Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2012-11-27 12:55:28, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ....... 2012-11-27 12:41:38

Jászay Horváth Elemér

Őszutó I...... ........... .........



Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.

Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan,
Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót;
A hószakállú Tél nyomán suhan,
Zúzos iszákja rejt kemény fagyot.

S a csöndes erdő álmai felett
Szorongva szállnak lomha fellegek,
Mint óriás hajó sötét vízen.

Harcos hajó, mely ácsolt, barna hátán,
Barbár szíveknek kedvelt, szűzi zsákmányt:
Egy hófehér tündérleányt viszen.

Nyugat ,1910. 6. szám

Link



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ....... 2012-11-27 12:41:38





Jászay Horváth Elemér - Őszutó II

Rideg az ég, fagyos a föld színe,
Sápadva veszti a nap bíborát,
Bújjunk melegre, törpe-cimborák,
Föld keblibe, mély barlang mélyibe.

Gonosz öreg a Tél, mellen ragad
S megdermeszti az apró szíveket.
Föld-anya melle kedves és meleg,
Ölelve rejti a kicsiny hadat.

A barlang ékes drágaságtól csillog,
Tüzes gyémántok, nagy, véres rubinok,
Bágyadt opálok égnek vetekedve.

S hol a barlang sötétlő szája tátong,
Kincstartó őrként jó, öreg barátunk:
Téli álmot alszik a barna medve.

Link

 
 
1 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
x
  2012-11-24 15:48:39, szombat
 
 

Jászay-Horváth Elemér

Alvó dalok...... .....



Véres szívem fölött még dallamok alusznak,
Száz évesek, borúsak,
Illatba', könnybe' dúsak:
Csöndes csillapítói a lázas famulusznak,
Ki élettitkokon tűnődik.

Ha teste oszlopát a kétség karma rázza
És csontokig, velőig
Vert kínok közt vetődik:
Bús, árva, halk dalokkal kiszínesül a láza
És áldoz szép fantáziáknak.

Ma már nem bántja vágy, tudásnak szörnyű szomja,
S csöndes szívén ha áthat
A titka tűnt csodáknak:
A szív nyugvó zenéje szent zsongásába vonja,
S rossz kínjai álomba halnak.

Nem, nem bocsátalak még dallamok, szűz álmok!
Varázsos szent hatalmak,
Teremtői a dalnak:
Kik ős fegyverzetekkel megnyugtató őrt álltok
Véres szíve fölött egy vén diáknak.

Nyugat , 1910. 22. szám

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
x
  2011-09-18 14:23:07, vasárnap
 
 

......



Jászay-Horváth Elemér - Decrescendo

Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő bánatoknak halk léptű hirdetői!
Bús kővé merevülnek palástom dús redői,
Szép, szózatos szoborrá az asszonyt-váró leplek.

A szívem oly szerelmes, oly bánatos és női,
S a lankadt szárnyú vágyak esténként úgy belepnek.
Óh, tőlem messze szálltak a kacajok, a kedvek,
S meddő kezekkel járnak az élet magvetői.

Szonettek, holt leányok, bús szivemből fakadtak,
Virágosan feküsztök, fehéren, dermedetten,
Mint holt kezek, szegények, mik mindent odaadtak.

Belőletek mi pompás sírboltot építettem
Pár elhervadt virágnak, vágyaknak és szavaknak,
És reszkető kezekkel alávésem:
Szerettem...

Nyugat , 1910. 17. szám

Link

 
 
2 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
x
  2011-08-30 11:58:46, kedd
 
  .......



Jászay-Horváth Elemér - Halottak útja

1.

Hogy meghaltam, az volt az álmom.

Asszonytól kellett akkor válnom,
Virágos kerttől, melyben éltem.
Kiléptem kedvelt ajtaján,
Akkor szakadt meg épp' az éltem.
Ősz volt, szeptember volt talán,
Hervadt, álmokba széditő.

Elmúlt mellőlem az idő,
És minden elmúlt, mint az élet.
Szédülve, reszketőn kerestem
A sok mindent, mi semmivé lett:
Én kedvelt ajtóm', vézna testem',
Bús szitkaimat, e furcsa hadat,
S fájdalmamat, mely végkép elmaradt.
Óh fájdalom, te drága mívü ékszer,
Vágyódtam rád, kerestelek, - hiába.

Az úton voltam, melyet kétszer
Nem járhat meg az ember lába.

2.

Az úton voltam, merre nincsen út.

Hallottam még zárúlni a kapút,
Utánam kapott kis illatkezével
Pár hervadó, vággyal terhes virág,
A messze multból még fölébem ível
Egy tört kacaj, fájó melódiák:
Árnyék csupán. Testetlen, léha semmi.
Elindultam. Nem tudtam visszamenni,
S nem tudtam, hogy mindennek vége már.

Hogy rám a Semmi örök réve vár,
Hol nincsen álom és nincsen valóság,
Hol nem teremnek asszonyok, se rózsák,
Hol nem kell félni se csöndtől, se széltűl,
Hol nem lehet szeretni és szenvedni
Könnyek nélkűl és kacagások nélkűl;
Egy van csupán: a semmisítő Semmi,
A végtelen, az örökegyvaló.

És szóltam: Lelkem, árva, büszke lelkem,
Nagy pusztában vetett szó, elhaló,
Együtt vagyunk már. Én magamra leltem.
Magamra hagytak, magamban, magamnak.
- Elindultam útján az úttalannak.

3.

Titokzatos, hűs szél sodort magával,
Mint szürke felhőt halványkék egen.

Jártam királyi bársonyszőnyegen,
Mely ékes volt bús szájak bíborával;
Szájakkal, melyeket magános ágyban
Csókoltam egykor, vagy csókolni vágytam
S megérkeztek most bús, halálos őszre.
Könnyverte gyásszal mért rándultak össze,
Hogy átsuhant felettük könnyü lábom,
Hogy emlékem most rajtuk átrohant,
Mint gondolattal terhes őszi álom,
Mint gondolat, mely álomban fogant?
Hisz eltemettek, régen eltemettek.

Vonaglottak, vagy éngem emlegettek,
Vagy elsirattak, s így szóltak: Szegény,
Élettől, tőlünk elköszönt legény!
Jó szíve volt, és sorsa mostoha.
Vágyott reánk és nem csókolt soha
S utolszor visz most fölöttünk az útja.
- Ezt mondták-é, vagy más ilyet... ki tudja?
Beszédjöket már nem értettem én,
És nem hallottam; ima szól vagy átok.

Mentem bús ajkak bíborszőnyegén.
Fakadtak rajtuk csodaszép virágok:
Fehér hajnalvirágok, lopva kúszók,
Kis gyöngyvirágok, tavasztól búcsúzók,
Sok ringó rózsa, lankadt liliom,
Sok könnyharmattól nedvesűlt szirom,
Fehér palásttal dús kaméliák:
Virág, virág, halottnak nőtt virág.
Mint színes tenger hullámzik megettem,
Tűnt emlékem, nevem fölé borúlva:
Fekszik feledten az, virágfedetten,
Mint színes szallag halott-koszorúba.

4.

Reggel, vagy este, mindegy a halottnak.
Az örökegy Sötétnek lakja házát.

Mellettem karcsu fáklyák ágasodtak
A földnek fojtva füstjük sűrü gyászát.
A távolból, hol gyertyafény derengett,
Szálló tömjénfüst kék zászlója lengett
És zengett a Circumdederunt.

Körűlölelt a hangok síma karja,
A lelkem zsibbadt tompaságba bénult,
Alélva vitt a sóhajok viharja,
Sötét hajót, a semmiség ölén.
Bús gyászruhák bánatja szállt fölém
És könnyek árja verte útamat.
Futott velem a kettős áradat,
Elringatott, magános néma holtat,
És könnyek, hangok daloltak, daloltak:

"Körűlvett már az Isten, árva lélek,
Az örök Úr, a léten kívül Élő,
Az életen, halálon túl itélő,
És ő igaz és örök az itélet.
Hol van neved? Virágokkal fedett,
Virág ha hullik, végkép feledett.
Hol van emléked? Ma még gyásszal éget,
Gyászt hogyha dobnak: az fedez be téged
Híred be romló, semmiségbe omló,
Virág és gyász elmúlik, mint az élet,
És a halál az élethez hasonló.
Körűlvett már az Isten, árva lélek!"

Kongottak a szavak, mint gyászharangok.
Mellem szorongó félés emelé.
Dalolva vittek könnyek, könnyü hangok
A semmisítő Istenség felé.

5.

És találkoztam bíboros szívekkel,
Égő szivekkel találkoztam ott,
Kiket az élő könnyedén vetett el,
S most esdekelve kérlelt a halott.
Mert éled azt, ki hű szivek felett él.

És szóltam egyhez: - Szív, tudom, szerettél,
S szeretted árva életem', tudom.
Kérlek, bocsáss be bíbor kapudon!
Felelt a szív: - Sajnállak, árva lélek.
Piros vagyok még és élettel élek,
Fehéren szállsz te, némán, hidegen.
Mit is keresnél forró szíveken?
Rossz egyesűlni élőnek halottal.

Már reszketőn és sírva álltam ottan,
S kérleltem sorba mind a szíveket:
Fáradt vagyok, szívek, űzött, beteg.
Bocsássatok be, meggyógyítanátok.
- De ők hallgattak, mint a néma átok.
Tenger szivek közt én, magános árva,
Hajótörött, kit a tenger kivet,
Még esdekeltem, karjaim' kitárva,
És szomorúan kértem egy szivet:

Szív, drága szív, te jó vagy bizonyára,
Óh kérlek a szűz szenvedő Anyára,
Bocsáss magadhoz, mert megfojt a Semmi.
Egy percre hagyj csak nálad megpihenni! -
És szólt a szív: - Fiam, te drága lélek,
Hideg vagyok már és többé nem élek.
Az életem tevéled megszakadt:
Anyád vagyok, és meghalok tebenned.
Holtnak holtat ölelni nem szabad,
Menj, jó fiam, hová rendelve menned. -

Szó, elhaló; nő, eltünő... hiába!
Magam vagyok a végtelen világba'.

6.

Reám borúlt a feledés,
A pusztaság, hol semmi sem ver,
Hol nem hullámzik zöld vetés
S embert nem ért a csöndes ember.
Hűs homokon bénúl a láb,
Alélva visz tovább-tovább,
Fáradtan, csendben és örökre.
Bús szolga-vágy hiába vágy
Csüggőn tapodni durva rögre.
A pusztaság hulláma lágy,
Léptem zaját a csönd s a hűs homok
Beissza, mint elnémult lábnyomot:
Egy-egy percemnek könnyű sírját.

És fáradt emberek vonúlnak,
A pusztát léptekkel beírják,
Léptekkel, melyek elsímulnak,
Elmúlnak, - s ők mennek előre.
Halvány csapat, szomoru, pőre:
Roskadt gerincű férfinép, konok,
És meddő méhű, lankadt asszonyok.
Be nem telt vágyak gyilkos szívü népe,
Mennek a végső itélet elébe,
És én megyek, megyek közöttük.

Óh átkozott álmaink,
Melyekkel eltünt életünk' beszőttük!
Óh átkozott vágyaink,
Mik új vágynak adták csak életet!
Óh kívánt, ifju életek,
Miket mohó, friss ajkunk elvetett,
S most nincs, ki percre nyujtsa életünket.
Hiába már: volnánk bár ujra ketten,
Mert életért a sors halálra büntet.
Megyünk halottan és feledten,
Társ nélkül, a nagy pusztaságon át,
Mert elértük a feledés honát.

7.

Az egyik szólt: - Én dús voltam, hatalmas,
Élet-csatákban mindig diadalmas;
Éltem, meghaltam, mint más agglegény
S jótékony célra hagytam mindenem.
Tudom, most áldhat ott lenn sok szegény,
És áldó ajkuk fönntartja nevem.
És szólt a másik: - Király voltam én,
Három világrész fénye volt enyém.
Bejártam kincsért küzdve Indiákat,
Minden körém gyűlt lenn, mi szép, mi jó.
Nevem tanúlják könyvből a diákok,
És ércbe vési tetteim' Klió.
A harmadik szólt: - Én szűz módon éltem,
Örök imádság, inség volt az éltem.
Gyötrődő testben hitnek lángja ég,
Isten felé fordúltak a szemek.
Most síromon csodára vár a nép,
S szentté avatja Róma nevemet.
A negyedik szólt: - Én költő valék.
Hírem csodás, nem múló lánggal ég.
Dalokban új, nagy szépségekre leltem,
Dalossa voltam szívnek és a szemnek.
Ércnél tartósabb emléket emeltem,
Hegynél magasabb emlékét nevemnek.

Fáradtan szóltak, halkan és leverten.
Távol fény csillant zöld, örökzöld kertben
És felszólalt egy férfi hangja, csengve.
- Uram, előtted állok ím esengve,
És, életen túl, életért könyörgök.
Szegény voltam, mint hétköznap az ördög,
Rossz koldusok, erőtlen és tudatlan.
De éltet adtam! Éltet adtam!
Két kis cselédem sírja most nevem,
Kiket nemzettem és vezettem kézen.
Óh áldd meg bennök élő életem!
Mert érzem én: nem haltam meg egészen.

És zengő szóval hangzott az itélet:
Övé az élet! És áldott az élet!

8.

Mentem tovább a pusztaságba, mentem.
Tünődtem még a zöld, örökzöld kerten,
A másik kerten, melyben éltem
S kiléptem mégis ajtaján...

És ekkor asszonyt látni véltem:
Arany nap tündöklött haján,
Vágyak borultak csípejére.
Hogy lángolt, égett, forrt a vére,
Hogy folyt a vérem, folyt a vérem!
És hogy szerettem...!
Már soha többé el nem érem,
S gyümölcstelen veszünk mi ketten,
Megyek tovább a pusztaságon át.
Óh édes csókok! Édes asszonyok!
Már szívemet és lábaim nyomát
Befolyja a felejtető homok.
Azt sem tudom: valóság volt vagy álom
Én életem, szerelmem és halálom.

Nyugat , 1911. 10. szám

Link



 
 
0 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
x
  2011-08-29 06:44:08, hétfő
 
 





Jászay-Horváth Elemér - Dolce far niente

Édes semmittevés. Hő nyári délután.
Lankadtan lógó lombok.
Fakó lepkék, bolondok.
Nyujtózkodás az élet békessége után.

Régi verseket mondok.
Fekszem a fű között jóízűen, bután.
Nem ámúl most szemem szívdöbbentő csudán,
Nem bántanak a gondok.

Pedig szép életünk oly gyorsan elfut ám
És nemsokára tán halotti ágyat bontok
Egy őszi délután.

Keserves könnyet ontok
S elküldöm vágyamat, a végsőt és bolondot
Tűnő asszonyszemély, tűnő élet után.

Nyugat , 1911. 20. szám

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
x
  2011-08-24 20:35:01, szerda
 
 
...



Jászay-Horváth Elemér - Hófehérke temetése

Temetésre szép koporsót szép szavakból ácsolok:
Ácsolok a bánatoknak sötét ébenfa-szavából,
Álmok hajló ciprusából, suttogón mit küld a távol,
S illatoknak cédrusából, melyből illatkönny csorog.

Szép koporsót gyönge karral fonja átal száz virág:
Koszorúzom fáj-virággal, könnyel ékes gyöngyvirággal,
Fehér arcu mirtusz ága hadd ölelje halkan átal,
Illatozva símogassák, bús, komoly kaméliák.

Sok virággal ékes kertem temető lesz, bús, kietlen,
Ácsolok nehéz koporsót, sok virág közt, könnyesen,
Hadd nyugodjék illatok közt, szép szavak közt, holt szinekben.

S mig fölötte ég sötétül, barna bánat szárnya lebben:
Édes álmát nem zavarja vén szemeknek könnye sem.
Hófehérke nyugszik itten hófehéren, csöndesen.

Nyugat , 1910 · / · 1910. 22. szám

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
x
  2009-10-08 00:08:23, csütörtök
 
 

........



Jászay-Horváth Elemér - Hová megyünk?

Most átölelsz, s viszesz magaddal
Suhanó, szálló szárnyakon:
Olyan vagy, mint egy büszke angyal.
Arannyal ékesűl fejünk,
Káprázva szállunk és vakon.
- Hová megyünk?

Elbúcsúztam a vágyaimtól.
Az útunk végén, jaj, mi vár?
És reszketek, mint félve indúl
Hosszú útjára a beteg,
Mert szíve fáj s nem érzi már
Az életet.

Most átölelsz s viszesz magaddal.
Az útunk végtelenbe vész.
Nem küzködök már bús magammal,
Mert nyugtató szárnyad fedez;
Röpűlünk: és ez az egész
És minden: ez.

A semmiségbe elmerűlünk
És nem vagyunk s nincs semmi sem.
Még egyszer fölmerűl előttünk
Egy régi ház, s az életünk,
S feljajdul halkan a szivem:
Hová megyünk?

Nyugat , 1910. 22. szám

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jászay Horváth Elemér   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.