Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Arany Tóth Katalin: A te neved
  2016-11-08 08:54:32, kedd
 
  Arany Tóth Katalin
A TE NEVED




vándorló csillagod maradok
míg élek - hitetlenségemben is
hited szerint koldulok s könny
nélkül köszönöm az áldást mit
elnehezült vállamra ráteszel
néma imáimból már kikoptak
a kérések csak megköszönöm
a létezést a nélkülözést a közönyt
az örömöket az ölelésbe fojtott
harag ernyedő szorítását s a hiány
soha nem szűnő vergődését szívem
dobbanásaiban - nem tagadom


nélküled már rég elvesztem volna
túlélni tanulok a világmindenség
gigantikus örvényében s néha félek
pedig Te áldozódtál a kereszten
gyűlöletes gyarlóságaink miatt
kerengő pátoszok leple alatt se
adtál többet mint ami vagy nekem
szentséged a lélekben lakozik
hamis próféták kiáltják felénk
fennhangon neved pedig még
nálam is jobban tudhatják
nincs fénylő dicsőség ahol
egyetlen fiad is nyomorog
sokaknak szívében vagy erő
miként minden sejtben az élet
duzzadón tüntet a jóság de
neved mögé bújva százezrek
csorbítják az igaz szavakat
nem tudunk vízen járni itt
e romlott világban de van
ki még hisz a tiszta szóban
van ki még megáll ha kell
van ki még indul ha hívják
s van ki még jóra nevel
tudom vigyázod lépteink
minden süppedését és óvod
bennünk az ártatlanság törékeny
darabjait - ígéret nélküli imáink
minden sóhajában
szenteltessék meg mindörökre
a Te neved







Link
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Könny nélkül
  2016-08-02 12:17:07, kedd
 
  Arany-Tóth Katalin: Könny nélkül



Bánatos szívemre
tündöklő szivárványt
képzeltem - tetszettem
magamnak
mégsem felejthettem
az elszürkült évek
kínba tiport porát

Majd vad kiáltásokkal
ütemet doboltam
de torzult hangomat
csakis én hallhattam
mert valahol
egy másik dimenzióban
forog a Föld s mozog
a Világ

Most elmúlt idők zaját
suttogja lágyan a szél
mintha simítani akarna
elgyötört lelkemen
valami vigasztalót
mely nem bánt
s nem aláz

Könny nélkül sírom


minden gondolatom
lepereg bánatom
mint viaszbáb
úgy taszítom
akaratom - s hagyom
hogy bágyadt csendjével
ölembe hulljon
a gyász





2006.


 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin : A Mindenség ölelő karja vagy...
  2016-05-04 19:43:05, szerda
 
 

Arany Tóth Katalin
A Mindenség ölelő karja vagy...

Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad...


Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.
Harangok zúgnak, megnyílnak a templomok...
emberek mosolya jelzi megtört szívünknek,
hogy ég felé nyúló kezeinkkel
elértük együtt a Napot!


Isten áldása ez
- igen, hisz´ ajándékot adott.
Olyat, mit eddig más nem láthatott:
Benned engem ringat szívedben,
Még én Veled, s Érted élek
minden pillanatot.



 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Téged kereslek
  2016-02-06 12:04:26, szombat
 
  Arany-Tóth Katalin - Téged kereslek



Lábaim előtt csörgő falevél,
a sápadt ősz, szép álmokról mesél.
hűvös szellő kavarja az utca porát,
betakarja testemet a meleg kabát.
Csak a lelkem fázik nem vagy velem.
Nélküled a lét, üres gyötrelem...

Az öreg

téren lassan lépkedek,
jönnek velem szemben az emberek.
Téged kereslek minden szelíd mosolyban,
Téged kutatlak minden lágy mozdulatban.
Messze vagy most, nem láthatlak. Még nem
de várlak a sóhajban, a percben...



Gondjaim közt előbukkan arcod,
s egyre erősebben hallom hangod.
Átölelsz az emlékek gyöngy-varázsában,
s boldogság ébred szívemnek otthonában.
Lágyan elringat az emlékezés
Hiányod, lelkembe karcokat vés.


 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Szerettelek volna
  2016-01-29 14:50:37, péntek
 
  Szerettelek volna

úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,


heves ölelésben magammal ragadni.

Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át,

úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölelj át, úgy fázom...


 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Új reggel virradt
  2016-01-14 14:32:54, csütörtök
 
  Arany-Tóth Katalin: Új reggel virradt...



A csend, ismerős békével telíti vendégszobám.
Emlékké vált pillanatok peregnek végig bennem,
s mint könyv lapjain, lapozgatok az élmények során.
Tegnap még zenétől harsogott e tátongó udvar,
s az emberek szerető mosolya egymásra talált.
Önfeledt örömmel, vigasságban ropták a táncot,
kiket önmagára hagyott vádlón, e gyarló világ.
De minap miattuk ébredt fel, s tündökölt a Nap is,
nékik szólt a dallam, s illatozott a kürtöskalács;
mosolyukért dobbant a szívünk, és örömmel néztük,
ahogy esendő, törékeny lelkük a felhők közt szállt.
Fogyatékkal élnek... számukra az élet vezeklés,
józan értelemből való menekvés - hallgasd meg hát,
e sorvadó testben, Isten kegyelméért esdeklő,
kétségben lebegő, magatehetetlen kiáltást...
Csak ültem ott én is közöttük - lelkemre szakadt egy
nagy teher - míg fájdalmukon boldogság hasított át,
fakasztva torkukból ösztönös örömdallamokat,


melyeknek trillája sátrat, fákat, egész teret bejárt.
Majd róttam én is a köröket fel-le alá járva,
egy kicsinyke kéz húzott magával - egy percet sem várt;
mintha időnk óriáskereke pörögve járna,
mosolya minden múló pillanatot szívébe zárt.
S ahogy az éj, sötétjével letakarta a tájat,
tűzijáték fénylő csillagzápora hullott reánk;
kápráztatva gyönyörködtek az árva, szelíd lelkek,
hisz volt, aki ilyen csodás szépséget soha nem várt.


 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: A parázs mellett
  2016-01-14 14:13:28, csütörtök
 
  Arany-Tóth Katalin: A parázs mellett




Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél... Lassú táncra hívtak


a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút font fölénk
a meghitt pillanat


Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát, s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá szelídült ölemben.


 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Vigyél az álmaimon túl
  2016-01-14 14:11:11, csütörtök
 
  Arany Tóth Katalin Vigyél az álmaimon túl



Vigyél az álmaimon túl,
s röpíts magaddal a valóságba!
Legyél elcsitult viharom
békét hozó, ékes szivárványa!
Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik előtted - mint meztelen
lélek az Isten templomában.
Békesség az otthonom.
Arcod, hangod érintését
vágyaimba ágyazom,
s hagyom, hogy ringasd
értem mozduló karodon.
Fény vagyok, mely fehéren
ragyog elébed, s őrzi lépted,
hogy el ne tévedj...


Már oly régóta suttogom
öröklétbe sírt bánatom
- de most a szó észrevétlen
átformálódik ajkamon.
Mert Érted dobban a szívem
- átléptél lélek-kapumon.
Túl a valóságon,
túl a vágyakon.
Tagadom, vagy vállalom:
másíthatatlan tény,
hogy mellém szegődtél
Sorsom írta utamon.



S míg itt vagy,
e képlékeny csodát,
féltve-merengve
tovább álmodom.
Bár elfojtanám,
de nem tudom...






 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Mielőtt
  2015-11-25 16:08:50, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin:

MIELŐTT

Mielőtt elmennél,
csomagold ki lelkemből
az érted gyúlt fényeket.
Gyenge lángom arcodra vetül,
sziluetted viaszként bőrömre feszül
s a hiány árván integet
neked.



Csöndemből feléd száll
a buborékba zárt várakozás
és markodból kéreget.
Légy bölcsőm és vágyam,
hogy békém megtaláljam.
Hitem valamit itt felejtett
benned.

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Majd megpihen
  2015-11-25 16:05:26, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin:

MAJD MEGPIHEN


Ebben a torz magányban
vergődve múlok el.


Sikolyom oly hangtalan,
hogy foszló csöndjével
temetkezem.

Monoton szív-ütemek
remegő bánatát
tűröm. Csak ölelnétek
fojtva, szorosan át!
Nyújtom kezem...



Tébolyult gondolatok
örvényébe vesztem.
Állatként hantoljátok
el majd hideg testem!
Én vétkezem,

mert kiköpöm az undort!
Én bűnhődöm érte,
pedig tudom: kín-hóbort
koszos üledéke
rongy életem.



Belefésültem hajam
az Út reményébe,
s összekócoltam magam.
Hitem utolérte
a félelem.

Tegyetek hát süketté,
hogy ne halljam a szót!
E döglét tett beteggé!
Nem lel útravalót
az értelem.



Jövőtlen, hazug álom
lebeg a semmiben.
A békességet várom,
mi gyötört szívemen
majd megpihen...


 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 138 db bejegyzés
Összes: 4226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 2831
  • e Hónap: 13668
  • e Év: 278190
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.