Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Tompa Mihály: Levél egy kibujdosott barátom után
  2017-03-16 21:37:08, csütörtök
 
 
TOMPA MIHÁLY: LEVÉL... BARÁTOM UTÁN Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2017-03-16 10:06:11
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 310
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: előadja, SZACSVAY LÁSZLÓ,
kategória: kreatív
leírás: VERS A BLOGBA

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Tompa Mihály: Levél egy kibujdosott barátom után (ami a tankönyvből kimaradt)



Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,
Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:
Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!
Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt,
Amelyet a szellő azon fáról szakaszt,
Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn,
S a távozó után lebbenti csendesen.
Lelked mit érzett, hogy elhagyád e hont,
Midőn ugy hagytad el, hogy sohse lásd viszont?
Nem állitott meg a határnál valami...?
Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!
Égnek fejed felett nagy fényes csillagok,
A gazdag föld ezer virágtól mosolyog;
Ah de azok neked mind ösmeretlenek!
S nem ezek közt valál futkározó gyerek.
Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten;
Örömeinkre szint s derűt titkon az ád,
Mint a gyök adja a virág szinét, szagát.
Szó nélkül távozál, - nem vádollak, hiszen


Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem!
A daru is búsan kiáltozik, pedig
Egész nemzetével utra kerekedik.
Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?
Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel;
Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon:
Könnyebben begyógyul a honi hantokon.
S ha vigan lépted át a háznak küszöbét,
Honnan vidám zene s pohár csengett eléd:
Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át,
Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család?
Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya,
Betegen, rongyosan elédbe állana:
Karjába omlanál, ölelve melegen,


Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem.
Mégis szülő honod, a legszentebb anyát,
Nehéz óráiban, rosz gyermek, elhagyád!
Mert ugy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd
Sápadt arculatát és könyező szemét.
Mert akit szeretünk mig ajka mosolyog:
Búbánatában is legyünk osztályosok!
Vegyük el a csapást, mikép a jó napot,
S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott!
Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj,
Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélkűli nyáj...?
Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött:
Koldus földönfutó más nemzetek között.
S te mit mivelsz? Mi sors kiséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!
Hol annyiszor vigan barátkozál velünk:
A kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk!


És a szokott helyen szemünk gyakran keres,
De széked örökre üres maradt... üres ...!
S ha koccan a pohár, - mig a meleg szavak
A bujdosók nevét éltetve hangzanak, -
Nem hangzik össze jól, - csengése oly siket...
Oh hogy ne volna az? - hiányzik a tied!
Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott barát!?
Minden szó és emlék busan utal reád...!
Bejárom a mezőt, a zúgó patakot,
Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott.
Megnézem elhagyott kerted s szilvásodat,
Hol ápoló kezed nem nyers, nem oltogat;
Minden ugy elvadult, ugy elhagyatva van,
Csak a vad természet munkál szabálytalan.
Ledőlt gyeppamlagod befutta a szeder,
Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel,
Öreg szüléd, szegény, mitsem gondol vele,
Te voltál szivének virága ... öröme...!
Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb,
Mélyen talált szivén beljebb vonult a seb;
Mint a láng elsőben felcsap s ha ellobog:
Hamu fedi el az élő zsarátnokot.
Beszélgettünk,... ő is szólott, de keveset, -
Kiméltem fájdalmát s nem emlitém neved;
S mellette a bánat keserün meghatott,
Hogy ugy kell tartanunk, mint aki már halott!
Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan!
Erős légy, ha mégis a bánat megrohan;
Mert hosszu hervadás emészti azt a fát,
Melyet nagy korában tesznek más földbe át.
S midőn hazánk felé a vándor madarak
Hazádnak partiról majd vissza szállanak:
Távol más világból, nagy tengerek felett,
Küldd vissza nékünk e szives üdvözletet!




 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tompa Mihály: A fehér liliom
  2015-02-04 18:57:32, szerda
 
  Tompa Mihály: A fehér liliom




Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre, múltra? Nem tudom! -
Hogy hajdan én virág valék már,
Vagy egykor azzá változom.
Fehér liljom

valék, ha voltam,
Mielőtt szívem dobogott;
Fehér liljom leszek, ha lészek,
Midőn már szívem nem dobog.

Oh mert én e csodás virágot
Mesés ábránddal

szeretem!
Halvány ködből palástot öltvén
Magára késő éjeken:
Azt gondolom, mindjárt felém fut,
Egyszerre keble, karja lész,
Titkot, szerelmet súg fülembe
Oly édes hangon, mint a méz.

Ha csengő lélek él az ércben,
S a kis pataknak van szava:
Nem titkos nyelv-é a virágok
Halálig tartó illata?

Reám, a liljom- s illatának
Elbűvölő hatalma van;
Tudom: ha egy szálat letörnék,
Beteg lennék halálosan!

Szent természet! ha visszavészed
A port, melyet most viselek;
És új alakban szűl meg újra

 
 
1 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tompa Mihály:Hajnalkor
  2014-07-01 10:47:19, kedd
 
  Indítsd el a videót és hallgasd a hangját közben !

Nightingale Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2012-02-26 10:30:55
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 244
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: wild, nightingale, singing,
kategória: állatok
leírás: Nightingale

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




HAJNALKOR.
>>Kis fülemile! ki

hí dalolni,
Ha kezd pirulni napkelet?
Öröm vagy bú szokott-e csalni
Ajkaidra édes éneket?<<

-

,A természet szent templomában
Legyek bár én kicsiny madár -
A nagyszerű harmóniában
Az égbe száll az énekár

 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tompa Mihály:Hozzá
  2013-10-19 11:02:40, szombat
 
  Mért nem kötök fűzért nevednek?
Dalomban mért nem emlegetlek?
-
Fa vagyok én, te kis folyóka
Szerelmeddel reám fonódva:
-
S mellyel az ég engem megáldott
Nem ejtek rád egy-két virágot!
-
Hívem ! ne szólj, midőn utánad
Láttál bujdosni, mint az árnyat,
-
Midőn e szív alig remélte:
Sajátodnak mondani végre
-
Dalomba voltál szőve, mind csak
Reád utalt virág, hab,, csillag,
-
Örvénnyel küzdve partra szállva
Te voltál ,csak te, lelkem álma!
-
Mit mondjak most?elég, ha érzem
Hű karjaid közt üdvösségem !
-
Mért tudna még epedni vágyam?
Hisz benned mindent feltaláltam!
-
Ajkam hű csókja homlokodra,
Egy pillantás szemedbe lopva.
Mindent elmond,mindent megértet
A boldogságról vélem-véled !
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 138 db bejegyzés
Összes: 4226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 112
  • e Hét: 2416
  • e Hónap: 5043
  • e Év: 322125
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.