Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
x
  2013-08-02 12:12:06, péntek
 
  Karaffa Gyula: Nézek egy képet








nézek egy képet az asztalon
amin még együtt voltunk szépek
mondd csak mivé lettünk kedvesem
már te se kérsz és én sem kérek


angyal szállt a kezemre látod
"kis teste hangtalan vacog"
nem tudtuk nem láttuk nem vártuk
nyisd csak ki gyorsan az ablakot


tollpihe zizzen a párnában
amin az én álmom is látod
nem sírsz csak könnyezel csendesen
mert nem ez lesz a legszebb álmod


a gyomrot remegtető izgalom
átrobog rajtad is mint egy vonat
valami zsírosat kérek enni tőled
pedig már nagyon közel az alkonyat


nézek egy képet az asztalon
amin szerettél és én is téged
minden ember megöregszik
csak a képek maradnak szépek



2010-01-02


 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2012-10-09 13:57:13, kedd
 
  Karaffa Gyula
Láttam...

Nem láttam egyet sem
nemzedékem legnagyobb elméiből,
de láttam anyám kiterítve a menyegzőre.

Nem láttam senki arcán
szégyenpírt, ha tán hazudott volna,
de láttam a sminket, mit akkor viselt anyám.

Nem láttam kegyelmet,
sem szeretetet földi halandóban,
de láttam az embert, ki anyám megmosdatta.

Nem láttam könnyeket,
sem hulló esőcseppeket máson,
de láttam vízcseppet anyám olvadó homlokán.

Nem láttam senkit
magam tükrében megjelenni;
De láttam magam halott anyám szemében.

Ennyi!
 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2011-10-25 14:29:09, kedd
 
 
Karaffa Gyula
Pannónia
Magyar tájat magyar ecsettel festeni szép dolog.
Ám, veszélyes is lehet, mert mást lát az a szem,
amelyik honát szemléli, ha szertetekint a tájon.
Jómagam is így látom honom, s kedves e látvány,
ha ugaros, ha most romos, elhagyatott is tán.
Adjon az Isten erőt s kitartást ahhoz nekünk,
honunkat felépíteni, megtartani sikerüljön úgy,
hogy idegen szemnek is szép legyen végre Pannónia!
 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2011-10-20 13:50:19, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-10-20 12:22:23

Karaffa Gyula: Ima

Fontosnak hitt dolgaim között
nehezen találom a rendet.

Lomok csak;
Szöszmötölök a szavakkal.

Megtalálnak úgyis a verssorok,
mint ahogy a nyáj is hazatalál.




 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2011-07-16 10:49:34, szombat
 
  Karaffa Gyula - Téli rege

hó ellepte téli dombok
varjú tollászkodik éppen
nem is tudom mért borongok
áram zizzen fenn a légben
kutya vonyít hívón kérőn
lucsok csorog bundájáról
kóbor dala égig érő
megfeledkezett magáról

hólapáton hólepel
hózongora énekel
hó a fákon
hó az ágon
hó a világ hóember

hóha mondja a kocsis
hahó válaszol a szél
meleg bundát tűzhelyet
óhajt közben úgy remél

itt a tél itt a tél
a hidegtől bolond fél
tele van a kamra rég
rőzse pattog tűz az ég
hazaérnek nemsokára
boldogságnak nagy az ára
vizes a bak ruha csurran
kapca alatt a tél surran
mikor jön az este már
hess te varjú
hess madár
 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2011-06-25 22:08:28, szombat
 
  Karaffa Gyula
Metafizika...

Felnéztem este az égre.
A szép telihold korongja
bevilágította a tájat
s ömlött monoton fénye
válogatlanul a világra.
Furcsát gondoltam róla
ahogy néztem pizza-alakját:
Hogy lehet az, hogy ez a
hatalmas égitest
látszólag csak függ ott
a nagy semmiben, miközben
ezer kilométerekkel száguld
előre, hátra, le vagy fel?
S ezt teszi velünk
otthonunk, a Föld is.
Mindeközben csend vala,
széltelen álltak az ágak,
a kutyák sem vonítottak éhesen,
nem terjedt lágy vacsora illata.
Zsebemben pedig
ott lapult
egy
elektromos öngyújtó.











 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2010-06-02 11:50:04, szerda
 
  Karaffa Gyula Pannoni dombok 2008



Ugyanúgy hullong a hó ma is a pannoni tájon,

de tavasszal mandula virágzik a domboldalon.

Talján földről jött világcsavargó telepíttetett

százötven holdon e drága csemegét adó fákból,

s alapozta meg vagyonát szegény magyarok közt.

Pénze odakünnre kerül, ,,őstermelő ő, adót nem fizet,

de körbeloholja a csürhe, ha belép egy pannoni bálba.













Karaffa Gyula Egy merész mandulafácska


Nézem a tájat. Magyar ugar, mondhatnám magamnak,

ha amott, messze fenn a domboldalon nem látnék

virágba borulva egy merész mandulafácskát.

Óh, Janus, óh te kicsi fácska, óh, te Világ!

Hát semmi sem változik, csak az évek múlanak el?















Karaffa Gyula
Ha erre jársz...

ISTENEM !

Ha erre jársz,
mifelénk,
ne felejts el
betérni hozzánk!

Mindig
van itthon
amivel megkínálhatunk;
friss a kenyér,
hideg a bor,
és
a hitünk is
romlatlan még.

Ha már ettél,
s ha esetleg
fáradt lennél,
ledőlhetsz a nagyobbik
heverőn;
kellemes huzatot
csinál a konyhában
a régi kémény,
ha rányitjuk a szobaablakot.

Addig
mi halkan leszünk.

Este kiülhetünk
a tornácra;
Rengeteg
mesélnivalónk van
Neked.

De ha akarod,
csak
együtt hallgatnánk
Veled,
ahogy érik
a dió a fán.

ISTENEM !

Ha erre jársz,
mifelénk,
ne felejts el
betérni hozzánk!

Nem kell szólnod
mielőtt jössz.

A kapun
a jobb oldali
csengő a miénk....




 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2010-06-02 11:48:28, szerda
 
 








Karaffa Gyula Mostanra, tudom...
(Nem akartál nagy sokáig élni.)

Ha élnél, mostan lennél száz éves,
aszott képű, fogatlan kis öreg,
tán szenilis is és nevetséges,
akit mindenki csak magázni mer...
Már ha megszólítják egyáltalán.

Nem csodálom, ha ezt nem akartad!
Mondhatom, épp jókor jött a halál,
mondhatom, éppen a jó időben,
mikor még tisztán megláttál mindent,
mikor még szeretni is akartál,
mikor még nem utáltad az Istent.

Így maradtál mindenki barátja,
lázas tekintetű virággyerek,
maradtál mindenki Attilája,
kit megdobognak ifjúi szívek,
és a véneknek is szól az ének,
mit egykoron papírra vetettél.

(Mint ahogyan minden embernek jár
a meleg nyár is és a hideg tél.)

Mostanra tudom: Menetrend szerint
jött az a vonat az állomásra.

Mert az ember sem az életét, sem
a halálát nem bízhatja másra...




Karaffa Gyula Ha lesz még...

Múlnak az évek.
Ahogy gyérül a hajunk,
elcsöndesedünk, elpuhulunk.
Hol vannak az eszmék, az ideák?
Hol van már a lázadó kisdiák?
A világot akartuk egykor megváltani,
de nincs már kivel és nincs is minek.
Csak csodáljuk az akkori
tiszta, szent gyermeket,
s az akkori szellem álmai?
Mára már szelíd vágyak;
Egy jó leves, nyugalom, csend,
nézni a gyereket, hogy fut, hogy keres,
hogy álmodik életet egy bábba
s hogy készül kilépni a Világba,
az életre, a harcra.
Már ha lesz egyáltalán még harc
és lesz még élet
és lesz még társ
és lesz még.......












Karaffa Gyula Ha szerencséd lesz...

sorba kondulnak a harangok
a legnagyobb öt mázsa húsz kiló
te csak nyolcvanhat vagy
a hangod messzebb ér
gondolod te vagy az értékesebb
pedig csak zengő ércz és pengő czimbalom
kifaragva a múlandóságból
az ősrobbanás erejével
fekete lyukká öregedsz majd
beléd zuhan addigi életed
fiad lányaid feleséged
összesűrűsödnek egyetlen ponttá
veled együtt igyál addig egy viszkit
ha szerencséd lesz felrobbanhatsz
s újrakezdheted ezt az álmot

*

ha szerencséd lesz
nem kell álmodnod tovább
a vállfájás sem kínoz
merevedésed se lesz
az ágy se töri fel derekad
ha szerencséd lesz
meddő vágyaid tovaszállnak
akár a börzsönyvidéki szél
önmagad szerelme se gyötör
tükörképed sem érdekel
ha szerencséd lesz
megtanulsz majd másokat szeretni
vagy csak lófrálni a patakparton
nézni ahogy úszik az életed
ahogy szétrobban a múlandóság

*

ha szerencséd lesz
megtalál egy gyilkos
kést vág a mellkasodba
veled nézi végig
mikor a lelked...
ha szerencséd lesz
megtalálsz valakit
kést vágsz a mellkasába
vele nézed végig
amint a lelke...
ha szerencséd lesz
magad maradsz az utcán
hidd el mindenkinek jobb
ha a kések a fiókban maradnak
mert önmagadhoz sincs jogod

*

ha szerencséd lesz felrobbanhatsz
s újrakezdheted ezt az álmot...

a költő elővette laptopját
s nyomott egy ,,delete" gombot







Karaffa Gyula Anyám...


Elment hát teste is.

Szelleme már előbb,

nem kapott kegyelmet,

se napsütéses őszt.



Dolgozott

szinte egész életében,

mégse volt

virág a két kezében,

s ha volt is,

csak csomagolni, másnak,

mert piacra

kellett menni másnap,

vagy kapálni,

hol úrnak, hol elvtársnak.



*



Láttam Anyám kiterítve,

fekve,

mert egy percre

az Isten elfeledte.

Anya csak egy van,

azt nem szabad elvenni!

Vagy talán így akart

engem is megverni?



Mosolyt terített arcára

szemfedőnek,

föntről mosolygott ránk,

nézte a szevedőket,

kiknek a könnye

nem lehet már könnyebb,

mint a göröngy,

amit épp öntöznek.



Anya csak egy van!

Nekem nincs már egy se!

Felnőttem.

Itt állok megverve!











Karaffa Gyula Olyanok...




járnak mostanság az eszembe hogy az ember

csak ül csak üldögél nem beszél

oszt egyszerre csak kimond valami igazságot

vagy csak úgy valamit ami eddig nem volt

vagy volt de nem neki és nem így

nem így de eztán már igen

és hogy honnan kitől miért

mert olyan zavaros ha az ember csak ül

csak üldögél nem beszél

oszt egyszer csak kimond valami igazságot



de ugyanígy van ez például a találmányokkal is

az ember csak ül csak üldögél nem beszél

oszt egyszerre csak kimond valamit

akár ahogy azt az isten is tette elsőre

aztán megcsinálja elkészíti összerakja

és büszkén néz rá ha működik

ha nem akkor is mert a saját gyermeke

de ez is olyan zavaros ha az ember csak ül

csak üldögél nem beszél

oszt egyszer csak kitalál valamit





olyanok járnak mostanság az eszembe

hogy mindig csak az igazat kéne

már ha szólunk egyáltalán ebbe a szótlan világba

mikor csak üldögélünk a tévé előtt

csak a valódit kéne de mi lenne velünk

csak a képmutatás vezet a látszat

tán ez a látszat a valóság maga

ahogy álmodjuk az érzéseket az ízeket az illatokat

ha belém szúrnának egy pengét

tán a vérem sem folyna el













 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2010-05-13 14:15:42, csütörtök
 
  Karaffa Gy

Szójáték, avagy verssel a verstelenségért

Segítségül hívnálak,
mondanám: szeress!
Segítségül mondanám:
Hívlak, szeress!
Két vers között
szemeidre akasztanám
fel magam,
pont mint egy kabátot.
Eldobnálak, hogy kínt okozzak,
hogy érezd végre mi az a kín.
Hogy fájjon minden mozdulat,
hogy fájjon minden gondolat,
mint a sínnek fáj, ha nyugalmába
belerobog egy vonat,
hogy fájjon a szemed,
mint a versnek fáj,
ha a kezedbe veszed.
Verssel könyörgök
a verstelenségért.
Igaz szándékom a szándéktalanság.
Szégyenem, hogy nincs szégyellnivalóm.
Beszédességem oka,
hogy ennyire tán senki sem
szeretett nem beszélni,
hogy ennyire tán senki sem akart
nem verset írni:
Verssel könyörögni
a verstelenségért.
 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
x
  2010-05-10 09:27:09, hétfő
 
  Krasznai Karaffa Gyula
(1964- )
A Dunánál

Barátom, szegény az utca fia volt.
Szép ruhákról, meg sültekről álmodott
s a Kedvest leste, mikor az utcán átment,
amikor galambok ültek a verebekhez.
A Dunához ment, ha úgy hozta kedve
s nézte, hogy úszik el a dinnyehéj,
mindeközben csendben az Istent kereste
és azt sem bánta, ha nem jut neki kenyér.
A folyó ma is ugyanaz, ugyanúgy hömpölyög,
ugyanaz a szemét úszik a habok között.
S a nép? az istenadta? az sem változott,
önmagára s másra ezer halált hozott
és többnyire nem áldott, de bőszen átkozott.
Ha döntöttünk, mi mindig a rossz helyre álltunk
sorra hullottak népünknek fiai, ki nálunk,
ki messze idegenben fekszik most temetetlen.
(Mert kinek lépnie kell, sokszor tehetetlen,
közös dolgaink így maradnak rendezetlen.)
És a múlt? jelen? jövendő? Nem gondolunk vele.
Ezért nem megy egy irányba az ország szekere.

*

A Költő, kinek a Dunánál a szobra áll itt,
(mi már időtlen nézi a habokat)
ha ma élne, még az is megeshetne,
hogy közöttünk tán idegennek számít.
(Mert anyja kun volt, az apja
félig székely, félig román,
vagy teljesen az.)



Krasznai Gyula
(1964- )
Apa
Mindig szerettem volna,
hogy apám újra éljen,
hogy teremtsen le újra,
vagy hogy velem beszéljen,
hogy legyen kit kérdeznem,
ha talán kérdésem lenne,
hogy faragjunk egy sípot,
s magát rejtse benne
el nekem, csakis nekem!
Nagy kérés? Ó, nem, nem, nem!

Apám nincs már közöttünk,
a síp sem egy nagy csoda.
Nekem nem kell senkinek
a segítő támasza!
(Kemény, durva és görcsös
a hiánytól a lelkem.)
Nem kell már a síp sem,
s hogy zsebemben hordjam?
Leszoktam a meséről
ez embertelen korban!





Krasznai Gyula
(1964- )
Április 11.
Mondd, Attila, milyen lenne arcod?
Most. Ma. Itt. Kilencvennyolc évesen.
Mondd, lenne még miért megszólalnod?
Vagy könny ülne csak fáradt szemeden.
Mondd, lenne még miért hozzánk szólnod?
Vagy megírtad már minden versedet.
Mondd, lenne ma is annyi a gondod,
Hogy eldobnád újra az életed?

*

Meghaltak már mind a proletárok,
emlékük úszik habzó vizeken.
Versek nem váltják meg a világot.
Nem segít az ember az Istenen.

Minden, mit szentnek tartottál egykor
csupán elavult téveszme mára?
Egy költőből mit őriz meg a kor?
Élete ér többet, vagy a halála?




Krasznai Gyula
(1964- )
Ima volt?
Csak halkan szólva térdepelt,
(Nem nyomta akkor térdét szét a fa.)
fejét lehajtva, míg betelt,
s míg már nem volt egy szava.

Azt is hihették, tán dadog,
(De csak az angyalok nyelvén beszélt)
nem vették körül csillagok,
dicsfény sem fonta be fejét.

Templomnak érezte magát,
(Bár épülete már gyengécske volt.)
a felhők fésülték haját,
s lelkéről eltűnt a folt.

Ima volt-e, mit ellehelt?
(Mert az ember csak makogni képes.)
Szavára senki sem felelt,
de mégsem volt nevetséges.

*

Ima volt-e, mit ellehelt?
Azt is hihették tán dadog.
Templomnak érezte magát.
Nem feleltek az angyalok.




Krasznai Gyula
(1964- )
Mint apró féreg...
egyre rövidebbek
a szoknyák

egyre hosszabbak
a bulik

egyre vaskosabbak
a viccek

egyre több
a
soha
el
nem
olvasott
betű

régen;
elfojtott vágyak

régen;
büntető igék

ma;
mint apró féreg
rágom át
élhetővé
napjaim


KRASZNAI Gyula
(Nyíregyháza, 1964 - )




Krasznai (Karaffa) Gyula: Mielőtt a nap felkel

Vacogva ébredt minden reggel.
Szemei bedagadva, haja az égnek
s mielőtt még széjjelnézett,
száját kiöblítette egy korty szesszel.

Ilyenkor mindig utálta magát.
Ilyenkor nagy volt benne a hit,
hogy megváltozik s megszeret valakit,
de olyan embert még nem talált.

Észre sem vette s egyedül maradt.
Magányosan a cimborák között.
Lakásából kisebbe költözött,
fogyott a pénze, az élete is elszaladt.

Mire lenyugszik a Nap az égről,
lábai, a hű kutyák az ivóba viszik.
Ennyi az élete, csak iszik, csak iszik,
míg haza nem viszik a kocsmai székről.

2002.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Ne búsulj!

Az, hogy
ma nem jött,
nem azt jelenti,
holnap nem jöhet !

Nem hiába
érik a búza
s nem erjed hiába
borrá a must !

2002.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Itt és most!

Hogy mennyi nap jön még?
Ugyan, ki tudhatja!?
Folytassuk csak őseink életét,
örüljünk, ha örülni van minek,
sírjunk, ha tán valami bánat ért
s higgyük el nem más
a boldogság,
csak ha tudjuk:
Mit, kinek és miért!?

Az Istennek, az Istenért!

2002.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Tiéd a felelőség

Ne szeress fiút, ha fiú vagy,
ne csald asszonyod s önmagad!
Ne mondd hogy tíz, ha épp csak öt,
ne ölj embert ha tán apád ölt!

Ne vágyj sokra, ha van elég,
ne zavarjon ki vág eléd!
Ne indulj harcba, ha béke van,
ne kelljen csak úgy pénz, arany!

Ne hallgass másra, ha bölcseleg,
a tanítást figyeld, a bölcseket:
Szavuk az égre szórt igék.

Ne fordulj félre, az Út vezet,
megtalálod majd Istened
s kinyitja kapuit neked az ég!

2002.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Végül

Végül mindenki révbe ér,
legyen bár fekete
vagy fehér.

Végül mindenki hazatalál,
ám az út vége
nem a halál.

Végül mindenki elcsendesül
és csak a Lélek
beszél legbelül.

2002.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Megy az idő

Telnek az évek.
Mondd, mi lesz véled,
ha majd egyedül maradsz magaddal?

Telnek a hetek.
Mondd, mi lesz veled,
ha senkit sem találsz meg szavaddal?

Telnek a napok.
Mondd, azt akarod,
hogy senki se szeressen téged?

Telnek a percek.
Mondd, mi lesz veled?
Miért nem kérsz Tőle segítséget?

2002.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Szeptember 11..
(A Tűzoltók emlékére.)

Tudod, úgy látom, a hősök nem nagy emberek.
Egyszerű, naiv, nagyra nőtt lelkes gyerekek,
kik ha épp kell, taposnak tűzbe, vízbe, sárba:
És belemenetelnek csak úgy a halálba !

Nem gondolnak akkor asszonyra, sem gyerekre,
csak mint a vizslák, a bennmaradt emberekre.
Oltanak. Nyelik a port s pajzzsá megköt rajtuk,
mint lelkükön a düh. Ezt mutatja az arcuk.

Nem mérlegelhetnek: Nekem rossz, most nekem fáj.
Kényszerpályán vannak, az út végén a halál
az, mi várja őket s egy nyöszörgő gyermek,

ki belőlük tán csak egy kinyújtott kezet lát,
mégis akkor csak az a kéz neki a világ.
Hősök ők? Vagy csak épp megmaradtak embernek?

2002.09.11.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Szüret

Gyerekként a nap hevében
Kapáltam és kötöztem sokat.
A rigófüttyöt hallgatva
Téptem, vágtam le a kacsokat,

Szedtem a cseresznyét miközben
Mézeltek a fürtök a tőkén.
Szalonnát majszoltam kenyérrel,
S aludtam a szőlő szélén.

Ó, boldog gyerekkor, messze már!
A munka is játék volt nekem.
Ha elém kerül tán egy pohár
Mindig az emléket keresem.

S a szüret, ó csodás emlék!
Ahogy összejöttünk ott sokan,
Szemeltünk lehulló szemeket,
Töltöttük a dézsát boldogan.

Azok az ízek, máig érzem!
Ebédre töltött káposzta volt.
A musttá olvadt arany szemek
Ígértek kedvet, örömöt, bort.

A tőkék leve kádba került,
A prést húztuk recsegve körbe,
Sajtoltunk, s csak mosolyogtunk.
Egy csepp sem ment ott veszendőbe.

És munkánkból hasznot ki kapott?
Mind csak az, aki volt borissza.
De a szüret öröm volt nekem,
Máig is csak azt sírom vissza.

2002.09.16.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Teve

Nem tudom mivel, de
tele van a púpom.
Tele púppal járom
végig az úton.
Hogyha a púpomban
nem lenne semmise
lehetnék Laár András,
nem egy büdös teve.
Há' nem?
Há' de!

2003.



Krasznai (Karaffa) Gyula: Szavak

Távol Mindentől Késve
Innen oda Onnan ide
Fáradtan Mint lovak
Nyargalunk Lerészegedve

2003.

 
 
0 komment , kategória:  Krasznai Karaffa Gyula 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 867
  • e Hét: 9744
  • e Hónap: 25383
  • e Év: 58779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.