|
2013-02-23 02:07:53, szombat
|
| |
| |
Paszternák Éva
Hasznára tán a szűk világnak..
Már hiába pattan rügyet a szív,
a test ócska rongyot cipel,
gyűrődésében a könyörtelen
fájdalom, hogy rá már senki sem figyel.
Helyén oktalan kering a vér, csak
lüktet az ér és bizonytalan, hogy
a következő szívverésben az
utolsó hang is benne van.
S úgy haladt el észrevétlen az
idő hangtalan szekere, mintha
olajjal lett volna megitatva, csak
bent nyikorgott a kereke.
Szolgálat volt, hagyva tépni az ócska
szakadt rongyokat, felesleges már
új ruhát venni és felcicomázva
előkotorni az elégett hiú álmokat.
Link Adagio di molto
Paszternák Éva
Szívnagyobbodás
Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyalábok
A vágyra meg szövök gondolatot
és kérek az időtől évet, hogy
ezt a szívnagyobbodást
ne gyógyítsd, inkább élvezd, míg
az érzést vissza nem kéred.
Most engedd, tombolja ki magát,
levegőm úgyis általad veszem,
vizem ajkadról szócsobbanás,
és szemeddel néz a szemem.
Ha mellkasodban nem fér már
a szívedre bilincselt szorítás,
cseréljünk helyet, és hagyd
hogy a szíved az enyémben a
trónusán foglaljon helyet...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paszternák Éva |
|
|
|
|
|
Offline
