Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-28 11:35:50, péntek
 
  MESE A FELHŐRŐL, AKI MEGPIHENNI VÁGYOTT



Egyszer volt, hol nem volt, túl mindenen, túl a földön, és túl a hegyeken, volt egyszer egy felhő. Sima, nagy felhő volt, hófehér habjai örökösen vándoroltak fel és alá a messzeségben. S ez így volt jó.
Hanem egyszer a felhő elfáradt. Bejárta már addigra sokszor az eget, adott esőt, adott árnyékot, ringatta már a napot, s takarta a szemérmes holdat is. Sok minden történt vele, épp elég ahhoz, hogy megálljon végre, hogy visszanézzen a felhőéletére, hogy kisimítsa ráncait. Elhatározta hát, hogy egy helyen, ahol különösen tiszta az ég, megpihen. Le is tette a vándorútját szépen maga mellé, és már éppen kezdte kiszuszogni magát, mikor egy icipici szél belekapaszkodott a szélébe, cibálni kezdte, húzni-vonni, de úgy, hogy szegény felhő éppen hogy csak fel tudott kapaszkodni a vándorútjára megint.
Mozgásban volt hát újra. Gömbölyödött, gomolyodott az égen, de nem haragudott, inkább csak nézett, nézdegélt, hová ülhetne le szuszogni mégis egy fertály órányira. Egyszer aztán, nem sok idő múlva, a felhő észre vett egy kóbor napsugarat átsütni az égen. Rátelepedett, lábát lógatta, a napsugár pedig ringatta, ringatta. A felhő boldog volt, hogy megfeledkezhet kicsit arról, hogy mindig úton kell lennie. Fodrait a fény simogatta, habjai dúdoltak a nyugalom áradásában. A felhő szívében pedig az ég olyan messziről gyűjtötte magába a kékeket, hogy a felhő már nem is emlékezett a kezdetekre.
Hanem egyszer mindennek vége lett, szél érkezett, elsodorta a felhő alól a napsugarat, összekuszálta az emlékezést, és arrébb lökte a felhőt onnan, ahol pedig megállt az útja.
Búsult a felhő nagyon. Megszürkült a szíve, ráncot vetett a teste, ahogyan nagy fáradtan arrébb úszott az égen. Szállt, botladozott, bucskázott fel, s alá, már egészen összetört benne a remény, mikor egy hegyhez ért. A hegy magas volt, egészen az égig ért. A felhő boldogan telepedett meg a tetején, hűvös szikláiba ernyedten kapaszkodott, és megpróbálta elhinni, hogy ezegyszer maradhat, ezegyszer megáll vele az út, megáll az idő, karjaiba veszi a végtelen, s engedi álmodni az életét.
Minden úgy történt azonban, ahogyan tudta, hogy történni fog: megérkezett a szél. Nem volt sem vad, sem viharos, éppen csak fújdogált egy kicsinyt. A hegy észre sem vette a szelet, észre sem vette, ahogy a felhő fáradt fodrait húzni kezdi ki, kifelé az égre.
Mikor a felhő aztán újra a tiszta végtelen tetején úszott, megértett valamit, valami olyat, amit ha ember lett volna, úgy neveznénk, hogy sors. Megértette azt, hogy a felhő nem fárad el, nem ül le sehol pihenni. Hogy a hegyek nem neki nőnek, hogy a napsugarak nem az ő hintái. Megértette, hogy része egy nagy egésznek, hogy díszlet csupán, de nélküle nem játszik az ég, nélküle nem telik az idő, nem híznak és fogynak az árnyékok sem idefenn az égen, sem odalenn a földön. Megértette azt, hogy élete végéig utazni fog, a szél játéka lesz, s ha megáll, nem történik egyéb, mint az, hogy az útja végére ért.

Harján Silvia
 
 
0 komment , kategória:  Harján SilviaMESE A FELHŐRŐL,   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3369
  • e Hét: 3369
  • e Hónap: 82927
  • e Év: 2024207
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.