Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Harcos Katalin : Könnyek!
  2016-11-23 09:49:59, szerda
 
 
Harcos Katalin: Könnyek Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-11-24 09:12:15
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 79
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: elmondja, Ujvári Zsuzsanna,
kategória: baki/vicces
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Harcos Katalin: Könnyek



Ma sírtam álmomban. Reggelre csupa könny volt a párnám.

Újra találkoztunk. Ott vártál, ahol a múltkor
Megláttalak, odaszaladtam és megöleltelek.
Amikor magadhoz szorítottál, ismét rám tört a mindent elsöprő vágy.
Megpusziltál, én pedig megsimogattam az arcodat
és a szemedbe néztem.
Nem tudom attól-e, amit benne láttam,
de hirtelen elfutotta szememet a könny,
elszorult a torkom, és kitört belőlem a zokogás.
Csak álltam hozzád bújva, és a válladon sírtam,
mint valami kétségbeesett kölyök,
míg elapadtak a könnyeim, és megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Talán csak az utóbbi idők feszültsége tört fel belőlem.

Aztán fák között sétáltunk és beszélgettünk.
Megálltál, szembe fordultál velem,
s miközben tovább meséltél,
a kezeidet becsúsztattad oldalt a ruhám hasítékán.
Az a ruha volt rajtam, amiben először láttál.
A derekam táján, bőrömön játszottak forró, puha kezeid.
Elakadt a lélegzetem,
olyan jóleső és izgató érzés volt,
és én szerettem volna, ha följebb csúsztatod,
és a mellemre helyezed a tenyered.
Ettől rémesen zavarba jöttem.
Inkább távolabb léptem, hogy kibújjak az ölelésedből.
Nagyon vágytam az érintésedre, de nem akartam, hogy észrevedd,
megérezd rajtam a vágyat.
Féltem, hogy csupán sajnálatból tennéd, bármit is teszel...

Később sárguló lombú erdő tisztásán feküdtem a fűben.
Az őszi nap melegen simogatott.
Mellém heveredtél.
Egy ideig néztük a tovasodródó felhőket,
a milliónyi zöld-arany, fénynyalábokkal játszadozó,
integető levélkét..
azután már csak a szemedet láttam.
Ahogy fölém hajoltál, és rám néztél,
valódi vágyat véltem benne felfedezni...

Cirógatni kezdtél a szakálladdal,
hosszan megcsókoltál, miközben leloptad rólam a ruhát.
Pár pillanat, és mezítelenül feküdtünk egymás karjaiban.
Simogattalak.
Élveztem a bőröd tapintását, illatát, azt,
hogy mindenemmel hozzád simulhatok.
Gyönyörködtem benned,
míg te nevetős szemekkel mosolyogtál vissza rám.
Elfogadtál olyannak, amilyen vagyok.
Becézgettük, szeretgettük egymást.
Nem sietősen, hanem kiélvezve minden pillanatot...
Ajkaimmal lágyan megpusziltam a homlokod,
orrod, szád, nyakad, mellkasod,
majd végigsimítottam a gerincedet,
míg végül tested minden intim zugával,
részletével ismeretséget kötöttem.
�--römöd boldogsággal töltött el.
Ekkor belém hatoltál, és én magamba fogadtalak.
Megszűnt számomra a világ, köröttünk minden más semmivé lett.
Csak téged láttalak, éreztelek, akartalak.
Rezdüléseid visszhangot vetettek bennem.
Ritmikus mozgásunk felgyorsult,
szívem a torkomban dübörögve kalimpált,
lélegzetem elfúlt a gyönyör hullámaitól.
Végre valóban velem voltál!
Az volt benne a legcsodálatosabb,
hogy az egészet mély, őszinte szeretet hatotta át.

Szememből ismét könnyek peregtek: a boldogság könnyei...

Sok szeretettel barátaimnak és minden kedves ide látogatónak.
Nagyon új hetet kívánok mindenkinek.
Vigyázzatok magatokra Ebben a csúszós időben :
Szeretettel : Kati::



Most kapok a fejemre hideget ?



 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Rólad álmodom
  2016-11-23 09:40:07, szerda
 
  Harcos Katalin
.....Rólad álmodom...





Tarka álompille szállt szememre,
s hozzád repített könnyű szárnyain.
Úgy vártam erre a bűvöletre!
Lásd, elragadnak forró vágyaim...


Míg szemeimet lehunyom
mosolygós arcod rám nevet,
hívsz, szólongatsz lágy hangodon,
s kitárod felém két kezed.


Hogy ölelhess, indulok feléd.
Simítják ujjaim az arcod.
Ruháinkat dobálnánk szerte-szét...
kérned sem kéne... csak akarnod.


...... .....

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Gyertyát gyújtok
  2016-11-01 10:23:34, kedd
 
  Harcos Katalin: Gyertyát gyújtok.
.




Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.
Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók,majd újat fon körénk...
Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai... már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még
nézd, kedvenc hófehér virágait.
Titkon szívemre csendes béke száll
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadna el végleg a halál,
hisz bennem él, míg ráemlékezem



 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin : Mit mondanál
  2015-08-03 16:24:49, hétfő
 
 





Harcos Katalin:
Mit mondanál...

Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?

Mit mondanál,


ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?

Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?

Mit mondanál,


ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin:Vigasztaló
  2015-08-03 16:15:36, hétfő
 
  ...... ........... ..........


Harcos Katalin
...... ...... .........Vigasztaló...


Bánatommal hozzád szaladtam.
Kitártad felém a két karod,
magadhoz vontál gyengéd-szorosan,
súgva fülembe kedvest, bíztatót.


Sós könnyeimet lecsókoltad.
Úgy figyeltél, mint aki megért...
remegő vállam átkaroltad,
s én oly hálás voltam mindezért.


Meghallgattad, hogy mi a bánatom.
Csendben átöleltél, figyelmesen.
Zokoghattam hatalmas válladon,
míg pusziltad könnyáztatta szemem.


Csak meghallgattál, és rám figyeltél...
Hagytad, hogy kisírjam jól magam.
Odaadón, gyöngéden szerettél,
s én elszenderültem rajtad boldogan.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin . Örökké tiéd
  2015-08-03 16:01:36, hétfő
 
 
Harcos Katalin .

Örökké tiéd

Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.
Bezárkóztam magányom sűrűjébe.
Úgy, mintha ezután sose vágynék
ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.

Aztán egy fénysugár belém hatolt:
rám találtál,

s én magamra leltem.
Újult lélekkel, mint aki sose'volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.

Figyelmed lámpásként fényt hozott,
éjembe szavad reményt és életet...
S míg lelkemben nemrég még csend honolt,
ma szertelen

ontanám rád kincsemet.

Kiáltanám a világba titkomat:
szívem a szívedbe társra lelt!
Idő nem bírhat le, sem fájó gondolat,
hisz szerelmem örök, s a sorsunk, ím betelt!






 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2015-08-03 15:29:31, hétfő
 
 
Harcos Katalin : Nincs semmim

Nincs semmim, mégis gazdag vagyok
mert enyém a végtelen, kék színű ég,
amelyből két szemed rám mosolyog,
felidézve a tiszta tenger színét.
Enyém a napfény is , mely rám ragyog,
sugárkezével forrón átölel
bearanyozva minden új napot,
hisz minden nap új reménnyel jön el.
Enyém a Hold, mely lopva rám nevet
álmokat hozó sápadt éjeken,
amikor halkan suttogom neved,
s karodban ringatsz álomréteken


 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin : Ha ölelsz
  2015-08-03 09:33:08, hétfő
 
  Harcos Katalin:

Ha ölelsz...

Csak lágy szavakkal szólok, szépen,
mikor mézlő csókjaidat kérem;
csak simogatlak, lesve, hogy éled
öledben tüze a szenvedélynek,
s életre kelnek régmúlt remények,
ha ölelsz...



Csak lelkem szárnyal egyre feljebb
extázisunkban élve a mennyet,
s csókokban égő szerelmednek
amíg szent hullámai elfednek
testem karodban alélva reszket,
ha ölelsz...



Csak szívem dobban hevesebben;
lázas örömtől repesve rebben,
mind vágyóbban, mind édesebben,
hogy érted szomjas, remegő testem
láva-öledben elcsendesedjen,
ha ölelsz...


(2009.03.24.)


 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Várlak
  2015-08-03 09:18:41, hétfő
 
  Harcos Katalin: Várlak

Ha lélegzem, sóhajod bennem száll
ha mozdulok, veled mozdul karom
ha dúdolok, énbennem dalolsz már
ha alszom, álmom veled álmodom
ha szólítsz, válaszom szívedben szól
ha kérsz, megadom, mielőtt kéred
ha hívnál, ott volnék, tudod te jól
hogy vágyad legyek, napod és éjed.
Ha vársz, s az idő áll vigasztalan
mindig ott lennék ahol te várnál
és míg várlak, a múló napokkal
végül mindig énhozzám találnál...
(2008.05.11.)

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin : Mondd szabad-e?
  2015-03-28 18:32:55, szombat
 
  ...... ........... ........... .......




A szeretet koldusasszonya

Elfordulnak , lásd , az emberek ,
míg én , utak nincstelen vándora ,
kitárt szívemmel kéregetek ,
mint a szeretet koldusasszonya ...

Két szemem szomjas pillantása
esdekleőn fúródik szemedbe ,
kezem félszegen feléd tárva
kérőn kulcsolódna a kezedre .

Benned támaszt keres két karom ,
szemem tiszta biztatást , új álmot .
Könnyű botom te légy utamon ,
s leszek tiéd én , - ha úgy kívánod .

Vágytam szabad szelet , szökellőt ,
de nem várt más , csak sötét alagút ,
mert roskadozó lépteim előtt
bezártak minden hívogató kaput .

Ha mégis vetettek alamizsnát
utána kaptam két kezemmel ,
elhittem rögtön , hogy az , amit lát
a szem , felér a szerelemmel .

Szétszaggattak karmos tövisek ,
megtépázott minden bőszült faág .
Kigúnyoltak , lásd , a többiek ...


csak kezedben volt békeolajág .

Mint kisemmizett , kósza vándor
szeretetet koldultam egyre ,
de nem volt oly menedék más , hol
enyhet adnának bús szívemre .

Megismernek már az emberek :
vagyok utak nincstelen vándora ,
kitárt szívemmel kéregetek
én , a szeretet koldusasszonya ...






Virágvasárnap Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-30 11:27:44
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 223
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: virág, tulipán, rózsa,
kategória: kreatív
leírás: PP bemutatóból videó

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Harcos Katalin -

Nincs könyörület

Ásító szürkeség matat körös-körül.
Párát izzadnak dermedt betonfalak,
szmog áztatta park hűs esőnek örül,
dühödt szél vetkőztet, s arcunkba harap.
Nyárból tél lesz, s lásd, őszünk alig marad.

Zöld lomb rezeg, pár levél lehull pörögve,
- bár ideje volna, pompája alig van - itt
gyűlik egyre, mélán, összepöndörödve...
az októberi ködben fázósan így lakik,
s didereg haldoklón a fagyos hajnalig.



Korán alámerül a dobozváros.
Az este ezer ablakát zokogva elnyeli,
kong a tér, feslett csizmánk sáros
nyomot éget, s az aszfalt tompán felel neki.
Hűlt falak közt szűköl, ki teheti...

Aluljárók zugai ontják a magányt,
hajléktalanok osonnak vackukra épp
- egy koszlott párna, paplan - s valahány
személyes cuccon őrködnek.

Komor a kép.
Kapaszkodnak a létbe riadtan e-képp.
Egy térden kolduló apát tán meg sem lát.
Őt aggasztja, hogy az éhet elűzni mivel lehet,
míg télbe fordul az esőnedves világ.
Nincs ősz, nincs könyörület, csak pusztaság...
mellkasomon!



Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,
s hiába kúszik torkomra a félsz,
mert eltörpül a rettegés bennem,
ha átölelsz, és csendesen mesélsz.

Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,
ha fázom, takaróm féltőn hozod.
Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,
s felvidít mindig drága mosolyod.

Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,
ujjaid bilincse fonja körül!
Tiédhez igazítom a léptem,
bár tudom, sosem hagynál egyedül.

Anya, hagy súgjam meg a titkomat!
Nincsen, aki drágább volna nálad!
Ezért hallod annyit a hangomat,
s ezért kiáltok mindig utánad.

Figyelj, Anya! Hajolj le egy picit!
Csak átölelem csöppet a nyakad,
arcodra csenek egy nedves puszit,
s tiédhez szorítom az arcomat.

Ha nagy leszek, majd én altatlak el
esténként dallal és szép mesékkel.
Szívemnek akkor is drága leszel,
ha sok mindenre már nem emlékszel.

Én fogom akkor majd a kezembe
pergamenbőrű, rácos kezed,
és csókolom féltőn a homlokod,
mert végtelenül hálás leszek.

De most kérlek, ölelj még magadhoz,
súgd a fülembe a kedvenc mesém!
Had simítsam arcom az arcodhoz,
és mondhassam el, hogy köszönöm, én!




Harcos Katalin



Nézd, Veled leszek.......



Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.

Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.

Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón csiklandozom a talpadat.
Ágyad leszek: selymes, nyugtató.

Zöld lombok halk susogása leszek,
cirógatlak, mint az esti szél.
Smaragdcsillogással körülveszlek,
s tóként, csobogó vizem mesél.

Ezüstös holdként dúdolok neked
altatót, mélykék, bársonyos égen.
Ágyadba osonok, levetkezek...
s tündérként ölellek bűvös éjjen.



Harcos Katalin -

Vége

Közös múltunk lejárt.
Régen magába zárt
a szürke napok fásultsága.
Üres éjszakáim magánya
lásd, most békére vált.
Szívem szabadon kitárt,
hívogató ablak lett mára,
s vígan kacag a bús világra.
Valami megkopott.
Türelmem elfogyott.
Szerelem sosem volt,
s ami volt, az is holt.
Nincs semmi bánatom,
nincs bennem fájdalom.
Ragacsos közönyön
süt át az örömöm.


Harcos Katalin -





Boldogság

Reggel van. A boldogság hozzám simul.
Máris karjába vesz a drága...
és míg az éjszaka tűzlángja kimul
reménybe burkol, örömbe zárva.

Ülök, s robog a busz alattam, -
szürkén, álmosan suhan a táj még...
csak motor berreg, ajtó kattan,
s szívemben gyűlik nem várt ajándék.

Látod, a boldogság hozzám simul ma,
előre vetíti a csodákat.
Mire a reggel bíbora kigyullad
karod ölel, és meghal a bánat.



Harcos Katalin -

Álmodj velem

Álom kell? Hát legyen!Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd,hát veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz,s a két karom visszaölel,
és - lásd!- a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom,- itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán,hogy veled legyek,
és kedvem derül,szívem kitárom.
Légy a kedvesem...vagy a barátom!



Tudod mit,Kedves?Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak,hogyha boldogít!



Harcos Katalin -

Fáj,hogy messze vagy ...

Ma fáj,hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném,hogy itt maradj,
míg csitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám-csak neked-,
hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni-látod?-szép dolog ...
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy,amíg én itt vagyok.





Harcos Katalin

c]Kincseim...... ...........



Nincs semmim,

mégis gazdag vagyok
mert enyém a végtelen, kék színű ég,
amelyből két szemed rám mosolyog,
felidézve a tiszta tenger színét.

Enyém a napfény is , mely rám ragyog,
sugárkezével forrón átölel
bearanyozva minden új napot,
hisz minden nap új reménnyel jön el.

Enyém a Hold, mely lopva rám nevet
álmokat hozó sápadt éjeken,
amikor halkan suttogom neved,
s karodban ringatsz álomréteken


Harcos Katalin -

Örökkön a Tiéd!

Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.
Bezárkóztam magányom sűrűjébe.
Úgy, mintha ezután sose vágynék
ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.
Aztán egy fénysugár belém hatolt:
rám találtál,

s én magamra leltem.
Újult lélekkel, mint aki sose volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.
Figyelmed lámpásként fényt hozott,
éjembe szavad reményt és életet
s míg lelkemben nemrég még csend honolt,
ma szertelen ontanám rád kincsemet.
Kiáltanám a világba titkomat:
szívem a szívedben társra lelt!
Idő nem bírhat le, sem fájó gondolat,
hisz szerelmem örök, s a sorsunk, ím, betelt!




Harcos Katalin -

Kellenek az álmok!

Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!

Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint...
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.

Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!

Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.

Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek...
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!

Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól...
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.

Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jóéjszakát!
Harcos Katalin - Kellenek az álmok!

Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!

Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint...
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.

Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!

Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.

Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek...
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!

Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól...
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.

Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jóéjszakát!



Harcos Katalin -

Arcomra mosolyt csal

Arcomra mosolyt csal az álom.
Szellő cirógatja a homlokom...
kék tündeszárnyad libbenni látom,
amint átsuhansz a lombokon.

Hangod zenél, csendül kacagásod.
Hová repülsz ragyogó tündérlány?
Talán a hős tündeharcost várod
palotád rejtett belsőudvarán?

De nem... csak barátnőd lépdel feléd.
Tenyerén szikrázó kristályt emel,
átnyújtja kincsét, és dalban mesél,
de titkait másnak nem mondja el.

Körül a vén erdő hallhatja csak,
s a vízesés boldogan megremeg,
mert oly szép a dal. Bár hallgatag,
dúdolva kíséri még léptedet.

Arcodra derűt csen az álmom.
Huncutság villan az ajkadon.
Táncos lépteidet visszavárom
bíborló, meseszép hajnalon!


Harcos Katalin -

Ahogy átölelsz...

Lépted koppan... egyre közelebb...
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod.

Ahogy átölelsz... mindez csak álom.
Az érintésedet sosem érzem.
Körülvesz titkos mesevilágom,
s hogy megtörténik, már nem remélem.

Múlnak a napok, hetek, hónapok,
s nem adatik meg, hogy veled legyek...
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.

Perzselő vágyak, szerelmes csókok...
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz... sosem csalódok...
illó boldogság ölel hajnalig.

Harcos Katalin -

Ha megkérdeznél...

Ha megkérdeznél,
szeretlek e Téged
csak hagynám,
hogy szemeim
beszéljenek Neked,
hogy ők, a lelkem tükrei
meséljék el,
mi az, amit érzek...

Ha megkérdeznél,
hogy vágyok e Rád
csak hagynám,
hogy megérints,
kezeddel tapintsd,
hogy Te magad érezd,
ahogy izzón perzsel
kezed alatt testem...

Ha megkérdeznél
vágynék e másra,
kitépném a szívem,
hogy bele tudj látni,
hogy elhihesd nekem,
nincs másnak ott helye
a Te otthonod
örökkön örökké...


Harcos Katalin -

Álmod lennék

Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágy-teli álom,
amilyenre régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás
,csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad...
Ne csak én epedjek utánad!


Harcos Katalin - Szerelemre vágyok !

Már a múlté régi üdeségem.
Szeme fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.
Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre.
Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre.
Tán az tudna oly nagyon kívánni,
aki ismerte az ifjúságom...
aki tudna hinni bennem, s várni,
hogy az álmát én valóra váltom.


Harcos Katalin -

Álmodtam Veled

Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.



Harcos Katalin -

Gyertyát gyújtok..

Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók,majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.

Egy -egy gyertyát gyújtok mindenkiért
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még
nézd, kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadna el végleg a halál,
hisz bennem él, míg ráemlékezem.



Harcos Katalin:

Még várlak
Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
Te adsz majd színt, amíg belé veszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesülve szinte már csodás. . .
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír,


Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyet csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő már csak akkor szeret,
ha tudja, hogy már nem kap több szerelmet,
mint az utolsót, az egyetlen egyet.
Még várlak, bár alig hiszem már rég,
hogy mégis egyszer majd megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell. .





Harcos Katalin

Nézz rám!...... ............. ...... ........... ......





Nézz rám! Nem vagyok már fiatal...
de ha a szád csókolni akar,
szememben ott csillog már a vágy,
s csókjaidat viszonozza lágy,
forró ajkaim érintése.
De kérlek, ne hidd azt mégse,
hogy könnyelműen prédád leszek!
Bár, most kacagva feléd megyek,
mert vágyom gyöngéd szeretetre,
ölelésre és szerelemre,
de tudd: nekem a szex nem elég...
szeretned is kellene még!

Nézz rám! Alakom sem hibátlan...
de lásd: itt vagyok neked szántan!
Neked készítettem a szívemet...
fogadd hát el szeretetemet,
fogadd jóságom és büszkeségem!
Cserébe csak a szíved kérem!
Ha vágyad felébred, és nem múlik,
nézd, ruhám előtted lehullik...
mellem halmai rád nevetnek
felkínálkozva játékos kezednek.
Karjaimat előtted kitárom
és hogy szeress, azt kívánom!






Harcos Katalin : Várlak




Ha lélegzem sóhajod bennem száll
ha mozdulok, veled mozdul karom
ha dúdolok énbennem dalolsz már
ha alszom,álmom veled álmodom
ha szólítsz, válaszom, szívedben szól
ha kérsz, megadom mielőtt kéred
ha hívnál, ott volnék, tudod te jól
hogy vágyad legyek, napod és éjed.
Ha vársz s az idő áll vigasztalan
mindig ott lennék ahol te várnál
és míg várlak,a múló napokkal
végül mindig énhozzám találnál...




Harcos Katalin:

Mondd, szabad-e?


Mondd, szabad-e engedni a vágyat
beférkőzni mélyen a szívembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat
majd változást, akármit szeretne?

Mondd, szabadna-e megszeretni téged,
érezve és tudva: mást szeretsz,
és álmodni gyönyörű meséket,


amiket te meg úgysem tehetsz?


Harcos Katalin :

Asszonyi fohász
Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbekiáltó,
mert élek bűnök közt, eltemetve,
de nézz le gyarló gyermekedre!

Csak a jóra és szépre vágyok,
és lásd, Uram, most hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
de Tőled kaptam ezt a szerencsét,
hogy rám talált, akinek rabja lettem.
Ne ítélj hát szigorún felettem!
Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
Csak a tőled kapott kívánás,
a boldogságra vágyó női lélek,
csak a szép, szerelmes remények.
Csupán az, hogy lelkem feléledt,
és testem szívemmel együtt övé lett...
Hogy szeretem őszintén, önfeledten,
szent tűzben égő, tiszta hevületben.
Soha nem nézek jobbra-balra,
nem vágyom csalóka diadalra,
sem öncélú gyönyörökre, kéjre,
csak őt boldoggá tevő szenvedélyre.
Csak adni, és nem kapni vágyok,
de lásd, megbocsátásért kiáltok.
Uram,

Te adtál női lelket,
ami szomjazza a szerelmet,
s vele testet, örömre készet,
amíg el nem veszi az enyészet.
Akaratot is, hogy ellenálljak
száz kísértésnek, ezernyi vágynak,
de képességet is, hogy szeressek,
s miatta -látod- bűnbe essek...



Uram, segíts, hogy amíg élek


ne ejtsenek rabul más szenvedélyek,
de őt, engedd boldoggá tennem!
Aztán helyette is ítélj felettem!
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 95 db bejegyzés
Összes: 4184 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 260
  • e Hét: 1976
  • e Hónap: 9150
  • e Év: 234802
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.