|
2010-09-05 08:47:01, vasárnap
|
| |
| |
A látvány csodálatos most.
Az erkélyen írok, nyárias szellő lengedez és nézem az óceánt szemben. Még nem élénk kék, hanem inkább szürkés-fehér, a felette lévő felhőkkel festői. Madarak csiripelnek, a kakas kukorékol, távolból kutyaugatás és az autók tompa zaja hallatszik.
A trópusi tél most őszi színekben pompázik, de ez nem a magyar szomorú ősz képzetét kelti, hanem vidám ez is. Mint amilyenek az emberek.
Még nem láttam szomorúan senkit, itt mindenki jókedvű, nyugodt és ráérős.
Talán a trópusi klíma miatt, vagy a természeti csodák látványa teszi, vagy a sok sport lehetőség,vagy az óceán hullámai,vagy egyszerűen csak ilyenek az emberek, és a mindig mosolygó arc látványa átragad mindenkire .Meglepődtem, hiszen láthatóan felismert a kedves eladónő, akiben ezek szerint mély benyomást keltettem tavaly cipőt vásárolva.Máshol is rám nézve a "vacances",szabadság szót kérdezik -valószínűleg a homlokomra van írva- de az imént említett hölgy intonációja ilyen volt: Jé, újra vakáción? Mintha tegnap jártam volna ott.
A turisták élete nehéz,mint tudjuk. Ez most itt ránk fokozottan érvényes, hiszen állandóan úton vagyunk,nehogy lemaradjunk valamiről is.
Mondhatnám úgy is: minden, ami tavaly kimaradt.Még rengeteg ilyen lehetőség közül választhatunk.
Mint tegnap is,amikor megnéztünk pár kreol kertet. A tulajdonosok precízen,élvezetesen bemutattak minden növényt,fát, bokrot, látszott rajtuk,hogy örömüket lelik ebben az életformában. Csak mi voltunk érdeklődők, ez így még jobban családiassá tette az amúgy is barátságos,kedves fogadtatást Itt már nem az ősz színei domináltak. A virágok érdekes formái, lilák, vörösek,csodálatos kékek,a bokrok gömb vagy más elképesztő alakjai,mind,mind szemet gyönyörködtető volt.A kreol idős ember lelkes magyarázata bebizonyította számomra, hogy az életben mindent szívvel-lélekkel kell csinálni. Az eredmény a szép képeken látható.
Ezután bonsai-kertbe vittek minket, meglepődtünk, hiszen a törpe fák tudvalevőleg japán eredetűek, nem igazán kreolok. Ez is bizonyítja, hogy a növények szeretete nem ismer határokat.
A középkorú férfi nagy élvezettel, teljes részletességgel magyarázta el, miként alakítja ki az egyes fák nagyságát, kombinál több növényt vagy a gyökerüket faricskálva változtat rajta művészi fokon.
A harmadik kertet a Villages Creoles szervezet egyik tagja mutatta be. Céljuk a szigeten honos vagy behozott és meghonosodott fák, növények megmentése, bemutatása. Büszkén mesélte el, hogy részt vehettek az új, 34 km hosszú Tamarin autópálya melletti növényzet telepítésében, ahol 600 000 fiatal csemetét, 100 000 cserjét és 12 000 tamarin fát ültettek el. Az erről összefoglalt precíz kiadványukat kedvesen nekünk ajándékozta.
A több évtizedben megszerzett tudását mosolygósan, élvezetesen tárta elénk a kreol férfi s még érdekes anekdotákat is mesélt a fákkal kapcsolatban.
A Bois de rempart nevű fa annyira mérgező, hogy egy levelétől elpusztul egy tehén, és még akkor is halálos, ha tüzet raknak vele. Találóan 24 órásnak, vagy anyós-fának is hívják.
Képzeljék, létezik 4 illat növény, aminek levelét megdörzsölve szerecsendió, fahéj, szegfűszeg és bors illatát érezzük.
A fotón ennek a kertnek a bejárata látszódik a tipikus kreol csipkézett díszítéssel.
Egy csodálatos banánfa virága már kinyílt állapotban
Tavaly lépten-nyomon vízeséseket láttunk az autóból, most bálnát fürkészünk a littorálon suhanva, vagy élve a lehetőséggel a turistáknak szervezett bálnanéző hajóról, az óceán vizéről.
St Gilles kikötőjéből indultunk egyik délelőtt a Grand Blue társaság hajójával és 2 órán keresztül "ringatóztunk" az óceánon. Számomra gyorsan mentünk és a hullámzás is erőteljes volt. Szerencsénkre a kedvesen ugrándozó delfinek után 3 bálna is megjelent. 2 hím és egy nőstény, hogy ezt miből tudták a vezetők,nem tudjuk. Időnként felbukkannak levegőt venni, ekkor megmutatják a fekete hátukat vagy farkukat. Az ausztrál hidegebb óceánból jönnek ide melegedni és állítólag ez a párzási időszakuk.Ilyenkor nem is táplálkoznak,csak a zsírjukból élnek, és csak a hímek ugrálnak ki a vízből.
Lefényképezni nem tudtam, hiszen váratlanul bukkannak fel, ezért bálnák helyett egy felénk közeledő régi hajó képével illusztrálom a hangulatot.
Kicsit megviselt a két óra az óceánon,jól esett a strandon feküdni a homokon, hallgatva a víz morajlását és élvezve a nyárias nap utolsó sugarait, csak a szemerkélő eső miatt kellett elhagynunk e békés helyet és kénytelenek voltunk meginni egy cafe gourmand-t, hogy teljes legyen a komfort érzet.Tudják, amikor pici süteményeket adnak a kávéhoz.
Francia vejem nem hazudtolja meg magát az eddig megismert kedvességében, aranyosságában, ugyanis az egyik vacsoránál nekem is vett egy piros rózsát nem csak a feleségének.
Az eladótól megtudtuk, hogy a rózsákat Kenyából hozták. Azóta is ezen mosolygok, milyen bizarr, kenyai rózsát kapok imádott vejemtől Réunion szigeten, a főváros, Saint Denis Zanzibar nevű éttermében, Pomerol-i vörösbort iszogatva.
Az óceán a kék-zöld minden színárnyalatát mutatja már, belenézek a vakító napsütésbe.
Vakító, és jólesően boldogító. Mint, amilyen az elmúlt hét volt itt, Réunion szigeten.
Már megszoktam, hogy pálmafákat látok mindenhol, nem lepődök meg a konyhában futkosó margouillat-tól, ízlik az édes-krumpliból sütött torta és már megtanultam, hogy egy külön, fűrészes kiskanál szolgál ananász-evésre.
Bonjour mindenkinek az erkélyről, vagy ahogyan kreolul mondják, a varangue-ról!
Link Villages creoles
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reunion 2010 Kreol kertek |
|
|
|
|
|
Offline
