Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
x
  2011-12-09 03:55:37, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:49:41


Tudor Arghezi: Megtérés a röghöz


Örvényes éjből jönnek most a darvak,
kiket búcsúzni láttam ősszel én,
s hallom lentről, hogy hangokat kavarnak
a gondolat és csönd nagy éjjelén.

A csillagok bozótján törve által
dús édenkerti tájről jönnek ők,
s megtérnek koldus falvak törpe, náddal
szegett tornyához: hívek és hívők.

Szívemben melyet ódon isteneknek
s pálmás romoknak beteg álma von,
vad ösztönök fakadnak, sisteregnek,
és darvak szárnya mozdul vállamon.

/Ford.: Dsida Jenő/



 
 
7 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2011-03-14 08:22:03, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ......... 2011-03-14 07:35:54

Tudor Arghezi

ELTŰNT HALOTT

Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.

Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.

Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?

Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.

Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a "tegnap" szó mit jelent?

A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.

Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.

Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.

S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.

Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.

Áprily Lajos fordítása


Gizella Lapu...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ......... 2011-03-14 07:35:54

Tudor Arghezi
PENÉSZVIRÁGOK

E sorokat körmöm karcolta falra.
Üres habarcson siklott jobbra-balra.
Írtam magamban, vaksötétben
És nem segélt meg semmiképpen
Sem a bika, sem a sas, sem oroszlán,
Melyek Lukács, János, de aztán
Márk körül is hevertek.
Időtlenek e versek,
Gödrök, vizek
Szomja sziszeg;
Éhség s korom:
Ez mindenik sorom.
Angyal-körmöm amidőn elkopott,
Hagytam, hadd nőjön ki legott,
De mégse nőtt meg -
Vagy nem ismertem őt meg.

Éj volt. Zápor zúgott ott kint az ugaron,
S jobbom sajgott, mint bús karom,
Melyet behúzni nem is tud az ember.
Megpróbáltam körmölni hát a bal kezemmel.

Szemlér Ferenc fordítása



Gizella Lapu...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ......... 2011-03-14 07:35:54

Tudor Arghezi
AJTÓ FÖLÉ

Ha mész, társul úgy vidd a jószerencsét,
Akár gyémántos gyűrűd ujjadon.
Ne állj, ne félj, ne bánd a bút, ha nyom,
Lépj ki, s tekints a vészben győztesen szét.

Ha jössz, a szád a dalt ragyogva mondja,
S küszöbre rakd szíved búját-baját.
Ki itt lakoz, mind kedves jó barát,
És szent a ház, hová belépsz naponta.

Szemlér Ferenc fordítása



Gizella Lapu...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ......... 2011-03-14 07:35:54

Tudor Arghezi
AZ ÁRNYÉK

Követlek az időben évezredek homályán,
Mióta hátgerinced mancsodra görbitéd,
Midőn a látomások közt csúszva-mászva, árván,
Ételt s vackot keresve bolyongtál szerteszét.

Halk, szótalan kísérőd mozgásban, pihenésben,
Hasonmásom, szakasztott társam, te rám szabott,
Egymás mellett szorongtunk borzongó figyelésben,
Lesvén bozótba járó, éhes vadállatot.

Odúkban, üregekben mellettem bujdokolva
Nem tudtad, hogy a kettőnk egysége már örök,
Két idegen fonálbúl örökre összefonva
A gyenge levegő-szál által, mely összeköt.

Vagyok elválhatatlan ember-árnyad örökre,
Azonos körvonallal rajzolt s karcolgatott
A sistergő homokra s kopott kovakövekre,
Akár egy körülötted járó, fekete pók.

Az éjnek egy darabja, mit kaptál megszületve,
Belőled ki-bejárok hajnalban s alkonyon.
Belőlem lépsz ki, s újra belém szállsz vissza estve,
Embertársakra s tűnő napokra oszthatón.

A sors belém van írva nem látható betűkkel.
Fejtsd meg, ha bírod, vemhes, meddő-e a tied.
Sarkai ajtainknak forognak zajt sem ütve,
S jelképül kibocsátva egy-egy füstfelleget.

Jékely Zoltán fordítása



 
 
3 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2011-02-05 11:02:58, szombat
 
  Gizella Lapu...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ......... 2011-03-14 07:35:54

Tudor Arghezi
CERUZÁVAL

Lelkem, csöppé zsugorodj,
Lábujjhegyen lopakodj
Tengeri közt, csövek között,
Hogy ne felejtsd az örömöt.

Hagyd a szókat, a pennádat,
Könyveid is adnád másnak,
Jöjjön az új kisdiák,
Hadd kínlódjék ő tovább.

Többé a gond nem csal vissza
Kerek berekbe, csalitba,
Visszhangozhat bűvös szótól,
Csak felesel s meghazudtol.

Ha bánatod fájna mégis,
Feledd el az értelmét is.

Páskándi Géza fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2010-09-17 17:26:45, péntek
 
  Tudor Arghezi : EGY NAP


A tegnapi nap, akár egy kiéhezett
Kutya, úgy követett,
Mintha azt hitte volna,
Az életemhez van szíjazva, pórázolva,
De egy átalútnál látva, hogy
Nincs hozzákötve - otthagyott.

Odalett, miután egy álló napon át
Lépésről lépésre nyomomba járt,
Követett - mint aki többé nem tágít-
Egészen máig.

Ki egy napot elvesztett volna az elágazásnál,
Keresse gyorsan. Alkonyodik. S a köd is alászáll.

Kányádi Sándor fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2010-09-08 13:13:10, szerda
 
  Gizella Lapu...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ......... 2011-03-14 07:35:54

Tudor Arghezi
JÓ BARÁTOM

Így, Urszom, így.
Az orrod ide, térdemre tedd,
S jóságosan nézz a szemembe.
Testvéré, szép kutyám, mert testvér vagy velem te.
Látom, bízol bennem, ha nézlek,
És jó neked, ha hanggal s kézzel elbecézlek.
Szilaj csobán-kutyám, bennem érzed hazádat,
A sziklás Gorzst, az esztrengát s az esztenádat,
Orrodban bocskor s pásztorbunda szagja.
Kócos szőrödnek selymes-lágy a gyapja.
A lábad izmos, jó ebem,
Mint kalusárok botja, kik elküldtek nekem.
Szelíd marást érez kezem a szádban,
Vas szemfogad úgy fogja játszva, lágyan,
Azt, hogy szeretsz, így mutatod.
Ruhám, hogy elhúzz, vadként rángatod.
Elhalmozol dédelgetéssel.
Úton arcomig lendülsz egy szökéssel
S hideg orroddal bajuszomig érsz fel.
Enyém vagy s én tiéd, tudod s tudom.
"Harapós kutya", ez van kapumon.

Áprily Lajos fordítása


 
 
0 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2010-06-05 13:34:15, szombat
 
  Tudor Arghezi: Feltámadás
A karcsú szép szobor, mely azt jelezte,
Hogy ő Hit, Ifjúság vagy Szeretet,
Eltűnik szürke ősz lombjába veszve,
A hervadás borít rá szőnyeget.

Egy kinyúlt kéz még sejthető alatta,
Ahogy az alkotó faragta meg.
Egy ujj a boldog égboltot mutatja,
Melyet ismert a nagy csillagsereg.

A föld fejére a tűnőalaknak
Kérlelhetetlenül porozva hull.
De a nemes vonások megmaradnak
A kripta-boltban halhatatlanul.

(Ford.: Április Lajos)

 
 
0 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2010-02-15 21:05:07, hétfő
 
  Tudor Arghezi: Töredelem


Az éj mi sűrű s mi bús odaki!
A föld szívére ütött valaki.
Jár valaki, vagy rémlik, mintha járna.
Ilyen sötétben vaj' ki járhat,
Midôn se holdfény, se semmi fáklya;
Ki ütôdött megint a kerti fáknak?
Léptek nélkül, zaj nélkül ki ôgyeleg,
Mint a kóbor szellemek?
Kicsoda vagy hát, válaszolj már.
Honnan jössz és a kertbe hogy lopóztál?
Anyám, te vagy, látod-e, félek,
Jóanyám, te drága lélek,
Meguntad a föld alatt.
Itt senki sem maradt,
Elmenének mind, hogy elmenél,
Elaluvának, mint te,
S rájuk szállt az éj.
Itt már mindenki holt,
Burkus is világgá kóborolt,
S elhullt,
elasztak a tengeri-szárak,
A bazsalikom s az eperfa kiszáradt.

Messze a hold ereszére repültek
A füstifecskék is, mind tovatűntek.
A méhkasok is árvák,
Vörhenyesek a nyárfák.
A házfalak bedôltek. A kerítés kikorhadt.
Jaj, a kertben ki osonhat,
S kicsoda állt meg ott?
Ki vagy? S mit akarsz?
Hogy mint mesében, lábtalan suhansz?
Ki sem lakik itten
Tizenkét éve már...
S engem hóhérolt tüske meg hínár...
Meghalt már a házkapun a szám is,
S a csengettyű s a kilincs, meg a kulcs.

Ki-tudja-hogy-ki is lehet az ottan,
Ki sosem volt itt és most jô nyugodtan,
S néz rám a sötétségbôl titokban,
S minden gondolatom látva látja.

Jaj! Ki az hát ott sötét ruhába?
Saját húsával házfalat ki vájt,
S ujjával, mely szegsovány
Az én sebeimbe nyillalón?
Ki áll az éjben koldusként, leverten?

S minta hamu, olyan érdes a nyelvem.
Nem megyek tovább e helyrôl.
Szomjas vagyok, nyiss ki, szomszéd.
Nézd a vért és nézd a dicsfényt.
Nézd a mannát, nézd a mérget.
Most szöktem el a Keresztrôl.
Végy karodba s rejts el engem.

Jékely Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
x
  2010-02-15 20:34:27, hétfő
 
  Tudor Arghezi: A csillagokhoz


Ha igaz, mit a réges-régi Írás beszél,
Hogy sárból s nyálból össze-gyúrva keletkezél,
Busásan megfizetted s megbosszulád e szégyent.
Gondolkodnod se kellett soha-soha, te féreg.
Források, szakadékok magas Mindenhatója
A létnek tömlöcébe lelked belakatolta.
És tűrnöd kellett volna némán a durva törvényt.
Az ember áll s nem érti meddô és puszta kôként:
Hogy állatias egy-s-más szükséged közepette
Lelked magát a hasból a fényre föl ne vesse,
Hogy csak eldobható porc, hogy csak bendô lehessél,
S vakul és kerge módon csak a parancsra lessél.
S avval ámítsd az értés vágyát, mely benned ôröl,
Mit még vadabbul érez a kancák közt a csôdör.
Igazi lendületre e föld akkor kapott,
Mely nap felébredtél te s értelmed támadott.
Ki alkotó világunk, Sátán, vagy Jehova,
Észt s ellenséget abban bizony nem álmoda.
Kínban, véletlenül-e, egy villámlás cikázott,
S nagyobb lett, mint a törvény, sziklákat leigázott.
Mióta félvad ôsöd ép-egészen kiválott,
S a víz el nem emészté s nem falta föl vadállat,
Fürgén azóta lépkedsz, mert már régóta mindegy,
hogy ég haragja üldöz, vagy a villám legyint meg,
A tenger vagy a szélvész, mely pusztulásba visz.
Majd harcolsz az idôben vagy tíz istennel is,
,,Csak higgy!'' - zúdulnak rád majd s szavuk parancsoló,
Hogy ellopják a kincsed, amely nem látható.
Vad lendülettel egyszer csillagokig jutottál,
S a földre vissza, mint egy közülük, égve hulltál.
Hogy a kezed megégett, mert égi tájakon
Fehér parázsba piszkált -- lám, ez a jutalom.
És puszta tűzhelyedre tetted, hogy izzva lásd ott.
És ez volt gyôzedelmes legelsô lázadásod.

Jékely Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Tudor Arghezi 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.