Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Mérgekkel telített és mérgek nélküli élet
  2018-06-20 21:21:23, szerda
 
  Nagyon sok betegség táptalaja a hosszú évek és évtizedek alatt felhalmozódott mérgek tömege a szervezetünkben. A mérgek megakadályozzák az élő anyagok egészséges anyagcseréjét, lerabolják a szervezet energiatartalékait, és hosszú távon halálos betegségek okozói lehetnek.

A szervezet minden szervében, mirigyében, csontokban, idegekben, izmokban, vérben, zsírban gyakorlatilag minden porcikánkban lerakódhatnak, és raktározódhatnak. Megszámlálhatatlan méreg forrással találkozunk napi szinten, nagy részüket az emberi civilizáció globális termékei adják, az arányában szerényebb természeti mérgekkel szemben. Bolygónkon jelenleg 10 millió különböző szerkezetű vegyi anyagot tartanak nyilván, és ebből 100 ezer kereskedelmi forgalomban is lévő, engedélyezett szer, a többi tiltott méreg. A nagyon változatos, és mérhetetlen tömegű a méreganyagok gyártása, valamint forgalmazása óriási üzletet jelent érdekcsoportoknak, világcégeknek. Mérgek nélküli élet lehetséges a jelenlegi civilizált világunkban? Lehetséges sok forrás kiküszöbölése, nélkülözése, vagy átalakítása. Ha utánajárunk az ok okozati összefüggéseknek nagy mértékben tudunk javítani életminőségünkön tudással és tudatossággal.

A minden napjaink során különféle megnyilvánulási formában található méreganyagok annyira felhígult állapotban vannak jelen, hogy lassan fejtik ki ártalmas hatásukat. Természetesen vannak olyan méreganyagok is amelyek sokkal koncentráltabbak, és sokkal hamarabb hatnak, viszont vannak enyhébb formációk amelyek lebomlanak, vagy nem mindenkire hatnak. Érdekes dolog hogy a gyógynövények hatóanyag hatékonyságához hasonlóan a természetben előforduló méreganyagok hatékonyságát is befolyásolják különböző bolygók állásai, és a holdfázisok. Az élő szervezetek a környezetük által lépnek kapcsolatba az egyre gyakoribb kémiai mérgekkel. Ezen méreganyagok környezeti kockázatot befolyásoló tényezői, a kémiai tulajdonságok, a lebomlás, a felhalmozódás, az eltávolítás és a mérgezőképesség. Érdekes módon a homeopátia gyakran használ növényi, állati, és ásványi eredetű méreganyagokat gyógyítás céljából, de ebben a formában nagyon föl vannak hígítva és gyakorlatilag már csak az információval érintkezik az élő szervezet nem magával a méreggel.

Biológiai szempontból a mérgek az élő szervezetekkel érintkezve kémiai reakciók útján károsodást, betegséget vagy halált okozhatnak. Paracelsus szerint minden anyag méreg, csupán a mennyiség teszi hogy egy anyag nem méreg. A mérgeknek nagyon sokféle megjelenési formája van, a biológiai és a kémiai kategóriákon belül. Biológiai mérgek a növényi és az állati eredetű mérgek, a kémiai mérgek ásványi és szintetikus eredetűek. A toxinok olyan mérgek, amelyek valamely természetes biológiai folyamat során jönnek létre, míg a venomok olyan toxinok, amelyeket szándékosan fecskendez be egy állat az áldozatába harapással, csípéssel vagy szúrással azért hogy kifejtse benne a mérgező hatást. A kémiai mérgek ezzel szemben a bőrön vagy a bélfalon át felszívódva fejtik ki a hatásukat. Néhány biokémiai méreg egyben toxin is, ezek olyan természetes anyagok például egyes baktériumok fehérjéi, enzimjei amelyek többek között betegségeket, például tetanuszt vagy butulizmust okozzák.

A természetben rengeteg lágy és fás szárú növény, alga, zuzmó, és gomba termel enyhébb, közepes, vagy erős mérgeket amelyek eltérő formában és különböző élőlényekre hatnak. Vannak olyan emberi és állati szervezetek amelyek ellenállóak bizonyos mérgekre vagy nagyobb dózisokra. Élő példa erre hogy egy mérges kígyó egy adott időben nem is rendelkezik akkora mennyiségű méreggel amely képes lenne megölni a kígyóméregre immúnis mongúzt. Az állatvilágban a mérgeknek az emésztésben, és a védekezésben van szerepe, ugyanakkor vannak olyan gyógymódok amelyek gyógyításra is használják az állati mérgeket. Legújabb kutatások szerint AIDS-et is gyógyítanak méhméreggel. Érdekes hatása van az ásványi mérgeknek is az állati szervrendszerek működésére. Például az arzén halálos méreg, nagyon kis mennyiségben pedig kecskéknél olyan meglepetést produkált ,hogy amely állatok rendszeresen megkapták az optimális dózist sokkal termékenyebbek voltak, és sokkal életképesebb utódokat hoztak a világra mint azon társaik amelyek nem kaptak arzént.

A mérgek támadáspontjuk szerint lehetnek:
Idegmérgek: zsírban jól oldódó vegyületek, a központi és környéki idegrendszerre egyaránt hatnak.
Sejtmérgek: a szervezet valamennyi sejtjét károsítják.
Enzimbénítók: a szervezet működéséhez szükséges enzimek valamelyikét bénítják.
Vérmérgek: a vér festékanyagaihoz kötődve az oxigénszállítást gátolják, vagy a véralvadás folyamatát zavarják meg.
Izommérgek: a harántcsíkolt izmok sejtjeit károsítják
Immunrendszerre ható mérgek: az immunrendszer működését gátolják, vagy stimulálják.
Szervrendszerekre ható mérgek: belső szervek anyagcseréjére hatnak , élettani folyamatokat akadályoznak szervkárosodást idéznek elő.

A TELJES CIKKET AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATJÁK EL:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Terdik Tamás: Történet Erdélyország nemes fiáról
  2018-06-09 20:38:32, szombat
 
 

Link

Ennek az írásnak az ötlete azért merült fel bennem, mert erről a személyről nagyon keveset tudnak fiataljaink. Ez a személy egy erdélyi nemes család gyermeke Wass Albert. Ha ő róla elhangzik valami az iskolákban, az is csak egy vázlatpontokba szedett életrajz. Ezért ebben az írásomban nem is ezen a vonalon szeretnék tovább haladni, hanem a legjobb tudásom szerint szeretném méltatni az ő földi életének munkásságát (e történet kicsit meseszerű lesz).

Wass Albert (1908-1998)

Az Úr 1908-ik esztendejében, fergeteg (január) havának 8-ik napján született egy fiúgyermek. E fiúgyermeket az Égiek Erdélyországba küldték, ahol egy erdélyi nemes családba született bele. Ez a család a Wass család. Édesapja Gróf Wass Endre, Édesanyja Bánffy Ilona.
A kisgyermek az Albert keresztnevet kapta. Telt múlt az idő, a gyermek lassan felcseperedett. Képességeit ekkor még nem fedezte fel, de legbelül érzi, hogy más mint a többi vele egykorú fiatal. Mivel a családnak hatalmas hold erdőbirtoka van, a felcseperedő Albert rengeteg időt tölt az erdőben. S mint abban az időben minden fiatal, ő is hívő gyermek volt. De nemcsak úgy, hogy bement a templomba meghallgatta a misét és kijött. NEM. Hanem a mindennapi életét az Istenben és a Boldogasszonyban való hite határozta meg. Ugyanakkor ez mellé párosult őseinek, gyökereinek és ősi hazájának a szeretete is. S az erdőt egymagában járva fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy ISTEN MINDENÜTT OTT VAN. Ott van a fákban, a virágokban, a fűben, a hegyekben, a patakokban, s az állatokban. Utóbbiak nagyon tudják ám szeretni az embert még ha az olyan alávaló és hitvány is tud lenni, hogy nem képes ezt észrevenni. Wass Albertnek egy későbbi könyve (Tavak és erdők könyve) pontosan ezzel kapcsolatos. A legfontosabb már ekkor Albert életében az ŐSZINTE, ÖNZETLEN SZERETET. S ezek az érzései bizonyíték arra, hogy már fiatal korában különleges volt. Ez pedig nagyon keveseknek adatik meg. Fiatal gyerekként éli át az I. világháborút s az azt követő trianoni hóhérszerződés gonoszságának eredményeit.

Hiszen elég volt elviselnie a magyarságnak és a székelységnek a világháború borzalmait. Utána fel kellett építeniük újra hazájukat és életüket is. Ugyanis 1920.Június 4-én a nagy Trianon kastélyban aláírták azt a hóhérszerződést amit a későbbiekben a történelem trianoni "békeszerződésnek" nevez. Ennek a szerződésnek az értelmében egy teljesen egységesen működő királyságot ezen a napon egyetlen tollvonással feldaraboltak. A trianoni szerződéssel itt most nem foglalkozom részletesen. Minket most Wass Albert és Erdély kérdése foglalkoztat. Hiszen amikor a románok e gonosz szerződés által megkapják a történelmi Magyar Királyságnak ezt a csodálatos részét, akkor a Wass családnak is megváltozik az élete.

Mert a család több mint 1000 holdas birtokából az új román földtörvény értelmében alig 200-at tarthat meg.

Wass Albertnek a lelki nagysága ekkoriban tör felszínre. Először még verseket ír, melyek tükrözik az ő lelkiállapotát s, hogy milyen közel van Istenhez és Boldogasszonyunkhoz. Verseit is ugyanúgy mint később regényeit átitatja az az érzés hármasság amelyből ha több lenne földi világunkban, akkor talán irigység, gyűlölködés és háborúk sem lennének. Ez az érzés hármasság pedig: a SZERETET, a JÓSÁG és a TISZTA ERKÖLCS.

Talán ekkor értette meg, hogy székely-magyarként mi is az ő földi feladata/küldetése. Úgy mondanám egy prófétához hasonló szerepet kapott, akinek pontosan az adatott meg, hogy megtartsa a magyart Egy Igaz Isten és Boldogasszony hitében, a nemzeti önazonosság tudatban és a hazaszeretetben. Mely minden népet és nemzetet megvéd attól, hogy elpusztuljon. A fiatal Wass Albert pedig a maga hatalmas lelkivilágával élte meg azokat az eseményeket, amelyek ekkortájt a magyarsággal történtek. S megszólalt benne az Isteni kinyilatkoztatás, mely az ő lelki nagysága, hiszen ezeket a gonosz dolgokat megélve jött rá arra, hogy az emberek többsége eltávolodott az Istentől és a Boldogasszonytól. Későbbi műveiben talán ezért is jelennek meg olyan magányra vágyó emberek, akik Erdélyország erdeibe menekülnek a nemzetünket, hazánkat és az egész földi világot megrontó gonoszság elől.

Hiszen a természetben megtalálhatjuk Istent és a Boldogasszonyt. Mert Ők a lelkünkön keresztül szólnak hozzánk ha odafigyelünk az általuk küldött üzenetekre. S ez volt Wass elévülhetetlen érdeme, mert megmutatta, hogy milyen az igazi magyar ember. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy mik a legfontosabb értékek a földi világban. Az 1930-as évek közepén megjelent első nagy regénye Farkasverem címmel melyben megmutatkozik írói tehetsége. De további sorsa hasonló nemzettestvéreihez, honfitársaihoz.

Mert az 1939-1945 között zajló II. világháború őt sem kímélte meg. Ennek egyik előzménye röviden, hogy 1940. augusztus 30-án (2-ik bécsi döntés) a Harmadik birodalom közreműködésével Észak-Erdély visszakerült a Kárpát-medencei magyar hazához. S a következő évben Magyarország hivatalosan is belép a háborúba. A következményeket pedig már ismerjük.

S ez őt nemcsak székely-magyarként, hanem katonaként és minden más szempontból érintette. Mert látta és átélte újra azt a rengeteg borzalmat amit már kisgyermekkorában az I. világháború alatt átélt. Ismét látta, hogy mi történik nemzetével, hazájával ebben a világháborúban is. Látta a sok gyűlölködést, erőszakot és sok más rossz dolgot. De a szíve mélyén mégis tudja, érzi, hogy minden gonoszság véget ér egyszer. Hiszen az Isten és a Boldogasszony mindig is óvni, vigyázni fogja a magyar nemzetet és annak csodálatos hazáját. Ez a gondolkodásmód későbbi regényeiben is visszaköszön, hogy mindig van remény. A remény, hogy egyszer eljön egy jobb és szebb világ. De ezért nekünk kell tennünk a legtöbbet.

A háború befejezése után, először Németországba menekül, itt írja meg az Üzenet haza című versét mely talán a leghíresebb verseinek egyike. 1951-ben az Egyesült Államokba menekül, ahol száműzöttként éli életét. Itt jelennek meg olyan csodálatos művei melyekkel hatalmas örökséget hagyott a földi világra, de elsősorban saját nemzetére a magyarra. Ilyen művek például: Az adjátok vissza a hegyeimet, vagy a Funtineli Boszorkány háromkötetes regénye. De a későbbiekben megjelenik Hagyaték Link című műve is. Utóbbi a 80-as évek közepén. De a művei közül bőven lehetne még sokat említeni.

Ő olyan ember volt, aki a lelkében lévő szeretet segítségével harcolt a földi világban lévő gonoszság ellen. Az Úr 1998-ik esztendejében, jégbontó (február) havának 17-ik napján költözött vissza a lelke a mennyei Szkítia Erdélyországába. De Ő mindig velünk marad. Az üzenete melyet nekünk adott művein keresztül, az időszerűbb mint valaha. Azt gondolom, hogy rávilágít a legfontosabb dologra a SZERETETRE. S ezzel kell nekünk jobbá tennünk nemcsak a saját életünket hanem a hazát melybe beleszülettünk. Mert ha a mi drága magyar hazánk szeretetben, jóságban és tiszta erkölcsben is gazdag lesz, az a teljes földi világot jó irányba változtatja majd meg.

,,Elmentél e földi világból, de mégis itt hagytál számunkra egy hatalmas ajándékot. Ez az ajándék pedig a tiszta, őszinte SZERETET. Ezt ültetted be azokba a csodálatos sorokba amelyeket itt a földi világban alkottál meg. Köszönjük neked drága Albi bácsi, hiszen a földön végzett hatalmas munkásságoddal megmutattad nekünk azt, hogy mi kell legyen a földi feladatunk/ küldetésünk."

Terdik Tamás
Rovásíró

2018. Igéret (Május) hava

Forrás: Link

 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Ajánlott élő előadások, közlemények, tanulmányok
  2018-04-25 23:34:36, szerda
 
  Ajánlott élő előadások, közlemények, tanulmányok


Link


 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Zentai Ákos: A viking kérdés helyretétele
  2018-04-14 19:54:31, szombat
 
  A korábbi írás alapján felvetődik, hogy más területek és népek eredetében is találhatunk olyan szálakat, amelyek a hivatalos történelemtudomány megállapításaival nem illenek össze. Annak tudatában, hogy a történetírás nem mentes a hatalmi érdekektől, érdemes felfigyelni olyan népekre, amelyek múltbéli szerepe nincs túl kedvező megvilágításba helyezve.

Jobb, ha megbarátkozunk azzal, hogy ha a múltból valamire rossz fény vetül, akkor ahhoz nekünk valami közünk lehet. Ide sorolhatók a vikingek, akik a VIII.-XI. századi történelmük során, elsősorban rabló-fosztogató hadjárataikról híresültek el. Ennek alapvető oka, hogy azoknak a szomszédos nemzeteknek a krónikás hagyományaiban maradtak fenn feljegyzések róluk és kerültek be a történetírás fő sodorvonalába, melyek ellenséges viszonyban voltak velük. Ennek megfelelően nem is számíthatunk velük kapcsolatban pártatlan véleményre, így nem alaptalan a gyanú, hogy az igazságot nem ezekben a forrásokban kell keresnünk. Ha félretesszük az írott emlékeket és a megmaradt régészeti és etimológiai emlékek alapján tájékozódunk, teljesen más kép rajzolódik ki. A vikingek régészeti hagyatékából kiderül, hogy magas szintű művészetük, szerteágazó kereskedelmük és ehhez kapcsolódó komoly tudományos és navigációs ismeretük volt. Annak ellenére, hogy valóban jó harcosok lehettek, az évszázadokig tartó pusztításaikat nem támasztják alá régészeti bizonyítékok (Heribert Illig). A vikingek történelmét könnyen párhuzamba állíthatjuk a hunokról és a kalandozó magyarokról fennmaradt feljegyzésekkel. Mindkettő a máig uralkodó birodalmi eszme ellensége volt, így ennek megfelelő történelmi szerepet kaptak. Az, hogy a viking korszakba esik a magyarok második bejövetele, amit a történelemtudomány ,,honfoglalásnak" nevez, csak fokozza a téma érdekességét.

Korábban a karthágói punok vörös színhez való kötődése, több oldalról is bizonyításra került. Többek közt, számos településük nevében szerepel a ,,rusz" szótag, ami rokonságot mutat a magyar nyelv vörös szavával. Ebből kiindulva célszerű megvizsgálni, hogy Európa északi és keleti részét benépesítő nemzetek kapcsolata kimutatható-e egy ősi szkíta vonulattal?

Mindenekelőtt Kelet-Európa első államszerveződésére terelődhet a figyelmünk. A Kijevi Rusz a IX. században alakult, viking vezetéssel, akiket a szlávok hívtak be a Nyesztor krónika szerint, hogy uralkodjanak rajtuk. Ha ez így történt, erősen feltételezhető, hogy igen közeli rokonság kapcsolta össze a két népet, nem állhatott fenn jelentős vallási vagy szokásjogbéli különbség közöttük. A vikingeket a források normannoknak (északi embereknek), varégoknak vagy ruszoknak említik. Az utóbbi azért különösen érdekes, mert ,,A XII. század elejéről származó, korábban Nyesztor-krónikának is nevezett Régmúlt idők elbeszélése (Poveszty vremennyh let) tanúsága szerint a Kijevi Rusz lakói önmagukat russzkijnak nevezték, és ez az elnevezés honosodott meg a szomszédos népek XI—XIII. századi szóhasználatában is. Tudnunk kell azonban, hogy a X—XIII. században az orosz megnevezés nem a későbbi (nagy)orosz szó szinonimája, hanem a még közös etnikai egységet alkotó óorosz népcsoportnak, a mai keleti szláv népek (oroszok, ukránok[kisoroszok], beloruszok[fehéroroszok]) őseinek az önmegnevezése, amellyel magukat a krónikában és más irodalmi emlékekben illetik." (idézet Ferincz István, a Régmúlt idők elbeszélése: A Kijevi Rusz első krónikája című könyvből) Tehát nem kevesebbről van szó, mint hogy az oroszok által a mai napig magukra használt ruszkíj elnevezés a Kijevi Rusz idejéből, és eredendően a Kijevi Rusz vezető viking rétegének rusz elnevezéséből származhat, s hogy ez minden szlávok őselnevezése. A rusz jelentéstartalma kapcsolatba hozható a vörös színnel, s ezen keresztül azzal az ősnéppel, melynek vörös kultusza a világ számos részén kimutatható. Ahogy a fenti idézetből is kitűnik, a ruszoknak van fehér ága is, ők a beloruszok, a mai fehéroroszok. A viking ruszok színe a vörös-fehér. Ez ismerhető fel a beloruszok esetében a bjelo = fehér, rusz = vörös színekben. A korábbi írásomban már kapcsolatba hoztam a szlávokat a legősibb európai néppel a szikulokkal, azaz székelyekkel, mert a szikulok szokása volt kőszobrok, sziklák állítása, s ebből a szikla-ágból eredhetnek a szlávok (szklávuszok, sziklávok, szikla-ágiak).

A ruszok neve más nép nevében is felismerhető, ami átgondolásra készteti a korábbi megállapítást a szlávok skandináv eredtével kapcsolatban. A Kijevi Rusz déli területén éltek kis számban roxolánok is. Ők a rusz-alánok, akik egyértelműen szkíta rokon népek, hiszen a szarmata törzsszövetségbe tartoztak. Az i.e. 3. században a Don vidékén éltek, majd egész a Dunáig előrenyomultak. Sztrabón (i.e. 66-24.) szekérlakóknak írja le őket. Származásukról és területi elhelyezkedésükről pedig annyit mond, hogy ,,A Borysthénen túl a szkíták közűl a roxolánok laknak, azon túl a nagy hideg miatt senki sem lakik." Előbb a rómaiak, majd a hunok hódoltatják meg őket, majd a IV. században eltűnnek a történelem színpadáról. Ezekből meglepő következtetéseket vonhatunk le. Az első és legfontosabb, hogy jóval a IX. századi varég bejövetel előtt, legalább 1200 évvel éltek a Don vidéken ruszok, tehát nem a Skandináviából bejövő viking vezető réteg a forrás a Kijevi Rusz néveredetének esetében, hanem a szkíta őslakosság. A nyugatra vándorolt rusz-alánokról a IV. század után nincs forrásunk, míg a keleten maradt társaik még legalább 500 évig meg tudtak maradni. A nyugati roxolánok ,,eltűnésének" egyik lehetséges oka, hogy a hun beáramlás utáni testvérnépekkel való elvegyülés, melynek során a hun szövetségi rendszerbe illeszkedtek és ez lehetett az oka, hogy nem nevezték a források roxolánoknak őket. A gót-alánokkal nem így történt, mert őket a mai napig katalánoknak hívják. Van egy másik lehetséges magyarázat is, melynek érdekében, előbb célszerű az alán kérdést tisztázni. Az alán nagy valószínűséggel nem egy nemzetet vagy nemzet csoportot jelent, hanem sokkal inkább egy vallási megjelölést takar. A korai kereszténység egyik ága az ariánizmus volt. Ahogy Tóth Gyula tanulmányaiban leírta, az arián vallásról nevezhették ezeket a népeket alánoknak. A vandálokról is fennmaradt, hogy ariánus vallásúak voltak. Ez alapján már érthető, hogy a miért maradt az fenn az, hogy az alánokkal (és a svébekkel) közösen alapítottak királyságokat az Ibériai-félszigeten és az afrikai hódításaik során, az alánokkal mindvégig szövetségben maradtak. Érdekesség, hogy keresztnévként is fennmaradt, mint Alán. Hivatalosan kelta eredetű angol és francia név (Alain), de előfordul horvát és magyar területen is.

A Kijevi Rusz első uralkodója a dinasztiát alapító varég Rurik volt. A név alaposabb vizsgálata után, megállapítható, hogy egy beszélő névvel van dolgunk. Tóth Gyula írásaiban már felhívta a figyelmet arra, hogy egyes bizonytalan korba helyezett, vagy nehezen azonosítható történelmi személyek nevei árulkodhatnak azoknak valódiságáról. Példaként hozható fel Alarik gót fejedelem, aki lerombolta Rómát, kinek neve visszafelé olvasva Kirala, azaz királya, ebben az esetben a gótok királya. Tóth Gyula azt feltételezi, hogy egy juliáni érával (44 év) korábban élő Alarik, kitalált személy, Attila király történelmi lenyomata, mellyel a fiktív évszázadok történelmét töltötték fel utólagosan. A visszafelé olvasás adódhat az adott kor kialakulatlan írás irány értelmezéséből is, hiszen ez változhatott.

Rurikról sem tudhatjuk meg ki volt valójában, hiszen neve visszafelé olvasva Kirur, azaz Kir.Úr, Király Úr. Ebből csak az szűrhető le, hogy nevét valószínűleg a társadalmi rangjáról kapta, s az, hogy a varég uralkodónak magyarul érthető neve van, szkíta eredetre utal. Teljes nevén Konung Rurik. Nevének akár a ,,Kon" vagy az ,,ung" tagját nézzük, ami svédül királyt jelent, mindkettő árulkodó, hiszen a ,,Kon" közeli formája a hun vagy a kun megnevezésnek, de az ,,ung" utal a hungár, szlávosan venger nemzetségből való származására. Itt elgondolkozhatunk az Európa szerte elterjedt király jelentésű szavak eredetéről, mert az angol king, a német König, a dán és norvég konge és a holland koning egyaránt ebbe az irányba mutat. A lett nyelvben a kungs urat jelent, ami szintén a vezető hun réteg elnevezéséből származhat. A legtöbb nemzetnél megtalálható Károly névváltozatok, mind a magyar király szavunkból alakultak ki. A szláv és a görög forrásokban fellelhető varég elnevezés a várlakó hunok, a vár-hungok nevéből vezethető le. A Kárpát Hazában a vár-hun vagy vár-kun népességet számos földrajzi név őrizte meg az utókor számára, hiszen az összes Várkony nevünk innen származik. Említik Szokol Ruriknak is. Korábban tisztáztuk, hogy a szláv szokol - sólyom jelentés, a szakállas szikul ősnépesség jellegadó állatmotívumából alakulhatott ki. Így hát Rurikról csak annyit tudhatunk, hogy Szikul Király Úr volt. Novgorodban telepedett le és a legendák szerint itt rendezte be fővárosát. Novgorod varég neve Holmgard volt, azaz Halomkert. Segítségünkre lehetnek vezéreinek nevei, akiket délre küldött le, Askold és Dir felismerhető, mint Ős-Keled és Túr. A kisebbségben lévő vikingek az idők során beolvadtak a szláv többségbe. Mégis érdekes módon, egy az egész viking hitvilágot átható szláv nyelvi kapcsolódás mutatható ki. A viking főisten neve Odin, aki nem más, mint az egy mindenható isten, a szlávok nyelvén ogyin, azaz egy. Ismerve az ,,egy" szógyök magyar nyelvben betöltött széles körű jelentéstartalmát, ami más nyelvekben ilyen gazdagon nem lelhető fel, mely ragok és szóösszetételek segítségével alakul ki, feltételezhetjük, hogy a szláv ,,ogyin"-ban és a viking ,,Odin"-ban található ,,egy" szógyök forrása a magyar nyelv lehetett. Az ,,egy az Isten" szólásban és az egyház szavunkban világosan felismerhető az Egy = Isten értelmi kapcsolódás.

A skandináv mitológiában több szereplő neve érdekes lehet. Feltűnik Baldr, Odin fia a fény, a béke és boldogság istene. A germánok Baldur-nak nevezik. Ebben a névben az ősvallás Baál Istenét ismerhetjük fel, akárcsak a Valkürökben, akik a Baál körébe tartozó alacsonyabb rendű istennők, akiket Diszek-nek is neveznek. A túlvilágot Vallhallának (Baál házának) nevezik. Odin feleségét Frigg-nek, azaz frigynek hívják. Beszédes név a föld isteni megszemélyesítője, Thor anyja, Jörd is. Thor, Odin után a legfontosabb isten, az emberek védelmezője (a germánoknál Donar - azaz Dán Úr), nevében a szkíta-hun Túr nemzetség ismerhető fel.

Maradva a vallás területén, a Skandináv térségben találhatunk az ősi kereszténységre utaló építményeket, nevezetesen körtemplomokat. Ismert, hogy Európában a körtemplomok a történelmi Magyarország területén és közvetlen környékén találhatóak a legnagyobb számban. A leghíresebb skandináv körtemplomok Svédországban Nylars, Olsker és Horne helységekben találhatóak, de Dániában az Österlars-i is ismert. Mindkét nyelvben a templom jelentése: kirke. Ugyanez a jelentéskör többek közt az angol ,,church", a német ,,kirche" és a szláv nyelvek ,,cerkov", ,,carkva", ,,cirkveni" szava. A kör alakú porond, a cirkusz neve is ide vezethető vissza. Meglepő módon ezek a magyar kör jelentéstartalomhoz tartoznak. A kör nem egyezményes jelentésű a magyarban, mert a ,,ker" gyökhöz a kerít igei vonzat is tartozik, ami széles jelentéskör kialakulását eredményezi, s egyben bizonyítja ősi kialakulását. Ez nem kevesebbet jelent, mint az első kereszténységhez kapcsolódó építmények (templomok) nevei magyar eredetűek, így joggal feltételezhető, hogy a kereszténység szkíta áramlattal érkezett Európába. Az ősi alakzatú körtemplomok neve a kör becézett formájában épült be az európai nyelvekbe, mint ,,körke", ,,kirke", stb. Egyébként a szintén templom jelentésű latin eclesia és annak származékai a francia église, a spanyol iglesia, a görög ekklisia, mind a vallási rítus ,,ég leső" tevékenységével hozható összefüggésbe, ami szintén az előzőeket támasztja alá.

A Kijevi Rusz történelmének idejében zajlott a magyarok második bejövetele, Álmos és Árpád vezetésével."898. évben vonultak a magyarok Kijev mellett a hegyen, amelyet most Magyarnak (Ugorszkoje) neveznek, és a Dnyeperhez érkezvén, felállították sátraikat; mert úgy vándoroltak, mint most (azaz a XII. sz. elején) a kunok (polovci). Kelet felől ideérkezve, átkeltek a nagy hegyeken, amelyeket Magyar (Ugor) hegyeknek neveznek, és hadakozni kezdtek az ott élő volochokkal (vlah) és szlávokkal (slovĕni). Azelőtt ugyanis szlávok éltek ott, és a volochok elfoglalták a szlávok földjét, majd pedig a magyarok elűzték a volochokat és örökölték azt a földet, és letelepedtek a szlávok közé, behódoltatván őket maguknak, és ettől kezdve nevezték azt a földet Magyarnak (Ugornak)). És hadakozni kezdtek a magyarok a görögökkel, és behódoltatták a Thrák- és Makedonföldet egészen Szalonikiig (Szelunyig). Majd háborút kezdtek a morvák és a csehek ellen". Ennek a tudósításnak, illetve értelmezésének fontos szerepe van a magyarok honfoglalás kori történetére vonatkozólag"-írja Ferincz István.

Bilecz Ferencz, A magyarok őshazája című blogjában felhívja a figyelmet, hogy ,,az orosz őskrónika (PVL) arról is tudósít, hogy amikor Rurik utódja Oleg, 882-ben, csellel bejutott Kijevbe, akkor csónakját és harcosait a Magyar hegy alatt rejtette el. A kijevieknek meg azt mondta, hogy ,,mi kereskedők vagyunk, akik Olegtól és Igor hercegtől jövünk és Görögországba tartunk". De még más helyen is említést tesz a krónikás a Magyar hegyről és Álmos udvaráról, ahova Aszkoldot temették."

A varég-magyar kapcsolatok nem szűntek meg a magyarok nyugatra vonulásával. Így ír erről Nemeskürty István a MAGYAR SZÁZADOK. Gondolatforgácsok a nemzet életrajzához -- című könyvében: ,,Tudjuk, hogy a honfoglalók megpihentek a "rusz" törzshöz tartozó vikingek (normannok, varégek) alapította Kijevben. Az Árpád-házi királyok megszakítás nélkül kapcsolatban maradtak a kijevi rusz-szal. Árpád kijevi "orosz" testőrsége és leszármazottaik, melyet viking fejedelmük adott kíséretül, Mohácsig adták a királyi belső testőrséget!" /N. I. Magyar századok. Bp. 2009./ Ezek alapján feltételezhető, hogy a Kijevi Rusz varégjai és ,,honfoglaló" magyarok tisztában voltak közös eredetükkel, rokoni kapcsolatukat sokáig ápolták.

A vikingekkel kapcsolatosan több dolog is felveti a szkíta eredet lehetőségét. Gondoljunk csak díszítő motívumaikra, rovás emlékeikre, hajóik vitorlájának piros-fehér sávos mintázatára, halomsíros temetkezési szokásaikra, eszközeik hasonlatosságára és szakáll viseletükre.

A vikingekről az első dolog, ami eszünkbe juthat, az a szarvas sisak. Azt tudni kell, hogy még ilyen régészeti lelet még nem került elő viking sírokból. Hogy mégis elterjedt a köztudatban az Wágner operájának köszönhető, ahol a híres díszletek között felbukkant és népszerűvé lett ez az oldalán két szarvval díszített sisak. Egyébként Wágner operájának, a Nibelung gyűrűjének történelmi alapja az 1200 körül lejegyzett germán népvándorlás-kori Nibelung-ének, melynek főszereplője Szigfrid. Ez a név is beszédes a számunkra. Minden név, ami a ,,szik" taggal kerződik, Sigmund, Sigfrid, Sigmar, Sigebert, stb., az az ősi szikán, szikul (székely) népességhez köthető. A Szigfrid érthető, mint Szik-véred. A Sigebert név egyik leghíresebb viselőjéről I. Sigebertről pedig annyit érdemes tudni, mint a meroving dinasztia uralkodója a VI. században, hogy Clothar (Keled Úr) gyermeke és utóda volt. Többek közt Clotharról is feltételezi Tóth Gyula, hogy Attila idősebb (elder - Aladár) Csabán győzedelmeskedő fia volt, aki valódi nevén Keled lehetett, s többek közt őt is felhasználták a történelem hamisítók arra, hogy történetének színezett többszörözésével kitöltsék a kora középkor fiktív évszázadait.

Nézzük meg valójában milyen volt a viking sisak.





Ezt a normann sisakot 1892-ben találták az akkori Oroszország Podolszki Kormányzóságában - ma Ukrajna -, a Dnyeszter bal partján, a Nyemija folyócska mentén, vasútépítési munkálatok során. Látni kell, hogy ez ugyanaz a csúcsos fejfedő, ami a szkíta népek viseletére általánosan jellemző. A homlok rész díszítése egy nagyon ősi motívumot idéz meg. Ez meglepő módon az ókori Mezopotámiába vezet vissza bennünket. A sumer (szemúr) leletek jellegzetessége a szempár ábrázolás. Ennek az összefüggésnek földrajzi lenyomatai, a későbbiekben még ismertetésre kerülnek.









A vikingek mindennapi használati tárgya és harci eszköze a balta. A késő kőkortól számos régészeti lelet támasztja alá, hogy a Kárpát-medence hagyományos eszköze szintén ez. Folyamatosságát pedig a pásztorhagyomány fokos használata bizonyítja. Díszítő mintázatuk, ornamentikájuk hasonlatosságot mutat a szkíta-magyar fémművesség motívum-világával.




A szkíták és utódnépeik jellegzetes használati tárgya az ivókürt, ami a vikingeknél is fellehető emlék.

A magyar krónikás hagyományban van Attilával kapcsolatosan egy olyan megállapítás, amely sehogyan sem illik bele a kora középkorról kialakult történelmi képbe: ,,Attila a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora."

Ebben az idézetben, ahogy Tóth Gyula is megállapította, a legfurcsább a dánok királya jelző. Hogyan nevezhette magát Attila dánok királyának, mikor nyugat-európai hadjáratában nem esik szó Skandináviát érintő hadmozdulatokról? A válasz egyszerű. A dán kérdés sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy mai ésszel gondolnánk. A vikingek tekinthetők a mai svédek, norvégok, dánok és izlandiak őseinek. Ezek a népek hordozzák és vallják magukénak a viking hagyományt. Ezeknek a többsége a Skandináv-félszigeten él. A skandináv elnevezésben Tóth Gyula már felhívta a figyelmet a dán szótag szerepére, de ezen felül Európa egyik legősibb népének a szikánoknak a nevét is felismerhetjük benne, akiket Szicília kapcsán már ismerhetünk. Skandinávia nem más, mint Szikán-Dán-Ág-ia. További földrajzi lenyomatok: Dánia: Skanderborg (Szikán-úr-berek)), Svédország: Skáne (Szikán) megye, Sigtuna (Szik-tanya), Skanör (Szikánúr), Skara (Szikura), Skellefteá, Skánninge, Skövde, Skurup, Izland: Siglufjörour (Sziklaföldúr). Ezek mellé csak néhány magyarországi település: Sziksóstó, Székesfehérvár, Szikáncs, Szikszó és családi név: Szikora (szikra), Sike. Amennyiben a viking kultúrát szkíta gyökerűnek feltétezzük, az egész Eurázsiát, és ahogy az előzőekből látható Afrikát is átfogó szkíta szerveződésnek a részének kellett lennie. Ennek alátámasztáshoz máig fennmaradt földrajzi elnevezések szolgáltatnak bizonyságot. Padányi Viktor hívja fel a figyelmet arra, hogy Kézai krónikájában a Kárpát-medencétől keletre eső nagy kiterjedésű területet Dentü Magyariának írja le. Hollandiában, Frízföldön található Dantumadeel település. A Dentü elnevezésben felismerhető a dán szó, de Duna, a Don és a Donyec folyókban ugyanúgy. Idevágó adat Baráth Tibor könyvéből, hogy Skóciában, Aberdeen (Éber-dán) grófságban is van Don folyó, sőt a Loire mellékfolyója a Dardogne is az. Kijevi Rusz területéhez tartozó további folyók nevei is beszédesek. A Dnyeper nevéből (római elnevezése Danaper) a Dán-Apa-Úr, míg a Dnyeszterből a Dán-Ister jelentéstartalom ismerhető fel. Fennmaradt, hogy a Duna régies nevén Ister volt. Teljesen logikus, hogy attól keletre a dán területen egy másik folyó kaphatta a Dán Ister nevet. Igazolja a felvetést, hogy a Dnyeszter másik neve Boristenes volt. (Bonfini) Érdekes párhuzam, hogy ezeknek a folyóknak az alsó szakaszán fehérvár található. A Dunán Nándorfehérvár (Belgrád), míg a Dnyeszetren, Dnyeszterfehérvár, de a Donyec folyónak is van Belogorod városa. A Volga folyó is utal az ősvallásra, mert eredeti elnevezése Baál-ága lehetett. A bolgárok, akik Csuvasföldről, a Volga déli folyásától vándoroltak a mai Bulgária területére, eredetileg azok a volgai hunok voltak, akiket volgároknak neveztek. Kelet Pomeránia székhelye Gdansk (németül: Danzig), nevében szintén ott az árulkodó ,,dan" tag.

Arra, hogy a dán kérdésben mennyire nem mai értelemben vett helyi népességre kell gondolni, legyen példa egy közel-keleti állam máig megőrzött neve. Jordánia, egykor annak a Mezopotámiának a része volt, ahol az uralkodó sumer (szem-úr) nép nevére utaltak több földrajzi elnevezés esetében. Nippur (Nap-Úr), Úr vagy Uruk városainak még ma is névadó szerepe van Irak (Uruk) esetében. Az itt élő Dán nemzetség területe volt Úr-Dánia, s őrződött meg a mai napig Jordánia nevében. Ázsia kapujának, az Égei-tengert és a Márvány-tengert összekötő szoros nevében is feltűnhet az egykor nagy kiterjedésű dan nemzetség lenyomata, hiszen a Dardanellák neve is a dardanok (úr-dánok) népéről kapta.(Pallas lexikon) Bonfini szerint vannak olyan feljegyzések, amelyek azt állítják, hogy dardaniai volt Dardanus a trójai nemzet alapítójának vére, aki szintén e nem jelentéktelen nemzetséghez tartozhatott. Krónikáinkból tudhatjuk, hogy a trójai háborúból elmenekült szkíták alapították a Duna mellett Sicambriát, ami később Attila városa is lett. A szkíta pártusok egykori királyának Sardanapal nevében is feltűnik az eredetre utaló ,,dan" tag. A névben a fényest jelentő szár és a származásra utalás mellett a hitre vonatkozó, már nem ismeretlen ,,bál" tagot is felismerhetjük, ezt a nevet Szár-dán-a-Baál-ként értelmezhetjük.

Az ókori eredetű személynevekben gyakran szerepel az ősvallás Él, Bél vagy Baál istene. Például Miha-él, Gábri-él, Hanni-Baál stb. A mai értelemben vett kereszténység felvétele előtt a magyarságnak volt egy Dan személyneve, melyből ilyen formán alakult ki a Dániel név. Női változata: Daniella. A Dániel név legismertebb hordozója Dániel próféta, akit az Ószövetség írásaiból ismerhetünk. Szolgálataiért a babiloni király, a Baltazár (Balt-az Úr) nevet adományozta Dánielnek. A Dénes keresztnevünk is utal a dán kapcsolatra, hiszen elég valószínű, hogy eredeti értelmében ,,dános" lehetett. Magyar családnevek sokasága őrizte meg a szkíta-dán kapcsolatot, pl. Dankó, Dancsó, Dandé, Simondán, Pojendán, stb. melyeknek dan gyöke nem értelmezhető semmilyen más irányban csakis az ősi szkíta dán név-nemzetség emlékeként. Magyar települések is őrzik a dán lenyomatot, pl. Dánszentmiklós, Dánfok, Dány, stb.

Maradva a fent említett idézet tartalmánál, melyben Attila királyi címei kerülnek felsorolásra, a gótok királya titulus is említésre került. A gót kérdés tovább vihet bennünket. A gótokat germán törzsként tartja számon a tudomány. Birodalmukat annyira kiterjesztették, hogy a IV. században a Gót Birodalom a Tiszától a Donig, a Fekete-tengertől a Balti-tengerig terjedt. Germánnak mondható emlékeknek viszont ezeken a vidékeken nyomuk sincs. Sokkal valószínűbb, hogy szkíta származású nép lehetett, mivel ebben az időben ezeken a vidékeken a hunok voltak uralmon. Nehezen képzelhető el az, hogy egy európai hun expanziót közvetlenül megelőző időszakban, annak ősi területén, más hovatartozású nép terjesszen ki birodalmat. A pontos választ Bonfini adja meg:

,,Azt mondják, hogy a gótok és a géták ugyanzok, Strabo azt állítja, hogy a dákok és a géták is azonosak, mert ugyanazt a nyelvet használják. Trogus a dákokat a géták ivadékainak nevezi, és azt írja, hogy mindkét fajta dák a daáktól, vagyis a dávoktól vette az eredetét, akik a Kaspi-tenger lakói voltak. Ha ezek tekintélyét követjük, amint kell, nem származhattak ki Skandináviából, mint történetírójuk Jordanis állítja."

Bonfini azt a Jordanest teszi a mérleg egyik serpenyőjébe, akitől nem sok hízelgő dolog maradt fenn a szkíta eredetű népekkel kapcsolatosan, míg a másikba Sztabónt és Trogus Pompeiust, akiket az ókor neves történetíróiként tartanak számon, s bizony a mérleg ez utóbbiak javára billen el. Egyébként Jordanes hitelességét illetően, személy szerint fenntartásaim vannak. Így a fentiek alapján, ha a géták és a dákok között nyelvazonosság áll fenn, semmiképpen nem lehettek germánok, sokkal inkább a Kaspi-tenger vidékének szkíta népeinek ivadékai. Kézai Simon krónikájából vett idézettel még közelebb kerülünk a megoldáshoz:

,,S miután Ethele Francziaországot és Flandriát így feldúlta, a Rajnán Coloniá-nál átkele, a hol szent Orsolyát a britanok királyának leányát a tizenegyezer szüzzel a kegyetlen húnok irgalmatlanúl leöldöklék. Innen Ethele Thuringiá-ba menvén, miután Eisenachban udvart tartott, a dákok (dánok), norvégek, friesek, litvánok és pruténok ellen nagy sereget rendele, kiket meggyőzvén és megalázván meghódoltata..."(Kézai Simon)

Erre Tóth Gyula a dánok eredetével kapcsolatos kutatásai során hívta fel a figyelmet és emelte ki, hogy a felsorolt népek mind északiak, s a köztük említett dákok, csakis a dánok lehetnek. A hunokra vonatkozó feljegyzések színezetéből kitűnik, hogy Kézai, s az őt követő krónikások jó része valószínűleg nyugati forrásokból dolgozhatott. Tóth Gyula arra is utal, hogy Szent Orsolya legyilkolása körüli ellentmondások, mind rávilágítanak arra, hogy ebben a formában fennmaradt feljegyzés egyértelműen a hunok lejáratását célozta. Attila tehát azoknak a dánoknak a királya volt, akiket dákoknak is neveznek, s egykor tartották egy ideig Erdélyt a Római Birodalom előretöréseivel szemben. Érdekes módon, ugyanezen a területen élt egy nép a 3.-6. században, a gepidák. A hivatalos megítélés szerint nem hozható összefüggésbe a gepida nép a dákokkal, mert a latinban a ,,gepidae" formában szerepel a gepida nép többes-száma, ezért a gepida magyar többes-számú alakja okozhatja a félreértést, hogy a szó második tagjában a dákok neve olvasható ki és persze több lehetséges görög szóeredetre is hivatkoznak. Az fel sem vetődik, hogy esetleg magyarból került át a latinba a gepida szó, holott könnyen találhatunk erre értelmes magyarázatot. A régiségben a népek, nemzetségek között hagytak egy széles határterületet, amit nem műveltek, hogy világosan elválassza őket egymástól, s hogy ne adjon okot a területek közelsége határvitákra. Ezt füves jellegéből gyepünek nevezik. A gepidák területe éppen a Római Birodalommal volt határos. Ez alapján nem túl elrugaszkodott kijelentés az, ha a gepidák nevéből kiolvassuk a ,,gyepü-dák" határvédő népnek a nevét. Hogy a többes-szám okozta feszültséget is feloldjam, a dák nép régebbi elnevezése a daha, vagy az előzőekben Bonfini által idézett daa. Ez alapján a ,,gyepü-daha", már nyugodtan lehet gepida. A gepidákra a gót kérdés kibontását követően még visszatérünk.

A Bonfini idézet alapján, amelyben a gótok és a dákok, vagyis dánok közös eredetére utal, kell, hogy legyen földrajzi lenyomatuk a Skandináv térségben. Itt van elsőként Götaland (régi latin nyelvű forrásokban Gothia) Svédország három történelmi országrésze közül a legdélebbi. Az itt lakókat a régi latin nyelvű források gautoknak nevezték. Gotland a Balti-tenger legnagyobb szigete, amely Svédországhoz tartozik. A svéd szárazföldtől 90 kilométerre, keletre, a balti államoktól nyugatra (illetve északnyugatra). Egyben Svédország egyik megyéje és ezen belül egy község neve is Gotland. Lakóit gotlanderek néven is emlegetik, svéd nevük Gutar (a gót népnév szinonimája). A szigeten az ún. gotlandi nyelvet beszélik, amely a kihalt ó-gotlandi nyelv mai változata, ez utóbbit ugyanis az ó-norvég nyelv egyik önálló nyelvjárásaként tartották számon, ma viszont a modern gotlandit a svéd nyelv részének tekintik (Wikipedia). Legnagyobb települése, Gotland megye és község székhelye a sziget középső nyugati partján található, 22600 lakosú egykori Hanza-város Visby. A városnak kiváló állapotban fennmaradt az ősi városmagja. A legjelentősebb történelmi romok között találjuk a 3,4 kilométer hosszú városfalat, amely a város magját öleli körbe (Wikipedia).

Nem mehetünk el szó nélkül Svédország egyik legnagyobb városa mellet sem. Göteborg, a Göta folyó torkolatánál található. Agglomerációjához tartozik egy érdekes hangzású település Kungsbacka (Hungbácska) község. A főváros, Stokholm nem kis meglepetést tartogat a számunkra. Eredeti jelentésében Istókhalma lehetett. Az Istók, az István névváltozata. Az európai nyelvekben a Steven, Stephen (angol), Stefan (német, holland), Étienne, Estienne (francia), Sztyepan (orosz) Sztefanosz (görög), Estevao (portugál) és Esteban (sapanyol), mind első nekifutásra az ,,este van" jelentésre hangzik rá. Az, hogy északi városról beszélünk, igazolhatja, hogy valóban az estről van szó, hiszen Észtország, vagy más néven Estonia esthont jelent. A név második tagja a -fan, -van, -pan, egybehangzóan arra az úr jelentésű ,,pan" szóra utal, ami a régi ispán szavunkban, mint ősúr lelhető fel, de a nyugati szláv nyelvekben is a pan urat jelent. Ezek alapján, az István jelentése Est-Úr lehet, így az erről elnevezett északi város neve könnyen magyarázható. További számunkra beszédes svéd városnevek Kalmar, Malmö, és Birka halott város, páratlan régészeti leletekkel. Továbbá Finnországban is van Geta helységnév. Magyarországon sem idegen a gót név. Legyen erre példa néhány település: Gutorfölde Zalában, Gúta felvidéken, Győr megyében Gutaháza (Rábatöttös településrésze) és az Árpáddal együtt nyugatról bejövő nemzetségek egyike a Gutkeledek. Born Gergely hívta fel a figyelmemet, hogy az ős géta fejedelem, Targitaosz nevének kárpát-medencei földrajzi lenyomata, a Hargita-hegység, ami szintén ide sorolható. Térjünk vissza a Visby városánál említett városfal kapcsán - melynek később még jelentősége lesz - Göteborg nevének eredetére. A karthágói barcida uralkodók esetében korábban megállapítottam, hogy a Barcas családnév eredendően a berkes kifejezésből származik, hiszen a Karthágó több önálló jogokkal rendelkező bekerített, önálló védelmi rendszerrel rendelkező városállam szövetsége volt (lásd több fennmaradt városnévben (M)Agadír, Mogador, Gadeira stb felismerhető ,,magadura" kifejezés jelentését). Ez a ,,berekesztett" város jelző a mai napig tömegével megtalálható Európa szerte. Ma az európai nyelvekben vár, város jelentéssel bír. Az angolban a borough (pl. Middlesborough, Peterborough), a németben burg (pl. Magdeburg, Freiburg, stb.), a dánban borg (pl. Aalborg, Silkeborg, stb.) és a svédben található vár jelentésű borg is ide tartozik, amit Göteborg nevében felismerhetünk, amit magyarul Gétabereknek érthetünk. A göta svédül kaput jelent, akárcsak a többi északi nyelven: gate (angol, holland, norvég, dán), míg a balti és egyes szláv nyelveken a kapu más, de egységesen egybehangzó, számunkra ismerős szóra rímel rá: varav (észt), várti (lett), vartai (litván), vrata (horvát, szlovén) és vorota (orosz). Ez bizony a vár szavunk. Ahol vár van, ott kapunak is lennie kell, így ezekben a nyelvekben fellelhető jelentés-tartalom csúszás ily módon könnyen levezethető. Példa erre hazai településünk Kapuvár, de erősíti a feltevést, hogy a finn kaupunki szó várost jelent. Egy valami viszont minden tekintetben egy irányba mutat ez pedig a várlakó nép a varégok, várongok vagyis a várhungok felé. Ez a nyelvi bizonyítéka annak, hogy a géta vagy varég egyre megy, ugyanazt jelenti. A góthoz rokon gát szavunk ugyanerre a jelentéskörre vonatkozik, amikor valaminek a kerítésére, rekesztésére szolgáló tevékenységet igyekszünk megvalósítani. Egyébként az északi varég, a norman varég, a mai norvég. Norvégiában legkeletibb részén található Varanger-fjord, Vardö város és maga a Varanger-félsziget. A szláv nyelvekben fennmaradt hungár változatnak, a venger kifejezésének is megtalálható skandináv földrajzi lenyomata. Stavanger Norvégia negyedik legnépesebb városa. Érdekes, hogy nem csak a Pilisben, hanem ebben a városban is található Prédikálószék - Preikestolen, ami a Lysefjord felett magasodó 600 méter magas sziklaorom. Jellegzetes skandináv földrajzi jellegzetességnek ismerjük a fjordokat, de ha figyelmesebben megvizsgáljuk a szót, következtethetünk eredetére. A svéd ,,jord" szó földet jelent. Könnyen feltűnhet a hasonlatosság a föld és a jord szavakban. A viking hajósok, amikor észlelték a sziklás öblökkel szabdalt skandináv szárazföldet, nem mondhattak mást, mint, hogy föld. Ez őrződött meg a skandináv nyelvek fjord szavában, ami mára kifejezetten magas sziklákkal határolt északi gleccser vájta öblöt jelent. A Varanger-fjordban a várhungok földjét, a Várhungár-földet ismerhetjük fel. Érdemes megemlíteni olyan további településeket, melyekben a vár szó lenyomata megmaradt. Dániában található Varde (Várda) település, Svédországban Varberg (Várberek) és Varnamo, Finnországban Varpaisjarvi és Varkaus.

A Wikipedia szerint ,,Nagy Theodorik, a gótok királya és a vizigótok kormányzója házassága révén a vandálok, a burgundok és a frankok szövetségese is volt".

Ezen nem kell meglepődni, ugyanis mindkét nép nevében felismerhető a várhung elnevezés. Tóth Gyula már a kutatásai során utalt arra, hogy a Tárihi Üngürüszben a frankokra használt ,,firenk" kifejezés segít a várongokra következtetni. A frankok által fémjelzett korszakot Meroving-kornak nevezi a történelemtudomány, míg ezt az időszakot a svédeknél Vendel-korszaknak hívják (nevét az Uppsala melletti Vendel helységben talált "hajósírokból" rekonstruált civilizációtól kapta). Arra, hogy mennyire venger ez a Vendel korszak, Tóth Gyula egy sor bizonyítékot sorakoztatott fel. Többek közt a frankok első királyát Sigambernek (Szik-ember) nevezik a krónikában, s a frank királyok nevei Attila idősebb fiának feltételezett Keled nevével hozhatók összefüggésbe. A burgundok esetében pedig a már korábban említett ,,vár" kifejezés ismerhető fel, valódi jelentésében, mint burg-hungok, azaz berek-hungok.

A korábban említett gepidák nevének eredetével kapcsolatosan Tóth Gyula -Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete című műve alapján- egy szintén ide sorolható hivatkozást támogat, amiben a szerző ,,kapu-dánok"-nak, azaz kapitányoknak fejti meg az elnevezést. Hivatkozik a Tárihi Üngürüsz krónikára is, ahol Árpádot ,,kapudánnak" említik. Ő még a latin a capitaneus szó eredeti jelentésére utal, ami kiváló nagyságút jelent és ezen keresztül a gepidák latin forrású elnevezését feltételezi. Ám a korábban ismertetett kapu - gót összefüggés tükrében, ez éppen fordítva lehet. Sokkal valószínűbb az, hogy latin átvétel a kapu-dán méltóságnévből. Eredetileg a vár haderejének, a várkapuhoz tartozó hadtestnek a dán parancsnoka lehetett a várkapudán, azaz várkapitány. Akár ez, akár a korábbi magyarázat megállja a helyét, mert a kapu és a gyepü közt nincs olyan ellentmondás, ami ne adna elfogadható magyarázatot a gepida szó jelentésére, hiszen a gyepü is egyfajta átjáró a szomszéd területre, azaz kapu. Van egy terület, amit a Római Birodalom soha nem tudott az évszázadok során elfoglalni, ez a Dunától keletre található síkság, a Duna-Tisza Köze és az Alföld. Ennek elmaradása, ismerve Róma terjeszkedési szemléletét, nem fogható rá szándék hiányára és végképp nem terepnehézségekre, hanem sokkal inkább a helyi népesség szívós védekező képességére. Ők a gepidák, akikről ezek alapján feltételezhető ez a komoly fegyvertény. Említik őket jazigoknak is, valójában jellegzetes fegyverük után helyesebben íjazóknak kellene mondanunk. Róma közelsége miatt évszázadok alatt folyamatos nyomás alatt pallérozott gyepüdánok, akiket szívesen fogadtak fel más tájakon is hadvezetésre, értelemszerűen fogalommá váltak.

Vizsgálódjunk tovább és próbáljuk megfejteni a viking szó jelentését. A viking szóra több magyarázat van. A Wikipedia ezt írja:

,,A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett. Egyes vélemények szerint óangol eredetű, és a wic-kel hozzák kapcsolatba, amely erődöt, tábort jelölt, s ebben az értelmezésben a vikingek az angolok szemében táborlakó nép voltak. Más magyarázat szerint a wic várost jelentett, hiszen a vikingek, mint tengerjáró, kereskedéssel foglalkozó nép, elsősorban városokban telepedhettek le. Ezeknek az elméleteknek azonban ellentmond az a tény, hogy maga a viking szó ritkán fordul elő az angolszász forrásokban. Valószínűleg skandináv eredetű, mivel a korabeli írásokban Skandinávián kívül ritkán használták. Ha így van, akkor a vik szóból származhat, ami patakot, beömlő helyet, kis öblöt jelent. Az öblök természetes búvóhelyek lehettek a kalózok számára. De eredeztetik a viking szót a víkja (fordul, mozdul) és a wikan (fóka) szavakból is."

Ebből az idézetből látható, hogy szerteágazó megfejtések vannak és egyikük sem állja meg igazán a helyét. A gótok és a vikingek közötti kapcsolatra a korábban taglalt bőségese földrajzi lenyomat szolgál bizonyságul. A gótok történelmének tanulmányozása pedig segít a viking kérdés megfejtésében.

,,A gótok a 3. században két részre váltak - 291-ben említi őket először külön a Panegyrici Latini -, a nyugati gótokra (thervingek vagy vizigótok az ógermán wise, azaz ,,nyugati" szóból), akik az Alsó-Duna és a Kárpátok közt Erdély, Moldva (a mai Románia) erdős, füves terein laktak és keleti gótokra (greuthungok vagy osztrogótok, az ógermán ostro, ,,keleti" szóból) a dél-orosz síkságokon. A két nép között a Dnyeper (Borüszthenész) folyó volt a határ. Különféle törzsekre oszlott mind a két águk. A nyugati gót törzsek felett a Balth (,,bátor"), a keletiek felett az Amal v. Amelung (,,szeplőtlen", ,,tiszta") törzsből származó királyi dinasztia uralkodott.(Wikipedia)

Bízom benne, hogy mindenkinek feltűnt, hogy a keleti gótokat hungoknak nevezték. A keleti gótok vagy greuthungok (keleti hungok) vagy másképp osztrogótok és a nyugati gótok között a határfolyó Dnyeper volt. Mégis a Dnyepertől keletre elhelyezkedő osztrogótok nevében nyugatra lévő folyók neve szerepel (osztro - ostor - ister), hiszen a Dnyeszter (Dan-Ister) és a Duna régi neve az Ister. Ez némileg bizonytalanná teszi a hivatalos magyarázatot. De nézzük meg mi a helyzet a nyugati gótokkal. Utolsó saját államuk a mai Spanyolország területén létezett az arab hódításig, de nemzetük napjainkban is megtalálható, ők a már említett gót-alán katalánok. Első hallásra a vizigótok nevében a víz szót vélhetjük felfedezni, ám a tanulmányaink során kapott berögződések miatt ezt hajlamosak vagyunk gyorsan elvetni. Nézzük meg fentebb, a viking szó lehetséges magyarázatainál felvetődik a svéd ,,vik"szóból való származás, ami patakot, kis öblöt, beömlőhelyet jelent. Helyben vagyunk ez is a víz fogalomköréhez tartozik. A vikinget köztudottan jó hajósok voltak, folyókon, tengereken egyaránt nagy távolságok megtételére voltak képesek, miért ne gondolhatnánk a vizigót név vízzel kapcsolatos jelentésére. Korábban szóba került a séd Visby városa. Nézzük meg mit ír a Wikipedia város nevének eredetével kapcsolatosan:

,,Visby neve az ónorvég vis, azaz pogány áldozati hely szóból ered, míg a by utótag a falu jelentéssel bír. A 14. században keletkezett Gutasagában a vis jelentése szent hely, istentisztelet helye jelentésű."

Lehet, hogy az ónorvég nyelvben a vis áldozati hely, hiszen a víz is lehet az, ami a város nevében könnyen felismerhető. Ráadásul Visbynek fennmaradt a híres régi városfala, mely a várlakó vár-hungokra, a varégokra enged következtetni. Egyébként a vikingek keletre, muszlim országok ellen irányuló hadmozdulatait egy Yngvar nevű utazó vezette 1040 körül, amelyről, még rúnakövek is maradtak fenn. Nem szükséges erőlködni, hogy az Yngvar névben felismerjük a hungvár nevet, mely Kárpátalján városnévként található meg, mint Ungvár, de Tolna megye nyugati határán is található egy település, amit úgy neveznek, hogy Várong. A legrégebbi skandináv uralkodói dinasztia, az Yngling-ház, amely több klán elnevezésére vonatkozhat, szintén ebbe a jelentéskörbe sorolható. Többek közt a Scylfingek is (óészakiul: skilfingar), akik egy félig mondai népvándorlás-kori svéd dinasztia (Kr. e. 1. század - Kr. u. 695). Királyai többek között Eadgils, Onela és Ohthere. Ebből az időszakból merítették a 8-10. században keletkezett a Beowulf és az Ynglingatal legendákat (Wikipedia). A Scylfingek elnevezéséből könnyen kiolvasható a Szikul-vengek neve. Az Ynglingatal, az egyik norvég királyi ház eredetmondája megemlékezik Adilsról, a sveák királyáról, aki leesett lováról Uppsalában és így lelte halálát. A sveák királyának nevében minden erőlködés nélkül felismerhetjük Atilust, azaz Attilát.

De maradjunk a víz szónál, ami más földrajzi nevekben is fellelhető. Finnországban Vesilahti és Vesanto (Vízöntő), Svédországban Vasteras települések. A szarmata síkságon van egy vízzel teli folyó a Visztula, amely szintén fontos vízi útvonal volt a varégok számára. A folyó nevének eredetével kapcsolatban azt gondolják, hogy korábbi népektől vették át az indogermán népek.( Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára Akadémiai Kiadó, Budapest 1978, ISBN 9630514907 , 698. oldal) Magyarországi települések sora hordozza ezt a jelentéstartalmat: Visegrád, Visonta, Viss, Visnye, Visz, Viszák, Viszló, Visznek, Vízvár, Vizslás, Vizsoly. A Brit-szigeteken kedvelt gabonapárlat és a szláv területeken elterjedt népszerű ital szintén ebbe a jelentéskörbe sorolható. Mindkettő a víz becézett formája. Egyikük a whisky másikuk a vodka. A whisky esetében is indogermán idők előtti szóátvételről beszélnek. Az első feljegyzések ezekről az italokról és gyártásukról csak a XV. században keletkeztek (Forbes: Short History of the Art of Distillation, 1948. 96. o.). Furcsa, hogy az indogermán népeknek át kellet venni azt a szót régebbi népektől, amivel az italukat elnevezik, amit ráadásul csak a XV. században kezdenek el gyártani. Ezen felül ez a szó magyarul teljesen világosan érhető: whisky - vízke. A vizigótok előtt a vandálok is alapítottak királyságot Hispániában. Érdemes a vandál kérdést is megvizsgálni. A hivatalos felfogás szerint a vandálok is germánok voltak. Erre ,,nyomós" érveket tud felsorakoztatni a történelemtudomány. Nézzük meg a nyelvészeti bizonyítékokat:

,,A vandál nyelv a gót nyelv legközelebbi rokonának számító kihalt ókori germán nyelv. Gyakorlatilag semmit sem lehet tudni a nyelvről, mind a mai napig ismeretlen a szókincse, kiejtése és jellege. Ismert néhány vandál eredetűnek tartott személy-, illetve földrajzi elnevezés. Ezek azonban az évszázadok során különféleképpen alakultak, tehát nem árulhatnak el sokat a nyelvről. Az egyetlen jelentős és máig használatos kifejezés, amely a vandálok történelmi jelenlétére utal, Andalúzia, amely az arabból átjött Al-Andalus névből van, jelentése vandálok földje"(Wikipedia)

Az érvek súlyától inogva mindössze annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az andaluz kifejezésből a számunkra a vandál-úz szóösszetétel olvasható ki. Az úzok a Kaspi-tenger környékéről származó lovas-nomád nép volt, akik szintén szkíta eredetűek. Másik olvasat szerint a vizigót királyság területére gondolva a vandal-víz jelentés is kibontható. Annál inkább, mivel Jordanes feljegyzése szerint a gótokkal vívott háborúban egy Visimar nevű vandál király is elesett, akinek nevében ott az árulkodó ,,víz", ,,vizi" kifejezés. Nem elhanyagolható párhuzam az sem, hogy Attila édesapja Bendegúz nevében ugyanezt az ,,úz" végződést ismerhetjük fel. Van azonban germán kapcsolódás is, mégpedig a német és holland nyelvben található wand szó, ami falat jelent. A falakat építő várlakó hunokat ezeken a nyelveken nevezik vandálnak. A németek minden, a területükön kívül és azon belül élő szláv népcsoportra a vend elnevezést használják. Ami érdekes, hogy a vend szó a mai Észak-Lengyelország területén élt ókori vened vagy venet nép (venedes, veneti, wendi, gwyned, enetoi, venetos) nevéből származik. Nagyon szoros kapcsolatban állhattak a németek germán őseivel. Magyarországon is élnek vendek (Vend-vidéki szlovének), akik a vandálok leszármazottjai lehetnek.

A mai álláspont szerint, feltételezett őshazájuk Skandinávia, ahonnan délre vonulva a 2. században megtámadták a Római Birodalmat. A vandálok a gótoktól elszenvedett vereségüket követően Pannóniában telepedtek le és éltek ott 60 évig, majd a hunok elűzték őket. Menekülésük során az alánokkal és svébekkel királyságot alapítottak Hispániában, majd Észak_Afrikában is, amely lényegében megegyezett a Karthágó ősi területével. Ariánus hitűek voltak. Az ebben az időben létrejött Szvéb Királyság területén már megtalálható volt Astorga település, amit az őslakos asztúr keltibérek (őstúr keleti avarok) alapítottak. Furcsa mód sok az ismétlődés. A vizigótok is alapítottak Hispániában királyságot és a feljegyzések szerint a vikingek is jártak erre. Skandinávia közelségében élt egy germánokhoz sorolt nép, akik a mai Hollandia, Dánia és Németország északi részét felölelő területen éltek már az i.e. 3. évezredtől és vándorlásuk során a Brit-szigetek benépesítésében is szerepük volt, ők a frízek. Magas termetű, szőke, kékszemű erős testalkatúnak írták le őket. Ellenálltak a Római Birodalom hódításainak, függetlenségüket sokáig megőrizték. Az előzőek alapján besorolhatjuk őket a vár-úzok közé. A fríz névben szintén felismerhető a ,,víz" jelző. A fríz, vár-vízek ugyanahhoz a népcsoporthoz sorolhatók, mint a vandál-vízek, vagy a vizigótok.

Ha vesszük a bátorságot és mindezeket a népeket azonosítjuk a vikingekkel, a viking szó első tagjában, az előzőekben kifejtett okokból is, egyértelműen a víz kifejezést kell látnunk. A másodikban, pedig az ismerős -ng- hangpárt, ami a hungár, venger, várong nevekben találhatunk. A viking nem más, mint vizihung. A vizihung könnyen átalakulhat hangzócsoporton belüli váltással vizikung-gá, a vizi tag lerövidülésével vikung lesz, s ezzel meg is kaptuk a választ a viking kérdésre.

Végül térjünk vissza a vikingek rusz elnevezésére, melyet az előzőekben említett ősi vörös kultuszhoz való kapcsolódásukként értelmezhetünk, mert a magyar nyelvben megőrzött vörös szó második tagjaként ismerhető fel. Ezt már a karthágóiaknál példaként felhozott településnevek és a föníciaiak és a punok bíbor színről kapott elnevezése kapcsán felvetettem. Példa erre számos karthágói alapítású város Rusadír, Rusuccuru, stb. Felvetődik a kérdés, hogy a magyar nyelvben vajon miért lett két tagú a vörös szó? A vörös szó régi változata a rőt. A magyar krónikás hagyományban őskirályunk Nimród, Ménrótként is feltűnik. A Ménrót névben a ,,mén" nemzetség, a rót pedig rőt vörös színre utaló szavunk. Ezek alapján a vörös nem béli jelzőt olvashatjuk ki. Ez a rőt szó őrződött meg az európai nyelvek jórészében, mint red (angol), rood (holland), röd (dán, norvég svéd), rot (német), rosso (olasz) és rouge (francia). Valamennyi a vörös szó második tagjaként ismerhető fel. De honnan az első tag? Az ősi rusz lakosság által létrehozott települési forma a város, ami a benne lakó vár-ruszokról kaphatta a nevét. A Kijevi Rusz mellett van még egy terület, ami a ruszokkal hozható kapcsolatba, ez Poroszország, hiszen nevében szintén megtalálható az ország alkotó rusz népesség elnevezése. A történeti Poroszország, másképp Ó-Poroszország egy ma nagyobbrészt Lengyelországhoz kisebb részt Oroszországhoz tartozó (Kalinyingrád és körzete) történelmi terület. Későbbi elnevezése Kelet-Poroszország, amelynek területe a történelem során többször módosult. Történelmi Poroszországnak azt a régiót szokás nevezni, ahol a kihalt balti poroszok éltek. Ez a Balti-tenger partján, a Visztula és a Nyeman mentén található. Az ó-poroszok saját magukat ,,prusi" névvel illették. Ebben az ősi elnevezésben ismét a vörös szín köszön vissza, mint ,,pirosi". Ez alapján jó tudni, hogy Poroszország nem más, mint Pirosország.

Hogy kerek legyen a történet, meg kell említenünk még egy másik ókori népet a keltákhoz tartozó boiokat. A Római Birodalom ellenségei voltak, többek közt Hannibál mellett harcoltak Róma ellen, de a hosszú évszázadok alatt meghódoltatták őket. Bonfini szerint: ,,...a bajorokat, mint sokan vélik, a bójokról és az avarokról nevezték el, mint fentebb kifejtettük, ezeket boiarinak mondják." Milyen érdekes, hogy Oroszországban, Bulgáriában, Moldvában és Havasalföldön a bojár az uralkodó nemesi, katonailag meghatározó társadalmi réteg. Még a cári időkben is mindent jóvá kellett hagyatnia bojárokkal. Ez a hagyomány visszavezethető a Kijevi Rusz idejéig, s így már a hovatartozásuk is könnyebben behatárolható. Említik őket boiusoknak is. Ez a kifejezés elvezethet bennünket a népelnevezés valódi jelentéséhez. Korábban már azonosítottam a székely elnevezést a szakáll szóval. Ez nem egyedi dolog, hiszen a longobárdokat is a hosszú szakáll viseletükről nevezték el (longo = hosszú, bard = szakáll). A boiusok esetében is erről van szó, csak jelen esetben a bajuszra kell gondolni. Ebből pedig következtethetünk a boi-úzokra, vagy, hogy kapcsolódjunk a vízi népekhez boi-vízekre. Érdemes megnézni, hogyan lelhető fel még a magyar nyelvben ez a szó? Az első tag számos szavunkban megtalálható. A boly, mint összesűrűsödött egyedek tömege, pl. hangyabolyként ismert, de a bojt, vagy a növényvilágban a bojtorján ugyancsak összesűrűsödött szálakat vagy virágokat jelent. A bojtár, a bojt-úr, feladata az állatok összeterelése. Ebből már értelmezhető a bajusz sok szálából kialakuló értelme. A boiusok vizhez való kötödését, akkor érthetjük meg, ha megnézzük a szláv és balti nyelvek bajusz szavait: vuszi (belorusz), wasy (lengyel), vusa (ukrán), fúzi (szlovák), usi (orosz), usai (litván), usas (lett), vuntsid (észt), viikset (finn). Ezek a vízi hangzású jelentések, mind annak a bizonyítékai, hogy a boiusok is ahhoz a hajózó népekhez tartoztak, mint a vikingek, a vizigótok vagy a vandalúzok, ha nem ugyanazok, csak más névvel illették őket.

Ha a leírtak alapján tanulmányozzuk ezt a 6. századi térképet, akkor választ kaphatunk, milyen uralom alatt volt ebben az időben Európa, nem megfeledkezve arról, hogy ezt az időszakot megelőzően Attila hadjárata során, gyakorlatilag meghódoltatta az egész földrészt.





Az a szemlélet, ami áthatja a jelenkori történetírást, hogy minden előzmény nélkül jelennek meg és tűnnek el népek, jobb, ha elfelejtjük. A vikingek kapcsán rájöhetünk, hogy nem nőhet ki egy nép a földből a IX. században, majd 300 év rablás fosztogatás után megszűnik létezni. A gótok példája is ezt mutatja, akik az ókori géták leszármazottjai, hogy nem szívódhattak fel nyomtalanul olyan jelentős történelmi szerep után, mint amelyeknek részesei voltak. Sokkal inkább arról van szó, hogy az emberiség történelem tudata azokhoz az írott forrásokhoz igazodik, amelyek igyekeznek megfosztani hagyományuktól, származástudatuktól azokat az ősnépeket, akik ellenségei voltak a birodalmi szemlélet, kifosztó -leigázó szellemiségének. Ennek szerves része még ma is a történetírás, melyben egyes nemzetek különböző elnevezéseinek felhasználásával alkotnak új népeket és igyekszenek ezzel a megtévesztéssel leválasztani azokat ősi múltjától. Ez az oka annak, hogy a legtöbb európai nép a hamis indogermán származáshoz zárkózik, leszakadva arról a szkíta vonulatról, ami egykor az emberiség erkölcsi mintája volt. Be kell látni, hogy a kelta, etruszk, vandál, venger, varég, várhung, frank, hun, gót, géta, gepida, dák, dán, dáv, roxolán, alán, longobárd és még sorolhatnánk tovább, mind ahhoz a keletről érkező szkíta vonulathoz tartozott, ami Európa nyugati részének kulturális és erkölcsi felemelésének főszereplője volt. A fenti sorokban olvasható összefüggések ismerete alapján az a helyzet, hogy még annál is több közünk van nyugat-Európa őstörténetéhez, mint amit a legmerészebb álmainkban gondolhattunk. Szerencsére nem minden hamisítható úgy, mint az írott történelem. Amivel nem tudnak mit kezdeni a hamisítók, az a nyelvészet, etimológia területe. Ezek logikus kapcsolódásainak felismerése lehetővé teszi, hogy feltáruljon az az elfelejtett tudás, ami az emberiség igaz történetéhez elvezethet.

Zentai Ákos


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor: Milyen társadalmi rendszerben élünk?
  2018-04-10 23:09:48, kedd
 
  Kicsit megkésve teszem közkinccsé az alábbi cikket:


A szavazófülke magányában néhány pillanatra jelképesen a kezünkbe kerül a kormányrúd; saját sorsunkról, s az ország sorsáról döntünk; úgy irányítsuk, hogy a magyar Magyarország felé kormányozzon bennünket.
( HOGYAN SZAVAZZANAK, AKIK KÉT RENDSZERVÁLTÁST IS ÁTÉLTEK? )

Akiknek megadatott, hogy két rendszerváltást is átéljenek, valószínűleg magabiztosan válaszolnak a címbeli kérdésekre. Ha pedig nemcsak a kívülálló érdeklődésével, hanem politikai elkötelezettséggel figyelték a fejleményeket, netán szereplőivé is váltak, érvekkel is képesek megindokolni válaszaikat. Merthogy az első rendszerváltást követő társadalomban naponta tudatosították velük, hogy szocializmusban élnek, amely megteremti az emberek egyenlőségét, megszünteti az embernek ember általi kizsákmányolását. Elhangzott még számos, helyesnek tűnő általános emberi törekvéseket követő jelszó, a gyakorlat azonban nemcsak nem esett egybe e jelszavakkal, hanem nemegyszer tragikusan félresiklott. Úgy vélik azonban, ebben olyan okok játszottak közre, hogy a szocializmus már a létrejöttekor, majd egész léte során fenyegetéseknek, támadásoknak volt kitéve, továbbá minden társadalmat a természetéből kiforgató nemzetidegen elemek belülről folyamatosan bomlasztották, s bőven akadtak méltatlan vezetők, akik leginkább ugyancsak az előbbiek közül kerültek ki. Elismerik, hogy e nyomós nemzetközi és belső okok miatt az elméletileg kidolgozott szocializmus a gyakorlatban sehol és sohasem valósult meg. Így a jelszava alatt létrejött társadalom sem lehetett az, aminek hirdette önmagát. S hogy utópia marad-e, azt majd a jövő dönti el.



A TELJES CIKKET AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATJÁK:


Link


A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró

(Megjelent a KAPU 2018/03. számában)
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor : Rendszerváltás a külpolitikában
  2018-03-13 23:43:25, kedd
 
  Sütő Gábor *

Rendszerváltás a külpolitikában
(VALÓS ÉRDEKEINKRE, NE ELVONT ÉRTÉKEKRE SZAVAZZUNK!)

Az állam külpolitikájának céljait az ország valós adottságai, eszmé-nyi nemzeti érdekei alapján, azok távlati érvényesítését célzó, a lehetőségekkel összhangban kidolgozott, a nemzetközi feltételeket biztosító nemzeti stratégia szabja meg. Amennyiben sajátos, vagy elhibázott nemzeti, szövetségi, vallási, faji, illetve egyéb átmeneti kényszerű szempontok kerekednek felül, értelemszerűen módosítják, vagy akadályozzák a stratégia megvalósítását még nagyhatalmak esetében is. Jelenleg Németország, Franciaország, más nyugat-európai országok, s valamelyest az USA is ilyen időszakot él át. A kis és közepes országok külpolitikájában pedig rendszeresen közrejátszik egy, vagy akár több szempont, ahogy ezt a V4-ek esetében magunk is átéljük.

Hazánk helyzete még bonyolultabb, mivel egyik-másik tényező eseti megléte mellett, mind a hét szomszédos államban élnek nemzetünk elszakított részei, s e körülmény befolyásolja a kétoldalú, de a nemzetközi kapcsolatainkat is. Ezért külpolitikánk természetes eleme a nemzetstratégia is, amely a nemzeti stratégiával összhangban a nemzet határokon átívelő újraegyesítését szolgálja.

Sajnos, voltak időszakok, amikor kormányaink minden stratégiáról ,,elfeledkeztek". A rendszerváltás után egy évtizedet kellett várni, hogy ráébredjenek szükségességére. A parlament 1998-ban, az első Orbán-kormány alatt, hozott határozatot, akkor is csupán a ,,nemzeti biztonsági stratégia" kidolgozásáról (94/1998.XII.29), azaz nem Magyarország, s a magyar nemzet stratégiájáról, mert nemzetről beszélni akkor is gyanúsítgatásokat váltott ki. Négyéves egyeztetési folyamat után a kormány az utolsó napjaiban fogadta el. (Hivatalos Közlöny 2002.05.06). A legnagyobb hibája, hogy nem tartalmazott átfogó nemzeti álláspontot, hosszú távú jövőképet, azaz nem volt nemzeti stratégia. A hatalomra került MSZP-SZDSZ-kormány új stratégia kidolgozásáról döntött. Az általuk szült anyag azonban az előzőhöz képest alig változott, mint stratégia még gyengébbre sikeredett. Ugyanis a 2144/2002 sz. kormányhatározatuk a ,,nemzeti biztonsági stratégiáról" a NATO 1999-es stratégiai koncepciójával, valamint az EU kidolgozás alatt lévő ,,európai biztonsági stratégiájával" kereste az összhangot. Ezért sok felesleges témakört ölel fel, de az SZDSZ szándékainak megfelelően a legfontosabbról, a magyar nemzetről, nemzeti érdekeinkről alig tesz említést. A konkrét feladatok és a távlati célok meghatározását pedig rábízza a kidolgozandóként megnevezett ágazati stratégiákra, amelyek közül sok el sem készült.

Jelenleg tehát csak egyes ágazati részstratégiák léteznek, azok is elfeledetten, nincs parlamenti konszenzussal elfogadott nemzeti stratégiánk, sem nemzetstratégiánk. Az új alaptörvény stratégiai megállapításai, valamint a kormánynak a NER keretében kampányszerűen megvalósított nemzeti konzultációi esetenként irányt mutatnak az országnak és a nemzetnek, alapot képeznek stratégiánk kidolgozására. Az önmagát és egymást hergelő, s egyre inkább ellenséggé váló hazai és a külföldi ellenzék folyamatosan támadja is mindkettőt. Nekünk ezért kell védelmünkbe venni akkor is, ha látjuk hiányosságaikat, s nemcsak el tudunk képzelni jobbat, hanem igényeljük is kidolgozását. Annak szellemében, ahogy Kodály Zoltán találóan megfogalmazta a követendő irányvonal lényegét: "Ami megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet ez? Nem az, amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság."

Érdekelvű, vagy értékelvű?


A külpolitikai szóhasználatban a stratégia helyett az irányelv szakkifejezés honosult meg, amely szűkebb, s egy viszonylatra, vagy régióra vonatkozik. 2011-ben a Külügyminisztériumban ,,Magyar külpolitika az uniós elnökség után" címmel készült egy összefoglalóbb igényű anyag, amely tartalmaz helyes célokat, de mint a címe mutatja, inkább irányelv, mintsem stratégia. Ráadásul az egekbe emeli az értékelvű politikát, az elidegenült elvont értékekből kiindulva határozza meg érdekeinket.

Nemzeti stratégia hiánya folytán külpolitikánkban bekövetkeztek pozitívnak nem minősíthető fejlemények, amelyeknek tanúi lehettünk a rendszerváltás körüli és utáni tíz külügyminiszter tízféle tevékenységében. Célszerű felsorolásuk, mert a felejthetőket semmiképpen nem szabad felejtenünk: Horn Gyula, Jeszenszky Géza, Kovács László, Martonyi János, Somogyi Ferenc, Göncz Kinga, Balázs Péter, Martonyi János ismét, Navracsics Tibor, majd Szíjjártó Péter.

Ahogy más ágazatokban, a külpolitikai stratégia sem egyedül a szakminisztertől függ, habár személyisége, egyéni nézetei és főleg elkötelezettségei (különösen a láthatatlanok) rányomják a bélyegét. Főleg ha szabadkezet is kap. Éppen emiatt fordulhatott elő, hogy a három Orbán-kormánynak kétféle külpolitikájával szembesülhettünk. Az egykori MSZMP-tag Martonyi János két Orbán-kormányban volt külügyminiszter. Először még pártonkívüliként, másodszor már Fidesz-tagként szerepelt, de mindvégig, a saját szavai szerint, értékalapú, értékelvű, azaz világpolgári (kozmopolita) külpolitikát folytatott, amit ,,a javadalmazottak" a Bilderberg csoportba meghívásával háláltak meg neki. (Rajta kívül Bajnai Gordon, Surányi György és Bokros Lajos részesült e gyanús kitüntetésben. Sajtóhírek szerint már akkor arról is tárgyaltak velük, hogyan lehetne Orbán Viktort elszigetelni).

Ezzel szemben a Szijjártó Péter (bár nem függetleníthette önmagát teljesen az előzményektől, nem szabadulhatott meg minden gönctől, a korlátok közé szorító szövetségi kötelékektől, a külpolitikája egészével nem rímelő talányos és kockázatos Izrael-barátság sem tűnt el) a legtöbb viszonylatban elismerendő és támogatandó magyar nemzeti jellegű külpolitikát folytat, bátran és markánsan kiáll a nemzeti érdekeink mellett. Tiszteletben tartja az emberi, társadalmi hazai és nemzetközi értékeket is, tisztában van vele, hogy a mozgásterünket önmagunknak kell megteremteni, a szövetségi kötelékek nem köthetik gúzsba a külpolitikát, de sajátos egyéni meglátások sem érvényesülhetnek. Az EU nyomása, s az állandósult külső és belső támadások ellenére külpolitikánknak már európai tekintélye van.

A két külügyminiszter politikájának összevetéséből láthatjuk, a külpolitikai stratégia kulcsfontosságú kérdése, hogy milyen elv alapján folyik, alapvetően érdekalapú, érdekelvű, vagy értékalapú, értékelvű-e.

Értékeknek minősül a béke, biztonság, szuverenitás, demokrácia, stabilitás, jogállamiság, vállalkozási szabadság, emberi jogok, vallás-, vélemény- és egyesülési szabadság, más alapvető szabadságjogok, környezetvédelem, örök emberi értékek, stb. Az értékeket főleg az ENSZ-nek és a nemzetközi szervezeteknek kell képviselniük és érvényesíteniük. (Bár a BT-tagok vétójoga érdekérvényesítést jelent). E jogok összefüggenek, és egymást kölcsönösen feltételezik. Ám napjainkra megbontotta az összhangot, hogy a pénzügyi háttérhatalom által irányított neoliberális és neokonzervatív erők mindent megelőző értékké emelték a természetellenes szexuális, faji, általában a társadalmat provokáló szabadosságot. Azaz társadalmi normákat megszegő egyének deviáns személyes tulajdonságait nyilvánítják általános emberi értékké. A betolakodó és már betelepült idegenek önkényes, a nemzetközi joggal ellentétes migrációját, sőt vallási, faji érzékenységének tiszteletben tartását is alapvető emberi jognak tekintik, általános elfogadását erőszakolják. Mindezzel párhuzamosan az általuk értelmezett demokrácia és nyílt társadalom exportjának szabadságát továbbra is elsődleges értéknek tekintik, s a belügyekbe beavatkozva erőszakosan igyekeznek telepíteni a kiszemelt országokba. Már az ENSZ-t is emberellenes útra kényszerítik ezen ,,értékek" mentén. Az értékelvű politika, a nemzeti érdekek hanyagolása miatt, a kozmopolitizmus és a globalizmus ügynökei által irányított gondolatvilágba tereli a politikusokat, természetellenes, vagy hamis tudatot szül az emberekben. Mivel hívei bármit értéknek nyilváníthatnak, megfelelő tájékoztatási eszközökkel is rendelkeznek, az emberek fejétől kezdve közéletig mindenhol nehezen leküzdhető folyamatos zavart okoznak.

Az értékkel ellentétben az érdek elég pontosan meghatározható, érthető, kézzelfoghatóbb és kiszámíthatóbb, akárcsak maga az érdekelvű politika. A helyes nemzeti külpolitikai stratégia nem lát ellentétet az érdekek és az értékek között, hanem rugalmasan kellő arányban ötvözi őket, de a nemzeti érdekeket megkérdőjelezhetetlen előnyben részesíti, alapvetőnek tartja.

Értékelvű imamalom


Félreértelmezést elkerülendő, leszögezzük, a jelen írás célja nem bírálat, inkább annak érzékeltetése, hogy mitől szabadultunk meg. Feltételezve, hogy talán az érintettek is belátják, nem azt képviselték posztjaikon, amit a nemzet elvárt tőlük, de főleg annak reményében, hogy utódjaik messze elkerülik a ma is fennálló csapdák és cselszövések veszélyeit.

1998-2002 és 2010-2014 között a Martonyi-János miniszter és Németh Zsolt politikai, majd parlamenti államtitkár tandemre mindvégig ugyanaz a szinte abszolutizált értékelvű, másokhoz, mindenekelőtt az USA-hoz és Izraelhez alkalmazkodó külpolitika volt a jellemző, amit lényegében a Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok is folytattak.

Feledhetetlen példa rá magatartásuk 2010 májusában, amikor Izrael gyilkos támadást hajtott végre az általa 2007 óta ostromlott és blokád alatt tartott Gázai övezetbe segélyrakományt szállító önkéntes nemzetközi hajóraj ellen. Az emberéleteket követelő, az emberi jogokat semmibe vevő sokadik izraeli agressziót elítélte szinte minden ország, maga az ENSZ BT is vette rá a bátorságot, de még az EU is kiadott egy óvatoskodó nyilatkozatot. A magyar Külügyminisztérium mindössze azt tette közzé, hogy egyetért az EU nyilatkozatával, ami egyrészt felesleges, hiszen az EU minden tagállam, így a mi nevünkben is nyilatkozott. Másrészt, amikor az egész világ elítélte Izraelt, a külügyi vezetők köntörfalazása úgy volt értelmezhető, hogy Magyarország vonakodott megtenni ugyanazt. A további lépéseik alátámasztották e felfogást.

A Külügyminisztérium Bem-rakparti imamalommá vált, ahonnan unos-untalan szajkózták: ,,a magyar kormány fellép a fajgyűlölet, az antiszemitizmus, a gyűlölet és a diszkrimináció minden formája ellen". Szó szerint ugyanezt hallhattuk a minisztertől 2010-ben Washingtonban Carl Lutz egykori svájci alkonzul) emléktáblájának felavatásán, aki a második világháború alatt Budapesten zsidókat mentett, s akinek Budapesten két emlékműve is van. Fura képlet: egy ország külügyminisztere egy idegen országban leleplezi egy harmadik idegen ország alkonzuljának emléktábláját, aki egy akkor még nem is létező negyedik idegen országnak (Izraelnek) tett szolgálatot egy számára idegen országban. Vajon az értékelvű külpolitika követelte meg azt is, hogy a svájci alkonzul emléktábláját nem a svájci, nem is az izraeli, de még e különös internacionalista, avagy intercionista aktusnak helyt adó USA akkori külügyminiszter-asszonya, hanem a bemutatkozásra odalátogató magyar külügyminiszter avatja fel?

Nem egyszeri és véletlen közjátékról volt szó. 2012 májusában Martonyi külügyminiszter hivatalos argentínai útján megkoszorúzta Wallenberg köztéri szobrát, és részt vett a róla megemlékező rendezvényen. Néhány nap múlva Brazíliavárosban nyitotta meg Wallenberg életéről szóló kiállítást. Tehát ismét, harmadik országokban is, Izraelnek tett újabb gesztusokat. Hasonló esetek sorozatának láttán sokakban joggal merült fel már akkor a kétely aziránt, hogy a magyar külügyminiszter kit és mit képvisel valójában?

Nem maradt el miniszterétől Németh Zsolt államtitkár, aki Kolozsváron Wallenberg-kiállítást nyitott meg, Munkácson Wallenberg emléktáblát avatott, kijelentve, hogy ,,Wallenberg bátorsága Dávid királyéhoz mérhető!". Izrael létrehozásának 63. évfordulója alkalmából pedig leszögezte: Izrael biztonsága Magyarország számára "személyes kérdés", így a magyar külpolitika lényeges része. "Olyan sok hasonlóság van közöttünk, izraeliek, zsidók és magyarok között, hogy nem is tudjuk megszámolni", s utalt a magyar kultúra állítólagos ,,zsidó-keresztény gyökereire". Ezt még az izraeli nagykövetnő sem tudta felülmúlni, csak azt rebegte el, hogy "Magyarország Izrael egyik legközelebbi barátja a világon".

A hasonló ismétlődő akciók nyomán a világban olyan kép alakult ki, hogy Izrael mellett mi képviseljük a leghatározottabban Izrael érdekeit. Ezt az elfogultságot volt hivatott ellensúlyozni, hogy a Külügyminisztérium szavakban azt hirdette, egyenlő távolságot tart Izrael és Palesztina közözött. A gyakorlatban épirtó tetteiről, ámde azonnal elítélő nyilatkozatot adott ki, amikor a palesztinok visszaütöttek akár csak kődobálással, vagy parittyázással. És mit kaptunk mindezért? Lépten-nyomon leaszantiszemitáz-tak bennünket itthon is, a világban is.

Mi volt hát mindez? A Martonyi-Németh tandem értékelvű személyes politikája, avagy a Fidesz külpolitikája? Ezt akkor nem lehetett eldönteni, utólag sem egyszerű. Martonyi az említett washingtoni látogatásán jelentette be, hogy értékelvű külpolitikára térünk át. Meg is indokolta, miért: ,,az érdekekkel az a baj, hogy egyrészt nem tudjuk mindig meghatározni pontosan, mi az érdekünk, másrészt pedig milyen időtávon kell nézni az érdekeket". (Magyar Hírlap, 2010. június 21). Ez tényleg nagy baj, mégpedig szembeszökő és tarthatatlan, hiszen a külpolitikának éppen ez a fő feladata. A tandem egyéb lépéseit látva biztosra vehető, hogy mindez az ő érték- és érdekítéletüknek felelt meg, hiszen látványos és buzgó személyes szerepet vállaltak benne. Feltételezhető, hogy a Fidesz-KDNP vezetésében ez sokaknak nem tetszett, de nem korlátozták a politikájukat, még a módosítását sem igényelték, hanem kivárták, amíg a választások nyomán új kormány alakul, s csak akkor mozdították el őket. Utólag Szijjártó erőteljesen eltérő politikája is azt a látszatot erősíti, hogy nem értettek egyet a tandemmel, de ez nem orvosolja az okozott károkat, nem pótolja az elmaradt előnyöket. A magyar nemzeti érdekek védelmére hivatottaknak szinte már vallásos hajbókolása idegenek előtt ellentétes magával az értékelvű külpolitikával is. Ez annyira magától értetődő, hogy még ma sem világos, miért történhetett meg mégis.

Mielőtt folytatnánk, le kell szögezni, azonos tévutak irányba mutató példákat vég nélkül lehetne sorolni más külügyminiszterekkel kapcsolatban is, de helyhiány miatt szorítkozzunk néhány jellegzetes mozzanat említésére.

Horn Gyula a hidegháborúról az együttműködésre történő világméretű, nálunk pedig a szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenetet meghonosító Németh-kormány külügyminisztere volt, így sok minden, köztük az agyonreklámozott határnyitás, nem rajta múlott, ami meghatározta az egyébként öntörvényű tevékenységét. Egyéni érdemének tekinthető a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása Izraellel. Közismert hatalomvágyának és gátlástalanságának hála, képes volt azonnal átállni, s mindvégig ragyogóan alkalmazkodott a ,,törvényes, de nem erkölcsös" körülményekhez. Ha valaki szóvá tett neki valamit, az elhíresült ,,Na és?" volt a válasz. Később - bár előzőleg ő is híven szolgálta a Varsói Szerződést - az MSZP vezetőjeként, elsőként javasolta a NATO-ba belépést.

Az MDF-es Jeszenszky Géza amatőrként igyekezett tartani a profi szintet, így aztán rokonával, Antall Józseffel nem egy tévutat kipróbáltak. Megbocsáthatatlan, hogy Kárpát-Ukrajna vonatkozásában Ukrajna által felajánlott történelmi lehetőséget szalasztottak el.
Jeszenszky mostanában támadja a kormány külpolitikáját, holott nemrég még nagyköveteként hivatalból kellett (volna) képviselnie azt. Oktalannak tűnő sértődöttség tüzel benne, olyannyira, hogy a kormánnyal szemben kifejezetten ellenséges Heller Ágnesnél és híveinél próbál pártfogásra lelni.

Kovács László (MSZP) ,,Merjünk kicsik lenni" szellemű politikája azért volt jó neki és híveinek, mert nem követelt semmiféle stratégiát, ráadásul a nemzetidegen és szabadkőműves koalíciós partner SZDSZ pont ezt várta el tőle. Álláspontja mellett ma is szilárdan kitart.

A magát pártonkívülinek feltüntető Somogyi Ferencnek volt annyi előnye, hogy szakképzett külügyes volt, de nyilatkozata szerint ,,Világot rengető ötleteim nem voltak." A pragmatizmusnál többet nem is vártak el tőle, hiszen Gyurcsány Ferenc külügyminisztere volt.

Göncz Kinga is az volt, de ő bizony rendelkezett stratégiával: a Gyurcsány által kijelölt nemzetidegen szociális esélyegyenlőségivel, ami később abban is visszatükröződött, hogy szocialista képviselőként az EU-ban is hazaáruló irányvonalat követett, a hasonszőrűekkel együtt Magyarország ellen politizált és szavazott.

Martonyi Jánosról már esett szó, de említésre méltó, hogy a két minisztersége között sem tétlenkedett. 2009 júliusában 21 közép-európai politikussal (köztük Eörsi Mátyással) együtt nyílt levélben kérte Obama amerikai elnököt, hogy az állítólagos orosz veszéllyel szemben telepítsen rakétákat a térségünkbe, azaz nukleáris csapás veszélyének is kitette volna hazánkat.

Az MSZP-s Balázs Péter miniszterségét, akárcsak mostani ,,Válasszunk 18"-beli szembefordulását Szijjártó politikájával, jól jellemezte a máig a minisztérium falán díszelgő márványtábla, amelyet a Bajnai-kormány külügyminisztereként, 2009 júniusában a magyar-osztrák határ NDK állampolgárok számára megnyitásának évfordulójára állított ezzel a szöveggel: ,,A határok 1989 évi megnyitása után Magyarország független állammá vált." Európai évezredünket eltünteti Magyarország történetéből. Pontosan ez az, amit egyes szomszédjaink - és egy közel-keleti kis ország - ugyancsak el szeretnének tüntetni történelmünkből, hogy magából a történelemből is törölhessenek bennünket.

A fideszes Navracsics Tibor a jelek szerint túl rövid ideig volt külügyminiszter ahhoz, hogy az EU-ban mindig egyértelműen kiállhasson a magyar nemzeti érdekek mellett.

Lejátszódott mindez, és sok minden más kifogásolható, annak ellenére, hogy a külügyminiszternek a nemzeti érdekek és értékek megtestesítőjének kell lennie. De miért az ellenkezője történt mégis? Egyéb feltételezhető okok mellett a törvényre emelt nemzeti stratégia hiánya is vezethetett ide. A felelős posztokra helyezetteknek nem volt mihez tartaniuk magukat, így nem is volt mit megkövetelni tőlük, s akik megkövetelhették volna, azok kezében sem volt eszköz, ezért mindent elnéztek nekik. Lehet, hogy nagyjából egyet is értettek velük, hiszen őket sem kötelezte semmi érdekalapú külpolitika folytatására. Ilyen körülmények között mindezért nemcsak hogy felelősségre vonással nem kellett szembenézniük, de még elnézést sem kellett kérniük.

Az izraeli érdekek érvényesítését, mint legjellemzőbbet idéztük részletesebben, de a nemzeti érdekeket és értékeket háttérbe szorító külpolitika más viszonylatokban is uralkodó volt. Az átfogóbb kép érdekében említésszerűen kitérünk néhány melléfogásra.

Jellemző volt a magyar nemzeti érdek bűnös mellőzése. Ugyanakkor más államok gyakorlatától eltérően sorozatban és minden feltétel nélkül elsőként megszavazták, vagy ,,magyar nemzeti érdeknek" nyilvánították egyes szomszédos, balkáni, vagy balti országok felvételét a NATO-ba és az EU-ba. Ezt akkor sem, utólag meg pláne nem lehet igenelni, mert viszonzásul semmit nem kértünk és nem is kaptunk érte. Pedig a valamit valamiért elv hagyományosan és elfogadottan a külpolitika szerves része. S a szerződéses jogainkon túl, nagyon is nyomós érdekeink voltak feltételek szabására. Partnereink ezért a gyengeség jelének értékelték gavalléros hozzáállásunkat, sőt nem egy közülük vérszemet kapott, időnként kifejezett ellenséges magatartást tanúsít velünk szemben ma is, a magyar kisebbségekkel szemben pedig folyamatosan.

Euro-atlanti és SZDSZ nyomásra több szomszédos országgal szükségtelen alapszerződést kötöttek azzal a jelszóval, hogy túllépnek Trianonon, de ismét kellő ellentételezés nélkül, így a szétszabdalt magyarság érdekein léptek túl, aminek isszuk a levét.

Feltűnően káros volt az Oroszországgal szembeni gyanakvó és kritikus, esetenként ellenséges, illetve az Ukrajnával szembeni pozitív megkülönböztetés külpolitikája is, amit a következő időszak eseményei nem egy esetben utólag is látványosan bizonyítottak.

A külpolitika alapelvével, a kölcsönösséggel és az egyenjogúsággal szemben az EU és a NATO partner-országokkal kialakított kapcsolatainkban is inkább a megalkuvás és az alkalmazkodás uralkodott, mintsem a magyar nemzeti érdekek és értékek érvényesítése. Mindenekelőtt erős NATO és sikeres EU kialakítására törekedtünk, holott mindenekelőtt erős és sikeres Magyarországban vagyunk érdekeltek, amit a szövetségeseinknek is meg kell érteniük, ha igazán szövetségeseink.

Következésképpen az egyoldalúan folytatott értékelvű külpolitika csak magyar néven futott, de nem volt az, inkább a partnereinknek jelentett nem viszonzandó értéket, számunkra pedig nemcsak értéktelen, hanem káros volt, mert a gyakorlatban idegen érdekek védelmét jelentette.

Fékezhetetlen a komisz kis kedvenc?

Naponta érzékelhetjük, hogy Izrael a magyar politikában más országokhoz képest előnyös megkülönböztetés tárgya. Pedig e mesterségesen létrehozott országnak enyhén szólva mesterséges a politikája is. Stratégiájában a létrejötte óta folyamatosan, sajátos, téves, agresszív, népirtó eljárások a meghatározóak, szinte állandóan háborúban áll. A nemzetközi normákat és jogot semmibe veszi. Nyíltan hirdetett rasszizmusát szembeállítja az egyetemes emberi jogokkal, sőt elismerteti a világgal ellenfelei ,,célzott likvidálásnak" nevezett gyakorlatát. (Egy izraeli újságíró ez év elején nyilatkozta a Spiegelnek, hogy csak a Moszad az elmúlt ötven évben legkevesebb háromezer embert ölt meg). Kényszerű helyzetekre hivatkozik, de ezeket általában önmaga provokálja ki, csak másoknak tulajdonítja. Emellett a holokauszt miatt hét évtized után is kártérítést, kivételes elbánást követel mindig és mindenkitől, s általában meg is kapja. Holott rasszista, terrorista politikája miatt bírálni és szankcionálni kellene, de mert az USA fegyvereit csörteti, ezt az ENSZ is csak szóban meri megtenni. Izrael a diaszpórái miatt is kivétel. Érdekeltnek minősíti önmagát minden országban, ahol van ötödik hadoszlopként alkalmazott zsidó diaszpóra, s ez folyamatos ellentétekhez vezet. Mindezzel eléri, hogy kis kedvenc maradjon, akármit is követ el. Egyre kevésbé mondható, hogy vakon, de sok ország még utat enged nyomulásának. Amíg pedig ezt teszi, világunk iránytűje inkább a háború, mintsem a béke felé lendül ki.

Folyamatosan a szemünk előtt zajlik Izrael és a zsidóság kánonainak parancsoló elfogadtatására törekvés bármilyen eszközzel, ami nemcsak nekünk okoz károkat, de magának Izraelnek is. Súlyosbítja, hogy kiválasztott népnek tekinti magát és ennek elismertetésre törekszik, ami növeli bukása veszélyét. Ugyanakkor nem ismeri el a palesztin nép jogát saját állam létrehozására, holott az Izraelt palesztin területen létrehozó nemzetközi közösség ezt feltételül szabta. Napjainkban is rakétákkal támadja a sok szenvedés után és nagy nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően a békés rendezés felé elindult Szíriát. Az elnézéssel, állandó megbocsátással, sőt bocsánatkéréssel a kívánalmait teljesítő országok is jóvátehetetlen károkat okoznak Izraelnek. Idetartozik annak erőszakolt elhitetésére törekvés, hogy Izrael bírálatát ,,új antiszemitizmusnak" minősítik. E kierőszakolt ,,rend" fenntartása történelmi tévedés úgy Izrael, mint más országok részéről. Tetézi mindezt, hogy tiltják, sőt büntetik és büntettetik Izrael és a zsidók legkisebb bírálatát is, még nyilvánvaló tévedésük, sőt bűnelkövetésük esetén is.

Mindezek fényében megütközést váltott ki felelős politikus szájából nemrég elhangzott állítás, miszerint Magyarország Izrael erős barátja és küzd az ENSZ-ben és az EU-ban a zsidó államot sújtó előítéletek ellen. Fordítva állítja be a történteket, hiszen mind az ENSZ, de különösen az EU a legpozitívabb előítélettel viseltetik Izraellel szemben, miközben közismert, hogy Izraelnek vannak politikai, vallási, faji és egyéb negatív előítéletei nemcsak az említett szervezetekkel, hanem sok országgal szemben. Ha ez az álláspont uralkodóvá válik, a kormánypártoknak már április 8-án nagy árat kell fizetniük érte, történelmileg pedig tragikus fejleményeket szülhet.

Megújult külpolitikánkban azonban Izrael vonatkozásában is érződik a körültekintőbb meggondoltság. Jeruzsálem fővárosaként elismerésében nem követtük vakon az USA-t. Az általános irányvonalunk azonban sürgősen felülvizsgálandó, akkor is, ha már begyökeresedett. Nem természetes, hogy a kölcsönösen előnyös kétoldalú kapcsolatok helyett folytatódik a természetellenes sokoldalú, bizalmas és álcázott személyi és hivatalos kötődés Izraelhez, politikusaink zarándoklása Izraelbe. Országunknak, a magyarságnak annyi érdeke nem fűződik Izraelhez, amennyi indokolná a szokásos kétoldalú kapcsolatoknál sokkal szorosabb kötelékeket. Abban pedig sem értéket, sem érdeket nem láthatunk, hogy a fentiekben jellemzett politikájának elfogadását továbbra is elnézzük, netán támogassuk is.

A közelmúltbeli Netanjahu-látogatás túldimenzionálása nemcsak az immár hosszú ideje nem magyar kézben lévő sajtónak köszönhető, hanem félő, hogy egyes kormányszervek is túlzott jelentőséget tulajdonítanak neki. Izraelnek semmi keresnivalója nincs a V4-ek között sem, amihez pedig hozzájárultunk. Napjainkban Izrael élesen tiltakozik az új osztrák kormány összetétele ellen. E belügyekbe beavatkozása intő példa számunkra is. De külföldre sem kell mennünk. Legutóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége január 27-re (holokauszt emléknap) betervezte, hogy szentmisét mondat Horthy Miklósért a Belvárosi Nagyboldogasszony Plébánián. A Mazsihisz élesen tiltakozott, s - természetesen - az MSZP is "szégyenletesnek" nevezte a misét. Ronald Lauder a Zsidó Világkongresszus elnöke, aki rendszeresen beavatkozik a belügyeinkbe, ezúttal is levélben követelte Orbán Viktortól hogy lépjen fel a "szégyenteljes" Horthy-emlékmise ellen. Erdő Péter bíboros is ebben az értelemben lépett közbe. Le is fújták a misét. Ezzel párhuzamosan Köves Slomó, az EMIH (A Wikipédia szerint ,,egyházi státuszban bejegyzett három zsidó szervezet /Mazsihihsz, MAOIH, EMIH/ egyike") fenyegetően bejelentette: "Horthy nem volt államférfi! Fogok beszélgetni erről Hollik Istvánnal", azaz, immár sokadszorra, jogot formálnak rá, hogy még a magyar történelem értékelésében is az ő véleményükhöz tartsuk magunkat. 2016-ban elkészült a ,,Magyar diaszpórapolitika - Stratégiai irányok" című dokumentum, amelynek, ahogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a ,,Holokauszt emlékév 70" embléma alatt februárban tartott konferenciáján kiderült, fő témája a határon túli "magyar" zsidó közösségek identitása, helyzete volt. Említhető a Tom Lantos szobor felállítása, az Árpád híd megálló tervezett átnevezése Göncz Árpádra, és vég nélkül lehetne sorolni az érezhetően elnézett, vagy pártolt nemzetidegen nyomulást. Megáll az ész. Befogadó nemzetként az oktalan tüntető törleszkedés a befogadottakhoz nem megengedhető, akkor sem, sőt főleg akkor, ha ez általuk elvárt, sőt megkövetelt. Pillanatnyi és kétes haszon bűvöletében felmérhetetlen károkat okoz, gyógyíthatatlan sebeket ejt mindkét félen.

A nem általunk teremtett okokra fény derült, de kapunk-e rá valaha is választ, hogy milyen érdekeket és értékeket képviseltek ezekben és hasonló esetekben azok a magyar kormányzati és egyházi vezetők, akik zsidó szervezetek gátlástalan követeléseinek alázatosan engedelmeskednek? Lévén, hogy nem az első, hanem sokadik eset, jogosan állapítható meg az is, hogy a mértékletességet nem ismerő zsidó szervezetek túllépik a demokrácia határait. Eszükbe sem jut, hogy nem formálhatják a saját képükre az országot, amely nemcsak otthont, hanem számtalan előjogot biztosít számukra. Sorozatban követelik és érik el, hogy kormányszerveink, intézményeink, állampolgáraink az ő sajátos érdekeikhez igazodjanak politikai, vallási, történelmi és egyéb kérdésekben. Még nagyobb hiba és bűn, magyarokkal és zsidókkal szemben egyaránt, hogy illetékes szerveink gyávaságának, vagy elfogult politikai beállítottságának köszönhetően a nemzetidegen hatalmi beleszólási joguk messze felülmúlja a Nyugat-Európában kialakulóban lévő muszlim párhuzamos társadalmakét, amelyeket pedig velük együtt joggal ítélünk el, mert a nemzetek jövőjét fenyegetik.

Társadalmunk régóta érzékeli e kölcsönös tragédiával fenyegető veszélyt. Nem tekinthető puszta véletlennek, hogy sok találgatás kering az előző kormányok által vállalt, Izraelnek kedvező titkos megállapodásokról is, s mintha ennek jelei látszanának a szakadatlan hűségnyilatkozatokban. Ideje egyrészt világosságot teremteni közvéleményünkben, másrészt barátságosan, de határozottan felszámolni az átlagos magyar állampolgárokét, valamint a normális kétoldalú kapcsolatokat meghaladó egyoldalú előnyöket. Lássa be mindenki, mi sokkal inkább rászorulunk egyoldalú előnyökre, mint Izrael és a zsidóság, ám ilyeneket senkitől nem kapunk. De akkor ne is adjunk senkinek. Lehet, sok illetékes nem érzékeli, de csak az a politikai erő számíthat nagy és növekvő társadalmi támogatásra, amelyik érzékelhetően elébe megy a mindezzel kapcsolatos, ma még türelmes történelmileg jogos igencsak esedékes elvárásainknak.

Minél később fogunk hozzá e kényesnek látszó halaszthatatlan feladathoz, annál nehezebb lesz, de legyünk tisztában vele, hogy addig nem lesz igazán és mindenben a magyar nemzeti érdekeket és értékeket követő politikánk, így külpolitikánk sem, amíg mind a belső, mind a külső mindenféle nemzetidegen hatalmaskodásoktól demokratikus eszközökkel, kölcsönös megértésre törekedve, de végleg meg nem szabadulunk. Ez pedig történelmi fenyegetést jelent nemzeti megmaradásunknak. Feladatunk nem egyszerű, de nem lehetetlen, mert mind a kis kedvenc, mind a vele itthon és külföldön egy húron pendülők komiszak ugyan, de nem fékezhetetlenek. A történelem megköveteli, hogy ők is engedelmeskedjenek az emberség és a kölcsönösség követelményeinek.

Merre tartsunk?


A napirenden lévő országos és nemzeti gondok, feladatok megoldásából, célratörően, alkotóan és tervszerűen, a félmegoldásokat kerülve, ki kell vennie a részét nemcsak a belpolitikusainknak, hanem a pénzügyi és a szellemi világunktól kezdve a külpolitikusokig mindenkinek. Mindenekelőtt közösen tovább kell erősítenünk a pislákolásából éledező nemzettudatunkat, mert a hazai neoliberális-szabadkőműves elit, támaszkodva a Soros-féle külföldi szövetségeseikre, éppen ez elé gördít ezerféle akadályt. Ugyanerre húz a nemzetidegen kézben lévő, a hazugságokkal egyre intimebb viszonyt ápoló sajtó. (Nyugtalanító, hogy az amerikai Külügyminisztérium kétszázmillió forintos pályázatot írt ki a magyarországi ,,objektív média" - az ellenzéki sajtó - támogatására, azaz nyíltan beavatkozik egyik NATO-szövetségese belügyeibe. ump semmit nem tesz az immár mintegy harminc országban nemkívánatos, vagy körözött Soros beavatkozó politikájának fékezésére sem. Oka, hogy mindketten az Európai Egyesült Államokat létrehozni kívánó pénzügyi háttérhatalom emberei). Ma még az oktatásunk ritkuló, de kiirthatatlannak tűnő, nemzetidegenek kedvébe járó melléfogásai is kontrázzák a kormány helyes törekvéseit. Elrettentő példaként vegyünk elő egy mostanában használatos iskolai történelemkönyvet. Ordít belőlük nemzeti hőseink és tetteink, a kis gyámoltalan nemzetnek beállított magyarság alábecsülése a nagy nyugati nemzetekkel, de főleg egy kis mindenhova befurakodó közel-keleti országgal szemben, amelyek nagysága napjainkban nemcsak megkérdőjeleződik, hanem eltűnőben van. Nyugtalanító, hogy a Soros-féle Közép-európai Egyetemen kívül egymást érik a ,,british" és ,,american" iskolák, a Milton Friedman nevére átkeresztelt Zsigmond király Egyetemet pedig megkapta az EMIH. A mindezt engedélyező kormányszervek csak nem gondolják, hogy az említett intézmények magyar nemzeti szellemű hallgatókat fognak kibocsátani? Magyarul sem fognak helyesen beszélni, talán az sem tudatosul bennük, hogy magyarok, vagy ez semmit nem jelent számukra, nemhogy magyar nemzeti stratégia híveivé válnának. Mindezért valakik történelmi felelősséget viselnek már ma is!

Nem lehet kihagyni a tudományos színnel takaródzó, sokszor nemzetvesztő útra lépő Magyar Tudományos Akadémiát, amely idegen nemzetekhez, fajokhoz, téveszmékhez törleszkedést részesíti előnyben. Elgondolkodtató, hogy így volt a szocializmusban és így van a kapitalizmusban is. Ha elemezzük, vajon mi lehet az a társadalmi rendszereken átívelő körülmény, amely ezt biztosítja, visszajutunk a külpolitika torzulásának okaihoz. A magyar megmaradást fenyegető szabadkőműves szellemi-politikai-faji imperializmus által kialakított párhuzamos társadalom (állam az államban) intézményessé vált, s ezt végre az államhatalomnak is tudomásul kell vennie, főleg fel kell lépnie ellene. Veszélyét, gátlástalan és gusztustalan cselfogásait le kell leplezni, nem szabad teret engedni neki, kibékíthetetlen össznemzeti társadalmi és politikai napi harcot kell folytatni ellene akármilyen cégér alatt is fut.

Csak a magyar érdekképviselet és életmód tarthat meg bennünket a magyarnak és magyar hazában. A kormány által mostanában hangoztatott "Magyarország az első!" jelszó ezzel összhangban áll, időszerű, követendő és teljesítendő stratégiai cél. Az életmódra ugyanolyan hangsúly esik, mint az érdekképviseletre, mert meg kell szabadulnunk a nemzetellenes idegenek és belső ügynökeik - legyenek keresztények, muszlimok, zsidók, vagy mások - belénk nevelendő viselkedési, táplálkozási, öltözködési, vallási, szexuális és egyéb állítólagos felsőbbrendűségének fekélyeitől, amelyek már megjelentek a nemzetünk testén. Átgondoltan tekintsünk vissza történelmünkre is: bármelyik országhoz, akár nagyhatalomhoz igazodás, legyen Németország, Szovjetunió, USA, pláne a komisz kis kedvenc Izrael, illetve külpolitikai kiszolgálásuk, az önfeladásunk útja. Szinte mindig mi ragaszkodtunk jobban a szövetségesekhez, mint ők hozzánk, el is veszítettük, amit csak lehetett. Az elmúlt években e tekintetben is érzékelhetők kedvező változások. Elismerést érdemel Orbán Viktor megérzése és politikai bátorsága, hogy nyíltan ellenezte nemcsak a hazáját, hanem Európát is eláruló kortyondi Juncker megválasztását. Az európai politikusok közül elsőként fordult szembe a migránsdédelgető junkerka Merkel téveszméivel is. Ki merte mondani, hogy az EU más vezetőivel együtt elárulták az európai nemzeteket, nem védelmet nyújtanak a tagállamoknak, hanem EU-szerződéseket megsértve, ellenük hadakoznak. Meg merte vétózni az általuk kötelezőnek nyilvánított, európaiakra és muszlimokra nézve egyaránt embertelen betelepítési kvótarendszert. Párhuzamosan, amennyire a szövetségi rendszer engedte, szakértő minisztereivel együtt, ortodox módszereket is alkalmazva, helyesebb útra vezették a gazdaságot és a pénzügyeket, komoly intézkedéseket foganatosítottak a népességcsökkenés megállítására, bevezették a nemzeti konzultáció (NER) gyakorlatát és tartják magukat a választók által támogatott irányhoz.

Fontos körülmény, hogy mai külpolitikánk nem ad hitelt annak a primitív, de erőszakosan terjesztett manipulációnak, miszerint nem az egymást hazudásra és árulásra ösztönző Juncker, Merkel, Soros, Netanjahu, Guterres ENSZ-főtitkár és mások, hanem egyedül Putyin és Oroszország ármánykodása az okozója a világban felmerülő minden kedvezőtlen, népszerűtlen, vagy negatív fejleménynek. Helyes és hasznos a keleti nyitás, ami miatt sok bírálat ért bennünket, holott nem mi találtuk ki, csak mi neveztük el így. Mégis minket vádolnak vele azok, akik az elsők benne: az USA és az EU nagyhatalmai. Merthogy jól tudják, az elszigetelődés minden szempontból ellenjavallt. Az nem tetszik nekik, hogy ezt mi is tudjuk, s hogy mindennek következtében növekszik a magyar politika nemzetközi elismertsége és tekintélye.

Szerencsére a mai külpolitikánk a helyzet magaslatán van, s a V4-ekkel és más országokkal együtt komoly erőfeszítéseket tesz rá, hogy végleg túllépjünk állítólagos szövetségeseink visszahúzó politikáján, s a külső és hazai neoliberális nemzetellenes össztűz ellenére állja a sarat. A harc azonban még nem dőlt el, ezért ne csak a külpolitikusaink, hanem mi magunk se dőljünk hátra, nyújtsunk a kormány részére támogatást, és várjuk is, hogy igényelje, mert nemcsak a kormányt, hanem személyesen valamennyiünket fenyegető veszélyek leselkednek ránk.

Arra kell törekednünk, hogy a nemzeti konzultációk által beindított kedvező folyamat folytatódjon és mélyüljön el.
A nyomában elért kedvező tények a szemünk előtt vannak, nem kell őket szépítenünk, magukért beszélnek, a hazai és a külföldi ellenzék részéről folytatódó lekicsinylésük és ellenzésük pedig mindig magyarellenes törekvéseket takar. Persze, Orbán Viktor és miniszterei is emberek, és különbözőek; elkerülhetetlen, hogy el- elkövessenek hibákat, akár ügyekkel, akár személyekkel kapcsolatban. Látnunk kell, hogy a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom és szövetségeseink kötik a kezeiket, sőt a belső árulókra támaszkodva az ,,arab tavaszhoz", vagy az ukrán puccshoz hasonló, polgárháborúval fenyegető helyzetet akarnak kiprovokálni. Mindez kényszerű lépéseket is megkövetel a kormánytól, álláspontja változását is kiválthatja, de ezeket is tárgyilagosan kell értékelnünk. Ám attól joggal tarthatunk, hogy az őt habzó szájjal bíráló, s bármely módon, akár gyilkossággal történő eltávolítását is ,,tematizáló" szájhősök kibírnák-e annak a sokféle hazai és nemzetközi nyomásnak egynegyedét, amely a Fidesz-KDNP kormányra nehezedik. Vagy, mert nemzetidegen értékeket képviselnek és nagyrészt maguk is nemzetidegenek, rájuk nem is hárulna ilyen nyomás?

A milyen irányba tartsunk kérdésre tehát megfogalmazhatjuk a választ. Ahogy a miniszterelnök kijelentette, ,,mindenkit távol akarunk tartani Magyarországtól, aki olyasmit akar csinálni, ami magyar emberek érdekével alapvetően ellentétes".
Ne csak passzívan helyeseljük, hanem a kormánnyal együtt cselekvően érjük el, hogy tényleg minden ilyen szándékú nemzetközi szervezetet, országot, intézményt, erőt, személyt tartsunk távol, sőt távolítsunk el. Legyen ez követendő, és ellenőrizendő stratégiai irányvonal. Mindenki a magyar Magyarország, s a magyar megmaradás szempontjából megkövetelt intézkedéseket fogadja el közös érdeknek, s legyen ez ne csak a hivatalos külpolitika, hanem (nemre, vallásra, fajra való tekintet nélkül) az állampolgári magatartás megszeghetetlen mindennapos és öntevékeny irányelve is. Naiv óhaj? Talán, de csak akkor, ha a kibontakozásnak indult, s magyar nemzeti érdekekre és értékekre irányuló, egyre inkább összhangba kerülő kormányzati és állampolgári erőfeszítéseink nem lesznek erősebbek, töretlenek, bátrabbak és magyarabbak. Ennek érdekében pedig mindenki többet tehet annál, mint az első pillanatban gondolja.

---

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.


---

(Megjelent a KAPU 2018/2 számában.)


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Kassai Lajos : Kórunk
  2018-03-06 22:31:00, kedd
 
  Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt. Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a nemi identitásáról.

Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és szétvált az igazság és a jog.


Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a Facebook.

A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező szenny és mocsok sugárzásában. Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket.

Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. "Még soha nem volt az ember ennyire szabad." Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk, milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy zárva tartsanak vasárnap.

Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való tobzódás.

A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik. Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt.

Mára már világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett.

Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta ülünk. A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved.

Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kő. A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk.

Civilizációnk olyan kényessé tette derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart fekália nehogy ránk is fröcssenjen.

Megváltoztatjuk a világot, majd ez a megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák, azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők és mihez ha férfiak.

Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett, mert össze-vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert nem tudták eldönteni, mi a helyes irány. Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök, férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.

Kassai Lajos
Kaposmérő, 2018. március 1.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Terdik Tamás: Egy hosszú és rögös út, ősi szkíta betűinkhez
  2018-02-21 22:48:10, szerda
 
  Drága jó igaz lelkű magyar testvéreim, honfiak és honleányok. Hogy megértsétek mondanivalómat, meg kell, hogy értsétek azt a fogalmat, hogy nemzeti önazonosság tudat. Mit is jelenthet egy ember számára ez a kifejezés/fogalom?

Bevezető Gondolatok

Semmi mást nem jelent mint egy lelki és szellemi vágyat, amely arra ösztönzi az emberi lényt, hogy visszatérjen ősi gyökereihez, hagyományaihoz.


Nálunk magyaroknál ez különösen fontos, mert gondoljunk csak bele abba, hogy amíg egy átlag magyar embert nem érdekli nemzetének ősi gyökere és hagyománya, addig egy tót, román, vagy zsidó ember számára az ősi gyökér és a hagyomány szent és sérthetetlen. Vegyünk példát ezekről a népekről. Legyen nekünk is ősi gyökerünk és hagyományunk szent és sérthetetlen. Ha nem vagytok tisztában ezzel a fogalommal, akkor sem kell szégyenkeznetek, mert nem a ti hibátok. De a felelősség a tiétek. Ismerjétek meg, legyetek jó és tiszta lelkű magyarok, akik büszkék gyökerükre, hagyományaikra. Hiszen a magyar nemzetnek egy szomorú sorsú történelme van, s ez mellett az elmúlt közel 200 esztendő során, gonosz lelkű és gonosz szándékú emberek többé-kevésbé sikeresen elvágtak minket ősi gyökereinktől. Ez is egy folyamat része annak, amit egy szóval kell jellemeznünk: TRIANON. Ezek után a szörnyű események, tragédiák után nem csodálkozhatunk azon, hogy magyar nemzetünk/népünk hitét vesztve éli mindennapjait, s azt hisszük, hogy a különböző függőségeket okozó készítmények, értsd: alkohol, kábítószer, cigaretta, okostelefon, facebook stb; majd csillapítják azt a hiányérzetet ami lelkünkből fakad. Ez a hiányérzet pedig a nemzeti önazonosság tudat, amelyet semmilyen függőségeket okozó készítmények nem pótolhatnak. A nemzeti önazonosság tudat, az, amelyet a biztonságos családi háttér és családi szeretet mellett meg kell kapnia egy magyar fiatalnak ahhoz, hogy nemzete/népe jövőjét biztosítani tudja. Hiszen minden nemzetnek/népnek ez biztosítja jövőjét.

E sorok írója úgy gondolja, hogy minden valami miatt történik. Mindenkinek kell, hogy legyen egy feladata/küldetése, amit itt a földi világban teljesítenie kell. Mert így rendelte el az Istenanya és az Isten.

Eddigi életutam az ősi szkíta betűkhöz


A magam példájával szeretném ezt bemutatni. Már kiskamasz koromban nehezen tudtam beilleszkedni az iskolai közösségbe és nehezen tudtam barátkozni. Akkor még nem értettem, de így most közel a 28-ik esztendőmhöz megértettem ennek az egésznek a lényegét. Megértettem, hogy az Istenanya és az Isten ezt a fontos dolgot írta be az Én nevem mellé a sorsok nagykönyvébe. Ez pedig ősi szkíta betűink őrzése. Úgy gondolom, hogy azok az események amelyek eddigi földi életem során történtek velem, rávezetek e csodálatos feladatra/küldetésre itt a földi világban. Meggyőződésem, hogy költő és író óriásainknak is azért alakult úgy az élete itt a földi világban ahogy alakult, mert rá kellett jönniük, hogy mi a földi feladatuk/küldetésük.

A magam tapasztalataiból kiindulva mondom, hogy sok mindennel próbálkoztam, például: festés, rajzolás, billentyűs hangszer használata. De egyik sem tartott sokáig nálam, mert nem igazán volt türelmem, kitartásom és érzékem sem ezekhez az élethivatásokhoz. Először még ősi szkíta betűinknél is hasonló volt a helyzet. Úgy 17 esztendős lehettem, amikor először találkoztam e csodálatos betűkkel, viszont a megtanulásáról akkor hamar letettem. S most 11 esztendő elteltével, amikor ezeket a sorokat írom, rá kellett jönnöm, hogy akkor még nem érettem meg arra az Égiek által nekem szánt küldetésre: HOGY ŐSI SZKÍTA BETŰINK ŐRZŐJE LEGYEK. Legjobb tudásom szerint most már úgy érzem, hogy megérettem erre a csodálatos nemzetszolgálatra.

Már kicsi koromban érdekelt a történelem, s nagyon szeretek olvasni. Ugyanakkor a kamaszkor furcsa játékot űz minden fiatallal. Ekkor mondunk vagy teszünk olyan buta dolgokat, amelyeket így most már érett fejjel eszünk ágában nincs mondani vagy megtenni. Sokszor hibáztattam én is mást a saját butaságaim miatt. Sokszor gondoltam, s talán néha ki is mondtam azt a kérdést, hogy miért erre a helyre születtem? S azt is hozzátettem, hogy miért nem mondjuk Amerikában születtem? Így közel 28 esztendősen azt gondolom, hogy EZ A KAMASZKOR HATÁSA VOLT. Drága jó igaz lelkű magyar testvéreim! Higgyétek el, hogy sokszor bennem is felvetődik a bizonytalanság. De ezen úrrá kell lennünk mindannyiunknak mert ahhoz, hogy jó magyarok legyünk: magyarul kell élni, érezni, gondolkodni. Minden cselekedetünkkel nemzetünket/népünket kell szolgálni. Nem különb nálunk az orosz, a perzsa vagy a zsidó nép. De velünk ellentétben ők a saját nemzeti önazonosság tudatuk, hagyományaik szerint élnek, éreznek, gondolkodnak (annak ellenére, hogy jóval fiatalabb nemzetek/népek mint mi vagyunk). S nem azt csinálják mint jelenleg a magyar nemzet/nép többsége, hogy mindig másoknak akar megfelelni. Ezért azt mondom: MAGYAR NEMZET! A SAJÁT NEMZETI ÉRTÉKEID, KULTÚRÁD, HAGYOMÁNYAID MINDENNÉL LEGYEN ELŐBBRE VALÓ! De ugyanezeket tartsd tiszteletben más nemzeteknél/népeknél is!

Mindegy az, hogy milyen közéleti tömörülés irányítja hazánkat. A NAP AKKOR IS FEL KELL ÉS LENYUGSZIK. Én úgy érzem és hiszem, hogy még jönni fog egy jobb és szebb kor a magyar nemzet/nép számára. Nem tudni mikor, de jönni fog. De ez csak rajtunk múlik.

Rátaláltam az életutamra


E sorok írója először is szeretne köszönetet mondani, Vanyáné Kalocsai Mária környei fejlesztőtanárnak akitől nagyon sok segítséget és jó tanácsot kapott, s ennek hatására elindulhatott azon az úton amelyen életútját végig kell járnia.

Már 4 esztendeje annak, hogy az Égiek közbeavatkozásával megismertem ősi szkíta betűinket. Ez 2014 Fergeteg (Január) havában történt. Ugyanis kezembe akadt Kovácsné Szilvási Éva-Kerek a világ rovással című könyve. Attól a hónaptól kezdve foglalkozom ősi szkíta betűinkkel, sőt már a kezdetekor képes voltam mondatokat is leróni e csodálatos ősi hagyatékunkkal. A későbbiekben tovább fejlesztettem képességeimet és olyan kiváló emberek/tudósok, kutatók könyveiből folytathattam ősi szkíta betűink elsajátítását mint Forrai Sándor, Friedrich Klára, Szakács Gábor, Szondi Miklós, Fischer Károly Antal. A sok tanulás és gyakorlás után, büszkeséggel mondom, hogy elértem célomat, mert Rovásíró lettem. Sok szöveget készítettem ősi szkíta betűinkkel, sok összerovást rajzoltam, vannak készített szövegeim amelyekhez magam készítettem rajzokat (egyik rajzomnál Édesanyámtól, Kovács Annától kértem és kaptam segítséget). Friedrich Klára, Szakács Gábor és Szondi Miklós rovásírás kutatókkal, villámleveles kapcsolatban állok. Rengeteg támogatást, ösztönzést és jó tanácsot kaptam tőlük eddigi munkám során. Amelyet ezúton is köszönök nekik. Nagy öröm az életemben, hogy Klári nénivel, Gábor bácsival, Molnár V. Jóska bácsival már személyesen is találkozhattam. Utóbbi személy néplélekrajz kutató. A 2017-es esztendő egy olyan fordulatot hozott számomra, amellyel úgy vélem megismert a rovó társadalom. Ugyanis létrehoztam az Az Ősi Rovásírás Gondolatmegosztó Oldala nevű világhálós honlapot. Ez a honlap eme örökségért végzett eddigi munkásságom gyümölcse, mert ha nem lettem volna olyan kitartó mint amilyen voltam, ez a világhálós oldal sohasem jöhetett volna létre. Legutóbbi fontos esemény számomra, hogy a Forrai Sándor Rovásíró Kör tiszteletbeli tagja lettem.

De még mindig rengeteg a tenni valóm. A célom az, hogy megmentsem az utókor számára ezt a nemzeti kincset, s általam is minél többen ismerjék meg. Viszont még bőven van hová fejlődnöm, s dolgozok keményen földi életemen során, s talán a jövő nemzedékeinek hon fiai és honleányai büszkén emlegetik majd a nevemet, ha a földi életútjuk az ősi szkíta betűinknek az őrzése lesz.

Nemzetépítő Gondolatok

A legfőbb célom, hogy a magyarság egy büszke és erős nemzet/nép legyen. Drága jó igaz lelkű magyar testvéreim! Ebből az írásomból is láthatjátok, hogy a magyar egy erős nemzet/nép lehet, ha az akar lenni. Azt kell megőrizni ami a sajátunk és nem más nemzet/nép után menni. Nem akarok én senkit sem rábeszélni arra, hogy ősi szkíta betűinkkel foglalkozzék. De ahogy boldog emlékű Badiny Jós Ferenc professzor mondta, "az a magyar aki nem dolgozza ki magában az ő értékeit az elveszett."

Ezért azt mondom nektek drága jó igaz lelkű magyar testvéreim: Nézzetek jól a szívetekbe, hallgassátok minden dobbanását, s rá fogtok jönni arra, hogy mik a ti belső értékeitek amit ki kell dolgoznotok magatokban.

Teremtsetek értékeket, mely magyar nemzetünk/népünk jövőjét szolgálja. S teremtsetek értékeket mely az emberiség jövőjét szolgálja.

"Higgyetek az Istenanyában, higgyetek az Istenben, s higgyetek a magyar nemzet/nép ősi erejében. Egyenesedjünk ki, s legyünk azok akik régen voltunk, egy igaz lelkű erős nemzet/nép. Hiszen szkíta őseink vére csordogál ereinkben. A világ elnyomott nemzeteinek/népeinek csak akkor vívjuk ki a tiszteletét és a megbecsülését ha hiszünk önmagunkban, hiszünk saját feltámadásunkban." //Terdik Tamás//

"Köszönöm az egész családomnak azt a sok támogatást, amit tőlük kaptam és kapok ahhoz, hogy ott álljak ahol most állok." //Terdik Tamás//

Terdik Tamás



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor: Hatodik levél
  2018-02-10 20:54:10, szombat
 
  Idézet: "A muszlim hódítók már elérték a második céljukat, zsigeri félelmet ültettek az európai emberekbe, akik talán már soha nem fognak úgy élni, mint korábban. Még Magyarországon sem, pedig itt még nem történt terrorista támadás."

Nem Lehet Más a Politika
(HATODIK LEVÉL)

Kedves Unokaöcsém!

Örülök, hogy helyesled a 2018-as választásokkal kapcsolatban előző levelemben ismertetett irányelveinket. Ám nyugtalanságot tükröző válaszod láttatja, hogy ekörül, és a világban is sűrűsödnek az események, van mit egyeztetnünk.

Merthogy minden országra kiható sorsdöntő fordulatok következtek be Európában, s a folytatás még drámaibb irányt vehet. Magyarország napjai enélkül sem lennének esemény-telenek. A válaszodban érintett kérdések tematikus boncolgatásával megpróbálom érzékeltetni az irányelveinknek megfelelő várható döntéseink hátterét, céljait és megfogalmazni soros intelmeimet.

Kivel és merre tartsunk?

A politika állandó kérdése, hogy ha egyedül nem megy a hatalomba jutás, akkor kivel és milyen alapon. Ez a lényege a kérdésednek, mármint hogy miért ,,törleszkedik" - ahogy fogalmazol - az LMP a Fidesz-KDNP-hez, érzékeltetve, hogy kötnének vele koalíciós megállapodást?

Először is gratulálok, hogy észrevetted mi folyik a színfalak mögött. Erre az önmagukat profinak tartó politikusok jó része sem jött még rá. Másodszor emlékeztetlek, előző leveleimben kifejtettem, hogy az ellenzék melléfogásai, torzsalkodásai, egyénieskedései, zűrzavaros állásfoglalásai miatt nincs más hatalomba kerüléssel kecsegtető lehetőségünk, mint elnézni, ám a legmesszebbmenőkig javunkra fordítani a Fidesz-KDNP elkerülhetetlennek látszó győzelmét, ügyelve rá, nehogy ismét kétharmados legyen, azaz koalícióra kényszerüljön, s lehetőleg az LMP-vel. A tapogatódzások alapján nem mondhatom, hogy elképzeléseink találkoznak, de idegenkedést sem tapasztalunk kiszemelt partnerünk részéről, s nem hivatalos érintkezéseink sűrűsödnek.

Az a fura helyzet állt elő, hogy bár az LMP-re összpontosítom elem-zésemet, mégis mindenekelőtt a Jobbikról kell szólnom. Az egyre önállót-lanabb, de önhittebb, magát áldozatkésznek mutató, de jobb sorsra ér-demtelenné vált Jobbikot most sok mindenre rávehetnénk, hiszen zavarodott, elkeseredett, hogy nincs esélye hatalomra jutni. Annak ellenére sem, hogy egyes vezetői már zsidó- és cigány barátságukról beszélnek, no meg hogy ők azok, akik aztán igazán törleszkednek.

Bárkihez! A mi emberünkké válónak remélt Vona által kierőszakolt ,,lélekváltás" oly mély válságba sodorta a pártot, hogy nemcsak szavazóik tábora csökkent rohamosan (a sajátjaik jó része elvből nem szavaz rájuk, a volt ellenfelek pedig bizalmatlanságból), hanem a szakadás is a levegőben lóg. Egyes vezetők ismételgetik, hogy ,,egyedül kívánjuk leváltani a Fideszt, egyedül készülünk kormányra. Senkivel nem kötünk választási szövetséget, és senkivel nem működünk együtt a választások során". Ugyanakkor mások készségüket fejezik ki a Momentummal és az LMP-vel tárgyalásra közös jelöltekről. Könnyűszerrel rávehetnénk őket partnerségre, de ez most az ő számukra járna haszonnal, mi pedig távolabb kerülnénk a kitűzött célunktól. Ám taktikából nem utasíthatjuk el a párbeszédet velük sem.

Látjuk azonban, hogy a Jobbik felajánlott csatlakozása ,,bárkihez, aki Orbánt meg akarja dönteni", nemcsak elkeseredett, hanem a párt egész múltját megkérdőjelező apolitikus lépés. Hozzájuk nem törleszkedhetünk akkor sem, ha jelenleg még a legnagyobb ellenzéki párt. Ugyanis parttalan ajánlkozása éppen az ellenségének beállított Fidesz-KDNP-nek jön kapóra.

Apropó, kiolvasom a leveledből, barátaiddal együtt finoman megkérdőjelezitek előző leveleim állításait, miszerint a Jobbik hiteltelen pálfordulásaiban valamilyen módon benne van a Fidesz keze. Nem pártszintű megállapodásra, hanem arra gondolok, hogy néhány vezető, tagságaik tudta nélkül, egymás kezére játszik. De magatok is ítéljétek csak meg tárgyilagosan, mi történik. A Jobbik számunkra kedvezőnek tűnő vargabetűje az égvilágon semmit nem javított az ellenzék hely-zetén. Sőt, az egyébként is uralkodó zavart fokozta, elmélyítette a nézet-eltéréseket. Ez pedig kinek az érdeke? Senki másnak, mint a Fidesz-KDNP-nek. Az is gyanús, hogy a Fidesz csak antiszemitizmussal és ci-gányellenességgel vádolja a Jobbikot, holott az igazi baj nem ez, hanem hogy letért a nemzeti útról. Ezt azonban, nem véletlenül, ,,elnézi" neki, a választókat pedig nem emlékezteti rá.

Gondolkodjatok hát, gyermekeim! Jó tanítványai voltatok a Jobbikot kóserré szentelő Heller Ágnesnek, lelkes olvasói az agyonkitüntetett, de Orbánt mégis a Ceausescu sorsával megfenyegető Konrád Györgynek, drukkoltok a nem válogatós fajta Csintalan Sándornak, szívesen hallgatjátok, hogy a nagy SZDSZ-rajongó Koncz Zsuzsa énekesnő elfajultnak nevezi a magyar népet és nyelvet, de nem kell feltétlenül kitartaniatok a korral és a vak elfogultságukkal járó téveszméik mellett. (Még a Soroséi mellett sem, amire majd kitérek). Volt rá okunk, hogy bízzunk Vonában, de a rövid idő alatti többszöri és ekkora horderejű köpönyegforgatás igencsak gyanús. Sejthető, hogy nem mehet végbe csak úgy magától, nem egyetlen személy agyában született politikai művelet, s nem is lehet akkora hatalma, hogy egyedül véghezvigye. Főleg olyan körülmények között, amikor Vona egyre meddőbb szélkakaskodása láttán a valamennyire is gondolkodó jobbikos és jobbikos szavazó részére éppen az vált nyilvánvalóvá, hogy a Jobbiknak sokkal, de sokkal nagyobb választási esélyei lennének, ha az eredeti politikai vonalán maradt volna.
Hibbant gondolat a néppártosodás vonalán támadni a Fideszt, amelynek politikája éppen e talajon erősödött meg, s e közeget uralja ma is. Illetve ilyesminek csak akkor van értelme, ha a vergődő, s magát nemrég ,,a magyar demokrácia utolsó bástyájának" minősítő Vona a Fidesz győzelmét akarja fortélyos módon elősegíteni. Azaz, ugyanazt célozza meg, mint az LMP: kikényszerített koalícióval a Fidesz-KDNP hátán bejutni a hatalomba. Engem ez nemcsak megrémít, hanem fel is háborít, mert a gátlástalansága szinte már meghaladja a miénket! Így a Jobbik az LMP legveszélyesebb konkurensévé lépett elő. Gyorsan tettünk is róla, hogy az LMP széllelbélelt vezetői ne kapják be a horgot, de azt se mutassák ki, hogy rájöttek a stiklire. Azt is megakadályozzuk, hogy a Jobbik másokkal kössön szövetséget.

És az MSZP, vagy a DK? - kérdezitek. Ugyan! Hiába pazaroljuk rájuk erőfeszítésinket, a múlt pártjai. Főleg egymással küzdenek, nyilvánvalóan kormányképtelenek, s az esedékes választásokon (mivel mi most már minden erőnkkel az LMP-t támogatjuk) talán még együtt sincs annyi esélyük, mint a meggyengült Jobbiknak. Karácsonyt, Zugló polgármesterét, csak azért, mert egykor az LMP frakcióvezető-helyettese volt, személyesen még csak támogatnánk, mint közös miniszterelnök jelöltet, de a baloldali széthúzás miatt ő még Botkánál is gyengébben muzsikál. A Párbeszéd társelnökeként a párt miniszterelnök-jelöltje volt, tető alá hozta a jelentételen Együtt-PM koalíciót, amely azonban még az MSZP-vel együtt is jövőtlen. Egyébként ez a divatba hozott kormányfő-jelölés, mint intézmény is ésszerűtlen, a jelöltek pedig egytől egyig széllel béleltek, felkészületlenek és azok is maradnak. Ezért veszélyes számunkra a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), benne a nemzeti konzultációk, azaz a Fidesz-KDNP törekvése, hogy ne egyéneket, hanem a lakosságot készítse fel és hívja fel támogatásra.

Más pártokra nem érdemes nemcsak az erőfeszítést, a szót is vesz-tegetni. A kéretlen, izgága, s a feltűnési viszketegség, pénzhajsza, vagy ismert/ismeretlen irányítók által uszított felelőtlen ficsúrokra, mint a Mo-mentum bikái, gondolni sem érdemes. Pusztahencsén leégtek az első vá-lasztásukon; a jelöltjük nyíltan ötezer forintot fizetett egy szavazatért. Ezek csak az ellenzéket és közvetetten minket járatnak le. Demokrácia ide, vagy oda, ha módomban állna, alaposan ellátnám a bajukat. Pláne elnézném, ha ezt a Fidesz-KDNP tenné meg helyettünk. Viszont nem vise-lem el, hogy ehelyett a szabadkőművességet, meg a szcientológiát kezdik piszkálni, mert ők a mi nélkülözhetetlen ötödik hadosztályunk; nélkülük nem érhettük volna el eddigi sikereinket sem.

Következésképpen egyedül a Fidesz-KDNP az, amelynek a hátán az LMP belovagolhat a hatalomba. Az LMP a mi pártunk akkor is, ha pillanatnyilag szeleburdi szájhősök vezetik. Megsúgom, sokra aztán őket sem becsülöm. Tisztes korom ellenére alijáznék Izraelbe, ha valami véletlen folytán az a Szél Bernadett lenne a miniszterelnök, aki csúnyán elszólta magát, hogy Magyarország jövője ,,a hálózatos működésben" rejlik. Ugyanis a közvélemény most csak egyetlen hálózatot láthat; a Sorosét. Azt meg jogosan velünk köti össze. Ám a botladozásoktól függetlenül minden eszközzel (a hangsúly a mindenen) igyekszünk felturbózni a jobb híján sajátunkként kezelendő LMP-t.

Vértestvérünk, Ron Werber izraeli kampány-szakértő szerződtetése az LMP-hez hozhat valamit a konyhára, bár az ő neve igencsak kompro-mittált, hiszen az MSZP gyűlöletkampányát ő vezette, s a közvélemény tudja, most ugyanazt teszi az LMP színeiben. Mégsem véletlenül kértük fel. Ugyanis ha valakit nem jellemez semmi, de semmi gátlásosság, akkor ő az és ő meg is fog tenni minden tőle telhetőt. De tartok tőle, az is kevés lesz, ha csak a kiszemelt koalíciós partner nem mutat némi hajlandóságot, vagy nem sikerül kényszerhelyzetbe hozni. Az LMP feltupírozását szolgálta a legcsinosabb képviselőnőnek tartott MSZP-s Demeter Márta átülése is az LMP-be. Ám az ő bemutatkozásával is megjártuk. Bár kijelentette,"Sokkal jobban szeretem, ha a mondandómra figyelnek, s nem a külsőmre", civakodó és dőre mondókáit hallva (,,ma Magyarországon Orbán Viktor jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot" vagy: ,,Miniszterelnök úr, önök ülni fognak!"), mégis csak a csinosságát tudom méltatni. Mint értesülhettetek a sajtóból, dolgozunk azon is, hogy az MSZP-ből Bárándy Gergely és néhányan mások is átlépjenek az LMP-be. Csak így, mesterségesen felturbózva, állnak vissza az egykori MDF-el szembeforduló, antalli és horni MSZP-SZDSZ koalícióra valamelyest hasonlító hatalmi viszonyok; ez lenne számunkra a legkényelmesebb, mert bent vagyunk a hatalomban, de különösebb felelősséget nem kell viselnünk. Nagyon körültekintőnek kell lennünk. Az LMP mindenoldalú támogatása annál fontosabb, mert ha a Fidesz-KDNP koalícióra kényszerül, az ingadozó, s a hatalomért mindenre képes Vonát és társait ismerve, az sem kizárható, hogy a Jobbikkal teszi.

Ezért jó lenne, ha az LMP elegendő szavazatot kapna az Országgyűlésbe bejutáshoz, de ebben nem lehetünk biztosak. Dugig van azonban pénzünk és egyéb bevethető eszközünk. Egyes közvélemény-kutatóknál máris feltuningoltuk az LMP-t jóval 5% fölé. A pénz - a mi pénzünk - az úr már ebben az országban is. De még mennyire! (Látjátok, szabállyá válik, hogy nem azok fizetik meg az okozott károkat, lopásokat, csalásokat, sikkasztásokat, akik elkövetik, hanem a költségvetés, azaz a sokat emlegetett adófizetők. Nekünk nagyon jól jön, hisz a mieink szinte mindig érintettek).
Egyébként hálásaknak kellene lennünk Vonának és irányítóinak, avagy titkos szövetségeseinek is, mert a régi Jobbik volt az egyetlen párt, amely leleplezte mesterkedéseinket, szembe mert szállni törekvéseinkkel, és mi, azt nem mondhatom, hogy féltünk, de bizony tartottunk tőle. Így aztán - a végére hagyva a csattanót - elárulom nektek, hogy az emlegetett titokzatos erő mellett mi is nyakig benne vagyunk az eredeti Jobbik felszámolásában, de ezt nem kürtöljük szét. Látnotok kell, a hatalomban való részesedésünkről van szó. Remélem, eltanultátok tőlem, hogy nem hamarkodunk el semmit, nem kötelezzük el magunkat egyszer s mindenkorra; számunkra a politikában nem létezhet örök barát, vagy ellenfél, csak örök saját érdek.

Mindezek az eljárások - igazatok van - nem jók, nem szépek, nem is igazságosak, de hasznosak. Mert nem Lehet Más a Politikánk, mint az LMP felpörgetése és hatalomba juttatása bármilyen módon!

Látható politikusok és láthatatlan irányítóik

Többször emlegettem az irányítókat, ezért részletezem, hogy értsé-tek, miről van szó. A Jobbiknál maradva, Vona Gábor - ahogy egy cikkben olvastam - ,,a belvárosi zsidó értelmiséggel és a peremmegyei cigánysággal megtámogatva" a látható vezető, de valahol van egy láthatatlan irányítója, aki lehet a mieink közül való, de lehet más is. Jól tudjuk, a háttérhatalmi irányítók, mind a világpolitikában, mind a nemzeti politikákban láthatatlanok, alapvetően mi véreink, de ezt sem híreszteljük. Ahogy a Soros-terv írásban és gyakorlatban egyaránt látható, mégis azt híreszteljük, hogy nem létezik. Hadd hadakozzon csak a magyar politika üresjáratban, s a fontosabb kérdésekre ne jusson ideje, ereje.

Minden lebontható látható, vagy láthatatlan okokra és okozatokra, így az LMP és a Jobbik törleszkedései is. Ezért az irányítás problémakörét vizsgáljuk meg más oldalról is. Szüntelenül halljuk - saját szemünkkel is örömmel látjuk - hogy Magyarországon zsidó reneszánsz megy végbe, nem pedig magyar újjászületés. Ennek láttán, sajnos, egyre többen és egyre nyíltabban beszélnek róla, hogy kiépült a zsidó háttérhatalom, amelynek semmi sem drága, bárkit felhasznál, bárkivel szövetséget köt, hogy szétroncsoljon mindent, ami magyar, tétovázás és eszközökben válogatás nélkül ellehetetlenítsen, vagy megsemmisítsen mindenkit, aki szembeszáll vele, akkor is, ha valaha szövetségese volt. Nemzet-idegeneknek neveznek bennünket, ami nekünk ugyan nem újság, hiszen jól tudjuk, kik vagyunk. Azt is pontosan tudjuk, kik és kifélék a magyarok. Ám az egyes személyekről sokszor nem tudható, állásfoglalásaik tudatosak-e, vagy tévesek. Politikánknak, sajnos, mindig akad lelkes, de kéretlen szócsöve is. Mindenkit nem tudok felsorolni, de így jár el a túlzásoktól nem visszariadó Tamás Gáspár Miklós, s a politikában amatőrnek megmaradt Heller Ágnes. Szekundánsaik a Momentum pillanatemberei, no meg az étteremfoglaló Gulyás, újabban a ,,V18" elnevezésű régebbi politikusok csoportja. Szeretnének tenni valamit, de nem tudják mit. Állítom ezt ak-kor is, ha a többségük zsidó, de aki nem zsidó, az is a mi hívünk. Póttevékenység mind. Bár néha rokonszenves is lehet, amit tesznek, ám mi nem kértük őket e szerepre; de nem is önként teszik, valakik őket is irányítják, s valakikhez ők is törleszkednek. Feleslegesen, mert Magyarországon már mi vagyunk az irányítók. No, nem mi, a végrehajtók, akiket ismersz, mint én, Zoltai Gusztáv, Köves Slomó, Heisler András, hanem a mások. A mieink, akik láthatatlanok, de messzebb látnak nálunk. Ámde még ők is törleszkednek; azokhoz, akiket pénzügyi világelitként, háttérhatalomként ismer a világ. E törleszkedésből ered a helyi hatalmuk.

Megértem, hogy nyugtalanít benneteket a látható politikusok és a láthatatlan irányítók összjátékában tetten érhető látszat, hogy a táborunk nem egységes sem globálisan, sem országon belül. Az előbbi példákat megemésztve, vegyétek észre, hogy a nyomulásunknak mindig van legalább két vonulata: egy világméretű háttérhatalmi, és egy nemzeti vonalon futó.

Közöttük látszólag nincs összhang, de bonyolult, akár ellentmondásosnak tűnő, menetközben mindig egyeztetett összjáték van. Megfigyelhetitek a Magyarországgal szemben alkalmazott kis politikánkban, illetve Izrael nagypolitikájában: Soros nyílt támadása és Netanjahu szövetségesi felkínálkozása Magyarországnak, illetve a V4-nek. Oroszországgal szemben is ez érvényesül: Soros ellene, de Netanjahu még Putyinhoz is elment. Az USA is ezt teszi: az egyiket a puhuló Trump, a másikat a keménykedő Soros valósítja meg. Két vonalon futó, de egységes po-litikáról, az irányítóik összjátékáról van szó minden esetben. Ez az összjá-ték mostanában egyre inkább polgárháborúk kirobbantására irányul, ezért mindenhol igen fontos a belső ellenzékek, az ötödik hadoszlopunk megmentése, további kiépítése és állandó erősítése bármilyen eszközzel és áron. Magyarországon ezzel az összjátékkal tehettük tönkre az MDF-t, a MIÉP-et, a Jobbikot. És a felsorolásnak még nincs vége!

Az irányítók döntik el, kiket kell pillanatnyilag támadni, vagy tá-mogatni, függetlenül attól, hogy az illetőknek elméletileg igaza van-e, vagy sem. Tehát joggal vetitek fel azt is, hogy e kiismerhetetlen konstellációban hol áll Soros. Nézzük.

Mégiscsak sáros a Soros

A láthatatlan irányítók Sorosnak is dirigálnak. Bár pénzhatalmával és összeköttetéseivel élve önállóskodhat, a nagypolitikában nem magánember, hanem egyben ő is irányított szereplő. Az ebből adódó ellentmondások miatt nemegyszer mind ellenfelei, mind irányítói szemében következetlennek tűnik. Végső soron az is, hiszen az önmaga által felmagasztalt ,,nyílt társadalom" eszméjét cáfolja meg, amikor büntetni akarja azokat az országokat, amelyek azt nem fogadják el. Tevékenysége ezért vált ki növekvő ellenállást a világban. Mintegy harminc országban, köztük Izraelben, nemkívánatos személy (ez szüli az olyan félreértéseket, mintha ő Izrael-ellenes lenne), sőt intézkedések és perek folynak ellene magában az USA-ban is. Oroszországban pedig elfogató parancsot is adtak ki ellene az alkotmányos rend veszélyeztetése, az ellenzék (és Ukrajna) pénzelése miatt. Emlékezhettek rá, hogy Magyarországon már Kádár is ellenezte Soros alapítványát. Ez itt, úgymond, ,,haladó hagyomány". Nincs is mit tagadni rajta, hogy európai nemzeti szemmel nézve, ha Kalergi a szellemi bűnöző, Soros a gyakorlati. Ahogy értelmezem a megnyilvánulásait, ezt ő maga sem tagadja, s nem is törődik vele.

Szemlélteti ezt, hogy nemcsak a magyar kormány ellene irányuló plakátkampányát, hanem nemzeti konzultációját is odavetetten antiszemita propagandának minősítette. Ennek bizonyítása azonban meghaladja a képességeit, lehetőségeit, ezért tovább nem is foglalkozik vele. Mindössze annyit tehet, mint egyik utóbbi cikkében, hogy letagadja a határok megnyitásának követelését. Holott korábban önmaga írta: ,,A mi tervünk a menekültek védelmét célozza, és a nemzeti határokban látja ennek akadályát." A migrációs válság kezelésére folyamatosan nemzetek, azaz határok feletti megoldást sürget. Másik nem szerencsés nyilatkozatában arról beszélt, ,,Én nem vagyok Magyarországon, de az emberek, akiket támogatok, ott vannak", s ,,nagy rizikót vállalnak a civil szöcájeti" intézményei és egyénei! Szerencsére alig figyeltek fel árulkodó kijelentésére, miközben sokan támadták egyéb, támadásra alkalmatlanabb nyilatkozatait. Például azt a szájukba adott mesterséges kérdést ragozzák, hogy van-e Soros-terv, vagy nincs. Jóllehet fenti kijelentésével ő maga válaszolja meg; e szavain nincs is mit kiforgatni, csak érvként kellene idézni. De nem idézik. Egyébként is teljesen lényegtelen, hogy írásban lefektetett, vagy szóban egyeztetett elképzelések szerint, de az EU folytatja Európa iszlamizálását, népességének keverését, ha nem a Soros, akkor a Kalergi terv szerint. Magyarország az EU teljes jogú tagja, szembeszáll vele, mégsem veszik figyelembe álláspontját, inkább, ahogy a gójok mondják, ,,a nem is euró-pai jöttment" Soros újabb ötleteit fogadják el, és Magyarországot bünte-tik. E folyamat szereplői is láthatók, az irányítói nem, vagy csak sejthetők.

Ami nekem nem tetszik, hogy mindezek alapján nemcsak Magyarország, hanem a világ arról győződik meg, hogy Soros zsidó, nem pedig magyar érdekeket képvisel. Akárcsak azok is, akik Magyarországon, s a világban őt támogatják és irányítják. Nem tetszik, de vállalnunk kell. Ez a mi XXI. századi sorsunk az örök sorstalanságunkban. Nem akarlak Soros ellen hangolni benneteket, hiszen a mi emberünk. Mások másképpen láthatják a helyzetet, sokak számára pedig mindez ki sem derül. Csak azt akarom elérni, hogy mindent nyitott szemmel nézzetek és gondolkodjatok a lehetséges pro és kontrán.

Tegyétek ezt annak tudatában, hogy a Soros által támogatott muszlimok első célja - ahogy a mi galíciai elődeinké is volt - betelepülésük, jelenlétük és szociális-vallási igényeik elfogadtatása. Ez várakozáson felül gyorsan sikerült, hála a Soros-féle egyetemek, s a szcientológusok által felkészített ötödik hadosztályunknak, amely előkészítette Az európai terepet, s változatlanul szabadon folytathatja illegális tevékenységét a legtöbb országban a nemzeti kormányokkal szemben. Persze, jól látjátok, a demokratikus kereteket rég túllépték. Ez nem ellenzék, hanem ellenség, s nem összeesküvés elmélet, hanem maga az összeesküvés. Ezért ki kell mondanom, nem történhet más, mint polgárháborús megoldás. Magyarország, a V4-ek, most még kivételféle, mert rugkapálódznak ellene.

A muszlim hódítók már elérték a második céljukat, zsigeri félelmet ültettek az európai emberekbe, akik talán már soha nem fognak úgy élni, mint korábban. Még Magyarországon sem, pedig itt még nem történt terrorista támadás. Az emberek este nem mernek kimenni, félnek kocogni a parkokban, nem mernek önfeledten ünnepelni, kénytelenek teljesen szokatlan biztonsági intézkedések közepette élni. Elég, ha Londonban, Párizsban, vagy Brüsszelben valaki elkiáltja magát, hogy ,,Jaj, lőnek!" és kész a tömegpánik. De egy hét múlva már kiáltania sem kell, elég, ha rémülten hátranéz és elkezd futni. Nyugat-Európában már a rettegés uralkodik az ünnepi forgatagban, az utcán, a közlekedési eszközökön. S akármennyire is igyekeznek a gyengülő V4-ek, a rettegés hozzájuk is beszivárog. A magyar politikusok egykori szóhasználatával élve, ugyanúgy ,,be fog gyűrűzni", mint azelőtt is begyűrűzött minden negatívum. Ez is visszafordíthatatlan.

A történelemből ismeritek, mi a végeredménye az idegen betolakodásnak. Az angolszászok az egész észak-amerikai kontinenst gyarmatosították, s az indiánokat állati kegyetlenséggel majdhogynem kiirtották. Hasonló módon jártak el a kontinens déli részén a spanyol és a portugál gyarmatosítók. De említethetem az ismétlődő palesztinai műveleteinket is. Senki nem zárhatja ki, sőt a jelek nagyon is erre mutatnak, hogy az Európába betolakodó muszlimoknak, illetve a mögöttük álló erőknek ugyanez a szándéka az európaiakkal kapcsolatban. A divatos politikai ki-szólással élve, egyikük sem az európai múltat akarja végképp eltörölni, hanem a jelent. Már az eddigi beözönlésük is jóvátehetetlen, visszafordít-hatatlan társadalompolitikai következményekkel jár. Ez bekövetkezik Ma-gyarországon is, akkor is, ha a magyar politikusok rossz magyarsággal váltig ismételgetik, hogy Magyarország nem ,,bevándorló ország". Nyelv-tanilag, stilisztikailag, értelmileg és politikailag egyaránt értelmetlen és hibás. Akárcsak a köztudatban ugyancsak bevetett ,,migrációs kontinens". Egy ország nem lehet sem bevándorló, sem kivándorló. A magyar nyelv sokat emlegetett gazdagsága és kifejezőképessége ellenére nem tudnak találni nyelvtanilag és tartalmilag megfelelő kifejezést. Az pedig jámbor óhaj, hogy a magyarok meghatározhassák ,,kivel éljenek együtt". Ezt mi nem kifogásoljuk, inkább csak megelégedéssel állapítjuk meg, ugyanis hallgatólagosan azt fogadtatja el a gójokkal, hogy valakikkel együtt kell élniük. Persze, velünk! És lassan már a kínaiakkal is, akik immár minket is kezdenek szorongatni, no meg az alaptörvényben megnevezett tizenhárom nemzeti kisebbséggel. A magyarok helyében nagyon elgondolkodnék azon a tényen (sokan feszegetik is), hogy a letelepedési kötvényekkel sokkal több idegent telepítettek be, mint amennyit az EU-kvóta szerint fogadni kellett volna. A magyar lakosság tehát már annyira kevert - s e folyamat napjainkban is erőteljesen folyik - hogy a magyarság sorsa már meg van pecsételve. Minket azért sem zavar, ha hangsúlyozzák, joguk van eldönteni, kikkel élnek együtt, mert nézzük csak, a magyar történelem folyamán kik döntöttek e kérdésben? Hát nem a nép, hanem a kormányra került néhány politikus. Senki fel nem vetette, hogy sem választott, sem kinevezett szerv nem dönthet e kérdésekben, csakis a nép, nemzeti konzultációval, vagy más módon. Bárki is tette, csak a nemzet felhatalmazásával dönthetett volna a hosszú ideje folyó zsidó és a megindult kínai betelepülésről. Ennek vizsgálatához, vagy pláne felülvizsgálatához azonban már - szerencsénkre- túl késő hozzákezdeni, ezért írhatok róla nyíltan.

Ide tehát már tényleg nem kell muszlim betelepülés a nép kevere-déséhez, a nemzeti lét megszüntetéséhez. Egyrészt mi kézben tartjuk a kérdést, másrészt nem akarunk konkurenseket ebben sem. Mi már állam vagyunk az államban, s biztonságosan elvégezzük egyedül is az esedékes tennivalókat. Ezért támogatjuk a kormány említett álláspontját és feltehetőleg ezért is ilyen az álláspontja. Realista, s nyilván látja az elkerülhetetlent. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az agyelszívás, s a magyarok kivándorlása is akadálytalanul folytatódik, akkor még optimistábbak lehetünk a távlati terveink tekintetében. Azt hiszitek, véletlen, hogy a MEASZ a tavaly novemberi rendezvénye így hirdette magát: ,,választ keres arra, hogy Magyarországnak van-e jövője Európában".

De térjünk vissza Sorosra. Az említett és említetlen ezernyi nyilván-valóan nem a magyar hazafiak javát szolgáló ténnyel összhangban a Wesley János Lelkészképző Főiskola öt professzora: Iványi Gábor lelkész, Lukács Péter oktatáskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus, valamint Szilágyi Gál Mihály filozófus levelet írt a Nobel díjat odaítélő bizottságnak, amiben több ország ellenzéki szervezeteinek nyúj-tott támogatásáért Soros Györgyöt javasolják Nobel Békedíjra. Esélye sincs, mondjátok? Miért, Kertész Imrének volt esélye? Dehogyis! Nekünk volt pénzünk és befolyásunk! A fentiekben említett összjáték lényege, hogy a Soros emberei, akik a mi embereink is, minden vonalon támadásban vannak. Még túl is játszhatják a szerepüket, semmi bántódásuk nem esik, mert mögöttük állunk.

Kinek a zsidaja, kinek a magyarja

Ha netán nincsenek magyar barátaitok, törekedjetek rá, hogy legyenek. Éspedig tüntetően magyar barátaitok, s ti is tüntetően legyetek magyarok barátai. Az én magyar barátaim közül egyesek tartósan, mások felvillanásszerűen, de emlékezetes politikai teljesítményt nyújtottak, amit magyarok nem felejtenek el. Ma is rájuk köszönnek az utcán. Szük-ségem van rá, hogy ismerjem a véleményüket, s őket is érdekli az én véleményem. Ritka eset az ilyen őszinte a törekvés mindkettőnk részéről. Jellemes, értelmes, eredeti személyiségek. Ezeréves hagyomány, utolérhetetlen történelmi tapasztalat, széleskörű politikai tájékozottság, ősi tisztesség és eltökélt józanság birtokosai. Nyugodt alkotó szellemi hátteret képeznek, amit a Fidesz-KDNP helyében nem hagynék könnyelműen figyelmen kívül. Mi meg tűzzel-vassal el szeretnénk pusztítani, de mintha ettől csak erősödne. A rendszerint általam kezdeményezett beszélgetések után az a nyomasztó érzésem, ők szednek ki többet belőlem, nem én belőlük. Pedig ők őszintén az igazat mondják, én meg ötölök-hatolok, vagy hazudok. Irigylem őket, ami a szívükön, az a szájukon; mindig az igazat mondhatják, ezért lehetnek feledékenyek is, soha senki nem fogja őket hazugságon kapni. Nekem meg kétségbeesetten észben kell tartanom, kinek, mikor, mit hazudtam.

Alapvetően támogatják a Fidesz-KDNP-kormány politikáját, de né-hány kérdésben ők képviselnek igazi ellenzéki álláspontot. Felháborodnak, hogy miközben a kormány kérésünkre sorozatosan újít fel zsidó temetőket és zsinagógákat Magyarországon, de még a szomszédos országokban is, halálos betegeket hónapos, vagy féléves várakozó listára íratnak fel, mert az egészségügyre nem jut elég pénz. Nekem szegezik a kérdést, magyar életek terhére miért követelünk ilyesmit, mikor ráadásul a zsidók miben-miben, de pénzben nem szenvednek hiányt. Csak kitérő választ tudok adni, azt nyögdécselem, hogy magyar kormányszervek döntenek így, de tudom, hogy ezzel éppen a kérdésük lényegét kerülöm meg. Nem vagyok félős, sem gátlásos, de velük szemben nem vállalnék nyílt politikai harcot. Ha megérjük, s a mi ügyünk eljut odáig, sajnálni fogom őket, amikor érdekeink védelmében el kell őket lehetetleníteni, vagy, Jehova ne add, nem csak a politikai színpadról kell őket eltüntetni.

Ma azonban még egymás kölcsönös elfogadásáról beszélünk, de valójában én követelem ki, hogy ők minden tekintetben fogadjanak el, s részesítsenek előnyben, védelemben, ám nekem eszem ágában sincs hasonlóan eljárni. Ti is tudjátok, ez általánosságban is jellemző a zsidó-magyar viszonyra. Kényszerhelyzetben vagyunk, mert gyakorlatilag nem járhatunk el kulturáltabban, mint a muszlimok, hiszen azzal a végcélunkat sodornánk veszélybe. De talán nekünk mégis sikerülhet majd fájdalom-mentesebben megtenni, amit meg kell tennünk. Igaz, a végeredményt illetően a magyarok mégsem járnak jobban.

Kulcspozícióink terebélyesedő hálózata és mindinkább elkülönülő ér-dekeink intézményesítése folyamatosan szűkíti a magyar nemzeti érdekek érvényesülését. Azonban ennek a puszta észrevételezését is eleve antiszemitizmusnak állítjuk be. Felőlünk a magyarok lehetnek oroszellenesek, németellenesek, amerikaellenesek, muszlimellenesek. Akár Orbán-ellenesek. Olvashattátok, nem egy magyar újságíró már tematizálta Orbán eltávolítását, sőt meggyilkolását is! És a hajuk szála nem görbült nekik sem! Mint ahogy gyakorlatilag a meggyilkolását kilátásba helyező Konrádnak sem esik majd semmi bántódása. A magyarok tehát bárkik lehetnek, csak zsidóellenesek nem. Elértük, hogy az antiszemitizmus legkisebb gyanúja esetén büntetés vár rájuk. Mi viszont, egyénileg és immár intézményesen is lehetünk magyarellenesek minden hivatalos észrevételezés nélkül, büntetés pedig fel sem merülhet. Ám ha a magyar az őt évek óta becsapó zsidóra kimondja, hogy zsidó, a Tett és Védelem nevű szervezetünk (vagy a Soros Közép-Európai Egyeteméhez szorosan kapcsolódó, de a TEV által létrehozott Brüsszel Intézet) feljelenti, a magyar bíróságok engedelmesen elítélik. A TEV létrehozását Köves Slomó testvérünk, az EMIH elnöke kezdeményezte, aki 2012 óta a Magyar Honvédség tábori főrabbija is, s magunk között mondhatom, Zoltaival együtt a kormány zsidaja. Olyan szervezet viszont nincs Magyarországon, amely a magyarellenes jelenségeket ,,monitorozná". E jelenségeket nem büntetik, a magyarkodást igen. Nemcsak a Jobbik lehet rá a példa, hanem azok a kisebb-nagyobb szerveződések, amelyek magyarabbak akarnak lenni, köztük a bennünk is félelmet keltő Magyar Gárda, amelyiknél - magunk között szólva - mostanában nem is létezett hitelesebb gój, vagy magyar szervezet. Szemünkben nagy érdeme a kormánynak, hogy ha nem is tüntette el, de teljesen a háttérbe szorította. Annál inkább értékeljük, mert hasonló szervezet sok országban van, és igencsak hatékonyan működik. A muszlim betolakodás fényében növekszik is rájuk az igény.

A fentiek fényében nem lehet túlértékelni a Zsigmond király Egye-tem megszerzését a Köves Slomó által vezetett EMIH által. Természetesen állami politikai és pénzügyi segédlettel, ahogy egyéb - akár mondvacsinált - céljainkra is gyakorlatilag annyi pénzt tudunk kicsikarni, amennyit akarunk.

(Tudjátok, hogy külön költségvetési tétel vagyunk. Nehogy túlzásnak vegyétek, de mindezt úgy is felfoghatjuk, hogy törleszkedik hozzánk a magyar állam). Ennek az egyetemnek egyes tanárai harcias Orbán-ellenességet tanúsítanak, akármilyen tantárgyat is adnak elő. Az Óbudán két egyetemet is alapító Zsigmond király nevének akadálytalan lecserélése pedig Milton Friedman magyar zsidó származású Nobel-díjas amerikai közgazdászéra, akinek semmi köze az egyetemhez, sokatmondó jelképes győzelem. Annak ellenére, hogy az EMIH kötelezettséget vállalt az egyetem profiljának megőrzésére, csodálkoznék, ha magyar hazafiságra nevelnék a hallgatókat. Történik mindez azzal együtt, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen elértük a holokauszt kötelező tantárggyá minősítését, s e szempontból az ELTE-n is jó pozíciókkal rendelkezünk. Folytatja munkáját a Soros Közép-európai Egyeteme is. Biztosított hát nemcsak az utánpótlásunk, hanem a szellemi életet még inkább uraló értelmiségünk újratermelődése. Van jövője ennek az országnak, csak az már még kevésbé lesz magyar jövő. A hozzánk törleszkedés legújabb - szerintem visszataszító - példája, hogy a szent korona visszakapásának 40. évfordulója alkalmával rendezett tudományos konferencián az életét Izraelben és az USA-ban leélő Schneider Arthur főrabbi mondott videó-köszöntőt. Még nem tudom, egyeztették-e ezt valamelyikünkkel, de magyar barátaimat mélységesen lehangolta, hogy azokról, akik évtizedek óta foglalkoznak a koronázási ékszerek témakörével (Zétényi Zsolt és sokan mások), egyszerűen elfeledkeztek. Ahogy barátaim részletezték - igyekszem pontosan idézni - ,,a kormány egymilliárd forintot különített el a megemlékezésre, de őket a közelében sem láttuk a konferenciának és a hatalmas pénzeknek". Arra is rámutattak, hogy az alkotmány szerint a szent korona ,,megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét", de a másokhoz való törleszkedő megemlékezés sérti a szellemét. Egyet kell értenem velük, mindez a nemzeti koronázási ékszerek megcsúfolása, s jogosan váltja ki a magyarok dühét. Nem becsülöm sokra azokat, akik ezt kigondolták, jóváhagyták és felvállalták. Jobb lett volna, ha Schneider is elővette volna a jobbik eszét. A magyarellenes provokációk veszélyeztetik eddigi eredményeinket és a végcélunkat. Ugyanígy megkérdőjelezem Komoróczy Géza történész testvérünk előreszaladó és megalapozatlan ,,tudományos" állítását is, miszerint már Árpád fejedelem is zsidó volt. Győzelemittasságunkban lassan eljutunk oda, hogy ez az ország nemcsak zsidó lesz, hanem már eredetileg is az volt. Félő, hogy az ilyesmik elleni, bármennyire is fáj nekünk, de jogos gój indulat egyszer csak rajtunk csapódik ki.

Összességében azonban elégedett vagyok a dolgok alakulásával. Ugyanakkor, ahogy titeket, nagyon nyugtalanít engem is, hogy a kormány elkezdett magyar emberekről, családokról, nemzetről beszélni, sőt intézkedni érdekükben. Sajnos, nem eredménytelenül. Még magyar Magyarországról, sőt a kereszténység védelmezéséről is nyíltan szól. Orbán legutóbb írásában leszögezi, a magyaroknak nemcsak felebarátaikat, hanem önmagukat is szeretniük kell, meg hogy a szabadságnak magyar szabadságnak kell lenni. Bár ezek csak szavak, de nagyon nem tetszenek nekem, nagyobb óvatosságra intenek.

Mi azonban uraljuk és uralni is fogjuk a helyzetet. A hírközlő eszkö-zök többsége közvetlenül az embereink kezében van! (Milyen több sajtó-szabadságot akartok még? Ne higgyetek a nyugati médiának; náluk most hamisítás, hazugság, takargatás és cenzúra uralkodik. Szálljatok már le e témáról!) A pénzügyi hatalmunkról nem is beszélve. Pillanatnyilag azzal kell elégedetteknek lennünk, hogy a gój magyarok mindezzel eleve másodrangú állampolgárokká váltak a saját hazájukban, mi pedig, a hajdani jöttment és jogtalan betelepültek elsőrangú és privilegizált állampolgárok vagyunk az ő hazájukban.

De ez számukra, ha már nem is a kezdet, még nem a kielégítő végső állapot, de e folyamat már olyan erős, hogy nyíltan kimondhatjuk: visszafordíthatatlan. Ám az óvatosság és körültekintő eljárás sohasem árt.

A soros intelmem tehát az, hogy a sikereink ellenére, el ne bízzátok magatokat. Átgondoltan, s a lehető legrafináltabban fogalmazzatok és valósítsátok meg a leveleimben körvonalazott választási irányelveinket, minél több kulcspozíciót foglaljatok el, hogy ott helyben ti lehessetek a háttérbeli irányítók, a helyi háttérhatalom.

Jahve irányítsa lépteiteket.
Nagybátyád.

- - -
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
- - -

Megjelent a KAPU 2018/1. számában.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Badiny Jós Ferenc: Boldogasszonyunk és Isten Fia
  2017-12-17 21:01:36, vasárnap
 
  Boldogasszonyunk és ,,Isten Fia"

Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT VIII. BOLDOGASSZONYUNK ÉS ,,ISTEN FIA" Ami hitvilágunk első Édesanyját - ISTEN -ANYÁNKAT - Szűz- Máriát csak nagyon későn fogadta el magáénak a Saultól indult ún. "keresztény,vallás". Miként leírom ,Jézus Királya Pártus Herceg"c. könyvemben, a 431-ben megtartott Ephezusi Zsinat adja meg Máriának az ISIS-i rangot, a "FÉNY-SZÜZE" méltóságát.

Az eddig ismertetett "FENY-SZENTHAROMSÁG" keletkezése valójában Nagy Konstantin munkája, aki a Kr. u. 325-ben összehívott Níceai Zsinaton meghozatja azt a határozatot, hogy Jézust Istennel egylényegűnek kell tekinteni". Ez lett azután az ún. "keleti kereszténységnek" az alaptétele, és így jól folytatódott András apostol munkája, akit a "keletiek" ma is vallásuk alapítójának tisztelnek. Így azt is mondhatjuk, hogy ez a "keleti" és a "Fény Szentháromságát" valló kereszténység ismerte és tudatosította Jézus Urunknak az "ANI-KU" kinyilatkoztatását.

Az Ephezusi Zsinat határozatát én "reformációnak" nevezem a szidókereszténységben, hiszen ebben az időben már erős a sauli ideológiára felépített és "Istenanya nélküli" Szentháromság vallási szervezete. Igen sokat kell kutatni ahhoz a keleti kereszténységben, hogy megtudjuk, melyik "császár-egyházfő" vette át a római hit szentháromságát és zárta ki az "Istenanyát" .

De foglalkozzunk mi csak a saját értékeinkkel, ahol bizony fontos és szinte "első" az Adiabani pártus királyi hercegnő testében földre szállt Isten-Anya, a mi hitvilágunk Édesanyja. Hogy miértpontosan a Pártus Birodalom királyi hercegnője kapta Istenünk üdvterve szerint azt a feladatot, hogy az "ISTEN FIÁNAK", a "FÉNY FIÁNAK" földi Édesanyja legyen, azt is megtaláljuk az ősi hagyomány bizonyítékaiban.

A TELJES TANULMÁNY AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1146 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2077
  • e Hét: 8147
  • e Hónap: 55218
  • e Év: 2083426
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.