Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-25 14:25:36, kedd
 
  A vihar



Állt a sziklaszirten. Haját a vad szél az arcába csapta, a ruháját tépte, de mégis rendíthetetlen maradt. Az eső szakadt, mintha dézsából öntenék. Villámok cikázása szabdalta szét a komor felhők gyülekezetét. Sötétség honolt. A Nap is elbújt a fellegek fölé, hogy ne kelljen látnia a vihar pusztítását. A természet harcolt az elemek ellen. A fák hajlongtak, mint aki behódol, és elismeri a hurrikán erejű szél hatalmasságát. A folyók, kisebb patakok átlépték medrüket, elöntve ezzel a környező bokrokat, megfullasztva a tehetetlen vadvirágokat. Néhány kisebb fa feladta a küzdelmet, s kecsesen kifordulva a földre zuhan.
És Ő csak állt, mintha lágy eső szitálna meleg nyári délutánon, s mintha az üvöltő szél sem lenne kósza szellőnél több. Arcát büszkén a föld felé fordította. Nem volt benne félelem. Szemével a völgyben meglapuló falut kereste. Mindegyik ház ablakán gyertya homályos fénye kúszott ki a szinte éjjeli sötétségbe. Riadt gyermekarcok jelentek meg. Üresek a buszmegállók, az utcák kihaltak. A levegőben tapintható a félelem. Mindenki fedezékbe menekült a rettenetes felhőszakadás elől. Kivétel Őt.
Határozottan, eltántoríthatatlanul várta a vihar csillapodását. Elnéző szeretettel figyelte a dombokat, melyek most zordan meredtek előre, az utakat, melyeken hatalmas pocsolyák keletkeztek, és minden apró állatot.
Egy villám a mellette magasodó sziklába csapott. Hatalmas visszhanggal repedt szét. A vonal mentén egybe lehetett volna forrasztani, mi egykor egy volt, de hiába, a kődarab többé már nem lett volna ugyanolyan erős, egységes. Vetett egy sajnálkozó pillantást rá, majd ismét a völgy felé fordult. Nem volt benne félelem, pedig a halál járta táncát a földig hajlongó fák és a ledőlni készülő kémények között, s a halál hangja kacagott az üvöltő szélben. És őt mégsem lepte el a rettegés. Mert mi a halál?
Egy kalandvágyó, életerős fiatalnak, kit még nem tett próbára az élet, a halál egy rettenetes, fájdalmat okozó rémálom, mely elrabolja a szeretetteket, s mely után csak az ismeretlen homály van. Ez az ismeretlenség, tudatlanság idegtépő hatású egy ifjúnak. Ám egy idős, megfáradt vándornak, ki már szélmalomharcot vívott az emberiség szemléleteivel, s kit az élet viharai ugyanúgy megtépáztak, mint a völgybéli fákat, a halál maga a megváltás, a jóleső nyugalom és pihenés a hosszú küzdelem után. De mi a kor?
Az utcán nevelkedett egyhónapos kiskutya sokkal többet tud az évekig szobában heverésző társánál. A kiszolgáltatottság megtanítja a túlélésre. Miképp az állatoknál, úgy az embereknél sem az életkor szabja meg a lelki fejlettséget. A nehezebb körülmények között nevelkedő kamasz könnyebben viseli el keresztjeit, mint egy felnőtt, kit a széltől is óvtak...
Ágyúlövésszerű robaj szakította félbe gondolatait, majd egy hatalmas villanás, és a mindent elnyelő sötétség vette körül. És Ő csak mosolyog. Másnap a falubeliek megtalálják a vándort, ki mosolyogva zárta le az életét is.
 
 
0 komment , kategória:  A vihar  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1633
  • e Hét: 19672
  • e Hónap: 46918
  • e Év: 2111899
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.