Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
x
  2012-01-21 21:18:19, szombat
 
  Prohászka László Máté
A cethal gyomrában

Mikor még a csepeli gyárban dolgoztam,
s reggelenként, mint Jónást a cethal,
sok ezer társammal együtt a kitárt kapuk
vasfogaikat csikorgatva bekaptak,
nem éreztem, hogy fogoly vagyok.
S nem rimánkodtam isteni kegyelemért.
A jobb élet reményében vállaltam
a verejtékes küzdelmet.
A dübörgő kalapácsok, présgépek,
az újkor vas brontoszauruszai,
a sárkány fejű kohók félelmetesen bömböltek,
a magasban, a daruk archeopterix madarai
szárnyukat csattogtatták, acél körmükkel
a több tonnás, frissen csapolt
folyékony fémmel telt kokillákkal röpködtek.
Gáz és füstszag, melaszos homok
barna kendőjű, émelyítő szaga
gondos anyaként takart be minket.
A csarnokok ablakára lerakódott kormot,
az aranyseprűs nap sem takaríthatta le,
bárhogy igyekezett. Inkább kinyitotta,
hogy friss levegő áramoljon be.
Akár csak kezünkről, bőrünkről, a legszagosabb
szappan, forró zuhany sem moshatta le
a beleégett olajat.
S munka után kedvesemmel

- munkáslány volt ő is - ha sétáltunk
az Imre téri parkban,
s leültünk a nyillal átlőtt szívekkel televésett
padra, a hold rendre intette a kiváncsiskodó,
hangosan kuncogó csillagokat.
A máskor dübögő gyorsvasút, lábujjhegyen
indult ki az állomásról Boráros tér felé.


 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-07-23 22:07:11, szombat
 
  PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ

Mire múlik a nyár

A napraforgó a szántóföld királynője,
szépsége, kedvessége elbűvölő.
Mint mézesbödön körül ólálkodó medvék
pohos lordok, vikomtok lebzselnek
körülötte.
Az udvarhölgyek őt utánozzák,
de ami nála természetes, náluk
felvett póz, nem válik előnyükre.
A természet adta kiváltságot
nem pótolják a szépségszalonok
praktikái, rafinált parfümök, ruhák mély
dekoltázsa, mely már-már nyíltan felfedi
az alattuk levő idomokat.

Boleyn Anna sorsú napraforgó,
tündöklésed nem tart sokáig.
Hóhérod már élesíti nehéz bárdját.
A hiszékeny és rosszindulatú
VIII. Henrik hamar rád unt,
mivel nem fiút, lányt szültél,
mint előző felesége.
S hogy megszabaduljon tőled is,
hűtlenséggel vádol.
Talpnyaló tanácsadói esküsznek rá.
Mire múlik a nyár, és sárgulnak a levelek,
koronás fejed porba hull.

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-07-14 19:18:43, csütörtök
 
  Prohászka László Máté
Szélkakas

Jókedvűen csikorog a szélkakas,
messzire hallatszik rozsdás zaja.
Vidám, az a dolga, hogy perdüljön,
forduljon a széljárás szerint.
Az mégsem járja, hogy a változó szél
mindig szembe fujjon,
észak hidegét hozza.
A szegény ember melengető
széljárásra várna,
hogy vackából kibújhasson,
s bolhaként csípő,
vérét szívó rosszkedvét
kirázhassa magából.
De hiába tűr,
hiába tekint ki
huzatos lakásának ablakán,
a változó időjárás nem neki,
a szélkakasoknak kedvez.






 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-07-11 13:03:43, hétfő
 
  Prohászka László Máté
Öreg paraszt

Az öreg paraszt,
bajsza alatt morgolódik.
Akárcsak apja, nagyapja,
látástól vakulásig
teszi a dolgát.
Haszna annyi,
nem kell neki esti mese,
amerikai tévé krimi,
hogy elaludjon.

S hajnalban,
az állatok az ólban
sírnak, kotkodálnak.
A kakas hangos kukorékolással
követeli udvarháza,
s a maga jussát.
S a föld - öt hold, amit visszakapott -,
mint zsémbes öregasszony,
nem városi nagysága,
nincs rajta ráncot, szeplőt fedő
illatos kence.
Bőre száraz, repedezett,
terméketlen, ha nincs trágyázva,
megmunkálva.

A határban pacsirta dalol,
nem hallatszik ide
a parlamenti politikusok
ádáz, alantas vitája.
Érte hadakoznak?
Akár a kivert kutya a gazdáját,
a kapanyél
tenyerük szagát sem ismeri.

Morgolódik az öreg paraszt,
fogytán levő erejével sokra nem megy,
a falu új összefogása kellene.
Felesége fejcsóválva néz utána,
majd a konyhába besurranó macskát,
mivel lusta s nem egerészik, kiseprűzi.

 
 
4 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-07-04 08:16:22, hétfő
 
  Prohászka László Máté
Tüzes katlan

Mint vulkán kráterében a magma,
katlanában fortyog az emberiség.
A tőke ördögei
táplálják alatta a tüzet.
S járják mámoros haláltáncukat.
Hiszik, sértetlenek,
istennél hatalmasabbak.
Mégis lehet,
féktelen gőgjükben,
mint fanatikus,
öngyilkos merénylők
óvatlanul felrobbantják
e dantei purgatóriumot.

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-07-02 06:05:55, szombat
 
  PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ
Prohászka László Máté
Virradat

A hajnal tornyán a rozsdás pléhkakas
csőrét az ébredés köszörűkövén élezi,
és kukorékolásának szikrái
megperzselik az álmok langyos leplét.
A Fiastyúk megrázza védelmet nyújtó
kendermagos tollazatát,
hogy csibéi kibújjanak alóla.
A kiebrudalt fiókák éhesen csipegetik
a Mindenség gazdasszonya által kiszórt
aprócsillag kukoricaszemeket.

A sántikáló reggel baktere
takarékosságból már a Hold lámpásának
lángját lekoppintotta,
mielőtt aludni tér, lejárt a műszakja.
A városszéli kiserdő
kamillaszappan illatú harmatban mosdatja
levél gyermekeit, akik prüszkölve tiltakoznak,
de hiába az ellenkezés.

Öreg professzor a Nap.
Már katedrája mögött ül,
aranykeretes pápaszemét törölgeti.
Köszvénye miatt ma is korán ébredt.
A használattól fényesre kopott pálcájával
türelmetlenül dobol íróasztalán.
Az osztály névsorát böngészi,
kit szólítson elsőként?
Jaj annak, aki nem készült!






 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-06-12 08:16:13, vasárnap
 
  PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ

Prohászka László Máté
Tanyán

A düledező tanya házának gerincét
a hóhér-idő rég megroppantotta.
A girhes, vedlettszőrű puli
az üres fészerben összegömbölyödve
orrát farkával melengeti.
Lelkiismeretét a kötelességtudat
nem furdalja,
talán már ugatni is elfelejtett.
Minek őrizze a portát,
még a rágcsálók is elmenekültek.
A tolvaj ide csak hozhat,
nincs mit elvinnie.
A hajdanán dolgos két öreg
a vetetlen ágyon szótlanul ücsörög.
A festékét vesztett kredencen,
roskatag asztalon, zománc nélküli
üres lábasok, csorba tányérok
vacognak. Forró levesről álmodoznak.
A rozsdás, repedt jancsikályha
kedélye depresszióba hajló,
mert bárhogy erőlködik
a néhány szál kukoricakóró,
még arra sem elég,
hogy elhervassza
az ablak vígan nyíló jégvirágait.





 
 
1 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-04-28 18:29:11, csütörtök
 
  Prohászka László Máté
Tetovált számsor

Gyorsbeszédű, sovány emberke volt,
mintha kevés ideje lenne
és sok a mondandója.
Szép tavaszi nap volt,
a gyár poros, aszfaltos utcáit
tisztára mosta a hirtelen jött eső.
Jókedvű rigórikkantásnak tűnt
a mozdony füttye.
Az áruval megrakott vagonok
úgy elbambultak, hogy nekiütődtek
az előttük levőknek.
Nem győztek bocsánatot kérni.
A felhők mögül előbújó napnak
kopasz feje
izzadtságtól gyöngyözött.
Mint anyja öleléséből
a nyugtalan gyerek,
lekívánkozott rólunk a kabát.
Rövid ingujjunk alól,
sápadt zászlórúdként
bukkant elő végtagunk.
Társam vékony karján tetovált számsor
éktelenkedett.



 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2011-01-10 20:40:07, hétfő
 
  Prohászka László Máté
Mikulás napra

Mostanában bizonyos körök,
sokat emlegetik Önt.

Gyerekként szerettem
a névnapját, mert szüleimtől
a csupasz virgács mellé
nápolyi mikulást kaptam.
Az ünnep alkalmából
a vaskasszából még
néhány fillért is elcsórtam
,,medveszarra". Így hívtuk
a fekete cipőfűzőhöz hasonló
háborús édességet.

Emlékszem fehér paripájára.
A moziban,
a híradóban láttam.
Parádésan rúgtatott
az Andrássy úton.
Büszke fejét rázva,
farkát felemelve
igazi katonalóként
hangos trombitaszóval üdvözölte
a rendőrség mögött
ácsorgó nézősereget.

Apám, a dörzsölt lókupec,
elismerően mondta:
,,Ez ló! Mekkorát fingik!"

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
x
  2010-12-28 11:03:35, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-01-18 10:53:27

PROHÁSZKA LÁSZLÓ
Piet

Afrika fekete asszonyai,
karjukban csontsovány gyermekük,
az éhség vicsorgó kutyái
lemartak róluk minden húst.
Vedlő kígyóként zizeg rajtuk
a kiszáradt bőr,
de alatta új nem nő.
Csak a csont hivalkodó fehérsége.

Már nem sírnak, nem beszélnek!
Nem könyörögnek, szemük retináján
megtört a fény,
értetlenül a semmibe néznek.
Ember formájuk, akár a Kafka-novellában,
sötét bogárrá változik.

Ez nem Michelangelo Pietja,
kétezer év spirituális öröksége
márványba vésve,
amelynek csodájára járnak
a hívők, és más vallási ideát követők,
vagy csak a szépség zarándokai.

Ez a XXI. század valósága,
segítő, jószándékú, szenzációt,
sikert, pénzt hajszoló riporterek
digitális fotóinak lenyomatai.
Bulvár lapok első oldalas hírei.
A globalizálódó világ Janus-arca.
Elfér rajta a jóságos atya
kezét nyújtó, együttérző mosolya,
és a tekintélyt, hatalmat parancsoló,
rezzenéstelen arcvonás.

















































 
 
0 komment , kategória:  Prohászka László Máté 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.