Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Helén Berg: Szeretlek
  2015-08-24 14:59:21, hétfő
 
 


...... ........... .............

 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Berg Éjjel honvágy hajtott
  2015-03-27 10:37:47, péntek
 
 






Helen Bereg : Éjjel honvágy hajtott
Helen Bereg

Éjjel álomvágy hajtott feléd,
Besuhantam Kedvesem,melléd.
Átölelt lágyan szellőkarom.
Átjárt a végtelen nyugalom.

Odasimultam óvni álmod,
Együtt élni a boldogságot,
Összefonódva eggyé lenni,
Nem mérlegelni csak szeretni.

Sóhajtottál ölelve párnád.
Riadtan odabújtam hozzád,
Azt hittem ébredsz,lejár az álom
Megtörik nyugalmas boldogságom.

Halkan suttogtad:Édes Párom!
Egyetlenem!Örökké várom,
Hogy csak az enyém légy.Édesem.
Azután nem válunk el sohasem.

Válaszoltam a suttogásra:
Megígérem,Életem társa,
Neked adom halálig életem,
Nem válunk el Kedves,sohasem.

Boldog mosolyt láttam arcodon.
Ismét átölelt két karom.
Nem is tudom,mikor múlt az álom.
Ébren is érzem a boldogságom.











Féltelek, mert szép a szemed és ezt más is látja! Féltelek, mert bíbor ajkad más is megkívánja! Féltelek ha nem láthatlak és nem vagyok veled, s ha láthatlak és mellettem vagy, magamtól féltelek! Féltelek mert TE vagy szívem édes boldogsága, féltelek, mert okom nincsen, s jogom sincs


Helen berg :

farsangoló
arsangoló
lobban a fáklya
víg mulatságra
hív ide táncra
farsangi bálba
maszkja busónak
festékes kóc csak
koppan a bottal
zendít kolomppal
szellő vidáman
játszik a lánggal
tűz parazsában
tél jaja szárnyal
jelmezek tánca
pattogó máglya
fagy siratása
hív ide táncba
lány haja lebben
fénypuha selymen
csillogó szemmel
hirdeti fennen

olvad a jég
meghalt a tél





 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg versei
  2015-03-26 13:29:45, csütörtök
 
 
Beethowen: Moonlight sonata_1 Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-27 18:12:14
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 461
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: elektromos gitáron,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Egy szerelem pillanatai
(szonettkoszorú)







Káprázat

Vállad ringató napsugár-nyoszolya.
Simító kezed elvarázsol oda,
hol pasztellé halványul tegnap mocska,
s lesz fejemen tövis helyett korona.

Szemed lágy csilláma szemembe olvad.
Íriszed kékjének kedves mosolya
rám nevet, mint aki nem láthat soha
gyönyörűbbet, szebbet sem ma, sem holnap.

Káprázat tündérmesét játszik velem.
Fájdalom, bánat megszűnik karodban.
Egy másik világra csukódik szemem,

szonettként dalol megújult életem.
Szabályos ritmusa elernyed, dobban,
rímeket zenél a boldog szerelem.

(1. szonett)




Sziréndal

Rímeket zenél a boldog szerelem.
Fülemben zendül bódító szódallam,
versekké formálódik s csábít halkan,
mint szirén édes hangja a tengeren.

Gyere! Gyere!

Ölelkezzünk kedvesem!
Simuljon ajkamhoz tűzzé lett ajkad,
testükön gyöngyözzön izzadság-harmat!
Én most elhallgatok, te dalolj nekem!

Halk sóhajod hárfapendülés legyen!
Csendbe olvadó hangtalan nyugalom.
Pianissimo! Érezd együtt velem!

Ölelj át s hallgasd hangtalan énekem
mint vergődik néma kéjben ajkamon
míg karodban égő vágyam megpihen.



(2.szonett)





Megpihenve

Míg karodban égő vágyam megpihen,
zsibbadt testem ernyedt álomra készül,
bár bensőmben még forr a kéj, de végül
megnyugszik, aprókat dobban csak szívem.

Hozzád bújva örök mesének hiszem
életem, hol nincs sötétség, a Nap süt
s minden pillanapban csillám-évgyűrűk
írják jelenünkre a szót: Szeretem.

Vállad ölelő napsugár-nyoszolya,
fényből szőtt álmomat ringatja féltőn,
halkan vigyáz rám, nem bántana soha,

éppen csak lélegzeted apró fodra
hullámzik fejem alatt s melegétől
nem érzem, reám rótt sorsom mostoha.



(3. szonett)

Múlt s jövő

Nem érzem,

reám rótt sorsom mostoha,
mert megtaláltál s én rád leltem végre.
Hányszor néztem este csillagos égre
és festettem egy boldog jövőt oda,

hová sóhajom fel sem ért, múlt pora
rám nehezült, lehúzott a sötétbe,
vissza a földre s imádkoztam érte,
jöjjön már beteljesülés álmomra.

Évek teltek, tépett az idő foga.
Megértettem, csillagra festett képet
hiába vágyom, csak varázs, csalóka.

Nem reméltem, de megtörtént a csoda,
megtaláltál,

én rád leltem és véled
múlt s jövő terhét nem érzem soha.

4.szonett





Varázs

Múlt s jövő terhét nem érzem soha,
mikor testem, lelkem veled eggyé lesz.
Akkor és ott boldog vagyok, nem félek,
elbújok, beleveszek két karodba.

Éppen csak lélegzeted apró fodra
borzongatja nyakamon a pihéket,
lágy simogató, sóhajnyi rezdülések
kelnek életre, simulnak arcomra.

Lassan álomba szenderül a jelen.
Érzem ott vagy, mintha mozdulna ajkad
szomját oltani csókokat keressen.

Repülök, szállok, testem pilleselyem,
dombok felett cseppen szerelemharmat.
Ma időtlen

varázsa játszik velem.

5.szonett





Ébredezés

Ma időtlen varázsa játszik velem
s veled, mikor álmom karodban ébred,
nyíló szempillámon át lopva nézlek,
látom, mint rebben arcodra a jelen.

Mozdulataid emlékembe rejtem,
magamba zárom, bensőmben él végleg,
nem veszi el tőlem csak az enyészet,
a halál, addig örök képek bennem.

Egymást átölelve fekszünk meztelen,
mozdulatlan a csend, megáll az idő,
két világ között kívánom, így legyen,

mindig ily békében teljen életem.
Hozzád bújva elhiszem,

egyszer eljő,
ha rád nézek s te rám nézel kedvesen.

6.szonett





Szemek játéka

Ha rád nézek s te rám nézel kedvesen,
mosolyban játszik köztünk a levegő.
Láthatatlan, megfoghatatlan erő
vonzza testedhez testem: a szerelem.

Egy szemvillanás elég, nem kellenek
szavak,

megfakult bókok, egetverő
ígéretek, bár fülnek szép, megnyerő.
Nem kellenek csak tiszta, néma szemek,

melyek hang nélkül beszélnek, lágy moha
selymével simogatnak, értem égnek,
némán őrzik arcom, nem szólnak soha.

Pillák mögé zárva, édes kaloda
lesz életem, sejtjeim benned élnek,
két szemedben visszacsillan a csoda.

7.szonett



Villanás

Két szemedben visszacsillan a csoda.
Megannyi kristály, csiszolatlan lapok
szakítják ezer szilánkra a Napot.
Lehozva hozzám, nálam lesz otthona.

Nem kértem napkristályt, nem kértem soha.
Adtad,

mert szeretsz, mert szeretlek vakon,
kérdések, kételyek nélkül akarom,
életem rásimuljon árnyékodra.

Minden, mi te vagy szerelmi vallomás.
Egy mozdulat, mosoly ölelésre hív,
bár órákban méri a sors e csodát,

szemed fénye zárványként magába zár.
Nyugodt, beteljesült álomba repít
a leírhatatlan gyengédség, a vágy.

(8. szonett)





Öröm

A leírhatatlan gyengédség, a vágy:
Magamba öleljelek, hozzád bújjak,
szemedre szellőnyi lágy csókot fújjak,
kíséri éltem minden pillanatát.



Nélküled a pillanat várakozás.
Emlékmorzsák hullnak, egyre csak hullnak,
megszépítvén a jelent és a múltat,
nem számít más csak a várt találkozás.

Be nem vallott álmok titkos reménye:
Egyszer nem morzsákból épül a jövő,
te és én örökké együtt. Nincs vége,

nincs kezdete sem a létnek, csak része.
Érzem, szép lesz e megújuló idő,
az öröm hihetetlen mély rezgése.

9.szonett





Együttlét

Az öröm hihetetlen mély rezgése
járja át testem. Selymes vibráló dallam,
megpihen, elhal, feléled, hogy halljam.
Varázsének, kulcs egy titkos mesébe.

Egyszer volt, hol nem volt ...érzése, mégse,
nem,

mégse mese, könnyű álom-paplan,
betakar, altatóm dúdolja halkan.
Kérlek Istenem add , ne legyen vége!

Reggel első legyek kit szeme meglát,
lágy simogatása, csókja ébresszen!
Én ölelhessem át elsőként, nem más!

Tudom, egyszer teljesül, nincs messze már,
dallamok nászán boldog lesz életem,
mert együtt vagyunk, mert láthatjuk egymást.

10.szonett





Érintésed

Mert együtt vagyunk, mert láthatjuk egymást,
társunk lett a kiszámíthatatlan sors.
Ma veled, de holnap mi lesz, átkarolsz,
vagy csupán a képzeletünkben lesz nász?

Mert együtt vagyunk,

mert láthatjuk egymást,
hazugság létünk, miként fényt ad a Hold.
Titkolt szerelmünk bűnben élő vakond,
mely sötét mélyén is végtelenbe lát,

érzi gyökerek közt virág illatát,
elhiszi, az élet így teljes, így szép.
Föld örök sötétjében nem akar mást.

Hiszem, karod varázsa földtakarás,
szenvedélyünk öröké izzó ívén
érintésed lágy szellősimogatás.

11. szonett




Oda bújok

Érintésed lágy szellősimogatás,
mely dúdolva suhan bőröm felett.
Hozzám sem ér, huncutul játszik velem
pihéken szenvedélyt keltő suhanás.

Testem hozzád simul, eltűnik a táj,
a parányba omló, végtelen eget
csókba zárja a felszálló lehelet.
Tested karjaim közt megadja magát.

Lényed lényemnek lesz pulzáló része,
miként vulkán lejtőjén olvadt láva
kövek egyesülésén jön rezgésbe.

Sejtjeim vibráló katarzis érzése
fátyolból leplet varázsol a mára.
Oda bújok, kívánom ne legyen vége.

12. szonett




Helen Bereg: Vártalak


Kabátom alá bújt a reggel.
Fázósan húztam össze magam.
Kezemben cigaretta égett.
Füstje ősz hidegébe suhant.

Vánszorgott a nem múló idő.
Néztem a távolt, közeledsz-e?
Szememben jelen lett a jövő.
Szívem vágyam filmjét pergette.

A távolban feltűntél végre.
Néztem, jössz felém, mégis álltam.
Mentem volna, nem tettem mégse.
Lelkem ott hagyta ólomlábam.

Öleltél, s mondtad, baj hogy szeretsz,
Nélkülem minden perc fájdalom.
Megsimogatta arcod kezem,
Sajgó sejtjeimbe zárt karom.

Kabátod alá simultam az utca közepén.
Eltűnt minden, számunkra beteljesült a remény.

Helen Bereg
Megérintettél ...

Megérintettél,
s én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta ujjaidban játszik testemen
a simogatás.



Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet,
mely bőrömön éledt tiszavirággá
és elenyészett.

Fésülted hajam,
Tízfogú eleven fésű borzolt,
s én előre álmodtam a csodát,
ahogy szád csókol.

Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy lebegjen testem, meghazudtolva
a tömegvonzást.


Helen Bereg :

Az idő

Mindig elröpül az idő,
mikor karodba zársz.
Befúrom válladba fejem,
te simogatsz szerelmesen.
Rettegve várom, mikor mondod:
Mennünk kell, kicsi Csillagom!
Majd holnap találkozunk.

Az idő hazug, csalfa szerető!
Elhiteti: a perc örökké tart.
Ha odagömbölyödök hozzád,
nem választhat el távolság,
nem mérgez hazugság,
s nem kell úgy tenni, mintha ...
Szorosan zársz két karodba,
s nem engedsz el soha.

Ó én álmozó! Nagy úr az idő!
Mindig tovaröpül.

Helen Bereg :
Mondd még


Mondd még!
Úgy szeretem hallani, ha fülembe suttogod: Szeretlek.
S leheleted incselkedőn megcsiklandozza fülemet.
Mint mezőn suhanó tavaszi fuvallat,
mely magával hozza nyár melegét,
úgy melengeti lelkem szerelmes szavad:
Szeretlek. Szeretlek, mint soha senkit eddig még.

Mond még!
Te vagy az első, kinek elhiszem, igaz a kimondott szó,
s nemcsak hamis arany csendülése, nem hazug, csábító.
Szeretlek. Szeretlek, mint soha senkit eddig még.
Mondd! Kérlek, mondd még! Lehunyt szememmel várom,
e szó felém simítsa minden melegét.



Mond még!
S én átölellek, válladra hajtom fejem, hogy ne csak halljam,
érezzem is az igaz, mélységes szerelem hangtalan,
bennem elcsendesülő rezgését.
Nem szólok én sem. Szemem simogatja arcod,
s szemednek üzeni, mit nem érzett e szív rég:
Szeretlek. Szeretlek, mint soha senki






Helen Bereg :

Nem tudhatod
Csak ülök csendesen.
Lehunyt szemhéjamra vetítem
nemrég percek csodáját.
Melengető, édes érzés jár át,
valóságra kel, mi csak képzelet.
Itt vagy ismét, itt vagy velem,
nem érdekel semmi,

csak téged
akarlak ölembe zárni,
ringató karodban súlytalan
lebegni, pulzáló ütemre
történjen bármi.
Mardosson, égessen a vágy,
mint lángnyelvek
ölelik halálba vétkes-vétlen
áldozatukat fent a máglyán.
Mikor itt hagysz, mikor
elmész abba a másik világba,
csak ülök csendesen
s lehunyt szemhéjamra vetítem
átélt percek csodáját.
Szorosan átölelem magam,
ne törjön sikolyba hiányod,
nehogy megtudd, meghalld,
mennyire fáj a kihülő ágy,
a bőrömről elszálló illat,
melyet ott hagytál magad után.
A hangszálak nélküli kiáltást
nem hallhatja más, csupán
násztól izzadt párnám,
s önként vállalt társam,
a magány.



 
 
1 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg
  2015-03-24 08:01:55, kedd
 
  ...... ........... ........... ........... ..........


Helen Bereg: Valami úgy fáj... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-24 00:12:34
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 345
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: valami, fáj,
kategória: baki/vicces
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!






Valami úgy fáj

Valami úgy fáj.
Lelkemen penge éle hasít.
Jajdulnék, de a hang
Fogak fésűjén megakad.
Zománcot szakító rianás.
Összeszoruló, hangtalan
Csikorgást zenél a kín.

Valami úgy fáj.
Bordák közt veri ketrecét.
Jajdulnék, de a jaj
Hangszálak fagyába belehal.
Jégcsapok ezerré szakítják szét.
Mélyről pattogzó sóhaj
Csupán a vergődő lét.

Valami úgy fáj.
Torkomra könny csordul.
Jajdulnék, de belül ég
Nyelem savanyú-sós levét.
Arcomon mosolymáz
Kemény, karctalan acél,
Fénylő maszk, ne lásd!

Valami úgy fáj.






Pillanat varázsa


Pillanat varázsa

Jó volt végre látni! Megérinthetett kezem.
Végigsimítottam hajad, arcod, tested,
Ujjaimban bizserget a féltékeny félelem:
Vajon bőrödön a feltámadó vágy visszaköszön?

Karomba szorított az érzéki követelés:
Eggyé olvadjon, mi egy volt még nem is oly rég.
Elváló lelkünk számolta a nappalt s az estét
S most ráforrt lélek pillereptére a mámor.

Boldogságunk pillanat varázsa volt csupán.
Kapaszkodó kezünk elengedte egymást.
Mosolyba gyűrtük elszakadás fájdalmát
S vággyá öleltük élettől ellopott szerelmünk

Ellentétek Helen Bereg




Ellentétek

Szerelem szorítja szívem.
Érzem amint lüktet, dobol,
Lávaként kínt köp magából.

Szerelem simítja szívem.
Lágy pilleként, árvalányhaj
Suhogásával bizserget
Mosolyt varázsolva számra.

Szerelem jajong szívemben.
Harsogó kínban sikítja:
Ölelj! Csókolj! Szeress kínban!

Szerelem öleli szívem.
Féltő kéz simításában
Elveszik boldog önfeledten
Szemembe könnyet csalva.

Szerelem kínozza szívem.
Kínvallató szorításban
Vergődik végső halálra.

Szerelem járja át a szívem.
A boldogság melengeti,
Mert szeretsz szerelemmel.
És megöli a vágyó kín.





Helen Bereg : Szeretlek mint


Szeretlek, mint . . .

Szeretlek, mint ...
S itt megállt kezemben a toll.
Nem találtam megfelelő hasonlatot,
Mert ahogy szeretlek, semmihez nem hasonlítható.

Szeretlek, mint ...
Kezdtem újra, a szavakat ízlelgetvén.
Már itt van, itt lebeg nyelvem hegyén,
De elakad a toll, nem írja, mit szívemben érzek én.

Szeretlek, mint ...
S most felszakad lelkemből az összes kép.
Szerelmünk tollamból életre kél.
Papírra borzongó selymes folyamot igéz.

Szeretlek,
Mint szellő simogatását,
Mint hűs patak vizét,
Mint tavaszi nap sugarát.
Lelem veled kel, veled köszönti az éjt.

Szeretlek,
Mint csobogó hárfadallamot,
Mint tenger hófehér tajtékát,
Mint ajkon libbenő mosolyt.
Szerelmem szerelmed öleli át.

Szeretlek,
Mint porban eső koppanását,
Mint számban olvadó méz ízét,
Mint frissen meszelt fal illatát.
Létem lelked követi, amíg él.

Szeretlek, mint ...
Még írnám, de elolvastam, mit tollam vetít elém,
S megborzongtam: Ó Istenem, mily hamis az egész!
Tényleg nem adják vissza a leírt mondatok,
Mit egyetlen ölelésben, szemem csillanásában,
Ajkam puhán suhanó játékában elmondhatok.

 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg
  2015-03-24 08:01:10, kedd
 
 
Helen Bereg: Álomba ringató Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-24 00:10:50
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 195
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: te, csak, aludj.,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!








Álomba ringató

Csicsíja, csicsíja!
Álomba ringatom
elfáradt lelkedet,
égbolt magasába
felrepült, ott pihen.
Kezem nem érinti,
arcodon a ráncot,
ölembe hullanak
a simogatások.

Csicsíja, csicsíja!
Emléked ringatom
szemem bölcsőjében.
Altatóm dalolom,
halld meg fenn az égben!
Szép legyen az élet
a mennyben, odaát!
Csukott szempilládon
láss angyali csodát!

Csicsíja, csicsíja!
Elhalkul az ének,
könnybe csuklik dalom.
Lehet nem is hallod,
hiába dúdolom.
Fáj kínzón az emlék
és fáj, hogy elmentél,
eszem pedig tudja
jobb neked a nemlét.

Csicsíja, csicsíja!
Elaltatom magam,
odafekszem melléd,
csak egy pillanatra
érezhesselek még.
Hideggé lett tested
felmelegíthessem,
bolond szívem higgye
nem hagytál el engem.

Csicsíja, csicsíja!
Hófehér nyoszolyán
aludj boldog álmot,
aludj édesanyám!

2010. június 4.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg : Majd egyszer
  2015-03-23 10:26:36, hétfő
 
 
Helen Bereg: Majd egyszer Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-23 00:41:41
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 225
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: majd, egyszer,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Majd egyszer . . .



A remény hal meg utoljára,
állítják bizton a nagy bölcsek.
Ha szemünk vággyal néz előre,
Reménykedve a boldogságban,
A jelen kínja sem fáj ma.



A kín is lehet boldogság,
Mert most vagy, most érezlek,
Csak elválaszt a távolság.

Mikor reggel azzal kelek,
Minden este azzal fekszem,
Hogy hiányod egyre mardos,
Csak álmomban ölel karom.


Ujjaim a semmit simítják,
Nem játszanak hárfahúron,
Gerinced ívén megpihenve.
Szemünknek villanása sem
Egyesül szivárványívben,
Incselkedő ajkunk nem éli meg,
Éppen elcsókolt csók csodáját,
Nem égeti önfeledt vágy,
Akkor suttogom reménnyel
A bűvös két szót: Majd egyszer.



Majd egyszer!
a hajnal veled ébred,
az est veled múlik el.

Majd egyszer!
Megéljük az élet csodáját,
Mit örök szerelmünk varázsa
Gyönyörűségesen széppé tesz.



Majd egyszer!
Lehet csak húsz év múlva,
Mikor göcsörtös bottal
Együtt éljük életünk,
Mikor már csak a szemünk
Villanása rejti a csodát.
Közös élet csodáját.

Majd egyszer! Lehet.
Nem lehet! Biztosan tudom
Majd egyszer így lesz!
Majd egyszer így lesz, Csillagom.




Helen Bereg -

Nyári zápor

Esőcsepp koppant épp lábam élé.
Felnéztem, sötétlett már a messzeség.
Felhők serege készült kiadni mérgét.

Távolból morgásnak tűnő zene
Kísérte a következő cseppet.
Azután koppanva még egy és még,
Porzott a beton ahogy földet ért.

Néztem, porvirágok mint tűnnek el,
Mint lesznek szemem előtt eggyé válva,
Beton ráncaiban gyűlő sáros erek.

Egyre erősödő égi zene
Űzte a harcoló fellegeket.
Villámfény hasította az eget,
S az eső viharrá kerekedett.

Már hömpölygő patakká gyűlt a víz,
Magával sodorva múlt napok szennyét.
Fuldoklott, nem győzte nyelni a kanális.

Ahogy jött oly lassan csendesedett,
Mint anyja ölén szipogó gyerek.
Már csupán koppanva még egy és még
Szinte nyugodt volt, ahogy földet ért.

A Nap elűzte a fellegeket.
Felfrissülten nyújtózott a természet,
Nyári eső dézsájában csodaszép lett.
HelenBereg


Emlék...... .....
Ránéztem és megszerettem.
Tudom, fizetni kell mindenért.
A boldogság röpke s véget ér,
Ha elmúlik a szenvedély.

Hozzáértem, megremegtem.
Tudtam, könyörgök szerelemért.
A boldogság ára nem csekély.
Életem adom, ha véget ér.



Helen Bereg -

Érints meg!
Csak ujjad cirógasson pihe selymével!
Ajkam körvonalán eljátszva becézőn.

Érints meg!
Kezed simogasson hajnal érintésével!
Lassú felfedezés borzongjon bőrömön.

Érints meg!
Szemed falja testem perzselő tüzével!
Pihéken forró vágyat zengve epedőn.

Érints meg!
Csak ajkad csókolgasson tündérmesével!
Bőrömre puha felhőpaplant igézőn.

Érints meg!
Hangod öleljen át szerelem hevével!
Bódító zenéjében vágyam éledőn.

Érints meg!
Szíved óvón védjen örök szerelmével.
Szerelmes szívemben összeölelkezőn.


Helen Bereg -

Szeretlek

Szeretlek.
Így egyszerűen ejtve a szó
Olyan, mint más többi hasonló.
Számomra mégis a szívemig,
Lelkemig ér, és megjelenik
egy arckép, végtelenül kedves,
mosolygós arcod sziluettje.

Szeretlek.
Így egyszerűen ejtve a szó
Olyan, mint más többi hasonló.
Nekem szemed simogatása,
Szerelmem valós tükörmása.
Íriszedben ott látom magam.
Gyönyörűnek és fiatalnak.

Szeretlek.
Így egyszerűen ejtve a szó
Olyan, mint más többi hasonló.
Nekem a végső célba érkezés,
A nyugalom, mely szívemig ér.
Megérkezés hová mindig vágytam:
Örök szerelem birodalmába.

Szeretlek.
Így egyszerűen ejtve a szó
Olyan, mint más többi hasonló.
Lelkemnek szebb, mint a mennyország.
A leírhatatlan megnyugvás.
Együtt olyan birodalomban,
Mely végtelen, nem múló csoda.

Szeretlek.
Így egyszerűen ejtve a szó
Olyan, mint más többi hasonló.
Suttogjuk együtt önfeledten:
Édes Kincsem, nagyon szeretlek.
Nem kaptam ennyi boldogságot,
Ennyi törődést, szerelmet soha


Helen Bereg -

Ó hogy vártalak

Ó hogy vártalak!
Csupán egyetlen nap nélküled
Ó hogy vártalak!
Estém hiányodtól vénült meg

Ó hogy hívtalak!
Lágy hangodba feledkezve
Ó hogy hívtalak!
Szerelmes szavak zenéjére

Eljött a ma
Itt vagy végre
Boldog a nap
Itt vagy nékem

Ó hogy remegtem!
Átölelt két karod szentélye
Ó hogy remegtem!
Beleveszve válad gödrébe

Ó hogy szeretlek!
Gyengéd szerelmedtől égve
Ó hogy szeretlek!
Szívemben cseng szíved hűsége


Helen Bereg -

Alszom...

Alszom.
Nem, még nem egészen,
csupán
álom s ébrenlét határán lebegek.
Érzem,
ujjad lágy köröket rajzol gerincem
ívén.
Szinte hozzá sem ér.

Bágyadt,
mozdulatlan testem,
mint ki
álomvilágban ébred, odaát jár,
pedig
csak elmondhatatlan, ernyedt boldogság
zsibbaszt
e két világ határán.

Arcom
mosoly csiklandozza.
Behunyt,
mozdulatlan szemmel látom szemedben
öröm
varázsol fényes, szerelmes csillogást.
Érzed,
Te vagy a megnyugvás.

Te adsz
pihenést testemnek,
tűnő,
feledés homályát emlékeimnek.
Mosoly.
Ott maradt élet-barázdált arcomon.
Alszom
karodba simulva.

Holnap
Majd én altatlak el.
Mosolyt
én varázsolok megfáradt arcodra.
Alszol.
Nézlek majd, s kívánom, mindig így legyen.
Együtt
Álmodjuk életünk.





 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg : Érezlek
  2015-03-23 09:54:05, hétfő
 
 
Helen Bereg: Érezlek Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-23 00:40:07
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 585
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: érezlek, kedvesem,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Érezlek
Olvasd és hallgasd
Itt vagy.
Belesimultál napjaimba.
Ha arra gondolok,
Egyszer majd nem simogatsz,
Egyszer majd nem csókolsz,
Felsikít torkomból a kétségbeesés.

De vagy.
De szeretsz.
Szemed csillog, ha rám nézel.
Huncut nevetés bohóckodásomon
Már ott billen szemed sarkában,
Még ki sem mondott mondaton.
Tudod, mindjárt egybeölelkezve
kacagunk boldog önfeledten.

Itt érezlek most is.
Pedig messze vagy.
Szívem felett játszó kis medálhoz ér a kezem,
És testemben vibráló boldogság önt el.
Ó ha le tudnám írni az érzést,
Mely most könnycseppben koppant az asztalon!
De nem tudom.
Leírhatatlan vonzalom.

Lenéztem a cseppre.
Benne csillogott szivárványszínben a boldogság.
Igen a boldogság is könnyet csal a szembe.
Hosszú évek siralma, sivársága után,
Az ész nem akarja elhinni
Naponta ezerszer hallott suttogásod:
Örökké szeretlek.
Te vagy az életem.
Nélküled nem éltem.
Nélküled nem élhetek.
Ugye, nem hagysz el sosem?

Ó Istenem!
Mondd meg őszintén! Biztos, megérdemeltem,
Hogy sok-sok év után ennyire szeressenek?
Bűnös vagyok,
Mert szeretem minden idegszálammal,
Azt, akit nem szabadna,
Akibe beleremegek, ha hozzám ér.
Többször is elküldtem,
Hogy megnyugodjon a lelkiismeret.
Mindketten belehaltunk a vágyba,
Egymással átélt ezer csodába.
Megfogadtam, többet nem teszem,
Megyek, de csak ha ő küld el.

Itt vagy.
Igen itt érezlek.
Most is csilingel fülemben a nevetés,
Most is érzem ajkad puha selymét
Végigcsókolva bőrömön felejtve leheleted ízét.

Egymást szorítjuk.
Kapaszkodva a jövőbe.
Szavak nélkül is tudjuk:
Életünk lett e szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg : Veled
  2015-03-22 15:16:18, vasárnap
 
  Helen Bereg :

Veled
Elfogadom örökre életed.
Magamét adva cserébe.
Szerelmünk egymásban él,
Összefonódó szenvedéllyel.

Szerelmed takarója alatt
Minden félelmem elszáll.
Vággyal bújok oda hozzád.
Kérlek, kérlek, ölelj át!

Melletted vagyok Kedves.
Szerelmem érzed? Végtelen.
Legyőz minden akadályt.
Lelkem lelkedet öleli át.

Társa vagyok életednek,
Örökké Téged szeretlek.
Ha lehunyod a szemed,
Érezned kell, ott vagyok Veled.
...... ..........





Helen Bereg: Az élet veled Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-23 00:37:29
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 260
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: az, élet, veled, szép,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Helen Bereg

.
Az élet veled
Ha veled vagyok, minden más.
Körül ölel a megnyugvás,
két karod melegébe befészkelem magam,
nem vagyok már bizonytalan.
Nem fáj semmi.
Karodban lenni
olyan pillekönnyű érzés,
test nélküli lebegés,
mit toll nem tud leírni,
s szó elmondani.
Te bennem élsz és én benned.
Ott dobban a szíved, hol az enyém,
s az én szívem ott van a te szíved helyén.
Káoszban, mégis rendezetten.
Egy más világ gyermekévé lettem
két karodban,


veled.

Ha veled vagyok, nem múlik az idő.
A perc órákat varázsol elő.
Ész nem érti, honnan,
talán a semmiből koppan
átírva ütemével a valóságot.
Oly csodát lüktet ereimben,
oly csodát, melyhez foghatót
toll nem tud leírni
s szó elmondani.
Érzem szád íze véremmé válik,
suttogó szerelmed egyre kábít,
időtlen idővé olvad bensőmben,
s tovább lüktet ereimben
az élet.


Veled.

...... ...........



Helen Bereg :

Álmodozás
Elképzelem, lepedőd ráncaiban
mily jól elbújhatnék!
Ölelnélek titokban,
míg álmodban forgolódsz rajtam.
Felkúsznék párnádba, ringatnám
fejed lenyomatát,


ujjaim csiklandoznák füled
s érezném hajad puha illatát.
Beköltöznék párnád csücskébe,
befészkelném magam,
hogy öntudatlan keresésedben,
tenyeredbe simulhassak.
Én lennék ki elsőként hallja
ébredezésed csendjét.
Rejtekemből óvatosan meleg
Testedbe olvadnék.
Kár, hogy képzelet csupán.
Felébreszt a valóság:
Üres rideg,

mellettem az ágy,
nem bújhatok hozzád.

...... ........... ......


: Helen Bereg


Csak veled

Csak veled érzem, az élet csoda,
Nélküled út nem vezet sehova.
Lágy melengető szerelmes mosoly
Szívemhez édesen, féltőn oson.

Veled gyönyörű varázs minden perc.
Karodban boldogság igézete
Csalogatón örökös nászra hív.
Hiányod szívembe kínzón hasít.

Érezni akarlak minden percben,
Válladra odahajtani fejem,
Beleszagolni nyakad gödrébe,
Forrón izzani szemed tüzében,
Suhanó csókot lehelni szádra,
Átölelni gyengéden, vágyva,
Megpihenni ölelő karodban,
Feloldódni édes csókjaidban.



Kínzón, örökké vágyom a csodát.
Nélküled út nem vezet sehová.
Szerelmes szívem dobbanása
Minden pillanatban azt szeretné
Mellettem légy életem örökké.

.



...... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg : Csak nézz rám
  2014-10-20 10:10:53, hétfő
 
  Helen Bereg:

Csak nézz rám

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
A szemed mindent elmond.
Benne csillog a szerelem,
Megsimogat selymesen
Csillámként borítva testem.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Szemünk összeolvadó
Mélyében megfürdik lelkem,
Mint sziklákon futó csermely
Hűsítő,

tiszta vizében.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Hamisan csengne a szó.
Mit szemed mesél vágyva,
Meghitt pillanat varázsa.
Szerelmes, őszinte hang.
A száj formálhat hazug szót,
De szememben elvesző
Szemed elárulja a valót.

Csak nézz rám! Kérlek ne szólj!
A csend nyugalmat adó
Végtelenében elveszek.
Érzem élni sejtjeimben
Az igaz, örök szerelmet.

 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Helen Bereg : Őszi hangulat
  2014-10-20 09:55:50, hétfő
 
  Helen Bereg


Őszi hangulat

Öleld magadhoz nyár
Gyengülő melegét!
Hangtalan jön az ősz.
Tegnap

még zöld levél
Nap-nap után érzi,
Mint festi sárgára
Ősz ecsetje,

a dér.

Sárga lombkorona


Vöröses színre vált.
Rövid átmenet csupán,
S barnára aszalja


Az őszi elmúlás.

Hangtalan jön az ősz,
Ködfátyolt borít
Reggelente a fákra.
Harmat csillogása
Reszketve esik
Hidegen didergő,
Rongyos lombruhára.

Lassan minden levél
Avarrá csendesül,
Hajdanvolt zöldjét
Emlékképként őrzi
Szem írisze ott belül.

Nyirkos hajnali szél
Elfújja napsugár
Gyengülő melegét.
Öleld

magadhoz!
Rejts ruhád alá!
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 62 db bejegyzés
Összes: 4151 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 577
  • e Hét: 6223
  • e Hónap: 33098
  • e Év: 172491
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.