Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Képes Géza
  2018-07-07 09:27:31, szombat
 
  Képes Géza

Fáradhatatlan

A hervadó fű még erőt sugároz,
utat nyit eljövendő életeknek
s a föld sötét, vajúdó méhe reszket.

A szálló madár csőréből kihullt mag
sarjad - rögöt, sziklát repeszt, ha kell:
kő-akadályok úgy porladnak el,

mint vad vihar morzsolta korhadt deszka-szál.
Nem ellenségek élet és halál:
feléd a lét két külön arca int,
nézed őket s egyszerre megsuhint

az örök élet friss szele. Örök?
Igen! A lét tengerként hömpölyög
osztatlanul, elmúlhatatlanul:

egyik hullám felszökken, visszahull,
lelankad s már szüli a másikát,
erejét új hullámba önti át -

így robban, elpihen, megint felindul
és támadásra lendül, égre csattan,
felhőkbe tép, száll, száguld száz alakban.

De ugyanegy víz, ugyanegy erő
áll harcban, süllyedő-emelkedő,
pusztító és teremtő áradatban.

Élet, halál, víz, szél: fáradhatatlan,
harcuk nyomán új s új erők fakadnak
s a létnek vége sohasem szakadhat.

Fürge-fény és halál-fekete árnyék -
S az árnyék szüntelen nyomunkba jár, még
éjjel is ott virraszt ágyunk előtt

akár a hű kutya - de fény s homály
egymásért vannak mozognak és élnek.
S ha szemünk látja: vége lett a fénynek

s végső vak éj szakadt fejünkre már
(Fekszünk meredten mint kit éjfekete ár
visz - vízbefúltat - s parttalan az éj):

valahol messze, sugárból kovácsolt
feszítővasait felkapva, belegázolt
e Holt-tengerbe a hajnal, ne félj!

Dermedt a csönd, dagad s már égig ér,
az álomtalan álom szakadéknyi mély
és felfalta egymást az idő és a tér -

de az éj-falba bevakolt fény-mag él:
mint kétségben éghasgató remény -
A vak homály is más, mint végső tiszta fény?!
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2018-05-14 11:17:35, hétfő
 
  Képes Géza

Remeteség

Nem kell a nő s a bor; se pénz, se pompa,
rádió s nyomdafesték mámora.
Ős csend fülel rám szikla-templomomban -
visszás világ, nem látsz többé soha.

Át a poklokon, tivornyám, vér-vetésen
rohanj. Hogy véled csörtetek, ne hidd.
Én elmaradtam s kőfalakba vésem
az eljövő idők törvényeit.

Vesztedbe törsz, ember s megállni késő -
szebb életet szülnek majd a romok.
Biztatva csillog rám a fürge véső
s betűt betűre görnyedten rovok.

Hajamban, e csapzott, sötét bozótban
tétova ujjakkal vájkál a szél
s testemen, mit rég parfömmel locsoltam,
férgek csípésén serken ki a vér.

Mit sajnáljak? Szerelmes asszonyok vad
csókját? Ízükre sem emlékeze.
Magányom mell-verő imákra szoktat
s az ég felé rándul sovár kezem.

Sajnáljam a magasztaló barátot,
aki, mihelyt tud, hátulról ledöf?
Mindegyikkel felér e százszor áldott,
derekamat-ölelő szeges öv.

Vagy családomért ejtsek könnyeket tán?
Köztük éltem. Mit tudták, ki vagyok?
Most karcsu őz testvér-szeme nevet rám
s lehajolnak hozzám a csillagok.

S én várom, hogy az Isten is leszálljon;
eltárgyalunk, két derült kedvü bölcs.
Napsugaras tekintetén halálom
ugy érik, mint dús, ízletes gyümölcs.

Ha majd e szent gyümölcs ízesre érik
s husába vágom áhító fogam:
elnézek majd az érig - fel az égig,
mindentudón és - végre! boldogan -

S ha már rég nem leszek, egyszer talán
csontjaimhoz zarándokol a Holnap
fia s meglátja barlangom falán
az igéket, melyek csak neki szólnak.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2018-03-14 09:59:07, szerda
 
  Képes Géza

Tied a világ

Itt
minden
neked
vall
szó nélkül
vagy
szavakkal:
föld
tenger
ember
s ég -
szél
ha dülöngőzve
leng
el
musttól
részegen.

Földön
és
egen
minden
nesz
minden
zaj
évszakok
íze -
illat
zsibaj
s a
csend
tenger-
mélybe
süppedt
harangja -
halk
zizegő
hangja
a
fénynek -
szóval:
minden
ami él
minden
ami hal
vall:
a színvak
éj
s a
hajnali
ég-föld
ha megébred
s a
szín
váratlanul
ront
rád
mint
egy
merénylet...

Vallanak a társak is
még
ha
cserben hagytak is:
világodból
kiléptek
de
nem hagytak
el
végleg:
poharadon
ittmaradt
ajaknyom
ujjlenyomat -

Felejteni
annyi
mint
emlékezni:
név szerint
év szerint
mindenre
mindenkire
aki
hunyt szemmel
búcsút int
s az emlékezés
a nemlétezés
mélységes
mélyére
lassan
lering.

Ó,
a mű
nem szavak már:
a kő
mit megfaragtál
nem kő -
élő
alak
már:
hatalmasabb
magadnál.

Így éltél - hát így éltél.
Megadtad mit igértél.
Lázadás szülte lázadban
hűségben
és
alázatban
fel
az
emberig
értél.


 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2018-03-13 12:02:18, kedd
 
  Képes Géza

Te vagy

Te vagy a tüdőm
s a levegőm -
nélküled megfulladok.

A csendem is te vagy -
nélküled ízekre tép a zaj
s a zűrzavar.

Te vagy minden percemben
minden porcikámban -
én már
sehol se vagyok.

Én
te vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2017-12-20 08:34:29, szerda
 
  Képes Géza

Minden nap

Minden nap újra beléd szeretek,
pedig ki sem ábrándultam belőled.
Nő nem lehet náladnál soha szebb,
kívánkozóbb, komolyabb, kedvesebb,
még a halál sem tántorít el tőled.

Pedig nagy jókat ígér a halál:
hogy megpihen a fáradt szív,s a lélek;
de ha jön, s a fejemhez odaáll,
hárman leszünk: téged is ott talál,
s beléd kapaszkodom, hogy éljek, éljek.

Kíséred léptem, a tévedezőt,
te adsz szememnek fényt, hangomnak ércet,
agyamnak érvet, lábamnak erőt,
Mint zápor, szél, nap a szomjú mezőt:
itatsz, simogatsz, óvsz. Mondd, te is érzed,

hogy mi vagy nekem? Mint veréb-rajok
szétrebbennek a bajok, ha te intesz.
Fák magasáig kék köd kavarog,
de szétszakad, s a táj tisztán ragyog,
ha biztató mosollyal rámtekintesz.

Tíz éve már? Tízszer tíz év, ha jönne,
hogy veled töltsem el, keveselném.
Te életem mosolya, lángja, könnye!
Ha bármi bánat, kétség, kín gyötörne,
tudom: te vagy. S az enyém vagy. Enyém.

 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2017-07-10 07:00:19, hétfő
 
  Képes Géza

Vallomás

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!

Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.

 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2017-05-07 08:09:04, vasárnap
 
  Képes Géza

Vallomás

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni. Nem!

Ha szétszakad az agy, s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha más emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2017-02-02 07:57:40, csütörtök
 
  Képes Géza

Te vagy

te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
megfulladok
a csendem is
te vagy
nélküled
ízekre tép a zaj
s a zűrzavar
te vagy minden percemben
minden porcikámban
én már
sehol se vagyok
én
te vagyok

...
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2016-09-15 09:19:13, csütörtök
 
 
Képes Géza

Vallomás...

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!

Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Képes Géza
  2016-06-14 09:21:23, kedd
 
  Képes Géza: Te

Micsoda áram zuhog át rajtunk!
Mint villanyvezeték
összesodort két különnemű szára:
lobogunk egybefonódva
s kigyullad a lámpa:
vágy és gyönyör -
soha csömör,
egy pillanatra sem.

Húsz éve már pillantásodra pendül
megfeszült idegem.
Nélküled a föld mint távoli bolygó
forog süketen, betegen.

Fény és sötét, páncél, mi véd:
ez vagy, s a tiszta öröm,
mely átölel, nem enged el,
nem enged, bármi jön...
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2713
  • e Hét: 5180
  • e Hónap: 30019
  • e Év: 610732
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.