Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2013-12-28 21:01:13, szombat
 
  Villant József...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .........2 013-12-28 , 20:24 .

Villant József - SMS versek II.




hozzád mind közelebb csúszok,
mint löveghez a pattantyúsok,
szemed Lunaria rediviva(erdei holdviola),
egykedvűen bámulsz tova,
ettől úgy lelombozódok,
mint hunoktól a vizigótok




sorsom Ficus elastica(szobafikusz),
rakosgathatsz ide-oda,
egyszer fügefaként nyílok,
máskor krisztustövis-kínok




hangod búgó csellójáték,
szívdobbanásommal összecseng,
évtizedes csatlóláncot
old rozsdamarta szívemen


















az ön alkata olyan nyurga,
mint az Exogonium purga(szulákféle),
testének minden halma
herefojtó dús aranka(Custuca trifolii)




puha tenyeredbe mélyedek,
hírnökeim az ingerek,
idegpályán szinapszisok
hozzák szívemhez a titkod,
lobbanékony bolygóideg
szívkapumnál pihen majd meg




ahogy tetőt a lécezet,
úgy szövöm át létedet,
vágyam egyetlen enyhe:
tested éltető nedve





























ahogy kakas a gyíkkal,játszanék a hajaddal,
úgy csodálnám szemed,mint műfüvet az aranyhal,
cirógatnám arcod,mint szél a tarka rétet,
úgy harsognám neved,mint aki betépett








mint kék csatavirág a porban,
előtted úgy kornyadoztam,
mint a feldarabolt disznóorja,
kerültem félgyarmati sorba,
úgy vártam dobjeleidre,
mint esőre a rőt ribiszke
































vagyok,mint a Márton-szőlő,
az is olyan későn érő,
letargiám okán csak most vettem észre,
hogy ön Anna-báli álmom szépe





hajad rozsdás hangarózsa,
medveszőlő ajkad csókja,
ily intim szókat felbuzogtam,
zuhatagként lábadhoz hordtam,
mint az indiszponált propán-bután
előbb robbantam fel csupán,
ki dús hajadat rozsdásozza,
invalidust küld csatasorba,
a medveszőlő az még rosszabb:
a tannin hányingert okozhat































gályarabság szeretni,
amnéziával lehet vagy
bakacsinba vonva
ily nőt végleg feledni







jávorfából készül a fagott,
nem ez a legfontosabb legott,
csert a csermely, ahogy cserfel
ön engem úgy lebilincsel




































ahogy betűzőszú betyárkodik a fában,
e pár sort oly hatékonyan kitaláltam,
nem galambhozta ambróziát ettem csak madártejet,
már csak azt nem tudom,mit akartam mondani neked







a Hajós-Bajai borvidéken
hajkurásztál engem,kis lidércem!
nem álltam meg,én háborodott...
jaj,csak álmomban hablatyolok


































ha nem vagy itt
szívem úgy repedezik,
mint ódon tetőn az eternit








huszárcsákón a vitézkötés is elgémberedik,
annyit állok itt,
egyszóval türelmetlenül várom,
hogy engem innen evakuáljon



































arcod fehér tündérrózsa,
ajkad pirosló mécsvirág,
csókod édes földiszeder
habszegfűfélénél puhább,
zöngét(is) sóhajt fel a gége:
te parlagi ligetszépe!





ahogy a fakóérc lassú,halálos méreg,
úgy itattak sejtjeimbe téged





































barázdált a szívem,
vágyad szántóvető,
úgy marcangolt össze,
mint eget a mennykő





angyalarcú ámulat
bókolva cirógatja
bársonypuha ajkadat,
önként bújik, szép szóra,
bálványszobor béklyóba






































lelkem légjárástól elzárt fagyzug,
körülhatárol szögesdrót ketrec,
varázsos Csipkerózsika-álmot
könnyű finom leheleted tör meg







oly nehezen fog belőled kilábadozni a lelkem,
mint humanitást keresni a Barbarossa tervben



































nem szeretnék önnek okozni
olyan skandalumot,
mint idegen légionista
a Líbiai-sivatagban
tudniillik: egy
törpefenyőben orra bukott






azért kíváncsi lennék,mint varjútövisre a tövises rája,
hogy önnek milyen a ruha alatti tipográfiája




































ha derűs,nincsen benne krétikus(versláb),
a vers önnek antipoétikus,
tele vagyok,mint a disznóhólyag...
lelke ettől lecsügged,lekókad,
létem tenélküled telítetlen
bazalt kockakő rózsa ligetben,
metaforámmal kielégítettem?






ha olyat szólok,ami nem arat nálad tetszést,
elvégzem magamon a garatmetszést




































ha széjjelnyitná a szájszervét,
nyelvemmel érinthetném a nyelvét,
végezhetnénk néhány nyelvgyakorlatot,
nyelveink-úgy tudom-nyelvrokonok,
ön is nyelvtehetség:
nyelvlélektan nyelvmestere,nyelvművész,
felbaktatnék a nyelvháton,
érezhetné a felső nyelvállásom




vágyam szökken,lelkendezik,
sajgó szívednek ütközik




































ajkad fénylő ametiszt,
gyöngyharmatot gyöngyözik








ajakrésed ostromlom,
mint hunokat a gótok,
verseimmel hódítom
meg ajakhasadékod




































mint vitorlát a gyűrött arcú hajótörött,
oly sóvárogva nézem a köldököd






mint levesben a köménymagot,
bókom oly könnyedén szétharapod









































lehetetlen?életerő van a leheletben,
ha ajkadhoz közel vagyok,
attól mindjárt beduzzadok







bús-haragos cudarságom
csókod balzsamozza,
csöndes lelki cölibátust
együttlétté oldja



































aki éber látszerészként szemünket kutatja,
gyönyörittas tekintetünk in flagrantin kapja







versfüzérem lehet ezerdarabos,
nem tükrözi vissza hibátlan alakod,
csókod is oly ezerédes,
nem találok rá szóképet,
talán csak a bohemizmus
téged írni tudó stílus,
ott mindenféle bohém képek
vermelik el az igéket
































mint vak ló a bányaalagútban
csókodtól úgy megtébolyultam,
tárnarendszerekben tébolygok,
arcod délibáb lángoszlop







mint az áldozati füstoszlop
majd ketté szétoszlok,
egyik ágam árva veréb,
vágyakozva száll majd feléd


































oly irigyelt darázsderékú vagy,
hogy a tőrös darázs is megpukkad,
a hüledező darázsölyvek
se láttak magasröptűbb hölgyet,
talán csak a fémdarazsak
hallgatnák el az igazat:
lenyűgöző nyúlánk,
nyelve olykor fullánk...






dicsőítem neved,lényed rám nagyban hatott,
bár nem csodálhattam meg hüvelyboltozatod


































ha lélegzeted
belém leheled,
lelkesítő látleletet
produkál a leheleted






ha meglelem a lelőhelyed,
belőled kettőt veszek







































jámbor receptorfehérje
tekinteted mire vélje,
felborult a véredényed?
prüszköl rám a tüzérséged






villamos jelenségek rögzítésére és
láthatóvá tételére használt készülékek
az oszcilloszkópok
mutatták volna csak ki,milyen villamos
feszültséget okozott költői lelkemnek
a csókod





galambbúgás a hangod,
balladai homály vetül rád,
idomaid elfedi,
lágyacél láncolat révetegen óvja
lágyékod hajlatát:nyíló barázdád

 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
x
  2012-09-19 16:01:33, szerda
 
  Villant József...... ........... ........... ........... ........... ........... ..........2012-09-19 , 15:33

Villant József

Tréfás SMS versek

a liliomfák 2o.rendje a kupacs(os)ok, ezek úgy várják a tavaszt,mint szikrát a gyutacsok, amilyen türelmetlen a Castanea sativa(szelídgesztenye), úgy várok itt önre,mint marxistára Fatima

ne legyen olyan,mint a mogorva hölgyek, csak úgy puffaszkodnak,mint a kocsánytalan tölgyek

olyan üde vagy,mint a Prunus domestica(besztercei szilva), oly csodálattal nézlek,mint Toldit a bika, fekete nyár(fa) hajad hárs puha omló, úgy tekeredik rád,mint a felfutó komló

ettől még ne légy ideges, hogy az erdei galambvirág Isopyrum thalictroides, attól még nem vagyok vulgáris, hogy a meggy Cerasus vulgaris, és a Persica vulgaris az őszibarack, ezen ne emészd magad, ne tombolj,mint sztyeppen a burán, mert veled van kitöltve a burám, úgy lettél te a múzsám, ahogy zöld levél nő a fehér fűzfán(Salix alba)


a cukorrépa hiába libatop, neked egy nemzetközi jelet már bemutatok, hódolód jobbnál jobb verseket kiagyal, de te hallgatsz,mint kecskerágófélék közt a magyal


a kerti oroszlánszáj szlovákul papulka, ez ha megmérged,a görcsös gyömélyfűt szapulja, pedig rokonok,mindkettő a tátogatófélék közt mocorog, együtt szidják a csikorgófüvet,de tudják miért,minek, te úgy büntetsz,hogy hallgatsz,nincs szószóló, kínlódjak,mint a molyhos ökörfarkóró?

nem vagyok én akkora kalandor, mint a sarlós gamandor(Teucrium chamaedris), bár nő rajtam a sörte,mint fán a nemeskörte, azért nyomja a lelkem,mint lepényfafélét a krisztustövis, hogy nem akarsz mondani valamit

nem ír? hallgat,mint Dózsa,a parasztvezír
ha másképp nem hathatok oda, másszék a füledbe valamely hexapoda(rovar), ha nem válaszolsz üzenetemre, leverem a poharad,mint rackajuhot a medve
nem ír,hallgat,mint Abdullah,a nagyvezír

olyan a szemed,mint a boglyos fátyolvirág, ez a habszegfűfélék közt álldogál, latinul:Gypsophila panikulata, kissé szomorkás lesz tőle az ember hangulata, legyél inkább Viscaria vulgaris(enyvecske), ez cikázó villámlásban is kedveske

ez amolyan férfidolog,
ha meglátlak,a nyálam csorog,
nyálam a szájamból úgy fut ki,
mint kocsmából az egyiptomi főmufti



mint puha földbe őzlábnyomok,
szívkapudon bekopogok,
se lakat,se vérömleny,
mégse nyílik olyan könnyen

mint szélben a homoki pimpó, csípőd annyira ringó, feneked két halma: (Punica granatum)gránátalma, amit nem írok,mert tiltva, az besztercei szilva, most csak deréktól lejjebb lettél bemérve, még nem tudom,mi lesz réti füzényke

Daucus carota az sárgarépa vagy murok, úgy ragadok rád,mint cesty-sre a szurok, rázhatja a ruháját,mi ez a konc, vágyom rád,mint buzérképűekhez a fekete lonc
(növénynevek,cestys-útkarbantartó)

gondoltam,hogy baj van, mert eltűntél,mint Kőmívesné a falban, kerestelek, mint pillangósvirágúakat a szarvaskerep

ahogy fűszálakat a kövezeten, a szavakat oly gonddal szedegetem, rímekkel kötöm be füzérbe, hogy ön a stílusom dicsérje, ahogy penész a nedves falakon, úgy üt át csodálatom a szavakon





most lehet,hogy egy kicsit hülye leszek, rendszertanilag ti vagytok a hüvelyesek? ahová tartozik a lednek meg a lóbab, szerinted ,erről másnak is szóljak?

mert úgy montad,hogy hasonlítok kolin kürtre, aki ideális,sármos ürge, mert a homloka is pont ott horpad, így montad
mert úgy montad,emlékszem erre az egyre, hogy hasonlítok kolin kürtre, mert hogy neked ő a sztárod, rá gondolsz,mikor magad micsodálod, úgy értem,magad romantikus gondolatokba hajszolod, ha filmjein a csipszet majszolod
mert nem úgy montad,ha ide állok, én vagyok az ideálod, állok a karóktól erre, a nyuszi házától merre? két lépésre,ha jól emlékszem , hogy a déli nap jó szögben érjen
(Colin Firth:filmszínész)
mert úgy montad, ahogy kolin kürt a szemével nézeget, mint a kutyád a kerítést szétszeded, ebből született ama érzésem, hogy kerítésszaggató lehet a nézésem
ahogy falra a vakolat, úgy ragad rád a tekintetem, másképp kellene rád tekintenem?




ahogy hajó a tengeren, úgy ringatózna nyelvem a nyelveden, úgy folyna az ajkamra a nyálad, ahogy prédába mar a vadállat, úgy csúszna csókom a nyakadon, ahogy csigák a nedves falakon



ahogy Nemecsekék a Füvész-kertet , úgy csodálom gyönyör tested, melled üde harmat, ha plakát lennél,a falról is levakarlak



Daucus carota az sárgarépa vagy murok, ragadok rád,ahogy csak tudok, nyállal tapad nyelvedhez a nyelvem, mással is ragadnék,van egy ilyen tervem, harmattal öntözném besztercei szilvád, mint cement a friss vizet mind magadba innád


 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
x
  2012-09-18 21:04:41, kedd
 
  Villant József...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... .........2012-09-18 , 20:50 .

Villant József -

megszeppenve térden állok,
hódolattal nyújtok át egy nagy szívvirágot,
aki adja,az nem dilis,
a virág latin neve:Dicentra spectabilis






-nem lényeges, csak épp az eszembe ötlött-
csókolták már rajtam kívül a lábadon a körmöt,
én ezt a legnagyobb hódolatnak tartom,
mindegy,hogy a cipő milyen:arany-e vagy karton






amilyen messze van a kelettől a nyugat,
amilyen nehéz megfogni egy nyulat,
oly távol essen tőlem,és essen nehezemre
megbántanom téged,jó gondolat,nemde?


































szerelmem,az eget nem,
de az almát a fáról már lehoznám érted,
ezt nálam már elérted,
mást is,esetleg a körtét,
ha a létra ketté nem tört még,
lehet,még a meggyet,
többet nem,csak egyet,
lehoznám én érted még a dinnyét,
csak építtetni kellene egy pincét,
mert akkor lenne hitele,ha mondom,
hogy a felszínről a mélybe lehordom






amilyen messze van a nyugattól a kelet,
amilyen mélyen van az atlantiszi lelet,
oly távol álljon tőlem megsérteni téged,
előbb lesznek hinduk a latinos népek






amilyen messze van Jerevántól Makó,
ahányszor nyerít a trójai faló,
annyiszor mondjam durván ki a neved,
oly távol álljon tőlem perlekedni veled

























ha én a te neved csak egyszer is szidom,
váljék belőlem citrom(Citrus limon),
ha nem mondom ki neved kellő tisztelettel,
ébredjek egy reggel pacsirtafű-fejjel






mondhatod nekem,
hogy a vers az életem,
de ha nem lenne ilyen ihlet,
mit lelkem csak szemedből meríthet,
nem írnék egy árva sort se,
csak állnék,mint egy öreg Porsche






bőröd fehér tündérrózsa,hajad Piper negrum(fekete bors),
arcod nagy szívvirág,szemed harang bim-bum,
ajkad illatos rezeda,pirosló mécsvirág,
fogaid úgy sorakoznak,mint narancseperfák,
nyaktól lejjebb tiltva vagyok,mert megszólal a nagy kürt,
akkor gondolkodj el azon,mi lesz pukkanó dudafürt










rám verte durva bilincsét az este,
boldogan olvadnék most puha tenyeredbe






arcomon a ráncok kisimulnak,
elcsitul a tél,
felébredt szeméttelep-lelkem,
hétfő reggel van,
s te megjöttél






gyöngybetűk gyöngyfüzérré öltik egybe neved,
nevető gyöngysorrá gyöngyöződik szemed




nyújtózkodik a reggel,
én az éjfélt várom,
versem sustorog át
sűrű éjszakákon






a szél hárfázza neved hangsorát,
almazöld,enyhekék szemed bársonyát






hajnal nedve ködlik,
kiserkent ködfátyol,
áttetsző ködfüggöny:
ködfolt-lényed távol
ködkürt szóra táncol






jégfelhő,jégverés,jéghideg ébredés,
jégfátyol jéghegyek jegelik szívemet,
jégmadár jégszeme,jégmezőn jégvirág,
jégvermen jégtorlasz,jéglelkem jégsivár










rejtelmes a reggel,
rejtélyt rejteget,
barnászöld szemedből
rebbent üzenet






akkor legyen mindig éjjel,
ne hordjon a reggel széjjel,
ne is legyen akkor nappal,
ha a lelkem nálad meghal






remeg az éjjel,arcod a hold,
lelkem hold-arcodért sikolt

































minden virág tarka réten
harmatot könnyez ki éppen,
szirmuk tágul,nyílik egyre,
napfény csillan le a gyepre,
ott elegyít fény-oldatot:
égre villan(t) arc-harmatod






az éj csendben lépeget,két kézzel szór fényeket,
lángra lobbant csillagot,egyik éppen felragyog,
éji hodály legszebb éke:szembogarad tükörképe






mikor pillantásod felém rebben,
lelkem hozzád lopakodik csendben,
révedező szíved topog,
gyöngylelkedből kincset lopok






























ahogy dér a fákra kérdezetlen,
úgy ömlik rád a szerelmem,
mohó,vad és telhetetlen






szivárvány feszül szívemtől a szívedig,
a két part közti híd színpompával megtelik,
lelked gyönyörét tükrözi a lelkem,
szivárvány színek tobzódhatnak bennem






mit rab szeme lát túl a rácson,olyan fontos a karácsony,
a versnek vége,a bánat lever,ebből se lett hexameter






szemem a szemedben mosolyog,
láthatod te is ,ha becsukod,
szivárványhártyád lett otthonom,
szemcsarnok vizébe mártózom































az éj kigöngyöli ég-szőnyegét,
díszítésnek csillagokat gombol,
mindig álmos,lankadt holdvilágnál
fáradt lelkem éppen terád gondol






ha nem tetszik,amit lökök,
vonj belőle hát köbgyököt,
lelkemben most éles kések,
hiányzik az ölelésed,
szememben van,nem is látod,
könnyként kicsordult hiányod
































hajad úgy omlik le,mint az alkonyat fátyla,
bölcs némaság terül a végtelen tájra,
alkonyégen csak a hold lebeg,
izzik,mint barnászöld szemed






ahogy izzó parázs örül,ha tűzifák veszik körül,
mindig ilyen érzés fog el,mikor reggel megérkezel







az alkonyat topázkék fátyla
lepelként terül az útszéli fákra,
oly erővel nyit utat a februári ködön,
ahogy én rólad álmaimat szövöm

 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
x
  2012-09-18 21:03:00, kedd
 
  Villant József...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... .........2012-09-18 , 20:50 .

Villant József -

ajkamat át nem törheti,
bár kiszakadt a lelkemből,
de te azért tudni fogod,
kiolvasod a szememből






te a kis herceg(nő) vagy,én az álnok róka,
szelídíts meg,kérlek,s vigyél a bolygódra!





ha láthatom magam a szemedben,
félelmeim elfelejtem,
ha sóhajod a számon piheg,
megrian bennem a hideg,
szemedben reszket a szemem,
szemed édesbús verem






álmos felhők között a Hold sugara andalog,
barnászöld szemedbe fényt szórnak a csillagok


























szeretem a magányt-rólam ez nyílt titok-,
hideg éjszakákon farkasokkal táncolok






ha hosszan írni volna az embernek kedve,
akkor se férne be egy üzenetbe,
érje be hát ezzel,ne legyen letörve,
tudván,hogy nap mint nap gondolok csak önre






szemhéjad,mint az alkonyat fátyla
barnászöld ékköved börtönbe zárja,
az álom már gyengéden cirógat,
beburkol,mint dér az ágakat






testem lomhán heverészik,
nem ingerel hevület,
lelkem kétség-ingoványban:
ilyen vagyok nélküled























nem állok ellen csókod illatának,
úgy ölelsz át,hogy sejtjeim fájnak,
szemem behúnyom,karodban megbújok,
két puha ajkad közé ájulok






villódzik a lelked,ez már a szerelem?
átdereng a fénye csillogó szemeden






szőlőhegyek visszhangozzák verseimet,
szőlőtőkén szőlőgerezd:sorakozó szőlőszemek,
ahány szem egy szőlőfürtben,
neked annyi verset küldtem,
annyi verset küldtem neked,
befedne két szőlőhegyet






dércsípte hajnalon átdereng az ablakon,
égi küldemény,felébreszt a fény,
fényben kecses karcod:tündeívű arcod
























csillagfürtös csillagképek rajzolják meg csillag-képed,
csillagvirág fényáradat csillapítja hiányodat,
így csak akkor vagyok magam,
ha az ég épp csillagtalan





opál-kéklő fényár-ékkő a lelked,
szelídségbe,szerénységbe rejted






hódolód nem fiatal,nem is bátor,
elég girhes gladiátor,
nem gazdag,de doktor úr,
énekmondó trubadúr
































nem rovom fel hibádnak,de én vagyok ki imádlak,
későn szólok,már megkésve,
vagy nem vetted volna észre?
ahogyan rád nézek,azért néhol a rendőrségre beidéznek






mikor messze vagy, hiányod megkorbácsol,
ha a lelkem átöleled,gyógyír-csókod bennem remeg,
korbácsütte égő sebet begyógyít a leheleted






szemem nyitott tó:benne arcod látható,
végtelen tótükörben:öröklét a szememben






derűsen nézem az eget,
csillag-képed visszanevet,
szemem elé álom szitál
csillagmosoly éjszaka vár

























meztelen testeden villódzó fényhullám,
bőrödtől részegült szikrázó fény hull rám






mint egy leheletnyi csók az arcodon,
úgy omlok elédbe,angyalom,
ahogy mosolyod cirógat kedvesen,
úgy olvad el lelkem,kedvesem,
ahogy alkonyat csillan a tengeren,
úgy ragyogsz szememben,édesem






kérészek szállnak a víz felett,meg kell halniuk
mire a nap lemegy,leomlik az alkonyat fátyla,
szemem az eget most szomorúnak látja,
de ha mosolyogni látom cicám,
így görbül majd meg a szám:






























lelkem fahasáb-áldozat,
táplálom perzselő lángodat,
szerelmünk így nem lohad






nem azért mondom ,mert fagy,
de annyira jó,hogy vagy,
nem azért,mert jön az este,
reggel is beléd vagyok esve-





Hófehérke nagyon mérges:
-halljam,ki a vétkes!?
mind kiáltja:én nem,én nem,
csak Kukatörp maradt csendben,
-a mobilomon ki beszélt megint?
szegény Kukára mutogatnak mind







Hófehérke levest főz,
ezzel kissé elidőz,
törpék tisztítják a csákányokat,
Kuka locsolja a páfrányokat,
így néz ki törpöknél egy este,
a Holdtól tudom,mert kileste






kicsi vagyok,kicsi vagyok,
ha megnövök ,3 bálnát úgy megrúgok,
hogy repülni fognak,mint a kotlós tyúkok,
nézők mondják:hú,ty kokot!
repülő bálnák kísérik a Republicot













26 tonna feketeszén fog elfogyni az idén,
a sok eső miatt a fűtési szezon kitolódhat,
ilyen tempót nem bír a hét törpe,
beadják a kulcsot csütörtökre






Ég és Föld között Holle anyó szörfözött,
az esőért felelős változat,
sok vízen a szörf igen jól haladt,
rászólhatna valaki a spinére,
gondoljon már a görkoris idényre






nekem is van pocsítaccsom,
de a világra nincsen kapcsom(net),
nem is baj,mert a világ Te vagy,
minden más csak nagy bélsalak





























kezdem ott,hogy volt egy sárkány,
szíve szurkos,sötét kátrány,
bőre kérges,csupa rapacs,
s bűzlött,mint egy öreg apacs,
mesém másik szereplője
férfi álmok legszebb nője,
csoda testének illata:
hajnalpírnak friss harmata,
ifjú herceget kapta szerepül,
aki harmadikként képbe kerül,
a kardot jól nemigen forgatta,
de mesét írni tudott az ebadta,
tovább gördül mesém cselekménye,
a sárkány a lányt elrabolta,élve,
több se kellett az ifjú hercegnek,
most nézünk elébe izgalmas perceknek,
a herceg a rabló nyomába eredt,
márcsak ilyen ez a herceg -szerep,
egy barlangban találta meg őket,
a sárkány épp fűzni kezdte nőnket,
mármint menjen hozzá feleségül,
minthogy szolgáljon neki eleségül,
a lány hajthatatlan maradt,
kínjában vakarni kezdte a falat,
ekkor lépett hősünk a színre,
vándor mesemondóként szedem őt rímbe,
a mese,melyet elkezdett unalmas lehetett,
mert a sárkány elpilledt,mint egy gyenge lehelet,
a herceg a lányt karjaiba vette,
gondolatban már magáévá tette,
de megvárták ezzel az esküvőt,
sokáig éltették a herceg és hercegnőt,
boldogan éltek,össze nem is vesztek,
gyakran nézegették a terhességi tesztet









 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
x
  2012-09-18 21:01:03, kedd
 
  Villant József...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... .........2012-09-18 , 20:50 .

Villant József -

gyertyalángot gyömöszöl zsebébe a sötét,
öklömnyivé duzzadt lelkemben a szemét,
negyvenévnyi bűnöm gyötör égő karddal,
gyöngyszürkévé sikál a gyöngyszemű hajnal







kibélelted lelkem,mint vánkosmoha az erdőt,
gyöngyszemedbe néztem,s ezzel minden végleg eldőlt






almazöld,enyhekék lelked tükre,
megperzsel,cirógat szemlesütve






álomkép-kőnyomat őrzi a titkomat,
hajnalpír esdekel,de lelkem nem felel






























palaszürke a lelkem,nyűgös,pallérozatlan,
elnyeli jóságod,mint a feneketlen katlan






hajnali derengés,dermedt fű-lehelet,
halkan kérdezem:jön-e majd felelet?






bársonyvirágbarna,enyhekék a szeme,
almazöldet én álmodtam önkényesen bele,
bársonyvirágbarna,enyhekék a szeme,
részegednék gyönyörében,fényben fürösztene






ahogy fjord hasít a norvég tájba,
úgy mar lelkem kínzó vágya,
gyógyír nincsen,mindhiába

























bársonyvirágbarna,tengerzöld az ön szeme drága hölgy?
én már más színt nem is látok,rühellem a valóságot






minden hajnalon négysoros versem
repül hozzád angyalszárnyakon,
bársonyvirágbarna,tengerzöld tekintet,
tűz-szavak törnek fel belőlem,megihlet






lelkem betűket verbuvál,
gondolat-hangsor összeáll,
repülj hajnali hanghullám,
neved édesbús hangfoszlány






bársonyvirágbarna,tengerzöld minden hajnalom,
szélörvény suttog titkot rólad,csendben hallgatom,
csillag fénye huppan a fűbe bezárt ablakon
























angyalszárnyon suhanó versek,metafora-hajnalok,
tüzes libabőr-szavak jelzik:itt vagyok






sóhajod a szél, álomba ringat,
álmom tengerzöld,mélybarna színt kap






minden nő egy fénylő csillag,legközelebb hozzám te vagy,
elvarázsolt tünde fényed,nyújtózkodom,el nem érlek







az éj fogságából ocsúdik a hajnal,
csillagfény-arctükröd elmossa a nappal,
hajnalpír-árnyékot vetít bús szívemre,
csapkodva vár megint éji leveledre


























szivárvány feszül szívedtől a szívemig,
átsétálhat rajta lelkem a lelkedig,
oly erővel vonzza lelked a lelkem,
ahogy a Holdhoz vágyik a féktelen tenger






pillantásod félve rebben,
lelkem feléd imbolyog,
kapaszkodó ölelésben
szívem gyöngylétedért dobog






ahogy a bíbor kürtvirág kancsójának a nedve
rovarokat vonz,önként hullanak édes verembe,
úgy estem én is szerelembe,benned fuldoklom mindörökre






akaratom térdre rogy,szívem eléd tettem,
várom parancsaidat,hűbéresed lettem























pillantásod felém rebben,
lelkünk közt híd feszül,
Pegazuson átnyargalok,
álmom verssé így hevül






lassan felkúszik a fákra az alkonyat,
leomló fátyla rejti az arcodat,
ahogy a dér cirógatja a fákat,
úgy érinteném arc-fátylad






a dombok mögül kifakad a mélabús alkonyat,
úgy ömlik szét a tájon csendben,
ahogy hiányod átjár engem






verseimet akkor küldöm,
mikor lelked szendereg,
hullámverés-üzenetem
szívkapudnál megremeg



 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
x
  2012-09-18 20:58:52, kedd
 
  Villant József...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... .........2012-09-18 , 20:50 .

ahogy mozdony a síneken,
úgy csúszom eléd a térdemen,
nincsen nagyobb örömöm,
jobbkézkisujjkörmödön
ajkammal ledörgölöm
a lakkot,
utóbb úgyis lepattog






ahogy ülsz a térdemen,
azt én nagyon szeretem,
elefántfülembe búgod
(ilyenkor nem is érzem súlyod):
nézd,hol csípett meg a szúnyog!






azért az gyötrelem,
ha olyan helyeken
történt a szúnyogcsípés,
ahová tilos a belépés,
ilyenkor nem láthatom,
hol piroslik csípéshalom




a kertben sokféle virág terem,
bár a talaj mindnek nedves,
szívemnek csak egyik kedves,
szemem szépnek látja mindet,
lelkem csak egyfelé tekintget,
ott pompáznak felöltözve ezer színbe,
de én csak egy barnászöldet szedek rímbe






virág vagy a szívemen,
szerencse,hogy nem vagy rózsa,
mert akkor a szívem szúrna






ha az üzenettár bételne,van-é akkor b-terve,
mert az a gondja,hogy csak 86 sms-t tárol telefonja





























szerinted, milyen legyen egy férfi,
olyan, mint a kék törpökből Tréfi,
vagy úgy oldjon meg minden gondot,
mint a jólfésült james bo(lo)ndok,
vagy úgy énekeljen-é,mint McHaver,
vagy erős,aki mindig követ emel,
-olyan legyen,mint te,
mindenből egy kevés csippentve






most sajnálom,hogy nem tanultam gitáron,
képzelje,verseimet kísérettel adnám elő,
s ön,mint szerelmes hölgy lengén jönne elő,
sejtelmesen nyögne:óh,a nagy Ő!






ahogy vízisíző a léceken,
ugyanő,csak téli bérceken,
úgy csúszom eléd a térdemen,
félve nyitom szólásra az ajkam,
de minek,elfelejtettem,mit akartam





























azért olyat ki látott,meg akarod puszilni a zsiráfot,
annak négy méternél kezdődik a feje,
igaz,ha lehajol,szót érthetsz vele,
ne neheztelj,ne légy méreggel telve,
de úgy tudom, a zsiráfnak is hosszú a nyelve,
ha most mondod,csak nehezítsd a napom,
akkor a sajátom (nyelv) leharapom






örülök,hogy holnap látlak,
mert hiányod nekem árthat,
most is olyan hideg vagyok,
ha meglátlak ,begyulladok






oly puhák az ajkaid,mint a Mingek selyme,
vizenyős dombok közt nyelved van elrejtve,
úgy emlékszem, voltak Mingek,
és selyme is volt majdnem mindnek






oly puhák az ajkaid,mint a Mingek selyme,
gyönyört adó kútforrás ajkad minden sejtje,
nyelved játszi könnyedség,cukorízű falat,
csókod ledöntené a nagy kínai falat









bokor alján bújdosik a köd,
csupasz ágak,mint a rozsdás szög,
hámlik,pattog le róluk a dér,
az éji strázsa,a Hold most kél





bokor alján bújdosik a sötétség,
a Napot az éj orvvadászi lelőtték,
úgy piroslik vére a horizonton,
ahogy vízfesték a vészjelző gombon






az erdőben nagy a móka,
mert behugyozott a róka,
lába alatt ilyen(kézzel mutatni) tócsa







rőt napsugár táncra perdül,
az erdőre síri csend ül,
csak egy apró állat motoz,
lehuppan egy fenyőtoboz,
fák között,mint a házsoron
űzött tolvaj ,a szél oson
amatőr a költészetem?
az 1-4-en sok zseni terem











 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
x
  2011-10-20 08:56:14, csütörtök
 
  PaedDr.Villant József,Villebal

Villebald: Számítógépes versek
recsegnek az ágak
idegen ütemre,
tornyosul a harag,
rozsdát szór szívemre

rám verte durva bilincsét az este,
boldogan olvadnék most puha tenyeredbe

nyújtózkodik a reggel,
én az éjfélt várom,
versem sustorog át
sűrű éjszakákon

a szél hárfázza neved hangsorát,
almazöld, enyhekék szemed bársonyát

hajnal nedve ködlik,
kiserkent ködfátyol,
áttetsző ködfüggöny:
ködfolt-lényed távol
ködkürt szóra táncol

jégfelhő, jégverés, jéghideg ébredés,
jégfátyol jéghegyek jegelik szívemet,
jégmadár jégszeme, jégmezőn jégvirág,
jégverem jégtorlasz, jéglelkem jégsivár

mikor pillantásod felém rebben,
lelkem hozzád lopakodik csendben,
révedező szíved topog,
gyöngylelkedből kincset lopok

az alkonyat topázkék fátyla
lepelként terül az útszéli fákra,
oly erővel nyit utat a februári ködön,
ahogy én rólad álmaimat szövöm
virág vagy a szívemen,
szerencse, hogy nem vagy rózsa,
mert akkor a szívem szúrna

ha az üzenettár bételne, van-é akkor b-terve,
mert az a gondja, hogy csak 86 sms-t tárol telefonja

szerinted milyen legyen egy férfi,
olyan mint a kék törpökből Tréfi,
vagy úgy oldjon meg minden gondot,
mint a jólfésült james bo(lo)ndok,
vagy úgy énekeljen-é, mint McHaver,
vagy erős, aki mindig követ emel,
- olyan legyen, mint te,
mindenből egy kevés csippentve

most sajnálom, hogy nem tanultam gitáron,
képzelje, verseimet kísérettel adnám elő,
s ön, mint szerelmes hölgy lengén jönne elő,
sejtelmesen nyögne: óh, a nagy Ő

örülök, hogy holnap látlak,
mert hiányod nekem árthat,
most is olyan hideg vagyok,
ha meglátlak begyulladok

oly puhák az ajkaid, mint a Mingek selyme,
vizenyős dombok közt nyelved van elrejtve,
úgy emlékszem voltak Mingek,
és selyme is volt majdnem mindnek

oly puhák az ajkaid, mint a Mingek selyme,
gyönyört adó kútforrás ajkad minden sejtje,
nyelved játszi könnyedség, cukorízű falat,
csókod ledöntené a nagy kínai falat

mondhatod nekem,
hogy a vers az életem,
de ha nem lenne ilyen ihlet,
mit lelkem csak szemedből meríthet,
nem írnék egy árva sort se,
csak állnék, mint egy öreg Porsche



 
 
0 komment , kategória:  Villant József 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 748
  • e Hét: 8286
  • e Hónap: 23925
  • e Év: 57321
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.