, vagy inkább nem elég erős, és körülbelül 2 évet zuhantam vissza időben és szintben, vissza egy kicsit a betegségbe, általad, de miattam. (Tehát az ok én vagyok.)
Most egy jó ideig nem szeretnék találkozni Veled, hallani rólad, még "ajtóüzenet" formájában sem.
Először Istent kell szeretned, utána másokat, és csak legvégül engem.
"Kopogtatsz, és beengednek". Emlékszel?
Ezt mondtad. Ez Istenre vonatkozik, nem az emberekre. (Ma már másképp értelmezem ezt is)
Istent mindig meghallgat, ha hülyeségeket mondasz is, az emberek nem És mindig tekintettel kell lenni szabad akaratukra is.
Ha ráerőszakolod magad valakire, csak az ellenkező hatást éred el.
Ezt a kapcsolatot már a legelső pillanatban elrontottad, pedig már akkor mondtam neked azt hiszem elég világosan, hogy nem szeretném folytatni ott, ahol 20 éve abbahagytuk.
Mindig őszinte voltam hozzád, sokszor kíméletlenül is őszintének kellett lennem, mégsem hittél (hiszel) nekem.
Mindenesetre köszönöm azt, amire megtanítottál, de kérlek ne hozzon errefelé a szíved, sem térben, sem gondolatban.
Olyan furcsa kapcsolat alakult ki közöttünk, amiből nehéz lesz kimászniom.

Légy jó, próbálj magadnak más társat keresni, én nem lehetek az.

Isten áldjon, kérlek ne pazarold rám a pénzed, semmi értelme.
Mégegyszer isten áldjon.

Gabi

Megjegyzés

Kedves Marika,

Ezt a levelet most külön írom, a többit, amit a Székely Bertalan utcából hoztunk el, egyetlen e-mailben kezdtem el, és úgy küldöm.
De ennek legalább tudom, hol a helye!
Érdekes lesz látni, hogy milyen rövid idő alatt hogyan változnak meg az üzenetek.

Dátum nélkül



VÁLTOZAT MÁSOLAT

Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... .2012-09-25 (Ked), 10:03

Eddig nem publikus, csak neked szól, innen mehet!

Levél Lesi Andráshoz

Dátum nélkül (1994. január)

Kedves András!

Nem, nem és NEM!

Köszönettel tartoznék a versekért , virágokért, és minden egyébért, de az az igazság, hogy jobb lett volna enélkül.
Az én feladatom Veled kapcsolatban más lett volna, de mert nem értetted ezt meg, és elvakított a szerelem, eljátszottad a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy találkozzunk.
Tudom, hogy nagyon erős akaratod van, ezt most próbáld meg arra használni, hogy kitörölsz az emlékezetedből.
Te nem arra "használtál" engem, amire kellett volna, én meg túl gyenge voltam, vagy inkább nem elég erős, és körülbelül 2 évet zuhantam vissza időben és szintben, vissza egy kicsit a betegségbe, általad, de miattam. (Tehát az ok én vagyok.)
Most egy jó ideig nem szeretnék találkozni Veled, hallani rólad, még "ajtóüzenet" formájában sem.
Először Istent kell szeretned, utána másokat, és csak legvégül engem.
"Kopogtatsz, és beengednek". Emlékszel?
Ezt idézted. Ez Istenre vonatkozik, nem az emberekre.

(Ma már másképp értelmezem ezt is, mint annyi minden mást )

Istent mindig meghallgat, ha hülyeségeket mondasz is, az emberek nem És mindig tekintettel kell lenni szabad akaratukra is.
Ha ráerőszakolod magad valakire, csak az ellenkező hatást éred el.
Ezt a kapcsolatot már a legelső pillanatban elrontottad, pedig már akkor mondtam neked azt hiszem elég világosan, hogy nem szeretném folytatni ott, ahol 20 éve abbahagytuk.
Mindig őszinte voltam hozzád, sokszor kíméletlenül is őszintének kellett lennem, mégsem hittél (hiszel) nekem.
Mindenesetre köszönöm azt, amire megtanítottál, de kérlek ne hozzon errefelé a szíved, sem térben, sem gondolatban.
Olyan furcsa kapcsolat alakult ki közöttünk, amiből nehéz lesz kimásznom.

Légy jó, próbálj magadnak más társat keresni, én nem lehetek az.

Isten áldjon, kérlek ne pazarold rám a pénzed, az időd, semmi értelme.
Mégegyszer Isten áldjon.

Gabi




Most meg minden nap százszor is elmodanám, gyere vissza, de nem lehet! :(

 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-03 23:33:16, hétfő
 
  Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... .....2012-09-03 , 23:19

Lesi András - Tavasz jő

Olvad a hó,
nedves a határ
ajkán a szó
melegebb már!

Enged a szív
érző, bohó,
már titkot nyit
megnyugtató


Sóhaj is van
a mell feszül
pillantásra
megszelídül.

Egy madárfütty
de régen volt!
Bokron a rügy.
mélyen honolt.

A nap kisüt
kedves határ,
az óra üt,
ébredjél már!

dátum nélkül
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-03 23:31:04, hétfő
 
 
Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... .....2012-09-03 , 23:02

Lesi András - Séta a levéllel

Egy ember lépeget,
fényképet nézeget,
kedvese a képen
szíve a szívében!

Lépked, szerelme
levelét olvasva,
pedig már olvasta,
kívülről is tudja!

Örökké kellesz
hidd el ezt nekem,
hogy ha nem szeretsz,
bánatos szívem!

Olvas és lépked,
csendben felnevet,
két vagy három év,
emlék lesz a kép!

Minél nagyobb szó,
kevesebb a tett
lassan lépeget,
csendben felnevet.

Bölcsen mosolyog,
látja a jövőt.
nem tud lekötni
egy ilyen jó nőt!

(dátum nélkül, de 1993)

Ezt is ma olvastam először
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-03 22:54:24, hétfő
 
  Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... .....2012-09-03 , 22:51

Lesi András - Folyóvér

Nem tudok rajzolni,
én szavakkal festek
rímekkel mondom el,
hogy nagyon szeretlek!

lassan megy az idő
űzetésem óta:
Felforrt vérem már kihűlt,
szívem vérfolyója.

Elolvad minden jég
amerre kanyarog,
ha szívedig elér,
meghallja sóhajod!

Ne emeljél gátat
folyóm morajának,
az idő is rohan
akár a vérfolyam.

Nyisd ki csatornádat,
ismered rendszered:
Folyóm és folyód
hadd egyesüljenek!

Szeretlek én nagyon,
nem tehetek róla,
de ha te nem szeretsz,
fojtsál be folyómba!

1993. március 23.

(megdöbbentő, de ennél már volt jobb)
ma olvastam először

Üdvözlettel:

Gabi
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-03 22:43:43, hétfő
 
  Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... .....2012-09-03 , 22:40

Lesi András - Viharok énekelnek

Viharok énekelnek
pedig nekik nem lehet,
mégis most jó a kedvük,
mert hamarosan temetnek!

Szél megvitte tervemet,
elment életkedvemet.
Síromat fájó befújják,
amint halálom megtudják.

Ne keresd a múltadat,
nem leled majd hantomat (pedig van, és be is omlott)
ebben nem leszel hibás,
csak az élet, semmi más.

(mintha a folyton marcangoló önvádat próbálná megszüntetni bennem, vigasztalni, de ezt honnan tudhatta a kilencvenes évek elején?)

Bűntudatod nem lehet,
síron túl is szeretlek.
Mesze van az édenkert,
hátha ismét szeretsz fent.

Dátum nélkül
egy kép van a papíron, amire írta, keresztre feszített Jézus, furcsa látószögből.
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-03 22:29:31, hétfő
 
  Lenkei Gabriella...... ........... ........... ........... ........... ........... .........2012-09- 03 , 22:24

Lesi András - Sziklatemplom

Sziklatemplom ereje
száll most kettőnk szívébe,
célunk, ha igaz, tiszta,
elintézi, elhozza. (ez egy kicsit sántít, de megváltoztatni így utólag, hogy már nem él?)

Lenyűgöz ez a varázs,
szívem már égő parázs,
te is érzed melegét:
Benne a múlt erejét!

Tehozzád küldött sorsom,
azóta szűnik kínom,
napról-napra változom:
Nélküled elkárhozom.

Sziklatemplom ereje
meghat engemet csendje,
ha lélekkel figyelünk:
Jövőtől választ nyerünk!

Múlt a jelen erdeje,
benned van az ereje.
Taníts, légy a mesterem,
mert a jövőd kell nekem!

Jövőnk érzem és látom,
ezért kérlek, légy a párom,
én jelenbe ültetek,
hogy jövőben élhessek!

De ha elhagysz, nincs remény,
parázsra jő hideg tél,
mesterem, ha megteszed,
kővé válik a szíved!

Sziklatemplom ereje,
szemem könnyekkel tele,
mert érzem, hogy itt a perc,
elűzöl, vagy megölelsz.

Megmozdulni sem merek,
jöjjön, mi rendeltetett!
Csalódás vagy szeretet
nekem itt most egyre megy.

1993. január 29.

(Az Írószövetség elnöke nem tartotta igazi verseknek költeményeit, de most így utólag olvasva megérzem azt a rengeteg szenvedést, amit én okoztam. De kamatostól visszakaptam, amikor beteg volt a kilencvenes években, vagy a tavalyi évben, amikor októberben otthon egy hétig vérfürdő volt a gyomorfekélytől. nem ment kórházba, és akkor még rendbe jött. Kibírtam, mellette voltam, ápoltam, de nagyon megviselt.)

Üdvözlettel:

Gabi
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
x
  2012-09-03 13:37:20, hétfő
 
  Lenkei Gabriella ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............2012-09-03 , 12:04

Lesi András

ELSŐ LEVÉL KEDVESEMHEZ

Ez a levél sajnos megsérült, az első részéből hiányzik, és nem tudom, mennyi.

Egy részlet az elveszett mondatokból:
de már meg sem merem kérdezni, valaha kijöhetsz-e még a kórházból

Akkor írtam, amikor anyukád meghalt, és te kórházba kerültél, nem is tudom hányadszor.




Anyukád eltávozott örökre, megnyugvást találva talán abban a tudatban, hogy szeretett fia végre társra lelt, miután felesége elhagyta. S te úgy maradtál egyedül kisebbik fiaddal, hogy egyikőtöknek sem volt fogalma sem arról, hogyan is kellene gondoskodni magatokról. Én megpróbáltam megtenni minden tőlem telhetőt, hogy elviselhetővé tegyem számodra az elviselhetetlent. Te magadba zártad a fájdalmad, ritkán mutattad ki érzéseidet, és csak egyszer, egyetlen egyszer vettem észre egy árva, legördülő könnycseppet arcodon. Már akkor féltettelek, hogy befelé fordulásod újra megbetegít. Egyszer megkérdeztem tőled, még a temetés előtt, ha jól emlékszem, hogy sírtál-e? Te azt mondtad, "magánügy", de látod, hogy mennyire nem az?! Aztán a problémák a Csőgyárban: mi lesz veled, ha már újra dolgozni kezdesz? Maradhatsz ott, ahol az utóbbi időben voltál, vissza kell menned előző munkádhoz, melybe úgy belefáradtál, máshová küldenek majd, vagy talán elbocsátanak? Végül a volt feleséged szüntelen próbálkozásai, hogy megszerezze tőled mindazt, amitől eddig még nem sikerült megfosztania téged. Igaz, először én vesztettem el a helyzet és önmagam feletti uralmat. Féltem attól, hogy nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak, a feladatnak, hogy ezentúl két csonka család terhe nehezedik csaknem teljesen az én vállamra, mikor sokszor még egy is sok. Biztosan nem volt az sem rád jó hatással, hogy két napon át szinte csak sírni láttál, és újra nem tudtam kimenni az utcára egyedül. Pedig azokban a napokban már éreztem, hogy veled sincs minden rendben. Hiába mondta a doktor úr, hogy régen nem látott téged ilyen jó állapotban, mint az utóbbi fél évben. Számomra ez csak azt bizonyította, milyen jó színész vagy, még őt is be tudtad csapni. Engem nem, de azt hiszem, féltem elhinni, hogy újra megismétlődhet a múlt nyári borzalom. Aztán április elsején mégis megtörtént a baj. Két éjjel már nem aludtál, szemed furcsán csillogott, viselkedésed ismerősen szokatlan volt. Most nem ismétlem el a történteket, hiszen Te is jól emlékszel mindenre. Reggel felhívtam a doktor urat, az orvosi ügyeletre szaladtam, de mire visszamentem, eltűntél. Összerohangáltam fél Csepelt, felhívtam fél Budapestet ... semmi! Tudod, mennyire féltem attól, hogy valahol az utcán találnak rád, mozdulatlanul, kontaktusra képtelen állapotban? Arról nem is beszélve, hogy ha a gyárba, vagy a temetőbe mentél, (ahogy terveztük aznap) hogyan kereslek meg? Később mégis otthonodban találtalak, négykézláb a padlón. S bár tudtam, hogy a kórházi kezelést már nem lehet elkerülni, mégis nagy megkönnyebbülést éreztem, és végtelen nyugalom szállt meg. Az a fajta nyugalom, amikor az ember a bajban pontosan tudja, mit kell tennie. Hívtalak a fénybe, emlékezve arra, hogy a múltkor is a fényt kerested. Te felálltál, az ágyhoz vezettelek, leültettelek, s egészen addig átölelve tartottalak, amíg a mentők megérkeztek. Ennek már több, mit egy hete. Azóta ott fekszel a kórházban, s én megpróbálom tenni a dolgom, érted, s a gyerekeinkért... de nélküled. Nehéz teher, hogy még mindig azt hiszed, ok nélkül hívattam ki a mentőket ... Nagyon hiányzol. Napjaim egyforma rohanásban telnek. Hajnalban ki az ágyból, irány Albertfalva, ahol a tanfolyamon öt óra hosszat dézsából öntik ránk az információk özönét. Értem, tulajdonképpen minden logikus és egyszerű, de ez ilyen tempóban rettenetesen sok! Mikor vége, még ott maradok egy-két órát, és megpróbálok valamit rögzíteni összekuszált agytekervényeimben abból, ami elhangzott. De hogyan, amikor olyan fáradt vagyok, és gondolatom állandóan nálad jár? Amikor felállok a számítógép mellől, a fejem nehéz kövekkel teli hőlégballonnak érzem, lábam alól kiszalad a talaj, s órákig nem látok rendesen, de megyek, hiszen mindjárt háromnegyed négy! És Te vársz, s én szaladok hozzád. Igaz, ez a szaladás kezdetben csak óvatos támolygás a hetes busz végállomásáig. Leülök, s amíg a busz a kórházig ér, imádkozom érted, és gyűjtöm az erőt a nap további részéhez. Szerencsére már nem félek az utcán, s ha lépteim gyakran bizonytalanok is - talán a gyógyszer, talán az ad erőt, hogy vársz, és szükséged van rám. Az utolsó métereket már futva teszem meg, és minden másodperc egy évnek tűnik, amíg a zárt ajtó végre kinyílik. Itt vagyok nálad! Kábult vagy, kezed remeg, mozdulatai gyakran eltévesztik a célt, ajkaid alig tudják megformálni a szavakat, de nem baj, hiszen nincs is szükség a szavakra. Ülök melletted az ágyon, ajkunk összeér, mikor egy jól ismert, kedves hang - a doktor úré - megszólal mellettünk. - Csoportterápia? - Nevetünk. Ez ennek a napnak talán az egyetlen vidám perce. Én persze megpróbálom nem mutatni neked, mennyire fáradt vagyok, és hogy mennyire hiányzol. Bár az utóbbit úgyis tudod. A látogatás végén alig tudunk elszakadni egymástól, de tudom, a fiad is vár, mert éhes, mert nincs aki elmosogasson, aki újra és újra eltakarítsa az előző nap óta keletkezett romhalmazt. Sokszor kilenc óra után is nálatok maradok a tavaszi szünet alatt, - míg Mónika az apjánál van, és nem kell haza sietnem. Rendbe teszem a ruhákat, letörlöm a port a bútorokról, és közben jókat beszélgetünk, a fiad és én. Azután hazamegyek, és otthon kezdődik minden elölről. A gyerekeim nem sokat látnak mostanában. Egy nap aztán érzem, hogy nincs több energiám. A tanfolyamon hosszas magyarázat után sem vagyok képes felfogni egy egyszerű egyenletrendezést, és utálom az ÁFÁ-t, az adót, a bruttót, a nettót, és mindent, ami ezekkel kapcsolatos. Amikor újra nálad vagyok, már legszívesebben sírnék. Fejemet melledre hajtom, átölellek, az ajkamat harapdálom, nem akarom, hogy most könnyezni láss. - Maga kicsoda? Kije Ön a Lesi úrnak? - ijeszt fel egy zord hang az ajtóból. Kábultan felülök, ránézek a hang gazdájára; egy nagyon rideg, fehér köpenyes doktornő áll ott. Még soha sem láttam, (hála Istennek). Most mit mondjak? Hogy is mondhatnám el, ki vagyok én neked, és Te ki vagy nekem? Nem is kíváncsi rá, biztos vagyok benne. - A barátnőm - oldod meg végül a helyzetet. - Azért nem kell a betegen heverészni! - oktat ki a szigorú hang, majd forrása eltűnik. Még jó, hogy nem akkor jött, amikor megcsókoltalak! Akkor mit mondott volna Ms. Erénycsősz? És "heverészni"? Rajtad? Ha tudná, hogy én ... nem rajtad, még csak nem is alattad, vagy melletted szeretnék "heverészni", hanem legszívesebben összeforrnék veled, ahogy Hermész és Aphrodite! Testünk és lelkünk egymásba olvadna, és akkor soha nem érezném hiányodat. Emlékszel? Egyszer egy meghitt pillanatban, amikor férfi és nő fizikai értelemben már nem kerülhet közelebb egymáshoz, arra kértelek, hogy gyere közelebb, mert még mindig úgy éreztem, távol vagy. Nem is értetted igazán, miért mondtam, de talán most, hogy ezt olvasod, jobban megérzed majd, mire vágytam. De mit tud ez a jégszobor a mi szerelmünkről? Mit tud a szeretetről? Képes valakit teljes odaadással szeretni? Én úgy éreztem, lényéből messzire sugárzott a szeretethiány, és hatalmának biztos tudata. Talán ő a főorvosasszony? Mindegy. Nem érdekel. Azért is lázadunk! Simogatlak, kezem lágyan végigpásztázza az arcod, vállad, a mellkasod, karjaid, s egész testedet. S a takaró alatt megérzem, hogy kívánsz, és hirtelen engem is hatalmába kerít a vágy. Mikor is szerettél utoljára? Mielőtt a mami megbetegedett, alig volt olyan nap, hogy ne lettünk volna egymáséi ... Azután egyre kevesebbet tudtunk találkozni, ha nálatok voltam, kevés sikerrel ugyan, de megpróbáltam betölteni azt az űrt, mely előbb mami betegsége, majd halála miatt keletkezett. Te legtöbbször otthon aludtál, mert nem hagyhattad őket egyedül, s engem is vártak itthon a gyerekeim. Nem is tudom, hogy tudtuk elviselni? Ezek a gondolatok járnak mindkettőnk fejében, s óvatosan, hogy senki ne vegye észre, kiosonunk a mellékhelyiségbe. Soha nem tettünk még ilyet, de most már nem tudjuk tovább elviselni a feszültséget. Testünk egymáshoz simul, ajkam az ajkad keresi, simogatlak ... legalább neked legyen könnyebb ... Azután visszafekszel az ágyba, fejemet válladra hajtom, és egy percre mindketten elszenderedünk. Szerda van, a hét végén Húsvét. Mikor belépek a kórterembe, arcodról sugárzik az öröm, boldogan újságolod, hogy másnap hazaengednek, hogy az ünnepeket otthon töltsd! Végre visszakaphatlak, hacsak egy rövid időre is!!! Csütörtökön reggel vizsgázom, s ha bár három óránál többet nem igen tudtam tanulni, a gyakorlati rész jól sikerül, és az írásbeli kérdésekre is nagyrészt tudok válaszolni. Sok társam éjszakákon keresztül magolt, de mert eldöntötték, hogy ők ezt nem tudják megtanulni, az elvárásaiknak maximálisan meg is felelnek. Végre vége!! Még elmegyek a vásárcsarnokba, hogy megvegyem neked a bárányhúst, melyre annyira vágytál, aztán újra ott állok az ajtó előtt, ujjam türelmetlenül nyomja meg a csengőt. - Jöttem Andrásért! - mondom boldogan. Az ápoló bólint, beenged. Egy óra múlt. Besietek a kórterembe. Te ott fekszel az ágyon pizsamában, kábultan, jobb kezed fején az újabb orvosi beavatkozás jele. - Mi az, te még itt fekszel? Nem megyünk haza?! - Nem megyek én innen haza soha már! Nem enged haza a doktornő ... - De hát ez nem ... mi történt? András, mondd, hogy nem igaz!! Hogy csak ugratsz, ahogy szoktál néha! De nem, hangodban annyi a keserűség, hogy tudom, most komolyan beszélsz. Szemem megtelik könnyel, s a sírást visszafojtva, palástolva térdelek le ágyad mellé, s fúrom a hónod alá fejem. Tíz-tizenöt perc is eltelik, mire magamhoz térek. Meg kellene kérdezni a doktornőt ... Tudom, még nem vagy jól, nagyon gyenge és kábult vagy, de tegnap azt mondták ... akkor most miért nem ? ... Valami történt?! Állok a folyosón, az orvosi szoba előtt. A doktornő többször is feltűnik, ide rohan, oda rohan, többen is várnak rá. Rengeteg a dolga. Időnként letörlök egy-két könnycseppet az arcomról. Várok türelmesen. Legalább addig nem kell szerepet játszanom. Aztán jön ... megint az a nő! Mint derült égből a villámcsapás, mint egy ragadozó madár áldozatára, úgy támad. - Maga mit keres itt? - förmed rám. - A doktornőt várom. - Többet meg ne lássam itt látogatási időn kívül! Úgy korhol, mintha egy óvodás gyereket szidna éppen, aki rossz fát tett a tűzre. Mintha eddig állandóan látogatási időn kívül járkáltam volna ide! Még jó, hogy nem tiltja meg, hogy a kórház területére betegyem a lábam! Válaszolni sem tudok, annyira meglep támadása, - és már nincs is kinek. Ha még tudnék gyűlölni vagy haragudni, biztosan nagyon haragudnék rá. Igaz, megérteni nem tudom viselkedését, mégis keserű szájízzel ugyan, de próbálok megszabadulni a lelkemben születő indulatoktól. Csak azt nem értem, hogyan lehetett belőle pszichiáter? Hangja nemhogy megnyugtatná, inkább megbetegíti az amúgy is sérült lelkeket. Nem érdekel igazán az egész, de könnyeimet mégsem tudom úgy visszatartani, mint az előbb. A tanár úr észre is veszi, mikor kilép az orvosi szobából. Tudom, ez most nem egy olyan szituáció, amit úgy élek meg, ahogyan kellene. Később a doktornővel is sikerül két mondatot váltanom, s ő elmondja, hogy a főorvosnő nem engedett ki, mert úgy látta, nem vagy még elég jól. Nincs mit tenni, ebbe bele kell törődni. ... Bele kell törődni!? ... Visszamegyek az ágyadhoz. Alszol. Leülök a padlóra, hátamat a szomszédos ágynak támasztom. Az arcodat nézem. Vajon mit mond most nekem ez az arc, a csukott szemek? Térdemre hajtom fejem, kezem papír zsebkendő után kutat, s most már meg sem próbálom visszatartani a könnyeket, csak arra vigyázok, hogy fel ne ébresszelek. Még szerencse, hogy elmeosztályon vagyok. Mindenki el van foglalva a saját bajával, senki sem törődik velem. Ülök a padlón, szememből most már ömlenek a könnyek, nem tudom, és nem is akarom őket megállítani. Az elhasznált papírzsebkendő-kupac egyre növekszik lábamnál ... Aztán erőt veszek magamon. Füzetet, tollat ragadok, s sebesen írni kezdek. Írnom kell, hogy el tudjam viselni a fájdalmat. A doktor úr bekukkant egy pillanatra, és látva lázas tevékenységemet, megkérdi: - Életem regénye? Hát, ha nem is az életemé, de már körvonalazódik bennem ennek a levélnek egy pici csirája. Kicsit később ébredezni kezdesz. Eltüntetem az áruló nyomokat, s szívem minden melegével a szemedbe nézek. - Miért nem engednek haza? - kérdezik ezek a szemek, majd a száj is. Feltérdelve fejemet melledre hajtom, s csendesen suttogom: - Mert ők nem tudják, hogy nincs olyan ember a világon, aki jobban tudna rád vigyázni, mint én, és azt sem, hogy önmagadon kívül én vagyok az egyetlen, aki meg tud gyógyítani. Mert a szeretetnek hatalma van, a szeretet képes gyógyítani. És ők (kivéve persze a doktor urat) azt sem tudják, mennyire szeretlek. Később egy idős bácsit hoznak be. Jókedvűnek tűnik. Nevetgél és nagyon sokat beszél. Nem tudja, hová került, és miért kell itt maradnia, de "őrültsége" olyan aranyos, hogy mosolyt varázsol arcomra. Megmutatják neki az ágyát, de sehogy sem érti, miért kell lefeküdnie, hiszen még nappal van. Átöltöztetik, s ő tanácstalanul kérdezi: - És most mit csináljak? Mit is? Hát igen. Mit lehet itt csinálni?! Hogy is mondtad, kedves? "Ébresztő, reggeli, gyógyszerosztás, ebéd, gyógyszerosztás, vacsora, gyógyszerosztás", desszertként egy-két injekció, csipetnyi elektrosokk - kinek mit ír elő a bölcs orvostudomány. És a gyógyszerek elaltatják a testet, s a lélek fájdalmát, de vajon gyógyul-e ettől a lélek? Én nem vagyok benne biztos, hiszen amikor ezek az emberek kikerülnek a kórházból, bizonyos ideig képesek arra, hogy dolgozzanak, vagy legalább is ne szoruljanak kórházi ápolásra, de ha a betegségüket kiváltó okkal, helyzettel, vagy ahhoz hasonlóval találkoznak, újra megbetegszenek. Ahogyan Te is, kedvesem, és én is, mióta második gyermekemet a világra hoztam, és betettem lábamat az Atlasz Biztosítóba. Én ugyan nem kerültem zárt osztályra, de érzem, tudom, hogy soha többé nem leszek már olyan, mint régen. Nézem az arcod, csukott szemeid. Tudom, már nem alszol egészen. Most újra kínoz a lelkiismeret, hogy hosszú ideig bevehetetlen várként e betegség kialakulásának talán én is oka voltam. Melléd bújok, s beszélek hozzád, halkan, nyugtatón. Nem tudom, minden szavam elér-e hozzád, hogy emlékszel-e majd rájuk később, de remélem, hogy egy részére legalább igen. Elmondom, inkább suttogom neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy nem számít semmi, sem a gyár, sem a pénz, sem a lakás, melyet a feleséged meg akar tőled szerezni, sem az, amit már eddig elvett, csak az egészséged, és az, hogy szeretlek, és te is szeretsz. És ha bármi baj ér, melletted leszek, s ha meggyógyulsz, a harcot kéz a kézben vívjuk meg. Kérlek, minél előbb légy újra velem, hiszen mindaddig, amíg meg tudjuk adni egymásnak, amit meg kell adnunk, neked mellettem a helyed, s az enyém melletted!
1995. március (?)
 
 
0 komment , kategória:  Lesi András 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 8526
  • e Hónap: 24165
  • e Év: 57561
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.