Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
x
  2012-11-05 17:25:50, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: Könnyebb lenne minden

KÖNNYEBB LENNE MINDEN

(1)
Van valami hirtelen otthonosság
abban, ahogy a fűtetlen helyiségek
jutnak eszembe, borotválkozás,
öltözés közben, hogy egyetlen
olajkályha sincsen, mert
mi szükség lenne rá éppen ott.

Az övemet keresem, de lehet,
hogy ez is csak egy példa
valami más helyett, mint ahogy
a borotválást mesélted, meg az
öltöztetést, az is, hogy biztosan
megvágtad az arcát valakinek,
aki nem volt a testvéred már akkor.

Végül is majdnem mindegy,
addigra én már kabátban állok,
fogalmam sincs, mi következik,
esetleg kinyitom a zárat, megoldom,
és ebben a lassú oldódásban
zsebre dugott kézzel mozgok tovább.
Mintha el lehetne titkolni,
milyen egyszerű gép vagyok.

(2)

Aztán már csak ez a kattanás
az állkapcsom felől, mikor végre
megszólaltam volna, ugyanaz a hang,
motorháztetőt támasztanak ki.

(3)

Nem tudod megmagyarázni, mondtad,
miközben én az autót próbáltam beindítani,
de ez a táj el van rontva,
nem a részletek, hanem az egész,
hogy ez így egyben már nem is látvány,
ahogy szinte még sugárzik is,
de ezt se rendesen,
mintha egy tévét néznénk,
bármerre fordulunk.

Közben meg ez a kockánkénti moccanás,
lebegés szinte, vagy még annyi sem,
megáll, megfeszül a kép, összegörnyed,
mintha egy tüdőben próbálnánk talpon maradni,
most beszorul a levegő, igen,
most elkezd fájni,
nem lehet már kitérni előle,
ez a puszta légszomj én vagyok.

(4)

Milyen kedves egy ilyen kicsi gyűlölet,
neked nem kell, azt mondod,
úgyhogy felnevelem magam,
aztán elviszem hozzád,
ha már elég nagyra nőtt,
jó vendég leszek, hideg mint a kádszél,
próbálsz megkapaszkodni, feladod,
a mosógéped kattog,
nem értem mit mondasz,
megcsörren a telefonom,
így beszélgetünk.
Ha állatok lennénk, persze,
könnyebb lenne minden.

(5)

Egy kapualjba próbáltam behúzódni
a jégeső elől, azt hiszem épp tőled
jöttem el, hétfő volt, vagy legfeljebb
vasárnap, nem emlékszem, lehet,

hogy csak egy futó zápor, de nagyon
sokan álltak már ott, valaki mögöttem is,
nem láttam, egészen rámtapadt az ing,
próbáltam elválasztani a bőrömtől,

és hirtelen a fülembe suttogta, hogy férfi
vagy, de akkorra már elállt, mindenki
lökdösődni kezdett, én meg azt
a szűk rést figyeltem, ami kinyílt,

jött át rajta a fény, de nem ajtó volt,
legfeljebb levélrés, vagy még az sem,
nem tudom, de nem lehetett több, ebben
biztos vagyok, egyszerűen nem lehetett kijárat.


 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2012-11-04 17:00:20, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: Nem áll meg


Nem áll meg


(1)

Hozzád már nem tudok beszélni,
ebben a fémes sötétben, nézek ki
inkább bármi másra, de beszélni,

azt már nem tudok, és kihajolni
sem, a bordák közül, tapogatni csak,
milyen érzékeny ez a hideg ablakrács.


(2)

Belül meg a hirtelen rajzás,
nem tudom megállítani,
ahogy jönnek elő, padlórésből,
szekrény alól, még nincs
tavasz sem, de már mindenhol
ők mozognak, a hangyák,
ezt egy természetfilmben láttam,
percek alatt csontig lerágtak valamit,
de akkor már nem ismertem fel.


(3)

Vagy mégis, sétálni inkább,
megkeresni a legegyszerűbb
helyet, egy raktáráruház,
egy szerelőcsarnok mögött
kit zavar, hogy ilyen
hangosan zörgök.


(4)

Ahogy egy régi fénykép előkerül,
eszembe jutsz, a legváratlanabb
helyről mindig, kempingszékek
a tisztás szélén, egy fa hideg

árnyéka rajtuk, mintha nem is
számítana, az erőlködés,
mikor mosolyogni próbál
két kiszáradt koponya.


(5)

De egész éjjel jár fölöttem valaki,
biztosan nő, gondolom, mégsem
tudom kitalálni, mit csinál. Fekszem
az ágyban, a kopogását hallgatom.


(6)

Nem áll meg, nem mozdulok.

 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-17 21:12:18, szombat
 
  Krusovszky Dénes
A régi jelentés


Bármilyen óvatosan beszélsz, mire
mondatod véget ér, megsavanyodik
a szád. A régi jelentés faggyúját
úgy látszik, mégsem sikerült eléggé
letisztogatnunk, hiába forgattuk
annyit a szavakat. Hallgatok inkább,
de ha megszólalnék is, azt mondanám,
amit elvársz. A jövőnkre nézve mit
jelenthet vajon, hogy egy szalonnával
álmodtam? Cáfolatnak egyelőre
még kevés, de nem biztos, hogy nem igaz.
Bárcsak ne az jutna eszembe folyton,
hogy mennyi aljasságot követnek el
délutánonként a tánciskolában.

 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-16 19:28:20, péntek
 
  Krusovszky Dénes
Ornamens


Kapualjban
azt hitted még várnak,
falnak veted
tétován a hátad,
most már nem kell
rohannod előre,
rádfeszül a
lassúságod bőre.

Akár nyitott
pinceajtón, hideg
szavak jönnek
elő, de hát minek
próbálnád is
lakatra zárni ha
beszédednek
nincs mit felhoznia.

Gyűlik mégis
valami anyag itt,
egy résen át
látod darabjait,
szétoldódik
minden részletébe,
mint egy anya
gyengébb szervessége.

























 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-16 12:44:31, péntek
 
 

Krusovszky Dénes
Csak egy kenyér


Csak egy kenyér képes olyan szótlanul
panaszkodni, ahogy ez a nehezen
távozó délután fordít még egyet
a szétdobált tárgyakon. Nem fűz többé
érdek a hátsó kerítés szorosra
font dróthálójába akasztott disznó-
állkapocshoz, ha mégis, akkor ennél
gyávábban talán már emlékezni sem
lehet. Se a súlyos damaszt abroszok
közé a szekrénybe, se a gyógyszeres
fiók mögötti résbe nem dugtam el
semmit, viszont, mint aki váratlanul
megrekedt egy szűk padlásfeljáróban,
én is folyton lefelé mutogatok.




















 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-13 08:45:20, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: Elromlani milyen szép

Elromlani milyen szép

Rossznak kellene lennem,
hogy erről mondjak valamit,
ahogy megyünk el, egymás
mellett, az milyen szép,
mint a busz kijelzője,
elromlani milyen szép,
minden megálló végállomás.

*

Nem éreznek semmit,
fáradtan mozognak, hideg szavak
kopognak egy betonkeverőben.

*

Vonatablak,
az alagút végén
felvillan mégis,
de üres keret csak,
nincs mögötte táj,
ha sötét lenne újra,
talán meglátnám
magam.

*

Aztán szabadnak lenni,
mint egy tárgy,
próbálom elképzelni,

egy kalapács például,
megfogod
és nincsen benne isten.

*

Soha nincs itt és beszél,
hogy elrontani milyen szép,
mondjuk szakállal az arcot,
de ami nincs itt, az beszél,
már nem jut eszembe semmi rólunk.

*

Egy hentespult a legelőről
vajon mit tudna mondani még?


 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-11 16:42:49, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: Ne legyen ablak

Ne legyen ablak


Hiába néz az udvarról felfelé,
ez most ne legyen ablak,
rácsai között, ha mutogatsz is,
ne értse meg a jeleket.

*

Este van, még nem késő,
beszélj a konyháról, a gázpalackról,
egy édességről, amit őzgerincben sütnek,
ha kell, erről a formáról beszélj,
mint a papír, mondd ezt,
mint a papír, úgy törik a test,
még mindig este van,
még mindig nem késő
felvágni süteményt, könyvet, eret.

*

De hiába figyel az udvarról,
ne legyen ablak, a vers,
átlátszó ne legyen.


 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-11 15:41:59, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: Másolatok (verzió #2)
Másolatok

Történnie kellene már valaminek,
erre gondoltam, vagy talán
mondtam is, ha volt velem valaki,
amit már nem tudok felidézni,
mert hirtelen megláttam a tavat,
és ez a kép mindent elnyomott,
a tó vize ugyanis le volt eresztve,
és emberek álltak a helyén,
a leveleket seperték, az avart,
ami összegyűlt a mederben,
betonnal volt kiöntve,
ameddig elláttam,
szürke beton volt mindenütt,
a csónakok meg egy nagy
halomba összehordva,
és akkor megértettem,
az egész tó, de a part is, és a víz,
ez mind csak másolat.

*

Vagy lehet, hogy egyszerűen
rossz falhoz támasztottam
a fájdalomlétrát.

*

Máskor meg a fejfájás, ahogy
átüt kávén, gyógyszeren,
de legalább, ha sétálunk,
elpattant egy ér a szemedben,

mutatod, én meg, hogy egy
tenger fenekén élünk, mondom,
és eltorzul az arcunk, ahogy mosolygunk,
ragacsos fölöttünk a tavaszi ég.




 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-09-11 07:28:48, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: A hajnal szabályai


A hajnal szabályai

Milyen ésszerűek a hajnal szabályai,
valami ráadásul mindig eltakar,
így még hazudnom sem muszáj,
egyszerűen mindegy,
ha azt mondom, a lakáson, vagy azt,
hogy egy kerten
sétáltam át
mire ideértem.

Csak a mozgásra kell nagyon
figyelni, mert ezek a régi alkatrészek
könnyen elcsúsznak egymáson.

Ha a másik irányba nézek, ott meg
a lebegés, ahogy közelít egy hang,
de mielőtt meghallanám,
mint a puskagolyó,
valami hamarabb betalál.

Közben persze egészen
mást akartam mondani:
annak lenni, aki csukja a szemét,
álldogál, ráér, jó esetben valakit bevár,
leveri talpáról a sarat.
De ebben a látványban én már
nem tudom, melyik vagyok.

Talán az, aki korábban végignézte
az estét, először valami kisebb
részre próbált figyelni,
aztán meg, ahogy jött át minden
erre az oldalra.
Mint egy fenyegetés.
Például a teherautók, hogy hozhatnak-e valamit,
vagy a buszok, még több embert,
mintha nem is lenne az egésznek váza.

De nincs teljesen sötét, soha nincs,
nem fekete, inkább kék,
mintha egy indigón közelednének
és ami itt látszik,
az csak a másolat.
Az éjszakai buszra várakozók fehér
bőre ragyog mint egy gyógyszerreklám.

A huzatban lassan
elkezd mozogni az asztalra borult só,
de amit ott kiír,
azt én már nem tudom elolvasni.

Vörös kert, csontszínű padokkal,
vagy valami ehhez hasonló.

Fakul, de tiszta nem lesz,
mondod közben
és egy fehér lapra mutatsz,
én már vinném is,
de folyton hullanak,
mindenhol ott vannak körülöttem
ezek az apró darabok.

Mint tegnap, vagy tegnapelőtt inkább,
a hirtelen fékezésnél éppen
kapaszkodott mindenki,
egyetlen szatyor borult fel csak,
de ami ott szétgurult.

Mégis, hiába fordítanám most
feléd az arcomat,
a neonfényben nincs
bocsánat.

Mert nem csak ezek a hideg eszközök,
ha elindulnék, a nappali égbolt ugyanígy,
bármilyen is legyen,
a felhők rajta, vagy a hiányuk,
máskor a köd, az avarfüst
és a bekötőút is,
ahol le kell majd fordulnom,
vagy már le is kellett volna,
az erdősáv fái,
mögöttük a dögkút, a szeméttelep,
a másik oldalon meg a nádas,
ha van az alján, akkor a víz,
és még tovább, a régi gyümölcsös,
a madarak az ágak között,
vagy ha repülnek éppen,
akkor a bodza is, amit elszórnak,
a nehéz, nyálkás levegő,
ez mind,
tudomást sem vesz rólam.

Vitatkozni felesleges, a végén
úgyis a test hibáinak lesz igaza.

És akkor az a részeg férfi,
akit az utcán láttam,
felemelt kezében egy vasrudat tartott,
közben rettenetesen
ki akart mondani valamit,
de már csak hörögni tudott.
Mélységesen mély tartomány
neki ez a hajnal.
Egy ilyen vasrúddal milyen sok
dolgot lehetne csinálni, erre gondoltam,
ő mégsem tört össze vele semmit,
de ameddig láttam, nem is dobta el.


 
 
1 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
x
  2011-08-21 19:58:54, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-02-09 14:42:22
Krusovszky Dénes: Erdősáv

Erdősáv


Valami még mindig hiányzik,
csak a helyét tudom megmutatni,
egy nagy, fehér falon a szegnyomok,
felmeszelt törzsű fák.

*

Van egy ketrecem a kert végében,
de nincsen hozzá kutyám,
kicsit távolabb meg ott az erdősáv,
esténként, mikor fúj a szél,
idáig hallatszik, ahogy susog
az ágak közé akadt sok szemét.

*

Ha nem félnék a következő sortól,
innen már nem is mennék tovább.

*

A szemközti padon ül és
nem csinál semmit, meg
sem mozdul, csukva a
szeme, de a kinyúlt bőr

és a vastag zsír alatt még
megismerem a fiatal férfi testét.
Hogyan szólítsalak meg?
Lelkiismeretfurdalás-apa.

*

Ez volt a helye, pontosan itt.
Egy ágyban fekszünk,
háttal egymásnak,
levegőt veszünk,
összeér a bőrünk,
kifújjuk, szétválik.
Összetapad. Szétválik.
El fogom használni
az arcod mint egy szappant.


 
 
0 komment , kategória:  Krusovszky Dénes 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 704
  • e Hét: 9581
  • e Hónap: 25220
  • e Év: 58616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.