Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
x
  2012-12-25 21:07:56, kedd
 
  Szabó Zsolt - Túlbecsült álmok

Egy halk pillanatig sem volt csendben.
Lángoló érzelmek tusája
dúlt-fúlt már felolvadó szívemben,
és éreztem: mennyire fáj a
szerelem.

S mintha napfény olvasztana havat,
úgy olvadt fel csókod arcomon.
Még öröknek tűnt minden pillanat,
míg ajkad ízleltem csókomon.
Szerettél.

Szerettük egymást, mint test a vágyat,
mint sötétség a holdvilágot,
nappalok a múló éjszakákat,
mint női szívek a virágot
tavasszal.

Éreztük egymást, mint vér az eret,
ha átjárja szívünk képzetét,
mely Téged már mindörökre szeret,
és őrzi szerelmünk életét-
halálát.

Mint égen a hullócsillag fénye,
félve suhant végzete felé.
Kívántam én, hogy ne legyen vége,
bár tudtam, a Sors már elnyelé
álmomat... -

Szeretném ölelni még testedet,
érezni még egyszer illatát.
Csókolnálak, de immár nem lehet,
csak emléked íze járja át
nyelvemet. -

Ezernyi álom halt meg azóta.
Már csak a Remény él egyedül.
S Ő, ki szívem sebeit ápolta,
most lassan, álmosan elmerül
lelkemben...





 
 
1 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2012-12-24 09:30:47, hétfő
 
  Szabó Zsolt Tél

Alszik a hóban a táj nyugovóban,
Álma se látszik a föld peremén.
Táncol a könnye, ha jégbe csöpög be,
Semmi se olvad a fény melegén.


 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2012-12-02 21:35:32, vasárnap
 
 
Szabó Zsolt
Kezednek varázsa

/Bor István Iván emlékére/

Alélt csókként csobban a múlt
szemem csermelyében kimúlt
hervadt virág illata ring
a föld ölében kering
kezedből jövő varázsa
lelked kisírt vallomása
festi vászonra életed
harcait ihletve Neked
köszönöm minden vonalát
képedben keblem sóhaját
ringatva múzsám verseit
halálba hajszolt perceit
a mának mormolva szent jelet
lehel szívemre a képzelet-
könnyező fájdalom-fúzió
szerelemtől szenvedni jó
volt együtt inni Tarcal borát
nyelni az alkotás mámorát
átélni de tudtad most elmész
és maradsz örökké művész
a mennyből varázsolsz újakat
lelkünkbe záró szív-lakat
őrizze ezer képedet
eszménnyé oldja emlékezet-
kezed
HATalMAIT



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2011-08-04 21:42:59, csütörtök
 
  Szabó Zsolt Aluszik a világ

Fehér fátyol sikamlik a földre,
öltözteti fagyba a rideg valót.
Hideg, fehér csókot dob a zöldre,
mesél néki lassú, lágy altatót...

Havas pamlagon álmodik a táj,
s míg jégcsappá könnyezi a búkat,
fölötte száll a kacagó homály,
keblére hullajt égi borúkat. -

Nem hallani, de megfagy a hang...
Levegőben halál szomja lappang -,
mélyen alszik, aluszik a világ.

S míg a tavasz húrja újra pendül,
kertek alatt a hó picit rezdül:
rügyet fakaszt az első hóvirág...



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2011-07-28 17:55:57, csütörtök
 
  SZABÓ ZSOLT
Tekinteted ölelésében

Smaragd szemedből csobogó cseppfényzápor
áztatja derűs arcomat,
elönti, mint eget az alkonyat
rózsaszín románca. Mily' tünemény
ez nékem, elmondani sem lehet
tekinteted lágy ölelésében,
látni a szerelem két tükrében
egyesülni szíveddel szívemet...
Könnyedén könny fakad szememben, mint
borból az íz, édes aranya hint
esszenciát kebledbe, s most látja
Tündérország kapuját, a ravaszt...
Testünk lelkébe virágzó tavaszt
illatoz' szét szerelmünk virágja.








 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2011-07-15 08:48:30, péntek
 
  Szabó Zsolt Szerelem ölén

Szememre álmot könnyez az est.
Tükreit mossa a képzelet.
Csend. - Még alélt pilláimra fest
vizéből képet az emlékezet...

Az aranyló hajra, szemre,
szerelemre visszarévedek:
mintha csak örök álom lenne,
bízok benne, fel sem ébredek.

Mint anya a pici gyermekét,
Ő csak ringat, ringat éberen...
Szívemet álmom zúzza szerteszét.
A szerelem ölén vétkezem.

S álmodom... Nap a téli éjben...
Fényem gyúl, majd lehull... Vak talány. -
Hű társam lesz e zordon kéjben...
Virrasztó... Hívogató... Magány. -

S míg e megtépázott, hű kebel
kínjait lelkembe szelem,
szívemre lágy, halk csókot lehel -
lassan feleszmél - a szerelem...



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2011-07-08 20:13:35, péntek
 
  Szabó Zsolt Téli mesék

Megdermed a vér az agyban,
ha álmom képe megjelen'.
Elalszom e pillanatban
e rideg, téli éjjelen. -

S érzem, gyöngéden átölel,
míg nézek reája vakon.
Szerelem imája jövel
megkopott, ólomlábakon...

S megérint szomjas szemével;
lelkemnek lanyha zenével
zendül fel szívem vágyain.

Remegő hanggal szúr szíven. -
Jövő jajdul, múlt megpihen
a jelen hamvas ágyain.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2011-02-08 16:05:19, kedd
 
  SZABÓ ZSOLT
Ámulat

...s bársonyosan selymes, üde keze,
csillagfényben úszó, mélykék szeme
szerelemtől könnyes tekintete,
szívének vérpezsdítő melege

megérinti lázas lelkemet,
s tüzes testünk összeforr a vágytól,
s én ölelem, csókolom őt százszor,
ölelem, mint szirén szellemet

a szél, s elmerengek karjain
csengő hangú, édes csábításán -,
és már csüngök rózsás ajkain,
mint szerelmes könny a szempilláján...

S míg kezem szeme felé halad,
a könny lehull, a kép megszakad,
majd egyszerre csak valami villan... -
Csipog a telefonom - reggel van.



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2011-01-03 19:28:55, hétfő
 
  Szabó Zsolt Ébredés

Hallgatom zúgását alkonyi szélnek,
minek sodrában elillan a jelen,
jövő megpihen sötétes éjjelen,
csak szívem emlékképei mesélnek...

Felidézik a múlt édes álmait,
miket magába zárt a csillagos éj,
midőn elöntötte remény, szenvedély
szerelmes szívem merengő vágyait.

És éreztem: lelkem tüze felemészt,
sorsomba bújik, hogy kitépjen egy részt;
mint fekete lyuk, elnyel a szenvedés. -

De nézd: lágy fényfátyol hull lelkünkre,
szerelmünk himnuszát zengő szívünkre
csókot lehel a tavaszi ébredés...



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
x
  2010-10-21 08:04:24, csütörtök
 
  Szabó Zsolt Az utolsó mosoly

Focista vagy, voltál és leszel.
Ember, ki vissza sohasem felel,
Ha szíve más ütemre dobban.
Érezte a kaput, soha jobban.
Ritka csatár magyar honban. -

Mint hóhér, ki áldozatra vár,
Indult, rohant felé a halál.
Kaszája vakon villant a ködben,
Lepergett előtte élete, csöndben...
Ólomlábakon járt,
S megállt a szív. -

Ennyit ér az élet.
Múló pillanat csupán.
Limitál, likvidál, befed, eltakar
Észrevétlen, fekete hálójával.
Küzdöttél célodért
Életre-halálra, utolsó mosolyig.
Rajong most érted mennyeknek országa. -
Emléked szívünkben él tovább...

Fehér Miklós (1979-2004), a magyar válogatott és a portugál Benfica labdarúgójának emlékére...

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Zsolt 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.