Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Fecske Csaba: Rondó
  2018-04-10 07:22:45, kedd
 
  Fecske Csaba:

Rondó


emyed megfeszül minden izma ráng
ahogy dolgozik tékozolva és
öntudatlanul váltogatva színt
nyughatatlan a folyton változó
önmagát szülő s önmagát mohón
kéjjel fölfaló mindig eleven
múlttal jövővel párzó szörnyeteg
se kezdet se vég pusztulás holott
újjászületés újjászületés
holott pusztulás változik de már
nem tud lenni más mindig ugyanaz
mégis változik pusztít és teremt
mindent újragyúr ami múlandó
halhatatlan és a múlhatatlan
végleg elenyész lenni nem fárad
halni megpihen dolga annyi van
célja semmi sem némán felüvölt
ordít hangtalan mintha szavakat
holt kő mondana hangon túli szó
csöndön inneni működik a rend
vagy csak mímeli születni halni
unos untalan hullám hullámot
vakon csak követ készülődik mi
régen véget ért formát alakot
ölt hogy az legyen mi többé soha
ami végtelen partokat keres
és amit alak forma börtönöz
magából kicsap s árad parttalan
híja semmi nincs mert tökéletes
folyton változik mégis ugyanaz

Új Hevesi Napló
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Ami marad
  2018-03-23 06:25:50, péntek
 
  Fecske Csaba:

Ami marad


a madár elszáll a dal marad
elmúlandó csupán az anyag
az erdő nem hal meg csak a fák
célba érsz de az út fut tovább

lerezzen a fáról a levél
már oda a lomb de a fa él
az ember elmegy a szó marad
megbú bennünk mint erdőn a vad

Új Hevesi Napló
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Élőhalott
  2017-06-18 06:45:20, vasárnap
 
  Fecske Csaba:

Élőhalott


elfelejtettél élni
mások élték el előled
életed nem fűz át az idő
tűfokán a szerelem hogy
hozzáöltsön az embernek
való világhoz ahol fájdalommal
lehet lemosni a bűnt halállal
a fájdalmat szenvedj nem
érdemled meg a halálodat

Vigilia 2017. január.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Gyanú
  2017-06-15 05:35:34, csütörtök
 
  Fecske Csaba:

Gyanú


az éjszakád vagyok
vihar előtti holdtalan hideg
eltévedsz bennem
megbotlasz szétszóródott
dolgaimban kemény mondatokba
ütközöl idegen érzésekbe
semmi sem véd meg tőlem
ne is akard menthetetlen vagy
a múlt gyanús viselkedése miatt
exhumálom rég eltemetett szerelmedet

Vigilia 2017. január.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Üres házban
  2017-02-03 06:59:50, péntek
 
  Fecske Csaba:

Üres házban


betöri a hold az ablakot
álmodat fölitta az éjszaka
mintha már nem tudnád ki lakott
itt elbódít a hiány különös szaga

egérsurranású riadt kis neszek
a visszajáró évek hangjai
másnaposság és sírás fojtogat
az emlékezet eddig mindig neked

kedvezett az álló óra a falon
sohát és örökkét egyszerre mutat
a matt bútorokon kövér por ül
arcokat tekinteteket emészt a vak

tükör a sarokban pókháló parókája
a semminek kavicsként hull eléd
a következő pillanat értelmeznéd
a csöndet de ez csontig ható némaság

ehhez csak te tartozol senki más
légy zúg el füled mellett kedves hang
ez most neked a dohos levegőt amit
beszívtál ne őrizgesd kilélegezheted
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Cigánylány
  2016-11-30 08:45:25, szerda
 
  Fecske Csaba:

Cigánylány


...S akkor a nagy vigalom közepette darázsderekú lány
libbent táncra kacér mozdulatokkal a rét
zsenge gyepén. Haja ében, az ajka cseresznyepiros volt,
gödrös az arca. Szemét tágra nyitotta: az ég
minden csillaga ott ragyogott két szembogarában.
Csimpolya szólt s hegedű, ropta a táncot a lány,
egyre veszettebbül röpítette a lába, miközben
melle ficánkolt, mint zsákban a fürge malac.
Kis suttyó kölyök ott álltam, s lestem megigézve
sóvár szemmel a lányt, őt, aki észre se vett,
kontya kibomlott és égő arcára ráborult az
ében hajzuhatag, s ő szaporázta tovább,
járta a vad táncot. Már harmat szállt le a fűre,
s fényét álmatagon szórta a földre a hold.
Őrülten kalapált a szívem, bámultam a táncost
esdve szavát, mosolyát, lenne csak egyszer enyém!
Aztán vége szakadt a zenének, a táncnak, az éjben
sápadt fény libegett fűzek ezüst levelén,
elnyugodott a cigánytábor, csak a szél kalamolt még
alvó sátrai közt és a tücsök ciripelt.
Mint fészkén a madár, lapítottam a tüskebokorban,
hátha nem alszik a lány, s láthatom újra talán.
Látni akartam, látni csak egyszer még, epekedtem
- s lám máris suhanó árny feketéllt a mezőn.
Összefonódva zuhant egy férfi a lánnyal a fűbe,
szívem majd kiszakadt, könnybe borult a szemem,
könnyeken át is láttam, a két test hirtelen egy lesz,
s mint aki ölni akar, dúlja a férfi a lányt.
Annak lágy öle nyelte mohón, mit a kanja belévert,
s úgy lihegett, nyekegett, mint kit a lelke hagy el...

Másnap a tábor hűlt hamuját leltem csak a réten,
pernyét és kormot fújt teliszájjal a szél.
Útnak eredt a cigánykaraván, elment a leány is,
csillagos éj-szemeit nem feledem soha már.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: "Vadszonett"
  2016-11-29 03:55:00, kedd
 
  Fecske Csaba:

"Vadszonett"


Szomorka ősz kopogni kezd
vadgesztenye és "vadszonett"
a nyár piciny diógerezd
a vízcsepp tűnő emléke lett

Kerül majd vers a versbe rím
az asztalra méz és tea
befelhőz majd a naftalin
az ember levetett ruha

aszalt gyümölcs és meggybefőtt
üvegkoporsók vitrinek
méz tonnaszám kinek minek

márványként őriztem meg őt
erőlködtem lám ennyi lett
tizennégy kurta sor szonett
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Az út végén
  2016-10-15 19:09:22, szombat
 
  Fecske Csaba:

Az út végén


mint pusztuló ház faláról a vakolat
lehámlik róla lassan a teste
a rázúduló sötétben bolyong a lélek
az alagút végén a fényt keresve

az idő nem telt el vele egészen
még nem hogy magából kivesse
élete széthulló darabjait
a felejtés drótozza össze

kilencvenegy év labirintusából
kiutat már hiába keresne
nem találom szegény apámat
ez nem ő csupán elhasznált teste

mintha csak azért lenne még itt
hogy halálát velem megossza
e meddő testből az élet aranyát
az idő réges-rég kimosta

mint elszáradt falevél reszket
a láthatatlan ágon utolsó napja
egyetlen fuvallat és lehull
a hűvösen hallgató avarba
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Tükörben
  2016-01-07 08:34:31, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Virrasztó szívvel
  2014-07-11 06:36:52, péntek
 
  Fecske Csaba:

Virrasztó szívvel


Domb a fejemalja,
éggel takarózom,
könnyem gyöngye fénylik
itt minden bozóton.
Hajnalban ha fázom,
alszom hát parázson,
csillag hamujában
melengetem hátam.

Ingem mintha fénnyel
varrt kökörcsin volna:
tapintása bársony,
fényes Hold a gombja.

Utak szalagával
kötözöm a tájat,
mesékből jött szókkal
sebesítem számat.

Derek rühét kéne
őszökről vakarni,
építeni lángot,
sebet behavazni.

Mindörökig élni
fenn virrasztó szívvel,
szerelem-gyehenna
tüze melegítsen.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 203 db bejegyzés
e év: 2015 db bejegyzés
Összes: 31912 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 129
  • e Hét: 21508
  • e Hónap: 71344
  • e Év: 1296293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.