Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Dobermann standard
  2016-04-20 01:29:15, szerda
 
  Dobermann
Befejezem a standardbejegyzést mellékelt fotókkal, amit most idő hiányában kell abbahagyjak.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobermann

LinkEuropai típusú dobermann


Fajtagazda ország Németország
Osztályozás
Csoport II.Pinscherek, schnauzerek - molosszerek - svájci hegyi- és pásztorkutyák
Szekció 1.Pinscherek és schnauzerek
Típus 1.1 Pinscherek

Fajtaleírás

Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard magyar
Kiadás éve 1994



Dobermann témájú kategóriát.
A dobermann az egyetlen német fajta, amely kitenyésztője nevét viseli [Friedrich Louis Dobermann (1834. január 2. - 1894. június 9.)].

Tartalomjegyzék
1Története
2Alkalmazása
3Általános leírása
4Méretei
5További információk


Története

Dobermann 1915-ből


Dobermann úr adószedő volt, de egyúttal ellátta a gyepmesteri és sintéri teendőket is, így feladatai közé tartozott, hogy a kóbor kutyákat befogja. Ezek közül választotta ki a legvadabb egyedeket, amelyeket aztán a pároztatások során felhasznált. A fajta tenyésztésében a legnagyobb szerepet az ún. "mészároskutyák" játszották, amely akkoriban egy tudatosan szelektált "fajtának" számított, amelyek a mai rottweiler korai ősének tekinthetők. Ezeket az elsősorban Türingiában előforduló fekete-rozsdabarna jegyekkel rendelkező juhászkutyákkal keresztezték. Dobermann úr ezeket a keverék egyedeket használta fel tenyésztő munkája során az 1870-es években.

Alkalmazása

Link

Ez a "fajta" nem csak mint éber jelzőkutya, hanem mint őrző-védő feladatokra kiválóan alkalmas munkakutya- és házikutya került be a köztudatba, a XX. század elejétől pedig rendőrkutyaként is széles körben elterjedt. A dobermann tenyésztés célja egy középnagy, erőteljes, izmos felépítésű kutya létrehozása, amely tömegessége mellett igen elegáns és nemes felépítésben testesül meg. A dobermann napjainkban kísérő-, védő- és munkakutyaként alkalmazható, de a családi környezethez is kitűnően alkalmazkodik.

Általános leírása

Elegáns és nemes felépítésű, erős és szikár a testalkata. Régebben vágták a fülét és a farkát, ma már ez hazánkban nem divat és a csonkolást egyes országokban szigorúan tiltják. Színe: fekete, barna, kék élesen körülhatárolható rozsdavörös színnel. Általában indokolatlanul áll agresszív kutya hírében, bár fontos hogy már kölyök kora óta határozottan és következetesen neveljük. Könnyen képezhetők, és engedelmes, hűséges házőrzők. Nemcsak bátrak, hanem éberek, mozgékonyak és energikusak is. Mivel erős állatok, mindig figyeljünk rá, ha kisgyerek közelébe kerül.

Link

Méretei

Marmagassága: 68-72 cm (kan), illetve 63-68 cm (szuka).
Testtömeg: 32-45 kg.
Várható élettartam: 10-14 év


Hungária Dobermann Klub
Dobermann fajtaismertető - háziállat.hu
Dobermann fajtaismertető a Kutya-Tár-ban
Dobermann fajtamentés


Link

_________________________________________________________

G-Portalról:

Link



Szandy 2006.08.14. 09:14
dobermann

A Dobermann


A dobermann története

Link

A dobermann fajta viszonylag fiatal, csak a múlt században keletkezett. Ennek ellenére nincsenek konkrét feljegyzések a fajta létrejöttéről. Csak a XIX. század végén kezdődött a tervszerű feljegyzések, csak ekkortól lehet a tenyészkönyvekre alapozva rekonstruálni a fajta fejlődését. Csakhogy ekkorra Friedrich Louis Dobermann már alapjaiban megteremtette a róla elnevezett fajtát.
Friedrich Louis Dobermann 1834-ben született a 20000 lakosú thüringiai Apoldában. A város kereskedelme, ipara, kézművessége nagyon jelentős volt, jó megélhetést biztosított lakóinak. A városban minden évben állatvásárral egybekötött nagyvásárt is tartottak. Itt sokféle állat mellett sok kutyát is árúba bocsátottak. F. L. Dobermann valószínűleg ezeken a kiállításokon szerezte be azokat a kutyákat, amelyekkel megalapozta tenyészetét. Dobermann úr többféle állást is betöltött a városban, adóbehajtó, éjszakai rendőr, gyepmester és sintér, tehát kutyák befogásával is foglalkozott. Az így elejtett kutyák közül kiválogatta a harapósakat és azokat is bevonta a tenyésztésbe. Adóbehajtóként gyakran nagy összegekkel kellett járkálnia, ezért az esetleges támadókkal szemben személyi védelemre volt szüksége. Dobermann úr célja az volt, hogy olyan kemény és rámenős ebeket tenyésszen ki, melyek nem félnek sem a bottól, sem a lövés dörrenésétől. A céltudatos szelekcióval olyannyira sikerült megerősítenie az általa tenyésztett kutyák védőeb-tulajdonságait, hogy azok hamarosan messze kiemelkedtek a többi kutya közül
Ugyancsak Apolda környékén lakott egy Schulze nevű zsandár, kinek pinscher-juhász keverék kutyájáról csodákat meséltek. A kutya képes volt egy egész tolvajbanda elfogására. Egy Stegmann nevű úr ,aki valószínűleg állami tisztviselő volt, ezért a kutyáért kitűnő hátaslovat s egy mázsa borsót ajánlott fel, de elutasításban részesült. Dobermannak azonban sikerült Bizart nevű pincher szukáját befedeztetni a híres kutyával, és a békesség kedvéért egy kölyköt adott vagy eladott Stegmann úrnak. Stegmann abban az időben egész nyájakat vásárolt Dél-Franciaországból, melyeket a mai dobermannhoz színben és alakban nagyon hasonlító juhászkutyák, a Beauceronok kísérték. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy mai dobermannokban beauchi juhászkutyák vére folyik. Dobermann ugyanis egyéb foglalkozás miatt is rászorult az őrző-védő kutyákra. Ezek kísérték nem mindig veszélytelen adóbehajtói útjain. A kis városban dobermann kutyái nagy tiszteletnek és bizonyos tekintélynek is örvendtek.
A kor "dobermann-pincherei " 40-50 cm magasak és szinte drótszőrűek voltak, alakjuk quadratikus (négyzetes), szögellésük meredek nyakuk rövid és vastag, fejük körte alakú, erőteljes, a nyak táján néha szürkés árnyalatú aljszőrzettel, jegyeik inkább a világos okker felé hajlottak. Hogy Dobermann és társai pontosan milyen fajtájú és keverék kutyákat használtak a fajta kialakításához, ma már nem állapítható meg.
F. L. Dobermann úr első tenyésszukáját Schnuppe-nak (hullócsillag) hívták. Bundája egérszürke volt, és különféle kanokkal fedeztették: pincserekkel, mészároskutyákkal, vadászkutyákkal és az akkori tenyészkutyák leszármazottaival. A tenyésztésben megjelentek, a csonka farokkal született egyedek is. Akkoriban több, sikertelen kísérlet is történt arra, hogy örökletesen megerősítsék a született csonkafarkúságot, de ezek nem vetettek semmiféle biztató eredményre. Dobermanntól és társaitól a stafétabotot Göller Ottó likőrgyáros és földbirtokos vette át. Oscar Vorwerk hannoveri állatkereskedő tanácsára felhagyott az addig folytatott baromfi- és foxterrier tenyésztéssel. Jelentős befektetéssel összevásárolta az Apoldában és környékén található dobermannokat, és könyörtelen szelekciót hajtott végre: a gyengéket kiirtotta. Megalapította az első tenyészetet von Thüringen néven. Vele párhuzamosan haladt Gosswin Tischler, aki kennelnévnek utcájáról a von Grönland nevet választotta. Ő harcolta ki a fajta elismerését közvetlenül a századforduló előtt. Megrendezték az első fajtakiállitást, és megalakult az Első Apoldai Dobermann Pincher Klub. A dobermann hamarosan átlépte Thüringia,majd Németország határait, Göller, Vorwerk segítségével már a XX. század elején exportálta a dobermannokat az USA-ba, Oroszországba, Hollandiába, és annak gyarmatira, Mexikóba. Az első legendás kan Graf Belling von Grönland volt. A Gosswin Tischler által tenyésztett kutyával Göller mintegy 40 kiállításon győzött, állítólag soha nem második. Ez a fedezőkan és Göller többi kutyája határozták meg a továbbiakban a világ dobermann tenyésztését.
A dobermannokat a német rendőrség már az 1900-as évek elején tenyésztette és használta. A fajta csak terjedt és szaporodott, egyre nemesebbé, elegánsabbá vált, megnyúlt a nyak, hosszabbodott a fej, a hát egyre feszesebb lett; s 20 évvel dobermann úr halála után már alig hasonlított az ősökre.
Magyarországon 1924-ben a lelkes dobermannosok megrendezték első kiállításukat 38 dobermannal a Hűvösvölgyben. A sok kiránduló és egyben látogató nagy érdeklődéssel figyelte a szép és nem mindennapi kutyákat. Ezzel a kiállítással sok barátot szereztek a fajtának.
A nemzetközi dobermannos élet, a tenyésztés az elkövetkezendő 15-20 évben is töretlen lelkesedéssel folyt. A fajta még mindig alakult, finomodott, egyre elegánsabbá vált. A USA-ban már ebben az időben is csodálatos kutyákat tenyésztettek, fantasztikusan erős fejekkel.
Hazánkban közvetlenül a II. világháború előtti években a tenyésztési kedv megcsappant. A meglévő állomány sem számban, sem minőségben nem gyarapodott. A háború körülmények, mint annyi más kutyára, így a dobermannra is végzetesek voltak. Sokukat a visszavonuló németek vitték magukkal, de legtöbbjük az élelemhiány, és az ostrom miatt pusztult el. Összesen 8 kutya került elő a háború viszontagságaiból. A háború után Gál Barna és Róbert Jenő közösen munkálkodtak a fajta megmentésén, és újra kezdték a tenyésztést. A háború utáni tenyésztés Waldimóra Amur Filax és Városréti Carlos Lurkó nevű kanokra épült. 1955-ben a dobermann tenyésztők száma 32. Közben, ha kitekintünk a nagyvilágba, a dobermanntenyésztés közel sem volt ilyen korlátozott. Az USA-ban, Hollandiában, Németországban töretlenült fejlődik a fajta. A nyugati és az egyetemleges dobermanntenyésztés számára az egyik legjelentősebb vonalalapitó kan 1946-ban született, neve; Alex von Kleinvaldheim. 1948-ban Bundessieger lett. Utódainak kanvonalán eljuthatunk napjainkig, s ezek a kutyák sorra aratják ma is győzelmeiket.
Természetesen más vonalon is el lehet jutni napjainkig, természetesen más kutyák is győznek és érnek el kitűnő eredményeket, de hogy egy alomban 7 champion kutya szülessen ("E" betűs Royal Bell alom apa: Hargos v. h. Wantij, anya: Karmel Kesia v. Diaspora ), ez már több a szerencsénél. Az, hogy 1992-ben Dortmundban mindkét fiatal világgyőztes Gamon és Gina di Campovalano Quirinus kölyök, talán elgondolkodtat mindenkit, hogy a vér mégsem válik vízzé. Természetesen itt is vannak kiküszöbölendő hibák, vannak olyan tenyésztési feladatok, melyek ránk várnak, s arra sarkallnak minden tenyésztőt, hogy szebbet, jobbat alkossanak a dobermanntenyésztésben mint tenyésztőtársaik.

Be kell vallanunk a II. világháború utántól az 1970-es évekig katasztrofálisan rossz volt a magyarországi dobermannállomány. Az 1970-es évek után egy-egy import fedezéssel és új kutyák behozásával sokat javítottunk a minőségen.
S most, a rendszerváltás után, megnyit a lehetőség arra, hogy megvásároljuk magunknak azt a tenyészanyagot amit a németek a hollandok vagy esetleg az olaszok 50-évi szorgos munkával elérték. Csodák nincsenek a dobermanntenyésztésben sem, a szerencse mellett a legfontosabb: a kiváló tenyésztértékű és csodálatos küllemű dobermann szukát meg kell vásárolni, s ha eljön az ideje, természetesen a kiváló háttérrel rendelkező, fenotipusában a standardot legjobban megközelítő, esetleg győztes kannal be kell pároztatni.

STANDARD

F.C.I. 143. SZÁMÚ STANDRARD

F.C.I. 2. CSOPORT

Általános megjelenés Nagy különbség lelhető fel mégis az Amerikai és az Európai típusú dobermannok között. A fotó sokat elárul

Link

A dobermann középmagas, erőteljes, izmos kutya. Elegáns vonalai, magasba törő tartása, határozott, temperamentumos egyénisége a normális anatómiai felépítésű kutya eszményképévé teszik. Alkata, főleg a kané, úgyszólván quadrotikus (négyzetes).

Link

Fej


Link
A fej a nyaktól jól elkülönül. Oldal- és felülnézetből nyújtott, tompa ékre emlékeztet. A bőr szorosan tapad a csontokra és izmokra, a fej ezáltal finoman mintázott, száraz. Elő- és oldalnézetből a fejtető lejtős, az orrvonallal képzett párhuzamosát a találkozásnál enyhe átmenet, "stop" köti össze. Szokványos tartásban a vonalak az orrtükörtől a fejtetőig enyhén emelkednek, majd finoman legömbölyödnek a tarkó irányába. A koponyatető keresztvonala szinte egyenes, nem esik a fülek felé. A felső és az alsó állkapocs (fang) széles és mély, a szájszélek szorosan zártak. A 42 tagú fogsor fehér, a harapás ollós, vagyis a felső metszőfogak kissé az alsók elé, és azok peremét takarva helyezkednek el. A szem közepes méretű, ovális, színe sötét. Az orrtükor fekete, a barna és a kék kutyáknál lehet világosabb is, de a szintén világosabb szemekkel együtt itt is a minél sötétebb összhatás a kívánatos. A magasan tűzött fül a fej méretéhez arányosan vágott, figyelőállásban a földhöz viszonyítva merőlegesen és párhuzamosan állított. (A fülvágás néhány év óta nem számít követelményeknek, egyes országokban tilos.)

Nyak

A fejhez és a törzshöz viszonyítva aránylag hosszú, száraz és izmos. Vonala enyhén ívelt magasba törő és nemes tartású.

Törzs

A hát rövid és feszes, a mar főleg a kanoknál izmos és kiemelkedő, a fal irányába lejtő gerinccel meghatározza a hátvonalat. A vesetájék izmos, az egész hát arányosan széles benyomást kelt. A keresztcsont és keresztcsigolyák által képzett far gömbölyű. Az enyhén ívelt bordák álló helyzetben a mellső végtagok könyöke alá érnek, a mellkas mélysége meghaladja a teljes marmagasság felét. Az előmell (front) megfelelő szélességű domború, a szív telt és izmos. A mellkas legmélyebb pontjától a medence irányába haladva a has felhúzott, az alsó vonal lendületesen ívelt. A földtől a mar legmagasabb pontjáig mért távolság kanoknál 68-72 cm, szukáknál 63-68 cm. Szükség esetén mindkét irányban 2 %-os korrekció a megengedett, de azonos értékű kutyák esetén a standardon belülit kell jobbnak tekinteni. A szukák törzse a mellbimbók elhelyezkedése miatt a négyzetesnél hosszabb lehet. Az erőteljes mellső végtagok minden irányból nézve párhuzamosan állnak. A felkarcsont és a hosszú, ferde lapocka megközelítőleg 105-110 fokos szöget zár be. A lapocka szorosan a bordákhoz simul, vége kissé a gerinccsigolyák fölé emelkedik. A könyök szorosan a mellkashoz simul. A lábfej rövid és domború, az ujjak zártak. A hátsó végtag felső combja izmos és megfelelő szélességű. A törzshöz viszonyított hátrafelé történő eltolódása mintegy 130 fokos. A lábszár függőleges. A hátsó végtagok párhuzamosak, a lábfej macskaláb. Farkaskörmök nem lehetnek.

Járás

A dobermann járása elegáns, fordulékony, szabad, és tért ölelő. A mellső lábak erőteljesen előrehatolnak, a hátsók hosszú rugalmas léptei adják a megfelelő tolóerőt. A kutya mindig ellentétesen használja a mellső és hátsó végtagját.

Szőrzet

A rövid, kemény és sűrű szőrzet simán és tömören fekszik. Színe fekete, barna (különböző árnyalatokban) lehet, élesen elkülönülő, tiszta, rozsdavörös jegyekkel, az utóbbiak a fangon, a szájszéleken, a pofán, a szemek felett, a gégén és a mellkason, a lábszárakon és a lábfejeken, a hátsó végtag belső oldalán, a végbéltájon, és az ülőcsontokon találhatók általában azonos méretben és alakban.

Farok

A születéskor a hosszú farok két csigolyányi távolságban a faroktőtől vágott, a bőr és a szőrzet teljesen elfedi a sebhelyet, megfelelő magasságban tűzött, a kutya végbéltáját takarja.

A fogak

A kiskutyák fog nélkül születnek. Három-négy hetes kor körül a tej-, szem- és metszőfogak előtörnek, majd hathetes korra kinőnek a tej elő zápfogak. Három és öt hónapos kor között a tej metszőfogak állandó fogakkal váltódnak. Öt hónapos korban a tej elő zápfogak, hat hónapos korban pedig a tej szemfogak váltódnak.
Felnőtt kutyánál a fogazat akkor jó, ha teljes és szabályos. A bírók gyakorta használják bírálatoknál a fogazat korrekt és komplett meghatározást. Ez természetesen azt jelenti, hogy a harapás szabályos, és mind a 42 foga megvan a kutyának. Az alsó és felső fogsor záródását nevezzük harapásnak. Szabályos harapásnak nevezzük, mikor a felső fogsor ollószerűen záródik az alsó fogsorra. A dobermannál minden ettől eltérő már hiba. Ráharapásnak vagy harapófogó szerű harapásnak nevezzük, mikor az alsó és felső fogsor úgy találkozik, mint a harapófogó vágófelülete. Előreharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor előrébb áll, mint a felső. Ezt a harapást csukaszerű vagy alul harapásnak is nevezzük. Hátraharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor hátrább áll, mint a felső fogsor, de nem záródik. Ezt a harapást pontyszerű harapásnak vagy felülharapásnak is nevezzük.

Link

Alaptermészet

Link

A dobermann hűséges, bátor, erős idegzetű és éber kutya. Fejlett értelme, természetes keménysége, kitűnő szaglása és nagyfokú munkakedve alapján könnyen képezhető. Különösen házőrző, kísérő, őrző-védő és szolgálati kutyának alkalmas.

Hibák

Kosorr, púpos fejtető, gyenge vagy túl erős "stop" , rövid, pofás fej, hegyes "fang" lógó szájszélek, túl magasan vagy túl mélyen tűzött fülek, foghiány, elő vagy csukaharapás, kidülledő vagy beesett, túl nagy vagy túl kicsi, világos "mongolos" szemek. Rövid vagy vastag nyak lebernyeggel, könnyű csontozat, rövid, meredek váll, kiforduló könyök, keskeny vagy széles végtagállás, hosszú, nyitott puha mancsok, hosszú domború (ponty) vagy homorú (nyereg) hát, laza derék, csapott far, dongás mellkas, lapos bordák, kis mellkasmélység, lapos előmell, keskeny front, rossz szögelés, kifelé vagy befelé forduló lábszár, tehénállás, rejtett vagy egyheréjűség, imbolygó, kötött vagy tipegő járás, poroszkálás (egyoldali lábakkal egyszerre lép). Hosszú, lágy, hullámos szőrzet, világos vagy tisztátalan jegyek, fehér folt, aljszőrzet, félénk, ideges magatartás, gyávaság.

A dobermann jelleme

Veszélyes eb?

A dobermannról elterjedt, hogy veszélyes és harapós. Ha valakinek megemlítjük, hogy dobermannunk van, e hiedelemnek megfelelően reagál: rémtörténeteket, városi mondákat kezd mesélni, melyeket ő is úgy hallott valahol, de kritikátlanul elhiszi és továbbmeséli őket. Az ilyen meggyőződést folyamatosan táplálja és fenntartja az a mód, ahogy a könyvekben és filmeken ábrázolják a dobermannt. Elég, ha csak bizonyos krimikre gondolunk. Ezek az alkotások félelmetes bestiaként ábrázolják a dobermannokat, akik szinte a lőfegyver hatékonyságával vetekednek. Az ilyesféle ábrázolás némelyekben leplezetlen szimpátiát kelt, míg másokat mély utálattal és szorongással tölt el. Egyik reakció sem felel meg a dobermann valódi természetének. Legendás például, hogy nagyon kedveli a gyermekeket, s rendkívül barátságos velük. Az utóbbi időben agresszív ebek által okozott sajnálatos balesetek egyikének sem volt szereplője dobermann. Akkor hát miért van ilyen rossz híre ennek a fajtának?

Az ugatás szenvedélye

A dobermann temperamentumos kutya, könnyen fel lehet izgatni. Ráadásul nagyon szeret ugatni. A dobermann mindent megugat, ami csak közeledik területéhez, még autókázás közben is folyamatosan figyelemmel tart mindent és azonnal reagál a legkisebb eseményre is. Kiváló hallása és állandó ébersége természetesen ideális őrzőkutyává teszik, hiszen az őrzésnél éppen ezek a tulajdonságok fontosak. Ha azonban olyan helyen lakunk, ahol sok idegen jár, kész istencsapása lehet a dobermann örökös ugatása. Valahányszor idegen közeledik, netán meg is áll a kerítésnél, akkor addig nem lesz nyugalom, amíg a vélt birtokháborító el nem kotródik.

A dobermann egyszemélyes kutya

A dobermann teljes lényében jellegzetesen egyszemélyes kutya. Önfeláldozóan ragaszkodik gazdájához, de féltékeny is rá, érvényesíti birtoklási vágyát. Azok a családtagok akik alig foglalkoznak vele, jelentéktelenek a számára. Minden esetben van egy főnöke, akit feltétel nélkül követ, tekintet nélkül a többi családtagra. E különös hűségviszony miatt nevezik egyszemélyes kutyának a dobermannt. Ha el akarjuk kerülni e hajlam túlzott elhatalmasodását, jó, ha már kölyökkora óta több személy is intenzíven foglalkozik vele.

Viselkedése idegenekkel szemben

A dobermann természete olyan, hogy eleve tartózkodó idegenekkel szemben. Úgy érzi, gazdája teljesen betölti az életét. Ha el akarjuk kerülni, hogy ezen hajlama elhatalmasodjon rajta, akkor már kölyökkorban tenni kell ellen. A kis kutyusnak meg kell adni a lehetőséget, hogy lehetőleg sok idegent ismerjen meg. Ha gazdája másképp nem neveli, a dobermann pubertás kora után egyre távolságtartóbb lesz idegenekkel szemben. Ha azonban kölyökkorában sok jó tapasztalatot szerez, és ráadásul jól felkészítették, optimálisan állították be a külvilághoz való viszonyát, akkor idegenekkel szemben közömbös. Nem mutat túláradó érzelmeket, de félelmet sem, és agresszív sem lesz. A kutya tulajdonos nem teszi helyesen, ha kizárja ebét, amikor vendége jön. Ha a kutyát valamely fontos fejlődési szakaszában nem szoktatták hozzá az emberekhez, vagy rosszul bántak vele, könnyen harapóssá válhat. Az ilyen kutyák minden emberrel szemben elháritólag lépnek fel. Védekeznek, és nem vakmerőségből, hanem félelemből harapnak. Ha a tulajdonosa ráadásul nyakörvénél lefogja az ilyen kutyát, akkor az magánkívül lesz.

A dobermann vadászösztöne

A dobermann fontos tulajdonsága a vadászszenvedélye. Aligha van olyan dobermann, amely ne jönne lázba nyulak, macskák vagy más állatok mozgására. Néha az az érzésünk, hogy a következő pillanatban elrohan, amint fülét hegyezve mozgásra lesve vízslatja környezetét. Ha ezt a vadászösztönt nem tartjuk kordában a kezdet kezdetétől, akkor számolnunk kell azzal, hogy a séták gyakran megszakadnak, ráadásul a kutya megzavarja más állatok életterét és magát is veszélybe sodorhatja, hiszen a vadorzó ebeket lelőheti az erdész. Tapasztalataink szerint a dobermann fiatal korában rigorózus következetességgel leszoktatható erről. Ha azonban hagyjuk elhatalmasodni ezt az ösztönt, akkor csak pórázon lehet sétáltatni, különben ön- és közveszélyes.

A kékek

Az USA-ban a négy szín megengedett, tehát a fekete, a barna, a kék és az izabella, addig a Német Dobermann Egyesület már csak két szint ismer el és enged tenyészteni: a feketét és a barnát. A kék kutyák esetében nem a kék színnel volt vagy van probléma, hanem főleg a szőrminőséggel. Az állandó vagy legalábbis gyakran előforduló szőr és bőrbetegségekkel sok esetben már az állatorvosok sem tudtak mit kezdeni. Sokkal gyakoribb és súlyosabb esetekben fordult elő pl. a szőrtüszőatka-betegség a kék kutyáknál mint fekete vagy barna testvéreinél. Feltételezhető, hogy a kék színű kutyák génjeikben hordozzák a hajlamot a szőr- és bőrbetegségek kialakulására. Immunszegényebbek, s gyengébb az ellenállóképességük bármely betegséggel szemben. Egyes amerikai tenyésztők, de talán európaiak is ugyanezt próbálták cáfolni, de minduntalan szembe kellett nézniük az előbb említett tényekkel. Ezért aztán végül is a Német Dobermann Verein, mint standardgazda úgy döntött, hogy módosítja az standardot, mely szerint a kék szint a továbbiakban nem ismerik el, ez nem tenyészthető, nem törzskönyvezhető, s kiállításon nem bírálható. Végül is marad a fekete és a barna dobermann, mint munkakutya, s kékek lassan a feledés homályába vesznek. A tenyésztők eltitkolják, ha kék kutya született az alomban, a kan tulajdonosok állítják, az ő kutyájuktól nem születik kék, pedig hát az igazsághoz tartozik, hogy még évtizedekig elő-elő bukkan ez a lappangó szín, mert valljuk be, igen sok mai menő kan és talán ugyanennyi szuka is bizonyos százalékban hordozza ezt a génjeiben.




Link Egy csodálatra méltó a több száz fotóból - Ő itt személyes ízlésemnek tetsző.
-PsTőlem: Vannak még más források a dobermann fajtáról. Nem vagyok a fajta szakértője, az ide bejegyzettek forrásait feltűntettem. Kislányként akartam egy dobermannt. A barátunk a dobermann c. könyvemet kölcsönadtam, és azóta nem láttam viszont. Emlékeztem a híres Doberhill és a régebbi tenyészetekre. A képeket a netről gyűjtöttem. Remélem senki jogait nem sértem vele. Nem foglalok állást a színek kérdésében - nekem az összes színben tetszik, úgy ahogy van. Ha változtatás történt a standardben, és megtudom, azt fel fogom tüntetni. Véleményem szerint egy elegáns, kecses, okos, nagyon szép kutyafajta, akivel érdemes foglalkozni. -M. A.2016.04.20.
 
 
0 komment , kategória:  k- Dobermann standard  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 167
  • e Hét: 1839
  • e Hónap: 8514
  • e Év: 43544
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.